KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Cool Selection. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Cool Selection. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. december 23., péntek

Bessenyei Gábor: A feledés folyója (Az Olimposz legyőzése #2)


Indul az újabb istenvadászat! Az Olimposz legyőzése második részében Erik, Adria és Marcell ismét visszatér az ókori Görögországba, hogy helyrehozzák az időzavart, és leleplezzék az áruló görög isten újabb ármánykodásait...

Tartsatok velünk a blogturnén, ahol a Blogturné Klub négy bloggere mutatja be nektek a könyvet, sőt, egy példányt meg is nyerhettek belőle!

Könyvmolyképző, 2016
408 oldal
Besorolás: middle-grade, fantasy

Indul az újabb istenvadászat!
Marcell, Erik és Adria nyara más, mint a kortársaiké, hiszen a tanév végén hihetetlen kalandokba keveredtek. Lenyűgöző kalandokat éltek át, leleplezték az áruló görög istent és helyrehozták az időzavart.
Ám valami még sincs rendben. Egyre több furcsaság akad a jelenben.
Hogyan kerülnek hárpiák egy panelházba?!
Zeusz kérésére visszautaznak az ókori Görögországba, megtalálni a medréből eltűnt alvilági folyót, aminek vízétől a holtak elfelejtik az emlékeiket.
Az alvilág már az összeomlás szélén áll, az idő szövete meghasadt, és mitikus szörnyek szöknek át a jelenbe.
A jövő harcosai versenyt futnak az idővel, hogy megtalálják a feledés folyóját, mielőtt minden összeroppan. Ám ahogy nyomoznak, és megismerik az istenek korábbi tetteit, egyre több szörnyűségről hallanak. Talán még nagyobb a veszedelem, mint gondolták…
Hőseink újabb sodró kalandra indulnak. Tarts velük az izgalmas úton!

A tavalyi év nagy meglepetése számomra Bessenyei Gábor és a regénye volt. Nem hittem volna, hogy egy middle-grade könyv ennyire le tud kötni és ennyire tudom majd szeretni. De így volt, ezért méltán adtam rá 5 pillangót. Idén pedig megjelent a sorozat második része, amire boldogan vetettem rá magam. Bár az első résznek nem volt kifejezett függővége, de még élénken élt az emlékezetemben kedvenc halálistennőm, Kéer és a hozzá tartozó fergeteges jelenetek és persze kíváncsi voltam arra is, hogy a három főhősünk most milyen kalandba keveredik.
Mert ugye a három srác körül továbbra is zajlik az élet. Próbálnak visszatérni a saját életükbe, de újra furcsaságok történnek. Hárpiák jelennek meg a semmiből és riogatják az embereket. Végül megjelenik Klothó, elárulja, hogy hatalmas gond van, eltűnt Léthé, a feledés istennője és ismét összeomlás fenyegeti a világukat és az emberek világára is óriási veszély leselkedik. Főhőseink újra az ókori Görögországban találják magukat, hiszen maga Zeusz kéri ismét az ő segítségüket.

A regény újra a már megismert sémát követi egy bizonyos szintig, hiszen ugyanúgy egy rejtéllyel állnak szemben a fiatalok, amit csak a saját ügyességük és az istenek segítségével fejthetnek meg. Ami különlegesebb volt számomra, az az, hogy ebben a részben a srácok picivel több időt töltöttek a jelenben. Élveztem, hogy Gábor megmutatta, a srácoknak mennyire nehéz visszatérni a valóságba, hiszen ők már hősök, különleges képességekkel, amelyeket azért nem ártana titokban tartani. Persze ez több, mint lehetetlen, hiszen egy tetoválást, egy fegyvert, egy megnövekedett erőt azért előbb-utóbb valaki csak észrevesz. Hármójuk közül ráadásul Marcell van a legrosszabb helyzetben, hiszen az ő szülei azok, akik a leginkább aggódnak a fiúkért, látják, hogy valami nincs rendben, így a srácnak van a legnehezebb dolga, ő latolgat a legtöbbet, hogy mit is akar pontosan - a szülei normális fia lenni vagy pedig hőssé válni ismét a múltban.
Kéer (Forrás: http://bessenyeigabor.blogspot.hu/ ) 
Persze, Adriát és Eriket se feledjük, hiszen ők is fontos szereplői a történetnek. Tetszett, hogy az útjaik különváltak, így más-más szálon követhettük a nyomozást, de nehéz lett volna választani, hogy melyik kötött le jobban. Mind a három fiatal másért érdekes, más dologért izgalmas követni őket. És persze nem feledkezhetek meg a nagy kedvencemről Kéerről sem, "akinek" ugyanúgy vannak nagyon jó kis jelenetei, mint az előző részben - alig vártam, hogy végre újra összekerüljön Heraklésszel:)))) Azért, hogy ne legyen minden szép és jó vele kapcsolatban  se (ezt tényleg én írtam volna le jellemzésnek egy halálistennőről?:))), Kéer is elég sokat szenved, hiszen azzal, hogy segített a srácoknak, a pozíciójában változás következett be és ezt eléggé nehezen viseli.
A történet maga pedig elég jó felépített, így olvasva is éreztem, hogy hatalmas munka állhatott mögötte. Szerintem nem én leszek az egyetlen, aki olvasás közben úgy érzi, hogy hiába olvasott, hiába tanult róluk, szinte semmit nem tud a görög istenekről és a szerteszét ágazó családi kapcsolataikról. Valószínűleg, ha jobban ismerem a mitológiát, akkor lehet, hogy már jóval hamarabb rájövök a megfejtésre is, de így ugyanolyan gyermeki lelkesedéssel próbáltam én is rájönni az összefüggésékre, mint a három főhősünk:).
Azért a két fiú, egy lány felállás előbb-utóbb a romantikát is hozza magával, még akkor is, ha a srácok még nagyon fiatalok, így a romantika inkább csak egy aprócska morzsát jelent, mint például a fiúk nem teljesen értik, hogy Adriát miért veszik nőszámban az ókori Görögországban, hiszen ő "csak Adria". De valami megindul bennük azért, így ha a sorozat még jó darabig folytatódik, akkor akár többet is kaphatunk a romantikából:).

És a történet vége? Ezt most már merném függővégnek nevezni, hiszen történik valami az egyik szereplővel, ami miatt úgy érzem, hogy lesz itt még izgalom bőven:). Úgyhogy kedves Gábor, tessék minél hamarabb a következő részt megírni, mert nagyon kíváncsi vagyok:).
Összességében egy olyan folytatást kaptam amit vártam, bővelkedett izgalomban, akcióban és humorban és persze úja bebizonyosodott, hogy nem ártana feleleveníteni a görögi mitológia tudásomat, hogy legközelebb gyorsabban rájöjjek a megfejtésre:).

Borító: Nagyon látványos és szép, tökéletesen illik a történethez

Kedvenc karakter: Kéer! és persze a csipet-csapat, de közülük is leginkább Marcell és Adria

Szárnyalás: Kéer jelenetei:)

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce:  valami picike romantika fellelhető már néha, de nem ezen van a hangsúly

Értékelés: 

Nyereményjáték:
Az Olimposz legyőzése sorozatban nagyon látszik, hogy a szerző, Bessenyei Gábor hatalmas kutatómunkát fektetett a történetbe, hogy mi, az olvasók jobban megismerhessük a görög mitológiát.
A mostani játékunk során azt teszteljük, hogy Ti mennyire ismeritek a mitológiai alakokat, és/vagy isteneket. Minden állomáson találtok egy leírást, nektek pedig meg kell fejteni, hogy kiről van szó. A megoldást a rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük, és a könyv egy példányát sorsoljuk ki. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Az emlékezés istennője, a múzsák anyja.


A blogturné további állomásai:
December 22 - Sorok Között
December 23 - Kelly & Lupi olvas
December 27 - Deszy könyvajánlója
December 30 - Bibliotheca Fummie

2016. augusztus 21., vasárnap

Rick Riordan: A villámtolvaj (Percy Jackson és az Olimposziak #1)


A nyári szünet a táborok időszaka; nincs ez másként a Blogturné Klubnál sem. Augusztus 17-21. között öt kalandvágyó bloggerünk csatlakozik a Félvér Tábor lakóihoz, hogy saját bőrükön tapasztalják meg a görög istenek kiszámíthatatlanságát, részt vegyenek számos kalandban, megküzdjenek egy sor mitológiai lénnyel, és hogy segítsenek az újonc Percy Jacksonnak visszaszerezni Zeusz ellopott villámát.

Érdemes tehát magatok mögött hagyni a hétköznapi világot, és követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről, annak hátteréről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is! Persze néha azért nem árt becsukni a szemet, nehogy úgy végezzétek, mint Grover nagybácsija.

Könyvmolyképző, 20145
376 oldal
Fordította: Bozai Ágnes
Goodreads: 4,21
Besorolás: middle grade, fantasy

Rick Riordan, a szerző a legújabb amerikai Rowling. Eredeti, friss hang jellemzi - óriási a sikere! A regény alapja a legrégebben futó, legnépszerűbb, legelevenebb szappanopera, a görög mitológia. Mindez vagánysággal, egy "problémás" fiú küldetésével fűszerezve. A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint. Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja a legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni? Természetesen senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minotaurusz be nem kergeti a nyári táborba. Hirtelen mitikus lények járkálnak ki-be a lakokba és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, némelyiküket felbosszantotta: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított. Percynek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon.

Ezzel a történettel hamarabb találkoztam mozivásznon, mint könyvben, de mivel a mozifilm tetszett, így nem volt kétséges, hogy a könyvvel is - ahogyan lesz időm rá - megismerkedem, mert kíváncsi voltam, hogy mennyire volt könyvhű a film, illetve a könyv mennyivel adhat többet.

Mivel a filmet már jó pár évvel ezelőtt láttam, csak emlékképeim maradtak róla, így első körben újdonságként hatott rám a történet. Persze, ahogy egyre jobban belemélyedtem a történetbe, úgy ugrott be egyre több képkocka a filmből, így egy idő után már automatikusan hasonlítgattam a könyvet és a mozifilmet.
Ettől függetlenül még mindig azt mondom, hogy ez egy nagyon jól kitalált kis történet (sorozat:), amit szívesen ajánlok mindenkinek, főleg a fiatalabb korosztálynak. Az író ügyesen ötvözi a kalandregényt és a tanítást, hiszen bármilyen érdekes is a görög mitológia (nekem is az egyik kedvencem), de egy idő után az ember - főleg fiatalon - rendesen bele tud gabalyodni a sok istenbe, rokonsági fokba, ki mit csinált mivel, hogyan tette el láb alól, hogy büntették egymást stbstb. Így viszont, amennyiben mindez egy regénybe van ágyazva, ráadásul a mai kor gyerekeit téve főszereplőnek - ezerszer fogyaszthatóbb az egész.
Percy Jackson pedig pont azt a kisfiút személyesíti meg, akivel ez a korosztály nagyon együtt tud érezni. Megkapta azokat a jellemzőket, ami egy főhőst egy mostani fantasy történetben tökéletesen jellemezhet. Csonka családban nő fel, nincs szinte semmijük, a mostohaapa gonosz, rosszindulatú, kínozza őt és az édesanyját is. Az iskolában is problémái vannak, nehezen megy neki a tanulás és a keménymag is őt szúrja ki magának leggyengébb láncszemként, akit rendesen lehet minden téren kínozni.
Egyik napról a másikra azonban kiderül, hogy mégsem annyira lúzer Percy, mint ahogy ő is gondolja, de ehhez szörnyű dolgokon kell keresztül mennie. Végül bekerül arra a helyre, ahová mindig is való volt, a Félvér Táborba, ahol az oktatók mitológiai lények, a társai pedig olyan gyerekek, akik csak félig halandóak.
Két dolog van, amit kiemelnék. Az egyik, hogy az író képes volt hűen átadni, hogy milyen lenne, ha a mai kor gyerekének hirtelen megelevenednének a mitológiai lények. Imádtam, hogy Percy mennyire pimasz, mennyire nem hisz eleinte semmiben, magában persze a legkevésbé:), de azt még jobban, hogy a mai világ mit szólna azokhoz a lényekhez és csodákhoz, amelyekkel a történetben szembesülni kénytelenek. Hogy nézték terroristáknak vagy természeti csapásnak őket - hogy még csak a kisebbeket említsem:). Ez rettentő szórakoztató volt.
A másik pedig Percy humora. A srác lehet, hogy lúzer, lehet, hogy az iskolában mindenki belerúg egyet, lehet, hogy a táborban is eleinte a legszerencsétlenebbek között van, de mégis, a legtöbb dolgot olyan humorral képes kezelni, hogy az valami elképesztő.
Természetesen a két barátjáról se szabad megfeledkezni, hiszen a hősöknek mindig vannak barátai, segítői. Itt Percy két hasonló korú barátra tesz szert, az egyik Grover, a szatír, aki inkább hátráltatja, mint segíti őket, de azt abszolút viccesen, imádnivalóan teszi:). A másik pedig Annabeth, Pallasz Athéné lánya, aki az eszével, hidegvérével sok esetben húzza ki a fiúkat a csávából. Egyelőre persze még túl fiatalok, de érzem/hiszem/gondolom, hogy később még lehet közte és Percy között valami több:). Most még csak inkább az "egymást zrikáljuk, beszólunk a másiknak, de azért a végsőkig harcolunk érte" stádiumban vannak. De ilyenekből lesznek később a hatalmas szerelmek:).
És az istenek... keveset szerepeltek, de akkor hatalmasat alakítottak:). Ahogy egymással civakodtak vagy csak kommentálták a többieket, illetve ahogy az író megjelenítette őket.. az valami fenomenális volt:).

A történet pedig? Izgalmas, egy percig nem unatkoztam. Természetesen kell egy küldetés, lehetőleg egy lehetetlen küldetés, amivel jól fel lehet pörgetni az állóvizet és ami egy halandó főhőst is a mitológiai hősök közé emelhet. Rick Riodan is ehhez a témához nyúlt: sok életveszélyes helyzet, izgalmas kaland, fejtörők, mitológiai szörnyek és még sorolhatnám azokat, amelyeket túl kellett élnie a főhőseinknek.

Az író persze arról sem feledkezhet meg, hogy nincs mindenki tisztában a görög mitológiával, így a könyv végére kaptunk egy elég szép kis függeléket, amelyben az összes isten és lény be lett mutatva jó részletesen:).

Egyetlen egy dolgot mondanék hibának? Hiányosságnak? A Félvér Tábor engem nagyon érdekelt, sokkal jobban és részletesebben, mint amit a könyvben kaptunk róla. Nagyon érdekel, hogy mit és hogyan tanulnak, mit esznek, mit csinálnak, hogyan szórakoznak, hogy a tábor boltjában mit lehet kapni, stbstb. Erről sajnos elég keveset tudtunk meg, de remélem, hogy a további részekben ebből többet is kapunk majd:).

Összességében imádtam ezt a történetet, amit már nem kifejezetten "middle-grade" korosztályként is ugyanúgy élveztem és mindenkinek ajánlok, még azoknak is, akik látták a mozifilmeket, mert a könyv eszméletlenül izgalmas, humoros és szórakoztató.  

Borító: Végül is illik a történethez, de szerintem ettől függetlenül nagyon semmitmondó. Nekem biztosan nem keltené fel a figyelmemet egy könyvesboltban.

Kedvenc karakter: Percy, Annabeth, Grover

Szárnyalás: Percy humora

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Ez egy middle-grade könyv, egy kalandregény, ne várjatok hatalmas érzelmi hullámvasutakat.

Értékelés:

Blogturné extra - program a Félvér Táborban
A táborlakók egy átlagos napirendjét hoztam el nektek:


Nyereményjáték:
Mostani játékunk során Percy Jacksonhoz hasonló félistenek nyomába eredünk.
Minden állomáson találtok egy leírást, melynek alapján ki kell találnotok, melyik híres vagy kevésbé híres félvér(pár)t rejti a szöveg. Ha ez megvan, nincs más dolgotok, mint beírni a hős(ök) nevét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, és ezt megismételni mindegyik állomáson.
Ha pedig szeretnétek extra pontokkal növelni nyerési esélyeiteket, látogassatok el a www.blogturneklub.com oldalra, és töltsétek ki a keresztrejtvényt, majd a pirossal jelölt fősor megfejtését szintén írjátok be a kijelölt helyre. Az egyes sorokba az állomásokon található hősök nevét írjátok (tehát az egyessel jelölt sorba az első állomás hőse jön - magyarított névvel). A jutalom ezúttal sem marad el, a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából tiétek lehet a könyv egy példánya.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz; illetve minden nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk. 

Thébai királyai a görög mitológiában. Az ikerpár története egyébként nagyban hasonlít Romulus és Remus mítoszára.

Anyjuk, Antiopé szülés után kénytelen volt kitenni őket a Kithairón hegyére, így a testvérek valódi származásukat nem sejtve pásztorok közt nőttek fel. Egyikük zenész és énekes lett, miután Hermész megtanította zenélni és arany lírát adott neki. Másikuk vadász és pásztor. Anyjuk, Antiopé, miután elmenekült, megtalálta őket, a fiúk azonban majdnem megölték Dirké parancsára. Mikor azonban megtudták anyjuktól születésük titkát, Dirkét egy bika szarvára kötözve végezték ki, majd sereget gyűjtöttek, és elfoglalták Thébait. Megölték Lükoszt, aki a kiskorú Laiosz helyett uralkodott. Így ők lettek Thébai királyai. Ők építették a falat Thébai fellegvára, a Kadmea körül; míg egyikük nagy nehezen odacipelte a köveket, másikukat maguktól követték lírajátéka hallatán és maguktól siklottak a helyükre.
Az ikerpár tragédiája, hogy mindketten családjuk miatt lettek öngyilkosak.


A blogturné további állomásai:
Augusztus 17 - Dreamworld
Augusztus 18 - CBooks
Augusztus 19 - KönyvParfé
Augusztus 20 - Deszy könyvajánlója
Augusztus 21 - Kelly Lupi olvas

2015. december 9., szerda

Bessenyei Gábor: A jövő harcosai (Az Olimposz legyőzése #1)


Ismerd meg A jövő harcosait! Bessenyei Gábor debütáló regénye az ókorba kalauzol minket, ahol a görög isteneket és a világot kell megmentenie három mindenre elszánt tinédzsernek. Vicces, szórakoztató és elgondolkodtató regény, nem csak Percy Jackson fanoknak ajánlott!

Tarts velünk a blogturnén, éld át velünk az élményt, és ne felejts el játszani, hogy a tiéd lehessen a három nyereménykönyv egyike!
Könyvmolyképző, 2015
424 oldal
Besorolás: middle grade, fantasy

Marcell, Erik és Adria meghökkentő dolgot lát: valaki lezuhan az égből.
Ráadásul túléli.
Amikor az aszfaltba krátert ütő, füstölgő testet figyelik, még nem sejtik, hogy hamarosan belekeverednek egy múltbéli összeesküvésbe és a rég elfeledett görög istenek hatalmi viaskodásába.
Valaki azt akarja, hogy az Olimposz isteneinek korszaka soha ne múljon el. És soha ne szülessen meg a jövő.
Marcell és Adria, a folyton akadékoskodó Erikkel különös, lebilincselő kalandra indulnak. Visszautaznak az időben, hogy leleplezzék az áruló istent, és megtalálják a jelenből ellopott tárgyat, ami nélkül a pusztító terv nem valósulhat meg.
Társukul szegődik egy örökké vérre szomjazó halálistennő, miközben állniuk kell a többi isten segítőkésznek tűnő rohamát is.
De megbízhatnak-e bármelyikükben? Vagy épp az árulót engedik közel magukhoz? Ki merné megvádolni Arészt, Athénét, Héphaisztoszt, Hermészt, Poszeidónt, vagy épp Zeuszt?
Mit ér a barátság? Hol kezdődik a bátorság?
Egyetlen esélyük, ha megkezdik a nyomozást az összezuhanó időben, és az élővé vált görög mítoszokból összerakják a mozaik darabkáit.
És kezdetét veszi az istenvadászat… 


A görög főistenek
Őszinte leszek, nem terveztem middle grade könyvet olvasni, mert engem valahogy az idősebb korosztály jobban vonz. De megláttam a könyv fülszövegét és úgy éreztem, hogy ezzel a regénnyel mégis kivételt teszek.
Görög mitológia. Hogy én ezt hogy szerettem az iskolában! És sajnos milyen régóta nem "tartjuk már a kapcsolatot". De köszönhetően Bessenyei Gábornak, újra a világukban lehettem és nem is akárkikkel, hanem három mai korabeli gyerekkel, akiket arra választottak ki, hogy mentsék meg a görög isteneket és amúgy a világot is:).
Nem tudom, hogy mit szerettem jobban. Magát a történetet vagy azt, hogy újra a görög mitológiában lehettem vagy pedig a három srácot, akiknél evilágibbakat nehezen találhattam volna. Két fiú és egy lány - ez volt a kis csapat felállása. Az író tökéletesen fogta meg a karakterüket, azt a kort, amikor kalandvágyóak, elég "pimaszak" és talán még nem eléggé tanultak? ahhoz, hogy akár egy főistent is "letegezzenek" és hogy bárkivel és bármivel szembeszálljanak:).
A három gyerek persze nem jutott volna nagyon messzire a koruk és a tapasztalatlanságuk miatt sem, ha nem állnak melléjük segítők. Egyrészt ott volt Klothó, egy Moira, a Sors istennőinek az egyike, a másik pedig Kéer, a nagyszájú, hatalmas mellénnyel rendelkező, nagyon szarkasztikus és imádnivaló halálistennő. Egyszerűen nem tudtam betelni vele, ahogy kommentálta a dolgokat, ahogy bár szegényke nem volt egy szépség, de mégis, Herkulesbe azonnal belezúgott és próbálta behálózni és ahogy talán ő járta be a legnagyobb utat, hiszen a kegyetlen és vérszívó halálistennő a történet végére a srácok egyik legnagyobb segítője lett és talán meg merem kockáztatni azt is, hogy a barátjuk is.
A srácokra visszatérve. Az író nagyon ötletesen próbált bennünket bevezetni a mitológiába azzal, hogy a három gyerek még vajmi keveset tudott róluk, így hol Kéer, hol Klothó, hol pedig maguk az istenek mesélték el nekik a történetüket. Így szinte észre se vettük, de majdnem egy fél történelemkönyvet átvettünk érdekes, lebilincselő módon. Én pedig rettentően irigykedtem, mert ki ne szeretne a görög istenekkel találkozni, beszélni velük és esetleg az ő szájukból hallani a történeteiket?
Kéer, ahogy én elképzeltem
És persze ott vannak az istenek és az a korszak, amikor az emberek még hittek bennük és velük együtt éltek. Tetszett, ahogy a jövőből érkezett srácokat fogadták az emberek és az még inkább, ahogy az istenek. Persze azok most sem hazudtolták meg önmagukat, mert minden isten a maga furmányos módján próbálta átverni a védelmüket és a segítségükkel lekenyerezni őket. A főhőseink pedig hiába "harcosok", hiába érkeztek a mi korunkból, azért mégiscsak gyerekek, így jó pár izgalmas helyzetbe kerültek a tapasztalatlanságuk miatt.
És a történet? Nekem az eleje picit lassan indult be, nagyon sokat időztek először Klothóval és a Kéerrel, mire végre nekiindultak, hogy a küldetésüket beteljesítsék. De onnantól kezdve, ahogy átjutottak a másik korszakba, onnantól aztán letehetetlen volt a könyv. Komolyan úgy éreztem magam, mintha egy felnőtt krimit olvasnék, mindenki gyanús volt, rettentő gyanús, egyedül egy dologban voltam biztos - hogy aki a leggyanúsabb, az biztos ártatlan:). Persze pár tippem volt az áruló kilétére, nem is jártam rossz nyomon, hiszen a történet végig tele van apró utalásokkal és jelekkel, amiket szépen lassan összerakva azért rá lehet jönni, hogy ki a hunyó:), de akkor is végig körömlerágva izgultam a hőseinkért és hogy időben kiderüljön, hogy ki is a főgonosz. 
És a történet vége? Bizonyos szempontból mondhatnám úgy is, hogy egy egyedülálló könyvként is olvasható a regény. DE. Apró utalások és le nem zárt szálakkal van tele a vége (és persze a könyv címéből is látszik, hogy ez sorozatnak készült), így örömmel és kíváncsian várom a következő részt, mert Bessenyei Gábor bebizonyította nekem, hogy igenis van olyan middle grade könyv, ami számomra is izgalmas és szórakoztató lehet!

Borító: A karakterek jók rajta és úgy unblock az egész se lenne rossz, de nekem az a fekete gólem középen, ami uralja az egészet sokat ront rajta:(.

Kedvenc karakter: Kéer, a halálistennő

Szárnyalás: a mitológia

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce:

Értékelés:

Nyereményjáték:
Ugye te sem felejtetted el a görög isteneket? A regény világában már alig emlékeznek rájuk… Bízunk benne, hogy ez nálunk nincs így! Pár szóval bemutatjuk nektek a görög isteneket, és ti írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába, akiről szó van!

A kiadó sajnos csak magyarországi címre postáz. A győztest e-mailben értesítjük, amire 72 órán belül választ várunk, különben sajnos újra kell sorsolnunk.

A görög és a római mitológiában is a háború istene. Nem tartozik a jóságos istenek közé, inkább vérengző és féktelen. A harcokban kiszámíthatatlan, hol egyik felet támogatta, hol a másikat, lényeg, hogy folyjon a vér. Zeusz és Héra gyermeke.



A blogturné további állomásai:
December 4 - Meddia-Addict.hu
December 9 - Kelly Lupi olvas
December 23 - Deszy könyvajánlója
December 30 - Fummie Bibiliotheca
Január 6 - Dreamworld

2014. december 4., csütörtök

Holly Black - Cassandra Clare: The Iron Trial - Vaspróba (Magisztérium 1.)


Mi történik, ha két sikeres írónő, akik nem mellesleg legjobb barátnők, összefog? Nos, például a Magisztérium sorozat, amelyet magyarul a két említett írónő, Holly Black és Cassandra Clare kiadója, a Könyvmolyképző Kiadó hoz el nekünk. 

Call jó ideje tudja, hogy varázsereje van. De a mágia sötét dolog, az édesapja is figyelmeztette. Mindent meg kell tennie, hogy elbukjon a Magisztérium, a mágusképző felvételi vizsgáján. 

De a Blogturné Klub nem retten meg olyan könnyen, úgyhogy december 1-je és 6-a között mi magunk is elmerülünk az iskola föld alatti barlangrendszerében. Minden nap szolgálunk nektek érdekességekkel is, így mire a hét végére értek, ti magatok dönthettek, akartok-e az iskolába járni a szereplőkkel.

És ha sikerül kitalálni ezeknek a bizonyos szereplőknek a nevét is, a nyereményjátékban tiétek lehet a három A vaspróba könyv egyike is!

Könyvmolyképző, 2014
??? oldal
Fordította: Komáromy Zsófia
Goodreads: 3,85
Besorolás: fantasy, middle grade

Callt az édesapja egész életében óva intette a mágiától. A fiú meg van győződve arról, hogy ha sikerrel jár a vaspróbán, és felvételt nyer a Magisztériumba, annak csak rossz vége lehet.

Úgyhogy a lehető legjobban igyekszik, hogy a lehető legrosszabb formáját hozza… és elbukik az elbukásban.

Így hát most várja a Magisztérium, ez az egyszerre szenzációs és vészjósló hely, ami sötét szálakkal kapcsolódik Call múltjához, és kanyargós utat mutat a jövője felé.A vaspróba csak a kezdet, a legnagyobb próbatétel csak ezután következik…

Cassandra Clare anno akkor lopta be magát a szívembe, amikor a Csontváros a kezembe került és szinte egy ültőhelyemben végigolvastam a sorozat első négy részét. Szerelmes lettem a világba, amit az írónő megalkotott, a szereplőkbe, így nem volt kétséges, hogy amennyiben lesz újabb regénye, azt olvasni fogom. A Pokoli szerkezetek sorozata azonban sajnos nem váltotta be a hozzáfüzött reményeimet, de ettől függetlenül kitartottam mellette.
Így amikor szóba került, hogy elolvassam előre a Vaspróba című regényét, amelyet közösen írt Holly Black-kel, szinte az elsők között jelentkeztem rá. 

Az olvasás közben azonban felemás érzéseim voltak. Nem szeretem alapból összehasonlítani a regényeket, de itt most ezt nem lehetett nem megtenni. Rengeteg részletében hasonlít a Harry Potter sorozatra, akár az alaptörténetet, akár a szereplőket nézem. 
A történet ugyanúgy indul, amit egy Cassandra Clare regénynél megszokhattunk - rögtön belekerülünk a sűrűjébe. Alastair Hunt egy gleccser oldalán mászik fel sietősen, hogy bejusson egy barlangba. Ámde bármi is volt az oka a sietségének, már késő, a barlangban lévő összes személy - gyerekek és felnőttek is mind halottak. A látottak megrázzák, de csak két személyre összpontosít, a feleségére, és a kisfiára, akik szintén a barlangban voltak. Meg is találja őket, az asszony már halott, a kisfiú viszont még él. A jégbe pedig két szó van vésve: FIÚT MEGÖLNI.

Ugye, hogy ütős kezdet? Ezután izgatottan vetettem bele magam a regénybe, hiszen egy ilyen erős indítás után nagyon vártam Cassandra izgalmas írásmódját, amit sajnos ebben az esetben csak részben kaptam meg.
12 évet ugrunk az időben - Callum Hunt 12 éves és az édesapja egyedül neveli. Tudja, hogy ért a mágiához, néha megmagyarázhatatlan dolgokat visz véghez, de az édesapja kézzel-lábbal tiltakozik a mágia ellen, mindenáron el akarja fojtatni a fiában ezt a képességet és a lehetőségét is annak, hogy kiképezze magát. Így, amikor Callum meghívást kap a Magisztérium - a mágusok iskolájának felvételijére, minden porcikájával azon van, hogy megbukjon és még véletlenül se kerüljön be egy olyan helyre, amelytől az édesapja mindenáron meg akarja óvni. Persze a sorsát nem kerülheti el, így bekerül az iskolába, ahol megszámlálhatatlan kaland vár rá...
"A tűz el akar égni, a víz el akar folyni, a lég fel akar szállni, a föld meg akar kötni, a káosz el akar emészteni. Call életben akar maradni."

Amit imádtam nagyon, az egyrészt az iskola maga, amely egy barlangban van elhelyezve.Egy barlang mindig sötét, tele van ismeretlen zegzúgokkal, rejtélyes helyekkel, föld alatti patakokkal, sehová nem vezető járatokkal. A helyszínről pedig rengeteg leírást kapunk, látszik, hogy az írónő(k) nagyon utánajárt(ak) a részleteknek, én pedig nagyon szívesen bejártam volna a szereplőkkel az egészet. Mindent átitat a mágia, az ételek, amelyek leginkább zúzmóknak, gombáknak néznek ki, de ha megkóstolod őket, akkor a legkülönfélébb ételek ízei omlanak a szádba, a szobák és termek, amelyeket csak a tanulók által viselt karperecek nyitnak, hagyományos módon nem lehet bejutni, a közösségi helyiségek, ahol mágia által mozizhatnak vagy szórakozhatnak a tanulók és még megannyi más érdekes, izgalmas dolog, ami nemcsak Callum, de a mi lelkesedésünket is eléggé megnöveli az iskolával kapcsolatban.
A különleges lények is nagy kedvenceim voltak, amelyek segítették vagy épp gátolták főhőseinket. Ezek közül is kiemelném Harcebet (nem tudom, hogy mi volt angolul az eredeti neve szegénynek, de a magyar név engem rettentően irritál), a káoszsújtotta farkaskölyköt - igen, Lupiból előtört a farkasimádó:-) és Warrent a világító gyík/elementált, amelyek üde színfoltjai voltak a történetnek.
Az emberi szereplők közül viszont nehezen tudnék kedvencet választani. Call a főhősünk, de nem igazán tudtam megkedvelni. Valószínűleg a sérülése - igen, ezt még nem említettem, hogy a fiú sánta, így sok esetben célpontja a rosszindulatú viccelődéseknek - miatt elég harapós és eléggé magába zárkózó. Nehezen oldódik fel, lassan köt barátságot és ahol tud, bajba kerül.
A két társa, Tamara, a gyönyörű és nagyon okos fiatal lány és Aaron, a kissé titokzatos, nagyon jóképű és a mágiához nagyon értő srác pedig annyit nem szerepelt, hogy bármelyiket is megkedveljem. De egyelőre még mindennek nagyon az elején járunk, Callumon kívül a többi szereplőből csak izelítőt kaptunk.
Az események pedig lassan haladnak. Nagyon lassan. Hosszú oldalakat töltöttünk el azzal, hogy Call és a két társa, Rufus mester "szárnyai alatt" gyakorolnak. Amit ők hiábavalónak éreznek, (és igen, néha mi is:), amíg a többi tanítvány érdekes dolgokat tanul, addig ők gyakorolnak és gyakorlnak. Rufus mester és én is tudtam, hogy ennek célja van (még élénken él az emlékezetemben a nagyon régi Karatekölyök című film, ahol Miyagi mester heteken át festetett kerítést Daniellel - jó okkal:), de a fiatalok nagyon unták. Majd hirtelen indul be az egész történet, olyan sebességre kapcsol, hogy nem győztem követni! Titkok, rejtélyek, sötét jóslatok, árulás és még sorolhatnám, hogy mennyi mindent kapunk szinte egyszerre. És a vége? Igen, a végére mondanám azt, hogy igen, ez Cassandra Clare méltó befejezése! Számomra nem volt kifejezetten nagy csavar, de az biztos, hogy mindenki számára ütős lesz! Itt már éreztem azt, amit az egész regényből hiányoltam, azt, ami a történethez köt, nem ereszt és azonnal akarod a következő részt!

Összességében nem rossz a könyv, de nem is voltam tőle elájulva. Fiúk és lányok is olvashatják nyugodtan, de inkább az a korosztály, amelyik még nem ismeri a Harry Pottert, különben óhatatlanul is hasonlítgatni fogja a két művet és az nem fog jót tenni ennek a regénynek.
Mivel ez egy bevezető kötet, így azért kíváncsian várom a folytatást és nagyon reménykedem benne, hogy a két írónő ott már el tud vonatkoztatni a Harry Potter imádatától és tud valami teljesen újat alkotni - hiszen minden esélyük megvan rá, mert ahogy írtam, a történet vége hozta meg igazán a kedvem a következő részhez:)

Borító: Nagyon látványos, biztos, hogy levenném a könyvet emiatt a polcról! 

Kedvenc karakter: Harceb, a farkas és Warren, a gyík

Szárnyalás: a helyszín, imádnám felfedezni ezt a barlangot

Mélyrepülés: a rengeteg hasonlóság a Harry Potter sorozattal

Érzelmi mérce: nagyon fiatalok, hogy bármilyen szerelmi szál is legyen köztük. Majd talán a későbbi részekben:)

Értékelés:

Blogturné extra - Ékszerek: a karkötő / csuklópánt
Amikor egy tanulót kiválasztanak, hogy a Magisztériumba járjon, kap egy csuklópántot, amit viselnie kell végig, ameddig az iskolába jár.
A karperec egy széles bőrpántból áll, amire egy-egy vaslapot szegecselnek, a csatjuk is ugyanilyen fémből készül.
Forrás

A csuklópántokon az első évben vasból készült fémlap szerepel. Ha a tanulók átmennek az év végi vizsgákon, akkor kaphatnak másfajta fémet a pántra. Legelső a vas, aztán jön a réz, a bronz, az ezüst és végül az arany.
A bőrpántra pedig különböző fémek és kövek kerülnek, a teljesítmények alapján, így mire elballagnak a tanulók, addigra a csuklópánt az iskolában eltöltött éveitek lenyomata lesz. A pánton lévő kövek gyakran egy bizonyos elemet mutat, amit az adott tanuló képes uralni. Például a kék kő a vizet jelképezi, a fekete kő, az ónix pedig a káosz ürességnek a jele.

A pántoknak varázserejük is van, egy fémmágus készíti el őket, és kulcsként működnek, ezzel juthatnak be a tanulók az osztálytermekbe és a lakóhelyiségekbe is.

A HebelDesign - hasonlóan sok Végzet ereklyéi ékszerhez hasonlóan - elkészítette ezeket a csuklópántokat is, amelyek így néznek ki a valóságban:


Nyereményjáték:
Callnak a Magisztérium számtalan új emberrel, iskolatársakkal, tanárokkal, történelmi alakokkal kell megismerkednie. A ti feladatotok csupán annyi, hogy kitaláljátok a szereplők nevét a jelentése alapján! Segítségképpen az egyes nevek betűit összekeverve kiemeltük nektek a bejegyzéseinkben. 
Ha ügyesek vagytok, megnyerhetitek a 3 Magisztérium - A vaspróba kötet egyikét!
Hajrá!

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére szállít!
A nyerteseket e-mailben értesítjük, az értesítéstől számított 72 órán belül kérjük válaszolni az e-mailre, amennyiben ez nem történik meg, újabb nyertest sorsolunk.

A mai név jelentése: pálmafa


A Blogturné további állomásai:
December 2 - Bibliotheca Fummie
December 3 - Dreamworld
December 4 - Kelly Lupi olvas
December 5. - Always Love a Wild Book
December 6. - Media Addict

Rendszeres olvasók