E. Lockhart: A hazudósok családja (A hazudósok 0.)

Ciceró Könyvkiadó 2022

312 oldal

Fordította: Heinisch Mónika

Goodreads: 3,79

Besorolás: YA, realista, lélektani

Egy szélfútta magánsziget Massachusetts partjaitól nem messze.
Egy éhes óceán, melyben titkok és bánatok örvénylenek.
Egy megszállott örökösnő. Egy ellenállhatatlan, kiismerhetetlen fiú.
Megbocsáthatatlan árulások és rettenetes tévedések nyara.
 

Üdv megint a Sinclair családban.
A hazudósok családjában.

El se hiszem, hogy már nyolc éve jelent meg A hazudósok, a regény, ami akkorát ütött, hogy ennyi idő után is azt mondom, nálam a top 10 kedvenc könyv között van, még mindig. Ez egy olyan sztori, amihez nem tudok elképzelni folytatást, viszont egy előzménykönyv abszolút megállja a helyét. Főképp ebben az esetben, amikor az új regény nem akarja überelni az elsőt, hanem egyfajta kiegészítés, vagy épp jó kis nosztalgia.

A sztorit Johnny édesanyja meséli el, Carrie, aki a hazudósok anyukáinak, a három nővérnek tinikorába repíti vissza az olvasót, 1987 nyarának titkos eseményeihez. Az igazságot csak Bess, Carrie és Penny ismeri erről a nyárról, akik jól tudják, hogy a Sinclair család tagjaiként nem engedhetik meg maguknak a botrányt, ez a család a végsőkig színlel, hazudik, fenntartja a látszatot, akkor is, ha belülről belepusztulnak. Imádtam visszatérni a Beechwood-szigetre, ami ekkor még másképp nézett ki, most az eredeti házakat ismerhettem meg, még az átépítések előtt. Ekkor még Dean-nek is volt háza, a lányok nagybátyjának, és az ő két gyereke is a szigeten nyaralt, ezen a nyáron még vendégeket is hoztak, három srácot. Penny is meghívta egy barátnőjét, szóval a három nővér anyja, Tipper elemében lehet, bár először panaszkodik, de végül is imádja a szigeten a nyüzsgést, a vendéglátás csakis kifogástalan lehet. A család hangulatát beárnyékolja a korábbi tragédia, a legkisebb lány, Rosemary belefulladt a tengerbe egy óvatlan pillanatban. Nem beszélnek róla, elnyomják ezt a fájdalmat is, úgy tűnik Carrie viseli a legrosszabbul, nagyon hiányzik a húga. Korábban fájdalmas arcműtéten esett át, ami rengeteg fájdalommal járt, erős fájdalomcsillapítókra szorult, ez olyan mértékben függővé tette, hogy azóta a szülei gyógyszereit is dézsmálja. Gyakorlatilag kontroll nélkül kapkodja be a szereket, saját szisztémája szerint. A bódultságai alatt megjelenik neki Rosemary szelleme, ami ad a történetnek egy fura misztikusságot. 

A sziget most vidám, élettel teli, egymást érik a családi játékok, citromkeresés, vitorlázás, úszás, tenisz, krikett, a társaság összebarátkozik, és persze kialakulnak közelebbi kapcsolatok is. Lesz itt romantikus első csók, flörtölések és csalódások. A csalódás egy tragédiához vezet, de hogy mi történt valójában azon az éjszakán, és hogyan keverednek ki ebből a szituációból, azt olvasnotok kell. 

Fentebb említettem, mennyire szívesen utaztam képzeletben újra a szigetre, ehhez hozzájárult az előző generáció kora, ugyanis 1987-ben hasonló korú voltam, úgyhogy az összes pop-kult utalás betalált, ezt nagyon élveztem. Ami még elvarázsolt, az Tipper vendéglátása, a vacsorák, ahogy a nagy házban összegyűltek és különleges finomságokat ettek, de akár a strandra, vagy vitorlázni mentek, vitték magukkal az ilyen-olyan szendvicseket. Kész gasztronómiai utazás volt, rengeteg sütivel, édességgel.

De a lényegre térve, a szerző szépen megmutatta, hogyan működik ez a család, a lányok viselkedését mennyire befolyásolja a szülők elvárása. Carrie a mesélő, a főszereplő, a nővérek közül ő a legproblémásabb is egyben, kezdve a függőségével, ami egészen furcsa okból indult ki. Meg kellett műteni az állkapcsát, pedig a többi lányé tökéletes. (Kisebb spoiler, de nyilván kiderül valami arról, miért is van ez így.) Sokat lamentál Carrie arról is, honnan van a családnak a vagyona, Dean miből él, ezen a szálon is kutakodik. Yardley, Dean lánya okoz is meglepetést, ha valaki, akkor ő is megérdemelne egy saját regényt, annyira erős a karaktere. A pasija és a barátai behozták a szigetre a tesztoszteron löketet, nyilvánvaló volt, hogy ha tinédzserek összevegyülnek, abból kapcsolatok lesznek, ami generálja a versengést, a rivalizálást. 

A szerző írásmódja mit sem változott, remekül gerjesztette a feszültséget, bár nem volt annyira traumatikus az ütés, mint A hazudósokban, azért tudott a végére egy plusz csavart varázsolni. Megmaradt az a szokása is, hogy klasszikus meséket sző a fejezetek közé, ami kapcsolódik a cselekményhez. Meg kell említenem Carrie monológjait is, főleg a drog és altató hatása alatti hosszú vagy éppen kapkodó mondatait, amelyek remekül tükrözik az állapotát, a zaklatottságát. Ez a történet is ugyanúgy beszippantott, alig tudtam letenni, élveztem a napsütést, a tengert, a nyarat és az izgalmasan alakuló cselekményszálat, amit remek karakterek keltettek életre. A regény erőteljesen foglalkozik a gyászfeldolgozással, a felnőtté válással, a családi kapcsolatokkal. Itt is éreztem azt a hatást, hogy kívülről minden idilli, napfényes, fincsi, rendezett, de belül ott lappang a feszültség, a kegyetlen igazság. Azt mindenképp elérte a szerző, hogy újra akarjam olvasni az eredeti regényt is, mert kaptam néhány hiányzó puzzle darabot, és biztosan egész másképp hatna néhány részlet, például az anyukák egymáshoz intézett mondatai. 

Nyomatékosan felhívom minden olvasó figyelmét, hogy semmiképp nem szabad ezt a regényt A hazudósok előtt olvasni, bármennyire csábító a 0. rész besorolás, már az első fejezet első mondatában lespoilerezi a könyvet. Ugyanakkor önálló regénynek simán ajánlanám, ha valaki nem akarja olvasni a WWL-t a sokkoló hatása miatt.

Ha felkeltettem az érdeklődésedet, nyugodtan elolvashatod a spoilermentes értékelésem A hazudósok regényről. Én azt javaslom elsőként, utána viszont remek kiegészítést ad ez a regény. 

Kép: Pinterest

 

Borító: Tetszik.

 

Kedvenc karakter: Carrie, Yardley.

Szárnyalás: A sziget hangulata.

 

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Kétségtelenül hat az érzelmekre a cselekmény fordulata, letaglóz, szíven üt.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Frank Márton: A világ peremén (Páratlanok#1)

Ciceró, 2017
320 oldal
Besorolás: YA, fantasy

Szeptember 8-án egy rejtélyes tesztet íratnak a diákokkal szerte a világon. Másnap tizenhárom fiú (köztük a francia Gerard Montes) eltűnik. Gerard és sorstársai egy üres pusztán, végtelen erdők peremvidékén térnek magukhoz. Kik rabolták el őket, és miért? Vajon képesek lesznek-e legyőzni a hazatérésük útjába álló akadályokat: a közelgő telet, a vadállatokat és a titokzatos hatalmakat, amelyek a háttérből a szálakat mozgatják? Vajon túlélheti-e Gerard és Helen szerelme, hogy ilyen távol kerültek egymástól? S a fő kérdés: a tizenhárom, teljesen különböző egyéniségű és nemzetiségű fiú megtalálja-e a közös nyelvet egymással, és össze tud-e fogni egy közös cél érdekében?

A Páratlanok˗trilógia első kötete filmszerűen pergő történet, teli meghökkentő fordulatokkal és őszinte érzelmekkel.

A borító. Igen, az tehet mindenről:). Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt és az, hogy úgy döntsek, ez a könyv kell nekem bármiről is szól, egy másik másodperc volt csupán. Aztán persze elolvastam a fülszövegét is és akkor döntöttem úgy végleg, hogy igen, szeretném megismerni a történetet is. 

Igazából nem is tudom, hogy mit hittem, mi lesz a könyvben. Egy túlélőtábor valami nagy rejtéllyel a háttérben? De akkor mit keres ott az a hatalmas farkas? Egy modernkori Legyek ura? Vagy egy újabb Éhezők viadala? 

Hát valójában egyik sem. Magát a regényt három részre tudnám osztani és mind a három résznek megvolt a maga különlegessége. Én személy szerint az első részt szerettem a legjobban, amiben a kis csapat összeállt. Adva vagyon 13 fiú, 13 külön nemzetből, akiket elrabolnak és kitesznek az isten háta mögé minden segítség nélkül. Imádtam, ahogy az író bemutatta, hogyan csiszolódtak össze, hogyan találtak ki közös nyelvet, hogy megértsék egymást és hogyan próbáltak túlélni. Szerintem mindenkiben él az a kalandos kisgyermek, akit ez a téma nagyon izgat és a szíve mélyén egyszer kipróbálná, hogy milyen lehet így, minden segítség nélkül a természetben megmaradni.

Aztán jött a második rész, a farkasok. Aki ismer, az tudja, hogy Lupi és a farkasok az szó szerint egy dolog, így, ha farkasokról olvasok, mindig erős szűrőt használok. Itt azért nem volt könnyű dolgom, mert ezek a farkasok nem a megszokott ragadozók, hanem elég különleges lények, de maradjunk annyiban, hogy imádtam minden pillanatát annak, amikor a színen voltak. Sokat megadnék azért, ha olyan kapcsolatom lenne velük, mint amilyen Gerardnak lett és egy ilyen "barátom" lehetne, mint Forsan.

A harmadik részről nem szeretnék semmi részleteset mesélni, mert az első két rész kitalálható körülbelül a borítóból, de a harmadik rész az engem is meglepett. Annyit azért elmesélnék róla, hogy ez a rész talán a regény csúcspontja, egy valódi akciódús, izgalmas kaland, ahol a srácoknak minden tudásukat, képességüket és emberiességüket latba kell vetniük, hogy túléljék az ott tapasztalt dolgokat. Az író előtt pedig egyszerűen csak fejet hajtok, hogy ilyen érdekes és egyáltalán nem könnyű feladatokat talált ki a kis csapatnak. 

Azonban épp az, hogy a három rész olyan különleges, adja egy picit a hátrányát is számomra a történetnek, hiszen eleinte úgy éreztem, hogy mind a három rész lehetne akár egy-egy külön regény is, annyira egyedi és annyi mondanivalója van, de itt mégis egy könyvben olvasható. Az első és a harmadik résznél tudom az összefüggést, de egyelőre a farkasokat még nem tudom hová tenni. De tisztában vagyok vele, hogy ez még csak egy kezdő kötet, így a későbbiekben biztosan meglesz az összeköttetés:).

A történet vége pedig? Nem kifejezetten függővég, de annyi minden történik ebben a részben és annyi kérdésem maradt, hogy nem kérdés, hogy az ember azonnal a folytatásért kiált:).

Összességében a regény hozta azt, amit a fülszöveg ígért, én kifejezetten élveztem minden sorát. És hogy kinek ajánlanám? Első sorban fiúknak, hiszen nekik lehet főleg érdekes a sok kaland, harc és a próbák! De természetesen lányok is élvezhetik, amennyiben nem keresnek benne kifejezetten romantikus szálat, hiszen itt most semmi ilyesmiről nincs (még) szó.

Borító: Egyszerűen tökéletes. Az egyik kedvenc borítóm idén. Ez az a borító, ami alapján a könyvet levenném a polcról, megvenném és soha nem adnám ki a kezem közül:).

Kedvenc karakter: Gerard és a farkasok (főleg Forsan)

Szárnyalás: az izgalmas történet

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: nincs túlzottan. Van benne egy nagyon picike szerelmi szál, de az is inkább visszaemlékezés

Értékelés:

Nyereményjáték:

A könyvben fontos szerepet játszanak a farkasok, így a játékunkban ők kapnak főszerepet. Illetve nem is ők, hanem olyan írók, akik híresek arról, hogy olyan regényt/regényeket írtak, amelyek farkasokról szólnak. A leírás alapján találjátok ki, hogy mely írókról van szó és írjátok be a nevüket a rafflecopter megfelelő mezőjébe.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Világhírű kanadai író, művei saját utazásain és kalandjain alapultak. Egyik legismertebb regénye egy képzelet szülte elbeszélés, amelyben az író farkasok között töltött életéről ír az Északi-sarkvidékhez közeli területen.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

December 17 - Insane Life

December 18 - Spirit Bliss Oldala

December 19 - Kelly & Lupi olvas

Szigeti Kovács Viktor: Lúna gyermekei

A Ciceró Kiadó jóvoltából megjelent Szigeti Kovács Viktor regénye a Lúna gyermekei. Kíváncsi vagy hogyan hozza a gyermekeket a gólya? Érdekel milyen történet áll valójában a kialakult mítosz mögött? - Ha igen a válasz, akkor kövesd a turnét és ismerd meg jobban a gólyák történetét!
Ha pedig velünk játszol, tiéd lehet a könyv egyik példánya!

Cicero Kiadó 2016
154 oldal
Illusztrálta: Cserny Timi Pookah
Besorolás: Middle grade, állatmese

Régóta vitatott probléma, hogy hogyan hozzák a gólyák a gyerekeket. A szerző új regénye többek között ezt a kérdést is firtatja. De arra is választ kapunk ebben a fordulatokban gazdag, izgalmas történetben, amely egy gólyacsapat útjáról szól Afrika felé, hogy miért repülik át a madarak minden évben a világot, miért olyan a színük, amilyen, vagy miért fészkelnek a házaink melletti oszlopokon.

Az emberi tulajdonságokkal felruházott gólyák hihetetlen kalandjaiban és a mögöttük kirajzolódó mitológiában a gyermek és felnőtt olvasók egyaránt megtalálják a nekik szóló üzeneteket.

Megnyugtató, hogy vannak még olyan ifjúsági szerzők, akiket Fekete Istvánhoz lehet hasonlítani. Én még abban a korban voltam gyerek, amikor a Tüskevár volt a 10 év körüli fiúk egyik kedvenc könyve. Nekem Fekete Istvántól  a Hú című regény volt a nagy favorit, ami egy bagoly életéről szólt és meghatározó élmény volt a természet erejének tisztelése szempontjából.

A Lúna gyermekei gólyákról szólnak, egy csapatnyi gólyáról, akik épp a nagy útra készülnek Afrikába, a szokásos vándorlásra a melegebb tájak felé. A vezetőjük Esztrág, egy idősebb gólya, aki már régóta vezeti a csapatot, megfontolt, bölcs gólya, a többiek bíznak benne, elfogadják a döntéseit. Nagy a felelőssége, hiszen neki kell megválasztani az indulás napját, az útvonalat, a repülés magasságát, a pihenőhelyeket, ki hol repüljön az út során. Egyetlen gólya van a csapatban, aki nem kedveli a vezetőt, mégpedig Márkus, ő már túl idősnek tartja Esztrágot, mindenképpen a helyébe akar lépni. Attól a perctől, ahogy a magasba röppentek, mögötte repült és leste minden mozdulatát, arra várva, hogy mikor követ el hibát. Egy hetük van rá, hogy a tengerhez érjenek, ott találkoznak a többi madárrajjal és majd onnan indulnak az út legnehezebb részét megtenni: átszelni a tengert.

Egy nagy erdő felett repülve a legidősebb gólya elmeséli a gólyák eredetének történetét, miszerint valaha teljesen fekete tolluk volt, és egy holdbéli látogatás eredményeként változott fehérré, azóta a gólyák fekete és fehér madarak. A legifjabb gólyák leszállnak megismerkedni a legöregebb és legbölcsebb fenyővel, Regével, aki figyelmezteti a legöregebb gólyát, ebben az évben ne repüljenek délre, mert  a szél készülődik valamire.

Folytatódik a repülés és minden pihenőhely tartogat meglepetéseket, valamint a repülés során is akadályokkal kell megküzdeniük. Végül utoléri őket a vihar és végképp elsodródnak a nyílt tenger felett. Nagy sokára tudnak leszállni, de még így sincsenek biztonságban. Megtalálják vajon a helyes irányt?

Szerintem a gyerekek imádják a gólyákat, és nem azért, mert ők hozzák a kisbabákat. Nekem legalábbis az tetszett bennük gyerekként, hogy szerettek az emberek közelében élni, és minden évben visszatértek a szokásos fészkükbe. Kecskeméten nőttem fel és ott a város közepén is fészkeltek egy kéményen a sulim közelében és minden évben izgatottan figyeltük, hogy látjuk-e őket. De szerintem minden településen van gólyás ház vagy villanyoszlop, és minden helyi embernek megmelengeti a szívét egy hazatérő gólya látványa.

A szerző számomra nagyon szimpatikusan építette fel a gólyák mitológiáját, a kicsiktől a idősebbekig mindenkinek érthető és élvezhető formában. A két legősibb gólyának már a neve is csodás, Lúna és Dragon, nagyon tetszett a köréjük épített "legenda". A történet elején és a vége felé is felbukkannak, csodás volt róluk olvasni.

A gólyakarakterek természetesen emberi tulajdonságokkal is rendelkeznek, megtalálható a csapatban mindenféle tulajdonság és érzelem, ahogy egy kisebb emberi közösségben is. Az olvasó legyen gyerek vagy idősebb, végig fogja izgulni a vándorlásukat, ahogy azt én is tettem. Sok kihívás vár a kis csapatra, és mindenkinek tennie kell a dolgát, hogy sikerüljön az útjuk. Persze nem lenne izgalmas a történet, ha nem lennének olyanok, akik nem az elvártak szerint cselekednek. De persze a természet is alaposan közbeavatkozhat a tervekbe. A vihar leírása lenyűgöző és hiteles, a szerző nem félt áldozatokat is hozni, ez pontosan megmutatta a helyzet komolyságát. Minden jó, ha jó a vége, természetesen nem nagy spoiler ha elárulom, hogy sikerül a kis csapat útja.

Különösen érdekes a madarak vándorlásáról olvasni. Ma már elértünk oda, hogy nyomkövetővel szerelik fel a tudósok a kiszemelt gólyákat, így követhetik az útjukat. Régen annyival elintézte a biológia könyv, hogy "ösztönösen" ismerik az utat. Szerintem jóval több van ebben, és például erre is jó volt ez a történet, hogy felkeltse az érdeklődésemet, és egy kicsit utána nézzek felnőtt fejjel is a gólyák vándorútjának..

Ajánlom a könyvet elsősorban a 8-12 éves korosztálynak, és természetesen a szülőknek, nagyszülőknek is.

Borító: Nagyon szép a borító és a belső illusztrációk is, Cserny Timi Pookah munkái.

 

Kedvenc karakter: Márkus

Szárnyalás: A barlangban történtek.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce:  8 éves kortól ajánlom.

Értékelés:

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

Nyereményjáték:

 

Mint olvashatjátok a történet középpontjában megszemélyesített gólyák szerepelnek, így mi más passzolna jobban egy játékhoz, mint gyermek és ifjúsági mesékben megjelenő szárnyas kedvenc, aki valamiért kedvelt szerepet töltött be a rajzfilmekben. Lehet észrevettétek, gyakran libákból lesznek a legjobb barátok, ezért mostani játékunkban híres rajzfilmes libákat kell felismernetek kép alapján és a Rafflecopter megfelelő dobozába beírnotok, hogy melyik rajzfilmben szerepel, esetleg szerepelnek a libák. Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok:
05.29 Kelly és Lupi olvas
05.31 Deszy Könyvajánlója
06.02 KönyvParfé
06.04 Insane Life

Sarah Bannan: Súlytalanul

Sarah Bannan regénye sok fontos témát jár körbe. A Súlytalanul főszereplői mind középiskolások, ahol a zaklatás, a másiknak való megfelelés, a beilleszkedés, és a kamaszkori bizonytalanságok sokszor előfordulnak. A Súlytalanul a maga durva valójával megmutatja, hogy milyen kemény is lehet az iskolai közeg. A Ciceró által megjelentetett könyv úgy meséli el Carolyn Lessing történetét, hogy felnyitja mindenkinek a szemét, aki a olvassa ezt a történetet.
A Blogturné Klub 5 bloggere is végigjárta Carolyn útját, és mesélt nektek Sarah Bannen könyvéről. Tarts velünk te is, mert a turné végén lehetőség van megnyerni a könyvet.

Ciceró, 2016

320 oldal

Fordította: Heinisch Mónika

Goodreads: 3,72

Besorolás: YA, realista

Carolyn Lessing érkezése előtt nem sok minden történt az alabamai Adamsville-ben. Az emberek minden héten a futballcsapatuk győzelméért imádkoztak a vacsoraasztalnál és az iskolai gyűléseken. A legszexisebb Adams Gimis lányok listája évente frissült a szavazatok alapján, és a hatalmi viszonyok is annak megfelelően alakultak. A diákok az íratlan szabályok fényében élték mindennapjaikat, ügyelve például arra, hogy pomponlányok nem lógnak együtt az úszókkal, végzősök nem randiznak elsősökkel. Mindez törvényszerű volt addig, amíg be nem toppant az új lány.
Carolynról csak annyi derült ki a közösségi médiából, hogy New Jerseyből költözött át, és 1075 barátja van. A tengerpartokon készült fotókon olyan gyönyörűen festett a fiúbarátaival együtt, mint az Abercrombie cég modelljei. A való életben azonban jóval több volt ennél. Tökéletes.
A SÚLYTALANUL visszaránt minket a sötéten gomolygó kamaszkorba, amelyről Sarah Bannan riasztó, de hiteles képest fest első regényében.

Nem könnyű erről a regényről írni. A fülszöveget elolvasva azonnal lecsaptam rá, hiszen valamiért a mai napig az amerikai kisvárosi élet, az amerikai középiskolások és persze a végzősök hatalmas vonzerő a számomra.
Ez a történet pedig egy ilyen kisvárosban játszódik. Az összes lakó ismeri egymást, végtelenül vallásosak (még a tinédzserek is, ami számomra teljesen megdöbbentő volt), nem történik semmi különleges. Évről évre ugyanazok a programok mennek, előre lehet borítékolni, hogy ki lesz a bálkirálynő, az iskolában pedig mindig újra és újra ugyanazok a klikkek alakulnak ki.
Az egyik évben azonban érkezik egy "külsős", Carolyn, aki azonnal felbolygatja ezt a kis közösséget, hiszen gyönyörű, okos, szinte mindenhez ért és rettenetesen menő cuccai vannak. Mindenki vele akar barátkozni, még a menő lányok is; a fiúk is sorban állnak érte. Ő az a lány, akit mindenki utánozni akar. Az élet szép és tökéletes, egészen addig, ameddig össze nem jön az egyik menő lány pasijával, Shane-nel és ez egy olyan lavinát indít el, amiből mindannyian érezzük, hogy Carolyn ebből csak rosszul jöhet ki. Bár a pompomlányok harcolnak egymással is a hírnévért, de ha kívülálló "piszkít" közéjük, akkor összefogva, szinte egyként lépnek fel ellene.

Imádtam a könyvet, az írásmódot és azt a megközelítést, amit az írónő választott. Nem Carolyn mesélt, nem is az írónő E/3-ban, hanem egy számunkra (végig) ismeretlen lány tette ezt meg, akinek még a nevét se tudtuk meg (vagy legalábbis én nem emlékszem rá, annyira nem volt ez fontos). Ez a lány a barátnőivel meséli el a történetet, abszolút - vagy legalábbis majdnem - kívülállóként. Kicsit úgy éreztem, mintha ők lennének a város és a lakosok lelkiismerete, hiszen a történet nagy részében mentegetőzik és bevallja, hogy mi mindent csinálhattak volna másképpen.
Ami érdekes, hogy egy szereplő se került közel hozzám. A "mi" névtelen csoportja annyira tényszerűen mesélt, hogy bár érdekes volt, lekötött, alig tudtam letenni a könyvet, de mégis, érzelmi kötődésem nem alakult ki egyik szereplő iránt sem. Valahogy én is a páholyban ülve néztem az eseményeket, de azért persze nagyon izgultam, hogy mi lesz a végkifejlet:).
Carolyn a "főszereplő" számomra túlontúl is tökéletes volt. Ilyen a világon nincs - gyönyörű, menő, mindenben topon teljesít, legyen az matek vagy angol irodalom, legyen az sport vagy bármi más. Mindemellett mégis sérült, apró jelekből látni, hogy eme gyönyörű külső alatt azért valami nagyon nincs rendben. Épp ezért nem éreztem azt, hogy csakis az a pár személy, aki elkövette azt, amit (jó, kicsit most rejtélyes voltam, de nem akarom ellőni a regény poénját) az egyedüli felelős azért, ami történt. Ebben a kisváros is éppoly hibás volt: a családok, akik mindent tudnak a másikről, akik egyeseknek bármit elnéznek, másokat pedig a legapróbb hibákért is meghurcolnak.
És persze Carolyn édesanyját sem emlegetik sehol, pedig egy szülő felelőssége éppolyan nagy lehetne. Főleg, mert Carolyn hátteréről nem sokat tudunk meg, nem tudjuk, hogy mi történhetett vele mielőtt ideköltöztek...
Természetesen nem szabad a srácok felelősségét elmismásolni, de azt kijelenteni, hogy csak ők voltak a bűnösök.. azért ez picit meredek lenne.
Mi pedig oldalról oldalra, fejezetről fejezetre haladunk előre és végig érezni, hogy valami nagyon nem jó fog történni, csak azt nem tudjuk, hogy mikor. És amikor eljutunk a történet csúcspontjáig, az mégis mellbevágó lesz. Utána pedig hiába keressük, várjuk a megoldást, az valahogy nem nagyon akar megérkezni. Az írónő sok mindent elárul, de valahogy mégis úgy, hogy az ember a könyv letétele után még sokáig gondolkozzon a történteken, vajon ő hol állt volna, melyik oldalon, vajon lett-e volna mersze beavatkozni, ésatöbbi-ésatöbbi.

Összességében egy érdekes, de elég megrázó regényt olvashattam, amit szívemből ajánlok fiúknak és lányoknak is. Fiúknak talán picit lassú lesz a történet, talán kevésbé akciódús, de én akkor is szeretném, ha ezt minél többen elolvasnák (és igen, tudom, hogy mi Európában élünk, ez a történet pedig az USA-ban játszódik), mert véleményem szerint az alapprobléma mindenhol ugyanaz, legyünk akár Európában, Afrikában, Ázsiában vagy Amerikában.
És természetesen a szülőknek is ajánlom olvasásra. Ha csak két szülővel több olvassa el és figyel oda a jelekre, akkor a valóságban talán kettővel kevesebb ilyen esemény történik meg.

Borító: Gyönyörű ez a kislány, jó ránézni. De a főszereplő lány 16 éves, ez a kislány meg (számomra) maximum 12... Úgyhogy amennyire tetszik a borító, annyira félrevezető is...

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: az egész kisváros viselkedése

Érzelmi mérce: én leginkább idegeskedtem rajta és legszívesebben odamentem volna, hogy közbeavatkozzak

Értékelés:

Nyereményjáték:

A Súlytalanul könyv borítóján egy fiatal és kifejező tekintetű női alak kap főszerepet, akiről a könyv története is szól. Mi most olyan borítókat hoztunk el nektek a Ciceró Kiadótól, ahol szintén a női arcok kapják a főszerepet. A te feladatod az lesz, hogy felismerd az eltorzított borítókat a blogokon, és a Rafflecopter dobozba a könyv címét beírd.

Ha minden turné állomáson helyesen válaszolsz neked is esélyed van megnyerni a Ciceró Kiadó által felajánlott 3 könyv egyikét! Játékra fel!  

a Rafflecopter giveaway  

A blogturné további állomásai: 
Június 1 - Zakkant olvas
Június 3 - Deszy könyvajánlója
Június 6 - Kelly Lupi olvas
Június 7 - Dreamworld
Június 8 - Sorok között  

Ava Dellaira: Kedves Halottak! - Love Letters to the Dead

Cicero Kiadó 2015.
296 oldal
Fordította: Sóvágó Katalin
Goodreads: 3,83
Besorolás: YA, realista, coming-of-age

Néha azok a legjobb levelek, amelyekre nincs is válasz.

Egy angol házi feladattal kezdődik: írj levelet egy halottnak, mindegy, kinek. Laurel Kurt Cobaint választja, mert Kurt fiatalon halt meg, csakúgy, mint May, Laurel nővére, így talán megért egy kicsit abból, hogy Laurel min megy keresztül. Laurel nemsokára egyre több halottnak ír levelet – Janis Joplinnak, Heath Ledgernek, River Phoenixnek, Amelia Earhartnek, szinte abba sem bírja hagyni. Megírja nekik, mi történik az új középiskolában, és hogyan hullott szét May halála után a családja.

De akármennyit segítenek is neki a levelek, nem tarthatja örökre távol magától az igazi életet. Múltjának kísértetei nem férnek bele az írott sorokba, és Laurelnek szembe kell néznie a gyermekkor lezárulásával, az imádott testvér elvesztésének fájdalmával és a felismeréssel, hogy egyedül mi formálhatjuk a sorsunkat.

Az utóbbi időben bőven jelennek meg olyan ifjúsági regények, amelyekben a tizenéves főszereplőknek  meg kell küzdeniük egy családtagjuk halálának  feldolgozásával. Ez olyan lelki teher, amivel a felnőtteknek sem sikerül megbirkóznia egyik napról a másikra, sőt egyik évről a másikra sem. Nem kívánom mérlegelni, hogy melyik fájdalom nagyobb, a szülő, gyerek vagy egy imádott testvér elvesztése. Az azonban biztos, hogy erről a témáról írni, és jól írni,  a legnehezebb írói feladatok közé sorolható.

A szerző késélen táncoltatott a könyv olvasása során. Úgy általánosságban mindenképp olvasni akartam a könyvet, mert meglehetősen nagy vitákat váltott ki pro és kontra, a saját olvasatomban kívántam meggyőződni az értékeiről. Már a regény elején szíven ütött az alapszituáció, Laurel a két évvel idősebb nővérét veszítette el. Ez nálam az egyik legfájdalmasabb kategóriába esik, mert a testvéri kapcsolatot mindig nagyon magasra helyeztem az életemben, és a könyvekben is szívesen olvasok jó testvérekről.

Az ő kapcsolatuk tényleg különleges volt. May volt az, aki megpróbálta különböző játékokkal, mesékkel elterelni Laurel figyelmét arról, ami a családjukban zajlott, a szülők veszekedéseiről és válásáról. A fülszöveggel ellentétben ugyanis nem May halála után esett szét a család, hanem már évekkel korábban elváltak a szülők, anyjuk külön lakásba költözött és heti váltásban ingáztak a két otthonuk között, óriási lelki terhet cipelve.

Visszatérve a késélen táncoltatáshoz! A szerző nagyon finoman adagolja az információkat May haláláról, fejezetről fejezetre nőtt bennem a feszültség, vajon hogyan és miért következett be a baleset, vagy öngyilkosság? Mi történt akkor a folyónál, milyen beszélgetés zajlott a testvérek között? Emellett a jelen problémáival is küzd Laurel, az új iskolával, új barátságok alakulásával, igyekszik megfelelni, igyekszik megtalálni önmagát. Nagyon hosszú és bonyolult ez az út, folyamatos döntések sorozata, amelyek közül persze jó néhány rosszul sül el.

Hozzátesz a feszültséghez a szülők viselkedése, főleg Laurel anyját nehéz megérteni. Nem mehetünk el számos egyéb társadalmi és lelki probléma mellett sem, például megdöbbentő számomra még xxx amerikai könyv elolvasása után is, hogy milyen rengeteget isznak a fiatalok.

Nem tudom, hogy vagytok vele, de én el szoktam olvasni a köszönetnyilvánítást is a regények végén. Szerintem akkor válik egy blogger öreg motorossá, ha nem csengenek teljesen idegenül a kortárs írók, mentorok nevei, akiket a szerző megemlít. Ava Dellaira elsőként Stephen Chobskynak köszöni meg a támogatását/mentorálást (Egy különc srác feljegyzései), ami neonreklám szinten kezdett villódzni a szemem előtt, és meg is magyarázta az egész levelezős írásmódot. 

De az, hogy a regény szerkezete halott művészeknek  és közéleti személyiségeknek íródott levelekből áll, az teljesen eredeti és fantasztikus ötlet. Imádtam ezt a koncepciót, ahogy párhuzamot vont a szerző Laurel és a címzettek élete között. Őszintén szólva eleve könnyek között olvastam a történetet Heath Ledger, River Phoenix, Amy Winehouse és a többiek felidézése kapcsán, ezek a részek nem voltak erőltetettek vagy hatásvadászok, tökéletesen kapcsolódtak a mondanivalóhoz.

Ifjúsági regény lévén nem maradhat ki a szerelmi szál sem, ami aranyosan édes. Aggódni nem kell, nem veszi el a romantika a hangsúlyt a lelki problémáktól, sőt inkább rátesz egy lapáttal. Laurel nem egy hétköznapi fiúba szeret bele, Sky esélyes arra, hogy megértse őt, de ebben az időszakban annyira nehéz megbízni egymásban, és ettől mindkét fél szenved. Ha a jelek mást mutattak is, végig bíztam Sky-ban. 

Meg kell említenem Laurel barátait. Egyéniségek egytől egyig, és ez még hihetőbbé tette a történetet. Natalie és Hannah leszbikus kapcsolata valós, figyelemreméltó.

Nehéz elhinni, hogy debütáló szerző könyvét olvastam, nagyon jól felépített a történet. Jól összetörte a szívemet, az utolsó oldalak olvasása alatt egy folyót sírtam ki a lelkemből. Megérintett az, hogy a szerző kímélet nélkül vezeti végig az olvasót Laurel felnőtté válásán. Nem szépít semmit, nincs elterelés, a lánynak végig kell mennie az úton, méghozzá úgy, hogy tudja, az a csontváz nem marad örökre a szekrényben. (oké ez morbid, de nem húzom ki, ne értsd szó szerint a csontvázat)

Véleményem szerint ez egy erős könyv, nehéz feldolgozni a történetet, de hogy emlékezetes élmény, azt nem vitathatja senki. Szeretni vagy utálni fogod? Olvasd el és döntsd el!

Borító: Eredeti borító, hálás vagyok érte!

 

Kedvenc karakter: Sky, Laurel

Szárnyalás: River Phoenix-ről sokat megtudtam, ez nagyon jólesett.

Mélyrepülés: Egy hihetetlen pont volt, hogy a francba találta ki Laurel Sky nevét?

Érzelmi mérce: Keményen hat az érzelmekre, 15 éves kortól ajánlom.

Értékelés:

 

E. Lockhart: A hazudósok - We Were Liars

Ciceró Kiadó 2015
248 oldal
Fordította: Rudolf Anna
Goodreads: 3,87
Besorolás: YA, realista

Egy gyönyörű és előkelő család.

Egy magánsziget.

Egy ragyogó lány, akinek baja esett; egy szenvedélyes fiú, aki a társadalmi igazságot keresi.

Egy négyfős baráti kör – a Hazudósok, akiknek a barátsága pusztító fordulatot vesz.

Egy forradalom. Egy baleset. Egy titok.

Hazugságok hazugságok hátán.

Igaz szerelem.

Az igazság.

A hazudósok a többszörös díjnyertes író, E. Lockhart új, modern, intelligens, titokzatos regénye.

Olvasd el!

És ha valaki megkérdezi, mi történik a végén, csak HAZUDJ!

A könyv már 2013 decemberében felkerült a TRB listámra, de igazából akkor emelkedett ki a várólistás könyvek százai közül, amikor megnyerte a Goodreads 2014-es legjobb young adult fikció díját. Nyilván lecsap az ilyesmire a magyar könyves piac is, így hamarosan jött is a hír, a Cicerónál fog megjelenni a könyv. Innentől már csak a borítóért izgultam, mert mint az esetek 99%-ában én az eredeti verziót támogatom, A hazudósok esetében elég hamar kiderült, hogy saját borító lesz. Minden rendben is lenne a kékes, tengerpartos borítóval, de valaki megmagyarázhatná, mit keres a vízben oda photoshoppolva egy gumimatracos egyén. A betűtípus, a dombornyomás jól sikerült.

Kedves olvasóm! Ha jót akarsz magadnak, minden különösebb utána járás nélkül, egyszerűen csak szerezd be ezt a könyvet és olvasd el. Az a legjobb, ha semmit sem tudsz a történetről, mert minden egyes részlet spoileres lehet, ami megöli ennek a történetnek a lényegét.

Tudatosan próbáltam kerülni a könyvről minden információt, nem érdekeltek az értékelések és nem néztem fanmade cuccokat sem. Tudtam, hogy olvasni fogom mindenképp, csak a megfelelő pillanatra vártam. Így történt meg a héten ez az egyéjszakás kaland, ami szétmarcangolta a szívemet, és olyan mértékben fölkavart, hogy még a könyves berkeimben sem tudtam beszélni a könyvről. Kellett egy kis idő, amig magamhoz tértem, úja fellapoztam, visszaolvastam részeket.  Ez ugyanis a kétszer olvasós könyvek tipikus példája.

Hazudik az, aki azt mondja, hogy ezt ki lehet találni. Nem lehet. Legalábbis nem az elejétől, és nem minden részletében. Újraolvasva is csak akkor mondanak valamit az információmorzsák, ha már tudod, hogy mi a vége. Folyamatában ez nem jelentős. Csak annyit érzel, hogy valami hamarosan kiderül, valami titok a múltból, amiről nem beszél senki. SENKI. A részleges amnéziás főhőssel együtt küzdesz, elméleteket gyártasz és vetsz el, mindenre fogsz gondolni, csak az igazságra nem.

Nem lehet erre a könyvre azt mondani, hogy a legjobb könyv az életemben és megváltja a világot, blablabla.

DE. Ekkora arculcsapást nem kaptam még történettől, és ez rávilágított arra, hogy ez a könyv maradandó élmény nyújt, különleges, egyedi, jól felépített. Mit is keresek az olvasmányaimban? Pontosan ezeket, hogy érzelmeket váltson ki, hogy kifacsarjon, és velem maradjon sokáig. Megkaptam. Ez nem egy felejthető kategória.

Nem tehetek mást, köszönöm a szerzőnek ezt az élményt.

Az írás stílusa kifejezetten tetszett. Ez kérlek, nem ennek a szerzőnek a stílusa, ez egy amnéziás karakter stílusa, akit napokig elhúzódó migrének gyötörnek, akinek nem elég azt mondania, "fáj a fejem", ő megszemélyesíti a fájdalmat, sokszor durván, élesen, amilyen maga a fájdalom. Szereti a nyakatekert fogalmazást. Ő meséli a történetet, sőt igazi mesék átiratait is beleszövi, és ezek a felbukkanó szösszenetek egytől egyig óriási jelentőséggel bírnak. Telnek a napok és Cadence emlékei visszatérnek, egyik a másik után.

A mondanivalót mindenkinek magának kell leszűrni. Mit jelent gazdag családba születni? Mit vár el egy szülő, nagyszülő az örökösöktől? Milyen társadalmi és faji ellentétek vannak a szereplőkben? Van-e jövője egy gazdag-szegény kapcsolatnak? Mivé teszi az embereket a pénz utáni hajsza? Mivé teszi a családi kapcsolatokat a pénz utáni hajsza? Létezik Isten? Ha igen, miért engedi az ártatlanok nyomorát?

Külön köszönet pogginak a fordításért, imádom a munkáit Gayle Forman óta, tökéletes.

Szóval így néz ki egy értékelés, ha mellőzök belőle mindent, ami a történet tartalmára vonatkozik. Nem elemzem a karaktereket és nem árulok el semmi spoilert. Nem hazudok a könyv végéről, de az igazat sem mondom el. Csak egyet érdemes hangoztatni, olvasd el, mielőtt egy elcseszett tinifilmet csinálnak belőle.

Borító: A gumimatracost kivéve tetszik.

 

Kedvenc karakter: A HAZUDÓSOK élükön Gat.

Szárnyalás: Csokis karamella

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Fájni fog.

Értékelés:

Sally Green: Half Bad - Fogság

A Cicero Kiadónál jelent meg néhány hete a külföldön már nagy sikert aratott Half Bad sorozat első része a Fogság  Sally Green tollából. 2014-ben a Goodreads év végi versenyén ez a történet bekerült a legjobb debütáló művek döntősei közé, nem véletlenül. Kövesd végig a hat állomásos blogturnét, érdekes véleményeket és információkat olvashatsz erről a különleges könyvről, amiben a fehér nem mindig a jó, a fekete pedig nem egyértelműen a gonoszt jelzi. Izgalomból és feszültségből nem lesz hiány, ráadásként a játékunkon drukkolhatsz a megnyerhető nyereménykönyvért is.

Cicero Kiadó 2015
392 oldal
Fordította: Bosnyák Viktória
Goodreads:
Besorolás: YA, paranormális

nem tudsz írni, olvasni
de a sebeid gyorsan gyógyulnak,
még egy boszorkányhoz képest is
nem bírod ki naplemente után
a négy fal között
gyűlölöd a Fehér Boszorkányokat,
de Annalise-t szereted,
pedig ő is az
tizennégy éves korod óta
ketrecben tartottak
csak meg kell szöknöd
és megtalálnod Mercuryt, a Fekete
Boszorkányt, aki fiúkat eszik
és mindezt még a
tizenhetedik születésnapod előtt
nem nagy cucc

A tavalyi év folyamán gyakran botlottam bele ebbe a könyve a külföldi blogokon, elég nagy volt körülötte a hype. Voltak olyanok, akik a Harry Potterhez hasonlították a történetet, de aki a legkisebb mértékben is erre számít, az csalódni fog. Talán a szerzők tehetségét tudnám egymáshoz mérni, a történetet semmiképp.

Nagyon nehéz szavakba önteni az érzéseimet, amit ez a könyv váltott ki. Elég velős vélemény, ha azt mondom, az idén még nem olvastam jobbat a kategóriájában? Engem az első oldalon levett a lábamról, annyira szuggesztív, erőteljes az írásmód, amilyet ritkán tapasztalok, de nagyon élvezem.

A fülszöveg ugyan hangulatkeltő, de elég keveset árul el a történetből, ezért némi kiegészítésre szükség van. A történet a mai korabeli Angliában játszódik, ahol a az emberek világába beilleszkedve élnek a fehér boszorkányok, kerülve a feltűnést. Mindegyiküknek van valami tehetsége, amit aztán kamatoztathat, ez terjedhet az egyszerű gyógyitalfőzéstől akár a láthatatlanná válásig. Vannak közöttük vadászok is, akik annak szentelik életüket, hogy betartassák a szabályokat és üldözzék a fekete boszorkányokat. Pontos nyilvántartást vezetnek minden egyes utódról, nyomon követik az életüket. Nathan különleges közöttük, anyja fehér boszorkány volt, apja pedig a leghatalmasabb fekete boszorkány. Mivel félvér, a Fehér Boszorkányok Tanácsa nem tudja mire számítson vele kapcsolatban, félnek, hogy az apja vére kerekedik felül, és gonosz lesz ő is. Nathan az édesanyja családjával él, nagyanyjával és három féltestvérével, akik közül Arran nagyon közel áll hozzá. Hiába a család, mégis számkivetettként nő fel, gyakran zaklatják a  fehér boszorkány társai. Végül valódi száműzetésbe kerül, elhurcolják egy istenhátamögötti vidékre és éveken át éjjelente ketrecbe zárva, nappal félholtra verve "edzik".

Közeledik azonban az időpont, amire minden boszorkány vár, 17. születésnapjukon kapják meg az ajándékaikat és onnantól válnak felnőtté. Ezt egy vér szerinti rokon végzi, Nathan célja pedig az, hogy megtalálja az igazi apját, mert ha nem kapja meg tőle az ajándékait, akkor meghal.

A történetet Nathan viszi el a hátán, az első pillanattól nem volt választásom, magával ragadott, vele voltam a legnagyobb szenvedéseiben is, átéreztem minden búját-baját. Hiába nő fel viszonylag biztonságban a nagyanyjánál, apja vére rányomja bélyegét, ez alapján ítélik meg a többiek, kivéve a családját. Arran, a bátyja nagy hatással van rá, ő mondja neki, hogy igazából a tettei számítanak. Hisz benne, és ez sokszor nyújt támaszt Nathan-nek. Olyan kegyetlen dolgokon megy keresztül ez a srác és mégis reményteli marad. A könyv első részében sok a visszaemlékezős jelenet, kialakul a kép Nathan gyerekkoráról. A könyv második felére elég két szó jellemzésként: rohadtul intenzív.

Kell egy kis balance, nagyon aranyos, de nagyon veszélyes szerelmi szál húzódik a történetben. Persze, hogy ismétli önmagát a történelem, és Nathan egy fehér boszorkány lányba szeret bele, Annalise-ba, akinek a családja ráadásul vadászokból áll. Remélem kibontakozik ez a szerelem a folytatásokban erőteljesebben.

A történet karakterei mind jól felépített, átgondolt szereplők.  Mercury, Rose felejthetetlenek,  de Nathan után a második számú kedvencem Gabriel. Ő egy emberi testben ragadt boszorkány, különleges kapcsolat alakul ki köztük Nathan-el. Egy 60 oldal körüli előzmény  novella, a Half Lies szól róla és a testvéréről, milyen jó lenne, ha a kiadó meglepné vele a rajongókat, mondjuk karácsonyra!

Nem tudom eléggé vállon veregetni a szerzőt ezért a világfelépítésért. Imádom a boszorkány témát, remekül beillesztette a mai világba. Szerettem, hogy megkérdőjeleződött a fehér=jó és a fekete=rossz felállás, elmosódnak a határok. Sally írásának stílusa lehengerelt. Erőteljes, mélyen átérezhető izgalmakkal, én egyszerűen faltam a sorokat megállíthatatlanul. Nem volt egy pillanatnyi szünet sem, unatkozásra nincs esély, sodor magával a történet.  Vajon sikerül az apa-fia találkozó, és Marcus hajlandó segíteni Nathan-nek? Ez az, ami csak a legvégén derül ki... Szívből ajánlom fiú olvasóknak is, hiszen könnyen azonosulhatnak Nathan-el. Én mindenesetre körömrágósan türelmetlenül várom a következő részt, ami Vadság címmel hamarosan érkezik!

Borító: Imádom

Kedvenc karakter:  Nathan, Gabriel

Szárnyalás:  A szökés.
 

Mélyrepülés:  Rengeteg a fájdalom.

Érzelmi mérce:  Sok jelenet teszi próbára az olvasó érzelmeit, 15 éves kortól ajánlom.

Értékelés:

Extra: A könyv angliai helyszínei:

Ha megtetszett ITT MEGRENDELHETED!!!

Játék:

Híres boszorkányokat keresünk, filmek segítségével! Van köztük jóságos és gonosz, ezúttal csak annyi a dolgod, hogy felismerd őket a képről és beírd a rafflecopter doboz megfelelő sorába annak a filmnek a címét, amiben a képen látható boszorkány játszik! Lesz könnyű, lesz nehezebb, de egyik sem ismeretlen! Sok szerencsét! Figyelem! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére az értesítő e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok:
05.21 Deszy könyvajánlója
05.23 CBooks
05.25 Könyvszeretet
05.27 Kelly és Lupi olvas
05.29 Függővég
05.31 Always Love a Wild Book

Gayle Forman: Csak egy év

Ciceró Könyvstúdió, 2014
378 oldal
Fordította: Sóvágó Katalin
Goodreads: 3,89
Besorolás: realista, romantikus

Amikor kinyitja a szemét, Willem nem tudja, hol van – Prágában? Dubrovnikban? Vagy visszakerült Amszterdamba? Annyit tud, hogy ismét egyedül van, és meg kell találnia egy lányt, akinek Lulu a neve, és akivel egy varázslatos napot töltött Párizsban. Volt abban a napban – abban a lányban – valami, amitől Willemnek azt kell gondolnia, hogy a sors is egymásnak szánta őket, így Lulut keresve beutazza a világot Mexikótól Indiáig. Ám ahogy telnek a hónapok, és Lulu még mindig utolérhetetlen, a fiú kezd kételkedni benne, hogy a sors keze olyan erős lenne, mint képzeli…
A Csak egy nap romantikus, érzelmes párdarabja a döntésekről szól, amelyeket hozunk, a véletlenekről, amelyek csak úgy jönnek – meg a boldogságról, ott, ahol ezek találkoznak.
A Csak egy éjszaka című novellával kiegészítve.

  
Ezt a könyvet még tavaly olvastam, akkor meg is írtam róla az értékelést, csak szégyenletes módon a nagy év végi hajtásban végül nem tettem fel, így most pótolnám:).

Ez az a könyv, amiről még ennyi idő után sem egyszerű írni. Az első rész a tavalyi év nagy kedvence volt nálam, egyrészt Willem és Allyson kapcsolatát imádtam, másrészt pedig a fiú idegenvezetése még nekem is, aki az idegenforgalomban dolgozik és sok városnézésen vettem részt, annyira különleges volt, hogy alig tudtam letenni a könyvet.
Őszintén szólva nem is tudom, hogy mit vártam ennél a könyvnél. Talán a fiú sok-sok magyarázkodását mosolyszünetekkel tarkítva, utána egy nagy összeborulást és a kapcsolatuk további alakulását? Vagy talán ez túl sablonos lett volna - de legalábbis annyit elvárhattam volna, hogy lesz egy jó nagy konfliktus, visszaemlékezve arra, hogy az előző részben mi is történt.
Ehhez képest az írónő nem ezt a - könnyebbik - utat választotta. Inkább részletesen bemutatta, hogy mi is történt Willemmel az alatt az egy év alatt, ameddig Allyson kétségek között vergődött és a fiú után bánkódott.
Persze Gayle Forman hozta a formáját újra. Mármint abból a szempontból, hogy ismét olyan helyekre

juthattunk el Willem révén, ahová kevés turista jut el, de ha még el is jut, akkor sem ezt a felét látja az országnak. Az írónő itt is nagyon odafigyelt arra, hogy valami újat mutasson, ne az unalomig megismert helyszíneket láthassuk, a történet pedig így még érdekesebb lett, hiszen a fiú amúgy sem a megszokott módon utazott, nem a biztonságos, szervezett utakat választotta, hanem a maga útját járta. Mexikó és India pedig épp eléggé egzotikus helyszín, de Willem még itt is tudott olyan helyzetekbe kerülni, amelyeket nem sokan élhetnek át és épp ezért imádtam erről olvasni:). Például egy bollywoodi filmforgatás? Eszméletlen kaland lehetett, amibe jellemző, hogy csak Willem tud belekeveredni:).

Én minden regénynél nagyon szeretem, ha a fiú szemszögéből láthatjuk a történetet és itt most pontosan ezt kaptuk. Willem családja amúgy sem egy hétköznapi család, így persze a fiú sem lett az. Másképp viszonyul dolgokhoz, kapcsolatokhoz, helyzetekhez, mint mi és ez kellőképpen egyedivé teszi. Viszont pont ez az egyedisége az, ami miatt kicsit el is távolodtam tőle. Kicsit úgy éreztem, hogy a családját és Allysont hozza fel ürügyként, hogy beutazhassa a világot, de amikor a keresett helyszínekre ért, ott már nem igazán volt szüksége egyikre sem. Alkalmazkodott a körülményekhez és jó érezte magát.
Willem és az édesanyjának a  kapcsolata is érdekesnek mondható. Mind a ketten ugyanazt a tragédiát élték át és ezt hasonlóképpen, de mégis máshogyan próbálják feldolgozni. Mind a ketten utaznak, de amíg az anyuka megtalálta azt a tevékenységet, amivel a lelki nyugalmát biztosítja, addig a fiú nyughatatlan lélekként járja a világot és próbál minél kevesebb szorosabb kapcsolatot kialakítani. Ebbe a "kalandozásba" keveredik bele Allyson és az első részben azt mondtam volna, hogy "megmenti a fiút", de ebbe a részben már nem vagyok benne biztos, hogy a fiúnak szüksége van erre. Épp ezért szerettem volna továbbolvasni a történetüket, hogy kiderüljön, hogy alakult tovább a kapcsolatuk? Vajon Willem kitart-e Allyson mellett vagy a lány kibírja-e hosszú távon is a fiú nyughatatlan lelkét?
De erre sajnos nem derül fény, hiszen az első rész nagy érzelmi kavalkádja valahogy a háttérbe szorul és a regény inkább egy útját kereső fiú történetét mutatja be. Természetesen így is érdekes volt a könyv, így sem tudtam letenni, de valahogy mást vártam. Ha ez egy első része lett volna egy sorozatnak és ezután jött volna a "Csak egy nap", vagy egy "standalone" könyv lett volna, akkor imádtam volna. De így? Mást vártam. Nagyon mást.

A regény végébe beletett plusz novella, a "Csak egy éjszaka" azért kicsit visszavitt az első könyv hangulatához, nagyon jólesett elolvasni újra:), de ez számomra csak még inkább növelte a hiányérzetet.

Összességében azért nem volt rossz ez a rész sem, de sajnos nekem nem hozta meg azt az elsöprő élményt, amit az első részt adott. Ettől függetlenül érdemes elolvasni, csak nyitottnak kell lenni arra, hogy ez a rész picit másról szól, mint egy nagy "lávsztoriról". És kinek ajánlanám? Ezt a részt már akár fiúknak is a lányok mellett, ha kellően nyitottak, hiszen ahogy feljebb írtam, nem igazán a szerelmi szál az erős benne, hanem a kaland, az utazás és az útkeresés:).

Borító: Nekem nagyon tetszik, még úgy is, hogy a fiú egyáltalán nem Willem (de ha őszinte akarok lenni, akkor a szlovák borítót imádom a legjobban) 

Kedvenc karakter: Willem 

Szárnyalás: a bollywoodi forgatás 

Mélyrepülés: Willem anyja 

Érzelmi mérce: lehetett volna benne több is... 

Értékelés:

Extra - Borítók

A legtöbb ország az eredeti borítót hagyta meg, de voltak persze kivételek is:

A holland borító a legminimálisabb, de nem is azzal van gondom. Inkább az, hogy ez a könyv Willemről szól, Lulu utáni kutatásáról, az életútja kereséséről és ez a borító nem ezt sugallja:

A görög borítóval hasonló problémám van, igazából ezt a borítót inkább az első részhez tudom elképzelni:

A francia, az olasz és a szlovák borító pedig mind Willemet ábrázolja, amivel szerintem jóval közelebb vannak a történethez. A három borító közül nekem mégis a szlovák tetszik a legjobban, mert bár mind a három fiú idősebbnek néz ki, mint a könyvben Willem, de akkor is a szlovák fiú az, aki leginkább hasonlít rá.

                                                 Francia               Olasz                     Szlovák