Grace Draven: Ragyogás (Wraith Kings #1)

Az Anassa Könyvek jóvoltából megjelent Grace Draven - Ragyogás című könyve. A történet a kaiokról és a gaurikról szól, akik két merőben különböző nép. Azonban a béke fenntartása érdekében és az országok megerősítésének céljából mind a két oldal felajánl egy királyi sarjat, házasságuk remélhetőleg elhozza a kívánt békét. Gyere velünk a turné állomásaira és ha velünk játszol, megnyerheted a könyv egy példányát.

Anassa Könyvek 2024

284 oldal

Fordította: Bosnyák Edit

Goodreads: 4,00

Besorolás: fantasy, paranormal, mágia

Egy ​férfi és egy nő – akiket a kötelességtudat és a politikai játszmák hoztak össze egymással – lassan ráébred, hogy a sors egymásnak szánta őket, miközben egy ellenséges királyság éppen a szétszakításukon mesterkedik.
Egy jelentéktelen herceg
A kai herceg, Brishen Khaskem, már régen beletörődött abba, hogy apja után a bátyja fogja megörökölni a trónt, és ő csupán egy lényegtelen tartalék a család és a királyság számára. Amikor azonban az emberek által lakott Gauri Királyság és a kaiok Bast-Haradis-i Királysága politikai és kereskedelmi szövetséget köt egymással, Brishennek feleségül kell vennie egy gauri nőt, hogy megpecsételjék a megállapodást. A herceg kötelességtudóan beleegyezik a házasságba, és szembesül a ténnyel, hogy menyasszonya épp olyan csúnya, mint amilyenre számított, de mégis sokkal gyönyörűbbnek találja, mint elképzelte.
Egy jelentéktelen udvarhölgy
Ildikó, a gauri király unokahúga, már régen beletörődött abba, hogy csupán érdekházasság szempontjából képviselhet értéket a királyi család számára. Mégis döbbenten értesül arról, hogy nem egy külföldi nemesnek szánják, hanem a kai király kisebbik fiának, vagyis a jövendőbelije még csak nem is ember. De újdonsült férje oldalán elindul az ismeretlenbe, és idővel megtanulja elfogadni a társát, aki bár sötétségbe burkolózik, de lelkét a legragyogóbb fényből kovácsolták.

Amikor megláttam ezt a borítót, nem tudtam ellenállni a vonzásának, nekem bizony olvasnom kell ezt a történetet. Nem ismertem a szerzőt és a történetnek sem néztem utána, olyan egyértelműen sugallta a Szépség és a Szörnyeteg retellinget, hogy még csak nem is gondoltam másra. Valóban kaptam valami erre emlékeztető felütést, de teljes mértékben nem lehet párhuzamot vonni a két történet között.

A különösen bő fülszöveg nagyon jól bemutatja az alaphelyzetet, a tünde-féle kai herceg Brishen és a gauri (ember) főnemes Ildikó összeházasodnak, méghozzá teljesen békés módon, mindketten tisztában vannak vele, hogy kötelességből kötik össze az életüket, ennek így kell lennie, fontos politikai okok miatt. Az azonban nagyon fontos nekik, hogy kölcsönös tiszteleten alapuljon ez a kapcsolat. Brishen először rendkívül csúnyának tartja Ildikót, hiszen a bőre rózsaszín, mint egy puhatestűnek és a szeme is fura, forgatható szemgolyóval, mint a lovaknak. Hát még a foga, az is négyzetes, nem úgy mint a kaiknak, akiknek éles tépőfogaik vannak, agyarakkal. A bőrük meg szürke, a körmeik inkább karmok, egyéb tekintetben emberi külsővel rendelkeznek.

Brishen azonnal magával viszi a lányt, először a királyi palotába, ahol Ildikó bemutatkozik a herceg szüleinek. Az apja még hagyján, de az anyakirálynő rendkívül rosszindulatúan fogadja, pedig ez elrendezett házasság, nincs miért reklamálni. Nem is maradnak sokáig, a herceg továbbviszi Ildikót a saját erődjébe, ami a határvidéken található. Ezután Ildikónak ki kell alakítania a háztartást, meg kell ismernie az új környezetét, bizalmat kell kialakítania a helyiekkel. Csakhogy az idilli fészekrakást megzavarja az ellenség támadása, veszélybe kerül a pillanatnyi béke az országok között.

Kezdem a számomra váratlan aspektussal, üdítő volt olvasni, ahogy ezek ketten tisztelték egymást. A megismerkedésüktől kezdve ez volt a kapcsolatuk alapja, és ez olyan szilárd lábakon állt, amire lehet építkezni. Ehhez jön a bizalom, a türelem, az őszinteség és valóban csak idő kérdése, hogy egy csodálatos társkapcsolat alakuljon ki kettejük között, igazi érzelmekkel. Mert valóban, egy idő után már a herceg nagyon csodálkozott azon, hogy láthatta Ildikót valaha is csúnyának? A másik fontos hozzávaló ehhez a kapcsolathoz a humor. A kezdetektől őszintén megmondták egymásnak a véleményüket mindenről, de kesergés helyett tudtak nevetni a hibákon, a kezdeti ballépéseken. Az se mindegy, milyen a hozzáállásuk egymás népéhez. Mindketten meg akarták ismerni a szokásaikat, a ruhaviselettől kezdve az ételekig. Ez utóbbi nagyon érdekes volt, a kai nép utálja az egyszerű krumplit, viszont bizonyos élőlényeket akár élve feltrancsírozva is képesek imádattal elfogyasztani.

Visszatérve a kapcsolatukra, az mindenképpen hiteltelen lett volna, ha kapunk egy ilyen helyzetekben sokszor alkalmazott insta-love-ot, a szerző nagyon bölcsen inkább a barátságra terelte a hangsúlyt, és bár ebben is volt egy olyan érzésem, hogy túl simán csiszolódtak össze, mégis egy fokkal hihetőbb volt.

Rátérve a számomra problémás részre, ez maga a cselekmény volt. A regény úgy háromnegyed részéig nem igazán történt más ezen a kapcsolatépítésen kívül. Ez sajnos azt eredményezte, hogy többször is unatkozva lapozgattam, és ez nem tett boldoggá. Mivel ez egy sorozat, ezt részben be lehet tudni a bevezető rész jellegének. Megtudtam sok érdekességet a kai népről, de a mágiájukról mégsem eleget. Sokkal több részletre lett volna szükség  - és már a kezdetektől adagolva - ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődésemet. Így viszont csak a regény utolsó negyede lett mozgalmas, beindultak az események és végre fel lehetett ismerni, végül is tényleg egy fantasy regénnyel van dolgom. Sőt, olyan brutális dolgok történtek, amire végképp nem számítottam és nem is tudtam megmagyarázni, mi miért történt. Tele van talánnyal, kérdéssel, és nem minden dolgon tudtam csak úgy továbblépni, hogy meg lesz magyarázva, talán egyszer...

A karakterekre visszatérve, mindkettejükre jellemző, hogy jó természetűek, fentebb már soroltam az őszinteséget, humort, de Ildikónál külön ki kell emelni a bátorságát és okosságát, aminek nagy szükségét vette az anyósával folytatott pengeváltásoknál. De úgy általában is nagyon értékeltem, hogy végre egy olyan hősnővel találkoztam, aki nem drámázik és nem hoz ostoba döntéseket. Összképet nézve, mégis hiányzik valami ebből a nagy tökéletességből. Néha valamin vitatkozhattak volna, csak úgy a változatosság kedvéért.

Brishen egy igazi nemes lélek, egy úriember, ha lehet ebben a környezetben ilyet mondani. Igazán megérdemli Ildikót, ezt a kapcsolatot, amit együtt létrehoztak. A személyiségének van egy borúsabb része is, hordoz magában egy gyerekkori traumát, ami az anyjával kapcsolatos és ez rányomja a bélyegét az amúgy sem rózsás kapcsolatukra. A királynő nagyon veszélyes, és a regény végén annyira össze is zavart, hogy kíváncsian várom, mi fog ebből kisülni. Rajta kívül  Brishen húga, aki egyben a helyettese is, és egy ember barátja, Serovek voltak emlékezetesek. És itt rögtön fel is teszem a zárójeles kérdést: ha van egy ember barátja már korábbról, akkor miért volt az sok röhejes rácsodálkozós jelenet az emberi jellemzőkre, hát nem épp logikus.

Nem tudok elmenni a nyilvánvaló magyar vonatkozások mellett. Próbáltam rákeresni, de nem igazán találtam semmi magyarázatot ezzel kapcsolatban. Az Ildikó magyar név, de az eredeti szövegben ezen kívül is találhatóak magyar szavak, például az Emlék. Remélem egyszer majd erre is fény derül, hogyan kapcsolódik a szerző a magyarsághoz.

Összességében egy különleges regényt olvashattam, amiben a legfontosabb üzenet az volt, hogy egymás elfogadása, tisztelete a legfontosabb egy kapcsolatban, ezek alapozzák meg a közös jövőt. A regény cselekményéből nekem sokáig hiányzott a feszültség, de a végére ez is kialakult, úgyhogy a következő részben remélhetőleg sokkal több "fantasyt" és magyarázatot kapunk.

Képek: Fanart, eredeti borító

Borító: Gyönyörű, tulajdonképpen ezért választottam a regényt.

 

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Nem tudok felhozni szárnyalást.

Mélyrepülés: Egyértelműen ez a skorpiószerű állat pitében való sütése és trancsírozása. Kérdem én, hogyan élhet még, ha pitében meg van sütve? Túléli?

Érzéki mérce: Tartottam tőle, hogy a lényegi szempontból nem passzol a két faj, de nem volt ezzel gond. Kap az olvasó néhány meglepően fülledt jelenetet.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted, a beleolvasó is itt található!

NYEREMÉNYJÁTÉK

A Ragyogás című Anassa Könyvek által kiadott regény két főszereplője Brishen, a kai férfi és Ildikó, a gauri hölgy. Legelső találkozásuk nem éppen az udvarlásról szól, inkább sikerült szórakoztatóra. A kiadó honlapján megtalálható beleolvasóban ezt bárki el is olvashatja, úgyhogy mostani játékunkban a beleovasóból teszünk fel minden állomáson kérdéseket.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
 

KÉRDÉS:  Milyen Ildikó esküvői ruhája?

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

07.07 This is My (Book) Universe
07.15 Dreamworld
07.11 Insane Life
07.13 Kelly és Lupi olvas

Kate Golden: Ónix hajnala (A szent kövek #1)

 

Az Anassa Könyvek gondozásában olvasható Kate Golden: Ónix hajnala, mely egy háború dúlta fantasy világba repít el bennünket. Cselszövéssel, titkokkal valamint egy csipetnyi romantikával átitatott történet, ahol az ellenség mindig a legváratlanabb pillanatokban bukkan fel. Végül Arwennek nincs más választása: el kell döntenie, hova is húz a szíve, hol is van az igazi otthona. Légy részese te is ennek a páratlan történetnek, és ha velünk tartasz, esélyed nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott példányt is!

Anassa Könyvek, 2024
400 oldal
Fordította: Farkas Veronika
Goodreads: 3,96
Besorolás: fantasy, romantikus, new adult

A ​sötétség királya elfogta.
Most meg kell találnia magában a fényt.

Arwen Valondale soha nem tartotta magát különösebben bátornak, így végképp nem gondolta volna, hogy egy napon majd a saját élete árán próbálja megmenteni az öccsét. Amikor azonban ez megtörténik, a kontinens legveszedelmesebb királyságának foglyává válik, és a gonosz ónixi király katonáinak gyógyítására kell használnia rejtélyes, mágikus képességeit.

Ráadásul a kastélyt, ahol őrzik, ősöreg, szörnyetegekkel teli erdő veszi körül, így Arwennek nem elég túljárni a fogvatartói eszén: ha meg akar szökni, szövetkeznie kell titokzatos rabtársával. Az illető viszont sajnos éppolyan dühítően viselkedik, mint amilyen agyafúrt – és nagyon úgy tűnik, mintha kéjes élvezettel játszadozna a lány legmélyebb félelmeivel.

Arwennek azonban nincs választása, ebben a helyzetben nem engedhet meg magának olyan luxust, mint a bizalom. Nemsokára ármányos nemesekkel, sötét mágiával és veszedelmes lényekkel kell megküzdenie, ugyanakkor arra is rájön, hogy a gyógyítás ereje mellett olyan képességek is szunnyadnak benne, amelyek csak a megfelelő pillanatra várnak ahhoz, hogy kibontakozhassanak. Ha ez megtörténik, akkor Arwen talán ép bőrrel szabadulhat élete legveszélyesebb helyzetéből.

Nekem elég volt elolvasnom a fülszöveget és máris tudtam, hogy nekem ezt a könyvet olvasnom KELL! De őszintén bevallom, sehol nem találkoztam előtte se az írónő nevével, se a könyv akár pozitív, akár negatív reklámjával, így teljes mértékben "történetszüzen" indultam neki a regénynek.

  Arwen Forrás

A történet szerint Arwen húgával és nagybeteg édesanyjával él együtt a háború sújtotta Borostyán Királyságban. Az öccsük és a lány barátja bevonul a seregbe, de már jó ideje nem hallanak felőlük. Arwen képzett gyógyító, de nemcsak a füvekhez és az alapgyógyításhoz ért, hanem van valami különleges képessége, amivel a sebeket, betegségeket szinte teljes mértékben képes meggyógyítani (mielőtt megkérdeznétek, nem, az édesanyját valamiért nem képes meggyógyítani).

Egy szép napon az öccsük megjelenik és közli, hogy menekülniük kell, mert őt üldözik, mivel aranyat lopott az ellenségtől. Menekülés közben azonban Arwen az ellenség, az Ónix Királyság fogságába kerül, akik megkímélik az életét, de börtönbe vetik. Végül a király, a rettegett Kane Ravenwood arra kényszeríti, hogy maradjon náluk és legyen a gyógyítójuk, cserébe, hogy ledolgozza az öccse tolvajlását.

És a regény itt kezdődik igazán. Hiszen Arwen egy teljesen ismeretlen közegbe kerül, akiktől eleinte természetesen retteg, de szépen lassan rájön, hogy az Ónix Királyság nem maga a pokol, barátokat is szerez, a vöröshajú, nagyszájú Mari, a patikus, aki mellé beosztják, Dagan és természetesen az a katona, akit az elején megment, Barney személyében.

A király pedig... vajon tényleg annyira gonosz és rettenetes, ahogyan állítják?

Elmondani nem tudom, hogy mennyire élveztem ezt a történetet. Klisés? Igen. Nagyon? Igen. De valamiért akkor is a szerző képes volt úgy összerakni az egészet, hogy nem ezen gondolkozol, hogy úristen, mennyi helyen olvastam már ilyen "ellenségekből szerelmesek" történetet, hanem egyszerűen élvezed és nem tudod lerakni, mert mindig tudni akarod, hogyan is lesz tovább.

Arwen nagyon szerethető karakter, egy alapjában véve egyszerű leányzó, aki eddig a szülővárosából nem nagyon tette ki a lábát, nem ismeri a kinti világot és bár szeretne világot látni, de mégis marad a popóján, segíti a családját és gyógyít. Azt viszont rettentő ügyesen teszi. Ő is érzi, hogy valami nem stimmel vele, hiszen nem mindennapos, ahogyan képes olyan betegségeket és sebeket is maradéktalanul begyógyítani, amire más nem képes, de nem jön rá, hogy ez miért pont vele történik. Az új helyre kerülve pedig ügyesen helytáll, pedig legszívesebben a világból is kifutna.

Kane pedig.. imádtam, hogy ennyire kiismerhetetlen karakter volt az elején. Persze, a hírneve megelőzi, hiszen rettenetes, gonosz, vérszomjas, de ahogy szépen lassan megismerjük, kiderül, hogy persze nem is ennyire fekete-fehér karakter. Sőt...

A kettőjük kapcsolata pedig.. nagyon tetszett, ahogy nőtt és nőtt köztük a kémia, a szexuális feszültség, néha már nekem fájt, hogy csak kerülgetik egymást:D. Az is tetszett, hogy a szerző nem fukarkodott azzal, hogy igen, ha megkíván egy nő egy férfit, akkor ő is ugyanúgy tud kínlódni, mint a férfiak, ha nem kapják meg az adott nőt. Ezeknél a részeknél látszódott igazán, hogy ez egy New Adult regény, mert voltak részek, amelyek már egyáltalán nem fértek volna bele a Young Adult keretei közé. És amit tett velük (illetve velünk olvasókkal) a regény vége előtt nem sokkal.. EZ EGY NAGYON GONOSZ TETT VOLT! :)

Kane Forrás

A világfelépítés pedig... eleinte nagyon hiányoltam, hogy csak azt tudtuk, hogy a Borostyán Királyság, hú, de rossz nekik, hiszen ők egy békés ország és az Ónix Királyság meg mennyire gonosz, hogy csak úgy lerohanja és el akarja taposni őket. Ez sokáig hiányérzettel töltött el, de pont úgy éreztem magam, ahogy Arwen, hiszen ő se tudott semmit a külvilágról. Aztán ahogy egyre több időt tölt a királlyal és a barátaival, annál többet tudunk meg mi (és ő is) a világról és arról, hogy mennyire félre lehet vezetni a kisembereket.

Mert a világ nem pont olyan, ahogy Arwen ezt elképzelte. Ráadásul olyan élőlényekkel van tele, amelyek az izgalmasabb fantasy regények "alap" kellékei, sárkány, kymérák, alakváltók, tündérek és még folytathatnám.

A szerző pedig ahogy haladunk előre, egyre jobban belelendül ebbe a különleges világba, csűri-csavarja a történetszálat, néha még én is csak pislogtam, hogy mik ki nem derültek!

A mellékszereplők közül pedig kiemelném Marit, a vöröshajú "démont", akinek szerintem simán el tudnék képzelni egy saját regényt is, hiszen annyi potenciál van ebben a minden lében kanál fiatal lányban! Remélem, hogy az írónő ugyanennyi, ha nem több figyelmet ad neki majd a további részekben is!

És a befejezés? Hát ez nem egy "standalone" regény, így várható is volt, hogy függővége lesz. Hát meg is kaptuk. De olyan függővéget, hogy ha most lenne időm, azonnal folytatnám akár angolul, akár magyarul. Ez a regény nagy részben bevezetője volt valami nagyobb, monumentálisabb dolognak, hiszen itt Arwen még csak túlélni próbált, megismerni a hazáján kívüli világot sok életveszélyes kalanddal és persze forró romantikával, de valószínűleg a következő részben már többet kapunk a "fenegyerek" Arwenből, hiszen tudja a sorsát, a végzetét, ami.. hogy is mondjam, nem valami bíztató....

És persze ott van a kapcsolata Kane-nel is, ami most elég rossz fura fordulatot vett, így izgulhatunk értük is.

Szóval kedves Anassa, tessék minél hamarabb elhozni nekünk a folytatást!

Borító: Csodaszép, különleges, egyszerűen imádom!

Kedvenc karakter: Arwen, Kane, Mari

Szárnyalás: a történet maga és a szerelmi szál

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: van benne gyász, szomorúság, de romantika is bőven, sőt olyan forró jelenetek, amelyek már igen, a New Adult műfajra jellemzőek

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
A nyereményjáték során a kitalált világoké, országoké a főszerep. Te rájössz, melyik fantasy-sorozathoz tartozik az elnevezés? A szerzőt és a címet írd be a Rafflecopter megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Rennedawn

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné további állomásai:
Július 04 - Kitablar
Július 06 - Insane Life
Július 11 - Dreamworld
Július 10 - Kelly és Lupi olvas

Lex Croucher: Reputation - Kinek a jó híre?

 

Anassa Könyvek, 2022

352 oldal

Fordította: Török Krisztina

Goodreads: 3,75

Besorolás: történelmi romantikus

Lex Croucher végtelenül szórakoztató regénye egy klasszikus romantikus vígjáték a Bajos Csajok és Jane Austen rajongóinak.

A szülei által elhagyott, középosztálybeli Georgiana Ellers új városba költözött, hogy az elmondhatatlanul savanyú nagynénjével és nagybátyjával éljen. Egy különösen unalmas bulin találkozik a titokzatos Frances Campbellel, a társaság egyik gazdag tagjával, aki olyan életet él, amilyet Georgiana a legmerészebb álmaiban sem tudott volna elképzelni.

A magányos és sebezhető Georgiana bekerül tehát Frances és az ő őrülten gazdag, erkölcstelenségben tobzódó barátainak társaságába. Georgiana előtt egy új világ tárul fel: részeg dorbézolás, féktelen éjszakák, sármos fiatalemberek és a társadalom legfelsőbb rétegei.

De lehet, hogy a felső tízezerbe való belépés ára sokkal magasabb, mint amennyit Georgiana hajlandó fizetni érte…

Romantikus vígjáték? Bajos Csajok (amit anno imádtam? ) és Jane Austin? Ez a három dolog volt (plusz a fülszöveg), ami alapján azonnal érdekelni kezdett ez a regény.

A történet szerint Georgiana a nagynénjéhez és nagybátyjához költözik "rövid" időre, mert a szülei a tengerpartra utaznak, hogy az édesanyja "fejfájását" gyógyítsák. A művelt, okos, életvidám lány szinte teljesen elsorvad az unalmas nagynéni és nagybácsi mellett, amikor is egy bálon találkozik és összebarátkozik a nála jóval gazdagabb, magasabb kasztban élő Francesszel. A lány révén pedig Georgiana bekerül egy olyan társaságba, ahol csak a bulizás, ivás, szórakozás a fontos, nincsenek határok, korlátok. Főhősnőnk pedig boldogan veti bele magát ebbe az őrületbe, élvezi, hogy végre vannak "barátai", végre magasabb körökbe is eljut, szórakozhat és nem is veszi észre, hogy ez az élet nem vezet jóra. Illetve egy dolog biztosan pozitívum benne, mégpedig egy nagyon jóképű, de rettentően visszahúzódó, kissé különc fiatalember, Thomas Hawksley, aki egyáltalán nem lesz közömbös Georgiana számára és úgy tűnik, hogy a fiatal, jómódú nemes szeme is megakadt a lányon.

Forrás

Ami a regényben legelőször megfogott, az a szerző humora és szarkazmusa, amit Georgianán át ismerhettünk meg. A lassan kezdődő, picit döcögősebb részeken ez segített át, hiszen szinte minden oldalon volt valami, ami megnevettetett. Georgiana pedig... egy imádnivaló főhősnő. Életrevaló, vidám, szókimondó fiatal lány, aki éppúgy követ el hibákat, ahogy Te vagy én ennyi idős korunkban és óriási karakterfejlődésen megy keresztül, míg az útját kereső lányból egy, önmagáért és másokért is kiálló fiatal hölgy lesz! Sajnáltam, amikor kiderült, hogy a szülei a rövid ideig tartó különélést inkább végleges különválásnak gondolták és a lány odakerült az idősebb nagynénjéhez és nagybátyjához. Nem voltak szegények, de ahhoz kevés volt a vagyonuk, hogy a gazdagabb, elitebb társaságba bekerüljenek és esetleg Georgianának egy jó férjet szerezzenek. Frances révén azonban bejutott az áhított felsőbb körökbe, amit eleinte én is nagyon élveztem, tiszta Gossip Girl érzetem volt! Bulik, bulik hátán, ivászatok, pasik, természetesen a gazdagok világában. De valahol pont ez volt az, ami picit furává tette a történetet, mert annyi mindenre ügyelt a szerző, amikor erről a korszakról írt, de én valahogy nehezen hiszem el, hogy az akkori fiatalok ennyire léha, szabad életet élhettek felülgyelet nélkül, még akkor is, ha ennyire gazdagok is voltak. De utána éreztem, hogy a szerző szántszándékkal tette ebbe a korba ezt a picit modernkori történetét, így talán azoknak a fiataloknak is érdekes lehet, akiket untatna esetleg a nagyon szabálykövető akkori világ.

De aztán kezdtek eldurvulni a dolgok és már Georgiana is érezte, hogy ez nem az igazi. De ha ellentmond, ha nem megy a többiekkel, akkor vajon meddig maradhat a köreikben? Meddig lesznek ezek a fiatalok a "barátai"? Ráadásul ott van Thomas, aki nagyon tetszik neki, de a fiú megveti ezt a társaságot. Georgiana vajon az új társaságához ragaszkodik vagy Thomashoz?

Egyszerűen képtelen voltam letenni a könyvet, szinte egy ültőhelyemben kiolvastam. Rettentően érdekelt, hogy hová fog kifutni ez a történet, vajon mi győz: a szerelem vagy a társaság iránti vágy?

A karakterek is nagyon érdekesek voltak, ott volt a társaság feje, Frances, a gazdag, előkelő lány, akinek mindene megvolt, vagy mégsem? Cecily, a törékeny, szőke gyönyörűség, aki a tündérszerű kinézete mellett olyan sportágban volt különlegesen jó, mint az íjászat és olyan sportot akart választani, mint a kalapácsvetés. Vagy ott volt Jane, a hű barát, aki lehet, hogy nemcsak barát? Az írónő a modern kor követelményeinek megfelelően mindenféle szexuális beállítottságú karakterrel színesítette a történetét. Engem ez egyáltalán nem zavart, sőt, csak adott egy kis pluszt a regénynek. (ha belefért a felügyelet nélküli szórakozás, akkor ez is simán elment:).

Igazán csak az zavart, hogy mindenki nagyon fekete vagy fehér volt. A "rossz" annyira rossz volt, hogy nem is értettem, hogy a magát annyira okosnak tartó egyik főszereplő hogyan is szerethetett bele (direkt nem nevezem néven, mert nem akarom lelőni a poént). A "jó" annyira jó volt, mnt egy kis angyal, semmi megütköző nem volt benne. Egy picit jobban szerettem volna, ha a szereplők egy része árnyaltabb karakter lett volna.

Ami viszont tündéri volt, az a Thomas és Georgiana között szépen lassan kibontakozó kapcsolat. Azok a levelek, amelyeket váltottak és ahogy azok egyre bensőségesebbek lettek! Vagy ahogy forrt köztük a levegő, amikor találkoztak! Lex Croucher ezt rettentően jól kidolgozta, szépen meghagyva az akkori kor szokásainak megfelelően.

És a történet vége? Pont olyan lett, amilyet szerettem volna. A főbb kérdésekre választ kaptunk - bár én még tudnék kérdezni azért egy-két dolgot az írónőtől így is:).

Összességében TÉNYLEG olyan ez a regény, mintha a Gossip Girlt és Jane Austen egyik romantikus regényét gyúrták volna össze. Romantikus, kellően szarkasztikus, szókimondó, szórakoztató főhősnővel, konfliktussal, kavarásokkal, útkereséssel és mindenki számára megnyugtató lezárással. Nagyon ajánlom!                                                                                                                                                                                                                                                         

Borító: Nekem nagyon tetszik. Figyelemfelkeltő is és illik a történethez is (és ott vannak rajta a főbb hölgyszereplők is - mindenkit be tudtam azonosítani)

Kedvenc karakter: Georgiana, Thomas

Szárnyalás: Georgiana humora és persze Georgiana és Thomas kapcsolata

Mélyrepülés: Jeremiah...

Érzelmi mérce: fogsz mérgelődni, ideges is leszel nagyon, lesz benne humor bőven, amin vigyoroghatsz és persze ROMANTIKA!

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Vanessa Len: Only a Monster - Csak egy szörnyeteg

 

Az Anassa Könyveknek köszönhetően nemrég magyarul is megjelent Vanessa Len Csak egy szörnyeteg című regénye. A történet elsőre átlagos romantikus sztorinak tűnik, amelyben a tizenhat éves Joan belezúg a jóképű srácba, Nickbe. Ám a történet nem ennyire egyszerű. Joan és a családja ugyanis szörnyetegek, Nickről pedig kiderül, hogy ő a hős, akinek az az életcélja, hogy végezzen az összes szörnnyel. Ezúttal három bloggerünk indult útnak időn és téren át, hogy szörnyeket mentsen Joannel együtt. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Anassa Könyvek, 2022

353 oldal

Fordította: Sárpátki Ádám

Goodreads: 3,92

Besorolás: fantasy, YA, ifjúsági

Vanessa ​Len Az idő vándorai elsöprő romantikáját az Egy kegyetlen dal sötét világával ötvözte ebben a magával ragadó regényben.

Ez lett volna a tökéletes nyár. A tizenhat éves Joan, aki az iskolai szünetet elhunyt édesanyja különc londoni családjánál tölti, elhatározza, hogy ki fogja élvezni a nyár minden pillanatát. Imádja a történelmi Holland House-ban végzett munkáját, és amikor vonzó munkatársa, Nick randira hívja őt, úgy érzi, minden a helyére került.

Azonban Joan hamarosan ráébred az igazságra. A családtagjai nem egyszerűen furcsák, hanem valójában szörnyetegek, akik iszonyatos hatalmat birtokolnak. Nick pedig nem közönséges szépfiú: ő a legendás szörnyvadász, aki bármire képes lenne, hogy elpusztítsa őket.

A Nickkel vívott harcban Joan kénytelen együttműködni a kegyetlen Aaron Oliverrel, annak a szörnycsaládnak az örökösével, amely gyűlöli Joant és a rokonait. A lánynak muszáj megbarátkoznia saját szörnyeteg lényével, ha meg akarja menteni magát és a családját. Ugyanis ebben a történetben…

Ő nem a hős.

A könyv borítója megfogott, a fülszövege pedig még inkább azt sugdosta a fülembe, hogy "Lupi, Neked ezt olvasnod kell!" - így nem volt kétséges, hogy ez a regény is sorra fog kerülni még idén az olvasási listámról.

Húh... még nagyon friss az olvasási élmény, így kavarognak még bennem a gondolatok, a jók és a rosszak is. De megpróbálom összeszedni őket.

Joan Londonban él a családja nagy részével - ami a nagymamából, unokatestvérekből, nagynénikből és nagybácsikból áll. A szabadidejének nagy részét önkéntes munkával tölti ki egy történelmi épületben, a londoni Holland House-ban, ahol van egy segítőtársa is, Nick. Joan odavan Nickért és nem is történhet vele nagyobb öröm, mintsem a fiú randevúra hívja. De a randi előtt történik valami, ami Joan egész jövőjét negatív irányba befolyásolja, kezdve azzal, hogy a randevúja Nickkel kútba esik. De ez lesz a legkisebb problémája, hiszen kiderül, hogy egy régi, "szörnyeteg" család legfiatalabb tagja és a fiú, akibe beleszeretett, pedig épp az ilyen fajtákra vadászik...

A regény alapötlete nagyon tetszett, nagyon egyedi. Persze nem az időutazásról beszélek, hiszen arról már nem egy nagyon jól sikerült sorozat készült, hanem maga a világfelépítés és az időutazás lehetősége. Itt azokat, akik időutazók, szörnyetegeknek nevezik, hiszen ez nem egy adott képesség, hanem más emberektől kell elvenni az életük bizonyos idejét (ergo, akiktől elveszik az időt, azok ennyivel rövidebb ideig fognak élni) és amennyi időt elvettek a "szörnyetegek" másoktól, annyi időt tudnak visszautazni. Így akár visszautazhatsz a tegnapi napra is, de akár az őskorba is (bár ahhoz már szó szerint tömeggyilkosnak kell lenned, amennyi idő elvétele szükséges ehhez). Természetesen itt is megvannak azok az emberek, akik a "szörnyetegeket" kordában tartják, üldözik, és irtják őket, hiszen az ő feladatuk pedig az, hogy az embereket védelmezzék.

A szörnyetegek elnevezése azonban sokak számára furcsa lesz, hiszen a "szörnyeteg" szó a legtöbb emberben valami borzalmas kinézetű, véresszájú lényt idéz és nem hús-vér embereket, akik attól lesznek mégis szörnyetegek, hogy más emberektől képesek az életük egy részét (vagy akár az egészet is) elvenni.

Joan pedig a szörnyetegek közé tartozik. Eleinte ő sincs ezzel tisztában, így amikor az első ilyen "élményét" átéli, teljesen kétségbe esik. Az pedig már csak hab a tortán, hogy ezután a fiú, akibe épp szerelmes lesz, épp az első randijukra készülnének, kijelenti, hogy a lány szörnyeteg és ha még egyszer meglátja, hogy mit csinál (vagy csak megtudja), akkor megöli... Nincs is ennél kiábrándítóbb első szerelem...

És én itt elvesztem, hiszen ez már az a szerelmi kategória, ami kellően izgalmas tud lenni a számomra is. Imádják egymást, de mégis, ha találkoznak, akkor az egyiknek meg kell ölnie a másikat. Vajon felírhatják az érzelmek a kötelességtudatot? Na ezt kidolgozni és JÓL megírni, nem könnyű. A szerző ezt a próbát sikeresen teljesítette, mert Nick és Joan minden találkozása egyszerűen mindent vitt. Imádtam köztük a kémiát, azt a feszültséget, amit köztük volt - hogy most megcsókolja-e a másikat vagy inkább megölje... Tudom, morbidan hangzik, de olvassátok el és megértitek:).

És itt jött el a könyv egyik gyenge pontja is, mégpedig a szerelmi háromszög. Tudjátok, hogy mennyire odavagyok érte, ha JÓL van megírva az szerelmi háromszög. Hát itt nem sikerült. Még úgy sem, hogy a szerző nő, ők pedig általában jók az ilyenek megírásában. Aaron, a szintén szörny ősökkel rendelkező, de elég "elit" családi hátterű, rettentő jó kinézettel rendelkező srác - hááát, összességében megkedveltem a regény végéig, de kb ennyi. Kellően nagytudású, mufurc, mindent és mindenkit lenéző stílus pipa. Jó kinézet pipa. Kémia a főhősnő és közte - semmi. És mivel azt gondoltam, hogy ez egy "standalone" regény - hiszen semmi sem utal rá, hogy ennek lesz folytatása, így nem is teljesen értettem, hogy miért kellett ez a szerelmi háromszög ide. Aztán persze a könyv befejezésekor utánanéztem és kiderült, hogy ó, lesz ennek még folytatása (bár akkor nem teljesen értem, hogy ez miért nem derül ki sehol a magyar kiadásnál), így azt mondom, hogy jó, lehet még ebből valami, de hogy Nick és Joan a befutó páros, azt már most szinte ezer százalékra mondom. Aaront pedig majd lehet pátyolgatni és vigasztalni a rajongóknak :D.

Joan jól megalkotott főhősnő, bátor, szerető szívű és a családjáért bármire képes. Őt kedveltem is végig, ahogy Nicket is. Róla sok minden kiderül a regény folyamán és az eredetileg "ki tudnám tekerni a nyakát, hogy mit csinált Joannal" gondolatokból hamar megértettem, hogy mit miért tett. És sajnáltam. És utána megkedveltem. És legvégül szurkoltam nekik:).

A többi karakter? Aaronról már írtam, ő lenne a "nagyszájú, mindent lenézek, de állati dögösen kinézek" karakter a regényben, akiket alapból imádok. De itt a "mindent lenézek" attitűd inkább egy idő után már idegesített, így akárhogy is próbálkoztam, nem tudtam megszeretni. De adok neki esélyt, remélem az írónő enged neki egy kis karakterfejlődést a folytatásban.

A többi karakter viszont nem igazán tűnt ki számomra semmiben. Szerintem egy hét múlva a nevükre sem fogok emlékezni. És ezt sajnálom.

A történet dinamikája viszont nagyon jó volt, kellően izgalmas, nem unatkoztam egy percig sem. Tetszett az időutazás - főleg az, hogy a 90-s évekbe utaztak először vissza, ami számomra is ismert volt, de jártak ennél veszélyesebb helyen és időben is. Tetszett, hogy az írónő az információt is lassan adagolta, mindig csak annyit kaptunk, ami az adott részhez volt fontos, nem ömlesztett ránk egyszerre mindent, így úgy érzem, hogy a folytatásokban is lesz meglepetésünk bőven!

És a történet vége? Úgy, hogy azt hittem, hogy ez nem egy sorozat része, úgy imádtam. Keserédes volt, egyáltalán nem a megszokott YA "minden szép és jó a vége" befejezést kaptunk. Hagyott arra nekünk teret a szerző, hogy mi pótoljuk ki a hiányokat.

Úgy viszont, hogy megtudtam, hogy ez egy sorozat része, így már mindjárt más volt az egész. Így azonnal topogni kezdtem, hogy szeretném a folytatást olvasni, hiszen, hogy lehet egy abbahagyni a történetet? Rengeteg kérdésem van, amikre választ AKAROK kapni, ott van Nick (és persze Aaron is:))) és még folytathatnám.

Összességében gratulálok az írónőnek, hogy egy ilyen izgalmas kötettel indított és a kisebb hibáktól eltekintve, nagyon szerettem ezt a történetet és alig várom, hogy kezembe kaphassam a következő részt!

Borító: Gyönyörű, látványos, szerintem sokan fel fognak figyelni a regényre csupán a borítója miatt is!

Kedvenc karakter: Nick, Joan

Szárnyalás: az alaptörténet

Mélyrepülés: a szerelmi háromszög

Érzelmi mérce: van benne romantika, de vannak nagyobb erősségei is ennek a regénynek

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A történet egy szörnyről és egy hősről szól, ezért ezúttal olyan karaktereket keresünk, akik egyszerre szörnyek és hősök is a maguk módján. A turné állomásain képeket rejtettünk el a bejegyzéseinkben ezekről a szörny/hősökről. Találd meg a képeket, és írd be a szörny/hősök nevét a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

December 27 - Kelly és Lupi olvas
December 28 - Spirit Bliss Sárga könyves út
December 29 - Könyv és más