Andrea Cremer: Bloodrose - A döntés

Nagy örömömre @Greylupus elvállalta, hogy időnként vendég-postot ír a blogban. Íme az első recenziója, remélem még nagyon sok alkalommal köszönthetem itt a továbbiakban.





Egmont Dark 2012
424 oldal
Fordította: Barta Tamás
Goodreads: 3,91
Besorolás: ya, shapeshifters, werewolves

Pár perce fejeztem be a könyvet és még nagyon nehéz bármit is mondanom róla.

Az első két könyv nagyon tetszett, így nagyon vártam ezt a harmadik részt is, még úgy is, hogy külföldön hamarabb jelent meg és a rajongók nagy része nagyon morgott amiatt, ahogyan Andrea elintézett benne valamit (nem írom le, hogy mit, mert  túlságosan nagy spoiler lenne…. )

Így még kíváncsibban fogtam hozzá az olvasáshoz.

A történet ismét pillanatok alatt magába szippantott, újra belecsaptunk a sűrűjébe, hisz lassan összeáll a kép, megvan a SARJ, már csak meg kell szerezni a fegyvert és szembeszállni a Vigyázókkal. Calla, azzal, hogy Adne kérésére megkeresi és elviszi Rent a Keresőkhöz, jól megbolygatja a szálakat, hisz a két „ALFA” folyamatos csatározása a lányért nem könnyíti meg a készülődést és Keresők életét sem. Ettől függetlenül imádtam ezeket a jeleneteket, Ren és Shay állandó küzdelme sok vidám percet szerzett.

Calla sokat fejlődött szerintem az első és a második részhez képest, hisz bár eleinte itt is hezitált a két fiú között attól függően, hogy melyik volt a közelében (bár a fiúk ismeretében ezen egyáltalán nem csodálkoztam:)))), de amikor komolyra fordult a helyzet, akkor félre tudta tenni a romantikát és a feladatra, a harcra tudott koncentrálni. Képes volt összefogni a falkát – sőt még az állandóan, egymással csatározó Shayt és Rent is és meghozni olyan döntéseket, amelyek gyakran fájdalmas következményekkel jártak. Valódi alfaként viselkedett.

Ren még mindig imádnivaló, továbbra is ő volt a nagy kedvencem, főleg, hogy most picit jobban megismerhettük. Imádtam, amilyen gyengéd volt Callához, amilyen védelmező nagytestvérként vigyázott a húgára, amilyen hévvel volt képes Calláért harcolni és amilyen magabiztos, határozott vezetőként irányította a csapatát.

Shay – őszintén elárulom az első két részben nem győzött meg az írónő, hogy ő az „igazi”, pedig mindent megpróbáltam, hogy megszeressem, hisz tudtam, láttam, hogy Andrea minden szavával, minden jelenetével azt akarja erősíteni, hogy a fiú az igazi Calla számára. A harmadik részben viszont Shay felnőtt a feladatához. Már nem az az idegesítő kamasz, aki eleinte volt. Tudja, érzi, hogy mi múlik rajta és úgy is viselkedik, így akármilyen furán is hangzott, de hasonló szintre emelkedett nálam, mint Ren. És innentől már nem irigyeltem Callát, akinek választania kellett a két fiú közül:).

A falka tagjai és a Keresők még mindig tökéletes mellékszereplők, nagyon szeretnivalóak voltak, oldalakat lehetne megtölteni vele, hogy ki miért volt egyedi, kit miért kedveltem.

És akkor az ominózus rész, ami miatt a kinti rajongók nagy része felhördült – és szerintem itthon is lesz morgás miatta:). Őszinte leszek, számomra nagyon megrázó volt az a rész, nagyon megsirattam és ha egyszer lenne lehetőségem az írónővel találkozni, akkor csak annyit kérdeznék, hogy MIÉRT? Miért így kellett ezt megoldani???? Annyi más lehetőség lett volna… Ezt egy nagyon olcsó és hatásvadász megoldásnak tartottam… és igen, annál a résznél kifejezetten haragudtam az írónőre.

A történet vége és az epilógus pedig egyszerűen szívbemarkoló, alig tudtam végigolvasni, mert a könnyeimtől alig láttam az oldalakat. Nem hittem, hogy az írónő még képes az érzelmi szálakat tovább húzni, illetve még egy csavart beletenni a történetbe, de sikerült neki. Ennyire utoljára talán Suzanne Collins: A kiválasztott regénye érintett meg.

Még mindig tele vagyok kérdésekkel a végét illetően, remélem egyszer kapok majd rájuk választ vagy kibeszélhetem majd azokkal, akik szintén elolvassák ezt a könyvet.

Mindemellett izgalomban, fordulatokban, titkokban, önfeláldozásban, harcban és romantikában nincs hiány ismét. A könyvet most sem tudtam letenni és majdhogynem egy ültő helyemben kiolvastam az egészet, és egyetértek a könyv hátoldalán leírtakkal: méltó befejezése ennek a sorozatnak.

Mint „borító-fan” – a könyv borítójáról is ejtenék néhány szót: nagyon szép, de nekem kicsit fantáziátlannak tűnik, ha összehasonlítjuk az első rész borítójával – ami a mai napig a TOP 5 borítóm között szerepel, mert annyira gyönyörű.

Szívem szerint maximális pontszámot adnék a történetnek, mert imádtam. Amiért levonok végül egy fél pontot, az a szerelmi szál megoldása volt, amivel nagyon-nagyon nem értek egyet…

Borító: A kiadó a német borítóval adta ki a könyvet, nem az eredetivel. Ha nem láttam volna az első rész borítóját, akkor azt mondanám, hogy egyedi és gyönyörű, így viszont ismerve azt… kicsit fantáziátlannak tűnik.

Kedvenc karakter: Ren, Calla, Connor, Shay

Szárnyalás:  Imádtam a két fiú közös jeleneteit, szikrázott köztük a levegő. Mint két valódi alfa farkas.

Mélyrepülés:  Az a rész, amit fentebb is írtam, illetve az én lelkemnek a vége is.

Érzéki mérce: Csók és annál több is, de szigorúan csak úgy megírva, hogy a YA keretein belül maradhassunk.

 Értékelés:

Jill Hathaway: Slide - Mások szemével

Egmont Dark 2012
239 oldal
Fordította: Barta Tamás
Goodreads: 3,97
Besorolás: YA, paranormális

Kivételes esemény a mai magyar ifjúsági könyvkiadás területén, hogy a világon elsőként magyarul jelent meg ez a könyv, megelőzve pár nappal az angol megjelenést, és egy hónappal az amerikait.  Sok ilyet szeretnénk még!

Vivi 16 éves középiskolás, aki édesanyja halála óta különleges képességgel rendelkezik, egyre gyakrabban belecsusszan mások testébe. Ilyenkor, mint egy ablak mögül figyeli belülről az eseményeket, beleszólni, irányítani nem tud. Ez akkor történik meg vele, ha hozzáér az illető egy személyes tárgyához, vagy egy olyan dologhoz, ami a másikból erős érzelmet váltott ki. Az átcsúszás ideje alatt öntudatlan, elájul.  A környezete narkolepsziásnak hiszi, az iskolában, otthon hozzászoktak már az ájulásaihoz. Apjának hiába mondta el, mi történik vele, nem hitt neki, pszichológushoz vitte a lányát. Vivi jobbnak látja titokban tartani az egészet, még Rollins, a legjobb barátja sem sejt semmit. 

Az igazi probléma akkor kezdődik, amikor nem egy hétköznapi átcsúszást él át, mint mondjuk amikor az egyik  tanárába csusszant, aki épp titokban piál, hanem a húga barátnőjének a szobájába. Az ismeretlen személy véres kést szorongat, a lány az ágyon  felvágott erekkel fekszik. A rendőrség öngyilkosságként kezeli az ügyet, egyedül Vivi tudja, valaki felelős a történtekért. Az események még rosszabbul folytatódnak, újabb halálesettel, és Vivi rádöbben, hogy a következő áldozat valószínűleg a 14 éves húga lesz. 

A slide - átsiklás nagyszerű ötlet, nekem újdonság volt, mint paranormális elem. Szívesen olvastam volna róla bővebben a könyvben, mert igazából egy utaláson kívül, miszerint ezt a képességet az édesanyjától örökölte Vivi, semmi más magyarázatot nem kapunk.  Felvetődött a kérdés bennem, a 2 évvel fiatalabb testvére miért nem rendelkezik ezzel a átok/ajándékkal? 

Az írónő nem elégedett meg ezzel a vonallal, a gyilkosságok, a nyomozás, az átsiklás mellett komoly pszichológiai, társadalmi témákkal is foglalkozik, ami így egy könyvben nagyon sok. Adva van Vivi, a főszereplő családja, ahol az édesanya 5 éve meghalt, apuka orvos, rengeteget dolgozik, a két lány gyakorlatilag egyedül nő fel. Az anya hiánya, a halál feldolgozása mellett meg kell küzdeniük egy munkamániás apával is, aki végül be is ismeri, hogy nem bírja kezelni a helyzetet, gyakorlatilag menekül otthonról.  Vivi rózsaszínre festi a haját, anyja cd-it hallgatja, a csillagászat is anyja kedvtelése volt, most az övé is. Az iskolai élet is számos problémát vonultat fel, a dagadt lány csúfolása, még akkor is, mikor már 45 kilóra fogy, tinédzserkori terhesség, füvezés, piálás, öngyilkosság, erőszakoskodás. A szerző próbál reális képet adni ezekről a helyzetekről de ez nagyon nem illik össze a paranormális szállal.

Az írás E/1 jelen időben zajlik, az átcsusszanások alatt is, ezzel nincs probléma, szerettem ezeket a részeket, érdekes, újszerű volt. A karakterek közül Vivi emelkedik ki,  ő egy erős lány,  és tetszett, ahogy a nyomozás érdekében megpróbálja befolyásolni az átsiklásokat. A végére a személyisége is sokat javul, főleg miután meggyőződik róla, kiben bízhat igazán. A levélkéje aranyos volt, kár, hogy nem láthattuk a közvetlen reakciót.  Rollins a legjobb barátként van feltüntetve, nekem ez nagyon sántított. Talán, ha az elején kapunk egy olyan jelenetet tőlük, ami ezt alátámasztja, hihetőbb lenne, így csak az jön le, hogy ha baj van, nem keresik egymást, és a legfőbb titkaik is tabuk. Így aztán, amikor eltávolodnak, nem éreztem ezt olyan mélyrehatóan fájdalmasnak. 

Klisék. Én szeretem a kliséket, de ami nem hiányzott volna ebből a történetből, az Zane és Vivi instant azonnali vonzódása az első napon.  Zane a bombapasi... Szerelmi háromszög szinte már alapkövetelmény, de itt semmi harc nem volt, Rollins egyszerűen félreállt. Pom-pom lányok, furkálások, árulások persze szintén megvannak a történetben.  A nyomozás során sorba jönnek a csavarok, újabb titkok derülnek ki, de a vége nem az, amire az olvasó számít. Spoiler lenne többet mondani.

Meg kell említenem, hogy egyáltalán nem tetszett a könyvben a rengeteg drog, pia, és szexuális utalás. Ezek a szereplők még igen fiatalok ahhoz, hogy rumot igyanak üdítővel vagy tisztán. (nem a karib tengeren vagyunk, ha már Johnny Depp említve van a könyvben) 

Mivel az eredeti angol szöveg még nincs meg, nem tudom összehasonlítani, de találtam néhány pislogást kiváltó szót, mint öregdiákok bálja, vagy A gyűrű c. film (kör helyett) A lány nevének fordítását sem értem.  Eredetileg Sylvia és Vee-nek becézik. Nálunk Vivi lett ebből, ami amúgy a Vivien becézése. 

A könyv jó, mindenképpen ajánlom elolvasni, az általános üzenet átjön, és ez elgondolkodtató, ráfér mindannyiunkra több elfogadás és a család nagyobb megbecsülése.

A szerző

Borító: Nagyon tetszik. főleg a csúsztatott hatású SLIDE.

 

Kedvenc karakter: Vivi

Szárnyalás: Tetszett Vivi  levélkéje, végre mert lépni.

Mélyrepülés:  Sok a hányás és a kávétabletta.

 
Érzéki mérce:  Néhány csók és borzongós érintés. Drog, pia egyéb utalások miatt 16 éven felül ajánlom.

Értékelés:

Julianna Baggott: Tiszták - Pure#1

Egmont Dark 2012.02.10.
568 oldal
Goodreads: 3,87
Besorolás: disztópia, ya

Igazi meglepetés számomra, hogy az Egmont Kiadó  Dark sorozatában a világpremierrel egyidőben megjelent Julianna Baggott disztópiás trilógiájának első része, a Tiszták.

Kilenc év telt el a robbanások óta, melyek szinte teljesen elpusztították az életet a Földön. Nem a már ismert bombák voltak ezek, hanem  modern nanotechnológiával készült fegyverek, bevetésük során a hatósugarukban megváltoztatják a testek molekuláris szerkezetét. Az áldozatok  összeolvadnak a környezetük darabjaival, tárgyakkal, fémekkel, más emberekkel, állatokkal, bármivel. 

Pressia 7 éves volt a katasztrófa idején, a kezében tartott kedvenc játékbabája örökre eggyé olvadt a kézfejével, az arca csak kicsit sérült, így a szerencsések közé sorolhatná magát. De közeledik a 16. születésnapja, ami azt jelenti, hogy jelentkeznie kell a Szent Forradalom Hadműveletnél. Itt katonát képeznek belőle, hogy később bevethessék a Kupola ellen. 

A Kupolában a Tiszták élnek, azok a szerencsések, akik helyet kaptak a biztonságos létesítményben, így sérülés nélkül megúszták a robbanásokat. A külvilágban élők többsége várakozásban él még mindig, azt hiszik, a Kupola lakói segíteni fognak rajtuk, hiszen megüzenték.

Pressia találkozik egy titkos összejövetelen Bradwellel, aki egy lázadó fiatal srác, a hátán madarakkal összeolvadva. A lány összezavarodik, a valóság és az emlékei ellent mondanak egymásnak.

Partridge a Kupolában él, melynek az apja az egyik vezetője, és akit egyre jobban gyűlöl. Rájön, hogy az anyja valószínűleg még életben van, valahol kint a külvilágban. Megszökik, és hamarosan találkozik Pressiával, aki segít neki a keresésben. Az útjuk nehéz, kegyetlen, borzalmakkal teli, furcsa szövetségeket kötnek, barátságok alakulnak, talán sikerül nekik ez a lehetetlen vállalkozás.  

A szerző tehát felállította a disztópiás formulát, de ez a világ sokkal jobban üt, mint bármi amit eddig olvastam. Rohadtul kegyetlen. Első 50-100 oldal után  még nem merültem el benne, de aztán azt vettem észre, hogy nem tudok kikerülni a hatása alól. A felépített világot részletesen leírja, a kietlen tájról, a mérgező növényzetű erdőről, a kiégett városokról olyan képed alakul ki, mintha ott lennél magad is. Hamu és csonkok mindenütt. És az élők... Az emberek nyomorékok, fizikailag és lelkileg is megkínzottak. Ennél is van rosszabb, a grupik, összeolvadt emberek, vagy éppen a félig ember-félig kő és hamu lények, akik akár a föld alól is támadnak. 

Az írásmód  egyedi abban is, hogy az E/3 POV fejezetenként változik, legtöbbször a két főszereplő szemszögéből, de a többi karakter is gyakran szerepel. Ettől is gyorsabban pörög a történet.

Sok a hagyományos szimbolikus utalás, madarak, szabadság, hattyúk, fény, mind mutatják az utat a fiataloknak. A fizikai deformálódásokban is lehet utalásokat felfedezni, egészen elképesztő élmény.

A karakterekről csak jót tudok mondani, nem hibátlan senki, ez igazán jót tesz a történetnek. Erősek, bár vannak helytelen gondolataik, igyekszik mindenki jobbá válni. Ha elesnek, felállnak és küzdenek tovább. Nem adják fel, és ez az üzenet átjön  az olvasóig.  Ahogy az elfogadás, a család az igazi értékek.

Felkavar, felemészt ez a könyv, de csak olvasd tovább, mert érezned kell a remény ízét.
Én kizárólag 16 éven felül ajánlom a könyvet a kegyetlenségig brutálisan megírt jelenetek miatt. Nem gyerekeknek való, és rózsaszín lelkű felnőtteknek sem. 

                                

A szerző

Borító: Gyönyörűséges.

 

Kedvenc karakter: El Capitan (majd megtudjátok miért)

Szárnyalás: A világfelépítés egyedisége lenyűgöző. 

Mélyrepülés: Anyák csoportja: gyerekeikkel összeolvadt anyák. Sírtam.

Érzéki mérce: Ez a könyv nem a szerelmi szálról szól, mégis van benne érzelem, a kapcsolatok alakulnak, néhány ajakérintéssel. 

 Értékelés:

Elizabeth Chandler: Két világ határán - Angyali szerelem 4.

Egmont Dark 2011
240 oldal
Goodreads: 4,07
Besorolás: YA, paranormal

A bejegyzés erősen spoileres az első három részre vonatkozóan!!!!

Igazán szép gondolat az írónőtől, hogy 16 év után felelevenítette a karaktereket, a rajongóknak szeretett volna írni valami ráadást, valami különlegeset. Gondoltam én. A valóság egész más, tipikus példája annak, hogy egy valaha sikeres sorozatról hogyan húzzunk le még egy bőrt, sőt többet, ugyanis ezzel nincs vége. Az Angyali szerelem 1-3 sorozat Ivy és Tristan szerelméről egy kerek, lezárt történet. A könyvek nem voltak hibátlanok, de kettejük kapcsolata szívből jövő, szépen megírt szerelem volt, végül Tristan belép a fénybe, Ivy pedig Willel marad, aki megbízható és minden szempontból tökéletes számára.  Sajnos az írónő nem elégedett meg ezzel.

Ha esetleg kihagytad az első három részt, bőven elég ha itt folytatod, ugyanis három mondatban össze lehet foglalni, és a karakterek meg is teszik.  Ivy és Tristan találkoznak, egymásba szeretnek, de egy gyanús balesetben Tristan meghal. Angyalként azonban  visszatér, hogy megvédelmezze Ivyt, akit Gregory el akar tenni láb alól. Tristan megmenti Ivyt, majd távozik a fénybe, Ivy pedig továbblép Will oldalán.

Eltelt egy év, és a kis csapat (kivéve Suzanne-t, aki Európában utazgat) a főiskola előtti nyarat  Cape Codban tölti, az óceán partján egy panzióban dolgoznak. A lányok egyik este unaloműzés gyanánt szellemidézést játszanak, ami elég rosszul sül el, átjárót nyitnak a szellemvilág felé. Beth próbálja menteni a helyzetet.

Nem találjátok ki, Ivyt újabb autóbaleset éri, testelhagyásos élményben lesz része, találkozik Tristannal, aki újra biztosítja őt örök szerelméről. Később a kórházban tér magához, ahol az orvosok szerint csoda történt vele, hiszen kifolyt egy vödör vér, de Ivy eredményei jók, szinte semmi baja.

Feltűnik a színen Guy, az amnéziás fiú, senkire és semmire nem emlékszik az addigi életéből. Útjaik többször is keresztezik egymást, és Ivy azt véli látni, hogy Tristan lelke Guy testébe költözött, vonzódni kezd a fiúhoz.

Beth-et közben folyton rossz érzések gyötrik, meg van győződve, hogy Gregory szelleme átjött a portálon, és Willel együtt ki van akadva Ivy új pártfogoltjától. A nagy kérdés az, vajon Ivy megérzései valódiak, vagy Beth és Will vádjai igazolódnak be, miszerint Guy nem amnéziás, inkább veszélyes bűnöző.

Mint fentebb írtam, nem erre számítottam. Egyetlen fordulat lenne érdekes számomra, ha Gregory lelke Willbe költözik, és egy újabb szerelmi háromszög alakul ki. Tulajdonképpen meglep, hogy nem ilyesmi történt, de ami késik nem múlik! Akkora függővége van a történetnek, hogy az  írónő tovább fogja húzni.

A karaktereket úgy ahogy van hagyjuk... Ivytől nem ezt vártam, hálátlan, meggondolatlan lett. Bejött néhány új szereplő, de jellegtelenek, nevetségesek, mintha ott se lennének. És ez a jellegtelenség az egész könyvre igaz, tele felesleges töltelékkel. Guy, a hajléktalan, amnéziás csákó, akit Ivynek meg kell menteni. Ja, és van macska, igen, Bolhazsák, muszáj volt beleírni, mert kell a rajongóknak a kárpótlás.

Az írónő stílusa nem változott, sőt, én nagyon erőltetettnek éreztem. Amit eddig Tristan csinált Ivyvel, azt most Ivy tette meg Guy-al, az úszásoktatástól kezdve zongorázásig, az autóbaleset, stb.  Kár volt megpiszkálni ezt az amúgy sem brilliáns lezárt sorozatot.

Borító:  Egyedül a borító tökéletes.
 
Kedvenc karakter: Bolhazsák

Szárnyalás:Elég rövid volt.

Mélyrepülés:Annyi vér volt a balesetnél, hogy Ivy cipője elázott. Újat kellett venni.

Érzéki mérce: Tini romantika, sajnos gyengébb az előző részekhez képest.

Értékelés:  

Elizabeth Chandler: Angyali szerelem sorozat 1-3.

Egmont Dark 2011
696 oldal összesen a 3 rész
Goodreads: 4,09
Besorolás: YA, fantasy

Mivel a három rész együtt alkot egy történetet, én  egyben szeretném értékelni.  Az írónő kiadója 1995-ben jelentette meg a könyveket,  amelyeket 1998-ban egyben is kiadtak Kissed by an Angel címmel. 

Gyakorlatilag az első könyv első fejezetében megtörténik a tragédia, Ivy és Tristan pár hete estek épp szerelembe, amikor autóbalesetet szenvednek és Tristan nem éli túl. Ivy visszaemlékezik az előzményekre, így megtudhatjuk, hogy nemrég  új otthonba költöztek öccsével, miután anyukája újból férjhez ment. Féltestvért is kaptak Gregory személyében, aki kezdettől fogva kissé furán viselkedett velük, nem örült egyáltalán az új családtagoknak.  Ivy sajátos világban él, hisz az angyalokban, sokszor fohászkodik is hozzájuk, és meg van győződve róla, hogy négyévesen egy angyal húzta őt ki a  medencéből.   De ideje  legyőzni a víziszonyt, és Tristan  segítségével  megtanul úszni. Egyre közelebb kerülnek egymáshoz, de a tragédia hamarosan bekövetkezik. 

Tristan azonban nem távozik a túlvilágra, angyallá változva próbálja figyelmeztetni Ivy-t hogy veszélyben van. Ivy hite az angyalokban viszont megtört, ezért semmit sem vesz észre Tristan jeleiből. 

Hogy sikerül-e kapcsolatba lépniük egymással és kideríteniük a baleset okait, az kiderül a két további részből. 

Egy dologban biztos vagyok, az írónő szereti a filmeket. A balesetes alapötlet engem nagyon emlékeztet  az 1994-es Vágyak vonzásában című filmre, amely első jelenetében megtörténik a főhős autós halálos balesete, és onnantól a film egy visszaemlékezés. A  másik film ami beugrik, az akkortájt igen népszerű Ghost (1990, 2 Oscar) amiben a főhős ugyan szellem, de a szerelem erejét felhasználva addig nem nyugszik, amíg el nem rendezi  a befejezetlen ügyét a földön.

Az első könyvben tetszett, ahogy kialakul a szerelem Tristan és Ivy között. A cicus befogadása, az úszásoktatás, sok kis apró mozzanat Tristan részéről  szívmelengető volt. A baleset után azonban nem igazán tudtam beleélni magam a helyzetbe. Aki hozzám hasonlóan néhány szárnyas lényt kívánt a történetbe, annak csalódnia kell. Tristan és a másik pokol tornácán ragadt sorstársa Lacey inkább szellemek, mintsem  angyalok. Lacey egyébként is egy nagy kérdőjel számomra, azon kívül, hogy némi tanácsot ad Tristannak,  nem derül ki az ő feladata, és azt sem tudjuk meg mi lett vele a végén. 

A többi karaktert összefoglalhatnám néhány szóval így: felszínes, bulizós tinik, akik legfőbb problémája ki kivel esett szerelembe lehetőleg naponta váltogatva a partnert. 

És a felnőttek? A szülők elutaznak, magára hagyva  Ivy-t  a megtámadása után pár héttel? Irreális.

Ivy karaktere nem tetszett. Ha egyszer valaki nagyon bánkódik a kedvese elvesztésén, akkor nem csókolózik a féltestvérével, majd miután Tristan végleg elmegy, rájön, hogy Willt szereti? Félelmetes.  

Sok volt a felesleges töltelék a könyvben, a fele oldalszám pont elég lett volna, mert így nagyon terjengősre sikerült.  A krimi szál abszolút kitalálható volt, mármint a gyilkos személye, néhány mellékszálnak azért sikerült meglepnie. Például a macsek nagyjelenete volt meglepő, aki szegény megint csak egy filmre emlékeztetett: Ómen.

Az írásmód különösebben nem tetszett, bár az eredetit nem ismerem, a magyar fordításban volt jó néhány szóismétlés és meglepő szófordulat. (kedvencem a kiakolbólint)

Hogy miért kap mégis három egész pillangócskát ez a trilógia?

Az alapsztori kiváló. Továbbá Tristan szerelme Ivy iránt megfogott, pontosan a baleset utáni időtől, ahonnan tudni lehetett, hogy beteljesületlen lesz. Az a jelenet, amikor végső búcsút mond, hát az szívbemarkoló volt, és azt hiszem nekem ez az, ami megmarad ebből a könyvből.

Van még egy 4. rész, amit az írónő 16 évvel később írt meg a többihez képest. Várhatóan elolvasom a közeljövőben, és update-elem a postom.

Borító: Nagyon szép, gratula a kiadónak.

Kedvenc karakter: Tristan.


Szárnyalás: Tristan úszásoktatása.

Mélyrepülés: A fiatalok italozása, drogozása tulajdonképpen minden rosszalló megjegyzés nélkül szerepel a könyvekben.

Érzéki mérce: Csókolózások, váltott partnerekkel. Tristan érzelmei lenyűgözőek.

Értékelés:

 

Andrea Cremer: Wolfsbane A keresők

Egmont Dark 2011
392 oldal
Goodreads: 4,29
Besorolás: YA, fantasy, alakváltók

A fülszöveg: "Calla Tor esküdt ellenségei, a keresők fogságában tér magához, és biztos abban, hogy a napjai meg vannak számlálva. Ám a keresők ajánlatot tesznek: szabadon engedik, ha segít nekik legyőzni korábbi uraikat, a vigyázókat, ráadásul így megmenthetné a falkáját és egykori vőlegényét, Rent is.

De nem túl nagy ár ez a szabadságért? Vajon Shay minden körülmények között mellette áll majd a küzdelemben? Callának döntenie kell a sorsáról, arról, hogy melyik oldalom száll harcba. Hány próbatételt élhet túl az igaz szerelem?"

Előre kell bocsátanom, imádtam az első rész, 5 pontos értékelést kapott, így talán nagyobb is volt az elvárásom a kelleténél. De mivel kezdő író debütáló sorozatának második részéről van szó, kicsit talán lehetek elnézőbb a hibákkal szemben. Az első rész, a Nightshade-ben kialakított mitológia, a karakterek és a tiltott szerelem együttesen pont azt nyújtották amit én szeretek egy ya fantasyban.  Hiába vártam a kedvenc szereplőket, ez a rész 80%-ban új területeken, a keresők területén, a Vándorakadémián játszódik, és rengeteg új kereső szereplővel. Az első fejezetek alatt alig tudtam követni a folyamatosan felbukkanó, a jelenetek során ki-be járkáló szereplőket. Ráadásul a megnyilvánulásaik, erőltetett viccelődésük nem is volt túl szimpatikus. Mindenáron próbálták Callának bizonyítani, mennyire jó kis bandát alkotnak, és végre tudják hajtani fő céljukat, ami nem más, mint hogy Calla álljon az ő oldalukra, a falkájával együtt.

Calla-nak szembe kell néznie az új helyzettel, a keresőkről alkotott kép téves volt, a vigyázók hazudtak. Amíg az első könyv tele volt megválaszolatlan kérdéssel és megfelelő mennyiségű romantikával, ez a rész épp az ellenkezője. Kétszáz oldalon folynak a visszaemlékezések, a történelmükről, az idősebb szereplőkről, harcokról, néhány egészen megdöbbentően szomorú résszel. 

Calla kezdettől fogva aggódik a cserben hagyott falkája miatt, fő gondolata az ő kiszabadításuk. A lelkiismeret furdalásra van is ok, félelmei beigazolódni látszanak, a társai fogságba estek, a vigyázók kezében vannak.  Hiába van mellette Shay, ha együtt vannak, Ren láthatatlanul is közéjük áll, Calla aggódó gondolataiban azonnal megjelenik. Ez így nagyon szép leírása a helyzetnek, de ez többször is megismétlődik és ez engem zavart. Calla a Nightshade-ben erős, bátor karakter, most is kétségtelenül az, de sokkal sebezhetőbbnek éreztem, bizonytalanabbnak. Shay viszont sokat erősödött, maga mögött hagyta az emberi gyengeségeket, a tesztoszteron pedig buzog benne, de én mint Team Ren, ezt nem tudom értékelni!

Az új karakterek közül Connor, Monroe, Adne és Ethan tetszettek, de nem lettek akkora kedvencek, mint a falkatagok.

Az utolsó 100 oldal az, ami felhúzza a regényt, igazán akciódús. Némelyik esemény egészen döbbenetes, nevén nevezve a helyzeteket, a harcjelenetek izgalmasak. Végre megjelennek a régi falkatagok, és egészen kis időre Ren is.  A Nightshade végén abszoltút egyenlő esélyt adtam mindkét fiúnak a szerelmi háromszögben, most viszont bizonytalan vagyok. Reménykedem, hogy a befejező rész, a  Bloodrose Rennek kedvez majd. Egy biztos! Andrea Cremer nagyon jól tud csókjelenetet írni, majdnem olyan jól, mint Cassandra Clare. 

A könyv tagolása egyáltalán nem tetszett. Dante: Isteni színjátékából véve az ötletet, a regény három részre van osztva, Purgatórium, Pokol és Paradicsom. Nem tartottam ezt odavalónak, bőven elég a fejezetek holdfázis változásain alapuló elválasztása a korábbiak szerint. A vége mi más lehetne, mint óriási függővég, ehhez is nagyon ért az írónő. A trilógia következő része 2012. február 21-én jelenik meg, amit már most nagyon várok. Az Egmont Dark nagyot nőtt a szememben, hogy a külföldi megjelenés előtt a hazai polcokra tette a Wolfsbane-t. El tudnám viselni ezt a helyzetet a többi könyvvel kapcsolatban is.

Borító: A kiadó az eredeti borítóval adta ki a könyvet, nagyon szép.

 
Kedvenc karakter: Shay, Ansel

Szárnyalás:  Nagyon izgalmas ötlet a portálépítés.

Mélyrepülés: Megtörtént az, aminek nem örültem. (nem akarok spoilerezni) 

Érzéki mérce:  A csókjelenetek leírása kiemelkedően jó, kár, hogy ebben a részben nem kapunk belőle eleget.

Értékelés:

 

Nalini Singh: Vonzódás Psy Changeling, #1

Egmont Kiadó 2011

384 oldal
Goodreads: 4,17
Besorolás: Paranormal romance, dark fantasy

Az írónő magyarul megjelent Angyali vadász sorozata nagyon népszerű, az élet mégis úgy hozta, hogy az idén megjelent Vonzódást olvastam tőle először, ami a Psy Changeling sorozat első része.

2079-be visz a könyv, egy olyan világba, ahol három faj létezik.  Az  alakváltók  és a mentálok  alkotják a társadalom többségét, az emberek elenyésző tényezők. A két rivális faj nagyon különbözik egymástól. A mentál társadalom 1979-ben szavazta meg az úgynevezett Elcsendesedést, ami azt jelenti, hogy minden fiatalból kiölik az összes érzelmet, dühöt, szerelmet, boldogságot, féltékenységet. 2079-re már a sokadik generáció nőtt fel ebben, és már nem is emlékeznek arra, hogy valaha ez másképp volt. Így lettek a mentálok  hideg, elméleti egyedek, akik az   érzelmek kimutatására ugyanúgy képtelenek, mint ahogy erőszakos tettet sem képesek véghez vinni. A tudatuk irányítja őket, maximális praktikussággal. A fizikai érintés kellemetlen a számukra, igyekeznek elkerülni azt. Természetesen olykor előfordul hibás mentál, ők a rehab-ra kerülnek, ahol tulajdonképpen örökre elcsendesülnek.  

Nagyon érdekes a mentál háló fogalma, ami olyasmi, mint az embereknek az internet, a mentálok ezen a gondolati síkon kapcsolódnak egymáshoz, információ áramlik köztük, és  mint az égbolton a csillagok, némelyik erősebben fénylik, ezek a kardinálisok, akiknek a mentális erejük nagyobb mint a társaiké. Mentális vírusokat hozhatnak létre, telepatikus képességgel rendelkezhetnek, vagy akár gondolattal is ölhetnek. 

Az alakváltók faja ezzel szöges ellentétben áll. Falkákban élnek, élükön az alfahímmel, aki mindent megtesz, hogy védje a népét. A történetben két falka is szerepel, a DarkRiver leopárdfalka és a közelben élő SnowDancer farkasfalka. Az alakváltók szenvedélyesek, érzelmesek, nagyon fontosak a családi kötődések.

Sascha Duncan 26 éves mentál nő, aki gyerekkora óta érzi, hogy nincs minden rendben vele. Mivel nem szeretne a rehab-ra kerülni, kifejlesztette a többszörös védelmi rendszerét, elméje a védőhálók mögött biztonságban van. Családi vállalkozásuk közös üzletet köt a DarkRiver falkával, így kénytelen egyre több időt eltölteni a falka alfájával Lucas Hunterrel. A férfi rögtön megérzi, a lányban van valami különleges, azonnal vonzódni kezdenek egymáshoz.   A  falka nem csupán az üzlet miatt közeledik a mentálokhoz, egy kegyetlen mentál sorozatgyilkost keresnek, aki alakváltó nők közül szedi az áldozatait. Sascha nem tud sokáig az érzelmei ellen küzdeni, egyre közelebb kerül Lucashoz, ezzel egyidejűleg nagyon nehezen tudja fenntartani álarcát a mentálok felé.

Az egész történetet átjárja az erotika, de abszolút élvezhetően. Lucas személyisége annyira jellemzően alfa hím, erőszakosan birtokló, ugyanakkor gondoskodóan odaadó, nincs az a női olvasó, aki ne olvadna el. Sascha karaktere nagyon szépen alakul,  bizonytalan magában az elején, de felveszi az ész és a logika álarcát, amit lassan lebontanak a saját érzései és reakciói. 

A támogató karakterek fantasztikusak, a leopárdfalka tagjai egytől egyig különlegesek, és ahogy a sorozatszámot nézem (10. résznél tart), sorra is kerülnek majd a folytatásokban, mint a farkasfalka némely tagja is.

Az írónő stílusa egyszerű, de jó, bár úgy éreztem sok mindent túlmagyaráz, de annyira mégsem zavaróan. 

Egy dolog miatt nem tudok maximális pontot adni, az pedig az egyáltalán nem csavaros befejezés. Nem akarok spoilert írni, de valami ütősebbre számítottam.  Mindenképp olvasni fogom a következő részeket is! 

A borítókat még meg kell említenem, a magyar kiadás a német Egmontost követi, nekem sokkal jobban tetszik a 2010-es új kiadás a Gollancz kiadótól.(kép fentebb)  A következő rész angol kiadása itt balra látható.

Borító: Kézbe vevős, de például a holdat nem értem, semmi köze  a sztorihoz.
 
Kedvenc karakter: Sascha, Lucas, Dorian

Szárnyalás:  A mentálháló  kiemelten tetszett, ez az ötlet mindent vitt.   

Mélyrepülés: Ütősebb, harcolós véget vártam.

Érzéki mérce: HOT!!! Csak 16 éven felülieknek.

Értékelés:

Michael Grant: Köddé váltak (Gone #1)

Egmont Dark 2009.
536 oldal
Goodreads: 4,10
Moly: 4,44
Besorolás: sci-fi, YA, fantasy

A könyv "megállított" a könyvesboltban, azonnal a kezembe vettem és elolvastam a fülszöveget. Egy szempillantás alatt mindenki eltűnt.Na ez kell nekem!

Képzeld el, hogy ülsz az osztályban egy unalmas töri órán, bámulsz ki az ablakon a délutánodat tervezve, és a tanárod hirtelen, egyik pillanatról a másikra köddé válik. És nemcsak az az egy tanár, hanem a suliban mindegyik, sőt az idősebb diákok is. Mindenki, aki több, mint 15 éves,  nincs többé. A gyerekek között először pánik tör ki, telefonálni próbálnak a szüleiknek, de nincs telefon, tv, internet sem. A szülőknek nyoma sincs, az utcákon elhagyott járművek, a házakban gyereksírás.

Sam már korábban megmentett néhány gyereket egy buszbaleset kapcsán, így a többiek jobb híján tőle várnak választ. Szerencsére nincs egyedül, barátja  Quinn, a megbízható Edilio és a titkos szerelme Astrid próbálnak segíteni a többieken. Hamarosan felbukkan egy másik csapat a közeli Coates Akadémiáról, akiknek vezetője Caine különleges képességgel rendelkezik. Igyekszik magához venni az irányítást, mert tudja, nem ő az egyetlen, aki az "Atomvölgyi Ifjúsági Zóna"-t vezetheti. 

A jó és a rossz küzdelme következik, sorra derülnek ki a titkok, az író pedig kíméletlenül elénk tárja a gyerekek kétségbeesését, szenvedéseit, sőt a halálukat is, mert nem éli túl mindenki a megpróbáltatásokat.

Nehéz volt számomra a kegyetlenkedő gyerekekről olvasni, bár ez szinte már mindennapos bulvár téma, nekem viszont elfogadhatatlan a gyerekek közötti erőszak.

Két legkegyetlenebb karakter Caine és Drake volt a könyvben, akik igazán köddé válhattak volna, Caine egy zsarnok, Drake egy pszichopata. Imádnak fájdalmat okozni és egy csepp lelkiismeret furdalásuk sincs.

Külön szálon fut egy ideig Lana története, akinek nagyapja vezetés közben tűnik el, súlyos balesetet okozva. Lana haldokolva fekszik szintén sérült kutyájával a semmi közepén, amikor rájön, hogy gyógyítani tud a kezével. Sikerül megmenekülnie, és később épp jókor kerül kapcsolatba  Sam csapatával, megmenti őket a prérifarkasoktól.

A karakterek nagyon jól kidolgozottak voltak, bár az elején nehéz volt követni ki kivel van, nagyon sok a szereplő, de mivel ez egy 6 részes sorozat, nem nehéz elképzelni mennyien maradnak a végére.

Sam és Astrid kapcsolata egy kibontakozó tini szerelem mellett mély barátságot is takar. A fiú, miután elmondja a titkát, egészen felszabadul, Astrid pedig amellett, hogy nagyon okos és kedves, óvja, védi autista öccsét, akiről gondoskodni normális körülmények között is nehéz feladat.

Érdekes volt még Albert karaktere, a következő Hunger részben valószínűleg több szerep jut neki, ő az, aki próbálja élelemmel ellátni a gyerekeket, átveszi a helyi McDonalds vezetését. Reálisan látja a következményeit az eseményeknek, túl azon, hogy a népet etetnie kell.

Borító: Szívesebben venném meg az eredeti borítósat, de ez a fekete alapon zöld betű is ütős.
 
Kedvenc karakter: Lana, Sam

Szárnyalás: Emlékeztetett egy múlt századi magyar filmre, a Tótágas-ra:)   

Mélyrepülés: A bebetonozott kezek.

Érzéki mérce: Tini romantika pár csókkal.

Értékelés:

Andrea Cremer: Nightshade Az Őrzők

Egmont Dark 2011
472 oldal
Goodreads: 4,18
Besorolás: YA, Paranormal-romance

Az első könyves Andrea Cremer  megérdemelten lett a NY Times Bestseller listás írója, valami fantasztikusan titokzatos és rejtélyes világot alkotott, amibe rögtön beleszerettem. 

Calla a Nightshade falka alfa nősténye.Egészen különleges farkasokról van szó, az átváltozáshoz nem kell ruháknak szakadni, egyszerre van jelen a farkas és ember énjük, szabadon dönthetnek, melyik alakjukban tűnnek fel. Őrzőknek is hívják őket, mert feladatuk, hogy a  Vigyázókat és szent helyeiket védjék illetve szolgálják. A Vigyázók cserébe ellátják őket minden földi jóval, házat, autót, pénzt, taníttatást biztosítanak részükre, viszont megmondják a szabályokat is, beleszólnak a párválasztásba, s ha kell keményen büntetnek is.  Calla sorsa már gyerek korában eldőlt, a 18. születésnapján falkája egyesül a Bane falkával, így létrejöhet  a Haldis falka, amire már rég szükség lenne a vérfrissítés miatt.  Eldöntött tény az is, hogy a Bane falka alfája a jóképű Ren Laroche lesz a párja.

Calla egyik járőrözése alatt azonban minden megváltozik. Egy felbőszült grizzly medve megtámad egy kiránduló fiút, és a lány több szabályt is megszegve megmenti az életét. A fiú másnap megjelenik az iskolában, és Calla egyszerre érez vonzalmat iránta, míg tart attól is, hogy a fiú leleplezi a falkatársak előtt. Ren észreveszi a kettejük közötti feszültséget és egyáltalán nem tetszik neki Shay érdeklődése a jövendőbelije iránt. Egyre több időt töltenek együtt, ez tulajdonképp parancs, Shay beilleszkedését kell segíteniük. Kiderül azonban, ő sem egy egyszerű emberfiú, a Keresők célpontja, így a falka de leginkább Calla védelmébe kerül. Együtt megpróbálnak minél többet kideríteni az igazságról az Őrzők és a Vigyázók múltjával kapcsolatban.   

Calla karakterét az erős kötődés jellemzi a falkájához, illetve a családjához. Tudomásul veszi a szabályokat, és tudja, hogy a rejtélyek feszegetése egyenlő a gyors halállal, mégis Shay mellé áll, vonzza a fiúban valami megmagyarázhatatlan. Ren próbálja nyújtani a macsós figurát, de észrevehető benne a bizonytalanság, hogy pont azt az egy személyt nem birtokolja, akit igazán akar, Callát. Shay okos, bátor,  egyáltalán nem fél megkérdőjelezni a szabályok igazságosságát.

A másodlagos karakterek egytől egyig kiválóak, nem tudok hibát találni. Kedvencem Calla öccse, Ansel, aki  meghallgatja, tiszteli és feltétel nélkül szereti a nővérét. Szerelmével Bryn-nel együtt hibátlan támogató karakterek.

A szerelmi háromszög manapság nagyon divatos a ya könyvekben, de az írónő ebben is nagyszerűt alkotott, a két fiú egyforma esélyekkel verseng, nincs eldöntve semmi. A "szívdobbantó" pillanatok fantasztikusak, a fiúk között az olvasónak sem könnyű választani, na jó én Team Ren lettem...

A következő rész idén nyáron jelenik meg angolul, és ott folytatódik, ahol a történet abbamaradt, Calla nehéz döntés elé kényszerül, a Keresők alkut ajánlanak neki.

Hihetetlenül várom....

Borító: A kiadó az eredeti gyönyörűséges borítóval adta ki a könyvet. A fejezetek elején nagyon tetszett a holdfázis változása.
 
Kedvenc karakter: Ren, Shay, Calla, Ansel, Bryn

Szárnyalás: Szerettem a farkas alakos leírásokat. Jó volt, hogy az átváltozás nem átok-jellegű, hanem szabad akarat, és a szereplők kitűnően érzik farkasként magukat. 

Mélyrepülés: Kiszámítható volt a vége jelenet, de mégis volt benne csavar, ez megmentette. Másik bajom Calla azonnali vonzalma volt Shay iránt, ez furán hatott rögtön az elején, de megbarátkoztam vele.

Érzéki mérce: Sistergős jelenetek, csókok és miegymás, imádni való tini romantika.

Értékelés: