Evelyn Skye: A hercegnő és a sárkány

 

A Cartaphilus kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Evelyn Skye A hercegnő és a sárkány c. regénye, mely Dan Mazeau forgatókönyve alapján íródott. Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel, ismerjétek meg a Netflixen nagy sikerrel futó film könyvváltozatát és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát.

Cartaphilus, 2024

408 oldal

Fordította: Stemler Miklós

Goodreads: 3,81

Besorolás: fantasy, YA

Életet ​az életért. Vért a tűzért.

Elodie Brayford élete nem épp tündérmesébe illő. Egy aprócska, éhínséggel küzdő fejedelemség örökösnőjeként a fiatal lány napjait ügyes-bajos dolgok töltik ki: gondoskodni országa, Inophe népének élelméről, lakhelyéről – avagy épp latrináiról. Élete azonban mesébe illő fordulatot vesz, amikor Aurea titokzatos királyságának trónörököse, Henry királyfi feleségül kéri. A királyi frigy révén Inophe nélkülöző népe részesülhet Aurea bőséges javaiból, Elodie pedig egy csodálatos, varázslattal átitatott földön élhet boldogan, míg meg nem hal jóvágású és kedves hitvese oldalán.

Azonban a tündérmesék nem mindig érnek jó véget. Aurea aranyló búzában bővelkedő mezőinek és gyógyító gyümölcsökkel teli erdőségeinek ára van, amit minden egyes nemzedék vérrel vált meg – mégpedig fiatal lányok vérével. Elodie-nak rá kell döbbennie, hogy számára nem adatik meg a boldog élet; ehelyett áldozatként kell szolgálnia új népét, ahogy azt az őt megelőző hercegnők sora tette. Ő viszont nem holmi tehetetlen hercegnő, hanem Inophe szikár, kemény földjének szülöttje, aki nem adja fel harc nélkül. Sorstársai vérbe zárt emlékei segítségével szembeszáll az Aureát rettegésben tartó sárkánnyal. Ám lehet-e bármi esélye egyetlen lánynak a világ legpusztítóbb szörnyetegével és az egész királyság szörnyűséges hagyományaival szemben?

Emlékszem, amikor a tél végén a Netflix elkezdte reklámozni, hogy jön ez a történet, mennyire vártam. Aztán megnéztem. Tetszett nagyon - attól függetlenül, hogy a főszereplő színésznő mostani munkáitól nem vagyok elájulva egyáltalán. Így, amikor megjelent könyvben is a történet, nagyon kíváncsi lettem, hogy vajon a könyv volt-e először vagy a film alapján készült-e egy regény? (ez utóbbiak általában elég gyengécskék szoktak lenni, így bizony bennem volt egy kis félsz, hogy mit is fogok kapni, ha elolvasom).

Igen, ebben az esetben a film előbb jött ki, mint a könyv és ezt el is mondja az írónő, nem titkolja egy percig se. De tudott belőle jobbat kihozni? Szerintem igen, ahhoz képest, hogy a forgatókönyv főleg az akcióra volt kihegyezve és ez rányomta a bélyegét a regényre is.

A történet szerint Elodie, bár hercegnő, de egy nagyon szegény fejedelemségben él és távol áll tőle minden "úri dolog", próbálja segíteni a népét, ahogyan tudja. Egy szép napon azonban érkezik egy furcsa felkérés, a rejtélyes Aurea királyság a trónörökösének keres feleséget és Elodie-ra esik a választásuk. Főhősnőnk pár levélváltás után úgy érzi, hogy megfogta az isten lábát, hiszen a királyfi, Henry, kedves és azonnal megvan köztük az összhang és így igent mond.

Sajnos nem is sejti, hogy a frigynek borzalmas az oka, Aureának minden évben három fiatal nőt fel kell áldoznia a szigetüket uraló sárkánynak, az csak akkor biztosítja nekik a békét és a jólétet.

Elodie így alig ismerheti meg a jóképű vőlegényét / férjét, alig élvezheti ki a jólétet, a gazdagságot, hirtelen a sárkány barlangjában találja magát, mint áldozat. De a fiatal lány nem akar simán áldozati bárány lenni és harcol. Harcol a szabadságáért és hogy méltó büntetésben részesítse azokat, akik ilyen galád módon el akarták venni az életét. Vajon sikerrel jár?

Ahogy írtam már fentebb is, regény egy film forgatókönyvéből készült. Ez a rész most azoknak szól, akik már látták a filmet és azon gondolkodnak, hogy megéri-e így elolvasni a könyvet. Szerintem igen. Bár a fejezetek nagy részt Elodie szemszögéből készültek, így körülbelül azt kaptuk tőle, mint ami a filmben is szerepelt, de... a regényben kapunk pár fejezetet Henry és az anyakirálynő szemszögéből is, amivel azért pár dolog a helyére kerül. Ami pedig külön tetszett, azok a nagyon-nagyon régi visszaemlékezések, hiszen itt Elodie nem a rég elhunyt hercegnők szellemeit látta, hanem a sziklákra száradt véres részeket megérintve, az adott hercegnő történetét ismerhette meg, hogy hogyan került ide, hogyan küzdött és azt is, hogy mi volt ennek az egész átoknak a kiindulópontja. Ez szerintem nagyon sokat hozzátett a történethez, mint ahogy számomra az is, hogy a szerző picit megváltoztatta a történet végét is, ami nekem így sokkal jobban tetszett. Ja és a sárkány-nyelvet se felejtsük ki, ahhoz külön függeléket kaptunk! (én meg csak pislogtam, hogy Elodie hogyan volt képes ennyire gyorsan megtanulni ezt a nyelvet, hogy tudjon kommunikálni a sárkánnyal.....)

Ez pedig azoknak szól, akik nem látták a filmet, hanem a könyvvel találkoztak először. A történet különleges. Itt nem vár a királylány arra, hogy bárki is megmentse, hanem saját kezébe veszi a sorsát. Ez a regény több szempontból is elég feminista, Elodie az egyik legerősebb női karakter, akiről olvashattam. Bátor, a leglehetetlenebb helyzetben is feltalálja magát, de mégis ember marad, hiszen egy gyönyörű szempár, pár kedves, hízelgő szó ugyanúgy elcsavarja az ő fejét is, mint bármelyikünkét. Eleinte hisz a tündérmesében, hogy egy délceg és gazdag királyfi épp rá áhítozik, de nagyon hamar a realitások talajára kerül, ahol tökéletesen helyt áll. A háttér és a világfelépítés lehetne picit jobb, picit részletesebb, jobban kidolgozottabb, de tudjuk mind, hogy a regény egy forgatókönyvből készült és bár a szerző próbált rajta javítani (ami sok esetben elég jól sikerült neki!), de attól még az alapokat nem tudta megváltoztatni.

Összességében ez számomra egy aránylag jól sikerült adaptáció lett, így azoknak is ajánlom elolvasni, akik már látták a filmet, mert adhat hozzá pluszt, de azoknak is, akik nem látták a filmet, de egy izgalmas, sárkányos történetet szeretnének olvasni egy nagyon belevaló főhősnővel. 

Borító: Nekem tetszik. Dinamikus, mint maga a történet

Kedvenc karakter: Elodie

Szárnyalás: a különleges történet

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: izgalom a tetőfokon, illetve harag, azért amit Elodie-val tettek

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Mostani játékunk során a Netflixen látható könyvadaptációké lesz a főszerep. Minden állomáson találtok egy képet, nektek pedig ninc smás dolgotok, mint kitalálni, melyik filmből származik, majd az angol vagy magyar címét beírni a rafflecopter megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné további állomásai:

Július 17 - Könyv és más

Július 20 - Kelly és Lupi olvas

Július 23 - Dreamworld

Adrienne Young: Fable - Ékkő a tolvajok között (Fable #1)

Cartaphilus Kiadó 2023. 

360 oldal

Fordította: Pócza Alíz

Goodreads: 4,06

Besorolás: YA, kaland, fantasy, romantikus

 

Öt ​szabály volt. Csak ez az öt.
Mindig tartsd a késed elérhető helyen.
Sose tartozz senkinek semmivel.
Semmi sincs ingyen.
Kovácsolj hazugságokat az igazságból.
Soha, semmilyen körülmények között ne fedd fel, hogy ki vagy mi számít neked.
A 17 éves Fable-nek egyetlen vágya van: kijutni Jeval szigetéről, ahol egy hajótörést követően az apja négy évvel korábban magára hagyta. Ehhez azonban rengeteg pénzt kell gyűjtenie a tolvajoktól hemzsegő szigeten, akik sokkal kevesebbért is ölni szoktak. Ám a valódi nehézségek csak akkor kezdődnek, amikor végül sikerül elhajóznia. A kotróként dolgozó lány, aki a tenger fenekéről, a korallzátonyok rejtett mélyéről hoz fel drágaköveket, mindennap harcot vív az ételért és az életben maradásért. Ki kell vívnia a helyét egy kegyetlen, férfiak által uralt világban, ahol senki nem az, akinek mondja magát. Fable hamar rádöbben, hogy a szeszélyes tengernél csak saját társai veszélyesebbek, és számot kell vetnie: mit és kit áldoz fel a túlélésért?

 

Kevés kivétellel odavagyok a tengeren játszódó, kalózos/kalandos történetekért, szerencsére az utóbbi években fénykorukat élik ezek a sztorik. Én magam nem szeretek hajókázni, jóformán a vizibiciklin is rosszul vagyok, viszont szeretem a tenger látványát, a végtelen vizet, érdekelnek maguk a hajók is, és bizony elsők között rajongtam a Karib tenger kalózai összes részéért. Bizonyára van némi köze a filmeknek ahhoz, hogy ennyire felfutott ez a topik a young adult könyvekben. 

Rátérve a Fable regényre, elmondhatom, hogy az első oldalaktól behúzott a történet, konkrétan alig tudtam letenni, faltam a lapokat. Messze felülmúlta az eddig olvasott kalózos sztorikat, de bevallom, az újdonság varázsa miatt hajlamos vagyok minden könyvnél elsütni ezt a mondatot. Fable egy szörnyű tragédia miatt került a tolvajok szigetének nevezett Jevalra, ugyanis elsüllyedt a hajójuk, az anyja odaveszett, őt pedig az apja kirakta ezen a szigeten, azzal, hogy próbáljon meg túlélni, búcsúzóul a karjába vésett valami titkos mintázatot, minden további magyarázat nélkül. Négy év telt el azóta, Fable most 17 évesen jutott el odáig, hogy összekuporgatott annyi rézpénzt, amiért elvitetheti magát Ceros kikötőbe, ahol talán megtalálhatja az apját. De ezen a szigeten egymástól is lopnak, sőt az életbiztosítás is ismeretlen, egy rablási kísérlet után Fable épphogy fel tudja könyörögni magát a Marigold hajóra. A legénység egy fiatalokból álló szedett-vedett társaság, a kormányosuk, egyben kapitányuk West, ő szokta megvenni Fable-től a drágaköveket, amit a tengerből kotor. Ugyanis erre a mesterségre alaposan megtanította a sziget, Fable különösen tehetséges kotró, merülni még az anyja tanította, és a drágakövekhez is ért, érzi a rezgésüket, ez is egy anyai ágon öröklődött adottság. A hajó legénységével elég nehezen alakult ki a bizalom, inkább csak csírázgat, ráadásul az apjával való találkozás sem úgy sikerül, mint várta. Kénytelen visszamenni a hajóra és szövetkezni velük, mert nagy szükségük van egymás segítségére. A kalandok pedig folytatódnak... 

Ebben a regényben hiába nem hangzik el konkrétan a kalóz szó, mégis totálisan ebben a feelingben játszódik, senki sem finomkodik, a hajótulajdonosok lopnak, harcolnak, kereskednek egymással és igyekeznek minél több hajóval rendelkezni és minél nagyobb területen hajózni, látszólag betartva a kereskedők tanácsának szabályait. A szerző engem elvarázsolt a leírásaival, a hangulatteremtése kiválóan működött, a regény minden egyes pillanatát élveztem. Sikerült lenyűgöznie egy apa-lánya sztorival, ami sok buktatót mutatott, de szépen halad a maga útján, sokat adva a történethez. Nem tudom, hogyan történt, de a szerző elérte, hogy ne tudjam letenni a könyvet, folyamatosan fenn tudta tartani a feszültséget, valami mögöttes félelemmel és várakozással telt érzés uralkodott a lapok között. Talán a merülések miatt volt ez, valami átvitt értelmű jelentéssel, de rajtam volt a frász minden egyes víz alatti jelenetnél. És közben imádtam! Rátérve a karakterekre, ez aztán jelentősen hozzáadott az olvasásélményhez. Fable kedvenc hősnőmmé avanzsálta magát, erős, okos, bátor lány, aki igyekszik a végsőkig nem kimutatni a félelmét, kerüljön bármilyen kilátástalan helyzetbe. Hihetetlen küzdeni akarás jellemezte, elég ha arra a négy évre gondolunk, amit szinte éhezve kellett túlélnie a szigeten, teljesen magára utalva. A hajón végül kivívta a többiek tiszteletét, nagyon megérdemelte már, hogy barátai legyenek, vagy valami ahhoz hasonló. Nos, ennek a legénységnek minden egyes tagja is pontosan olyan titkokat rejteget, mint Fable, nem is olyan nagy a különbség közöttük. Az egyetlen lány Willa volt eddig a fedélzeten, ő remekül kezeli a vitorlákat, ott van Hamish, aki a kincstárnok, Paj a navigátor, a szakács Auster, és természetesen West, a kormányos. Egyenrangú mindenki, de nyilvánvalóan mégis West a főnökféle, ő hajó tulajdonosa, és neki aztán bőven vannak titkai, a hajóról éppúgy, mint a céljaikról. Ami még egy fő motívum a regényben az az összetartás, egyfajta családféleség létrehozása, mert a legénység tagjai ebben mindenképp hiányt szenvedtek a korábbi életükben. 

A regénybeli emberek egyik fő törvénye, hogy sose mutasd ki, hogy mi vagy ki fontos neked, mert azonnal támadható leszel. Így aztán elég sokára vehető észre az a pár apró jel, ami elvezet szépen a mélyben megbújó romantika felé. A történet második felére, illetve a végére viszont ez úgy szárba szökken, hogy öröm nézni. Olyan szerelmi vallomást olvashattam, ami párját ritkítja, ráadásul lesz egy olyan víz alatti romantikus jelenet, amit olvasva én sem vettem szinte levegőt, szóval aki velem együtt nincs meg romantikus szál nélkül egy ifjúsági regényben, az sem fog csalódni. Kicsit talán furcsa is egyben ez a vonzalom, hiszen gyakorlatilag előzmények nélküli, mert a korábbi rendszeres találkozásaik csupán üzleti jellegűek. Valahogy mégis mindent elhittem Westnek, amikor kiöntötte a szívét Fablénak. A vége erősen függővéges, nem számítottam erre a fordulatra, de nagyon izgulok, mi fog ebből kisülni. Még egy zárójeles megjegyzés: Készült a sorozathoz egy kiegészítő kötet is, Saint címmel, amely Fable apjának amolyan előzményregénye, igazi csemege lenne, ha megkaphatnánk, nem igaz? 

Azt hiszem új kedvenc szerző került a radaromra, az egy dolog, hogy nagyon várom ennek a regény folytatását, de szívesen olvasnék mást is Adrienne Young tollából. A Sky in the Deep regényt már réges rég kinéztem a brutálisan jó borítója miatt, abban is egy fiatal harcos lány küzdelméről van szó. Összességében elmondhatom, Fable betalált az ízlésembe, szívből  ajánlom a kalózos feelinget szerető, young adult fantasy rajongóknak. 

Képek: Pinterest 

 

Borító: Elégedett vagyok vele, egész jól néz ki a 37 kiadás között.

 

Kedvenc karakter:  Fable.

Szárnyalás: Minden víz alatti jelenet nagy hatással volt rám.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Lassan kialakuló a regénybeli románc, egy fantasztikus csókjelenettel és még egyéb érzéki jelenetekkel. 16+

Értékelés: 

 

 

 

Ayana Gray: Beasts of Prey - Indul a vadászat (Indul a vadászat #1)

 

Ayana Gray nemrég megjelent fantasy YA-regényében Lkossába kalandozunk, a városba, ahonnan kiveszett a mágia. Főszereplőink egy elit harcossá válni vágyó ifjú, Ekon és egy családja adósságát törlesztő tizenhat éves lány, Koffi. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, miként keresztezik egymást útjaik, és vajon sikerül-e legyőzniük a vérszomjas bestiát, a shetanit.
A Cartaphilus Kiadó jóvoltából egy szerencsés olvasónk meg is nyerheti Beasts ​of Prey – Indul a vadászat egy példányát! Játsszatok velünk!

Carthaphilus, 2022

512 oldal

Fordította: Babits Péter

Goodreads: 4.01

Besorolás: fantasy, YA, ifjúsági

Lkossa ​fényét vesztett városából kiveszett a mágia, különösen egy olyan lány számára, mint a tizenhat éves Koffi, aki a hírhedt Éjszakai Állatkert veszélyes és különleges vadjainak gondozásával igyekszik törleszteni családja adósságát. Ám azon a végzetes éjszakán, amikor az állatkert kegyetlen gazdája szerettei biztonságát fenyegeti, Koffi olyan hatalmat szabadít fel, amelyet még ő maga sem ért, és amelyért szörnyű árat kell fizetnie.

Az ifjú Ekon végzete előre meg van írva: atyja és bátyja nyomdokait követve az elit harcosok soraiba kell lépnie, hogy méltón őrizze tovább a családi örökséget. Azonban beavatásának éjszakáján tűz üt ki, és a zűrzavarban Ekon szembekerül a shetanival – a város lakóira közel egy évszázada vadászó vérszomjas fenevaddal. A fiúnak esélye sincs a bestiával szemben, ám egy különös hatalommal bíró lány megmenti az életét.

A megszégyenített Ekon megesküszik, hogy legyőzi a shetanit, miközben Koffi hasonlót tervet sző: a szörnyeteg elfogásával kiválthatná családja adósságát. A körülmények ingatag szövetségbe forrasztják a két fiatalt, akik a Nagy Dzsungel ismeretlen erdejébe, egy vad, varázslatokkal és veszélyekkel teli világba indulnak a fenevad nyomába. Kezdetét veszi a hajsza, ám nem tudni, hogy a sors a vadászok vagy a préda szerepét szánja-e számukra.

A fiatal amerikai írónő, Ayana Gray fordulatokban gazdag young adult regénye mesterien ötvözi a fekete kontinens mítoszainak bűvös világát a fantasy elemeivel. A Beasts of Prey – Vérszomjas fenevadak lenyűgöző és vérfagyasztó utazás a vadon szívébe.

Aki ismer, az tudja, hogy Afrikát is mennyire szeretem, óriási szerelem az egész kontinens. Így minden olyan regény, ami ott játszódik, az érdekes a számomra.

A történetünk pedig Afrikában játszódik, bár kitalált ország / város / helyszín, de akkor is az afrikai kontinensre helyezte el a szerző. A könyv elejében találhatunk egy térképet is, hogy körülbelül mit hová képzeljünk el, de mivel ez egy sorozat első része, így természetesen a térképnek csak egy kis részét járjuk most be. A két fő helyszínünk egyike Lkossa, ahol Ekon, az egyik főszereplőnk él. Ő régi harcos családból származik és az apja és a bátyja után ő is a helyi elit katonák, a Hatok Fiai közé szeretne bekerülni. Természetesen erre csak hosszas tanulás és nehéz próbák elvégzése után van esélye.

Koffi, a másik főhősünk pedig a város szélén álló Éjszakai Állatkertben él és dolgozik az édesanyjával együtt. Az apja rég meghalt, hatalmas adósságát csak úgy tudta "törleszteni", ha munkát vállalt ezen a veszélyes helyen és időarányosan ledolgozza a tartozását. De sajnos megbetegedett és meghalt és az "örökség" a lányára és a feleségére szállt, akik így éhbérért, szinte rabszolgasorban dolgozzák le a megszabott időt. Ebben az állatkertben különleges állatokat tartanak - inkább fel sem sorolom, hogy milyeneket, de mind veszélyes, van, amelyik halálos is, és esténként bemutatóra viszik őket. Az egyik este azonban Koffi az általuk felvezetett vadállatot rosszul kötőfékezi fel és a lány hibájából leég az Állatkert, az ott dolgozók nagy része és az állatok is megszöknek. Ekon épp a beavatási vizsgán vesz részt, amikor kiderül a ribillió és őt is odavezénylik, hogy teremtsen rendet és fogja el a szökevényeket. Belebotlik Koffiba, akit végül elenged, de ezt a harcos társai is észreveszik, beárulják, így a fiút azonnal elbocsátják, azzal, hogy soha többé még csak meg se próbálhat visszakerülni az elit gárdába.

És itt jön a történet másik fő helyszíne, a Nagy Dzsungel. Ez egy rettentő veszélyes hely, nem is nagyon meri senki betenni oda a lábát, főleg, mert ott él a rettegett ragadozó, a shetani, ami nagyon hosszú idő óta gyilkolja az oda betévedt embereket.

A gyilkos lény pedig összehozza a két főhősünket. Koffi a szabadságát nyerheti el azzal, ha élve elfogja és beviszi az állatkertbe a shetanit, Ekon pedig visszakerülhet az elit gárdába, ha megöli a ragadozót.

Természetesen ezt az alapsztorit kicsit "felturbózza" egy kis mágia is, ami a történetben fő szerepet játszik, csak itt "káprázat" az elnevezése. Réges régen teljesen megszokott dolog volt ez abban a világban, de valami történt, egy "Szakadás", ami miatt megszűnt, csak néhány kiválasztott kapta meg ezt a képességet - de ők is titokban tartják, mert tiltott dologról beszélünk. A két főszereplőnk közül Koffi van "olyan szerencsés helyzetben", hogy birtokolja ezt tudást, ez a későbbiekben segítség a számára, de pont ez fogja óriási veszélybe is sodorni.

A történet pedig erről szól. Ketten a világ (eleinte a dzsungel) ellen. A dzsungel egy rémisztő kalandtúra, van ott minden, veszélyes állatok, mágikus lények, amelyek még veszélyesebbek - ezek pedig összekovácsolják a két főhősünket. Eleinte persze eléggé gyanakvóan tekintenek egymásra, nem bíznak a másikban, de szépen lassan kialakul köztük valami... Nem tudom elmondani, mennyire imádtam a köztük lévő kémiát és azt, ahogy szépen lassan kötődni kezdtek egymáshoz! Rettentően várom, hogy ebből valami több is kisüljön!

Mind a két főhőst kedveltem nagyon, Koffi bátor, okos, ügyes lány, bár van veszítenivalója nem is kevés, de ettől függetlenül belevág ebbe a "kalandba". Ő a csapat esze, míg Ekon pedig az ereje. A fiúnál is nagy a tét, hiszen ha sikerrel jár, akkor visszakerülhet a gárdába... de neki holtan, míg Koffinak élve kell a shetani. Vajon mi vagy ki győzedelmeskedik?

Őszinte vagyok, nekem picit lassan indult be a történet, eleinte csak kapkodtam a fejem a sok afrikai név, leírás és mitológia miatt, ráadásul volt egy plusz történetszál, amit egyáltalán nem értettem, hogy mit is keres a történetben. De egy idő után összeállt az egész és onnantól le se tudtam tenni a könyvet.

És a vége? Természetesen függővég, nem is akármilyen - olyan valódi körömlerágós, így nagyon-nagyon szeretném minél hamarabb a kezemben tartani a folytatást! Ajánlom ezt a regényt mindenkinek, aki imádja az izgalmas kalandregényeket, egzotikus helyszínen, szerethető főhősőkkel és különlegesnél különlegesebb lényekkel!

Borító: Gyönyörű, különleges, imádom (és persze utal a történetre is)

Kedvenc karakter: Ekon és Koffi

Szárnyalás: a helyszín, a történet és a főhősök közti kémia

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce:  Van benne nagyon aranyos, lassan kibontakozó szerelmi szál.. imádtam minden sorát!

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Egyik főszereplőnk egy végzetes éjszakán szembekerül a shetanival, a vérszomjas fenevaddal, aki közel egy évszázada vadászik Lkossa város lakóira. Csupán a szerencsén múlik, hogy túléli a találkozást, de akadnak más veszélyes bestiák is. Minden állomáson találtok egy szörnyet, és a képek alapján ki kell találnotok, hogy melyik filmben/fandomban találhatóak!

(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

[Blogturné Klub]

November 21 - Hagyjatok! Olvasok! ~ Borítómustra

November 24 - Spirit Bliss Sárga könyves út

November 27 - Kelly és Lupi olvas

December 1 - Hagyjatok! Olvasok!

Tracy Wolff: Vonzódás (Sóvárgás #2)

Cartaphilus 2022.

752 oldal

Fordította: Lukács Andrea

Goodreads: 4,30

Besorolás: YA, paranormális, vámpír, vérfarkas, sárkány, gargoyle

Mi történhetett azokban a hónapokban, amelyekből Grace szinte semmire sem emlékszik? Életbe vágó lenne összeraknia a hiányzó időszak eseményeit, és megtudnia, pontosan ki és mi ő, hiszen visszatérése után minden oldalról ellenségek fenyegetik a Katmare Akadémián. Hudson bosszút forral, és olyan titkokról beszél, amelyek talán örökre elszakítják Grace-t Jaxontól, miközben átláthatatlan hatalmi játszmák fonják be az életét. Ennél is nagyobb veszélyt jelent azonban egy ismeretlen gonosz erő, amely magának akarja őt. A lány hamar megtanulja, mit jelent ritka kincsnek lenni egy misztikus lényekkel teli világban. Ha elbukik, mindenki élete veszélybe kerül. A győzelemnek azonban szörnyű ára van; készen áll vajon megfizetni? 

!!!Kérlek, úgy olvasd a bejegyzést, hogy spoileres lehet az első részre, illetve a másodikra annyiban, hogy kiderül, milyen módon van jelen Hudson.!!!

Tavaly a Sóvárgás mint sorozatindító kötet nekem nagyon tetszett, olyannyira, hogy év végén a legnagyobb pozitív meglepetés kategóriában díjaztam is. Eltekintettem minden Twilight, Vámpírnaplók és a többi hasonlatosságra, mert igenis vágytam egy ilyen jellegű történetre, és alig vártam, hogy megjelenjen a következő rész, igazi guilty pleasure falatként rávetettem magam. 

Brutális függővéggel zárult ugyanis a Sóvárgás, Grace kővé vált egy akciójelenet kellős közepén, és vele együtt eltűnt a frissen feltámasztott Hudson is, Jaxon veszélyes fivére, akit korábban ő maga ölt meg. A Vonzódás majdnem négy hónappal ezután folytatódik, Grace arra eszmél, hogy órára siet, de feltűnik neki, hogy mindenki őt bámulja, pedig ugyan mi változott rajta tegnap óta? Aztán lassan rájön, hogy nem emlékszik a tegnapra, de az aznap reggelre sem, mintha a semmiből termett volna az akadémia lépcsőjén. Nem csoda, hogy mindenki kiakad, a diákoktól a tanárokig, az első sokk után természetesen örülnek neki, főleg a barátai, a családja, és persze elsősorban Jaxon, akit erősen megviselt a távolléte. Hamar kiderül azonban, hogy Grace nem egyedül tért vissza. Abban a bizonyos utolsó pillanatában, amikor Jaxont védte Hudsontól és kővé vált, Hudson is bekerült a testébe, így most kénytelen elviselni őt, amíg ki nem találják, hogy tudják kiszedni őt. Ez egy felettébb kényelmetlen helyzet, hiszen Hudson állandóan jelen van, folyamatosan beszél a lányhoz, és azt sem hagyja, hogy Jaxonnal túl közel kerüljenek egymáshoz. Senki más nem látja, nem hallja Hudsont, de Grace látja a kivetülését, és tudnak gond nélkül kommunikálni. Grace nem emlékszik, hogy mi történt ebben a pár kiesett hónapban, amit nyilvánvalóan Hudson társaságában töltött, de ahogy telnek a napok, egyre több jel utal arra, hogy Hudson egyáltalán nem olyan, amilyennek beállították. Miközben a baráti társaság életre halálra küzd minden egyes varázstárgyért, Grace-ben növekszik a kétely, hogy helyesen cselekednek-e, ha minden erejétől megfosztva, átlagos emberként hozzák vissza Hudsont. 

 

Az írásmód továbbra is addiktív, húz magával a történet, tényleg alig lehet letenni, számomra legalábbis ez az ötlet a szerző részéről, hogy Hudsont ilyen módon vonta  a történetbe, mindent vitt. Izgalmas volt minden egyes beszélgetésük, ahogy lépésről lépésre kialakult valamiféle bizalom köztük, persze nem rögtön az elejétől, és közben is Grace okkal volt kiakadva Hudsonra néhány húzása miatt. Viszont többnyire roppant szórakoztató volt kettejük párbeszéde, azt hiszem az olvasók nagy része igencsak dilemmába kerül, hogyan is érezzen Hudsonnal kapcsolatban, azok a kétértelmű beszólások minden pénzt megérnek. Telnek a napok és a lány egyre többet megtud a saját fajtájáról, a történelmükről, miért ennyire különleges is ő, nem véletlenül tekintenek csodabogárként rá, hiszen ezer éve nem járt közöttük kőszörny. Itt álljunk meg egy pillanatra. Az eredetiben ez Gargoyle, amit a világon mindenki vízköpőként ismer. Értem én, hogy a fordító valami egyediként akarta bemutatni, de szerintem ezen a ponton ez már annyira nem számít! Annyi részletben egyezik a könyv x másikkal, hogy simán lehetett volna egyszerűen vízköpő a fajtája.  Azért hálás voltam a szerzőnek, hogy ebben a részben elég sokat meg lehetett tudni a világfelépítésről, a különböző lények történelméről. A hierarchiáról is sok szó esett, megjelent a történetben a Kör is, szerepelt a királyi pár, Hudson és Jaxon szülei is. 700+ oldal azért elég sok mindenre elég, bár a Sóvárgás 500+ oldalát is soknak találtam, ez a regény még bővebbre sikerült. Mindig történt valami, nem volt kifejezetten üresjárat érzésem, de van egy lélektani határ nálam, szóval ezt a részt is megvágtam volna egy kicsit a szerkesztő helyében.  Akadt hely a háttér kibontásán kívül a számos mellékszereplő bővebb bemutatására, fejlesztésére. Azt hiszem, hozzám hasonlóan sokan meglepődnek a szereplőkkel kapcsolatos fordulatokon. Akit nem sokkolt a szerelmi háromszög, kap meleg szálat, amivel amúgy semmi baj nem lenne, de a szerző a legváratlanabb ötletét valósította meg, és ahogy tálalta, az nem mindennapi.

Grace karaktere határozottan javult, már nem csüngött megszállottként Jaxonon, mondjuk nem is nagyon tehette, de más szempontból is fejlődött, hiszen kiderült a származása, és büszkén viselte. Határozottabb lett, és valahogy a rózsaszín köd felszálltával felfedezte a különbségeket a két fiú között. Nem mindegy, hogy megvédenek, vagy megtanítanak megvédeni magad. Kibontakozott a lány valódi énje, és ez határozottan előnyére vált.    

Essen szó a romantikáról is. Nos, az első rész édes, cuki, és olykor izzasztóan sistergős jeleneteit el lehet felejteni, Hudson nem hagyta magára párosunkat, ami eleinte bosszantott, aztán már azt vettem észre, hogy neki drukkolok. Ki ne emlékezne a Vámpírnaplókban Damon és Stefan dilemmájára? Azt fogod érezni itt is! (Gondolom a szerző is rajongója a sorozatnak.) Szóval mintha a kémia jelentősen gyengülne Jaxon és Grace kapcsolatában, de ezt nem vettem tragédiaként. Naggggyon durva az első rész tükrében, mekkorát fordult a kocka. Nem is értem, hogyan művelheti ezt a szerző, hiszen létrehozott egy csupa nagybetűs JAXON csodát, a kockahasával meg a szexi hegével, valóságos rajongótáborral, most meg a regény nagy részében fáradt, nyúzott, sérült - mondjuk erre is lesz ám magyarázat. Most viszont itt van HUDSON és mindent visz. Vicces, de olyan igazi szarkasztikus humorral megáldva, kicsit gonosz is, de tulajdonképpen nagyon is védelmező,  a kockahasról meg a kék szemekről ne is beszéljünk. Hudson vitte el a hátán a történetet, Grace egy kicsit besegített neki. Félelmetes a srác múltja, lassan megismeri az olvasó az előzményeket, és kiderül, rossz az, aki rosszra gondolt, nem igazán úgy történtek a dolgok, ahogy tálalva volt, egészen más gonoszsággal szembesül az olvasó, minden képzeletet felülmúlóan.

Egy szót ejtenék még a helyszínekről. Végre nem csak az akadémián folyik a cselekmény, a varázstárgyakat be kell szerezniük, ezért pár különleges helyre eljutnak, többek között a sárkányok temetőjébe, ami az egyik kedvenc részem volt, de nagyon tetszett a Vérontónál tett látogatás is. 

Az utolsó száz oldalon óriási harc dúlt, de tulajdonképpen korábban is voltak versenyek, amik ezt megalapozták, csak gratulálni tudok a szerzőnek, igazán brutálisra sikerült. És még ezután is kaptam egy sokkoló jelenetet, amit újabb izgalmak követtek. És az utolsó mondat, az mindent visz. (Bónusz fejezeteknek is örülhettem megint, most 2 Hudson szemszög került a végére.)

Miért akkor a levonás, ha ennyire tudok ömlengeni a könyvről? Túl sokkkk volt. Több szempontból: egyrészt nem akartam tudni minden egyes átöltözésről, zuhanyzásról, alvásról, brit akcentusról, stb. Tényleg magas az oldalszám, hiába pörög, azért az első feléből lehetett volna kicsipegetni részeket. Másrészt túl erős lett Hudson karaktere, és ez szinte megsemmisítő volt azoknak, akik álompárként könyvelték el Jaxon-Grace-t. Jaxon hibái végzetesek, főleg, ha rásegít a szerző és még nyafogóssá is teszi. Mi lesz ebből? Harmadrészt a végén történtek. De ezt túl spoileres lenne részletezni. Megmagyarázhatatlan dolog, tök logikátlan.

Természetesen olvasom tovább a sorozatot, és persze, hogy belenéztem, mi fog történni. Arra is választ kaptam, vajon emlékezni fog-e valaha Grace az elfelejtett hetekre. Bár ez nem is kérdés, elég nyilvánvaló.

Borító: Gyönyörű.

Kedvenc karakter: Hudson, akármennyire túlzott a karaktere :)

Szárnyalás: A sárkánytemető.

Mélyrepülés:  Valakinek mindig meg kell halnia.

Érzéki mérce: A szinte állandó hármas jelenlétnek köszönhetően nincs privát szféra, úgyhogy ebben a részben minimális még a csók is.

Értékelés: 

Tracy Wolff: Sóvárgás (Crave #1)

Cartaphilus Kiadó 2021

576 oldal

Fordította: Lukács Andrea

Goodreads: 3,78

Besorolás: YA, fantasy, urban-fantasy, vámpír, sárkány, romantikus 

A világtól elzárt Katmere Akadémia nem mondható átlagos középiskolának. Az exkluzív bentlakásos iskola folyosóit alakváltók, boszorkányok és vámpírok járják, a szülei tragikus halála után idekerülő Grace pedig egyetlen dolgot tud biztosan: egyedüli halandóként egyáltalán nem tartozik ide. Az iskola színfalai mögött kíméletlen küzdelem dúl, és Grace egyenesen a viszályok közepébe keveredik, amikor találkozik a Katmere egyik legveszélyesebb lakójával, Jaxon Vegával. A vámpír emberöltők óta senkit sem engedett közel magához, ám most valami ellenállhatatlan erő vonzza őt és a lányt egymáshoz - valami, ami mindkettőjük végzetét jelentheti.
Jaxon magánya mögött ugyanis életveszélyes titkok rejlenek, Grace pedig egyre inkább biztos abban, hogy nem véletlenül került a Katmere Akadémiára… hanem csalinak egy halálos játszmában.

Ezer éve vágytam egy ilyen történetre, ami nosztalgikus hangulatba hoz, amit hatalmas élvezettel olvasok a kedvenc zsánereim jóleső keveredéseként. Igen, Twilight rajongó vagyok, de nem kimondottan csak az Alkonyatra emlékeztetett a borító, a fülszöveg, és az egész regény, volt ebben Éjszaka háza sorozat és Vámpírnaplók feeling is. Nagyon vártam már, hogy elmerülhessek egy újabb tiltott szerelemben, ahol az emberlányba belezúg valamelyik vagy akár több "lény". Szerintem aki az Alkonyatot szerette, az ebben a sorozatban is megtalálja a számítását, de el kell engedni az összehasonlítgatásokat. Nyilván csipegetett a szerző ötleteket, meg talán nem akart az eddigi "szabályokon" túl sokat változtatni, és teljesen mást megalkotni, szóval persze hogy összecsengenek dolgok, lehet ezeket hibaként felhozni, meg el is lehet engedni. 

A civilizációtól meglehetősen messze, az alaszkai erdők mélyén egy modern, de egyben gótikus kastélyban működik a Katmere Akadémia. Az itt tanuló diákok  egytől egyig valamiféle teremtmények, boszorkányok, vámpírok, varázslók, alakváltó sárkányok és farkasok. Grace  szülei egy hónapja autóbalesetben meghaltak, kétféle élet közül választhatott, marad San Diego-ban, barátoknál húzva meg magát a nagykorúságig, közben minden az addigi életére emlékezteti,  mindenki sajnálattal néz rá, vagy a vér szerinti rokonaihoz költözik Alaszkába. A nagybátyja az igazgatója a Katmere-nek és egyetlen unokatesója, Macy is itt tanul. Itt esélye lenne elterelni a figyelmét a múlt fájó eseményeiről, és a tíz éve nem látott rokonaira támaszkodva új életet kezdhet. Grace persze semmit sem tud az Akadémia valódi életéről. A hosszú utazás után meg kell küzdenie a tengerszint feletti nagy magasság okozta oxigénszint különbséggel, de ez apró kis gond ahhoz képest, ami itt fogadja, a suli szinte összes diákja őt bámulja rögtön az első este rendezett bulin. Csaknem mindenki, ugyanis a felettébb dögös srácokból álló csoport, a Rend tagjai magasról tesznek rá, főképp a vezetőjük, Jaxon, aki nyomatékosan figyelmezteti a lányt, hagyja el a sulit minél hamarabb, ha kedves az élete. Ha marad, akkor meg húzza meg magát, mert veszélyben van.

Ezt még aznap éjjel be is bizonyítja, amikor váratlanul megmenti a lányt két vérfarkas srác csínytevésétől, akik ki akarták zavarni az alaszkai hideg éjszakába, hogy jéggé fagyjon. Elég néhány szót váltania Jaxonnal, és tudni véli, valójában sokkal több emberség van benne, mint amit mutat, meglehetősen jól palástolja az érzelmeit. Na érzitek már a bizsergést a szívetek környékén? És nincs vége a "baleseteknek" Grace-t tényleg el akarják tenni láb alól, de nem egyértelmű, hogy miért, az csak egy ok a sokból, hogy Jaxon érdeklődését felkeltette, ezáltal célponttá vált.

 

Azt rögtön éreztem a szerző stílusából, hogy nem egy kezdő íróról van szó, meg tudja teremteni a feszültséget, és fent tudja tartani az érdeklődésemet. Bár az oldalszám kicsit ijesztő, de nem éreztem túlírtnak, itt-ott azért voltak ismétlések, kicsit visszavettem volna az öltözködés részletezésén, vagy az elején a magasságszint miatti problémán, ami az én koromban gondot okozna, de egy fiatalt csak nem visel meg ennyire. Ezeket túltolta a szerző.

A világfelépítés nincs túlságosan részletezve, csak az derül ki, hogy léteznek a világban az emberi fajon kívül más lények is, akik között fenn kell tartani az egyensúlyt. A leghatalmasabb ereje a vámpíroknak van, és a leszármazottak generációról generációra egyre erősebbek lesznek. Most Jaxon a legerősebb, de a testvérbátyja, Hudson is képbe kerül. A többi lények időnként háborúznak egymással, a béke késélen táncol.

A romantika gyorsan jön, és mivel elég rövid idő telik el, nem tudok mást mondani, elég insta-love jellegű. De ha hozzáveszem, hogy Jaxon részéről mit jelent ez a találkozás (a könyv végén olvashatunk pár fejezetet az ő szemszögéből) akkor kapunk némi magyarázatot. Egyébként engem nem zavart ez a gyors szerelembe esés, valahogy olvastam a sorok között is, ki lehetett találni, mi van emögött. A sóvárgás, ami a címben szerepel, konkrét megvalósulássá válik, szóval nem kell virágnyelv ehhez, itt sor kerül pár harapásra is. Imádtam a regény humorát, aminek elég nagy része Grace-től származott, előszeretettel alkalmaz favicceket, főleg Jaxon felvidítására, hát sikerült neki engem is megnevettetnie. De a legnagyobb poén mégis az volt, amikor Jaxon egy példányt küldött neki az Alkonyatból. Ez remek önirónia a szerzőtől.

Grace a főszereplő lány, akire a megérkezése után csak úgy záporoznak a jelek, amiből olvasnia kéne, mi is folyik körülötte, de nyilván a szerző nem teszi őt túl okossá, inkább naiv, mintsem gyanakvó. Nem baj, hogy a feketébe öltözött Rend tagjai sosem esznek, a legtöbb diák alig öltözik föl, ha kimegy az épületből, satöbbi furcsaság, Grace-nek elég sokáig nem áll össze a kép. Sőt, ostoba döntések sorozatát hozza meg, de mivel van némi fejlődése, bocsássuk meg neki. Azért nehéz felfognom, miért nem érti meg, hogy ne induljon folyton felfedezni, mikor minden sarkon veszély várja. Az is fura, mennyire nem látott át egy bizonyos karakter szitáján.

Jaxon Vega számomra tökéletes volt, megvolt benne a sötétség, félelmetesség, de a felelősségtudat is, szereti a saját vállára venni a súlyokat, talán többet, mint kellene. Mindeközben szexi és törődő, gondoskodó, de ha úgy gondolja, hogy ezzel megvédi, inkább hátat fordít Grace-nek. Megvan az érzékeny oldala, hiába tűnik veszélyesnek, a lány meglátja benne a jó oldalát is. Mindketten könyv és filmrajongók, rengeteg popkult utalás volt a könyvben. Kedvencem Jaxon kedvenc filmje, mert nekem is nagy kedvencem a Zsivány Egyes.

Macy befogadja Grace-t szobatársnak, és az első pillanattól egy húron pendülnek, mint gyerekkorukban. Vele kapcsolatban is nyilvánvaló, hogy trükközik, ki is derül, hogy miféle, ahogy az apja is, de akkor már adódik a kérdés, hogy az apja testvére, Grace apja is közéjük tartozott? És akkor Grace mit örökölt ebből? Meglesz a válasz csaknem mindenre.

A végén egy hatalmas akciójelenetet kaptam, amit őszintén szólva elég fárasztó volt olvasni, mondjuk én 2 üléssel olvastam ki a regényt 150+420 oldallal, és a másodiknál már nem tudtam letenni, míg be nem fejeztem, szóval nagyon izgultam és kismértékben, de idegesített, hogy mindig jött egy újabb baj. Ráadásul egy hatalmas függővéggel zárul a könyv, mert mindennek a végén, amikor már nevetés és poénok vannak, a semmiből beüt a ménkű. Kárpótlásul a szerző megajándékozza az olvasót pár Jaxon szemszögű fejezettel, amiben elmeséli, milyen  volt neki a "meglátni és megszeretni" érzés.

Összességében ez a regény egy guilty pleasure számomra, a paranormális tinirománcok öntvénye, szerintem a Twiligth rajongók többségénél betalál a szívekbe. Különösebben nem érdekelnek a hibái. Nem akar irodalmi mű lenni, nem szabad véresen komolyan venni, csupán egy hatalmasat szórakozni rajta. Persze hogy belenéztem a folytatásba! Annyit elárulok, hogy Hudsont is meg kell hallgatni, hogy teljes legyen a kép.

Képek:Pinterest

Borító: Igen, tetszik.

Kedvenc karakter: Grace, Jaxon

Szárnyalás: Az alagutak ötlete és a földrengések.

Mélyrepülés: -

Érzéki mérce: Nem lép túl a szerző a young adult keretein, de amit megmutat abban megvolt a kémia.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Sabaa Tahir: Szunnyadó parázs (Szunnyadó parázs #1)

Gyere most, mese szól. Jön a hely, hol a jó mindig szenvedni fog. Hol a pajzs, hol a kard örök izgalom, harc. E kaland izgalmas beszéd. Gyere hát! Hisz vár rád ezer veszély.

Tartsatok hát velünk, ismerjétek meg Sabaa Tahir, a Cartaphilus kiadó jóvoltából nálunk is megjelent regényét, mely a Szunnyadó parázs címet viseli, és ha szerencsétek van, meg is nyerhetitek.

Cartaphilus, 2016

446 oldal

Fordította: Ruzsa Kata

Goodreads: 4,32

Besorolás: YA, fantasy, disztópia

Laia rabszolgalány az írástudók népéből. Elias katonanövendék a harcosok közül. Egyikük sem szabad: mindketten a birodalom könyörtelen rendjének rabjai. A harcosok birodalmában az ellenszegülést halállal büntetik. Akik nem kínálják fel életüket és vérüket a császárnak, azok azt kockáztatják, hogy szeretteiket kivégzik, a birodalom elpusztít mindent és mindenkit, ami és aki kedves számukra. Ebben a kíméletlen világban él Laia, akit a bátyjával együtt nagyszüleik nevelnek. A kis család szegényesen tengődik napról napra. Igyekeznek kerülni a birodalom figyelmét, hiszen sokszor tanúi lehettek annak, mi történik az olyanokkal, akik szembeszegülnek a hatalommal. Ám amikor Laia bátyját lázadás vádjával lefogják, a lány nehéz döntésre kényszerül. Az Ellenállás titkos csoportjának tagjai segítséget ígérnek neki testvére kiszabadításához, de cserébe azt kérik, hogy legyen a kémjük a harcosokat kiképző Sötétszirt katonai akadémián, ahová a kegyetlen parancsnoknő szolgájaként kerül be. Munkája során Laia megismerkedik Eliasszal, aki évfolyamelső az akadémián, az avatás küszöbén áll. Mégis szökésre készül, pedig pontosan tudja, hogy ezért kínzás és halál jár. Ám Elias már nem hisz abban, hogy a harcosok kegyetlensége a birodalom érdekén kívül egyéb ügyet is szolgálna, és meg akar szabadulni a zsarnokságtól, melynek fenntartására kiképezték. Laiával hamar ráébrednek, hogy a sorsuk szálai összefonódtak, és hogy a döntéseik akár a birodalom jövőjét is megváltoztathatják. Vajon összeütközik és harcban szétrobban, vagy éppen eggyé olvad a két fiatal világa?

Meddig mennél el a családodért? A szerelemért? A szabadságodért? Igen, ezekről a témákról már nem egy könyv és film szólt, néhol megható, néhol vicces, néhol megbotránkoztató tartalommal. Sabaa Tahir története pedig ezen kérdések megválaszolásán alapszik. A történetről nem szeretnék sokat mesélni, hiszen a fülszöveg ismételten elmeséli a fél regényt:(, de az biztos, hogy az írónő egy nagyon különleges világot épített fel. Amikor a könyv hátoldalán lévő ajánlót olvastam:

"Lebilincselő, mint Az éhezők viadala, képzeletgazdag, mint a Harry Potter, és kegyetlen, mint a Trónok harca." 

csak nevettem, hogy már megint egy kicsit túlzó ajánló, hogy az emberek ráugorjanak a témára. Pedig minden szava igaz. Egy olyan világ, ahol a kisfiúkat begyűjtik és nagyon kemény kiképzés után (aminek a során a gyerekek egy része meghal) kőkemény, érzelemmentes harcosokká változtatják őket, egy olyan világ, ahol az olvasni tudó embereket kivégzik, ahol az emberekre bármikor rátörhetnek a katonák, elhurcolhatják és megkínozhatják őket - igen ez Sabaa Tahir világa.

Nem tudom elmondani, hogy mennyire élveztem ezt a regényt. Reggelente majdnem elkéstem, mert rossz helyen szálltam le a metróról, éjszaka azt vettem észre, hogy már megint hajnali kettő van és még mindig olvasok  - annyira magába szippantott a regény.
A történet két szálon fut. Az egyik Laia története, a rabszolgalányé, akinek az egész családját kiírtották, egyedül a bátyja él még, de őt meg elhurcolták. Hogy kiszabadítsa, megkeresi a a felkelőket és a segítségüket kéri.
A másik szál pedig Eliasé, aki a Sötétszirt egyik legjobb katonai kadétja és épp az avatására vár. De a többi katonával ellentétben, ő megcsömörlik a rendszertől, mindentől, amit az képvisel és a szökésen gondolkodik, még úgy is, hogy tisztában van vele, hogy ezért halálra ítélhetik.
A kettőjük szála sokáig csak párhuzamosan fut egymás mellett és aránylag későn, körülbelül a könyv felénél fut össze. Persze itt hallom a hangos sóhajokat, hogy "oké, és akkor egymás karjaiba vetődnek és halálos szerelem alakul ki köztük". Nem, ez nem így van. Az írónő csak azok bosszantására, akik már unják a szerelmi sokszögeket, gyorsan kreált egy nem is háromszöget, hanem négyszöget:). Hiszen Eliasnak van egy katonatársa, egy gyönyörű lány, Helene, aki titkon a fiúba szerelmes, de a szerelme viszonzatlan, hiszen Elias csak a gyerekkori barátot látja benne. Laia sem marad "pár nélkül", hiszen az egyik Ellenállóval valami alakul... és persze a két főszereplő sem lesz közömbös egymás iránt:). De mindenkit megnyugtatok, hogy ez a "szerelmi négyszög" csak papíron létezik, Sabaa tökéletesen kézben tudta tartani a szerelmi szálat és csak néha adagolt nekünk (és a szereplőknek) egy cseppnyi boldogságot, olyankor, amikor már mi is szinte könyörögtünk neki, hogy a sok kínzás, fájdalom mellett adjon nekik egy kis örömet is.

És persze a szereplők. Én még ennyi erős női karaktert nem láttam egy regényben. Laia a kezdeti gyámoltalansága után nagyon hamar erőre kap és a szeretett bátyjáért olyan dolgokat is elvállal, amit normál esetben, normál ember soha meg nem tenne. Nagyon szerettem a karakterét, ugyanúgy, ahogy Helenéét is, a katonalányét, aki férfiakat meghazudtoló bátorsággal végzi el az akadémiát és kerül be a legjobbak közé. Azét a katonalányét, aki még most itt nem tudja eldönteni, hogy hová is tartozzon, küzd a kötelességtudata és a józan esze között. A fiúk közül pedig magasan Elias viszi a prímet, imádtam a fejében lenni és vele együtt kínlódni, gondolkodni, harcolni és küzdeni. De természetesen sorolhatnám a többi szereplőt is, mindegyik nagyon jól megalkotott, egyedi karakter.
A történet pedig egyszerre izgalmas és kegyetlen, imádtam és gyűlöltem az írónőt, hogy ennyit bántja és kínozza a szereplőket. És a próbákat még nem is említettem, amit Eliasnak és Helene-nek ki kellett állnia! Egyszerre volt mindegyik ötletes, fantáziadús, egyszerűnek tűnő, de mégis majdnem kivitelezhetetlen.
Persze a történet nem csak egy "sima" kemény disztópia, hanem mellette egy olyan történet is, amelyet átjár a mitológia, a varázslat és ez még különlegesebbé teszi.

És a könyv vége? Úristen, kérem szépen azonnal a következő részt! Nem teszek fel kérdéseket, nehogy valamit elspoilerezzek, dedededededededede szeretném tudni, hogy kivel mi történik!

Összességében egy ragyogóan megírt történetet olvashattam, amit nyugodtan ajánlok fiúknak és lányoknak is, de inkább 16 éven felülieknek, mert azért vannak benne kemény részek is. Az írónőt pedig a kedvenceim közé tettem és alig várom, hogy újabb regényt vehessek a kezembe tőle!

Borító: Gyönyörű, figyelemfelkeltő, tökéletesen illik a történethez

Kedvenc karakter: Elias, Laia, Helene

Szárnyalás: maga a történet

Mélyrepülés: Sötétszirt és ami ott a képzés alatt folyik...

Érzelmi mérce: ez egy nagyon kemény világ. Van benne egy kevés romantika, de aki csak ezt keresi, az hiába teszi.

Értékelés: 

Blogturné extra - interjú fordítás az írónővel

Rengetegen mondják azt, hogy valahol a semmi közepén nőttek fel, de te tényleg ezt tetted: ha jól értem, akkor a gyerekkorodat a szüleid által vezetett motelben töltötted valahol a Mojave sivatag közepén. Milyen volt egy tipikus napod? A motelben sok érdekes emberrrel találkoztál?

Nem volt tipikus nap a motelben. Az gondolom, hogy egy dolog volt állandó: a félbeszakítások. A recepción lévő csengőt berregtették az emberek, akik szobát vagy törülközőt vagy útbaigazítást vagy cserét akartak. A telefon cseng és az emberek az árakat akarták tudni vagy beszélni akartak a vendégekkel. Egy csőtörés, egy kábelprobléma vagy zajpanasz. Valami mindig történt.

Egy könyvet tudnék megtölteni történetekkel. Ellopott bútorok, megrongált falak, erőszakos lakók, vendégek, akik fizetés előtt távoztak. Elég sok mindent láttunk.

A regény helyszíne nagyon hasonlít a Római Birodalomhoz és van benne egy pici a görög városállomokból is. Az írástudók és a katonák közti összecsapás majdhogynem a régi Spártára emlékeztetett, arra a helyre, ami háborúra és rabszolgaságra épült. Milyen történelmi kutatásokat végeztél a regényhez?

Mindig is érdekeltek a spártaiak, így kutatásokat folytattam az agogé képzéssel (Spártában a fiúk nevelése - ford. megj.) kapcsolatban, ami a regény katonai akadémiáját, Sötétszirtet ihlette. Ugyanígy kutatásokat végeztem az ókori római társadalommal, a névkonvenciókkal, az öltözködéssel, a fegyverzettel és a katonai hódításokkal kapcsolatban is. Olvastam arról, hogy hogyan bántak az ókori Rómában és az Egyesült Államokban a rabszolgákkal. Ez keményebb volt - néhány igazán kemény dolog volt benne. 

Elmondhatom, hogy azért imádom a fantasyt, mert nem kell szorosan kötődni a történelemhez. Így lehet egy olyan világom, amit az ókori Róma ihletett, de összekeverhetem az építészetet, beleszórhatok pár hindi és afrikai nevet és hozzátehetek egy kis közel-keleti mitológiát. Ezért olyan szórakoztató fantasyt írni. 

Voltál újságíró is, és úgy érzem meg kell említenem, hogy milyen párhuzamot látok a Római Birodalom - és a regényed helyszíne és a 9/11 utáni Egyesült Államok között. A fegyverkezés, a birodalom feletti bírálat, átható érzése az anti-intellektualizmusnak. Vagy olyat is látok, amit nincs ott?

Amikor a Birodalomra tekintek, akkor a náci Németországra, a mai Oroszországra és a katonailag szabályozott Szudánra gondolok. Az Arab Tavasznak nagy hatása volt rá - különösen, amikor olvastam / láttam azokat az erőszakos módszereket, amelyeket a diktátorok használtak a hatalom megtartásáért. 

A fenti helyeken - és a Birodalomban - alapvetően nem teheted fel ez a kérdést. Vagy talán igen, de tudod, hogy hamarosan halott leszel / bebörtönöznek / megkínoznak, stb.

A fiúk katonáknak való besorozása sajnos nem korlátozódik csak a fikcióra - vagy a múltra. Volt olyan bizonyos modernkori konfliktus, amire a Szunnyadó parázs megírásánál gondoltál?

A libériai polgárháború volt az első olyan incidens, aminek kapcsán arról olvastam, hogy gyerekkatonák tették ki a katonai erő nagy részét. Sosem felejtem el az egyik képet ebből az incidensből - egy kisfiúról, akinek a hátán egy plüssállatos hátizsák volt, mialatt egy fegyverrel célzott. Később, olvastam más gyerekkatonákról is a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Kolumbiában, Burmában, Ugandában és Irakban. És most ez történik Szíriában is. Ez egyszerűen borzalmas és ez egy modernkori probléma. Rengeteget gondoltam rá írás közben.

Beszélnél egy keveset a nemi szerepekről a regényedben? A Szunnyadó parázsban jó néhány nagyon erős női karaktert ismerhetünk meg.

Csak megpróbáltam olyan női szereplőket alkotni, akik komplexek és egyediek. Ilyen nőkkel vagyok körülvéve. Amikor nyolcéves voltam, egy őrült férfi jött a motelbe és az exe szobaszámát követelte. Az édesanyám nem adta meg. A férfi elkezdte fenyegetni, mire anyu egy seprűvel és puszta vadsággal elriasztotta még úgy is, hogy a férfi egy fejjel magasabb volt nála és vagy 50 kilóval nehezebb. A valóságom tele van vagány nőkkel. Megpróbáltam, hogy ezt tükrözze a regény is.

Milyen érzés, hogy egy olyan regényt írtál, aminek ennyire erős visszhangja van? Ez inspirál? Vagy kissé aggaszt a következő műveddel kapcsolatban? Vagy érzel egyáltalán bármilyen különbséget?

Évek óta éreztem, hogy el akarom mondani ezt a történetet. Ez volt minden, amire csak gondolni tudtam - és megszállottja voltam (és még mindig az vagyok) a szereplőkkel és a világukkal kapcsolatban. Most, hogy a könyv készen van és megjelent és az olvasók is kapcsolatba lépnek a szereplőkkel - ez a legfurcsább érzés. Gyönyörű, de egyszersmind eléggé szürreális is. És a második művel kapcsolatban - csak remélni tudom, hogy lesz rá lehetőségem.

Forrás

Nyereményjáték:

Laia legfőbb álma az volt, hogy egyszer Kehanni, vagyis mesélő válik belőle. És bár a sors közbeszólt, mostani játékunk során kiderítjük, milyen mitológiai lényekről szőhetett volna izgalmasabbnál izgalmasabb történteket, ha másként alakul élete.

Minden állomáson találtok egy leírást, melynek segítségével ki kell találnotok, milyen lényre gondoltunk, és a megnevezését beírni a Rafflecopter megfelelő sorába. Amennyiben minden állomást teljesítetek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott példányok egyikét. 

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni, ellenkező esetben újat sorsolunk.

Az arab mitológiában olyan gonosz dzsinnek, akik Iblísz, a sötétség hercegének leszármazottai. Temetőkben és más, elhagyatott helyeken élnek. Képesek állandóan változtatni alakjukat, de mindig felismerhetőek maradnak szamár patáikról.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
Február 15 - Kelly & Lupi olvas
Február 16 - Könyvvilág
Február 17 - Dreamworld
Február 18 - Deszy Könyvajánlója
Február 19 - Függővég

Rick Yancey: Az utolsó csillag (Az ötödik hullám #3)

Utolsó részéhez érkezett Az ötödik hullám trilógia, és a Cartaphilus Kiadónak hála végre magyarul is olvashatjuk a nagy lezárást! Együtt követtük végig Evan, Cassie, Adu, Zombi és a többiek kalandjait, így természetesen az utolsó kötetre sem indultok egyedül: a Blogturné Klub tagjai négy állomáson keresztül tartanak veletek, minden izgalmon és nehézségen át.

Cartaphilus, 2016

318 oldal

Fordította: Havadi Krisztina

Goodreads: 3,65

Besorolás: YA, sci-fi, poszt-apokaliptikus

Az ​​ötödik hullám végigtarolta a világot, és elpusztított szinte mindenkit, aki az első négy hullám után még életben maradt. A túlélők maroknyi csapatára már csak a világvége vár. Mindegy, hogy emberek vagy az Azok soraiból származó, hibás programozású lények, továbbfejlesztett szuperhősök. Öt napjuk van, aztán az égen lebegő zöld anyahajóból záporozni kezdenek a bombák, amelyek egyszer s mindenkorra eltakarítják a Föld felszínéről az emberi civilizáció minden nyomát – a fertőzést, aminek Azok az emberiséget tekintik. 

Cassie, Adu, Zombi, Evan, Dumbo és Sam együtt és egyenként is szembesül a dilemmával: vajon mi a fontosabb, menteni az életüket, vagy menteni azt, ami emberré teszi őket? Rejtőzködés vagy harc? Megküzdenek még egy-egy Némítóval, védelmezik a gondjaikra bízott gyerekeket, igyekeznek betartani régi ígéreteiket, és ráébrednek, hogy a szeretet a világvége fenyegetésétől sem sorvad el. Végül Cassie megpróbálkozik a lehetetlennel: egy utolsó küldetésben, akár az élete árán is megkísérli elpusztítani a mélyében bombákat rejtő anyahajót…

Rick Yanceynek több népszerű, díjnyertes sorozat megírása után a 2013-ban megjelent Az ötödik hullám hozta el a világsikert. A kötet kiadási joga néhány hónap alatt közel negyven országban kelt el, és rövid időn belül elkészült a regény filmváltozata. 

Bestsellere világát a kultikus népszerűségű Stephen Hawking ihlette. Műfaját a szerző ironikusan „popkultúra-ellenes földönkívüli-megszállásos” sci-finek nevezte, és a besoroláshoz hozzátette: „Írásnál a robbantgatás mindig remek móka. Na meg a csók. A csókolózást nem szabad kihagyni.”

Rick Yancey Floridában nevelkedett, aztán Chicagóban tanult, ahol ki nem állhatta a rettentő hideget, majd már befutott íróként visszatért gyermekkora színhelyére, a napsütötte Floridába. Itt él ma is családjával, és ötletekkel tele dolgozik következő kötetén.

Őszinte leszek. Erről a részről nagyon nem könnyű írni. Rick Yancey a trilógia első részével nagyon magasra állította a mércét, amit picit úgy érzek, hogy a várva várt befejezéssel nem teljes mértékben sikerült behoznia.
A legnagyobb problémám talán az volt ezzel a résszel, hogy úgy gondolom az írónak rengeteg minden járt a fejében, valami hatalmas dolgot szeretett volna bemutatni, rengeteg akcióval, még több körömlerágós és/vagy szívszorító résszel, de mindezt úgy, hogy megmaradjon a YA keretei között. Ez sajnos nem igazán sikerült neki, mert igaz, hogy rengeteg akciójelenettel tarkított lett a befejezés, de mindezt nagyon véresen sikerült megoldani - olyannyira, hogy egy-egy fejezet akár egy felnőtt poszt-apokaliptikus regénybe is simán beleillett volna. Ami persze a megismert világot és a szituációt ismerve egyáltalán nem szokatlan, hiszen - ahogy az előző részekből már megismerhettük - az idegenek nem válogatnak eszközökben, amikor arról van szó, hogy az emberiséget kiírtsák. A gyerekekbe betelepített bombák a mai napig kísértenek rémálmaimban. Szóval a történetbe illett mindez tökéletesen, de ez már nem egy YA történet. Ettől függetlenül ez a része nagyon tetszett a regénynek, a problémáim mással voltak.

Ismét előjött az a gondom, amit már az előző részben is hibának róttam fel, hogy néha totál elvesztettem a fonalat (még úgy is, hogy egy-egy fejezet elé oda volt írva, hogy kiről is fog szólni az elkövetkezendő pár rész), hogy épp kiről is van szó. Aztán persze rájöttem, de addigra már kizökkentem az olvasásból, mert próbáltam beazonosítani  szereplőt.

Cassie pedig elveszett valahol a hatalmas, egetrengető akciósorozatban. Az a Cassie, akit imádtam, istenítettem az első részben, egy rettentő okos, életrevaló leányzó, itt szinte egy utolsó mellékszereplő lett, aki néha kapott egy-egy jelenetet. Ugyanígy fájt, hogy Evan is hasonló sorsa jutott, pedig őt a második részben nagyon megkedveltem. Igazából nem jöttem rá, hogy az író nem tudott már ennyi szereplőt megfelelően "mozgatni" vagy direkt vitte át a "főszereplői" státuszt Adura és Zombira (Benre), mert számomra ebben a részben ők lettek a főszereplők. Ami egyrészt nem rossz, hiszen nagyon jó karakter mind a kettő (főleg Adu) és mindig is támogatom, ha a mellékszereplőknek is jut elég szereplési lehetőség, ha ők is majdnem egyenrangúak lesznek a főhősőkkel, de itt ez most nagyon a főszereplők rovására ment. Sőt, sajnos eljutottunk odáig, hogy Cassie néha már kifejezetten idegesített a megjelenésével és a tetteivel is. A regény végén pedig történik valami - amit nem fogok jobban kifejteni a spoilerveszély miatt - ami miatt egyrészt fejet hajtok az író előtt, mert ezt a lépést még mindig kevesen merik meglépni - úgyhogy gratulálok neki ezért! Másrészt viszont addigra már olyan szinten megkavarta a szereplői státuszokat, hogy azon felül, hogy rendben, megrázott, tovább is léptem rajta egy mozdulattal, hogy igen, sajnálom, és most mi a következő lépés? Úgyhogy az egyik kezével adott, a másikkal pedig el is vett azonnal Rick Yancey.

A leíró részek viszont még mindig tökéletesek. Olyan részletességgel írta le, hogy nézhet ki a világ (illetve az USA, hiszen ott játszódik a történet) egy ilyen támadás után, hogy szinte képszerűen láttam magam előtt az emberek félelmét, az üres és elhagyatott városokat, a támadást, a harcokat, mindent.

Összességében nem lett volna rossz ez a befejezés, de valahogy úgy éreztem, hogy túl sokat szeretett volna az író átadni nekünk és ez nem úgy sikerült, hogy ő is szerette volna. A konfliktus lezárása pedig picit lehetett volna egyedibb is, mert egy ilyen jó elgondoláshoz valami különlegesebb megoldást dukált volna (legalábbis szerintem). A hibáitól eltekintve úgy gondolom, hogy a sorozat rajongói szeretni fogják ezt a részt is, valószínűleg én vagyok az, aki egy ilyen ütős indítás után erősebb folytatást (és befejezést) remélt.

Borító: Nem rossz, illik a sorozathoz

Kedvenc karakter: Adu, Zombi, Sam és Evan

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: a főhősnő ennyire mellékvágányra állítása

Érzelmi mérce: valami volt, de ez a rész nem erről lesz felejthetetlen

Értékelés:

A képre kattintva megrendelhetitek a könyvet:

Nyereményjáték:

Bejáratott Az ötödik hullám rajongóknak ezúttal nem lesz nehéz dolga a játékkal, de azért bárki jól teljesíthet egy kis nyomozással.

A turné minden egyes állomásán egy képet találtok, ami valamilyen módon... nos, eltorzult kissé a külső behatásoktól. Mindegyik kép Az ötödik hullám egyik szereplője látható - filmes jelenetfotók -, a feladat pedig annyi, hogy kitaláljátok, vajon ki van a képen.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük, és a könyv egy példányát sorsoljuk ki. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

December 29 - Always Love a Wild Book

December 31 - Deszy könyvajánlója

Január 3 - Dreamworld

Január 4 - Kelly Lupi olvas