Brittainy C. Cherry: A szív ritmusa (A szív ritmusa #1)

Újabb szívszorító történettel rukkolt elő a felejthetetlen érzelmi utazások királynője. Brittainy C. Cherry új regénye A szív ritmusa most New Orleansba kalauzol minket, ahol megismerhetjük Jasmine-t, és Elliottot, akikben sok közös van. Az egyik a zene határtalan szeretete, ami végigkíséri a fiatalok életét. Ha szeretted az eddigi Brittainy C. Cherry történeteket, akkor tarts a Blogturné Klub 5 bloggerével, akik elmesélik, hogy az ő szívüket mennyire dobogatta meg A szív ritmusa.

Libri, 2019

440 oldal

Fordította: H. Prikler Renáta

Goodreads: 4,35

Besorolás: New Adult, romantikus, realista

Amikor először pillantottam meg Jasmine Greene-t, olyan hatással volt rám, mint a hűs, simogató esőcseppek egy forró napon. Én voltam a félénk, visszahúzódó zenész, ő az iskola koronázatlan királynőjeként tündökölt. Nem volt bennünk semmi közös, csak a zenénk és a szívünket gyötrő magány. 

Volt valami a szemében, ami azt sugallta, hogy a mosolya nem mindig őszinte. Volt valami a hangjában, ami megadta nekem a reményt valamire, amire mindig is vágytam. 

Aztán egyszer csak eltűnt az életemből. Gyorsan és váratlanul, akár egy villanás.

Egy örökkévalóság után újra találkoztunk. Ott állt előttem a New Orleans-i utcán. 

Megváltozott. Akárcsak én. Hideggé tett bennünket az élet. Keménnyé. Elszigeteltté. 

De bármennyire is különböztünk egymástól, a darabokra tört lényem meglátta benne a magányosságot. Visszajött, és én tudtam, hogy többé nem engedem el magam mellől.

A legelső dolog, ami számomra feltűnt a könyvben, hogy a fülszöveg nincs egyenes arányban a történettel. A fülszöveg alapján nekem az jön le, hogy a srác lesz a narrátor, ő lesz a főhős és az ő szerelmi kálváriáját fogjuk nyomon követni. És hogy ez mennyire nincs így! A történet egyrészt váltott szemszögű, hol Jasmine, hol Elliott mesél, de a történet nagy része a lány szájából hangzik el, a fiú valahogy jóval kevesebb szerepet kap (szerintem).

A regény pedig nem a megszokott NA történet, ahol kapunk egy rövidke bevezetőt a főhősök tinikorából, ahol először meglátták egymást, történt valami, ami befolyásolja a későbbi kapcsolatukat is, majd egy hosszabb jelenkort élhetünk meg és várhatjuk, hogy mikor fogják a félreértéseket tisztázni és végül egymás karjaiba vetődni.

Forrás: www.goodreads.com

Az alapsztori itt is ez volt, viszont elég sokat kaptunk a tinédzser korukból, ami számomra meglepő volt, de tetszett. Az írónő a "bevezetőt"elég jól kidolgozta, mire elértünk addig a részig, hogy "fiatal felnőttként" újra találkoznak, addigra már tisztában vagyunk mindennel, ami történt, nem kell apró puzzledarabkákból összeraknunk, hogy mi vezetett el idáig. Két teljesen más élettörténetű főhőst kapunk, az egyikük az iskola egyik sztárja, imádják, viszont a családi élete kész pokol, a másikat pedig az iskolában bántalmazzák, a "rangsor" legalján van, viszont otthon szerető családja van. Érdekes és egyben megrázó volt olvasni mind a két sorsot és nehéz eldönteni, hogy melyik volt a borzalmasabb. Azért az írónő próbálta valamivel picit enyhíteni a helyzetet, hiszen mind a két főhős kapott egy-egy segítőt, aki azért ott állt támaszként mellettük. Jasmine megkapta a pótapukáját, Rayt, aki az egyik legönzetlenebb pótapuka volt, akiről csak olvashattam. Elliottnak pedig a családja mellett ott volt TJ, a zenetanár, aki a fiú támasza volt, ha annak szüksége volt rá.

De mind a kettővel történik valami, ami elszakítja őket egymástól, én meg szinte szóhoz se tudtam jutni, annyira szörnyű volt mind a kettő dolog - bár az egyik - bevallom őszintén, meg is ríkatott.

Szóval kaptunk egy elég megrázó bevezetőt, ami után a történet második fele már inkább egy megnyugtató út volt a (számomra) kedvező befejezés felé. Azért a megnyugtató szó tudom picit erős, hiszen volt még elég sok buktatójuk, mire végre tisztázni tudtak mindent egymás között. A két fiatal újra találkozik, de eltelt pár év, így mind a ketten megváltoztak. Jasmine próbálja keresni a fiút, próbál újra kapcsolatba kerülni vele, de Elliott már nem az a félszeg, kedves srác, aki volt. A történtek megkeményítik a szívét, ahol senkinek nincs helye, csak a gyásznak. 

Bizonyítottan nem vagyok mazochista, de nekem az első részt jobban bejött, mint a második. Egy nagyon realisztikus, nagyon kemény történetet kaptunk két egymástól teljesen eltérő fiatalról. A második rész ehhez képest nekem már nem tudta hozni az első rész szintjét. Tudtam, gondoltam, éreztem, hogy mi lesz a befejezés, így szinte megnyugodva haladtam a történet ezen részén. Az írónő azért még beletett egy-két apróbb olyan jelenetet, aminél izgulhattunk, de egyébként szépen lassan haladtunk a végcél felé.

A szerelmi szál aranyos volt, bár nekem picit hihetetlen volt, hogy Jasmine beleszeretett a srácba (a másik oldalról viszont totál hihető volt az egész:), de történtek már ilyenek a világtörténelemben. Ami viszont nagyon tetszett, hogy a +18 karikás rész szépen lett megírva, nem a manapság megszokott, vulgáris, "egymásnak esünk, mint két felajzott vadállat" stílust választotta az írónő és ezt nagyon szerettem. 

Összességében kellemesen csalódtam ebben a regényben és ajánlom mindenkinek, főleg azoknak, akik már megcsömörlöttek a sok egykaptafára készült New Adult történettől, ez a regény felüdülés lesz nekik. 

Borító: Nekem bejön, figyelemfelkeltő, látványos - bár a srác bőrszíne....

Kedvenc karakter: Ray, TJ, Katie, Jasmine

Szárnyalás: Jasmine és Ray kapcsolata, illetve TJ és Elliott kapcsolata

Mélyrepülés: Jasmine háttértörténete, illetve a tragédia, ami történt...

Érzelmi mérce: van benne + 18-s rész, de valahogy nem annyira vulgárisan megírva, mint ahogy a new adult könyvek egy részében teszik...

Értékelés: 

Nyereményjáték:

Brittainy C. Cherry könyvét átjárja a zene, és a zene határtalan szeretete. Minden szereplő valamilyen módon kapcsolódik vagy a jazzhez, vagy a soulhoz. Ahhoz, hogy megnyerd a turné végén A szív ritmusa című könyv egyik példányát, ahhoz meg kell keresned a blogokon a színnel kiemelt betűket, majd össze kell olvasnod őket, és máris megtalálod a híres zenész nevét. A zenész nevét ne felejtsd el beírni a Rafflecopter dobozba, és máris a tiéd az esély a könyvre, amit a Libri Kiadó ajánlott fel. 

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Június 16 - Zakkant olvas

Június 18 - Könyvvilág

Június 20 - Kelly és Lupi olvas

Június 21 - Hagyjatok! Olvasok! 

Június 23 - Deszy Könyvajánlója

Brittainy C. Cherry: Lebegés (Az vagy nekem #1)

Az Insomnia könyvek újabb sikertörténetet hoztak el nekünk. Tristan és Elizabeth gyönyörű szerelmi történetét olvashatjuk magyarul, Brittainy C. Cherry lehengerlő stílusának előadásában. A Blogturné Klub bloggerei is olvasásra invitálnak mindenkit, a megszokott bejegyzésekkel, extrákkal és nyereményjátékkal, amelyen 3 példányt sorsolunk majd ki.

Libri, 2016

392 oldal

Fordította: H. Prikler Renáta

Besorolás: romantikus, realista

Goodreads: 4,27

Óva intettek Tristan Cole-tól. Azt mondták, kegyetlen, jéghideg, durva. Elítélték a múltja miatt. Ha csak ránéztek, egy szörnyeteget láttak, akinek bűnhődnie kell. Én tehetetlennek és dühösnek láttam, mert bennem is hasonló erők dolgoztak. Üresek voltunk. A múlt sebei a földre húztak minket, pedig mi lebegni szerettünk volna. Ő mennydörgés volt, én villámfény – soha nem volt még ilyen tökéletes vihar. Tristan csókja haragos volt, és szomorú. Bocsánatkérő és gyötrelmes. Nyers és valódi. Mint az enyém.

Lizzie és Tristan torokszorító szerelmi története éppúgy szól veszteségről és újrakezdésről, mint a bennünk rejlő démonok legyőzéséről. Brittainy C. Cherry Az vagy nekem sorozata már milliók szívéhez talált utat. Engedd be te is!

Mindig megfogadom, hogy több olyan történetet már nem olvasok, ahol megtört szívű főhősök próbálnak újrakezdeni, mert a legtöbb esetben annyira egy kaptafára készülnek ezek a regények, hogy halálra unom magam egy idő után. Így mostanában már csak nagyon ritkán vetődöm el errefelé. De ez a könyv másnak tűnt. A fülszövege is valamiért levett a lábamról és akkor még nem is említettem a Tristan nevet, amit személyes okokból, de rettentően imádok.
Az már csak utólag derült ki, hogy mekkora hype van ekörül a könyv körül. Amikor a barátaim meglátták, hogy ezt olvasom, mindenhonnan irigykedő posztokat kaptam, hogy "úristen, mekkora mázlista vagy, hogy olvashatod." Ezek után még jobban izgatott, hogy mi ez a történet, amit ennyire akar mindenki olvasni.

A regény két megtört ember történetét meséli el. Tristan egy balesetben a feleségét és a kisfiát, Lizzie pedig szintén egy balesetben a férjét veszíti el. A férfi egyedül próbálja feldolgozni és túlélni ezt a tragédiát, amíg Lizzie-nek nincs sok ideje bánkódni, hiszen a kislányának ő maradt egyedül. Lizzie az újrakezdés reményében visszaköltözik a régi házukba és mit adj Isten, a szomszédja pont a rideg és mindenkit elutasító Tristan lesz.

Innentől pedig a történet elindul azon az úton, amit mindenki elvár egy ilyen regénytől. Tristan kellően rideg, kellően távolságtartó, titokzatos és félelmetes, egyetlen egy dologhoz kötődik, az pedig a kutyája, "aki" egyrészt támasza, másrészt viszont folyamatosan emlékezteti arra, hogy mit is veszített el. Persze ez az állapot nem marad sokáig így, hiszen Lizzie kislánya, Emma megtöri a férfi páncélját és rajta keresztül lassan Tristan észreveszi Lizzie-t is. Imádtam ezeket a részeket, egyszerre volt gyönyörű és fájdalmas, ahogy a két főhős apró léptekkel, óvatosan közeledett a másikhoz, de nem feledve közben azokat, akiket elveszített.
A békesség és a boldogság megtalálása azonban nem megy könnyen senkinek, Tristan és Lizzie útja is elég sok buktatókkal teli és ebben a városnak, a barátoknak hatalmas a szerepe - akár negatív, akár pozitív értelemben véve.
Egy szereplőt kiemelnék a főszereplők mellett - mégpedig Lizzie barátnőjét, Fayet. Még egy ekkora szabados szájú, szarkasztikus és mindent elszexualizáló szereplőről már régen olvashattam. Halálosan imádtam minden mondatát:) Ő volt az, aki egy kis életet vitt bele ebbe az eleinte komor és szomorú történetbe.
Szóval ott tartottam, hogy a szereplők még csak keringtek egymás körül. Én - ahogy már többször is leírtam, - ezeket a részeket szeretem a legjobban. Az apró jelzéseket, a kis oda-vissza csörtéket, amikor még semmi sem biztos, amikor minden mondatnak, mozdulatnak külön jelentősége van. És ezt a részt az írónő nagyszerűen rakta össze.
De akkor mi az, amiért mégsem lett számomra maximális pontszámú a regény? A történet második fele miatt. Az írónő beletett egy csavart, egy csattanót, ami számomra itt-ott töredezetté tette az általam addig tökéletesnek hitt történetet. Nekem ez a csattanó rettentő klisésre sikeredett és annyira banálisra, hogy nem hiszem, hogy ennél nem tudott volna jobbat kitalálni Brittainy C. Cherry.
Egészen a csattanóig azt mondtam, hogy igen, ez egy olyan regény, ami érdemes a maximális pontszámra, amit tuti, hogy újra fogok olvasni. A csattanó után viszont már nem voltam biztos ebben. A dráma, amit a csattanó okozott, még elviselhető lett volna számomra. Kicsit gyengítette volna a történetet, de átléptem volna rajta. De miért kellett beletenni azt a krimibe illő szálat? Ott úgy éreztem, mintha az írónő nem tudta volna eldönteni, hogy mit csináljon a regény második felével, így ami csak az eszébe jutott, azzal mind megszórta a történetet.

Mindezek ellenére nem rossz ez a regény. Sőt, nyugodtan merem mondani, hogy 80%-ban megközelíti azt, amit elvártam volna ettől a történettől és ha az írónő nem kavarta volna meg így a végét, akkor azt mondanám, hogy igen, ez így tökéletes.
Imádtam benne a visszaemlékezéseket, ez még teljesebbé tette a két szereplőnket. Az pedig külön említésre méltó, hogy amíg a szereplők a boldog beteljesülés felé haladtak, addig a visszaemlékezések pedig pont az ellentétjét mutatták - és ez a hatalmas kontraszt drámaivá tette az egészet.

Összességében  - a hibáitól függetlenül - szívemből ajánlom olvasásra ezt a regényt - talán csak én voltam túl szigorú és mások nem fogják érezni azokat a hibákat, amiket én felfedeztem.
Elsősorban női olvasóknak ajánlanám és azoknak, akik nehezen hisznek az újrakezdésben, mert ez a regény segíthet nekik abban, hogy ne zárkózzanak be örökre és adjanak egy újabb esélyt a boldogságra.

Borító: kifejező, bár valószínűleg én vagyok az egyetlen nőnemű lény, akinek ez a férfi nem tetszik. Nekem ő túl kemény, inkább egy börtönből frissen szabadult elítéltre emlékeztet.

Kedvenc karakter: Tristan, Lizzie és Emma

Szárnyalás: a tollas jelenet

Mélyrepülés: a történet második fele

Érzelmi mérce: megindító, fájdalmas, gyönyörű - és jó pár forró jelenettel tarkítva, úgyhogy inkább 16 éven felülieknek ajánlanám az olvasását

Értékelés: 

Nyereményjáték:

A könyvben mindkét szereplő elvesztette élete szerelmét, gyászolnak, özveggyé váltak. Rengeteg írót megihletett már, hogy olyan karaktereknek találjanak szerelmet, akik hitték, hogy már nem lehetnek új emberbe szerelmesek. És mégis, szavakkal csodákat lehet létrehozni, szomorkodásból reményt lehet fakasztani. 

A játék végén 3 példányt sorsolunk ki Brittainy C. Cherry: Lebegés című könyvéből, ehhez viszont minden pontot teljesítened kell a rafflecopterben. 4 író és könyv címet kell beírnod, amelyekben valamelyik főszereplő özvegy.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Október 7 - Kristina blogja

Október 9 - Angelika blogja

Október 11 - Sorok között

10.13. Kelly és Lupi olvas

10.15. Könyvvilág blog

10.17. Zakkant olvas

10.19. CBooks

10.21. Insane Life

10.23. Deszy könyvajánlója