A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Elizabeth Richards Szárnyak című regénye, A Fekete Város krónikái trilógia befejező kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub négy bloggere bemutatja Ash, Natalie és szövetségeseik sorsdöntő összecsapását Tiszta Rózsával.
2015. október 2-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
2015. október 2-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
372 oldal
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Besorolás:
Goodreads:
Ash, a kevertvérű sötétfajzat és menyasszonya, a félvér szívű Natalie elszakadnak egymástól. Mindkettejüknek szembe kell nézni saját démonaival, és megtalálni a kiutat és egymást.
Ash, az Ember az Egységért polgári kampány jelképe, hazamegy Fekete Városba, hogy rendezze sorait. Közös célpontjuk a Tizedik, az a koncentrációs tábor, ahova Tiszta Rózsa a vámpír sötétfajzatokat és a velük szimpatizálókat börtönözte be. Emberi és nem emberi szövetségeseikkel ott találkoznak újra. Ash-nek rejtőzködnie kell, de nem hajlandó lemondani Natalie-ról, sem arról, hogy megdöntse Tiszta Rózsa borzalmas uralmát, és lerombolja a falakat, amelyek mögé a népét zárták. Eközben Natalie váratlanul ismét találkozik a szüleivel, akik kulcsfigurái az őrök Tiszta Rózsa elleni lázadásának. Velük, valamint egy barátjával, Elijah-val bujkál a lázadók föld alatti főhadiszállásán. Bár biztonságban és kényelemben él, Natalie másra sem vágyik, mint hogy megkeresse Ash-t, de az őt túlzottan óvó szülei nem hajlandóak kockára tenni a biztonságukat. De Natalie megesküszik, hogy felkutatja a fiút.
És a történéseket már nemcsak Ash és Natalie szemszögéből látjuk, hanem bekapcsolódik egy harmadik elbeszélő is: egy mélyen elrejtett, sötét titokkal élő, magányos fiú, Edmund, aki egy személyben ellenség és áldozat. A története harminc évvel ezelőttre nyúlik vissza a múltba, még a Tiszta Rózsa előtti időkbe...
A Fekete Város krónikái című trilógia befejező kötete.
Egy sorozat befejező része mindig nagy elvárásokat hoz magával. Hiszen két vagy akár több részen keresztül is az író a nagy fináléra készül, ebben a részben el kell tudnia varrni a szálakat, megoldani a konfliktust és elmagyarázni mindent, ami kérdések esetlegesen felmerültek az olvasókban. Így igen, elég nagy a nyomás a befejező részeken.
A trilógia első két része nagy kedvenc volt nálam, így kíváncsian vártam a befejezést is, bár tippem volt rá, hogy hogyan fog végződni, mert mostanában az írók nem nagyon okoznak nagy meglepetéseket, főleg nem a YA részlegen.
Hatalmas meglepetés itt sem ért, de a közbenső út nagyon izgalmas volt. Elizabeth Richards mestere az izgalmas akcióknak, a pörgős jeleneteknek, egy percig sem éreztem azt, hogy unatkoznék. Rengeteg csavar, árulás, halálos vírus, gyilkosságok, lövöldözések, támadások és csaták "színesítették" a befejező részt és akkor még a személyes tragédiákról nem is tettem említést. Persze a sok izgalom közepette az írónő arról sem feledkezett meg, hogy ez egy disztópia, így azért kaptunk elég kemény részeket, koncentrációs táborokhoz hasonlító helyeket, ahol az emberekkel, illetve a regényt benépesítő különleges lényekkel ugyanúgy kísérleteztek, mint a II. világháborúban. A hideg is kirázott, amikor ezeket a részeket olvastam.
És ami még inkább izgalmassá tette a történetét, az az új szereplőnk, Edmund története. Eleinte nem is értettem, hogy mit keres a regényben, mert látszólag nem illett bele főhőseink szabadságukért való harcába. És nagyon sok fejezet foglalkozott kifejezetten csak vele. De ahogy belevetettem magam a róla szóló fejezetekbe, úgy lett egyre inkább szimpatikus és annyira felkeltette a kíváncsiságomat, hogy egy idő után már inkább az ő részeit vártam, mintsem Ash és Natalie részeit. Az nagyon hamar kiderült, hogy az ő története jóval korábban játszódik, mint főhőseinké. Egy nagyon szimpatikus, szerencsétlen sorsú, szeretetéhes fiú történetével ismerkedhettünk meg, akinek végig nagyon szurkoltam, hogy megtalálja és megkapja azt a boldogságot, amit keres. Hogy megtalálta-e? Azt nem árulom el, mert azzal keményen spoilereznék, de az biztos, hogy nem tudtam abbahagyni azokat a fejezeteket, amelyekben ő szerepelt. És nagyon szívesen megnézném az arcotokat, amikor rájöttök arra, hogy mi a szerepe a történetben! Az írónő itt is zseniális volt, sokáig ötletem se volt, hogy miért kapott ekkora szerepet Edmund!
Persze a főszereplőinkről sem feledkezhetek meg, hiszen a regény róluk szól. Natalie, amennyire nem volt
kedvencem az előző részekben, itt végre, most "beérett". Tetszett a ragaszkodása, imádtam, ahogy mindent kockára téve (még az életét is, hiszen a Haragvó vírus miatt folyamatos gyógykezelésre szorult) harcolt Ashért, hogy újra együtt lehessenek. A kocka viszont fordult, amennyire feltétel nélkül imádtam eddig Asht, úgy egy picit megakadtam vele kapcsolatban. Persze, ő még mindig mindannyiunk imádott "sötétfajzata", voltak nagyon jó pillanatai, sőt a felajánlása szerintem mindent vitt, de amikor a fene nagy szerelmetessége közepette elkezdett egy másik lány felé "kacsingatni" és magát győzködte, hogy nem, nem érezhet iránta semmit - az azért kicsit kétségessé tette azt a hatalmas nagy szerelmet, amit Natalie iránt érzett...
Aki viszont továbbra is a szívem közepén csücsül és nem tudta semmi sem kimozdítani onnan, az Elijah. Ő volt eddig az abszolút kiismerhetetlen, szarkasztikus, egzotikus, állandóan flörtölő Basztet fiú, akit (sajnos) épp elég tragédia ér, hogy az eddigi laza életvitelét félretéve megkomolyodjon. Őt végig, feltétel nélkül nagyon szerettem.
Ami viszont visszavett számomra a történetből, az két dolog. Az egyik az, hogy számomra picit könnyen ment minden. Rengeteg ember (és más lény) halt meg, rengetegen küzdöttek azért, hogy eljussanak valahová, de valahogy úgy éreztem, hogy túl egyszerű volt a megoldás és ami közbenső konfliktus volt, azt is mindig túl egyszerűen "úszták meg". Persze ez lehet, hogy csak nekem volt gond, más ezen túljut egy pillanat alatt, de engem ez egy idő után mindig megakasztott.
A másik pedig a sötétfajzatokkal kapcsolatos dolog. Nem ismerem a sötétfajzatok pontos biológiáját, ez igaz, de az, hogy számomra nagyon komoly műtéteket olyan egyszerűen oldottak meg, mintha egy mandula műtétről beszéltünk volna (sőt, néha még annál is egyszerűbb volt), az nekem túl valószínűtlennek tűnt....
Ezek miatt nem adom meg a maximális "lepkét" a befejezésnek, holott nagyon szerettem a regényt. Ettől a két dologtól eltekintve azonban egy nagyon jó kis regényt olvashattam, amit fiúknak és lányoknak is egyaránt ajánlok, persze legfőképpen azoknak, akik az előző két részben is az írónővel tartottak.
Ash, az Ember az Egységért polgári kampány jelképe, hazamegy Fekete Városba, hogy rendezze sorait. Közös célpontjuk a Tizedik, az a koncentrációs tábor, ahova Tiszta Rózsa a vámpír sötétfajzatokat és a velük szimpatizálókat börtönözte be. Emberi és nem emberi szövetségeseikkel ott találkoznak újra. Ash-nek rejtőzködnie kell, de nem hajlandó lemondani Natalie-ról, sem arról, hogy megdöntse Tiszta Rózsa borzalmas uralmát, és lerombolja a falakat, amelyek mögé a népét zárták. Eközben Natalie váratlanul ismét találkozik a szüleivel, akik kulcsfigurái az őrök Tiszta Rózsa elleni lázadásának. Velük, valamint egy barátjával, Elijah-val bujkál a lázadók föld alatti főhadiszállásán. Bár biztonságban és kényelemben él, Natalie másra sem vágyik, mint hogy megkeresse Ash-t, de az őt túlzottan óvó szülei nem hajlandóak kockára tenni a biztonságukat. De Natalie megesküszik, hogy felkutatja a fiút.
És a történéseket már nemcsak Ash és Natalie szemszögéből látjuk, hanem bekapcsolódik egy harmadik elbeszélő is: egy mélyen elrejtett, sötét titokkal élő, magányos fiú, Edmund, aki egy személyben ellenség és áldozat. A története harminc évvel ezelőttre nyúlik vissza a múltba, még a Tiszta Rózsa előtti időkbe...
A Fekete Város krónikái című trilógia befejező kötete.
Egy sorozat befejező része mindig nagy elvárásokat hoz magával. Hiszen két vagy akár több részen keresztül is az író a nagy fináléra készül, ebben a részben el kell tudnia varrni a szálakat, megoldani a konfliktust és elmagyarázni mindent, ami kérdések esetlegesen felmerültek az olvasókban. Így igen, elég nagy a nyomás a befejező részeken.
Hatalmas meglepetés itt sem ért, de a közbenső út nagyon izgalmas volt. Elizabeth Richards mestere az izgalmas akcióknak, a pörgős jeleneteknek, egy percig sem éreztem azt, hogy unatkoznék. Rengeteg csavar, árulás, halálos vírus, gyilkosságok, lövöldözések, támadások és csaták "színesítették" a befejező részt és akkor még a személyes tragédiákról nem is tettem említést. Persze a sok izgalom közepette az írónő arról sem feledkezett meg, hogy ez egy disztópia, így azért kaptunk elég kemény részeket, koncentrációs táborokhoz hasonlító helyeket, ahol az emberekkel, illetve a regényt benépesítő különleges lényekkel ugyanúgy kísérleteztek, mint a II. világháborúban. A hideg is kirázott, amikor ezeket a részeket olvastam.
És ami még inkább izgalmassá tette a történetét, az az új szereplőnk, Edmund története. Eleinte nem is értettem, hogy mit keres a regényben, mert látszólag nem illett bele főhőseink szabadságukért való harcába. És nagyon sok fejezet foglalkozott kifejezetten csak vele. De ahogy belevetettem magam a róla szóló fejezetekbe, úgy lett egyre inkább szimpatikus és annyira felkeltette a kíváncsiságomat, hogy egy idő után már inkább az ő részeit vártam, mintsem Ash és Natalie részeit. Az nagyon hamar kiderült, hogy az ő története jóval korábban játszódik, mint főhőseinké. Egy nagyon szimpatikus, szerencsétlen sorsú, szeretetéhes fiú történetével ismerkedhettünk meg, akinek végig nagyon szurkoltam, hogy megtalálja és megkapja azt a boldogságot, amit keres. Hogy megtalálta-e? Azt nem árulom el, mert azzal keményen spoilereznék, de az biztos, hogy nem tudtam abbahagyni azokat a fejezeteket, amelyekben ő szerepelt. És nagyon szívesen megnézném az arcotokat, amikor rájöttök arra, hogy mi a szerepe a történetben! Az írónő itt is zseniális volt, sokáig ötletem se volt, hogy miért kapott ekkora szerepet Edmund!
Persze a főszereplőinkről sem feledkezhetek meg, hiszen a regény róluk szól. Natalie, amennyire nem volt
Aki viszont továbbra is a szívem közepén csücsül és nem tudta semmi sem kimozdítani onnan, az Elijah. Ő volt eddig az abszolút kiismerhetetlen, szarkasztikus, egzotikus, állandóan flörtölő Basztet fiú, akit (sajnos) épp elég tragédia ér, hogy az eddigi laza életvitelét félretéve megkomolyodjon. Őt végig, feltétel nélkül nagyon szerettem.
A másik pedig a sötétfajzatokkal kapcsolatos dolog. Nem ismerem a sötétfajzatok pontos biológiáját, ez igaz, de az, hogy számomra nagyon komoly műtéteket olyan egyszerűen oldottak meg, mintha egy mandula műtétről beszéltünk volna (sőt, néha még annál is egyszerűbb volt), az nekem túl valószínűtlennek tűnt....
Ezek miatt nem adom meg a maximális "lepkét" a befejezésnek, holott nagyon szerettem a regényt. Ettől a két dologtól eltekintve azonban egy nagyon jó kis regényt olvashattam, amit fiúknak és lányoknak is egyaránt ajánlok, persze legfőképpen azoknak, akik az előző két részben is az írónővel tartottak.
Borító: Nagyon tetszik, látványos, illik a sorozathoz és ehhez a részhez is.
Kedvenc karakter: Edmund, Elijah, Ash és Natalie
Szárnyalás: Edmund története
Mélyrepülés: Ash másra kacsingatása
Érzelmi mérce: ez egy disztópia annak minden veszteségével együtt (azért nem kell megijedni, van itt szerelem is bőven:)
Értékelés:
Nyereményjáték:
Mostani játékunk során Tiszta Rózsáé, és a hozzá hasonló fanatikus, diktátori hajlamokkal rendelkező könyves karaktereké lesz a főszerep.
Feladat:
1) Minden állomáson találtok egy idézetet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik népszerű, könyves antihős szájából hangozhatott el az adott napi részlet, majd ha megvan, beírni a nevét a rafflecopter megfelelő sorába. Érdemes figyelni az idézet tartalmára is, ugyanis a figurára, valamint annak céljaira jellemző idézeteket válogattunk össze.
2) Ahhoz, hogy megnyerjétek a Maxim kiadó által felajánlott könyv egy példányát, vagy az írónő által dedikált könyvjelzőcsomagot, mind a négy állomást teljesítenetek kell. De még ekkor sem dőlhettek hátra, egy feladat még hátra van!
3) Látogassatok el a www.blogturneklub.hu oldalára, azon belül pedig keressétek a Szárnyak összesítő bejegyzését. Látni fogtok egy szókeresőt; a hozzátartozó feladatról pedig ott olvashattok bővebben. De természetesen annak megfejtését is a rafflecopter erre kijelölt mezőjébe kell majd beírnotok.
4) Amit várunk: 4 db könyves karakter neve, valamint a szókereső megfejtése.
5) Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.
Mai karakter:
“A jövő azoké, akik tudják, hova tartoznak.”
A blogturné további állomásai:
Október 2 - Dreamworld
Október 4 - Kelly Lupi olvas
Október 8 - Deszy könyvajánlója
Október 10 - MFKata gondolatai
