KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Cassandra Clare. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Cassandra Clare. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. június 1., szombat

Cassandra Clare: Sword Catcher - A kardfogó (A kardfogó #1)

 
A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Cassandra Clare új sorozatának első részét Sword Catcher -  A kardfogó címmel. A szerző rajongói és persze bloggereink is alig várták már, hogy elmerülhessenek ebben a művészien részletezett, keleties hangulatú fantasy világban, ahol hatalmi harcok dúlnak a királyságért és az alvilágért. A sármos Conor herceget fenyegető veszélyeket egy dublőr és egy titokzatos orvosnő próbálja elhárítani. Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.
 
Könyvmolyképző Kiadó 2024. Zafír pöttyös
592 oldal
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Goodreads: 3,81
Besorolás: felnőtt, high-fantasy, mágia

A ​tiltott szerelem romba dönthet egy királyságot?
Kel árva, akit azért szakítottak ki megszokott életéből, hogy kardfogó legyen – a királyi trónörökös, Conor Aurelian herceg dublőre.
A herceggel együtt nevelkedett, remek kiképzést kapott harcművészetekből és az államvezetés művészetéből. Olyan közel állnak egymáshoz Conorral, mintha fivérek lennének, ám Kel tudja, az a végzete, hogy meghaljon Conorért…
Lin Caster az ashkarok közül való, így mágikus képességekkel bír, és titokban folyamatosan ellátja Castellane betegeit. Képességei ellenére sem tudja meggyógyítani a legjobb barátnőjét anélkül, hogy hozzáférne a tiltott tudáshoz.
Miután egy sikertelen gyilkossági kísérlet összehozza Lint és Kelt, bekerülnek a rejtélyes Guberáló Király hálójába, aki a castellane-i alvilág vezéreként mindkettőjüknek felajánlja azt, amire a legjobban vágynak, de magas árat kér a tudásért…
Ahogy a régóta őrzött titkok kezdenek kiderülni, fel kell tenniük maguknak a kérdést: megéri a tudásért árulónak lenni? A tiltott szerelem romba dönthet egy királyságot? A felfedezéseik vajon háborúba taszítják az országot, és káoszba a világot?


Tavaly októberben olvastam el a szerzőtől Az utolsó órák sorozat befejező részét, már akkor írtam, hogy nehéz lesz kibírni az újabb árnyvadász sorozatig, de sebaj, mert jön a felnőtteknek szóló új fantasy sorozat, teljesen új világfelépítéssel, árnyvadászok nélkül. Csak zárójelben megjegyzem, hogy a következő árnyvadász sorozat, a The Wicked Powers első része 2026-os megjelenésű lesz, ami magyarul esetleg plusz egy évet jelent majd. Addig viszont itt van A kardfogó sorozat, melynek első része engem meglehetősen ámulatba ejtett.
A legfontosabbal kell kezdenem, a rám legjobban ható aspektussal, a leírásokkal. Minden egyes oldalon azt éreztem, hogy teljes képet látok a környezetről, mindent maximálisan el tudok képzelni, részletekbe menően informált a szerző az épületekről, növényekről, ruhákról, bútorokról, díszítő elemekről, ételekről, italokról és még sorolhatnám mennyi mindenről. De nem csak a látható dolgokat érzékelhettem, a leírás kiterjedt más területekre is, illatokra, tapintásra, a belső vívódásokra. Végül arra jutottam, ez a fajta részletesség nem való minden olvasónak, sokan fogják felróni ezt a szerzőnek, én viszont hatalmas élvezettel olvastam. Volt benne valami keleties érzés, eszembe juttatta a gyerekkorom kedvenc arab meséit. Gondolom Cassie bőven merített az utazási élményeiből és a gyerekkorából is, nem véletlen a hasonlóság. Megszokhattuk a szerző hosszú, ötszáz oldal feletti könyveit, főleg az utóbbi években, de most mindenképp hozzá kell tennem, hogy a részletes leírások miatt lett ez a regény féltégla méretű, de ez nem jelent túlírtságot, legalábbis én nem éreztem ezt.
A regény felépítése két nézőpontra épül. A főszereplő Kel tízévesen került az árvaházból a palotába, miután a királyi pár élni kívánt a hagyománnyal, miszerint a hasonló korú Conor herceg mellé kiválasztották őt dublőrnek, akivel együtt nőnek fel, a világ felé unokatestvéreként. Ugyanakkor egy kis mágikus talizmán segítségével a két egyforma fiú akár fel is cserélhető, így merényletveszély, vagy betegség esetén helyettesíteni tudja a herceget, ez a "kardfogó" intézménye. Egyben testőr is, kiképzik arra, hogy minden körülmények között, a saját élete árán is megvédje a herceget.
A másik nézőpont a fiatal női orvos, Lin Caster sorsát követi, aki szintén árván nőtt fel, a testvérével a királyi tanácsadó nagyapjukra támaszkodhatnának, de ő a palotabéli sűrű teendői miatt elutasította a gyerekek nevelését a szülők halálakor. Lin rendíthetetlenül tanul, dupla lendülettel, egyrészt azért, mert nő, és így kevesebb lehetősége van például megfelelő könyvekből tanulni, de egyéb területeken is folyton hátrányban van, másrészt a legjobb barátnője nagyon beteg, az ő megmentése az életcélja lett. Lin ashkar származású. egy üldözött néphez tartozik, akiket ebben az országban éppenséggel megtűrnek, de szigorú törvények alkalmazásával. Falakkal körülvett városrészben laknak, és éjszaka nem járhatnak ki, legfeljebb életveszély esetén. Az ashkarok képesek apró varázslatokra, használnak némi mágiát, ami legtöbbször talizmánok készítésében és hókuszpókusz jellegű dolgokban merülnek ki. Azonban egy napon Linhez kerül egy mágikus kő, ami mintha suttogna hozzá, kérleli, hogy használja.
Ez a két karakter egy sötét éjszakán találkozik, méghozzá egy súlyos incidens következtében. A kardfogót a herceg köpenyében megtámadják, kis híján megölik, és Lint hozzák el hozzá, aki meg is tudja gyógyítani. Később Conor is megsérül, és újra a megbízható orvosnőt hívják a palotába, ezúttal azonban minden érintettnek nyilvánvalóvá válik, hogy mágiát is használ.
A regény fejezetei között a szerző elmeséli az ashkar nép történetét, hogyan csalták tőrbe a királynőjüket, hogyan égették föl az otthonaikat, hogyan sikerült mégis megmenteni az embereket, majd hogyan lett istennőjükké. Ez a köztes történet végül összeér a főcselekménnyel, és értelmet nyernek a részletei, meglepő csattanóval a végén.
A világfelépítéshez tartozik még a monarchikus királyság bemutatása, ami egy elég szövevényes rendszer. A különböző kereskedelmi tevékenységek a charták között került elosztásra, a nemes családok között. A családok folyamatosan vetélkednek egymással, szövetkeznek, elárulják egymást vagy épp házassággal érnek el szövetségeket. Emellett íratlan szabályok szerint működik az alvilág is, ahol a Guberáló király az uralkodó, aki egyfajta egyensúlyt tart fenn, de itt is folynak a cselszövések. Ez a két rendszer kapcsolódik is egymással, mindenhol vannak besúgók, kémek és persze egy intrikával átszőtt történetben elég alapvető, hogy valaki magához akarja ragadni a hatalmat, megbuktatni Castellane uralkodóját, vagy épp az alvilág királyát.
Fentebb kezdtem a részletesség élvezetességével, folytatom a változatos karakterekkel, mert igazából nagyon is karaktervezérelt a regény. Egyértelműen Kel a legfontosabb közülük, nagyon megfogott a története, hogyan lett egy egyszerű árva fiúból kardfogóvá, mindezt a saját választása szerint, nem kényszerítették erre az útra. Az évek során a legjobb barátok lettek Conor herceggel, akinek megtanulta a gondolkodását, mozdulatait, tökéletesen tudja helyettesíteni. Elégedett az életével, bármikor feláldozná magát, és Conor királlyá válása után szívesen vállalná a testőrség vezetését. Conor már kevésbé lelkes, bár elfogadja a kötelezettségeit, azért elég sokszor feszegeti a határokat. Szeret dorbézolni, kiélvezni az életet még a kényszerű politikai házasság előtt, így meglehetősen nagy adósságot halmoz fel, ami végül a bajt hozza a fejére. A trónörökös elég arrogáns, időnként lekezelő, nagyképű, meggondolatlan. Van hová fejlődnie, alig várom, hogy lássam ezt a folyamatot. A nemesi családok gyerekei alkotják a baráti társaságukat, köztük van Antonetta, mára már eladósorban lévő gyönyörű nemes hölgy, a vele való érzelmi szálnak szerintem lesz még folytatása. Érdekes karakter volt még számomra Lin nagyapja, aki kezdetben ellenszenves és távolságtartó, később jobban megbarátkoztam vele, Mayesh cselekedetei mögötti magyarázatok helytállóak.
A Guberáló király meglepően szimpatikus volt, a közvetlen csapata kellően titokzatos, izgalmas háttértörténet töredékekkel, amiket remélem később még jobban megismerhetek. Kel és Lin is kapcsolatba kerül ezzel a csapattal, és meglehetősen bele is bonyolódnak az intrikákba. A következő rész címe A Guberáló király, szóval ha a regény végén nem az övé lenne az utolsó jelenet, akkor is tudhatjuk, hogy rá és a szövetségeseire épül a folytatás.
Néhány szóval nem lehet elintézni az érzelmeket, de megpróbálom. Ez a regény nem mondható romantikusnak, alig-alig van ilyen jellegű jelenet, Cassie olyan szinten visszafogta magát, hogy részemről a fél csillag levonás pontosan ennek a ténynek szól. Eszméletlenül hiányoltam azt a fajta szerelembe esést és vívódást, ami a szerző történeteire jellemző. Kel elég bonyolult érzelmileg, nem engedheti meg magának a mélyebb érzéseket, ettől függetlenül elég sokféle dologba belekóstol. Vannak teóriáim, de majd meglátjuk. Ami viszont tagadhatatlan, az Lin és Conor között röpködő szikrák, ami már némileg megalapozhatja a várakozásaimat. Nagyon lassú égés, amit eddig produkáltak, de eléggé tiltottnak és szenvedősnek ígérkezik. A fülszöveg már erre a részre is ezt sugallta, de ez nem következett be a várakozásnak megfelelő mértékben, sajnos. A szereplők mind huszonévesek, remélem azért a következő részben erősödik az érzelmi bonyolítás, hevesebb interakciókkal.
Ami még nagyon érdekes a történetben számomra, az a mágia használata. Ez is fokozatosan épül, egyre több apró részletből adódik össze és alig várom, hogy a következő részben majd jobban kibontakozzon.
Összességében egy lassú folyású kezdetet kaptam, de én élveztem ezt a részletes kibontakozást, valahol írtam is, hogy amikor belemélyedtem a könyvbe, mellettem ágyút lehetett volna elsütni, nem érdekelt, ebben éltem. Szépen építkezett a cselekmény, ami tele van intrikával, korrupcióval, rejtélyekkel. Ez a regény felnőtteknek készült, vannak olyan elemei, amik esetleg gyomorforgatóak, fájdalmasak, de vannak bőven vicces és szórakoztató pillanatok is. A sokszínűség itt is jelen van, mint ahogy megszokhattuk a szerzőtől, nem probléma a nem hagyományos felállás egy kapcsolatban, és a queerség is normális. Egyszerűen tökéletes az árnyvadászokon felnőtt olvasó generációnak, akik szeretik Cassie stílusát, de valami felnőttesebbre vágynak.
Muszáj a végén még pár megjegyzést tennem, mert önkéntelenül is tesz az ember lánya összehasonlításokat. Engem Will és Jem kapcsolatára emlékeztetett Conor és Kel párosa. Volt ebben valami testvériség szintjét elérő barátság, egymásért való kiállás és áldozatvállalás. De nem egyforma mértékben, ez igaz. A másik lehet, hogy a saját hülyeségem, de én többször is láttam Conorban Jace-t. Volt pár megnyilvánulása, főleg Linnel kapcsolatban, amikor hangosan felhorkantottam és tapsikoltam, úristen, ez Jace.
Természetesen nagyon várom a folytatást, ami eredeti nyelven is 2025. márciusában várható, szóval most hosszú ideig Cassie nélkül maradok, még jó, hogy az összes könyve a polcomon arra vár, hogy újra fellapozzam. A kardfogó biztosan újraolvasós!
Képek: Pinterest, Wiki fandom

Borító: Tükrözi a keleties hangulatot.

Kedvenc karakter: Lin, Kel.

Szárnyalás: A világfelépítés és a leírások.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Nagyon halvány a szerelmi szál és elég zavaros, ez még nagyon alakulóban van.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!


Nyereményjáték:
 
Minden állomáson felteszünk egy kérdést, amit könnyedén megválaszolhattok, ha előtte elolvassátok a regény beleolvasóját. Kérjük, a válaszokat írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába! Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

KÉRDÉS:  MI A NEVE AZ ÁRVAHÁZ ÉPÜLETÉNEK?

További állomások:

06.01 Kelly és Lupi olvas
06.04 Kitablar
06.07 Könyv és más
06.10 Utószó



2023. február 6., hétfő

Cassandra Clare: Vaslánc (Az utolsó órák #2)


A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Az utolsó órák sorozat második részét Cassandra Clare tollából: Vaslánc címmel. A rajongók és persze bloggereink is alig várták már, hogy újra elmerülhessenek az Árnyvadász Univerzumban, a kedvenceinknek sikerül-e kézre keríteni a pengés gyilkost Londonban, és vajon a szerelmi szálak miként bonyolódnak tovább. Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.
 
Könyvmolyképző Kiadó 2022
624 oldal
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Goodreads: 4,46
Besorolás: YA, fantasy, paranormális, szellemek, démonok
 
Az ​árnyvadászoknak el kell kapniuk egy gyilkost az Edward korabeli Londonban.
Cordelia Carstairsnek mintha mindene meglenne, amire valaha is vágyott. Hamarosan feleségül megy James Herondale-hez, a fiúhoz, akibe kislánykora óta szerelmes. Új élete van Londonban a legjobb barátnőjével, Lucie Herondale-lel és James elbűvölő társaival, a Vidám Zsiványokkal. Nemsokára visszatér hozzá az imádott apja. És ő a Cortana, az ősi kard kiválasztottja.
Az igazság viszont sokkal kegyetlenebb. James és Cordelia házassága egy hazugság, Cordelia hírnevének megmentéséért kerül rá sor. James a rejtélyes Grace Blackthornba szerelmes, akinek bátyja, Jesse évekkel ezelőtt meghalt egy tragikus balesetben. A Cortana égeti Cordelia kezét, amikor hozzáér, az apja pedig megkeseredett és dühös. És egy sorozatgyilkos kezdi tizedelni London árnyvadászait, aki a sötétség leple alatt öl, hogy aztán nyomtalanul eltűnjön.
A Vidám Zsiványokkal együtt Cordeliának, Jamesnek és Lucie-nek a pengés gyilkos nyomába kell erednie a város legveszélyesebb utcáin. Mindeközben mindannyiuknak megvan a saját súlyos titka. 

Elég nehéz kivárnom minden évben, de csak-csak eljön az a nap, amikor kézhez kapom az aktuális Árnyvadász Univerzumos regényemet, hogy aztán pár nap alatt boldogan elfogyasszam. Nekem ez egy különleges fénypontja az évnek, és kicsit szorongok is attól, hogy mi lesz, ha vége lesz Cassandra Clare összes sorozatának, mondjuk akkor gondolom kezdhetem elölről az egészet. A 2021 novemberi megjelenésű Aranylánc után ismételten nagyon vártam a folytatást, hiszen szokás szerint voltak nagy meglepetések a regény végén. A Vasláncot végül tavaly december elején olvastam, de a blogturnés torlódás miatt a bejegyzésre csak most került sor. Már az Aranyláncnál is kifejtettem, szerintem CC nagyon sokat fejlődött az évek során, és talán az eddigi legjobb könyvét írta meg. Most a Vaslánc után ugyanez a véleményem, a 600+ oldalon végig éreztem, hogy a szerző legjobb sorozatát tartom a kezemben, és nyomokban sem tapasztalható benne a középső rész szindróma. Ugyanolyan fordulatos és izgalmas volt, mint az első rész, meglepetésekkel, csavarokkal, harcokkal és rengeteg érzelemmel. Számomra tökéletes volt a cselekményben a rejtély, a feszültség, a küzdelmek aránya a különböző kapcsolati drámákkal szemben, nem változtatnék semmin. Újra az éreztem, hogy Cassie tökéletesen el tud engem teleportálni ebbe a világba, a részletgazdag leírásaival, a hangulatkeltő eszköztárával, ott vagyok velük 1903-ban. Cordelia kapcsán a perzsa vonatkozások különösen elbűvöltek.
Nagyon nehéz szavakkal kifejezni, mennyire szeretem Az utolsó órák karaktereit, bőven részleteztem őket az Aranylánc bejegyzésben, végre újra találkozhattam mindenkivel. Nekem ez a sorozat abszolút karaktervezérelt, imádom a szereplők interakcióit, és végre a romantika sokkal hangsúlyosabbá vált, amit külön köszönök a szerzőnek. Aki abszolút spoilermentes bejegyzéseket akar olvasni, sajnos ez nem az ő terepe, nézzétek el nekem, ha lelkesedésemben nem vagyok eléggé körültekintő.
Kezdem Cordeliával, aki a Vasláncban is folytatta a példás hősnői tevékenységét, váratlan ellenséggel kellett szembesülnie, aki alaposan megvezette, nemcsak őt, az egész társaságot. Cordelia a legbátrabb mindannyiuk közül, erőnek sincs híján, de most adódtak gondok a kardjával, a Cortana  most is fontos szerepet kap. De ne csak a harcot nézzük, mégis hogyan viselné bármelyikünk, hogy látszatházasságban éljen valakivel, akibe szerelmes? Maga elé helyezi Jamest, semmi önsajnálat nem hangzik el, kedves és gondoskodó. Egyébként Cordeliával magasra tette a lécet a szerző, nehéz dolga lesz az elkövetkező hősnőknek felülmúlni őt.
Minden őrületes cselekményfordulat ellenére a legmélyebben a szereplők érzelmi élete érintett meg. Csodálatosak voltak Cordelia és James közös pillanatai, amikor valódi házastársakra emlékeztető jeleneteiket olvashattam, a békés olvasgatástól kezdve a beszélgetéseken át néhány izgalmasabb pillanatig. Nagyon reménykedtem, hogy James rájön, milyen sötét manipuláció áldozata és végre lekerül a szemellenzője. Annyira várom a pillanatot, amikor Grace megfizet minden ármánykodásáért. Ez még várat magára, mert olyan függővéget kap Cordelia és James kapcsolata, amire senki a világon nem számított. Bárcsak jobb lenne a kommunikáció közöttük, ez sok mindent megoldhatna. 
Grace hiába tűnik áldozatnak, hiszen az anyjának akar megfelelni, nekem ez nem elég, én sosem fogom megbocsátani amit tett. Hogy is tehetném, mikor éveken keresztül manipulálta Jamest, belemászott a fejébe, az emlékeibe, az érzéseibe. Szegény James, nem kissé befolyásolta ez a zavartság abban, hogy sorozatgyilkosnak hitte magát. És akkor nem véletlenül folytatom Matthew-val a kedvenc karaktereim sorát. Imádtam őt ebben a részben, megtört, mégis annyira szeretni való szereplő, végre lekerülhet valamennyi teher a válláról. Ettől függetlenül az alkoholproblémája engem kikészít, jó lenne ennek véget vetni, és szerintem Cordelia jó hatással lehet rá. Egy lefelé tartó spirálban él, és nagyon megérdemelné, hogy kikerüljön ebből. Thomas volt a másik titkos favoritom, a magánakcióira majdnem nagyon ráfizetett, mégis ennek köszönhetem vele együtt, hogy Alastair végre kimondott ezt-azt. Amilyen zárkózott volt korábban, végre némileg megnyílt. Remek jeleneteik voltak, és nagyon sajnáltam a végén, hogy nem minden alakulhat a reményeim szerint közöttük, de nem temetném ezt a kapcsolatot. Alastair szerintem sokat fejlődött, testvérként és barátként is próbál jobbá válni és sikerül is neki.
Ahhoz képest, hogy Lucie van a borítón, nem volt abszolút főszereplője ennek a résznek, vagy csak én nem akartam annak látni? Nagyon féltem, hogy Jesse feltámasztásáért való küzdelem miatt nagyon rossz útra tér, ennek megvoltak a jelei, és a cselekményszálak is úgy kavarogtak, hogy a képessége erősödésével akár sikerülhet. De erről sem lehet bővebben beszélni, mindenesetre megkaptam a választ, miért van Jesse teste ilyen jó állapotban. Aztán meg lehet aggódni is érte, mi fog itt még történni a végéig, mert nyitott maradt ez a szál. Lucie hazudozásai és titkolózásai miatt visszafelé fejlődik a kapcsolata Cordeliával és ez nagyon rossz felé vezet. És könyörgöm, mikor volt jó ötlet Malcolm Fade-hez fordulni segítségért?
Annát továbbra is csodálom, odavagyok érte, remek pillanatai voltak, bepillantást engedett a szerző a sebezhető oldalába is, nem múlt el az a szerelem Adriana iránt. Nagyon szerettem a gondolatait, olyan jó lenne, ha még több szerepet kapna.
Christopher az okostojás, megépítette az árnyvadászok új fegyverét, igaz, hogy csak James tudja működtetni, de ezzel nagyon jó pontot szerzett. És volt egy jelenete Grace-el, ami egész bizarr volt. Tény, hogy elég megnézni Cassie családfáját és tudhat az olvasó dolgokat, de nem tudjuk még mindig mi a hiba benne. Ha nem akarsz spoilert, ne nézd meg A hercegnő végén a családfát!!!
Fájdalmasan keveset láttam Magnus Bane-ből, amit kaptam, arról is kiderült utólag egy s más. Will és Tessából sem elég sosem, de kaptunk morzsákat a régi Pokoli szerkezetes szereplőkről, akik itt már mint szülők szerepelnek.
Nem is tudom, annyira sokfelé kavarognak a gondolataim, pedig valamiféle teóriát fel akartam állítani, merre tarthat a történet. Először is bízom benne, hogy Cordelia kitart James mellett, elég lesz csak egyszer beszélniük, és tisztázódnak a félreértések. Matthew a szívem csücske, de nem ússza meg ezt szívfájdalom nélkül. Lucie sajnos hajlamos rá, hogy Jesse miatt átálljon a sötét oldalra, nagyon félek, hogy antihősnő lesz belőle. (Az a fránya családfa itt is a sírba visz.) Az is látszik, hogy mindennél előbbre helyezi Jesse-t és teljesen eltávolodik a barátaitól. Hogyan talál így vissza Cordeliához, hiszen még hátra van a parabatai esküjük. Ez is kétségessé vált. Nem tudok boldogságtengert jósolni, mert CC megmondta, hogy ez a sorozat fájdalmasabb végkifejletet hozhat, mint amit tőle elvárnánk.      
Tehát hosszú várakozás lesz kivárni a Tövislánc magyar megjelenését. Sajnos nem fogom kibírni, hogy a január 31-es külföldi megjelenés után ne spoilerezzem le magamnak, ezt a Pokoli szerkezeteknél sem bírtam ki, most sem lesz másként. Tuti, hogy nem vagyok egyedül ezzel, igaz, árnyvadász barátaim?
Képek: Pinterest

Borító: Lucie, gyönyörű.

Kedvenc karakter:  James, Cordelia, Matthew.

Szárnyalás: A pengés gyilkos személyének kettős ötlete.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Erősen hatott az érzelmeimre a regény, sok volt a romantikus rész is, de talán még több szívszorító jelenet.

Értékelés: 


Nyereményjáték
 
A játékunk során minden állomáson idézeteket olvashattok az első részből, a feladat kitalálni a szereplőt, akitől az idézet elhangzik. A rafflecopter doboz megfelelő sorába írd be a karakter nevét.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Feladvány:    “– Herondale vagyok. Mi csak egyszer szeretünk.”

 
További állomások


2021. november 22., hétfő

Cassandra Clare: Aranylánc - (Az utolsó órák #1)


Hamarosan nálunk is megjelenik a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában Cassandra Clare Az utolsó órák című sorozatának első kötete, az Aranylánc. Ez a történet egyenesen Londonba repít minket, méghozzá az 1900-as évek elejére. Tartsatok velünk, fedezzük fel a rejtélyeket, üldözzük együtt a démonokat, melyek a Herondale, Carstairs, Lightwood és Fairchild családok legifjabb tagjaira várnak. Ha kitartóak vagytok, a kiadó jóvoltából megnyerhettek egy példányt ebből az újonnan megjelenő Árnyvadász-történetből.
 
Könyvmolyképző Kiadó - 2021.november
704 oldal
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Goodreads: 4,45
Besorolás: YA, urban fantasy
 
Üdv itt, az elektromos lámpák és a hosszúra nyúlt árnyékok idejében! Vannak, akik a művészetek szépségét ünneplik, vannak, akik az örömöket hajszolják vadul, és persze vannak, akik démonokkal küzdenek. Éveken át béke honolt az árnyvadászvilágban, James és Lucie Herondale, Will és Tessa gyermekei idillben nőttek fel, szerető családjuk és barátaik körében, történeteket hallgatva a jó diadaláról a rossz fölött, s arról, hogy a szerelem mindent legyőz. De minden megváltozik, amikor a Blackthorn és a Carstairs család megérkezik Londonba… és velük együtt egy ismeretlen démon is.
James Herondale a nagy szerelemre vár, s úgy véli, hogy megtalálta a gyönyörű és titokzatos Grace Blackthorn személyében. Cordelia Carstairs nagyon szeretne hős lenni, megmenteni a családját a romlástól, titokban tartva a James iránti szerelmét. Ám amikor katasztrófa sújtja az árnyvadászokat, James, Cordelia és a barátaik vad kalandokba keverednek, hihetetlenül sötét erőkkel találkoznak, és kiderül számukra a hősi lét valódi, kegyetlen ára… mint ahogy a szerelemé is.
 
Nagy ugrást tettem visszafelé az időben, ugyanis nemrég olvastam Az elveszett Fehér Könyvet, ami 2010-ben játszódik, most pedig visszatértem 1903-ba, Londonba, azt persze imádtam, hogy kedvenc boszorkánymesterem, Magnus Bane az Aranylánc regényből sem hiányzik. Nekem a Pokoli szerkezetek sorozat volt a kedvencem az Árnyvadász Univerzum eddigi sorozataiból, rajongok érte. Alig vártam, hogy újra lássam Tessát és Willt házasokként, és Jem-et Néma Testvérként, persze tudtam, hogy eltelt közben húsz év, mégis nagyon kíváncsi voltam rájuk, hogyan alakult az életük. 
Felmerül a kérdés, milyen előzmények azok, amit feltétlenül tudni kell, olvasható egyáltalán új olvasóként ez a sorozat? Javaslom, hogy a Pokoli szerkezeteket mindenképp előtte vegyétek sorra. Ezen kívül más nem feltétlenül szükséges, de nagyon sok utalás hangzik el Az Árnypiac kísértetei és a Történetek az Árnyvadász Akadémiáról sorozat egyes részeiből. 
 
Hosszú évek óta nem történt jelentősebb démontámadás Londonban, de az, hogy fényes nappal támadjanak ismeretlen démonok, az gyakorlatilag példátlan. Egy csendes piknikezésnek induló összejövetelen szó szerint az árnyvadászokra estek az égből a démonok, akik a mondénokkal nem törődve kifejezetten az árnyvadászokra vetették rá magukat. A kifröccsenő anyag a testükből súlyos sérüléseket okozott, néhányan bele is halnak, minden segítség ellenére. A fiatal árnyvadász társaság persze a saját szakállára elkezd nyomozni a felnőttekkel párhuzamosan, és a támadás okainak kiderítése mellett a gyógymódot is meg akarják találni, sokan vannak súlyos állapotban. Az események számos  akción át vezetnek el a nagy csatáig, ahol annyi minden történik, olyan sokrétű és izgalmas, hogy elállt a szavam. 
Cassandra Clare nem tud meglepni, már jól ismerem. Ebben a sorozatindító regényben is úgy járt el, ahogy tőle megszokhattam, aprólékosan kidolgozott részletekkel építette fel a cselekményt, és bőven adott teret és időt megalapozni a karaktereket. Lassan indult, de ennyi új szereplő bevezetésénél nem vártam mást. Most az egyszer úgy láttam, a szereplők megismerése nagyobb súlyt kapott, mint maga a cselekmény, bár így is volt bőven bravúros akció, hősies helytállás. A részletekre visszatérve, sokszor éreztem magam úgy, mintha a Bridgerton család valamelyik estélyén lennék, annyi gyönyörű ruha és díszlet kavargott előttem, köszönhetően a remek leírásoknak.

Karakter-vezérelt a regény, melyben igen változatos a kapcsolati rendszer és folyamatosan alakulni látszik. Igencsak figyelnem kellett a nevekre, de hamar bele lehet rázódni, főleg, hogy a családnevek ismerősen csengenek. Nem ciki, sőt ajánlott, hogy egy családfát a regény mellett tarts, szükség lehet rá. 
A fókuszban Tessa és Will gyerekei állnak, akik mindketten tudják, hogy anyai ágon a nagyapjuk révén démonvér csörgedezik az ereikben. Lucie Herondale gyerekkori élményével veszi kezdetét a regény, méghozzá arról, hogyan ismerkedett meg a szellemvilághoz tartozó Jesse Blackthorne-nal, aki Idrisben megmenti őt egy éjszaka, amikor eltéved az erdőben. Jesse az egyik legérdekesebb mellékszereplő, annyi meglepetést okozott nekem, nagyon kíváncsi vagyok rá, később hogy alakul a sorsa, itt megmutatta, mennyire önzetlen tud lenni. Most újra találkozhatnak, miután Jesse testvére Grace és annak nevelőanyja Tatjana Blackthorne is Londonba költöznek. Lucie tehát látja a szellemeket, okoz ez pár durva helyzetet, jó és rossz értelemben is, mégis valami sötét dolog előszelét érzem vele kapcsolatban. Hogy valami hétköznapi dolgot is említsek róla, író szeretne lenni, sőt épp ír is egy regényt, amelybe olykor belepillanthatunk, számos mókás pillanatot okozva, köszönhetően a nem gyenge szarkasztikus humorának. Lucie lesz a következő rész főszereplője, elég a borítóra nézni, és a regény végén mindenki tudni fogja, hogy bizonyos dolgok nem maradhatnak következmények nélkül Cassie-nél, szóval eléggé aggódom érte. 

James Herondale pedig Grace-el, Jesse húgával áll baráti kapcsolatban, korábban szintén Idrisben találkoztak évente egyszer a családi nyaralások alkalmával. James erős vonzalmat érez Grace iránt, de valahogy nincs ezzel minden rendben. Nem akarok mélyen belemenni, mert spoileres lehet, de annyit mondhatok, utáltam Grace-t, aki egy manipulatív személy, minden szavának és tettének nyilvánvalóan nyomós oka van.  Gyönyörű, hibátlan kívülről, de az első perctől bennem volt, hogy nem tudok megbízni benne. El kell ismernem, hogy első osztályúan kreált karakter, aki sok galibát fog még okozni. James a főhősünk, lehet, hogy sokan Will No.2.-t várnak a karakterétől, de ő teljesen más, mint amilyen az apja volt. Nyugodt, gondoskodó, kedves, nagyon tud törődni azokkal, akikhez kötődik. Viszont ugyanolyan mélyen tud szeretni, mint minden Herondale. Jó lenne, ha időben rájönne, ki érdemes a szeretetére. 
Szintén most érkezik Londonba Cordelia Carstairs a bátyjával Alastairrel és anyjukkal, főképp azért, hogy kapcsolatokat erősítsenek a többi árnyvadász családdal, ugyanis Cordelia apját egy rossz döntés miatt bebörtönözték Idrisben és rájuk férne a támogatás. Emellett Cordelia és Lucie parabatai esküt kívánnak tenni, ehhez alapos összecsiszolódásra van szükségük. Cordelia van a könyvborítón, és valóban őt éreztem a főszereplőnek, nagyon bátor és tudatos, büszke arra, hogy ő forgathatja a Cortanát. Mindig egy lépéssel előre gondolkodik, ez nagyon tetszett benne. Ő teljesen más hősnő, mint az eddigiek, mivel folyamatosan utaztak, nincs szoros baráti köre, a család a legfontosabb, és ezért is küzd kitartóan az apjáért. Mindenkihez igazán kedves, jó kapcsolatépítő, és akik a bizalmába kerülnek, azok mellett a végtelenségig kiáll. A harcok során mindent belead, kockáztat, és sikeres, inspirálja a környezetét. Titokban szerelmes Jamesbe, ez nem spoiler, és nagyon szurkolok neki, hogy viszonzásra találjon ez a szerelem, vannak erre utaló jelek, mint például a Suttogószoba jelenet a második képen. Nagyon megszerettem őt, megkockáztatom, a legjobb hősnővé válhat. 

A Vidám Zsiványok baráti társaság tagjait a már említett James Herondale,  Thomas Lightwood, Christopher Lightwood és Matthew Fairchild alkotja. Fantasztikus a dinamikája ennek a csapatnak, négy barát, akik az "egy mindenkiért, mindenki egyért" típusú társaság, sokat bohóckodnak, de odateszik magukat ha kell, vigyáznak egymásra és a két lányra. Matthew volt közülük a kedvencem, őszinte lélek, óriási szíve van, és egy kis alkoholproblémája. Nagyon sok van a karakterében, remélem a következő részben lesz valaki, aki a támasza lehet, akit közel enged magához, mert ez az önmarcangolás nem vezet sehova. A szívem szakadt meg érte a végén, amikor Magnus-al váltott pár szót. 
Visszakanyarodva a regényhez, ami az én szívemhez extrán közel áll, azok a különféle kapcsolatok, a testvéri, a baráti, szülő-gyerek közötti szeretet, vagy akár a szerelmi szálak, amelyek ebben a történetben is jelentős szerepet kapnak.  Cassie mesterien szövi a cselekmény szálait, de a karakterek közötti különböző interakciók, viszonyok kavarásában igazi nagymester. Az biztos, hogy ő is fejlődik, és toronymagasan jobban megírt ez a regény, mint az első, de egyvalami ugyanúgy jelen van, mint az elején, az a karakterek sokszínűsége, szó szerint. Mindig szerepelnek LMBTQ+ karakterek, és nem olyan kötelező jellegű érzéssel, mint más YA regényekben, hanem abszolút természetességgel, még ebben az 1900-as évek elején játszódó regényben is. El tudja velem hitetni, hogy ez akkor is létező állapot volt, Anna és mások karakterén keresztül láthattam, hogy ki hogyan vállalta fel önmagát. Alastair karakterét kell még kiemelnem, őt utáltam korábban, de most végre sok dologra fény derült, már maximálisan vele érzek, eléggé más megvilágításba került a személyisége. Nagy változásokon ment keresztül, sok mindenben hibás volt a múltban, de már látszik, hogy merre tart. Ó és nagyon élveztem a Cordeliával meglévő testvéri kapocs megnyilvánulásait. 

Annyira jó volt újra találkozni a régi szereplőkkel. Cassie nagyon jól megoldotta, hogy jelen legyenek, de ne legyen túl hangsúlyos a szereplésük, pont annyira vegyenek részt a történetben, amivel nem nyomják el az új szereplőket. Magnus hozta a formáját, szokás szerint odatette magát, ha segítségre volt szükség, és ott volt, amikor lelki problémákat kellett megoldani. Senki sem ismeri úgy a családok jellemvonásait, mint ő, aki generációkon át figyelemmel kísérte a sorsukat. Jem volt a másik favoritom, annyira sokat segített Jamesnek főleg, de Cordeliának is. Sokszor kérik a tanácsát és mindig teljes figyelemmel és odaadással válaszol. 
Cassienek sikerült ennek a regénynek a végén is összetörni a szívemet. A könyv gyakran tartalmazott Will és Tessa jeleneteket, és voltak ezekben jócskán szerelmes pillanatok is. Ezt megfejelte a szerző a végén egy visszaemlékezéssel, mégpedig Will és Tessa esküvőjéről. Gondolhatjátok, kiért szakadt meg a szívem, miközben ezt olvastam. Az a levél.... 
Jó kis bevezetés volt ez a regény a további konfliktusok kibontásához, de legalább alaposan megismerhettem a szereplőket. A szerelmi szálak bonyolultak, még jó, hogy én pont ezt (is) szeretem Cassie-ben. A szerelmi háromszög ezúttal akár négyszögnek is beillik, James/Grace/Cordelia/Matthew sokszög  alakulására nagyon kíváncsi vagyok. 
Nézzétek el nekem, de nem tudok felsőfok nélkül beszélni erről a könyvről, imádtam minden sorát. A várakozás kínját sem kell ecsetelnem, mennyire kívánom olvasni a folytatást. Lassú szenvedés lesz, de enyhítem majd azzal, hogy újraolvasom az egész Pokoli szerkezeteket és az Árnyvadász Akadémia  novellákat.
Képek: Pinterest
 
Borító: Gyönyörűséges Cordelia.

Kedvenc karakter: Cordelia.

Szárnyalás:  Lucie és Jesse jelenete a folyó mellett.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: A szívem végig erősen dobogott, hol a démonok miatt, hol a szereplők érzelmei vitték fel a pulzusom.  

Értékelés: 

 
 
 
NYEREMÉNYJÁTÉK

Felismered a képen látható híres árnyvadászt? Ha igen, nincs más dolgod, mint beírni a megfejtést Rafflecopter doboz megfelelő rubrikájába, így esélyed lehet megnyerni a kiadó által felajánlott könyvet.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
 
a Rafflecopter giveaway
 
 


2021. október 31., vasárnap

Cassandra Clare, Wesley Chu: Az elveszett Fehér Könyv (A legősibb átkok #2)

A napokban magyarul is megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Az elveszett Fehér Könyv, amelyben Cassandra Clare és Wesley Chu A legősibb átkok sorozatában egy újabb Malec történettel örvendeztet meg bennünket. Kövesd végig a blogturnét, ismerd meg a regényt, és ha szerencsés vagy, egy példányt meg is nyerhetsz!
 
Könyvmolyképző Kiadó 2021. Vörös pöttyös
464 oldal
Fordította: Kamper Gergely
Goodreads: 4,0
Besorolás: Árnyvadász Univerzum, urban fantasy

Malec. ​Számukra egy veszedelmes küldetés a gonosz birodalmába nem egyszerűen munka, hanem romantikus kirándulás.
Az élet szép Magnus Bane és Alec Lightwood számára. Együtt élnek egy mesés lakásban, boszorkánymester fiukkal, Maxszel, aki épp járni kezdett, New York utcái pedig békések és csendesek – mármint épp annyira békések és csendesek, mint általában.
Mígnem egy éjjel két régi ismerős tör be Magnus lakásába, és ellopják tőle a nagy hatalmú Fehér Könyvet. Magnus és Alec, felismerve, hogy a tolvajokat ártalmas erők irányítják, mindent félredobnak, hogy visszaszerezzék a könyvet, mielőtt nagyobb kárt okozhatnak. Egészen Sanghajig kell követniük őket, Clary, Jace, Isabelle és a frissen árnyvadásszá avatott Simon segítségével.
Ám Sanghajban gyorsan kiderül, hogy sokkal nagyobb a baj, mint gondolták. Egy erőszakos támadás miatt Magnus mágiája egyre megbízhatatlanabb lesz, és ha nem tudják a városba özönlő démonok útját állni, jobb híján követniük kell őket oda, ahonnan jöttek – a holtak birodalmába. És amivel szembetalálják magukat, sokkal különösebb és aljasabb, mint amire valaha számíthattak…
Vajon sikerül-e leszámolniuk a fenyegető veszéllyel? És hazaérnek-e időben, mielőtt a gyerekük teljesen kikészíti Alec anyukáját?
Csatlakozz a csapathoz, és éld át a kalandjaikat!

Szerintem semmi szükség arra, hogy elkezdjem ecsetelni, mennyire elkötelezett vagyok az Árnyvadász Univerzum mellett, és minden egyes új olvasmány megjelenését tűkön ülve várom. Ez nálam alap és az is marad, míg le nem zárul minden, akkor meg lehet elölről kezdeni. Amikor először hallottam A legősibb átok sorozatról, boldoggá tett, hogy itt a kedvenc  párosaim egyike, Magnus és Alec lesznek a főszereplők, rájuk épül ez a melléksorozat. (Első rész értékelése ITT) A második részt  olvasva kicsit változott a véleményem, rájöttem, hogy Magnus van leginkább a központban meg  a többi boszorkánymester, a pokol hercegei, a démonokkal való örök küzdelem a béke fenntartásáért. Imádom Cassie-ben, hogy nagy gondot fordít a regényeiben a szerelem különböző formái, pl. az LMBTQ+ megjelentetésére, természetesen a Malec szál sem lesz mellékes a sorozatban, mindössze rájöttem, hogy az első rész kapcsolatépítési folyamata nem lép főcsapássá, és ugyan vannak romantikus pillanatok, sőt, a legnagyobb káoszban is találnak intim együttlétre lehetőséget, a fő mondanivaló azonban nem a kettejük romantikája.
Időben  Az Árnyvadász Akadémia sorozat után és jóval  a Lady Midnight előtti időszakban járunk, tehát a sorozat első részéhez képest 3 évvel később, 2010-ben. Természetesen  Magnus és Alec továbbra is a főszereplők, de ebben a részben csatlakozik a küldetéshez a régi nagy csapat, Clary, Jace, Isabelle, Simon, és ez nekem nagyon jólesett, imádtam viszontlátni őket.

Magnus és Alec a hétköznapok boldogságát élik, nevelik a kis Maxot, aki egy édes kis szeretetgombóc, de 24 órás figyelmet igényel, ugyanis játszás közben rendszeresen felgyújt dolgokat, vagy épp a mennyezeten lógva nevet le az apukáira. Egyik éjjel azonban megjelenik a lakásukban  Sinjun és Ragnor Fell és elviszik a Fehér könyvet, amit Magnus a gyerekkönyvek közé rejtett. Illetve leginkább elöl hagyta, szóval nem volt nehéz megszerezni. Ráadásnak Sinjun egy mágikus tüskés tőrt vág Magnus mellkasába, ami különleges erőt ad neki, csakhogy ez veszélyes dolog, mert egyre többet kíván majd ebből az erőből, és a harmadik vágás után  Sammael szolgálatába kerülhet örökre. A feladat tehát adott, vissza kell szerezniük a Fehér könyvet. A nyomok Sanghajba vezetnek, és Alec ragaszkodik hozzá, hogy ne egyedül induljanak útra. Maxot Alec anyjára hagyják, és a régi bandával indulnak útra, de már a megérkezésük is szó szerint bukdácsolással indul, mert a portálokat  zavarja valami ismeretlen erő.
Már eddig is tudtam, hogy Sanghaj Jem szülővárosa, de nem sejtettem, hogy itt újra találkozhatok vele, sőt a leszármazottaival is, ugyanis ők vezetik a helyi Intézetet. Nagyon tetszett, ahogy a kínai motívumok, az építészet, a legendák mind beépültek a történetbe. A helyi árnyvadászok közül Tian lett a segítségükre, és egyből szimpatikussá tette őt, hogy alvilági szerelme van, amit ugyan a családjaik elfogadnak, de a klávé nem nézné jó szemmel. Mindig jó  látni, hogyan működnek más országban az árnyvadászok, milyenek a helyi Intézetek,  jó volt újra Árnypiacon járni, vagy akár megismerni a helyi különlegességeket. Igazából még a megemlített kínai kaják illatát is érezni véltem. Részletesek és érzékletesek voltak a leírások, szívesen ott lettem volna velük. Részben. Ugyanis a történet nagy része az alvilágban játszódik, Sanghaj negatív verziójában, ami gyakorlatilag a pokol helyi verziója, úgyhogy a társaság immár másodszor is lejut a pokolba Magnus kedvéért.
Engem el tudott varázsolni a cselekményszál, izgultam a harcok során, egészen új problémák merültek itt fel, a portálok ontották magukból a démonokat, küzdelemből nem volt hiány. Mellesleg nem csak díszletnek volt ott a régi banda. Megvolt ugyan a maguk baja,  Jace például azon gondolkodott, elfogadja-e a felkérést a new yorki intézet vezetésére. Ő egyébként nagyon sokszor hozta a régi formáját a beszólásaival, vicces volt, és még mindig hatalmas az egója. Simon volt a legnagyobb gondban, őt mentálisan nagyon megviselte a barátja halála az Akadémián, ezt nem heverte még ki, ő volt az, aki a legtöbb átalakuláson és megpróbáltatáson ment át a közelmútban. Sajnos itt sem kerülik el a borzalmak, miután Sammael pontosan tudja, miért is felelős Simon. Izzy és Clary azért meg kell hagyni, nagyon jól megállták a helyüket, Izzynek volt egy különösen lehengerlő jelenete, ami emlékezetes marad az olvasóknak.

A végső csata után átmenetileg rendeződnek az erőviszonyok, bár Sammael egy nagyon fontos dolgot megtanult Magnustól és barátaitól, a csapatmunka sikert hoz, tehát a pokol hercegeinek is együtt kell fellépniük a fenti világ ellen. Sőt, meg fognak idézni valakit, akinek említése kapcsán igencsak megborzongtam. Milyen jó, hogy a könyv végére egy cuki novella került, ami felemelte a könyvértékelésemet, ami addig a 4 csillag körül állt. Ugyanis eddig a pontig nem voltam eléggé elégedett. Izgalmas a történet és végig feszültségben tartott, de valahogy éreztem, hogy ebben a regényben Cassie kevésbé volt jelen, mint a társszerzője. Voltak ennek is előnyei, de nekem hiányzott nagyon a régi hang. És hát, tudtam, hogy mindenki megmenekül. Zárójelben megjegyzem, hogy kicsit zavart, hogy a mellékszereplők említésekor külön ki volt hangsúlyozva, hogy már felnőttek. A nő, a férfi, így voltak említve gyakran a nevük helyett. Ezt nem kellett volna. Annyi idő még nem telt el, hogy ennyire élesen jelezni kelljen a felnőttségüket.
A záró novellában megkaptam, amit hiányoltam. Annyira, hogy a könnyem is kicsordult egy részletnél, mert Cassie elérte, hogy a szívem eldugott zugában lévő érzelmek is megmozduljanak egy réges-régi kedves szereplő kapcsán,  egy angyalféleség átsuhant felettem abban a pillanatban.
A kedvenc idézetemet a regényből muszáj megosztanom, ez annyira maga Magnus, hogy jellemzőbbet nem is lehet találni.
"– Jelen állás szerint – felelte Magnus – az élet abból áll, hogy újra meg újra a szeretetet választjuk, hiába tudjuk, hogy sebezhetőek leszünk miatta, és hogy később még nagyon fájhat. Talán nem is olyan sokkal később. Igazából nincs is választási lehetőségünk. Vagy a szeretet mellett döntünk, vagy egy üres világban élünk, ahol nincsen senki rajtunk kívül. És úgy aztán tényleg rettenetes leélni egy örökkévalóságot."
Összességében mindenképp csakis ajánlani tudom ezt a sorozatot, számomra akkor is izgalmas volt, ha tisztában voltam azzal, hogy mindenki megmenekül, hiszen már olvastam az időben később történteket. A szerzők kiemelték az összefogás, a szövetség erejét, együtt legyőzhetetlen ez a csapat. Mindezek mellett sokszor előjön az apaság témája, jó volt látni mindkét apukánál a végtelen szeretetet és felelősségtudatot, sosem feledkeztek meg arról, ki várja őket otthon. Maga a cselekményszál kellően izgalmas volt ahhoz, hogy várjam a harmadik részbeli nagy összecsapást, amire minden jel utal, hogy el fog jönni a The Black Volume of the Dead-ben (talán jövőre várható a magyar megjelenés), de ugyanakkor azt is látom, hogy az itt megismert aspektusok részei lesznek a végső sorozatnak, a The Wicked Powers-nek, ami 2023-ban jön ki majd.
Imádtam a rengeteg apró részletet, ami összeköti a történetet a többi könyvvel, az utalásokat, amiken el lehet gondolkodni. És a végén szereplő esemény feltette a koronát a regényre, és felejthetetlenné tette számomra. Igazi árnyvadászoknak nem fog csalódást okozni!
Képek: Pinterest

Borító: Fantasztikus.

Kedvenc karakter: Magnus

Szárnyalás: Ha nem számítom bele a végén a novellát, akkor Izzy jelenete.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Voltak ugyan romantikus pillanatok, minden párosnál, mégsem ezen van a hangsúly. Erőteljesebbnek éreztem az apaság kiemelését.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!


Nyereményjáték
 
Hát lehet nem imádni Malec párosát? :) A mostani nyereményjátékunk során minden állomáson találtok egy Malec idézetet, a feladat, hogy eltaláljátok mely Árnyvadász könyvből idéztünk, és beírjátok a címet a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)
 
Feladvány– Árnyvadász vagyok. – jelentette ki Alec. – Erről szól az életem, Magnus. Nem miattad mentem el. Legközelebb szeress bele egy biztosítási kárbecslőbe vagy…
– Alexander. – szakította félbe Magnus. – Nem lesz legközelebb. – Közelebb hajolt, a homlokát Alec homlokának támasztotta, zöld szemével a fiú szemébe nézett.

 
További állomások: 
10.31 Kelly és Lupi olvas
11.02 Readinspo



2020. november 25., szerda

Cassandra Clare - Wesley Chu: A mágia vörös tekercsei (A legősibb átok #1)


Az Árnyvadász univerzum imádott párosa, Alec és Magnus végre megkapta a saját trilógiáját Cassandra Clare és alkotótársa, Wesley Chu tollából! A sorozat első kötete A mágia vörös tekercsei címet kapta és a Könyvmolyképző Kiadó jelenteti meg.  A blogturné során  három blogger véleményezi a történetet, és ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a regény egy példányát.
 
Könyvmolyképző Kiadó 2020.
416 oldal
Fordította: Kamper Gergely
Goodreads: 4,20
Besorolás: urban fantasy, ya
 
Magnus Bane boszorkánymester és Alec Lightwood együtt utazzák be a világot.
Magnus Bane csak egy jó kis vakációra vágyott Alec Lightwooddal, az árnyvadásszal – pazar európai körutazásra. Csakhogy jóformán meg sem érkeznek Párizsba, amikor előkerül egy régi barát, és híreket hoz egy Karmazsin Kéz nevű démonimádó szektáról. Egy szektáról, amit minden jel szerint Magnus alapított. Réges-régen. Viccből.
Magnus és Alec Európát átszelve veszi üldözőbe a Karmazsin Kezet és titokzatos vezetőjét, mielőtt a szekta még nagyobb kárt okozna. Ha nem lenne elég baj, hogy a romantikus vakációnak lőttek, lépten-nyomon démonokba ütköznek, és már azt sem tudni, ki a barát, ki az ellenség. Miközben az igazság után kutatva egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, Magnusnak és Alecnek jobban meg kell bíznia egymásban, mint valaha – akkor is, ha így rég rejtegetett titkok kerülnek a felszínre.
 
Borítószerelem - második látásra! Végtelenül hálás vagyok a kiadónak, hogy nem azt a nagyon bénácska borítót vette meg a magyar kiadáshoz, amivel eredetileg megjelent a regény. Szerencsére ez a változat illik az Árnyvadász univerzum többi sorozatához, őszintén nem is értettem az első próbálkozást.
 
Hatalmas örömmel veszem a kezembe Cassandra Clare bármelyik könyvét. Magnus és Alec regényét pedig különösen izgatottan vártam, mert az ő párosuk az egyik kedvencem a kezdetektől fogva. Először azonban nem nagyon értettem, hogyan kanyarodunk ennyire vissza az időben, hiszen ez a történet az alicantei csata után játszódik,  az Üvegváros után, a Bukott angyalok városa idején, amikor tényleg elutaztak Magnusék egy hosszabb európai utazásra. Két oldala van ennek a dolognak, egyrészt imádtam velük tölteni minden egyes percet, hiszen az izgalmas kalandok mellett az ő kettejük kapcsolata  a fő mondanivaló természetesen. Annyira kevés könyv foglalkozik az LMBTQ+ témával, Cassandrának pedig szívügye erről is írni, ezt a köszönetnyilvánításban is olvashatjuk. Másrészt mivel olvastam az összes eddig megjelent könyvet, tudtam, hogy mi az Éjsötét Királynő vége, tehát nem  tudtam száz százalékosan izgulni az életükért egy-egy összecsapásban, hiszen napjainkban is boldogan élnek.
Ez a kis ellentmondás mégsem tudott elvenni a kalandok élvezetéből, mert nagyon is meg akartam ismerni ennek a kapcsolatnak az építkezését, lépésről lépésre, annak minden élvezetével és buktatóival együtt.

Magnus meg akarja mutatni az egész világot Alecnek, az a terv, hogy az út során ők ketten is jobban megismerkedjenek, de emellett el is akarja bűvölni a srácot, és mi is lehetne erre a legalkalmasabb első  helyszín, mint Párizs? Miközben éppen elmerülhetnének a romantikában, Alec egy démonharc közepébe csöppen, kisegíti a párizsi árnyvadászokat, de mindezek után a szállodában sem pihenhetnek meg, ott meg Tessa bukkan fel egy portál segítségével és közli  a Spirális Tanács megbízását, Magnus haladéktalanul keresse meg és semlegesítse a Karmazsin Kéz nevű démonimádó szektát. Magnusnak hiányoznak az emlékei egy időszakról, pontosan amikor ez a szekta alakult, és felmerül az alapos gyanú, hogy ő maga alapította, igaz, hogy heccből és csupa vicces tevékenységet végeztek, mint pl. a gazdagok kirablása és a pénz szétosztása kórházak között, valamit gyerekek mentése, különösen, ha riadt démonivadékokról volt szó, mint amilyen Magnus maga is volt gyerekként. De aztán történt valami, ami miatt Magnus mindent elfelejtett, hosszú évek teltek el, de most újra feléledt a szekta, emberek tűnnek el és folyik a zavarkeltés az alvilágiak között. 
Alec gondolkodás nélkül Magnusszal tart, elindulnak az első nyomokat követve Velencébe. A luxusvonaton ismerik meg Sinjunt, aki szintén boszorkánymester és ő is a szektát keresi, bosszút akar állni, mivel évekig behálózták őt is. Magnus érez némi felelősséget emiatt, így hárman vetik bele magukat a kalandokba.

Szerintem Magnus az egyik alappillére az egész Árnyvadász univerzumnak. Ő az, aki mindenhol ott volt, van és remélhetőleg lesz is. Eddig nem találkoztam olvasóval, aki ne szerette volna őt. Tudhattunk róla már sok mindent, de igazából ez a könyv mutatott meg fontos eseményeket a múltjából. Köztük olyan pillanatokat, amikor ráeszmélt, ki is ő valójában, és ez a felfedezés mit okozott a környezetében. Hogyan próbálta egész életében feldolgozni a gyermekkorában átélteket, hogyan tanulta meg lassan a képességeit, hogyan tudja feldolgozni a saját hallhatatlanságát, miközben a szerettei halandók. És itt a jelenben újra átéli egy szerelem kibontakozását, ettől meglehetősen tart, bizonytalan a kimenetelben, hiszen most egy árnyvadászba szeretett bele, aki felesküdött olyan dolgokra, ami akár közéjük is állhat. Magnus több száz éve él, és bizony nem minden tettére lehet büszke, de aki egy kicsit is ismeri őt, az tudja, hogy sosem lehetett  gonosz. Én feltétel nélkül megbíztam benne, ahogy Alec is.
Alec édesem, őt illetően tényleg nehéz volt visszamenni az időben, hiszen itt épphogy túl van azon, hogy felvállalta önmagát egy homofób környezetben való felnőtté válás után, ismeri a klávé merev hozzáállását, mégis meg meri tenni a maga első lépéseit. Közben meg tudjuk, mivé nőtte ki magát ő maga is a későbbiekben, és mennyire meg tudta változtatni a saját megítélését. Szépen ívelt folyamat volt ebben a regényben, hogy odajusson, elfogadhatatlan a klávé némely törvénye.
Kettejük kapcsolata ... wow... Mindkettejüknek megvannak a maguk démonjai (szó szerint is). Magnus fél bizonyos titkok kiderülésétől, amik kettejük közé állhatnak, Alec tart Magnus exeitől, és nem érti, hogyan szeretheti Magnus pont őt? Magnus folyton meglepődik, hogy Alec küzd érte és megmenti, bármi is álljon közéjük. Annyira összeillenek ők ketten, semmi kétség, egymásnak vannak teremtve.

Egyszerűen imádtam az itt-ott felbukkanó ismerős szereplőket! Elsőként máris ott volt Tessa, aki aztán igazán tudja, milyen érzés árnyvadászt szeretni, és emlékezni erre hosszú-hosszú időn át. Könnyem kicsordult Willre való utalásnál. Aztán jöttek még sokan, Raphael, Lily, Hypatia, Bat, Catarina, Malcolm Fade, Barnabas, Johnny Rook és még párat nyilván kihagytam..
Volt más meglepetés is a szerelmi kapcsolatok terén, a szerzők megmutatták Helen Blackthorn és Aline Penhallow megismerkedését egészen az első randira hívásig. Számomra ez is szívmelengető volt, annyira helyesek voltak.

Imádtam a helyszíneket, igaz Párizsban és Firenzében még nem jártam, de Velencében és Rómában többször is. Látszik, hogy Cassie is személyesen járt ezeken a helyeken, szerzett ihletet, megvolt ezeknek a helyeknek az atmoszférája a történethez. Megint eszembe jutott, mennyire jó szokása az árnyvadászoknak az utazással töltött év, amikor sorra járják az intézeteket. Micsoda barátságok születnek így.

A fergeteges akciójelenetek megadták az izgalmasságát a cselekménynek, egész sor új démonfajt ismerhettem meg a harcok során. Persze szerintem egy olvasó sem gondolta komolyan, hogy a regény az újdonsült szerelmesek vakációja lesz kizárólag, de azért volt pár csendes pillanat, amikor végre közelebb kerülhetett a párosunk. Sajnos folyton beleszólt valami vagy valaki a gyengéd pillanatokba, szóval egészen a végéig várnom kellett a lényegre, de megérte. 
"Nem akarok én már mást szeretni."  ez volt a legszebb mondat számomra a könyvben, természetesen Magnustól.
"Soha senkit nem szerettem így, mint téged." ez pedig Alectől. 
 
A történet végén olvasható zárójelenet megdöbbentett, leesett az állam konkrétan. Nem éreztem amúgy hatalmas függővéget eddig a jelenetig, de utána átgondoltam, mégiscsak bevetette Cassie a szokásos horgocskáit! 
Mivel tudnám mással befejezni, minthogy újabb várakozási időnek nézek elé, várom a következő részt, ebből a sorozatból éppúgy, mint a többi Árnyvadász univerzumos soriból. Szerencsére Cassie történetei pár évig még biztosan elszórakoztatnak, engem éppúgy mint a többi, lélekben árnyvadász olvasót.

Borító: Eszméletlenül gyönyörű.

Kedvenc karakter: Magnus

Szárnyalás: Alig tudok választani, de nekem az epilógus volt a legkedvesebb részem.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Abszolut ya, nem lépi át a kategóriát.

Értékelés: 



Nyereményjáték

A mostani játékunk során csodálatos idézeteket találsz, amik Alechez vagy Magnushoz köthetőek. A feladatod, hogy beírd a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy melyik Árnyvadász regényből idézünk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

– Honnan jött ez most, Alexander? Nem hazudok neked. Ha szeretnél tudni rólam valamit, csak kérdezz!
– Marhaság – jelentette ki nyersen Alec, miközben az ingét gombolta. – Kedves vagy, vicces meg minden, de őszinte az nagyon nem, cukorborsó. Egész nap képes vagy mások problémáiról fecsegni, de magadról meg a múltadról egy árva szót sem szólsz. Amikor kérdezek valamit, vonaglasz, mint kukac a horgon.

Állomások:
11.25  Kelly és Lupi olvas
11.27  Readinspo




Rendszeres olvasók