Rebecca Yarros: In the Likely Event - Abban az esetben

Rebecca Yarros: In the Likely Event - Abban az esetben című regénye a sorsszerűségek története. Izzy és Nate élete egy repülőgép-balesetet követően örökre összeforrt, még akkor sem tudnak igazán továbblépni, ha külön utakon járnak. Tíz év elteltével ismét találkoznak Afganisztánban egy katonai bázison, ám ekkor már nem tudják a szőnyeg alá söpörni a múltat és az érzéseiket. Légy részese Te is ennek a megindító, szerelmi történetnek - tarts a bloggereinkkel, és ha helyesen válaszolsz az állomások feladványaira, lehetőséged nyílik megnyerni a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott példányt is!

 

Könyvmolyképző Kiadó 2024. Rubin pöttyös

376 oldal

Fordította: Puskás Tímea

Goodreads: 4,21

Besorolás: felnőtt, romantikus, katonaság, realista

 

Amikor Izzy Astor felszállt a hazafelé tartó repülőre, semmi különösre nem számított; csak arra, ami egy átlagos ünnepi utazással együtt jár: tömeg, zsúfoltság, stressz.
De a mellette ülő pasi minden, csak nem átlagos. Nate Phelan sötét hajának, kék szemének és izgalmas, ám kissé nyers sármjának képtelen ellenállni. Le sem tudják tagadni a köztük pillanatok alatt fellobbanó vonzalmat. Izzy soha nem hitt a sorsban, de ezentúl fog. Pár perccel a felszállásuk után a repülő a Missouri folyóba zuhan, és ezzel végérvényesen megváltozik az életük. Ahogy ők maguk is.
Miután túlélik a balesetet, Nate bevonul a seregbe, míg Izzy a politikai pálya mellett dönt. Annak ellenére, hogy a baleset utáni évek alatt párszor találkoztak, az időzítés valahogy sosem tűnt jónak ahhoz, hogy kapcsolattá alakuljon a vonzalom. Végül az egyre veszélyesebbé váló Afganisztánban futnak össze, ahol Nate-et bízzák meg Izzy védelmével.
A férfi mindent megtenne, hogy biztonságban tudja a nőt. És még többet, hogy elnyerje a szívét…

Én még nem olvastam a Fourth Wing-et a szerzőtől, ellenben a Tiéd vagyok (Flight & Glory) katonai-romantikus sorozatát igen, az első három részt.
Családi kötődés miatt nagyon szeretem a military-romance könyveket, úgyhogy azonnal lecsaptam a lehetőségre, hogy olvashassam az In the Likely Event-et.
Azt már korábban is tudtam, hogy Rebecca alaposan ismeri az amerikai katonafeleségek életét, méghozzá első kézből, hiszen a férje veterán Apache-pilóta. Személyes tapasztalatait vitte a regénybe, hiszen ez a hivatás megmutatja a katonaember elkötelezettségét, kötelességtudatát, önzetlenségét, és azt is, mennyi alkalmazkodással, lemondással jár a család felé és fordítva. Sokszor éreztem kihangsúlyozva a regény során, hogy bizony sokat köszönhetünk a katonáinknak, ők biztosítják, hogy az országban béke legyen és biztonság. A sereg kötelékében a különleges egységek tagjai még nagyobb kockázatot vállalnak, ők védelmezik a magasabb rangú személyeket, illetve például ők segítik kimenekíteni az embereket  veszélyhelyzetben. Nos, ők még csak nem is beszélhetnek a szeretteiknek arról, hol vannak és mivel foglalkoznak pontosan. Szerintem ők duplán hősök.

Most, hogy elolvastam ezt a regényt, értelmet nyert az Afganisztánt elhagyó amerikaiak története, amit velem együtt értetlenül nézett végig a világ a 2021-es híradásokban. A szerző ezen a szerelmi történeten keresztül megmutatta, milyen volt a valóság azokban az utolsó napokban, hogyan zajlott az evakuálás.
Isabeau Aster (Izzy) és Nathaniel Phelan nem először találkoztak, amikor a kabuli replőtéren bemutatták őket egymásnak, mint védett személyt a testőrének. Izzy a politikus főnöke megbízásából érkezett az országba, diplomáciai küldetésre, de valójában a fotóriporter nővérét akarja kimenekíteni, aki nem adott hírt magáról egy ideje. A szikrák azonnal pattognak Nate és Izzy között, a katonatársak rögtön leveszik, hogy Izzy "az a lány", aki többször is felbukkant már a férfi életében. Az első találkozás tíz évvel ezelőtt, egy repülőgépen történt, egymás mellett ültek, készülve a felszállásra. Izzy fél a repüléstől, Nate próbálja elterelni a figyelmét, holott ő meg épp most repül először. A köd miatt hosszasan állnak a kifutópályán, van idejük beszélgetni, és mindketten úgy érzik, mintha ezer éve ismernék egymást. A gép felszáll, de rögtön le is zuhan a Missouri folyóba. Szerencsére túlélik a balesetet, de mindketten megsérülnek. Nate nem engedi el Izzy kezét, vele megy a kórházba, azt hazudja, hogy ő a férje, csak hogy minél hamarabb megműthessék. Közben jönnek érte a seregtől a kísérői, velük kell mennie, de Izzy legalább már biztonságban van. Ez egy epikus találkozás volt, csak sajnos rossz időben, hiszen Izzy egyetemre megy, Nate pedig a seregbe, hosszú távra, a kiképzés után éles bevetésekre is. Nincs helye az életében egy komoly kapcsolatnak, talán még évekig.
 

A történet két idősíkon játszódik, a jelenkori izgalmas események váltakoznak a múltban történt találkozások visszaemlékezéseivel.  A váltott nézőpontnak köszönhetően alaposan megismerhettem mindkettejüket, a családi hátterüket, a barátokat, katonatársakat. A regény karakterközpontú, bár a háttérben folyó cselekmény is nagyon izgalmas, mégis a két főszereplő és a kibontakozó szerelmük teszi emlékezetessé a regényt. Korábban is tapasztaltam, hogy a szerző gyönyörűen ír, de ebben a regényben még szintet is lépett. Áradnak az érzelmek a szavaiból, mesterien tudja átadni a tiltott szerelem miatti feszültséget, és én egyszerűen imádom ezt a felütést. Olyan történt meg velem a könyv olvasása során, ami nagyon ritkán, szó szerint eleredtek a könnyeim, olyan szinten adta át az érzelmeket, hogy nem a cselekmény miatt sírtam, hanem olyan mélyen mozgatott meg érzelmeket bennem, amire csak nagyon kevés író/könyv képes. Anélkül, hogy bármi többet elmondanék a történetről, inkább az érzelmi oldalát emelném ki. Ez a kapcsolat egyértelműen egy lelki társi találkozás. Azonnal egy hullámhosszon voltak ők ketten, már a repülőn, és bár a vonzalom is kölcsönös, mégis az események egy magasabb szintű kapcsolódást alakítottak ki közöttük. Átélni egy balesetet, ami bármelyikük számára akár végzetes is lehetett volna, ez egy olyan mély trauma, amit nem tud semmi kitörölni, sem idő, sem ember. Amit átéltek, és tettek egymásért, az feledhetetlen kötődés. Aztán folyton úgy hozza az élet, hogy hiába találkoznak, valami akadály mindig felmerül, ami miatt nem lehetnek együtt, de a kötelékük sosem szakad el, mondjanak bármit is. Aztán ahogy a kötődés szerelemmé válik, még ha maguknak se vallják be igazán, az valódi perzselő tűzzé alakul. Olyan fajta tűz, ami nem enged a szívükbe mást, még akkor sem, ha próbálkoznak új kapcsolatokkal, de felesleges, mert mind meddővé válik. Felteheted a kérdést ezt olvasva, de akkor a szerelem miért nem győz le minden akadályt? Nagyon különböző a családi hátterük, ezen mindkettejüknek dolgozniuk kell, hogy teljesítsenek önmaguk és a világ felé, és belülről változzanak is.

Mindkét karakter kedvenc lett, Izzy bátor, kedves, szeretetre méltó, és csupa jóság, de női olvasóként nem kérdés, hogy engem Nate nyűgözött le igazán. Már 19 évesen is bizonyított, amikor gyorsan és okosan kellett reagálni a balesetnél, később katonaként az átélt borzalmak ellenére, megküzdve a démonaival, jó ember tudott maradni, aki az életét adná a védelme alá tartozókért. Nagyon megérdemelte, hogy megkapja, amire/akire igazán vágyik, és boldog lehessen.  

Tartalmaz a könyv néhány erotikus jelenetet is, amelyek írása szintén jól megy a szerzőnek, mennyiségben és minőségben is pont ezt vártam tőle.
Imádtam, hogy rengeteg könyves és némi zenés utalás is volt a történetben, Izzy könyvmoly, Nate pedig irodalom szakon tanult, a távoli jövőképében benne van, hogy tanár legyen. Szabadidejükben mindig olvasnak, és ajánlanak, küldenek egymásnak olvasnivalót, jelölve a könyvekben a kedvenc idézeteket. Ez annyira szívmelengető volt. Jó, mondjuk azt nem hittem el, hogy a kimenekítő akció során a nadrágja oldalzsebéből előkapja a könyvet, és olvas pár fejezetet a helikopteren. Na ezt azért kétlem.
Készüljetek fel, hogy olyan szinten behúz a történet, hogy lehetetlen letenni. Én az első nap egyhuzamban olvastam, addig muszáj volt eljutnom, míg ki nem derült, hogy kb mi lesz a vége, és csak az utolsó 30+ oldalt vittem át másnap reggelre.
Nagyon örültem, hogy HEA lett a vége, és kaptam egy később játszódó epilógust is, úgy éreztem, nagyon megérdemeltem, hogy boldog sóhajjal fejezhessem be a könyvet. Jelenleg az idei olvasmányaim közül benne van ez a regény a top 5-ben, és nagy versenyben az élen áll a legjobb romantikus díjáért. Olvassátok, le lesztek nyűgözve. 

Képek: Pinterest

 

Borító: A repülés, na igen, erről van szó.

 

Kedvenc karakter:  Nate, Izzy

Szárnyalás: A katonai szál nekem nagyon bejött.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Olyan szinten megmozgatta az érzelmeimet, hogy random elsírtam magam többször is.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

 

Nyereményjáték

 

Izzy és Nate a repülőgépen könyvekről beszélgetnek, és az olvasás szeretete többször is visszatér a regény folyamán. A nyereményjátékban a párbeszédeikben említett könyvek fülszövegrészletét adjuk fel feladványként - Nektek az a feladatotok, hogy kitaláljátok a szerző nevét és a könyv címét. A megoldást pedig írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

Feladvány: “Amikor a tizenhat éves Katniss Everdeen a húgát mentve önként jelentkezik, hogy részt vegyen a viadalon, az felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem fél a haláltól. A túlélés a vérében van.” 

a Rafflecopter giveaway

 

 

Állomások
09.03. Kitablar
09.05. Kelly és Lupi olvas
09.07. Readinspo
09.09. Veronika’s Reader Feeder
09.11. This is my (book) universe
09.13. Zakkant olvas

 

 

Lucy Score: Amit magunk mögött hagyunk (Knockemout #3)

Végre megjelent Lucy Score: Amit magunk mögött hagyunk regénye a Pioneer Books Kiadó gondozásában. Az érzéki romantikát, szívszorító drámát és humort elegyítő Knockemout-sorozat harmadik részéből kiderül, hogy még egy rosszfiú is megtalálhatja a boldogságot a megfelelő nő mellett. Tartsatok bloggereinkkel, és a játék megfejtéséért cserébe megnyerhetitek a kiadó által felajánlott példányt.

Pioneer Books 2024.

696 oldal

Fordította: Bótyik Bettina Zora

Goodreads: 4,44

Besorolás: felnőtt, romantikus, erotikus, kisváros

Lucian Rollinsnak két célja van: a bosszú, és hogy eltörölje azt a foltot, amelyet abuzív apja ejtett családja nevén. Élete éppolyan élre vasalt, mint személyre szabott öltönye, nincs benne helye kételynek és felesleges érzelmeknek. Kivéve, ha egy tűzrőlpattant kisvárosi könyvtárosról van szó…
Sloane Walton tökéletesen tudja, mi rejlik Lucian - csekély számú barátjának Luce, ellenségei tömegének Lucifer - ördögi szépségű vonásai mögött, elvégre együtt nőttek fel, amíg egy sötét titok el nem választotta őket. Valami azonban mégis a férfihoz vonzza, és amikor veszekedésük előjátékba csap át, egyikük sem bánja meg a történteket.
Sloane viszont családot akar, míg Luciannek esze ágában sincs továbbörökítenie magát, mivel jól tudja, hogy a tönkretett férfiak tönkretett nőket hagynak maguk után. Képtelen lenne ártani Sloane-nak, de képtelen elhagyni is őt. Egy dologra viszont képesnek kell lennie: megvédeni szerelmét bármi áron.

A Knockemout sorozat első két részét is nagyon szerettem, az Amin sosem leszünk túl és az Amit sosem fedünk fel egyaránt 4,5 csillagot kapott, de a harmadik rész bekerült a kedvenceim közé kerek öt csillagosan, akkor is, ha volt néhány apró szemöldökráncolásom az olvasás során. Ezeket teljesen ellensúlyozta az a nagyszerű szórakozás, ami az első laptól az utolsóig végigkísért. Maga a szerző is kitért arra tényre a regény végén, hogy mennyire hálás ennek a sorozatnak, hiszen ennyi oldalszámon keresztül nyilván fejlődött az írása, és ez teljesen igaz. 

A korábbi részekben sokszor megvillantotta már a szerző Lucian karakterét, minden egyes alkalommal, amikor megjelent a színen, leuralta azt, és olyan lenyűgözően tette, hogy már hatalmas várakozással tekintettem a Sloane-Lucian regényre. Tudni lehetett, hogy kettejüknek kapcsolata a régmúltba nyúlik, egy-két elejtett mondat már részletezte, hogy fiatalon közel álltak egymáshoz. Végre kiderültek a részletek, szép lassan, a fejezetek közé illesztve, mindkét szemszögből olvashattam a múltról. Nekem különösen tetszett a regényben ez a 22 évvel korábbi idővonal, hiszen akkor 16-18 évesek voltak a főszereplők, így sikerült egy kis young adult zsánert is belecsempészni ebbe az amúgy sistergős jelenetekkel alaposan megtűzdelt felnőtt románcba. Azzal, hogy megismertem őket ilyen fiatalon is, sokkal közelebb hozta hozzám a karakterüket, egyébként is imádom a beszökést az ablakon, a nagy beszélgetéseket, a titkos barátságokat, még a közös tanulást is.

A korábbi részekből már tudtuk, hogy ezek ketten nem bírják egymást, állandó a beszólogatás, vagy épp látszólag figyelmen kívül hagyják a másikat. Most viszont kénytelenek találkozni, hiszen Sloane apjának a temetésével indul a történet (egyébként időben nem sokkal a második rész után vagyunk). Sloane szülei, Simon és Karen közel álltak Lucianhez, fiukként kezelték, aki nagyon sokat segített Simon orvosi kezelése kapcsán, volt mit meghálálni, hiszen annak idején Simon segítette ügyvédként a börtönből való szabadulása érdekében. Már korábban a kórház közelébe költöztek, így most Sloane egyedül él a régi házukban, melynek a szomszédságában áll Lucian régi háza. Sloane 16 éves volt, mikor felfedezte, hogy a szomszédban nincs minden rendben, Lucian apja rendszeresen verte a fiát és a feleségét. Odáig fajult a bántalmazás, hogy rendőrségi ügy lett belőle, Sloane hívta a 911-et, pedig megígérte a fiúnak, hogy soha nem avatkozik bele. Lucian többé nem bízott meg a lányban és nem állt szándékában megbocsátani neki. Húsz év telt el, Lucian gazdag cégtulajdonos lett, arrogáns, hideg, kemény főnök. Külsőre pedig kidolgozott testű, magas, jóképű pasi, aki mellett eddig egy nő sem tudott tartósan megmaradni. 

Sloane könyvtáros lett Knockemoutban, különböző társasági és kulturális eseményeket szervez, élvezi a munkáját, igazi könyvmoly. Csakhogy kissé elszaladtak az évek, mostanában döbbent rá, hogy ketyeg az óra, és mielőbb szeretne családot alapítani, hiányzik az életéből egy szerető társ, aki egyben jó apja is lehetne egy gyerekseregnek. Sloane elkezd randizgatni és ezzel lavinát indít el, emlékezzünk vissza Lucian reakcióira, amikor korábban próbált pasizni, ez most hatványozódik. Végül Lucian köt ki az egyéjszakás kalandra foglalt szállodai szobájában, és megnyílnak a mennyek kapui. Amit itt elkezdtek, azt bizony nehéz abbahagyni, mert túl jól illenek egymáshoz, de Luciannek esze ágában sincs tartós kapcsolatba kerülni, így borítékolható az újabb összeveszés. Közben a háttérben tovább folyik a nyomozás a sorozaton átívelő bűncselekmény felgöngyölítése érdekében, itt is vannak fejlemények, amik aggodalomra adnak okot. Végül Lucian úgy dönt, el kell távolodnia Sloane-tól mert csak így tudja megvédeni, Anthony Hugo kifejezetten az ő szeretteire vadászik.

Lucian bizony hosszú és nehéz úton kell, hogy keresztülmenjen, mire eljut a teljesen nyilvánvalóig, Sloane az egyetlen nő a számára. Hiába tudom én olvasóként, mi lesz a vége, attól még nagyon klasszul végigizgultam minden fordulatot. Értékeltem, hogy Lucian rájött, hogy segítségre van szüksége abban, hogy feldolgozza az apjától elszenvedett traumákat. A leglényegesebb következtetésekre azonban nagyon későn jött rá, abban is, hogy Sloane nem volt hibás, kizárólag jót akart, és abban is, hogy milyenek is valójában a saját érzései. Mennyi elpazarolt év, fáj erre gondolni, mégsem tudok teljesen haragudni rá, mert olyan fordult elő ebben a regényben, ami nem túl sűrűn, 100x jobban tudtam azonosulni a férfi főhőssel, mint a nővel. Ez nem Sloane hibája, ez Lucian érdeme. Ha pasi lennék, tudnék ilyen lenni szíves örömest, mindig kimondva amit gondolok, szeretek szarkasztikusan szurkálódni is, és soha nem kéne kedvesnek lennem, ha nem akarok, még a haragtartás is stimmel. Imádtam a karakterét, nagyszerűen szórakoztam rajta, álompasi is egyben, de inkább egy álomkarakter. Olyan, aki kívül belül maximálisan eltalált, és pont jó így, ahogy van.
Sloane-ra visszatérve hozzáteszem, nagyon valós volt a karaktere, az érzései, a reakciói egy két lábbal a földön járó nőre utaltak, aki erős és független, okos és gondoskodó, és akit kétszer is mélyen megbántott Lucifer. (Ha pipa vagyok rá, én is így hívom magamban.) Sok közös pontot találtam vele ízlés terén, én is nagy rajongója vagyok Shania Twain-nek, minden említett dal kedvencem volt. És a megemlített könyvek, édes istenem, leesett az állam, mikor kiderült, mi volt a 16 éves Sloane kedvenc regénye, amit az anyjától vett kölcsön: Kathleen E. Woodiwiss: Shanna regénye. Imádom azt a történetet, de a többi említett könyvet is részben ismerem, illetve felírtam magamnak, hogy minél előbb elolvashassam, élükön az Éjfél Könyvtárral. Imádtam, hogy valódi könyvek kerültek a történetbe. (Sajnos végig Éjféli Könyvtárként volt említve.) 
A szerelmi szál - ki ne tudná merre halad ez a cselekményszál - mégis megdobogtatta a szívemet, izgultam értük, és közben csodáltam a spicy jeleneteket, amik szerintem ebben a részben voltak a legjobbak a sorozatból. Talán a viccelődés, a beszólogatás miatt, de felülmúlta az előzőeket. Ezek ketten olyan szellemes, vicces szócsatákat vívtak, amin dőltem a nevetéstől. A humor egyébként az egész sorozat egyik fő erőssége, amit imádnak az olvasók.
Szerintem nem is kell megemlítenem, mennyire jó volt találkozni a korábbi szereplőkkel, zajlik az élet tovább a kisvárosban, ott a nyomozás is, na meg a sok szerelmespár, Steph és Jeremiah párosából egészen sokat kaptam. Meg kell említenem a bromance hármas tökéletességét, amihez Nolan is csatlakozott immár, és külön öröm volt nézni, ahogy a Morgan testvérek védték Sloane-t, a verekedős rész haláli volt, én is kifeküdtem a végére - a röhögéstől. Knox és Nash, menő álompasik vagytok, de Lucian rátok vert.
Én nem tudok panaszkodni a könyv dinamikájára sem, elfogadtam a történések ütemét, egyszerűen imádtam olvasni, pont jó volt, ahogy a szerző megírta. Olyan érzelmeket mozgatott meg bennem és olyan sokrétűeket, egyszerűen nincs már hely hogy részletezzem. Nekem alig három éve halt meg apukám, úgyhogy a gyászfeldolgozás friss és ismerős volt. Aztán ott volt a kapcsolat Sloane szülei és Lucian között, az erre vonatkozó Simon idézet szerintem mindent elmond: "Ha választhattam volna egy fiúgyermeket, az te lettél volna. Vigyázz a lányaimra."
A lelke összetört a valódi szülei miatt, de Sloane szüleiben újakra talált, amit igyekezett meghálálni.
Az epilógusban természetesen mindenki úszik a cukorszirupban, de kit érdekel, örömmel láttam a tíz évvel későbbi énjüket. Igazából még arról is szívesen olvastam volna, hogy az elmúlt húsz évben hogy alakult az életük részletesebben, bár akkor ezer oldalig meg sem állt volna a szerző.
Ami komolyabb homlokráncolást okozott, az az utolsó fordulat, ami erőszakosan hangzott, komoly támadás tulajdonképpen, mégis szinte komikus volt az egész. Részletekbe nem mennék bele, hamar vége lett, és megoldódott a helyzet. Emellett volt pár szófordulat, ami magyarul nyilván nem úgy jött át, ahogy eredetiben, de erről igazából senki sem tehet.

A szerző ezzel a könyvével, sorozatával beírta magát a kedvenceim közé, szívesen fogom olvasni a következő regényeit és szívből ajánlom minden romantika rajongónak.

Képek: Pinterest

Borító: A borító gyönyörű, a cseresznyevirág jelentése is értelmet nyer.

 

Kedvenc karakter:  Lucian, Sloane

Szárnyalás: A visszaemlékezős részek.

Mélyrepülés:  -

Érzéki mérce: Kb 50% után felizzanak a lapok, szerintem a sorozatban itt a legminőségibb az erotika, és persze minden részletében vállalható.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

 

Nyereményjáték:
 

Mostani blogturnénk minden állomásán a Knockemout sorozat valamely főszereplőjének családnevét kell összeállítanotok a közreadott, megkevert betűkből, majd beírni a rafflecopter megfelelő rubrikájába, méghozzá a keresztnévvel kiegészítve. A ráadás kérdés megválaszolásával pedig még tovább növelhetitek a nyerési esélyeteket! 

(Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:  OILLRNS

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:
04.02. – Angelika blogja
04.05. – Fanni’s Library
04.08. – Kelly & Lupi olvas
04.11. – Pandalány olvas

Lynn Painter: Jobb mint a filmeken (Jobb mint a filmeken #1)

A Kossuth Kiadó jelentette meg Lynn Painter: Jobb mint a filmeken című regényét, melyben a végzős Liz romantikus filmekkel és érzelmes zenékkel átszőtt szerelmi életébe nyerünk bepillantást. Kövesd  a blogturné állomásait, ha szerencsés vagy a játékban, akár meg is nyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Kossuth Kiadó 2023.

416 oldal

Fordította: Nimila Ágnes

Goodreads: 4,30

Besorolás: YA, kortárs, romantikus

 

Az ​örök álmodozó Liz Buxbaum szíve már gyerekkora óta Michaelért dobog. Azonban szerelme mindig hűvös és távolságtartó volt vele, idővel pedig elköltözött egy másik városba. Amikor a fiú visszatér, Liz mindent megtesz, hogy az áhított szerelem végre beteljesüljön, és Michael legyen a partnere a szalagavató bálon. Célja elérése érdekében még a szomszéd sráccal, Wesszel is összehaverkodik, akivel pedig gyerekkoruk óta folyton csak borsot törnek egymás orra alá. Liz abban bízik, hogy Wes jóbarátja Michaelnek, és majd segít összehozni vele a régóta vágyott, romantikus randevút.
Miközben mindent elkövetnek, hogy Michael felfigyeljen Lizre, a lány azon kapja magát, hogy egyre jobban megkedveli West, és egyre közelebb kerülnek egymáshoz a fiúval. Bár Liz azt hiszi, mindent tud a tökéletes randiról és a romantikus szerelemről – hiszen nincs olyan romantikus film, amelyet ne látott volna legalább százszor –, egy idő után úgy érzi, át kell értékelnie mindent, amit korábban gondolt a boldogságról. Mert hiába Bridget Jones minden jótanácsa, hiába a 10 dolog, amit utálok benned humoros pillanatai vagy a Kate és Leopold tündérmesébe illő története, a valóság mindig sokkal fordulatosabb és emlékezetesebb, mint a filmek. És persze igazabb is.

 

Januárban lesz 13 éve, hogy elkezdtem a blogolást, és teljesen világos volt számomra, hogy az itt ajánlott könyvek túlnyomó része a young adult zsánerből kerül majd ki, mert ez a kedvenc műfajom, szeretek fiatalokról olvasni, a legmélyebb problémáiktól a legboldogabb első szerelem érzésig. Mindig is kerestem a "legjobb" ya regényeket, és ha rábukkantam egy-egy kincsre, jöhetett a hype-olás. Persze nem minden történet tetszik mindenkinek egyformán, mégis vannak kivételek, a Jobb mint a filmeken pontosan ilyen regény. Sok remek fantasy van a piacon fiatal szereplőkkel, ezekből sosincs hiányérzetem, de a mai világunkban játszódó sztorikból alig-alig találok olyat, amit beválogatnék az all-time-fav polcomra. Kevés könyv kerül ide fel, idén eddig egy felnőtt fantasy, de most bővül a polc, méghozzá a Jobb mint a filmeken regénnyel. 

Liz Buxbaum egy reménytelenül romantikus lány, most kezdi a végzős évét a gimiben, és a romantikusságát egészen komolyan kell érteni. Az öltözködésétől kezdve, ami jellemzően virágos, zsebes, fodros ruhákból áll, egészen a napi rendszerességű romantikus filmnézésig, az egész élete arról szól, hogy álmodozik a tökéletes szerelemről egy tökéletes pasi oldalán. Néhány éve meghalt az anyukája, akivel nagyon szoros kapcsolata volt, bár apukája nemrég újranősült, Helena nem pótolhatja őt. A végzős év ráadásul tele van anyukás tevékenységgel, mint pl. a báli ruha kiválasztása, amihez Liznek az igazi anyjára lenne szüksége, emiatt halogatja a vásárlást a végtelenségig. Egyre többször hazudik a barátnőjének, veszélybe sodorva a barátságukat. Az életét alaposan felkavarja gyerekkori szerelmének visszaköltözése a városba, Michael jobban néz ki, mint valaha, és Liznek csakis az a cél lebeg a szeme előtt, hogy felhívja magára a figyelmét, és összejöjjenek, ő lett az álompasi a szemében. Ehhez a feladathoz Wes segítségét veszi igénybe, aki az idegesítő szomszéd srác, gyerekkoruk óta borsot törnek egymás orra alá, oda-vissza. Ez a titkos szövetség kiterjed az új ruhák vásárlásától egészen egy kapcsolat színleléséig a cél érdekében, és persze az átélt élmények, katasztrófák és vicces helyzetek során Lizben megkérdőjeleződik, érdemes-e Michael után vágyódnia, hiszen Wes-ben sokkal több van, mint amit valaha gondolt.

A szerző Liz szemszögéből meséli el a történetet, érdekesség, hogy minden fejezet elején egy-egy idézetet is kapunk azokból a romantikus filmekből, amiket nap mint nap újranéz, akár századszor is. Nagy részét én is láttam már, sőt bevallom nem is egyszer, amit meg nem, azokat felvettem a megnézendők listájára. Sokan furának tartják a lányt a romantika őrülete miatt, de számomra Liz viselkedése nem volt szokatlan, a gyászfeldolgozás része volt ez, az anyukája hiányát próbálta ezzel pótolni, rá akart hasonlítani több dologban is. Együtt rajongtak a romantikáért, ez töltötte ki a szabadidejüket, egyszerűen a lány tovább akarta vinni az emlékeket. Teljesen természetes, hogy nem fogadja el egykönnyen Helenát, akinek mostohaanyaként nagyon nehéz a helyzete, hiszen tudatosan nem akarja az anyja helyét elfoglalni, de legalább jó barátja szeretne lenni, mégis nagyon nehéz ez a folyamat, főképp egy felnőttkor küszöbén álló lánnyal. A magába fordulás majdnem elrontotta a legjobb barátságát is Joss-al, akinek többször is inkább hazudott, nem volt kész megnyílni és beszélni a problémáiról. Nagyszerű volt ebben a történetben Liz fejlődését végigkísérni, alapjában véve is egy kedves, együttérző lány, óriási kreatív szellemiséggel, jó volt látni, hogy megtalálja az útját az élete minden területén.
A komoly témák után végre rátérek a regény lényegére, hiszen ez egy vérbeli romantikus szerelmi történet. Mondhatnám azt is, hogy az első pillanattól tudtam, hogy Wes lesz az igazi, de szerintem ezt minden olvasó érzi, azért sem spoileres ez, mert a fülszöveg is sugallja, szóval ne szidjatok. Michael egy aranyos srác meg minden, de itt a Wes van a főszerepben. Imádom a szerzőt, amiért kitalálta ezt a szomszéd-rosszfiú karaktert, akiről elég hamar kiderül, hogy igazából egy gondoskodó, védelmező, okos, hűséges és rendkívül jóképű srác, aki játssza a szerepét, csakis azért, hogy Liz közelében lehessen, és lépésről lépésre elérje, hogy ez a lány végre felnyissa a szemét. Annyit viccelődtek egymással, rég nem nevettem ennyit együtt a szereplőkkel. A köztük növekvő feszültséget imádtam, voltak persze szomorúbb pillanatok is, de ez is része kellett legyen a kapcsolatuknak. Szerettem Wes-ben, hogy az ugratások mellett tudott bocsánatot is kérni, tudott hazudni is érte, ha arra volt szükség, mindezt azért, hogy megvédje. Ő elfogadta a lányt, olyannak, amilyen, jaj és imádtam a szarkazmusát ugyanúgy, mint ahogy a cuki becézéseit.
A fejezetek előtti filmes utalásokat már említettem, de ez semmi ahhoz képest, amennyi magában a történetben van, szó szerint megszámlálhatatlan filmes és zenei utalás. Liz az összes élethelyzetére képes lejátszási listát készíteni, a technika pedig rendelkezésre áll a mai világban, a Spotify-on meg is hallgathatod például a kapcsolódó közös Wes-Liz listájukat.
Ez a regény megmozgatott bennem rengeteg érzelmet, a gyásszal kapcsolatban ugyanúgy, mint a barátsággal kapcsolatban, persze leginkább a Liz-Wes párosért való izgalmak terén. Az érzékiség teljesen arányos volt a korukkal, néhány izzóan vágyódós csókjelenetnél több nem történik, és nem is hiányzott. (2024 második felére érkezik majd angolul a történet második része, a Nothing Like the Movies, ami már váltott szemszögű lesz.) Tökéletes volt a feszültség adagolása, a humorral való ellensúlyozás, és a HEA sem maradt el. Hogy ez abszolút kiszámítható volt, kit érdekel? Egyszerűen varázslatosan jó volt az első oldaltól az utolsóig, végtelenül szórakoztató. A szerző felkerült a radaromra, be fogom szerezni a többi könyvét is.
Gondoltatok arra, mekkora poén, ha valaha hozzámegy Liz Wes-hez, akkor Elizabeth Bennett lesz a neve?
Érdemes ellátogatni a szerző oldalára, ahol fincsi csemegéket találhattok, például jó pár Wes POV jelenetet: https://lynnpainter.com/misc-content (Update: elolvastam a novellákat, cuki mind, legjobban a Wes and Liz's College Road Trip tetszett, ami hosszabb is volt a többinél és váltott szemszögű. A többi Wes POV novella sokat hozzátett a srác családi hátterének megismeréséhez, és természetesen imádtam újraolvasni az ikonikus jeleneteket Wes tolmácsolásában.)

Képek: saját

Borító: Eredeti, nagyon cuki, imádtam hogy tartozik könyvjelző is a regényhez.

 

Kedvenc karakter:  Wes, Liz.

Szárnyalás: A csillagnézés a titkos helyen, és az autós jelenet.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Abszolút a young adult határain belül marad, cukin imádni való a szerelmi szál.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

 

NYEREMÉNYJÁTÉK

Liz imádja a romantikus filmeket, így a játékunk is ehhez a témához kapcsolódik. Ismerjétek fel a képek alapján a könyvben is szereplő ikonikus filmeket, és a helyes válaszokat írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

 

 a Rafflecopter giveaway

 

További állomások:

10.15 Kelly és Lupi olvas
10.17 Fanni’s Library
10.19 KönyvParfé
10.21 Hagyjatok! Olvasok!
10.24 Sorok között 

 

 
 

Jay Kristoff: Empire of the Vampire - Vámpírbirodalom (Vámpírbirodalom #1)

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Jay Kristoff legújabb regényét a Zafír pöttyös könyvek sorában Empire of the Vampire - Vámpírbirodalom címmel, amely egyben a sorozatcím is. Tarts velünk Gabriel de Léon sötéten izgalmas világába, ahol az ezüstszentek küzdenek a vámpírok ellen. Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2022. Zafír pöttyös

800 oldal

Fordította: Benkő Ferenc

Illusztrálta: Bon Orthwick

Goodreads: 4,39

Besorolás: dark fantasy, vámpír

 

Huszonhét éve kelt utoljára a nap, így az éj lényei három évtizede prédálnak a halódó nap derengésében.
Saját örök birodalmuk építésével a miénk egyre satnyul. Immár csupán néhány kihunyó fénypetty küszködik a sötétség növekvő tengerében. Gabriel de León a birodalom és az egyház védelmére felesküdött rend, az ezüstszentek utolsó tagja. De a nap eltűnésével már az Ezüst Rend sem bír az áradattal.
Ősellenségei fogságában az utolsó ezüstszent kénytelen elmesélni a történetét. Legendás csaták és tiltott szerelem, elveszett hit és újjáéledő barátságok, a Vérháborúk és az Örök Király történetét, aminek végcélja az emberiség utolsó reménye:
A Szent Grál.
A Vámpírbirodalom illusztrált, epikus, dark fantasy; az Interjú a vámpírral, Az út és A szél neve törvénytelen gyereke. Az utóbbi évek legegyedibb vámpírregénye.

 

Jay Kristoff neve nem volt ismeretlen számomra, hiszen már kilenc éve ismerem, amikor megjelent nálunk a Lótusz háborúja sorozat első része a Stormdancer - Vihartáncos. Be is került a kedvenc könyveim közé. Egészen friss élmény viszont Amie Kaufmann írónővel közös Aurora-ciklus sorozatának az első része: Aurora Rising - Aurora felemelkedése címmel, amely nekem a tavalyi év legjobb sorozatkezdő regény díjat is elvitte az év végi blogos összesítésben. És repesve várom, hogy a hónapok óta belengetett Nevernight - Öröknappal regénye is megjelenjen végre.

Lehet, hogy korán kimondom, de biztos vagyok benne, hogy a Vámpírbirodalom nekem az idei év egyik legjobb olvasmánya volt, egy héten át alig vártam, hogy este legyen és én újra órákra elmerülhessek Gabriel de Léon világába. Csak felsőfokban tudok beszélni az olvasmányélményről, amit ez a könyv nyújtott, egyetlen sora sem volt felesleges. Ha a 800 oldal bárkit is riasztana, attól ne tartson, hogy egyetlen percre is unatkozni fog, garantáltan nem. De arra erősen figyelmeztetném az olvasókat, hogy ez a regény nem gyerekeknek való, sem a bokáig vérben tocsogó jelenetek miatt, sem az extrémen obszcén nyelvezet révén, amit viszont bevallom, én imádtam, annyira élővé tette a szöveget. Arról nem beszélve, hogy a sok káromkodás egyben többnyire vicces is volt, ez jól kiegészítette a komor hangulatot.

Végre ez a regény nem előolvasás volt, hanem  megkaptam a fizikai példányt, kézbe vehettem. Azonnal megragadta a figyelmemet a gyönyörű borító és ahogy belelapoztam a regénybe további illusztrációkat találtam, egy részletgazdag térképet és a fejezeteket elválasztó lélegzetelállító jelenetképeket, igaz mindez nálunk fekete-fehér változatban került a regénybe. Bon Orthwick művei ismerősnek tűntek, utána is néztem a neten a munkáinak, a fantasy rajongók talán már követik is őt instán: https://www.instagram.com/monolimeart/. 

Ha lehet ezt mondani, még nagyobb lelkesedéssel láttam neki az olvasásnak, és rögtön belefutottam az egyik kedvenc formámba, a keretes szerkezetbe, ahol a főszereplőnk Gabriel de Léon, az utolsó ezüstszentek egyike miután fogságba esett, a kivégzése előtt kénytelen elmesélni az élete történetét fogva tartója krónikásának, Jean-Francois vámpírnak. Nem ilyen egyszerű ez, ahogyan hangzik, ugyanis a mesélő hajlamos ugrálni az időben, és nem mindig lineárisan halad a kalandokkal. Ez nekem határozottan tetszett, mert szeretem az időbeli ugrásokat, szeretek odafigyelni az apró részletekre, utalásokra. A másik szokatlan dolog ezzel a meséléssel, hogy a krónikás és Gabriel gyakran közbeiktatnak pár mondatot a jelenben, csevegnek, viccelődnek, és ez jóformán sehogy sincs elkülönítve a szövegben. Visszatérve az időbeli ugrásra, tulajdonképpen kétféle korba visz a mesélő, az egyik Gabriel  fiatalkora, amelyből kiderül, kik a szülei, milyen a kapcsolata a testvéreivel, milyen volt megélni a naphalál bekövetkeztét, hogyan is került az Ezüst Rend soraiba. A másik idősík a felnőttkori időszakból való hőstettek sora, egészen a jelenig, ám itt már Gabriel egészen más karakter, függőségekkel küzdő, elégedetlen, akivel történt valami nagyon rossz, de bezárkózik, erről nem beszél. Összefut egy régi baráttal és annak csapatával, akik meggyőzik, tartson velük, mert megoldást keresnek a sötétségre, nem kevesebbet akarnak, mint új megváltót találni. El tudom képzelni, hogy valakit zavarhat ez a széttagolódás, hogy menet közben kiderül olyasmi, ami elveheti a feszültség élét, de higgyétek el, hogy nem így van. Minden egyes esemény ugyanolyan körömrágósan izgalmas, mintha lineárisan történne. A világfelépítésben nincs különösebben meglepő, az emberek időtlen idők óta háborúznak a vámpírokkal. Amióta a Nap elhalványodott, a vámpírok esélyei jelentősen megnőttek, egyre terjeszkednek. A leghatásosabban a félvérek, az ezüstszentek tudnak küzdeni ellenük, ők ember anyától és vámpír apától származnak, öröklik apjuk "tehetségét", és vérszomját is, amit egy különleges eljárással porított nemes vér pipálással csillapítanak, ami komoly függőséget okoz. Kevesen vannak ugyan, de a sérüléseik hamar gyógyulnak, gyorsak és erősek, különleges, ezüst tetoválásokkal borított testük taszítja a vámpírokat. És ne feledkezzünk el a hitről, ami óriási jelentőségű ebben a világban. Öt szigorú törvény szerint élnek, a kolostorukban kapják a kiképzést, és az Ezüst nővérek is segítik a felkészülésüket, ők apácákhoz hasonlíthatók leginkább. A vámpírok is rendelkeznek különleges képességekkel, négyféle vérvonal létezik, gondolatolvasók, érzelmi manipulálást elérők, állatokat irányítók, és extra fizikai erővel rendelkezők, ezek azért fontosak, mert a félvérek is öröklik apjuk vérvonalának extráit. Itt is spoileres rész következne, amibe nem szeretnék belemerülni, mi minden derül még ki a vérvonalakkal kapcsolatban.

Én igazán nem szoktam dobálózni a nagy szavakkal, kevés könyv kapja meg a maximális ponton kívül a tökéletes jelzőt is. Ebben a regényben számomra minden az volt. Például a karakterek kivétel nélkül jól felépítettek, erősek, mély érzelmekkel rendelkeznek, persze nem mindenkit ismerhettem meg közelebbről és természetesen akadnak kevésbé szimpatikusak is közöttük, de lényegében egytől egyig remekül megrajzolt szereplők. Gabriel volt a legfőbb kedvencem, imádtam a humorát, az elhivatottságát, a stílusát, a szenvedélyeit, és az érzelmeit. Számos hibával rendelkezik, pont ettől válik élővé és szerethetővé. Általa új jelentést  nyert a vérszomj szó, annyiszor kavargott a gondolataiban az egyre növekvő késztetés, hogy komolyan én is megszomjaztam. Képtelenség őt megfelelően jellemezni, ami pontosan visszaadná a róla alkotott képet, meg kell őt ismerni a tettei alapján. Sokat változik a 16 éves énjétől a regény végére, amikor már a harmincas éveit tapossa, hiszen a birodalom védelmezőjéből, kardjából, pajzsából, rettenthetetlen hittel rendelkező harcosból a szent esküje ellenére egészen mássá válik, mert megismeri a szerelmet, a békét és a boldogságot. Azonban a történet úgy alakul, hogy Gabriel újra a gyilkolás és a bosszú útján találja magát, már kevés választja el a pokoltól, amikor csatlakozik az új küldetéshez. Zárójelben megjegyzem, nagyon érdekes volt a hit kérdésköre a regényben, többször is elgondolkoztatott, mennyiben hasonlít, mennyiben más ez a vallás a nem fiktív világunkéhoz. Volt itt Szent Grál, Megváltó, fanatizmus, kiábrándulás Istenből, szóval volt min gondolkodni. Természetesen a többi karakterről is illene beszélni, rengetegen vannak ugyebár, a családtagoktól kezdve a bajtársakon át az ellenségekig számos interakció kapcsán szövődnek a kapcsolatok a regényben, az ellenségből barát fordulattól kezdve az intrikákon, árulásokon keresztül a tiltott szerelmi kapcsolatig élvezhettem a szereplők brillírozását. A kedvencem Arstid Reiner nővér volt, majd meglátod miért, spoilerek nélkül nem mondhatok róla többet. A másik kettő Aaron deCoste, akire érdemes az első pillanattól figyelni, és természetesen Dior LaChance, aki óriási mozgatórugója a történetnek, csodáltam és féltem tőle egyszerre, és rohadtul aggódtam is érte. Jaj a kard! Hamvfalóval telepatikusan társalognak, imádtam, még humora is volt, ragadt rá Gabriel személyiségéből bőven. Jaj a lovak! Nem vagyok egy nagy lórajongó, de a szerző ebben a regényben azzá tett, még rajtuk keresztül is képes volt a szívemig hatolni.

Azt nem lehet mondani, hogy jelentős része lenne a regénynek a romantika, de igenis vannak édes, sőt kissé erotikus jelenetek is, jó volt látni Gabriel szenvedélyességét ebből a szögből is. És annyit elárulhatok, nem csak az ő részéről jelent meg a szerelmi szál, de ez legyen meglepetés.

Véletlenül sem akarok belemenni a történet további mesélésébe, hat lóval kell visszafognom magam, mert ez beláthatatlan végtelenségbe vezetne, inkább megpróbálom megfogalmazni azt, amiért nekem ez a regény az all-time-favorite polcra került. Epikus történet, sötét fenyegetéssel teli összetett világban, ahol az antihőst zárod a szívedbe, aki fényesen ragyogva olvaszt magába, és szurkolsz neki minden egyes összecsapásnál, ahogy minden egyes boldogságmorzsáért is repes a szíved, miközben te a székedhez ragadva tökéletes élvezettel olvasod ezt a sokrétegű történetet, szádban a vérpipa képzelt ízével és azt kívánod, bárcsak soha nem kellene elengedned ezeket a szereplőket. Elképesztő érzelmeket éltem át az olvasás során, az írásmód grafikussága a zsigereimig hatolt, izgultam, féltem, harcoltam, véreztem, vágyódtam, szomjaztam, lerészegedtem, összetörtem, kikapcsolódtam a valóságomból, és a regény utolsó oldalára érve úgy éreztem, na ez volt a szórakoztatás csúcsa. Ez maga a varázslat Mr. Kristoff. Rendkívül izgatottan várom a folytatást, ami baromi soká lesz, kb. 2024-ben, miután még a szerző sem készült el vele, de ha valamire érdemes várni, akkor az Gabriel de Léon további kalandjai. Köszönöm a szerzőnek, hogy visszahozta az olvasmányaimba a "valódi", kegyetlen és vérszomjas vámpírokat, akik kegyetlenül lemészárolnak bárkit. Oké, szeretem én  Edward Cullent meg Damon Salvatorét is, de jelen pillanatban semmi sem ér fel a Vámpírbirodalom tökéletességével.

Képek: a regény illusztrációi a külföldi speciális kiadásokból

 

Borító: Fantasztikusan szép.

 

Kedvenc karakter:  GABRIEL.

Szárnyalás: Lehet morogni, de nekem az obszcén nyelvezet volt az extra, imádtam.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Igenis vannak érzelmek, de még mennyire. Tény, hogy nem része a regénynek a romantika, de vannak fejezetek, ahol kapunk visszaemlékezéseket, lázálmokat, amik megcsillantják a főszereplő érzelmeit.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

 

Nyereményjáték:
 

Játékunk során kedvenc vámpírjainkra vadászunk! Persze csak képletesen, hiszen őket nem kiiktatni szeretnénk, olvasni róluk annál inkább! A feladat: minden állomáson írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába a megadott vámpírunk melyik könyvben szerepel. Mivel ők sorozatokban is szerepelnek, többféle megoldást elfogadunk. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

 

Feladvány: Melyik könyvben szerepelt Damon Salvatore?

 

a Rafflecopter giveaway

 

További állomások:
03.16 Kelly és Lupi olvas
03.18 Fanni’s Library - idézetek
03.20 Fanni’s Library
03.22 Könyv és más

 

 

Madeline Miller: Akhilleusz dala

Nem csupán a boltokba érkezett meg az Akhilleusz dalának újranyomása, hanem hozzánk is. A történelem- és irodalomóráink görög hősei, Akhilleusz és Patroklosz elevenednek meg ismét Madeline Miller elbeszélésében, amely tulajdonképpen az Iliász újramesélése. A példányainkat és a ti nyereménykönyveteket is maga a kiadó, a General Press biztosítja!

 

General Press 2021

390 oldal

Fordította: Szigeti Judit

Goodreads: 4,41

Besorolás: történelmi fikció

 

Gyönyörű ​történet istenekről és istennőkről, királyokról és királynőkről, halhatatlanságról és az emberi szívről. A fiatal Patroklosz királyok sarja, mégis száműzik otthonából, amikor akaratlanul egy fiú halálát okozza. Az ifjú a híres-neves hős, Péleusz király udvarába kerül, ahol együtt nevelkedik a király fiával, Akhilleusszal. Az aranyszőke hajú herceg már gyermekként is erős, gyors és vonzó – ellenállhatatlan mindazok számára, akik találkoznak vele. Arra rendeltetett, hogy egy napon ő legyen a legkiválóbb görög. Patroklosz és Akhilleusz nem is különbözhetne jobban egymástól, mégis különleges, eltéphetetlen kötelék szövődik közöttük. Amikor Parisz, a trójai királyfi elrabolja a gyönyörű Helenét Spártából, Hellász minden hősét harcba szólítják a trójaiak ellen. Akhilleusz nem tud ellenállni az istenek által neki ígért dicsőség és hírnév csábításának, így csatlakozik a görög seregekhez. Patroklosz pedig félelem és a barátja iránt érzett szeretet között őrlődve követi őt Trója falai alá, noha tudja, a sors szörnyű áldozatot követel majd mindkettőjüktől…

 

Ritkán fordul elő, hogy a Blogturné Klub kétszer is turnéra visz egy könyvet, pláne nem szűk másfél év után. A tavalyi turnéból kimaradt a blogunk, így nagyon megörültem a lehetőségnek, hogy az újranyomás kapcsán a kiadó hozzájárult, hogy újabb blogokon népszerűsíthetjük ezt a remek történetet.

Mindenképpen el akartam olvasni ezt a könyvet, mert pontosan ilyen formában érdekelnek a történelmi fikciók, amikor az ismert mondavilágon alapul a történet, és egy zseniális szerző úgy tudja megjeleníteni a szereplőket és a cselekményt,  hogy az első oldaltól beránt, lenyűgöz  és az utolsó szóig nem enged el, sőt, még utána sem. Az Akhilleusz dala egy ilyen regény, nem is csodálkoztam azon, hogy Madeline Miller tíz évig dolgozott rajta, nagyon magas színvonalú történetet adott ki a kezéből.

Eddig csak nagyjából, átlagos szinten ismertem Akhilleuszt, főképp a sulis történelemkönyvekből és persze az évek során látott számos filmből. A legemlékezetesebb a 2004-es Trója, szóval nem is tudtam és nem is akartam Brad Pitt helyett mást képzelni a fejemben megjelenő Akhilleusz karakteréhez. De ez csak egy pirinyó poén, igazából életem egyik legjobb könyvét olvashattam, amihez fogható száz az egyhez arányban akad, és Brad Pitt ehhez képest mákszemnyi adalék.

A cselekmény íve tökéletes, van idő megismerkedni a két főszereplővel, hiszen gyerekkoruktól kezdődő barátságukat számos fejezeten át részletesen megismerhetjük. Patrokloszt kitagadta királyi apja, mert véletlenül halálos balesetet okozott, így került Péleusz király udvarába mindössze tízévesen, aki sok más ifjúból nevelt harcosokat az udvarában. A fiú csenevész, ügyetlen, egyáltalán nem illik a többiek közé, de a király fia, Akhilleusz felfigyel rá, és hamarosan elválaszthatatlan barátok lesznek. Pedig nem is lehetnének különbözőbbek, Patroklosz csendes, mindent kétszer meggondoló típus, intelligens, szelídebb természetű, de befelé forduló. Akhilleusz az ellentéte,  a kisugárzása lenyűgöző, az évek során csak növekszik a kedvesség és a szeretet, ami benne van. Ahol megjelenik, ott rá figyel mindenki, vonzza a tekinteteket. Anyja erősen befolyásolja az egóját, nagyravágyóbbá teszi a kelleténél. Egyre erősebben tudatában is van a tökéletességének, nincsenek már kétségei, hogy az istenek jóslatai beigazolódnak, ő lesz a legnagyobb görög harcos. Ahhoz, hogy tettekkel is kivívja ezt a hírnevet, háborúba kell mennie, és ő nem sokat hezitál, bár anyja cselszövései egy időre eltérítik, végül Patroklosszal az oldalán elindul Trója ellen Agamemnon seregét erősítve, bár nem esküdik fel rá.

Tróját tíz éven át ostromolták, ez igazán hosszú idő, a két ifjúból erős férfiakká értek a főszereplők. Akhilleusz töretlenül küzdött a harcokban, Patroklosz pedig a gyógyítók között szerzett elismerést, ez mindkettőjük megelégedésére szolgált. Láttam a változásokat, amik alakították a személyiségüket ezekben az években, főleg Akhilleuszra hatott jelentősen a hatalmi harcok miatti őrlődés és a saját büszkeségének, becsületének kérdése. Folyamatosan lebegett a fejük felett a jóslat, miszerint Akhilleusz hírnevének halálos ára van. Mivel az olvasók többsége tisztában van azzal, mi is lesz a végkifejlet, nyilván ettől nem fog eltérni a szerző, azért én ennek ellenére körmömet lerágva izgultam végig az utolsó fejezeteket.  

Patroklosz meséli el E/1 szemszögből a történetet, gyönyörű líraisággal, ez tökéletes választás volt. A szerző az ő szemén keresztül hitelesen mesél, soha nem éreztem, hogy túlzásokba esne, bármennyire nagy a főhős iránti szenvedélye. Kettejük kapcsolata gyönyörű, lassan építkező, halálig tartó barátság és szerelem. Az érzelmek megjelenítése a szerző nagy erőssége, olyan szinten bevonja az olvasót, hogy gyakran beleborzongtam az olvasás során, milyen eszméletlen ritka egy ilyen kapcsolat. Ez egy férfiak közötti szerelem, de  soha egy pillanatig nem megy át feszengésbe, ami kettejük között történik, az senkinek nem érinti kellemetlenül a komfortzónáját, egyszerűen tökéletesen lett megírva, a kelleténél egy szóval sem esik több arról, ami kettejük magánélete. 

Imádtam a történetben az istenek, félistenek jelenlétét, meg azt a hitet ami feléjük áradt az emberek részéről. Persze nekik is voltak kegyeltjeik az emberek között, tettek bizony jó és rossz dolgokat, sokszor érdemtelenül álltak valaki mellé, de kellő áldozattal el lehetett érni a kegyüket. 

Nagyon szerettem azt a részt, amikor a két főhős Kheirónnál, a kentaurnál tanul, mindentől távol, fent a hegyekben, ahol kibontakozhatnak az egymás iránti érzelmeik, gyönyörű, idilli időszak volt ez. Ugyanakkor szerettem a regény véresebb részeit is, amikor az évekig tartó harc folyt, érdekes volt a részleteket megtudni a háború hátországáról, mi folyik a sereg táborában, mi történik a portyázások alatt és hogyan osztják el a hadizsákmányt. Egész érdekes fordulatokat hozott a cselekménybe a fogságba került nők kérdése, számomra nagyon meglepő volt, hogy sok esetben feleség, barát lett ezekből a lányokból,  asszonyokból az évek során, akik megbékéltek a helyzetükkel.

A szerző ezzel a regénnyel valami csodálatosat alkotott. Nekem minden egyes oldal különleges élményt adott, faltam a könyvet és a szívembe zártam a szereplőket. Nem volt olyan részlet, ami ne illett volna bele a már ismert mondavilágba, nem volt önkényes változtatás.  Tudtam, persze, hogy tudtam, miféle végkifejlet felé haladunk és sírtam is, mint a záporeső, amikor odajutottam az olvasásban. Madeline Miller remekül oldotta meg a regény befejezését, amilyen módon a mesélő tovább tudott szólni az olvasóhoz, és végül megnyugvást hozott a vérző szívemre. A két főhős, akik már életükben is lelki társak voltak, az alvilágban is megtalálták egymást és az idők végezetéig együtt lehetnek, megérdemlik. Meghatározó olvasmány ez a regény az életemben, remélem másokra is ilyen nagy hatással lesz, szívből ajánlom minden olvasó embernek.

 

Borító: Klasszikus.

Kedvenc karakter: A főhősök.

Szárnyalás:  A hegyen töltött tanuló időszak.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Mélyen hat az érzelmekre a történet,  az érzékiség kifinomult. 

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

 

 Nyereményjáték

 

Játékunk középpontjába a görög mitológia kerül. Mindegyik állomáson találtok egy rövid leírást egy adott történetről, és ki kell találnotok, mi a címe, vagy melyik hőshöz köthető.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
 

Feladvány: Egy szobrász elefántcsontból farag magának társat, akibe annyira beleszeret, hogy megkéri az isteneket: keltsék életre az alkotását.

 

a Rafflecopter giveaway  

 

További állomások:

09.17. Kelly és Lupi olvas
09.19. A Szofisztikált Macska
09.21. Dreamworld
09.23. Readinspo
 

 

Paullina Simons: Tatjána és Alexander (A Bronzlovas #2)

Augusztusban elhozza nekünk a Könyvmolyképző Kiadó Paullina Simons A bronzlovas könyvének várva várt folytatását, amely ismét garantáltan megérinti az olvasói szíveket. Ha Ti is kíváncsiak vagytok arra, hogy miképpen küzd meg Tatjána és Alexander a háború további borzalmaival, az elszakadás nehézségeivel, és hogy vajon sikerül-e újra egymásra találniuk, akkor tartsatok a turné tagjaival, és játsszatok a könyv egy példányáért.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2021

648 oldal

Fordította: Farkas János

Goodreads: 4,29

Besorolás: Felnőtt, történelmi romantikus, II. világháború

Tatjánának ​tizennyolc évesen és várandósan, csodával határos módon sikerül elmenekülnie a háború sújtotta Leningrádból nyugatra, abban a hiszemben, hogy megözvegyült. Férjét, Alexander Belov őrnagyot, a Szovjetunió sokszorosan kitüntetett hősét letartóztatta Sztálin hírhedt titkosrendőrsége, és jelenleg éppen kivégzésére vár hazaárulásért és kémkedésért.
Tatjána új életet kezd Amerikában. A háborúra készülő New Yorkban olyan munkát és barátokat talál és olyan élet vár rá, amilyenekről álmodni sem mert. A gyász elől azonban nem menekülhet és egyre hallja Alexander hívó szavát.
Mindeközben Alexander élete nagyobb veszélyben van, mint valaha. A férfi, aki amerikainak született, de már fiatalon Oroszországban rekedt, a Vörös Hadseregben szolgál és a túlélés jegyében szovjet polgárnak adja ki magát. Számára még nem ért véget a háború és Oroszország esetleges győzelme és veresége egyaránt a biztos halált jelenti számára.
Ahogy közeleg a második világháború borzalmas végjátéka, Tatjánát és Alexandert körbeveszik a múlt árnyai és egymás emléke. Alexander Európa romjai között sem menekülhet a sztálini rezsim elől. A világ túlsó felén Tatjánának a fiára, Anthonyra kell elsősorban gondolnia. Mindkettejüknek meg kell küzdenie a végzettel és kétségbeejtő helyzetükkel, miközben az életük forog kockán.

Vannak igazán emlékezetes történetek, amelyek mélyebben érintenek meg, hosszabb ideig velem maradnak, A Bronzlovas ezek közé tartozik. Több száz oldal valós történelem egy szívfacsaró szerelmi történettel átszőve. Ez nem mindenkinek való regény, a háború kegyetlenségét nehéz elviselni, de olyan egyszerű nehézség is befigyel, hogy sokan megijednek egy többszáz oldalas történettől. Nem tudják, mit veszítenek! De aki ráérez Tatjána és Alexander szerelmi történetére, az minden bizonnyal olyan szerelmes lesz a sztoriba, mint én. Mivel kegyetlen függővég volt az első rész vége, alig vártam, hogy olvashassam a következő részt, amit most meg is jelentet a kiadó, négy hosszú év után. Érdekes, hogy ennyi idő elteltével még mindig élénken él bennem a fiatalok minden küzdelme, fájdalma, szerelme, az egész történet, és azóta is töretlenül vágyom rá, hogy saját szememmel lássam Szentpétervárt, az ikonikus helyszíneket.

Ott tartottunk az első rész végén, hogy Tatjana Helsinkin keresztül el tudott menekülni New Yorkba, azzal a tudattal, hogy Alexander meghalt. Megszülte a kisfiát, Anthony-t, és ott maradt a bevándorlók kórházában, hogy ápolónőként dolgozhasson, a hadifoglyok jelentik neki a fő információforrást. Mindenkin próbál segíteni, hiszen az alaptermészetéhez tartozik mások támogatása, a rászorulók ápolása, ráadásul valóban ért ehhez, van tapasztalata a korábbi időkből.
Érdekes a regény felépítése, mert párhuzamosan követhettem Tatjána és Alexander szemszögét a jelenben, és közben visszamehettem a múltba is, szépen lineáris időrendben elmesélte a szerző, hogyan került a Barrington család Amerikából a Szovjetunióba, és hogyan boldogultak az első években.  Erről már az első rész során nagyon szerettem volna bővebben hallani, mint kiderült,  rajtuk kívül is nagyon sok család hitt a kommunizmus ideájában, olyannyira, hogy hátrahagyva az addigi életüket, készek voltak többezer mérföldet utazni ide. Ilyen nagy távolságból minden másnak tűnik, messziről könnyű hinni az álmokban, aztán jön a lassú szembesülés a valósággal. Nagyon érdekes volt látni ezt a folyamatot, ezeket az eseményeket, amelyek befolyásolták Alexander kamaszkorát. 11 éves volt, amikor odakerültek, és ő viszonylag jól tudott alkalmazkodni, fényévekkel jobban, mint a szülei. Megtanulta könnyen a nyelvet, barátokat is szerzett és abszolút korrekten látta, mi folyik ebben az országban. Az apjában sokáig élt még a hit, viszont az anyja elég hamar kiábrándult, és az alkoholt választotta kétségbeesésében. Az ő előrelátása viszont még többször visszaköszönt a regény folyamán. A politikai vonatkozások is nagy hatással voltak rám, még ennyi idő távlatából is nyomasztó volt olvasni arról, mennyire könnyedén tüntettek el embereket, családokat, soha senki nem volt biztonságban, a hatalom bárkire lecsaphatott.

Egy kamaszfiú a Szovjetunióban is szembesül ugyanazokkal a problémákkal, mint bárhol máshol a világon, például azzal, hogy elkezd érdeklődni a másik nem iránt. Alexander még távol van a nagykorúságtól, amikor szó szerint behálózza egy idősebb nő az emeletükről, aki megtanítja mindenre, amit tudnia kell, később aztán a saját korosztályából kerülnek ki a barátnői. Nem volt nagy meglepetés, hogy ez a srác csak azt nem kapta meg, akit nem akart. Később, mikor besorozták, már ott tartott, hogy nem igazán randizott kétszer ugyanazzal a lánnyal. Dásával sem ez volt a terv, ami végül bekövetkezett, de az igazi nagy változást persze Tatjána hozta el az ő csapongó szerelmi életében.
A másik fontos téma, amit meg akartam ismerni Alexander életéből, az, hogyan került ő a Belov családhoz, hogyan vette fel hivatalosan és minden kétséget kizáróan a nevüket, hogyan szerzett hivatalos papírokat, és persze mi történt a vér szerinti szüleivel pontosan. Ahogy közeledtünk időben a jelenhez, minden kérdésemre választ kaptam.

Visszatérve a könyv szerkezetére, a jelenben is folytatódik Alexander története, onnantól, hogy véghezviszi a teherautós akciót, és gyakorlatilag arra számít, hogy kivégzik, jobb esetben börtönbe viszik. Végül egy büntetőszázadhoz kerül, ami igazi túlélésért folyó harc. Bár lefokozták, de itt is vezető maradt, aki felelős az embereiért, megannyi alkalommal bizonyította, hogy ember maradt az embertelen körülmények között. Iszonyatos küzdelem folyt az életben maradásért, de még ebben a helyzetben is meglepett a szerző egy fordulattal, amire aztán senki nem számít. Komolyan, az állam koppant a földön, kész őrület.

Nagyon sokszor emlékeznek mindketten Lazarevóra. Újabb és újabb emlékeket ismerhettem meg, sokszor egészen erotikus hangon mesélve, nekem legalábbis úgy tűnt, sokkal nyíltabban, szókimondóbban írta meg a szerző ezeket a sorokat. Mindkettejükben ezek az emlékek tartották a lelket, hogy kitartsanak, hogy legyen erejük életben maradni, megtalálni egymást, mert a másik nélkül csak félemberek.
Tatjána New Yorkban... Nehéz szavakat találni, hogy leírhassam, milyen érzéseket közvetített a szerző vele kapcsolatban. Nem volt egyedül, hiszen ott volt a kisfia, a munkája, az orvos, aki támogatta, egy klassz barátnő is akadt, családostul, akik törődtek vele, mégis, annyira kegyetlenül magányos volt a gondolataival, hogy megszakadt a szívem. Emlékezett és emlékezett... Egy idő után meg is lett ennek az eredménye.. Apró, nagyon aprónak tűnő részletekből egyszer csak felcsillant a remény. Orbeli, ki az, vagy mi az? Olyan soká derült ki! És a kitüntetés, vajon miért került a hátizsák rejtett zsebébe? Végül rájön, hogy nincs minden veszve, többé már nem olyan biztos, hogy halott a férje. Tatjána a korábbiaknál is erősebb, határozottabb lett, kételyek ide vagy oda, hol van már a régi törékeny, naiv lány... 

Mindeközben Alexander megjárja a poklot, testileg, lelkileg. És hinnie kell, nincs más, amibe kapaszkodhat, csak Tatjána iránti szerelmébe. Sok emléket felidéz ő is, és ezek között nem csak új, hanem A Bronzlovasból is ismert részletek voltak, immár a férfi szemszögéből. Amit akkor annyira hiányoltam, azt most olvashattam, vajon hogy érzett bizonyos jelenetekben, hogyan élte át ő azokat a pillanatokat. Természetesen az első találkozás is ezek közé tartozik, az a bizonyos ruha, a lány szőkesége, és a végtelen ártatlansága, mit is jelentett neki. 

Úgy gondolom, hogy innentől nem szabad többet mesélni, mert szavakkal nem lehet elmondani, milyen érzés volt követni Tatjána útját vissza Európába, ahol annyi hosszú hónap után végre találkoznak. Innentől minden felsőfokú izgalomban zajlott, egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet, olyan idegállapotba kerültem, hogy nem lehetett hozzám szólni.

A két főszereplő beleégette magát a lelkembe. Ők ketten megtestesítik az erőt, bátorságot, elszántságot, hitet egymásban, az igaz szerelemben. Nem tudok még egy párost mutatni, aki hozzájuk fogható.  
Az én szívem összetört számtalan alkalommal, míg ezt a sorozatot olvastam, aztán valahogy újra összerakta a szerző, így a második rész legvégére. Minden borzalom ellenére imádtam a regény minden pillanatát. Ott voltam velük, éreztem a fájdalmat, a vágyakozást, a dühöt, a reményt és éreztem a boldogságot. Ez a két ember nem tudta elképzelni a világot a másik nélkül, a legsötétebb időkben is volt bennük egy apró reménysugár, ami továbbvitte őket a nappalokon és az éjszakákon. 

Időnként elgondolkodom, a való életben vajon vannak-e ilyen szerelmek, és ha igen, akkor meg akarnám-e élni ezt? Megéri ennyire szeretni, ha ilyen szívfájdalom az ára? Megéri ennyire szeretni, ha amikor elveszítjük a szerelmünket, bele is halhat a lelkünk, megszakadhat belé a szívünk? Nem akarom erre megadni a választ. 

Mindig könnyezem, ha rájuk gondolok, és ez a szerzőnek köszönhető, annak, amilyen módon átadta ezt a történetet az olvasóinak. Ő egy lélekíró.

Innen ne olvasd, ha folytatni akarod a sorozatot.
Megtettem, amit nem nagyon szoktam, belenéztem, ugyan miről fog szólni a harmadik rész, miután véget ért a háború és új életet kezdhetnek Amerikában. Sajnos olyan véleményekbe futottam, ami eléggé elvette a kedvemet a befejezéstől. Úgyhogy pillanatnyilag úgy érzem, nekem itt kerek vége lett a sorozatnak, esetleg, ha eltelik újabb 4 év a magyar megjelenésig, akkor talán kíváncsi leszek rá, de most nem érzem, hogy szívesen olvasnék a ballépéseik sorozatáról, akármilyen cukik lesznek a végén 80 évesen együtt megöregedve, körülöttük az unokákkal. 
Az első két rész számomra all-time-fav.

Képek: Pinterest

Borító: A pasi nem az én Alexem, de a hangulata tökéletes.

Kedvenc karakter: Mindenki

Szárnyalás:  Hát kb az első oldaltól az utolsóig minden.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Az első részhez hasonlóan tele van megrendítő és szívfacsaró érzelmekkel, elő lehet készíteni a zsepiket. 

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

 

 OLVASS BELE!!!

Nyereményjáték

 

Paullina Simons népszerű regényét már rengeteg nyelvre lefordították, mostani játékunkban ezeket idézzük fel kicsit. Minden állomáson megtaláljátok a Tatjána és Alexander könyv valamely külföldi borítójának egy részletét, és azt kell kitalálnotok, hogy milyen nyelvű könyvhöz tartozik az adott borító. A Rafflecopter doboz megfelelő sorába tehát az adott nyelv megnevezését várjuk.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

 
a Rafflecopter giveaway

További állomások:

Blogturné Klub

08.04. Kelly és Lupi olvas
08.07. Könyvvilág
08.10. Sorok Között extra állomás
08.13. Utószó extra állomás