KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Carina Bartsch. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Carina Bartsch. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. szeptember 7., hétfő

Carina Bartsch: Türkizzöld tél (Cseresznyepiros nyár #2)


Egy év türelmetlen várakozás után végre elhozza a Maxim Kiadó az olvasóknak a Cseresznyepiros nyár folytatását, mely a Türkizzöld tél címet viseli.
Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere is egy turnéra invitál benneteket, melyben megismerhetitek a véleményüket a könyvről, illetve sok érdekességet megtudhattok a Türkizzöld tél történetével kapcsolatban.
A blogturné 2015. szeptember 5-én indul és minden nap szeretettel várja az olvasókat és ne feledjétek, hogy a Maxim Kiadó felajánlott 3 könyvet is, melyet megszerezhettek a turnéjáték során.

Maxim Kiadó, 2015
424 oldal
Fordította: Hajdúné Vörös Eszter
Goodreads: 4,29
Besorolás: romantikus, realista, NA

A helyes, vonzó, de egy csöppnyit arrogáns Elyas Emely idegeire megy. Halloweenkor meg mintha nem is lenne beszámítható. Emelynek nem hagy nyugtot a kérdés, hogy a fiú vajon miért lett hirtelen ilyen távolságtartó, és az egyre csak halogatott találkozó Lucával szintén rossz előérzetet kelt benne. Fellebben a türkizzöld szemű fiút körüllengő titok fátyla is, ám a valóság még rémisztőbb lehet, mint ahogyan azt Emely gondolná. Milyen mélyek valójában a múlt szakadékai? Emelynek pedig be kell látnia, hogy talán tévedett a fiú és a saját érzéseivel kapcsolatban. Az első nagy szerelem örökre összeköti őket, nem tudnak egymástól szabadulni: a szív és az ész harca örökös. Vajon melyik fog végül felülkerekedni? S mi lesz, ha a döntése áraként soha többé nem látja azokat a gyönyörű, türkizzöld szemeket?

Nem hiszem, hogy újdonságot árulok el azzal, hogy az első részt mennyire szerettem. Elyas volt az a fiú, akibe körülbelül már a második fejezetnél teljesen belezúgtam, Emely pedig... hol imádtam a humoráért, hol pedig megrázogattam volna, hogy vegye már észre, hogy Elyas mennyire odavan érte.
Aztán persze jött a regény kőkemény függővége, ami miatt nagyon-nagyon utáltuk az írónőt és számoltuk a napokat, hogy mikor vehetjük a kezünkbe a folytatást. És végre megérkezett! Én speciel úgy bezsongtam, hogy mindent eldobva, körülbelül egy nap alatt ki is olvastam, annyira élveztem, hogy újra tanúja lehetek Emely és Elyas macska-egér játékának. Picit azért bennem volt a félsz, hogy az írónő mennyire tudja ezt a konfliktust, ezt a szálat továbbvinni úgy, hogy az első rész színvonalát megtartsa, de szerencsére volt még mit írni róluk, így egy ugyanolyan színvonalú - sőt, talán még jobb könyvet kaptunk, mint az első rész.


A történet pontosan ott folytatódik, ahol az első rész véget ért. Elyas kerüli a lányt, aki nem érti, hogy mi a baj. De ez a kis távolság jót tesz a kapcsolatuknak, hiszen Emely végre picit elgondolkodhat a történteken és rájön arra, hogy mennyire hiányzik neki a fiú. Elyas pedig adja a megközelíthetetlent, ezzel eléri azt, hogy a lány kezd egyre inkább érdeklődni utána, hogy rájöjjön, mi a baj.
Jaj, hogy én mennyire szerettem ismét ezt a párost! Az első közös jelenetükről egy Halloween partin olvashatunk, amin szerintem mindenki nagyon jól fog szórakozni, ezt garantálom! Amit ezek ketten ott közösen alakítanak, az méltán lett számomra a legjobb jelenet az egész könyvben:).

Elyas még mindig ugyanaz a szívdöglesztő srác, mint az előző részben volt, viszont azzal a különbséggel, hogy már sokkal jobban kiadja magát; érezhető, hogy mennyire odavan Emelyért. Az apró gesztusai, a sokszor félreérthető:) megjegyzései, a vallomásai,  majd persze a tettei - úristen, ilyen srác nem is létezik!
Emely pedig pont olyan lány, aki bármelyikünk lehetne. Ugyanazokat az izgalmakat, idegeskedéseket éli át egy alakuló kapcsolatban, amit szerintem mindannyian átéltünk, az írónő pedig félelmetes élethűséggel mutatja be ezeket. Hiszen ilyen egy nagy szerelem nem? Amikor úgy dobog a szíved, hogy majd kiesik a helyéről, izzad a tenyered, de közben a hideg ráz; meg se tudsz szólalni, ha végre rád néz, hozzád szól, esetleg még bókol is a másik fél. Emely pedig pont úgy viselkedik, humorosan kommentálva ezeket a pillanatokat, ahogy bármelyikünk mesélne a barátnőjének - vagy ha nem is merné elmesélni, de legalább magában gondolná.

"Összefontam a karomat, és Elyasra lestem. De a haragom elszállt, amikor megláttam, hogy éppen egy kólásüveget emel a szájához. Ahogyan a hosszú, elegáns ujjait a harmatosan hűvös üveg teste köré fonta, ahogyan az ajka az édesen frissítő italtól nedves lett...
Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, változtass engem kólásüveggé! "

A történet persze 400 oldalon keresztül bonyolódik rendesen, vannak itt őrült nagy érzelmek, félreértés, bánat, őrlődés, minden, ami egy nagy szerelmet jellemezhet. Azt azért bevallom, hogy valami nagyobb dologra gondoltam, amikor ugye a kötelező konfliktus kicsit szétszakítja a párosunkat. Ezt egy picit klisés dolognak tartottam és egyszerűen nem értettem, hogy az okos, értelmes Emely hogyan nem jött erre már rá hamarabb magától is. De az írónő forgatja a szálakat, így Emely is sokáig boldog tudatlanságban maradhat, majd a végletekig kiakadhat azon, ami a nagy részünknek már az első rész háromnegyedénél teljesen nyilvánvaló volt. A konfliktus kialakul, mi pedig izgulhatunk azon, hogy képesek lesznek-e ezek után kibékülni vagy sem. Tudom, hogy mazochista vagyok, de én élveztem ezt a részt is nagyon, teljesen át tudtam élni Emely kínlódását és pontosan ennél a résznél éreztem azt, hogy el tudnék viselni egy részt Elyas szemszögéből is, mert érdekes lett volna látni, hogy a fiú mit él át.
A kettőjük közötti kémia pedig valami elképesztő módon működik - már akkor is szikrázik köztük a levegő, ha csak egymásra néznek. Az írónő pedig olyan forró jeleneteket írt, hogy nem tudom, ki izgult jobban, hogy történjen már köztük valami - Emely, Elyas vagy én:). És azok a vallomások, amelyek elhangzanak! Teljesen elolvadtam tőlük.

Ligeia
Ami még nagyon megfogott, az a család. Mind a kettőjüknek szerető családja van, akik ugye jól ismerik egymást. Van a regényben egy közös karácsonyi jelenet, amit a két család együtt tölt el. Bár a két főszereplőnk miatt picit fagyos a hangulat, de még így is átérezni, hogy milyen egy nagy családban, barátokkal együtt karácsonyozni. Imádtam! (és akkor még a picurka cicáról, Ligeia-ról nem is meséltem:).
A két főszereplőnk mellett pedig ki kell emelnem Alex (Emely legjobb barátnője és egyben Elyas testvére) és Sebastian (Alex barátja) párosát. Ők azok, akik a főhőseinket mindenben támogatják, sőt, ha kell, jól meg is rázzák, hogy térjenek már észhez. Csak remélni tudom, hogy egyszer kapnak ők is egy saját könyvet, mert rájuk is kíváncsi lennék nagyon és persze érdekes lenne látni a barátaik szemszögéből is Emely és Elyas kalandjait:).

Összességében egy nagyon-nagyon jó második részt olvashattam, ami az első rész rajongóinak kötelező darab. Kellően humoros, de mellette egy-egy komolyabb témát is érint, de nem annyira, hogy nagyon elvonná a figyelmünket az alaptörténetről. Ez az a könyv, amit a nagy várakozás után végig élveztem, egy sora nem volt, amit untam volna. Olyannyira magával ragadott a történet, hogy nagyon örülnék, ha a szereplők tényleg léteznének, ha a baráti körükhöz vagy akár a családjukhoz tartozhatnék, hogy velük együtt élhessem át ezt az egész őrült szerelmet és persze a továbbiakban is velük maradnék, hogy láthassam, mi fog velük történni a későbbiekben:). Nehéz volt elbúcsúzni tőlük, de biztosra veszem, hogy sokat fogom még a két könyvet levenni a polcról, ha egy imádnivaló szerelmi történetre vágyom.

Borító: A színe beleillik a sorozatba és Elyas is jobb, mint az eredeti kiadáson:). Nem túl különleges a borító, nem biztos, hogy levenném a polcról ez alapján, de összességében nekem nagyon bejön. 

Kedvenc karakter: Elyas! és persze Emely 

Szárnyalás: a Halloween party 

Mélyrepülés: Evaaaaa!!!!!! Miért kellett pont akkor, pont ott megjelenned???? (és persze a "kincsem" kifejezést még mindig nem tudom megemészteni:) 

Érzelmi mérce: jesszusom milyen forró jelenetek vannak benne! 

Értékelés:
Blogturné extra - idézetek
Ahogy láttátok, imádtam a könyv minden sorát, úgyhogy az extrámnak pár kedvcsináló idézetet választottam. Sajnos a valód kedvenceimet nem tehettem fel, mert vagy spoileresek lettek volna, vagy pedig túlságosan 18+ karikásak:).

"Nem létezik édesebb módja annak, hogy az ember az álmok birodalmába merüljön, mint annak a férfinak a karjában, aki után a testének minden egyes porcikája vágyik."

"A bátorságom, amely épp kimenőt kért, hogy karúszóval meg sípoló kacsával meztelenül végigrohanjon Berlinen, lassacskán visszatért."

"Két órával később tökrészegen ültem Freddy Krüger mellett a nappali kanapéján. Bár az „ültem” enyhe túlzás, inkább úgy löttyentem oda, akár egy korty víz a kanyarban.
Túl sokat nem tudtam a fekete-piros csíkos pulóveres új barátomról. Tulajdonképpen csak azt, hogy Freddy Krügernek öltözött be, és ugyanolyan szánalmasan nézett ki, mint én. Amikor korábban észrevettem, kérdés nélkül mellé telepedtem. Végül is a nyomor szívesen társul a nyomorral. És ragyogóan megértettük egymást. Ittas állapotomban már-már azzal az elmélettel játszadoztam, hogy igazából testvérek vagyunk, csak születésünkkor elszakítottak bennünket egymástól. "

"Ha a szerelem kicsúszik az ember ujjai közül, soha nem kaphatja vissza. Örökre elveszett. Az ember találhat új szerelmet, de soha nem ugyanazt. Én nem akartam új szerelmet találni, én a régit akartam visszakapni."

"Részegnek lenni olyan, mintha az ember állandóan egy gyorsvonat ablakán nézne kifelé. "

"Összefontam a karomat, és Elyasra lestem. De a haragom elszállt, amikor megláttam, hogy éppen egy kólásüveget emel a szájához. Ahogyan a hosszú, elegáns ujjait a harmatosan hűvös üveg teste köré fonta, ahogyan az ajka az édesen frissítő italtól nedves lett...
Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, változtass engem kólásüveggé! "

"Jó érzés volt a hosszú ujjait az enyémek között érezni.
Mit is szoktak mondani a hosszú ujjú férfiakról?
Semmit! Egyáltalán semmit nem szoktak a hosszú ujjú férfiakról mondani! Egyetlen szótagot sem szoktak róluk mondani! Pont. "

"Az idő minden sebet begyógyít, gondoltam megvetően. Talán tényleg így is van, legalábbis addig, amíg nem jön a következő seggfej, aki mindent újra feltép. "

"Ha valami véget ér, azt mondják, az utolsó időkben még egyszer teljesen virágba borul. "

Nyereményjáték:
Az írónő címadására jellemző, hogy színeket használ, de nemcsak ő alkalmazza ezt a módszert, hanem mások is előszeretettel adnak vagy adtak színekkel kapcsolatos címet. Összegyűjtöttünk párat, az lesz a feladatotok, hogy kitaláljátok ezeket a “színes” könyvcímeket. Segítségül elrejtettük a betűket a bejegyzésekben, ha kitaláltátok, írjátok be a Rafflecopter megfelelő mezőjébe az oldalak lájkolása mellett.

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta.
A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Laurell K. Hamilton Anita Blake vámpírvadász sorozatának egyik kötete. 


A blogturné további állomásai:
Szeptember 5 - Deszy könyvajánlója
Szeptember 6 - CBooks
Szeptember 7 - Kelly Lupi olvas
Szeptember 8 - MFKata gondolatai
Szeptember 9 - Könyvszeretet
Szeptember 10 - Dreamworld

2014. október 6., hétfő

Carina Bartsch: Cseresznyepiros nyár



Carina Bartsch első regényét, ami a Cseresznyepiros nyár címet viseli a Maxim Kiadó jóvoltából már ez év októberétől kapható a boltokban.

De még előtte egy kis ízelítő és kedvcsináló blogturné indul a Blogturné Klub 7 bloggere által, ahol megismerhetitek a bloggerek véleményeit, a könyvhöz kapcsolódó érdekességeket és egy nyereményjátékot is találtok, melynek nyereménye 3 pld a Cseresznyepiros nyár c könyvből.

Maxim Kiadó, 2014
460 oldal
Fordította: Béresi Csilla
Goodreads: 4,28
Besorolás: NA, romantikus, realista

Nem létezik olyan lány, aki elfelejtené, milyen is volt az első szerelem ezt senki sem tudja jobban, mint Emely. Hét év után találkozik ismét Elyas-szal, a jó megjelenésű, kedves, és világítóan türkizzöld szemű sráccal. Legjobb barátnőjének bátyja, aki már egyszer teljesen összezavarta az életét, és ezeket a sebeket még mindig mélyen magában hordozza. Emely teljes szívéből utálja őt. Sokkal inkább a rejtélyes, e-maileket író Lucára irányítja a figyelmét, aki az érzékeny és romantikus üzeneteivel megérinti a szívét. A két férfi különböző irányba tereli Emelyt, akinek el kell döntenie, melyik közülük, aki megmutatja neki az igazi énjét.
De vajon tényleg beleszerethet valaki egy ismeretlenbe, vagy jár egy második esély az első szerelmednek?

Ahogy egy múltkori posztomban is írtam már, a kiadók eléggé elkényeztetnek minket a New Adult történetekkel, úgyhogy erre nem panaszkodhatunk. De az írók szinte 99%-a amerikai; európai írókkal szinte alig találkozunk. A Maxim Kiadó viszont mert egy nagyot álmodni és úgy döntött, hogy egy itthon szinte ismeretlen írónő regényével ismertet meg minket. Engem pedig a kíváncsiság hajtott, hogy mi az, ami miatt a kiadó eme regény mellett tette le a voksát, hiszen bár a GR-n nagyon jól áll pontozásilag, de a többi regényhez képest aránylag kevesen értékelték.

A regény pedig Németországban játszódik, amivel máris picit közelebb érezhetjük magunkhoz a szereplőket és a történetet is, mintha a messzi Amerikában játszódna.
Emely
A 23 éves Emely Berlinben folytatja az egyetemi tanulmányait és egy szép napon jó hírt kap: a gyermekkori barátnője Alex otthagyja Münchent és Berlinbe jön és itt tanul tovább. A történet túl szép irányba haladna, ha nem lenne egy "apró" bökkenő. Alex nem kollégiumba vagy saját lakásba költözik, hanem a bátyja, Elyas lakásába. Ami nem kis probléma Emely-nek, hiszen jó pár évvel ezelőtt a lány halálosan szerelmes volt a fiúba, de az összetörte a szívét. Emely azóta nem nagyon nyitott senki felé és most egyáltalán nem örül annak, hogy Elyas ismét keresztezi az útját. A fiú viszont annál lelkesebb, így egy egész regényen átívelő macska-egér harc kezdődik, mi meg nem győzünk izgulni/szurkolni/megcsapkodni a szereplőket (a megfelelő behelyettesítendő), hogy lássák már be, hogy egymásnak lettek teremtve.

Ez a könyv letehetetlen. Ezt teljesen komolyan mondom. Egyszerűen addiktív, folyamatosan olvasni szeretnéd és amikor eljutsz a végére - és csúnyán csapkodós függővége van - akkor csak pislogsz és ezerszer elátkozod azt a percet, amikor az iskolában nem figyeltél jobban oda a németórán, és így rá vagy kényszerülve arra, hogy megvárd a folytatás magyar kiadását. Én legalábbis így tettem. A németes barátaim persze próbáltak a segítségemre sietni, de hát egy teljes könyvet nem lehet secperc lefordítani. Így kínomban a kiadót kerestem meg, akik megnyugtattak, hogy a folytatást is kiadják itthon. Csak nem elég gyorsan :-).

A szereplők mellett pedig nem lehet elmenni anélkül, hogy ne hoznának ki belőlünk valamilyen érzelmet.
Elyas
Elyas egy olyan srác, akibe szerintem az olvasók nagy része teljesen biztos, hogy bele fog szeretni, hisz hozza azt a karaktert, akiért a lányok odavannak. Egy tipikus arrogáns "seggfej", de az egoista, pimasz külső mögött ott van az a fiú, akiért bármit feladnál. Ezt mi jóval hamarabb felismerjük, mint Emely, akit hol imádtam - a humoros, a fiút mindig célbataláló megjegyzései miatt, hol viszont szívem szerint megráztam volna, hisz a fiút még akkor is büntette, amikor az már abszolút nem szolgált rá. Alex, Elyas húga pedig - tipikusan olyan, mint egy legjobb barátnő. Hol rettentően idegesítő, hol imádnivaló, de a lényeg az, hogy mindig Emely mellett áll és néha nagyon jó meglátásai vannak.
A történet pedig nagyon szerethető. Ami nagyon jó volt benne, hogy bár itt is vannak titkok és félreértések, amik megmételyezik a kapcsolatokat, de nincsenek benne a mostanság megszokott durva dolgok (molesztálás, erőszak ésatöbbi). És ez jó. Mert úgy érzem, hogy mostanában az írók nagyon "eldurvultak" és úgy érzik, hogy nincs NA realista történet anélkül, hogy a főszereplőt meg ne erőszakolnák vagy molesztálnák vagy bántalmaznák legalább egyszer. Erről érdekes olvasni egyszer, még kétszer is, de ha minden történet erről szól, akkor pont azt az érzelmi mélységet veszíti el, ami miatt a legtöbb író beleírja a regényébe.
Ez a történet pedig könnyed. Ahogy írtam nincsenek benne ilyen érzelmi hullámvölgyek, de például humor annál több. Elyas és Emely együtt verhetetlenek élcelődésben, poénkodásban, de a kémia sem elhanyagolható, ami köztük létezik. Egyszerűen a körmömet rágtam már le azért, hogy végre történjen köztük valami, hiszen annyira vonzzák egymást, hogy az szinte már fáj. De persze nem lesz semmi sem egyszerű, hiszen a "képbe" kerül egy titokzatos fiú, Luca (akit az első x jelenetben simán lánynak gondoltam, mert nem k-val, hanem c-vel ejtettem ki a nevét:), aki tökéletes lovagnak látszik. Kedves, udvarias, pont azokat a dolgokat kedveli, mint Emely. De csak a neten létezik, a lány nem tud vele találkozni, így teljesen összezavarodik. Mondhatnánk azt is, hogy egy újabb szerelmi háromszögről olvashatunk, de ez nem a megszokott. Elyas lélegző, élő személy, aki fizikai valójában is ott sertepertél a lány körül, míg Lucáról csak olvashatunk, de látni nem láthatjuk. Persze sejtéseink vannak, hogy ki állhat a titokzatos lovag mögött, nagyon sok jelet, nyomot kapunk az írónőtől, de ezt csak mi látjuk és természetesen a könyv végéig nem derül ki a kiléte, mi pedig  magunkra maradunk az ötleteinkkel:).
A történetben fontos szerepet játszik még egy Ford Shelby Mustang GT, Elyas nagy "szerelme", ami sok aranyos jelenet forrása és egy kempingezés, amire szerintem mindenki, aki olvassa a könyvet, nagy sóhajokkal fog visszaemlékezni:-).
Összességében a könyvet korosztálytól függetlenül csak ajánlani tudom. Humoros, romantikus és teljesen kikapcsol, egyszerűen nem lehet nem szeretni. A történet vége, pedig ahogy fentebb is írtam, azonnali folytatásért kiált, amit remélhetőleg hamarosan megkaphatunk!

Borító: Hát. Nekem nem igazán jön be, de az eredeti sem. A lány még hagyján, de a fiú... bennem teljesen más kép él Elyasról. Elyas persze, nem hófehér lelkű, de ez a srác nekem itt most túl rosszfiús (nem tudom jobban elmagyarázni, ha elolvassátok, rájöttök, hogy mi a bajom vele).

Kedvenc karakter: Elyas, Elyas és Elyas!!! ja és persze Alex és igen, Emely is, bár ahogy már írtam, néha falhoz tudtam volna csapni:)

Szárnyalás: Elyas és Emely összes közös jelenete, IMÁDTAM!

Mélyrepülés: a "kincsem" becézgetés. Valahogy nem illett a fiúhoz. Beszéltem egy profi németessel, de az eredeti szövegben lévő kifejezést, a "mein Schatz"-ot nem nagyon lehet másképp lefordítani... De valahogy akkor is, ez olyan régimódi becézés.. és nagyon kirántott a történetbenől, valahányszor olvastam.

Érzelmi mérce: a két szereplő között izzik a levegő. Ritkán izgulok annyira főhősökért, mint itt, hogy történjen már köztük valami:). A regény nincs korhatárhoz kötve (sajnos), pedig szerintem elbírt volna picivel több "forró" jelenetet is.

Értékelés:



Blogturné extra - idézetek
A regény bővelkedik a viccesnél viccesebb, vagy elgondolkodtató idézetekben, ebből mutatnék nektek párat a teljesség igénye nélkül:

"A férfiak nem tudják, mit akarnak, ezért el kell nekik magyaráznod, hogy téged akarjanak. És mert a hím lények önmagukban, no meg pusztán az evolúció miatt is, igencsak ösztönöktől vezéreltek, a legjobb, ha a felkínált bájainkon keresztül magyarázzuk el nekik."

"Csak egyetlen dolog kétségbeejtőbb, mint nem megtalálni a párunkat. A tény, hogy megtaláltuk, ám feltételezhető, hogy soha nem fogjuk neki ugyanazt jelenteni, mint ő nekünk."

"Ha egyszer a tükörből nem Angelina Jolie pillant vissza rám, akkor semmi szükség rá, hogy Brad Pittre várjak."

"A pénzsóvárságot még soha nem tudtam átérezni. Végülis a legszebb dolgok az életben ingyen vannak."

"- Legjobb lesz, ha először a jeephez viszed a csomagodat. Utána nyugodt körülmények között bemutatlak az asszonynak.
- Az asszonynak?
A motorjára mutatott. A szememet forgattam. Az elméletem, miszerint a férfiak agykárosodással jönnek világra, minden nappal egy kicsit megerősödött."

"- Hé, szexisten! - kiáltottam a fiúk felé. Egy csapásra három férfifej fordult felém, és mindegyikük úgy érezte, hogy neki szóltam.
Felsóhajtottam. Ha ez nem egy újabb, tipikus esete volt a férfiak téves önismeretének..."

"- Mit akarsz itt? 
- Véletlenül erre jártam, és a hetedik érzékem hirtelen azt súgta, térjek be ide. - Velem szöges ellentétben a pusztán véletlen találkozásnak felettébb örülni látszott.
- A hetedik érzéked? - fújtattam. - Inkább a harmadik lábad."

"Ez az autó nem egyszerű közlekedési eszköz volt, mint ahogy bármi mást józanul annak tekintettem. Ez szex volt négy keréken, és színtiszta vezetési élvezet."

"- Nincs a telefonkönyvedben olyan nő, aki csak arra vár, hogy boldoggá tedd?
Vakmerően felhúzta a szája egyik szegletét. - Éppen nála vagyok."

"Bennem nem volt meg a hírhedt shopping-gén. A bevásárlás nálam így zajlik: mire is van szükségem? Nadrágra! Akkor elmegyek egy üzletbe, keresek egy nadrágot, minden eladót elküldök a pokolba, megveszem azt, amelyik megfelelőnek látszik, és hazamegyek. Hacsak nem könyvről vagy CD-ről van szó, mert azokban a boltokban órákig tudok nézelődni."

 Nyereményjáték:
A történet szinte teljes egészében Berlinben játszódik. Arra gondoltunk, hogy ismerjük meg a várost jobban egy játék keretein belül, ahol a feladat felismerni a képen látható berlini nevezetességet. Természetesen nyeremény is vár rátok, mégpedig 3 pld Cseresznyepiros nyár kerül sorsolásra!!!

A kiadó kizárólag Magyarország területére postáz! 
A nyerteseket emailben értesítjük, kérünk titeket, arra az emailre válaszoljatok. 
Amennyiben 72 órán belül nem kapunk választ az emailre, újabb nyertest sorsolunk. 
Ha kérdésetek van, esetleg úgy érzed rossz mail címet adtál meg a játékban, a klub hivatalos mail címén tájékoztatást kérhettek.



A Blogturné további állomásai:
Október 4 - MFKata gondolatai
Október 6 - Kelly Lupi olvas
Október 8 - CB olvas
Október 10 - Nem harap a...
Október 12 - Könyvszeretet
Október 14 - Dreamworld

Rendszeres olvasók