Carissa Broadbent: The ​Ashes and the Star-Cursed King – A hamvak és az elátkozott király (Nyaxia koronái #2)

 

A Maxim Kiadó jóvoltából megérkezett a Nyaxia koronáinak 2. része, amely A hamvak és az elátkozott király címen jelent meg. Ha kíváncsi vagy hogyan alakul Oraya és Raihn kapcsolata a Kejarit követően, tarts velünk a turné során, és ha szerencsés vagy, megnyerheted a Kiadó által felajánlott könyv egy példányát is.

Maxim Kiadó, 2024

672 oldal

Fordította: Ladányi Csilla

Goodreads: 4,11

Besorolás: fantasy, romantikus

A ​szeretetet és a szerelmet is fel kell áldoznia a hatalomért.

A Kejarin minden darabokra tört, amit Oraya valaha igaznak gondolt. Fogollyá vált a saját birodalmában, az egyetlen lényt gyászolja, aki számára a családot jelentette, és szerelme árulását követően már azt sem tudja, mit gondoljon saját érzéseiről. Csak egy dologban biztos: nem bízhat többé senkiben, a legkevésbé Raihnben.

Raihnért, az Átváltozott királyért még saját nemesei sem rajonganak. A Vér Háza pedig a birodalmába vájja karmait, és azzal fenyeget, hogy belülről tépi azt darabokra.

Amikor Raihn titkos szövetséget ajánl Orayának, a lány számára az alku elfogadása tűnik az egyetlen lehetőségnek, amellyel visszaszerezheti trónját – és bosszút állhat szerelme árulásáért. Ehhez azonban olyan pusztító ősi erő birtokába kell jutnia, amelyhez apja legnagyobb titkain keresztül vezet az út.

Ellenség közelít minden oldalról, és semmi sem az, aminek látszik. Oraya, miközben lassanként megfejti múltja titkait és szembenéz a jövőjével, kénytelen választani a hatalom megszerzésének véres valósága és azon pusztító szerelem között, amely a vesztét okozhatja.

Ez most pont az a szituáció, hogy végre nem kellett egy sorozat folytatására éveket várni, hiszen az első részt tavaly novemberben olvastam. Miután a történet igencsak tetszett, így nem volt kétséges, hogy a folytatást is megszerzem.

A történet ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt (ez most picit spoileres lesz az első részre nézve, így aki azt nem olvasta, az inkább hagyja ki ezt most). Raihn és Oraya megnyerték ugye a Kejarint, Vincent meghalt, Raihn király lett és maga mellé választotta Orayát királynőjeként. De persze nem mind arany, ami fénylik, hiszen a vámpír nemesek nem igazán akarják elfogadni a volt rabszolgát uralkodójukként, Oraya gyászolja az apját és nem tudja eldönteni, hogy megdöntse Raihn hatalmát és legyen ő az uralkodó vagy támogassa a "férjét". Raihnnek pedig "uralkodnia kell", meg kell találni a szövetségeseit és keménykezűnek kell mutatkoznia, hogy a sok veszélyes vámpír közül ő legyen a legveszélyesebb, így felnézzenek rá és elfogadják.

Forrás

A történet ismét aránylag lassan indul be, hiszen rengeteget foglalkozunk Oraya gyászával, gyötrődéseivel, hogy mihez is kezdjen magával, az Örökös jegyével, az örökségével és természetesen a férjével. Ezen felül elég részletes betekintést kapunk a vámpír politikába, ki kivel van együtt, ki kit utál, miért utálja, kivel áll hadban, hogyan lehet szövetségest találni, mit kell feladni érte, stbstb. De aztán végül csak beindul a történet, onnantól viszont szinte letehetetlen. Egyrészt a rengeteg árulás, ármány, nyomozás, kutatás, újabb helyszínek megismerése, rég elfeledett városok és történetek felfedezése - ezeket a részeket a szerző rettentő olvasmányosan és érdekfeszítően írta le. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy Oraya öröksége milyen titkokat rejteget, ami nemcsak számunkra, de a főhősünk számára is éppoly újdonság. Az előző részben írtam, hogy Orayának mennyire fejlesztésre szorul az érzelmi oldala. Ebben a részben azért elég sokat fejlődik, még ha a regény legnagyobb részében meg is próbálja elrejteni az érzelmeit Raihn elöl, azért egy idő után ez egyre nehezebben megy. Viszont azt el kell, hogy ismerjem, hogy ebben a részben a "legtökösebb" főhősnők közé tornászta fel magát. Teljes esélytelen indulóból olyan harcos lett, aki elképesztően okos, veszélyes és kitartó ellenféllé változott. Imádtam minden harci jelenetét!

A férfi főhősünk viszont jóval hamarabb belátja, hogy nem tud ellenállni Orayának és annyi jelét és módját adja, hogy megmutassa, mit érez, hogy egyszerűen nem tudunk neki mi sem ellenállni. És ezek a jelenetek a legszebbek. Főleg, amikor csak úgy forr köztük a levegő, ízzik a kémia, volt, hogy már komolyan lerágtam a fél karomat, hogy történjen köztük valami. Amikor pedig végre történik.. hááát, az valami elképesztő. Sajnos számomra ez a nagy érzelmi vonal valahogy gyengébbé tette Raihnt, mint harcost, elég sok jelenetben úgy éreztem, hogy Oraya a férfi megmentője...

Természetesen nem akarom kihagyni a harmadik kedvenc szereplőmet Mischet sem, aki még mindig a regény egyik fénypontja. Szegénykém most sajnos nem tudott kimaradni a harcokból, ő érzelmileg kapott nagyon sokat, de remélhetőleg ő is lesz még boldog.

Ami nagyon érdekes, hogy Vincent, attól függetlenül, hogy már nem él, meg-megjelenik a történetben és kipótolja a hiányzó történetrészeket. Imádtam ezeket a részeket és most lett teljesen szürke karakter, ahol nem tudod eldönteni, hogy merre felé billenjen is az a léc, hiszen körülbelül ugyanannyi jó tette volt, mint amennyi szörnyű.

És a történet vége? Picit keserédes, hiszen ezzel a kötettel befejeződött Oraya és Rhain története. DE! Nyaxia koronái 6 részből áll, így a világ még mindig a mienk és ha jól értettem, akkor a következő történet Mischeé lesz, ami NAGYON-NAGYON várok!

Összességében egy szinte tökéletes második részt olvashattam, ami kellően akciódús volt és érzelmes. A szerző pedig megmutatta, hogy igenis vannak még jó vámpíros történetek, azután, hogy már mindenki legyintve hümmög rájuk. A történetet mindenkinek ajánlom, akik egy izgalmas, intrikákkal, ármányokkal teli, de a forró romantikát se nélkülöző regényt szeretnének olvasni. És azoknak is, akik még nincsenek teljesen elrémísztve a "vámpír" szótól. Higgyetek nekem, érdemes egy esélyt adni ennek a sorozatnak, mert tényleg letehetetlen!

Borító: Gyönyörű, figyelemfelkeltő, de én mondjuk a kék és ezüst helyett a vöröset és a feketét tettem volna hangsúlyosabbnak

Kedvenc karakter: Raihn, Oraya, Mische

Szárnyalás: a két főszereplő között lévő érzelmi feszültség és a történet dinamikája

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: érzelmes, romantikus, néhol fájó, és persze nem hagyhatom ki a jó pár +18-s karikás jelenetet sem

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A játék során különböző vámpíros könyvekből idéztünk, és a ti dolgotok kitalálni mi a könyv címe, majd beírni a helyes megfejtést a Rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

“Ha ez a csók háborút fog kirobbantani, akkor legalább legyen nagyon jó.”

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné további állomásai:

Január 04 - Milyen könyvet olvassak?

Január 06 - Angelika blogja

Január 10 - Insane Life

Január 12 - Könyv és más

Január 14 - Kelly és Lupi olvas

Január 16 - Kitablar

Január 18 - Dreamworld

Carissa Broadbent: The ​Serpent and the Wings of Night – A kígyó és az éj szárnyai (Nyaxia koronái #1)

 

A Maxim kiadó jóvoltából végre itthon is olvasható a nagy sikerű Carissa Broadbent által írt The Serpent and the Wings of Night – A kígyó és az éj szárnyai című könyv, ami nemzetközi szinten nagy sikernek örvend.

Ha szeretnétek jobban megismerni ezt a csodálatos és különleges világot, gyertek és tartsatok velünk ezen a blogturnén! Ha pedig velünk játszotok, tiétek lehet a könyv egyik példánya.

Maxim Kiadó, 2024

544 oldal

Fordította: Ladányi Csilla

Goodreads: 4,31

Besorolás: fantasy, romantikus

Akár ​ember, akár vámpír vagy, a túlélés szabályai ugyanazok: soha ne bízz, soha ne engedj, és mindig – mindig – vigyázz a szívedre!

Az Éjszülött vámpírkirály örökbe fogadott emberlánya, Oraya olyan világban vetette meg a lábát, amely arra hivatott, hogy végezzen vele. Az egyetlen esélye, hogy valaha puszta prédánál több lehessen, ha részt vesz a Kejari versenyen: a legendás tornán, amelyet maga Nyaxia, a halál istennője szervez.

De a három vámpírház legkiemelkedőbb harcosai között győzelmet aratni nem lesz egyszerű. Így a túlélés érdekében Oraya kénytelen szövetséget kötni egy titokzatos riválissal. Raihnben minden veszélyesnek tűnik. Könyörtelen vámpír, hatékony gyilkos, a lány apjának és uralmának ellensége… valamint Oraya legnagyobb vetélytársa. Ennél azonban sokkal rémisztőbb, hogy Oraya mennyire vonzódik a férfihoz.

A Kejarin viszont nincs helye együttérzésnek. Minden biztosnak hitt tudás, ami Oraya világát alkotta, összeomlik. Raihn ugyan talán mindenkinél jobban megérti őt – ám bimbózó vonzalmuk akár a vesztét is okozhatja egy olyan birodalomban, ahol semmi sem halálosabb a szerelemnél.

Igen, a vámpírok "érája" már lejárt, az olvasók nagy része már totálisan megcsömörlött minden olyan regénytől, ami róluk szól. Carissa Broadbent azonban mégis úgy döntött, hogy a könyve főszereplőinek a vérszívókat fogja megtenni - nagyot mert és talán nyert is vele.

Én is, aki anno nagyon imádtam a vámpírokat, kétkedve kezdtem bele a regénybe, hogy vajon tud-e valami újat mutatni az írónő vagy pedig beleveszünk a megszokásokba.

A történet szerint az Éjszülöttek vámpírkirálya örökbefogad egy árva embergyermeket, Orayát, aki így a vérszívók között nő fel. Bár erőben sehol sincs az új népéhez képest, de maga a király képzi ki őt arra, hogy megállja a helyét és ne csak egy préda legyen a többiek szemében. Oraya azonban többre vágyik, mint túlélni és ezt kívánságát csak Nyaxia, a halál istennője tudja neki megadni, de az istennő a kegyeit nem osztogatja ingyen, ahhoz, hogy segítsen a lánynak, Orayának meg kell nyernie a legendás tornát, a Kejarit.

A Kejari azonban nehéz, mit nehéz, még a legjobbak közül is csak a legjobbak juthatnak el a végsőkig, a nyerésről már ne is beszéljünk. De Oraya nem a gyávák közé tartozik és elindul a viadalon. Hogy egyáltalán túljusson az elején, szövetséget köt az egyik vetélytársával, Raihnnel, aki veszélyes, könyörtelen és persze... rettenetesen jóképű. Oraya eleinte képes ellenállni a férfinek, hiszen ugyanilyen veszélyes, gyönyörű teremtmények között nőtt fel, de ahogy haladnak előre a viadalban, a lánynak rá kell jönnie, hogy ez férfi más, mint a többiek. Viszont a viadalon csak egy valaki győzhet, ami annyit jelent, hogy ha még el is jutnak a végéig, vagy Orayának kell megölnie Raihnt vagy fordítva...

Őszinte leszek, a regény az elején nem nagyon nyűgözött le. Úgy is mondhatnám, hogy nehezen vettem kézbe, mindig volt valami "fontosabb" dolgom is, mintsem olvassam a könyvet. Viszont, ha a kezembe vettem, akkor nehezen tettem le. Aránylag lassan indul be a történet és körülbelül a második harmadtól éreztem azt, hogy oké, most már mindenképpen érdekel, hogy mi is lesz a történet vége (illetve az első rész vége, mert ahogy láttam ez sorozat lesz). Addig viszont evickéltem csak a történések között. Persze, tudom fel kell építeni a világot, meg kell ismernünk a helyszínt, a szereplőket, csak ez nekem picit túl sokáig tartott. De ha már a világnál tartunk. Ritkán olvasok olyan kemény jellemzést a vámpírokról, mint amit itt kaptunk a szerzőtől. Felejtsük el Anita Blake vámpírjait, meg a Twilight és Vámpírnaplók szépfiúit. Ezek itt könyörtelen gyilkosok, akik az emberekre csak, mint eledelre tekintenek. Ami picit zavart, azok a szárnyak. Az eddig is alap volt, hogy a vámpírok tudnak repülni, de az, hogy körülbelül angyalnyi méretű szárnyaik vannak, az picit furává tette számomra az egészet. De hát ezért fantasy a fantasy, mindenki olyan lényeket alkot meg, amilyeneket csak akar.

Forrás

Oraya a főhősnőnk viszont nem igazán tudott közel kerülni hozzám. Ügyes, talpraesett fiatal lány, aki képes életbenmaradni akkor is a vámpírok között, amikor a mostohaapja, a király nincs a közelben. Ez azért már valami. Viszont pontosan, mivel ilyen szívtelen, kegyetlen, könyörtelen lények között nő fel, ezért az érzelmi intelligenciája alapos fejlesztésre szorul. Voltak jobb és kevésbé jó döntései, de az biztos, hogy a karakterfejlődése bámulatos volt, ahogy haladtunk előre a történetben.

És a másik fele, Rhain. Ő sem az a férfi szereplő, akinek már a neve hallatán és az első mondat után, ahogy bemutatkozik, elalélok és legszívesebben beleteleportálnék a történetbe, hogy vegyen engem is észre és engem, csakis engem válasszon. Ez lehetett az írónő hibája is, de egy akár direkt húzás is, hiszen Oraya szemén keresztül ismerjük meg őt. A főhősnőnket pedig nem igazán érdekli sem a szerelem, sem a pasik, így nem is tudja úgy bemutatni nekünk Rhaint, hogy azonnal beleszerethessünk. De ami késik, nem múlik, ahogyan Oraya, úgy mi is lassan megkedveljük a férfit.

A kettőjük kapcsolata pedig szépen lassan épül ki, eleinte egyik sem kedveli nagyon a másikat, hiszen riválisok, halálos ellenségek, csupán a szükség hozza őket össze. De a kényszer előbb barátságot, majd valamivel többet is hoz. (és persze egy jóóó hosszú + 18 karikás részt is :D).

Akit viszont nagyon szerettem, az Mische volt, Rhain női barátja / társa. Egy fénysugár volt ebben a komor világban és bár nem sokat szerepelt, de remélem a további részekben több szerepet fog majd kapni! (vagy akár egy spin-offot is)

A történet pedig ahogy már fentebb is írtam, elég lassan bontakozik ki, de a próbák durvák, az írónőnek elég jó fantáziája volt, hogy egyre borzalmasabb és kegyetlenebb próbákat kelljen kiállni a szereplőinknek, közben mi olvasók is megismerhetjük Nyaxia történetét. Főhőseink nem egyszer a halál torkából jönnek vissza - ha jól számoltam csak Oraya legalább 6-7 alkalommal halt meg majdnem. De szerencsére a vámpíroknak vannak jó kis csodaszereik :D, így egy idő után már nem féltem annyira, hogy szegény főhősnőnk / főhősünk otthagyja a fogát, hiszen mindig kaptak innen-onnan valami csodatévő szert, amivel összefoltozták magukat vagy egymást. De nem akarom elbagatelizálni a dolgokat, hiszen nem mindenki volt ilyen szerencsés, a szerző szépen szórta kifelé a szereplőket...

És a történet vége? Mondhatnánk, hogy minden jó, ha a vége jó, de itt azért ez nem ennyire fekete-fehér. Szerintem most fog csak beindulni a valódi történet, főleg, hogy rengeteg száll elvarratlan még és még több kérdésünk maradt nyitott. Így nyugodtan mondhatom, hogy eléggé várom a folytatást.

Így, miután befejeztem az első részt, elmondhatom, hogy összességében egy, bár nagyon lassan beinduló, de utána annál jobb kis fantasy könyvet olvashattam, (amit nem hittem, hogy az lesz, miután az elején annyit bukdácsoltam) és nyugodtan merem ajánlani minden fantasyt kedvelő olvasónak, még azoknak is, akik már megcsömörlöttek a vámpírok vérszomjas világától.

Borító: Gyönyörű, különleges, tetszetős

Kedvenc karakter: Mische

Szárnyalás: a próbák

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Izgalmas, néhol hátborzongató, néhol fájdalmas, de persze nem maradhatott ki belőle a romantika és a +18 karikás részek sem :)

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A könyv számos izgalommal és fordulatokkal teli, azonban a mostani nyereményjátékunkban nincs más dolgod, mint elolvasni az állomáson a beleolvasót és minden állomáson a feltett kérdésekre helyesen válaszolni.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Hogy hívják Oraya emberi barátnőjét?

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

November 07 - Insane Life
November 08 - Kelly & Lupi olvas
November 09 - Milyen könyvet olvassak?
November 10 - Angelika blogja
November 11 - Könyv és más
November 12 - Dreamworld
November 13 - Kitablar