Diana Gabaldon: Őszi dobszó 1-2 (Outlander #4)

A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából megjelent hazánkban is közkedvelt Outlander sorozat negyedik kötete az Őszi dobszó. Jamie és Claire ismét együtt folytatják utazásukat, azonban valami beárnyékolja jövőjüket, amin csak a lányuk segíthet.

Tartsatok velünk a három állomásos turnéra és ismerjétek meg jobban az Őszi dobszót!

Könyvmolyképző Kiadó, 2017

608+584 oldal

Fordította: Farkas János

Goodreads: 4,34

Besorolás: történelmi fikció

"Claire Randall túlélte ezt az elképesztő utazást, méghozzá nem is egyszer, hanem kétszer. Első útja végén Jamie Fraser, a 18. századi skót harcos ölelő karjai között kötött ki, akinek iránta érzett szerelme legendássá vált – egy tragikus szenvedély meséjévé, melynek végén Claire visszatért a jelenbe, hogy világra hozza a férfi gyermekét.

A nő két évtized elteltével másodjára is útra kelt, ezúttal Amerikába, ahol a határvidéken újra találkozott Jamie-vel. Valakit azonban hátrahagyott a huszadik században: a lányukat, Briannát…

Brianna felkavaró felfedezést tesz, ami a kőkörhöz vezeti őt, ahol a lány a félelmetes ismeretlenbe veti magát. Miközben anyja és sosem látott apja után kutat, kockára teszi saját jövőjét, hogy megváltoztassa a történelmet… És hogy megmentse szülei életét. De ahogy Brianna beleveti magát az érintetlen vadonba, egy szívszorító találkozás folytán talán örökre a múltban ragad…

Vagy ott, ahol lennie kell, ahová a szíve és lelke kötődik…"

Előre leszögezem, hogy imádom Diana Gabaldont. Szeretem, ahogy mesél, amilyen részletességgel, amilyen ügyesen vezeti a történetet, nagyon odavagyok a karaktereiért, akár jók, akár rosszak. Így ezt vegyétek figyelembe annál, amit most írni fogok. 

A történet pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol a harmadik rész abbamaradt. Jamie és Claire Amerikába jutva úgy döntenek, hogy itt telepednek le és egy skót kolóniát hoznak létre. Ez persze nemcsak első hallásra tűnik nehéznek, hiszen abban a korban a helyiek, az őslakosok, kalózok, természeti jelenségek, állatok és még sorolhatnám, hogy mi minden esküszik össze és próbálja a telepeseket elriasztani attól, hogy az ígéret földjén kezdjenek új életet. De ez csak a történet egyik fele. A másik felében pedig ott van Claire és Jamie lánya Brianna, aki, miután Rogerrel kiderítik, hogy tragédia fog történni, úgy dönt, hogy megkeresi a szüleit és megpróbál közbeavatkozni. Roger persze megy utána, így már nem is kettő, hanem rögtön három szálat kell követnünk. 

Engem persze első körben Claire és Jamie érdekelt, hiszen ők számomra ennek a sorozatnak a főhősei, de valahogy nem hozták a formájukat. Lehet, hogy az újdonság varázsa tűnt el, vagy azzal, hogy már együtt vannak, már nincs meg az izgalom, hogy vajon összetalálkoznak-e még és minden rendben lesz velük? Nem tudom, de valahogy a kettősük számomra picit megkopott, attól függetlenül, hogy voltak azért nagyon jó pillanataik együtt, Jamie még mindig nagy szerelem és Claire eszét, függetlenségét és határozottságát is nagyon szeretem.

A tévésorozatbeli Roger és Brianna

Ezt a "régi" szálat hivatott Brianna és Roger felfrissíteni, de ők ehhez szerintem ketten is kevesek. Kettőjük között negyedannyira sem éreztem azt a kémiát, mint amit Claire és Jamie között, Roger nekem kicsit sótlan volt, Briannából pedig nem néztem ki, hogy ő is annyira odalenne a fiúért, mint fordítva. Olyan lépései voltak, amit, ha igazán szerelmes, akkor szerintem nem lép meg. Ezen felül egy felvilágosultabb korból érkezett, de mégis néha olyan naív volt, mintha egy toronyba zárt hercegkisasszonyként töltötte volna el az addigi életét, mindennemű információtól megfosztva a való világról.

Rajtuk kívül persze ott voltak a régi mellékszereplők, sőt rengeteg újat is kaptunk. Imádom, ahogy az írónő mindenkit élettel tölt meg, bármelyik (főbb) mellékszereplőről tudnék mesélni, mert tudom, hogy hogy néz ki, mi a háttértörténete, nemcsak egy "töltsük ki az oldalt szereplőket" alkotott. Ez Diana erőssége, de egyben ennek a regénynek az egyik gyenge pontja is. 

Én kitartó vagyok. Kevés könyv fog ki rajtam, de ez a könyv majdnem megtette, még úgy is, hogy alapból imádom ezt a történetet. De ott voltak a rettentően hosszas és nagyon részletes leírások. Eleinte élveztem őket, néha úgy éreztem, mintha én is ott lennék, éreztem az illatokat, minden apró részlet a szemem előtt volt, de egy idő után már soknak éreztem. Nem mondom azt, hogy az írónő elveszett a részletekben, mert mindennek valahol jelentősége volt, de könyörgöm, néha negyed annyi leírással is épp eléggé el tudtam volna képzelni az adott helyszínt. Amerika pedig érdekes hely, főleg az akkori időszakban és az újonnan megismert őslakosokkal, imádtam elveszni részletekben, de őszinte leszek, én nagyon hiányoltam Skóciát. Valahogy az egész történethez nekem az a helyszín otthonos, így, amikor Brianna ellátogatott oda, az lett a történet egyik csúcspontja.

A tévésorozatbeli Claire és Jamie

És a történet maga? Úristen. Könyörgök. Még hány történetet kell arról olvasnom, hogy a szereplők NEM beszélnek egymással és ez hatalmas kalamajkához vezet? (próbáltam finoman és nőiesen körbeírni). Ez a könyv is fele ilyen vastag lehetett volna, ha Jamie, Claire és legfőképpen Brianna beszélnek egymással. De persze, akkor kimaradt volna az, ami a hosszas leírások között egy kis izgalmat csempészett a történetbe és persze többek között okot adott a folytatásra is:).

Persze azért ennyire nem rossz a könyv, csak én most picit kiéleztem a számomra visszás dolgokat. Azért kapunk jó pár nagyon jó kis Claire - Jamie jelenetet, izgalmakat, kalandot és egy lehetőséget, hogy a történet tovább folytatódjon, hiszen Diana ebben is jó, hogy képes olyan függővéget kreálni, amivel rávesz arra, hogy folytassam a sorozatot, még akkor is, ha a történet maga sok esetben kicsit döcögőssé is vált.

Hogy kinek ajánlom? Mindenféleképpen a sorozat rajongóinak. Ők biztosan lelkesen követik Claire, Jamie, Brianna és Roger útját, ahogy persze végül én is megtettem:).

Borító: Beleillik a sorozatba, de ennyi. Nem vonzza oda a tekintetemet, nem vagyok elájulva tőle.

Kedvenc karakter: még mindig Jamie és Claire:) és persze Rollo :)

Szárnyalás: Brianna skóciai "kitérője"

Mélyrepülés: amit az értékelésben is felhoztam.. ha a szereplők néha beszélgetnének nem lett volna rossz, plusz a végelláthatatlan leírások...

Érzelmi mérce: A szerelem kortalan és időtlen:) - bár azért nagyon mellébeszélnék, ha azt mondanám, hogy csak erről szól a regény, van benne azért sok más is...

Értékelés: 

A képre kattintva megrendelheted:

Nyereményjáték:

A könyv negyedik része izgalmas és újdonság, de vajon mennyire ismeritek az előző részeket? 

Mostani blogturné három bloggere, három állomáson különböző kötetekből tesz ki részleteket. A szereplők nevét kitöröltük, de az igazi kérdés, hogy melyik kötetből származik az idézet?

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

– Meg kell ütnöd valamit – mondtam.

– Mi? – nézett fel _____ meglepetten, láthatóan nem is emlékezve, hogy ott vagyok.

– Üss meg valamit! – javasoltam. – Utána jobb lesz.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Május 29 - Insane Life

Május 31 - Kelly & Lupi olvas

Június 2 - Deszy könyvajánlója

Diana Gabaldon: Az utazó (Outlander #3)

Folytatódik Claire és Jamie története!
Áprilisban a Könyvmolyképző kiadó jóvoltából jelenik meg a sokak által várva várt Outlander sorozat harmadik kötete, Az utazó! Kíváncsi vagy mi történik Claire-el és Jamie-vel? - Ne hagyd ki a turnét! Négy állomáson, négy blogger teszi közzé bejegyzéseit és ahogyan már megszokhattátok, sok érdekes információ mellett akár nyerhettek is egy példányt!

Könyvmolyképző, 2016
512 + 640 oldal
Fordította: Szujer Orsolya, Károlyi Eszter
Goodreads: 4,37
Besorolás: történelmi fikció

A nagy sikerű sorozat harmadik kötete nemcsak az időben repít vissza, de távoli, egzotikus tájakra is elvezet bennünket.
Kétszáz évvel korábban történt szenvedélyes találkozásukkor a halálra szánt Jamie Fraser végül lovagiasan visszaküldte a gyermekével várandós Claire-t a saját idejébe, mert meggyőződése volt, hogy el fog esni az 1746-os véres cullodeni csatában.
Lányuk mostanra felnőtt, és Claire megtudja, hogy Jamie túlélte a csatát. Visszavágyik hát az idő szakadékán keresztül, hogy újra megkeresse a férfit, akit soha nem tudott elfelejteni, és a sorsot, amit soha nem tudott figyelmen kívül hagyni…

Figyelem! A bejegyzés spoileres lehet azoknak, akik nem olvasták a második részt!!!

Nem is gondoltam volna, hogy ekkora fába vágom a fejszémet, hogy egymás után olvasok el két ilyen nagy terjedelmű regényt. De mégis, a Szitakötő a borostyánban után örömmel vettem kezembe a folytatást, hiszen annak olyan függővége volt, hogy nem tudtam / nem akartam várni sokáig a következő résszel.

Azt el kell, hogy ismerjem, hogy az írónő még mindig hatalmas mesélő. Az ember azt hinné, hogy erről a történetről két regénynél többet nem lehet írni, pedig ez nincs így.
Az első részben Claire visszakerül a múltba - 1945-ből 1743-ba és hihetelen kalandokba és egy ellenállhatatlan skót harcosba, James Frazerbe botlik. A második részben kapunk egy rövid betekintést Claire 1968-s életéből, majd pedig visszarepülünk a múltba és egészen a cullodeni csatáig követhetjük Claire és Jamie sorsát. Ebben a részben pedig elég sok minden napviliágra kerül Claire életéből, abból az időszakból, miután visszakerült Skóciából. Persze ez kevés lenne egy ilyen regényhez, így először megtudhatjuk, hogy mi történt Jamie-vel azután, miután Claire visszament a jövőbe, majd pedig a főhőseink egy teljesen új kalandba keverednek, miután Claire, megtudva az igazságot, hogy Jamie még él, ismét visszamegy a múltba.
Diana Gabaldon profin ugrándozik a korszakok között, de végig úgy, hogy mind teljesen hihető, életszerű, az ember végig úgy érzi, mintha az akkori kor emberei között élne és részt venne a mindennapjaikban. De azon felül, hogy korszakok között ugrálunk, a helyszínek is folyamatosan változnak - hol Skócia, hol Franciaország, hol Anglia, hol pedig valahol messze, akár úgy is mondhatnám, hogy a világ másik felére kerülnek el hőseink. És az írónő itt is óriási munkát végzett, mert járhatunk bárhol a Földön, mindenhol rettentő aprólékosan, láthatóan rengeteg munkával építi fel nekünk a helyszíneket, odafigyelve az ottani emberek rítusaira, viselkedésére, öltözködésére, szokásaira.

A főszereplőink pedig? Mind a kettőjüknél eltelt 20 év. Ami még Claire életében is nagy idő, de az 1700-s években még többnek tűnik. Mind a ketten próbálnak túllépni a másikon, de ez nem is olyan egyszerű, hisz a szerelmük több volt, mint egy egyszerű fellángolás, vérrel-verítékkel építették fel a kapcsolatukat és az talán többet kibír, mint 20 év különélés. Claire ettől függetlenül retteg. Nagyon fél, hiszen Jamie-nek akár lehet már másik családja, gyerekei, felesége, így a látatlanba utazik vissza, úgy, hogy a lányát is elhagyja, hiszen egyedül indul neki Skóciának. Ez pedig érdekes kérdéseket vet fel. Lehet-e annyira fontos egy szerelem, hogy az ember még a gyermekét is elhagyja érte? Bár az a gyermek már nem kicsi, de azért mégis az egyszem lánya. Megér Jamie ennyit?
A válasz pedig benne van a könyvben:).
Természetesen Jamie is felnőtt, már nem az a fiatal harcos aki volt, a 20 év, a háború, a veszteségek rajta is nyomot hagynak. Sok szempontból megkomolyodott, de azért még mindig lesznek olyan megjegyzései, vitái, beszélgetései Claire-rel, amin jókat fogunk mosolyogni:). De erre a könyvre érett be teljesen, most már simán elhiszem róla a rettenthetetlen harcost, aki képes megvédeni az embereit, a családját és ha kell, akár az ördöggel is szembeszáll.

A két idősík közül nekem még mindig a régi tetszett jobban. Persze, érdekelt Claire is, hogy mi történt vele azután, hogy visszakerült a saját idejébe. Mit szólt ehhez a férje? Hogyan tudta megmagyarázni a történeteket és hogy terhesen került elő? Hogyan tudta feldolgozni azt, hogy el kellett hagynia a férfit, akit mindennél jobban imádott és újra együtt élni a volt férjével, aki szakasztott mása a nagyon gyűlölt Jack Randallnak? Szerettem ezeket a részeket is nagyon, de igazából Jamie története fogott meg jobban.
Hogyan élte túl a cullodeni mészárlást és mi történt vele azután? Nem akarok spoilerezni, nem fogok semmit se elárulni, de higgyétek el nekem, hogy nem fogjátok tudni abbahagyni ezeket a részeket, annyira érdekesek.
Aztán persze a nagy találkozás. Hát nem tudom, hogy ki izgult jobban, Claire vagy én, hogy mit fog szólni hozzá Jamie? :)
A régi szereplők közül pedig sokan visszatérnek, a gyerekek felnőnek, a felnőttek megöregednek, én pedig még mindig ugyanolyan töretlenül szeretem Jennyt, Fergust, sőt a kis Iant is. Persze a kalandok, az utazások új szereplőket hoznak a történetbe, néha "csodabogarakat", mint például Jamie pártfogoltja, a Kínából megszökött mandarin, Ji Tien Cso (avagy Mr. Willoughby), aki különleges színfoltként az akkori Kínáról oszt meg velünk érdekes és néha elborzasztó történeteket vagy egy titokzatos szereplő, akinek a nevét gonosz módon nem árulom el, de higgyétek el, hogy a regény egyik nagy durranása lesz a megjelenése.
Ha pedig úgy gondolod, hogy már mindent ki tudsz előre találni, akkor elárulom, hogy lesz egy rész, aminél még én is a körmömet rágtam le izgalmamban, mert ott nagyon késélen táncolt minden és a szívem szakadt meg a fejezet olvasása közben. 
Viszont, ha ennyire tetszett ez a rész is, akkor miért lett "csak" 4,5 pillangós, az 5 helyett? Ezt is elárulom. Egyrészt volt egy olyan jelenet (nem árulom el melyik volt az, de biztos vagyok benne, hogy rá fogtok jönni), ahol úgy éreztem, hogy a történelem ismétli önmagát. Ezt a "történést" egyszer bedobni különleges volt, de másodjára már zavart...
A másik fele pedig a könyv utolsó része. Nekem hirtelen túl sok minden történt és túl gyorsan. Gondolom megvolt az írónőnek az, hogy hová akar eljutni a harmadik regény végén, de talán túl sok mindent akart belesűríteni és itt jelent meg az a számomra "veszélyes dolog", miszerint már nem a regényre koncentráltam, hanem elkalandoztak a gondolataim erre-arra. És ez annyit jelent, hogy itt már nem tudott lekötni az írónő, akármilyen izgalmasra is próbálta ezt megírni.

Összességében, a pici hibáktól eltekintve ez a rész is nagyon jól sikerült, a főhőseink kálváriája mellett rengeteg új, néhol tragikus, néhol megmosolyogtató új szálról olvashatunk. Érdemes nagyon odafigyelni az apróbb dolgokra is, mert az írónő sokszor nyúl vissza a történetben régebbi dolgokhoz. Voltak részek, ahol úgy éreztem, hogy "ez és ez a szál érdekes volt, de vajon minek írta bele az írónő," aztán 100-200 oldallal később derült ki, hogy a történet szempontjából mennyire fontos volt az a rövidke kitérő. És azt is elárulom, hogy egy-két esetben még az első és második részbe is visszanyúl!
És kinek ajánlom a könyvet? Az első és második rész rajongóinak mindenképpen, számukra ez is kötelező darab:).

Borító: Nem különösebben vagyok érte oda még mindig, de beleillik a sorozatba.

Kedvenc karakter: Jamie, Claire, Fergus, Ian, Mr. Willoughby

Szárnyalás: Jamie és Claire kapcsolata

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: hol keserédes, hol szomorú, hol romantikus, sok mindent végigéltem, míg végigolvastam a könyvet.

Értékelés:

A képre kattintva beleolvashattok a regénybe:

Blogturné extra - idézetek

Rengeteg jó idézet van a könyvben és még több gyönyörű vallomás. Ebből próbálok párat megmutatni - spoilerek nélkül:

"Válassz olyan férfit, mint az apád, írtam. Bármelyik apád.[...] És amint kiválasztottál egy férfit, ne próbáld megváltoztatni, írtam le magabiztosabban. Lehetetlen. És ami ennél is fontosabb – ne engedd neki, hogy megpróbáljon megváltoztatni. Erre ő sem képes, de a férfiak attól még mindig megpróbálják."

"Azt hiszem, a legnagyobb terhet talán az jelenti, ha szeretünk valakit, akin nem tudunk segíteni."

"- Már nagyon régóta nem féltem, Sassenach - suttogta. - Most viszont azt hiszem, igen. Mivel most már van valami, amit elveszíthetek."

"Úgy pislogott rám, mint egy nagy, vörös bagoly. Valami veleszületett tikk miatt képtelen volt egyszerre csak az egyik szemét lecsukva kacsintani."

"... vonalakkal a tenyerünkön születünk, egy élettel, de aztán a vonalak megváltoznak, aszerint, hogy mit teszel, és hogy milyen ember vagy."

"Az otthon az a hely, ahová, ha mennünk kell, be kell, hogy engedjenek"

"Odaadtam volna az életemet értetek. Akkor is, ha a szívem és a lelkem is beleveszett volna..."

"A házasságom Jamie-vel olyan volt számomra, mint egy nagy kulcs elfordítása, minden egyes apró mozdulat a zár fogainak összetett, aprólékos elmozdulását idézte elő bennem. "

- Tudod, milyen együtt lenni valakivel így? Amikor mindent megpróbálsz, és mégsem tudod meg sosem a titkukat? [...] 
- És aztán... - suttogta -, és aztán ismét visszakapni, visszakapni azt a tudást. Mikor szabadon mondhatsz vagy tehetsz bármit, és tudod, hogy így helyes. 
- Azt mondani, hogy "szeretlek", és teljes szívedből komolyan is gondolni"

"- Oly sok éven át - mondta -, olyan hosszú időn keresztül, annyi minden voltam, annyi különböző ember. [...] - De itt - mondta olyan lágyan, hogy alig hallottam őt -, itt a sötétben, veled... itt nincs nevem."

"- Rendben, de akkor a törvényes hajók honnan tudják megkülönböztetni egymást, ha nincs az oldalukra festve a nevük?
Egyik szemöldökét felhúzva rám pillantott.
- Én is meg tudlak különböztetni más nőktől - mutatott rá -, pedig nincs is felhímezve a neved a melledre."

"– Bűn az, hogy itt vagy nekem? – suttogta. Az arca falfehér volt, a szeme nem több két sötét katlannál a halovány fényben. – Folyton azon jár az eszem… Mindez az én hibám lenne? Olyan nagy bűnt követtem el azzal, hogy ennyire vágytam rád, azzal, hogy nagyobb szükségem volt rád, mint az életre magára?" 

"Csak tegyél meg nekem egy egészen aprócska szívességet, Sassenach. Tégy meg minden tőled telhetőt, hogy ne öljenek meg, vagy aprítsanak fel apró darabokra, rendben? Az olyan dolgok nem tesznek jót az ember szívének."

"- Nos, amondó vagyok, hogy a tudománynak csak megfigyelni van joga – mondta. – Hogy megkeresse a dolgok okát, ahol lehet, de közben el kell fogadnia, hogy rengeteg olyan dolog van a világon, aminek nem lehet meglelni az okát; nem azért, mert nem létezik, hanem azért, mert túl keveset tudunk ahhoz, hogy megtaláljuk. A tudománynak nem az a dolga, hogy ragaszkodjon a magyarázathoz – mindössze csak annyi, hogy megfigyeljen, és közben abban reménykedjen, hogy a magyarázat majd magától megjelenik. "

"Jamie volt az egyetlen, akinek mindenemet odaadtam, akiért mindent kockáztattam. Elhajítottam minden óvatosságot, minden józan ítélőképességet, minden bölcsességet, a nehezen megszerzett karrierem minden kényelmével és kötöttségével együtt. Nem hoztam neki mást, csak magamat. Nem voltam senki, csak önmagam, mikor vele voltam, nekiadtam a lelkemet, csak úgy, mint a testemet, engedtem, hogy csupaszon lásson, megbíztam benne annyira, hogy a teljes valómat mutassam neki, hogy magához ölelhesse a gyengeségeimet - mert egykoron így tette."

"Egy gyermek iránt érzett szeretet nem lehet szabad; az első kis mozdulattól kezdve az anyaméhben, feléled az emberben az odaadás, éppen olyan erősen, mint amennyire akaratlanul, ami éppen annyira megállíthatatlan, mint a szülés maga. De bármennyire erős is, ez a fajta szeretet mindig is az irányításról szól; valaki a másik fölött áll, ő a védelmező, a felügyelő, az őrző. Természetesen rengeteg ebben a szenvedély, viszont szó sincs róla, hogy az ember belefeledkezne az érzésbe."

Nyereményjáték:

Kalandozz a szereplők világában te is! - Mostani játékban a sorozatot hívtuk segítségül. Lehet, hogy hallottatok már róla, de a Starz most vetíti a második szériát, s ennek örömére, minden állomáson találtok egy karaktert, akik a sorozatból lettek kiválasztva és nem látható az arcuk. Nektek ki kell találnotok, kinek az arca hiányzik és a megfejtésbe a karakter pontos nevét kell beírni.
A helyesen válaszolók között egy darab nyereménykönyvet sorsolunk ki.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

 

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

04.19 Insane Life
04.20 Deszy könyvajánlója

04.21 Kelly & Lupi olvas
04.22 MFKata gondolatai

Diana Gabaldon: Szitakötő borostyánban (Outlander #2)

Könyvmolyképző, 2012
992 oldal
Fordította: Farkas Veronika, Balogh Eszter
Goodreads: 4,30 (több, mint 160.000 értékelésből!!)
Besorolás: történelmi fikció

Claire Randall húsz éven keresztül megőrizte titkait. De most felnőtt lányával együtt visszatér Skócia fenséges, ködfátyolba burkolózó hegyei közé. Claire itt szeretné elmondani a lányának az igazságot egy fontos dologgal kapcsolatban, amely éppen olyan megdöbbentő, mint ami mögötte van: az ősöreg kőkör rejtélye, az idő korlátain átívelő szerelem és James Fraser, a skót harcos, akinek lovagiassága egykor ott tartotta Claire-t a férfi évszázadának veszedelmei között a saját korába való visszatérés helyett.

Ezúttal a vér és a szenvedély öröksége állítja próbatétel elé Claire gyönyörű, rézvörös hajú lányát, Briannát, miközben ezzel párhuzamosan folytatódik Claire önfelfedezésének útja Stuart Károly intrikával teli párizsi udvarában, ahol férjével együtt versenyt fut az idővel, hogy elejét vegyék a kudarcra ítélt felföldi felkelésnek, és elszántan küzd azért, hogy megmentse mind gyermekét, mind a szeretett férfit.

A sorozat első része nagy szerelem volt, nagyon sok barátomat vettem rá, hogy olvassák el és ők is nagy rajongói lettek. De a történetnek számomra nem volt akkora függővége, hogy azonnal akarjam olvasni a második részét. Így amikor megjelent (lassan már négy éve annak is:), a barátaim nyomására vettem meg, akik mind olvasni akarták, ezért szegény könyv, mire hozzám került, már eléggé leharcolt állapotba került. Őszintén bevallom a második rész vastagsága is elrémisztett ismét, mert úgy éreztem, hogy ennyi szabadidőm soha nem lesz, hogy ezt nyugodtan végigolvassam, így állandóan húztam-halasztottam az olvasást. Aztán kiderült, hogy idén megjelenik a sorozat harmadik része - ráadásul jön a tévésorozat második évada is, én pedig nem akartam ennyire lemaradni, így végül belevágtam ebbe nem túl vékony második részbe:).

Ahogy már fentebb is írtam, elképzelni nem tudtam, hogy az írónő mit tud még írni erről a történetről, hisz számomra az első résznek volt egy lezárása és bár voltak kérdéseim, de nem töltöttek volna ki egy teljes könyvet. Diana Gabaldon viszont bebizonyította, hogy igen, van még mit írni erről a történetről, sőt, talán bele se fog ez se férni egy könyvbe.

Brianna

A történet két szálon fut. Az egyik szál Claire-ről és a lányáról szól, akit az édesanyja visszavisz a Skót-felföldre, mert bizonyos dolgokat tisztázni szeretne, illetve a lányának is - aki még nem tud semmit, - szeretné elmesélni az igazságot. Mindez 1968-ban játszódik. Eleinte nem akartam ezt a részt olvasni, mert Jamie-t, Jamie-t és még annál is több Jamie-t akartam, de egyrészt érdekelt, hogy hogyan is került vissza Claire a jelenbe ÉS HOL VAN JAMIE!, másrészt pedig az írónő annyira érdekessé tette ezt a szálat is, hogy egy idő után már élvezettel olvastam. Az 1700-s évek után picit felüdülés volt visszakerülni a mai korba, érdekes volt együtt nyomozni Claire-rel, a lányával, Briannával és Rogerrel. Majd megszakadt a szívem Claire-ért, együtt gyászoltam vele Jamie-t, a múltban szövődött, de az időt és mindent túlélő szerelmükkel együtt.

Persze nem kellett sokat várnom és a visszaemlékezések révén visszajutottunk a régmúltba és ott vettük fel a szálat, ahol az első rész abbamaradt. Jamie és Claire menekül, méghozzá Franciaországba. Az utazásuknak két oka is van, egyrészt otthont keresnek maguknak, másrészt viszont Claire ismeri a jövőt és mindenáron szeretne beleavatkozni, hogy megmentse a szeretteit. De vajon szabad-e beleavatkozni a jövőbe? És egyáltalán lehetséges ez? Ezek a kérdések nemcsak engem, hanem Claire-t is éppúgy foglalkoztatták, hiszen az addig rendben van, hogy megmentené ezzel a skót klánokat és mindenkit aki fontos a számára, de így például hogy fog megszületni a férje? És ha nem születik meg, akkor vajon vele mi lenne? Hogy kerülne el a Skót-felföldre és hogy találkozhatna Jamie-vel? Én is körülbelül ugyanannyit agyaltam ezen éjszakákon át, mint a főhősnőnk.

Izgalmas volt egy teljesen új helyszínre kerülni. Eddig a Skót-felföld zordon vidékét jártuk, a kemény és marcona harcosokkal, de Franciaországba érve Stuart Károly kifinomult nemesi udvarába érkeztünk. Ég és föld a két helyszín és persze a főhőseinknek is ehhez idomulniuk kell. Rengeteg vicces, megható és izgalmas jelenetnek lehetünk szemtanúi. Claire a tapasztalatával segíti Jamie-t, hogy az minél egyszerűbben be tudjon illeszkedni. Jamie, pedig a maga nyers őszinteségével, eszével és romlatlanságával hamar kivívja magának a legfelsőbb körök tiszteletét és rokonszenvét is. Kedvenc párunk pedig imádnivaló, mint mindig, forr köztük a levegő, rengeteg szenvedélyes és humoros jelenetben lehet részünk, aminek a forrása szinte minden esetben kedvenc vöröshajú skót harcosunk, Jamie:). Szerintem a gyantázásról szóló értekezésük a könyv egyik csúcspontja, körülbelül háromszor végigolvastam és könnyesre nevettem magam rajta:).

Persze nem Diana Gabaldon lenne az írónő, ha nem tenné tele ezt a részt is drámákkal, ahol nemcsak a főhőseinkért, hanem az újabb szereplőkért is kellően izgulhatunk. Árulások, tragédiák, erőszak, bántalmazás, ezek sajnos mind arra a korra voltak jellemzőek és az írónő nem fukarkodott ezeket is beleszőni a regényébe.

Mondhatnánk azt, hogy minek írt az írónő a francia udvarról, amikor Skócia sokkal rejtélyesebb és vonzóbb? De higgyétek el, hogy látszik, hogy Diana ugyanolyan részletes kutatómunkát végezhetett itt is, mert a helyszínek, a szereplők, a jelenetek a legapróbb részletességgel (de unalom nélkül!) lettek kidolgozva. Őszinte leszek, én még tanultam is pár dolgot, mert nagyon jó betekintést kaptunk (sokszor Claire tolmácsolásában) "Bonnie Prince Charlie" életébe és azokba a történésekbe, amelyek végül a cullodeni csata elvesztését okozták.

A regény vége pedig? Ez most tényleg egy függővég, de olyannyira, hogy boldog voltam, hogy csak most olvastam a második részt és szinte azonnal a kezembe vehettem a harmadikat. Nem tudom, hogy mit csináltam volna, ha nekem is négy évet kellett volna várnom a folytatásra. Valószínűleg nekikezdtem volna angolul, akármennyire is elrettentett volna a könyv vastagsága (a harmadik rész kevés híján 1.200 oldalas:).

Összességében elmondhatom, hogy a második rész méltó folytatása volt az elsőnek és ha rajongója voltál Jamie-nek, Claire-nek és kíváncsi vagy, hogy mi történt velük a továbbiakban, akkor olvasd el ezt is és biztos vagyok benne, hogy még nagyobb rajongója leszel a sorozatnak és a szereplőknek!

Ide a végére pedig beteszem (sajnos csak angolul találtam meg jó minőségben) a televíziós sorozat második évadának a trailerjét:

 

Borító: Beleillik a sorozatba, engem különösebben nem nyűgözött le. Viszont, amit itt is meg kell jegyeznem, az a gyalázatos minősége. Az első résznél nem volt védőfólia, ott a díszítés jött le teljesen a borítóról, itt kapott védőfóliát, de a harmadik olvasás után a fólia felpöndörödött és alatt kopik a díszítés...

Kedvenc karakter: Jamie, Claire, Fergus

Szárnyalás: a Claire és Jamie közti párbeszédek és külön megemlíteném a gyantázásról való társalgásukat :)

Mélyrepülés: Mary és Alex Randall története

Érzéki mérce: vannak benne +18 karikás jelenetek bőven. Szerelmesek, imádják egymást, nehezen is tűrtöztetik meg magukat :)

Értékelés: