David Grann elképesztő és elborzasztó dokumentumregényében lerántja a leplet a közel száz éve megoldatlan, oszázs indiánok ellen elkövetett gyilkosságokról, amelyek egész Amerikát izgalomban tartották a húszas években, miközben tanúi lehetünk az FBI megalakulásának is. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével és nyerjétek meg a könyv egy példányát a kiadó felajánlásából!
Bookline, 2019
354 oldal
Fordította: Babits Péter
Goodreads: 4,10
Besorolás: történelmi, realista
National Book Award jelölés
A kötet alapján Martin Scorsese forgat filmet Leonardo DiCaprióval a főszerepben
Amikor az 1920-as években kiderült, hogy az oklahomai oszázs indiántörzs „művelésre alkalmatlannak” nyilvánított földje alatt az Egyesült Államok legnagyobb olajkészlete húzódik, a törzs tagjai hirtelen a világ leggazdagabb embereivé váltak. Kalandorok és vállalkozók sokasága lepte el a vidéket, hogy a korabeli sajtót idézve a „rézbőrű milliárdosoktól” bérbe vett földeken meggazdagodjon.
Ám egyszer csak valami egészen hátborzongató történt.
A törzs tagjait egymás után meggyilkolták – volt, akit megmérgeztek vagy lelőttek, mást a vonat elé löktek. És azok is meghaltak, akik kérdéseket tettek fel vagy nyomozni próbáltak a rejtélyes halálesetekben.
David Grann hosszú éveken át kutatott levéltárakban és nyomozott a helyszínen, hogy megismerje az amerikai bűnüldözés legsötétebb fejezetét, amely összefonódott az FBI megszületésével is. A nyomozóiroda első jelentős gyilkossági ügyében a fiatal és ambiciózus új igazgató, J. Edgar Hoover a legújabb technológiától kezdve a fedett ügynökökön át mindent bevetett, hogy sikert tudjon felmutatni, és ezzel igazolja az FBI létét.
A nyomozás során felszínre került bűnök még a legedzettebb ügynökök gyomrát is megfeküdték.
Borító: Figyelemfelkeltő, teljesen jó a történethez
Tinédzser lehettem, amikor először szembesültem azzal, hogy milyen üldöztetésben volt része az amerikai őslakosoknak a történelem során. Talán a "Farkasokkal táncoló" című film volt az, ahol először megdöbbentem, hogy mi is történt az indiánokkal és hogy a "halott rézbőrű a jó rézbőrű" volt a leggyakoribb kifejezés, amit velük kapcsolatban lehetett hallani.
Ez a megítélés sajnos az 1900-s évek elejére sem változott. Az őslakosok akkor is rezervátumokban éltek és a fehér lakosság megpróbálta teljesen ellehetetleníteni az életüket. Ez történt az oklahomai oszázs törzssel is, akiknek folyamatosan költözniük kellett tovább és tovább, egyre rosszabb földek és körülmények közé, míg ki nem derült, hogy az utoljára megvett földjük, egy sziklás, hegyes-dombos terület az Egyesült Államok egyik legnagyobb olajkészletét rejti. A nincstelen indiánok hirtelen meggazdagodtak - elképzelhetetlen mértékben, a fehérek persze ezt nem nézték jó szemmel és megpróbálták minden elképzelhető módon kiforgatni a vagyonukból az oszázsokat.
Valakinek azonban ez sem volt elég és a törzs tagjai rejtélyes módon elkezdtek elhalálozni. Vagy hidegvérrel kivégezték őket vagy "hirtelen" gyógyíthatatlan betegségbe estek vagy még kegyetlenebbül ölték meg őket.
A törzs hiába próbálta megvédeni magát, hiszen a titokzatos gyilkos azokat is eltette láb alól, akik megpróbáltak segíteni az oszázsoknak.
Végül az akkoriban, frissen megalakult FBI vette a kezébe a dolgot és próbálta megoldani az akkor i idők egyik legvéresebb gyilkossági sorozatát...
 |
| Mollie (jobbra) a nővéreivel |
Őszinte leszek, picit féltem, hogy mennyire lesz ez egy száraz történet, mennyire csak a tényekre hagyatkozik és felsorolásszerűen mondja el, hogy mi történt, de nagyon kellemesen csalódtam. Az író szinte regényszerűen mesélte el, hogy mi történt, ott izgultam végig, hogy vajon ki lehet a gyilkos. Gondoltam én mindenkire - hiszen rengeteg embernek állt érdekében kiírtani az egész törzset, de végül nem jártam messze az igazságtól és az lett az egyik felbújtó és gyilkos is, akire gondoltam.
Érdekes emberi sorsokat ismerhettünk meg, főleg az indiánokét és azon belül is Mollie Burkhart történetét - hiszen az ő családja volt az, aki a legnagyobb veszteségeket szenvedte el és akik miatt az egész nyomozás elindult. Az egész történet engem a "Gyilkos elmék" vagy a "Döglött akták" egy epizódjára emlékeztetett, hiszen az FBI akkori nyomozóinak utólagosan, visszamenőleg kellett felgöngyölíteniük az ügyet, hiszen amikor ez a gyilkosságsorozat történt, nem lett igazán előrelépés az ügyben, hiszen az emberekben vagy ott volt a félsz, hogy ha segítenek, megölik őket, vagy pedig annyira korruptak voltak és olyannyira érintettek az ügyben (nem jó értelembe véve), hogy nem nagyon tettek semmit a nyomozás érdekében.
Ami igazán elborzasztó volt, az az, amit és ahogyan tettek ezzel a szerencsétlen törzzsel. Kezdve azzal, ahogyan megpróbálták ellehetetleníteni az életüket, ahogy szinte dobálták őket egyik helyről a másikra, majd amikor végül szerencséjük lett, akkor meg megszállta őket mindenki és ott használta ki, ahol csak tudta.
Hogy mindent akár tízszeres áron kaptak meg, az egy dolog, de az, ahogy felügyelőket rendeltek ki minden egyes indián mellé, aki meghatározta, hogy mikor és mennyi pénzt vehetnek fel a SAJÁT vagyonukból - és így volt olyan, hogy a kisbaba meghalt, mert nem volt pénz gyógyszerre vagy éhezett a család, mert a felügyelő nem engedett megfelelő mennyiségű pénzt felvenni a családnak... És akkor a borzalmasabb dolgokat még nem is mesélem...
A könyv három részből áll, elsőként, szinte bevezetőként szemtanúi lehetünk a véres gyilkosságoknak, majd megismerhetjük az "igazságszolgáltatást" (nem véletlenül írtam idézőjelben, hiszen az akkori bírók, sheriffek, igazságszolgáltatók jó része enyhén szólva részrehajló volt - aki meg nem volt az, az hamar három láb mélyen találta magát a föld alatt...) és végül magát a nyomozást.
A könyv minden során látszik, hogy az író mekkora munkát fektetett bele a "nyomozásba", a háttérmunkába, és nemcsak a leírt részekbe, hanem az illusztrációba is, hiszen rengeteg korabeli fényképpel színesítette a könyvet, ami segített még jobban elképzelni, hogy mi is történhetett akkor és a szereplőket is közelebb hozta hozzánk. Ezek a fotók bemutatták az áldozatokat, sőt a gyilkosokat is!, a korabeli helyszíneket (még a gyilkosságok helyszínét is - persze a jó ízlés határain belül) és az akkori életet is. Így is érdekes volt a könyv, de a képek hatalmas pluszt adtak hozzá.
Összességében egy megrázó történetet olvashattam, amit szerintem minden embernek meg kell ismernie, hogy lássa a gyarlóság, a pénz utáni hajsza (ismét) milyen mélységekbe képes süllyeszteni az embereket.
Borító: Figyelemfelkeltő, teljesen jó a történethez
Kedvenc karakter: -
Szárnyalás: -
Mélyrepülés: ami történt az őslakosokkal
Érzelmi mérce: megrázó
Értékelés:
Nyereményjáték:
A mai Kanada és USA területén több száz indián törzs élt, a 18-ik, de főleg a 19. századra pedig különösen kiéleződtek a konfliktusok a telepesek és az őslakosok között. A játékban ezúttal az indiánok sérelmére elkövetett leghírhedtebb mészárlások nevét keressük, amelyet a leírás alapján tudtok kitalálni (a mészárlások a helyszínekről kapták a nevüket).
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A metodista lelkészből lett katonatiszt, John M. Chivington 700 – az előző esti italozás után részben talán még részeg – önkéntest számláló fegyveres osztagával megközelített egy 200 főt számláló indián tábort. A helyi indián főnök, Fekete Üst a korabeli szokásoknak megfelelően amerikai lobogót húzott fel a tábor fölé, hogy jelezze békés szándékukat. Amikor látta, hogy a katonák mégis támadásba lendülnek, még egy fehér lobogót is felhúzott, jelezve a megadást, de így sem tudta megmenteni embereit. Chivington fegyveresei a becslések szerint a tábor 70-163 indián lakóját mészárolták le.
A blogturné további állomásai:
Június 3 - A Szofisztikált Macska
Június 6 - Kelly és Lupi olvas
Június 7 - Nem félünk a könyvektől
