Scott Spencer: Végtelen szerelem

Scott Spencer regénye először jelenik meg magyarul az Európa Kiadó gondozásában. A két szerelmes fiatal története már bejárta a világot, 2 film is készült a mindent elsöprő szerelmükről, amik tragédiákkal, elválással, vágyakozással, sóvárgással, bizonytalanságokkal, megszállott és tiltott gondolatokkal, érzelmi hullámvölgyekkel tarkított. Bár Jade és David története a 60-as évek Amerikájában játszódik, de a mai korban élő olvasóknak is rengeteg elgondolkodnivalót ad.
Kövesd velünk a Blogturnét, ismerd meg David és Jade érzéseit, és a kettőjük utazása végén te is megnyerheted Scott Spencer klasszikussá vált szerelmi történetét, azaz a Végtelen szerelem című könyvet.

Európa Könyvkiadó, 2014

488 oldal

Fordította: Borbás Mária

Goodreads: 3,51

Besorolás: realista

Több mint kétmillió eladott példány. Két felejthetetlen film.
 

"Tizenhét éves voltam, szívem legsürgetőbb parancsainak hű követője, amikor letértem a mindennapi élet ösvényéről, s egyetlen pillanat alatt leromboltam mindent, amit szeretek."

Így kezdődik David és Jade, két kamasz mindent felemésztő, érzéki szerelmének tragikus története. A hatvanas évek Amerikájában járunk. Jade szabad szellemű szülei nem bánják, ha lányuk korán kezdi a nemi életet, de amikor a fiatalok olyannyira egymásba feledkeznek, hogy senki és semmi mással nem foglalkoznak, Jade apja kitiltja Davidet a házból. David ekkor kétségbeesésében arról kezd ábrándozni, hogy mekkora szeretettel és hálával fogadják majd vissza, ha megmenti a családot valamilyen szörnyűségtől...
Ami ezután következik, az maga a legsötétebb rémálom, névtelen telefonhívásokkal, őrült levelekkel és szörnyű következményekkel, David számára ugyanis a Jade iránt érzett szerelme immár valóságosabb, mint bármilyen egyéb világ, valóságosabb, mint az idő és mint a halál.

A Végtelen szerelem társadalmi és politikai témákban bővelkedő, sokrétegű regény, immár klasszikusnak számító irodalmi csemege, amelyben a szerelem és megszállott keresésének ürügyén a lélek sötét mélységei tárulnak föl az Olvasó előtt.

Aki a moziban látott film (én most az újabb adaptációra gondolok) alapján kezd neki ennek a történetnek az csalódni fog. Nem is keveset. A könyv nem a film "háttértörténete", hanem inkább annak egy folytatása.

A 60-s évek Amerikájában járunk, Jade és David 17 évesek, fiatalok és mérhetetlenül szerelmesek egymásba. Jade szülei pedig eléggé szabadelvűek, így engedik, hogy a két fiatal éjjel-nappal együtt legyen. David szerelme azonban egyre megszállottabbnak tűnik, így az apa eltiltja a lányától egy időre a fiút, aki vár-vár, de a végtelennek tűnő várakozásban beteg gondolat születik meg benne: ha egy hatalmas nagy tragédiától menti meg a családot (jelen esetben rájuk gyújtja a házat), akkor megmentőként tekintenek rá, újra a család részese lehet és visszakaphatja az imádott Jade-t.
Miután David elkövette ezt a szörnyűséget, bevallja a tettét, elítélik, de a szülei révén megússza a börtönt és "csak" egy pszichiátriai intézetbe kerül, majd egy idő után hazatérhet, de azzal a kitétellel, hogy semmilyen módon nem közeledhet a családhoz, legfőképpen nem Jade-hoz. A család amúgy is elköltözött, David pedig a lakóhelyét sem hagyhatja el és felügyelő tiszt ellenőrzi időközönként. Persze a fiú nem tudja feledni Jade-t és szépen lassan kinyomozza, hogy mi történt a családdal és megpróbál újra a közelükbe férkőzni...

Nehéz erről a könyvről írni. Nehéz, mert a történet egyszerre vonzott és taszított is. Vonzott, hiszen az író profi részletességgel mutatta be a hatvanas évek Amerikáját, betekintést nyújtva a középréteg napi életébe és én mindig is imádtam az ilyen leírásokat. Szó szerint ott éreztem magam Davidék családjában, szinte éreztem a régimódi, kopottas lakás illatát, magam előtt láttam a berendezést, ott voltam velük a családi összejöveteleken, Daviddel együtt sétáltam New Yorkban és Chicago-ban. Nehéz volt a könyvet letenni, mert olyan érdekesek voltak ezek a leírások. És ugyanilyen érdekességgel mutatja be a két család drámáját is, hiszen David tette két család életét változtatja meg alapjaiban: a sajátjáét és Jade családjáét is.
David családja önmagában is eléggé fura, a kommunista eszméket valló szülők látszólag nem tudnak semmit

A két filmadaptációban szereplő David és Jade

kezdeni a fiúkkal, akkor pedig végképp nem, amikor Daviddel baj történik és tényleg segítségre lenne szüksége. Persze, a segítség egy része tőlük érkezik, hiszen ők azok, akik elintézik, hogy David ne börtönbe és ne nevelőintézetbe kerüljön, hanem csak egy pszichiátriai intézetbe és azok közül is az egyik legliberálisabba, majd onnan kikerülvén segítenek neki munkát találni. De mégis, ennyi segítség mellett a legfontosabb hiányzik, az érzelmi segítség. Se az anyja, se az apja nem állnak mellette, értetlenül szemlélik, ahogy a fiúk egyre mélyebbre süllyed ebben az érzelmi csapdában.
Úgyhogy eleinte teljesen megértettem Davidet, hogy innen mindenáron menekülni akart. A szürke hétköznapok monotonitása, a szülei közömbössége egymás iránt, a kilátástalanság, szemben Jade tökéletesnek tűnő családjával és persze a Jade-hez fűződő izgalmas és mindent porig romboló szerelmével - nem kérdés, hogy melyiket választanánk. De amit David tesz és ahogyan teszi a dolgokat, az végtelenül taszított. Próbáltam együttérzeni a fiúval, próbáltam mellette állni, de valahogy nem sikerült. Az a megszállottság, ahogy próbált Jade nyomára jutni, mindenkin és mindenen átgázolva, kihasználva a lány anyját, aki érezhetően vonzódik a fiú után, minden volt, csak nem szimpatikus. Néha nem volt egyszerű eldönteni, hogy a fiú pszichopata volt-e vagy csak simán megszállott. De ahogy láttam, az orvosok sem tudtak dűlőre jutni ebben a témában, így én aztán végképp nem tudom megítélni. De az biztos, hogy a határvonal néha nagyon vékony volt.

Persze Jade családja sem volt az a mintacsalád, ahogy David és sok más mindenki hitte és ami történt velük, az csak a felszínre hozta mindezt. Jade édesanyjának a leveleiből és elbeszéléseiből rengeteg minden kiderül, amivel a kirakós apró darabkái a helyükre kerülnek.

A sok érdekes leírás mellett azonban maga a történet elég lassan halad, sokszor úgy éreztem, hogy egy helyben topogunk. Megismerhettük David családját, a fiú új életét, Jade családjának a hátterét, de valami mégis váratott magára. Mégpedig a nagy találkozás. Persze ezt is megkapjuk, hiszen David erőfeszítéseit végül siker koronázza és találkozik Jade-val. De őszinte leszek, mire idáig eljutottunk, én már egy kicsit elfáradtam. De nemcsak az én érdeklődésem hűlt ki, hanem úgy éreztem, hogy Jade szerelme is David iránt. Én személy szerint kíváncsi lettem volna a lányra picit jobban, egy-két jelenet az ő szemszögéből segített volna őt jobban megismerni. Így csak David megszállottságának a "tárgyát" láttam benne, akivel nem tudtam se azonosulni, se megkedvelni.

A kettőjük közös jeleneteiből pedig hiányoltam a vonzalmat, azt a bizonyos szikrát, ami a szerelmesekre annyira jellemző. És akkor még nem is beszéltem a kettőjük között lezajló intim jelenetről. Arról a közel 30 oldalas szexjelenetről beszélek, aminél gyomorforgatóbbat régen nem olvastam, pedig higgyétek el, olvastam már pár ilyen jelenetet. Nem akarom elmesélni, akit érdekel, az majd elolvassa úgyis. De itt éreztem a legjobban azt, hogy ezt a regényt egy férfi írta, aki a történet nagy részét tökéletesen adta át, de azzal a résszel, ami a legfontosabb lett volna, nem tudott mit kezdeni, túlságosan érzelemmentesen, tárgyilagosan írt le mindent, pontosan úgy, ahogy egy férfi tenné. Ezzel hitelessé vált, mint David, de én mégis úgy éreztem, hogy kimaradt valami...

A kettőjük közötti végkifejletre pedig még véletlenül sem merem azt mondani, hogy meglepetésként ért. Miután letettem a könyvet, a történet még napokig nem eresztett, nagyon sokat gondoltam Davidre, Jade-ra és végül arra a következtetésre jutottam, hogy igen, ez a befejezés illeszkedik tökéletesen az egész könyv hangulatához, más vég nem lett volna jó hozzá.

Összességében ez nem az a történet, amit a hollywoodi rendezők megfilmesítenének, ez nem az a történet, amit a moziban láthattál. Ez a valóság. Vagy talán még annál is rosszabb. Egy fájdalmasan őszinte, nyílt, részletes vallomás egy kissé megszállott és beteg szerelemről. Nem könnyű olvasmány, erre mindenkit előre felkészítek.

Borító: Szép-szép, de én inkább a fiút tettem volna fel rá. Hiszen ez az ő története, ő mesél, ő áll a középpontban.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: az érdekes leírások

Mélyrepülés: a szexjelenet

Érzelmi mérce: szerelem, megszállottság, düh, megbánás - olvashatunk mindenről. De az eléggé részletes és minden gátlásoktól mentes szexleírások miatt mindenképpen 16 éven felülieknek ajánlanám

Értékelés:

Blogturné extra - borítók
A könyvet 1979-ben írták és azóta elég sok kiadás látott napvilágot. Ezekből mutatnék párat.

A mozifilm, ha sikeres, akkor nagyon sokat segíthet a könyv értékesítésében is. Így gondolta a Penguin kiadó, aki az első, Franco Zeffirelli rendezte filmből használt fel egy képet a borítóra és a lengyel-cseh-szlovák kiadók is, akik viszont a nem olyan régen bemutatott, újabb verziót tették a könyv borítójára:

Aztán vannak az egyszerűségre törekvők, mint ez a két angol borító:

Persze a romantikus, csókolódzós borító sem maradhat el, ezúttal egy orosz borítót láthattok:

Még egy angol borítót mutatok, ami esetleg még jó is lehetne, ha a lány szemszögéből ismerhetnénk meg a történetet. De ez nem így van, így ez a borító nem a legjobb választás:

És végül, de nem utolsósorban két, számomra furcsa borítót mutatnék meg nektek. Az első egy angol e-book "borítója", nekem kicsit szexuális töltetű, a második - szintén egy angol borító, nekem kissé morbid ez a lány, mintha halott lenne...

Nyereményjáték:
Jade és David megismerkedése, majd a körülöttük történő események láncolata nagyon sokrétű és néhány helyen tragikusnak is mondható . Szerelmük bármennyire is tiszta, és egyedülálló mégis sötét örvénybe húzza őket. Főleg Davidet. Az ilyen tragikus szerelmekből az irodalomban sokszor volt már példa. A nyereményjátékban ezekre a párosokra keressük a választ.

A te feladatod lesz kitalálni, hogy a turné egyes állomásain a leírásokban rejtő híres szerelmes párok neveit, majd beírnod a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, és a turné végén ha mindegyik párost kitaláltad, neked is esélyed van megnyerni a Végtelen szerelem című könyvet.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!

Az én két tragikus sorsú szerelmesem történetét a középkor egyik leghíresebb lovagregénye dolgozza fel. Többféle történet forog kézen-közön, én az egyiket osztom meg veletek.

Írország királyának a lányát Mark királynak ígérték, aki elküldte az unokaöccsét, hogy hozza el a menyasszonyát Cornwall-ba. Az út során a két fiatal véletlenül beleiszik az örök szerelem italába és egymásba szeretnek. Az ír királylány bár feleségül megy cornwalli Markhoz, de a szerelmét nem tudja feledni az ifjú iránt és titkos szerelmi viszonyt folytatnak. A király rájön a házasságtörésre, a feleségének megbocsát, de az ifjút számüzi, aki a számüzetésben megházasodik, de a szíve csak a királylányért dobog. Amikor megbetegszik? megsebesül? (több variáció létezik itt is), a lányért küldet, hogy gyógyítsa meg és abban maradnak, hogy ha a lány eljön, akkor a visszatérő hajó vitorlája fehér, ha nem jön, akkor fekete lesz. Az ifjú felesége azonban félrevezeti a férjét és azt mondja neki, hogy a vitorlák feketék. Az ifjú belehal a bánatba, az időközben megérkező királylány pedig megtört szívvel hal meg a szerelme után.

Ki ez a páros?

a Rafflecopter giveaway

A Blogturné további állomásai:
Február 2 - Zakkant olvas
Február 4 - Kelly Lupi olvas
Február 6 - CBooks
Február 8 - Deszy Könyvajánlója

Natalie Babbitt: Örök kaland

November 2-7-ig Natalie Babbitt: Örök kaland című műve vesz részt a Blogturné Klub hat állomásos blogturnéján. Kritikák, érdekességek és természetesen könyvnyeremény! Látogass el minden blogra, így nagyobb eséllyel indulhatsz a három nyereménykönyvért!

Európa Kiadó 2013.
144 oldal
Fordította: Pap Vera-Ágnes
Goodreads: 3,80
Besorolás: Middle-grade, 10-14 éves korosztály, fantasy

Winnie Fostert, a tízéves kislányt gazdag szülei még a széltől is óvják. Winnie unatkozik a kerítésekkel körbevett birtokon, és bosszantja a sok óvintézkedés, ezért kiszökik a közeli erdőbe. Itt ismerkedik meg Jessie Tuck-kal, aki nagyjából tizenhétnek néz ki, de elmondása szerint száznégy éves. A Tuck család ugyanis minden jel szerint megtalálta az örök élet forrását.

Az öröklét misztériumát kutató regény izgalmas formában fogalmazza újra az emberiséggel egyidős kérdéseket: miért vagyunk halandók, és ha tehetnénk, választanánk-e az öregedés helyett az örökkévalóságot.

Natalie Babbitt 1975-ös fantasyje több díjat elhódított, kétszer (1981-ben és 2002-ben) megfilmesítették, és több ízben beválogatták a gyermek- és ifjúsági irodalom legfontosabb száz kötetét összesítő listákra.

Winnie egészséges kalandvágyának engedve bóklászik a családi birtokhoz tartozó erdőben, amikor egy ismeretlen fiút pillant meg, aki egy fa tövében épp a szomját oltja egy forrásból. A lány is szomjas, de Jesse Tuck nem engedi őt inni a vízből. Feltűnik a fiú édesanyja és bátyja és hirtelen úgy döntenek, magukkal viszik a kislányt a házukhoz, hogy elmagyarázhassák neki kik ők és miért kell hallgatnia a találkozásukról.

A Tuck család 87 évvel ezelőtt utazott át ezen a vidéken, és teljesen véletlenül ittak a forrás vizéből, amitől megváltozott az életük. Persze nem azonnal jöttek erre rá, hanem évekkel később, amikor szembesültek azzal, hogy sosem betegszenek meg, és a külsejük sem változik többé. A nagyobbik fiút elhagyta a felesége és a gyermekei, miután úgy gondolták, eladta a lelkét az ördögnek. Többé nem volt maradásuk egy helyen sokáig, vándoroltak a világban és csak tíz évente töltöttek együtt egy kis időt.

Igazából az egész család megkönnyebbült, hogy végre elmondhatták valakinek a titkukat, és úgy tűnt Winnie is megértette a magyarázatukat.

De nem is lenne a világ a világ, ha nem élnének rajta haszonleső emberek, egyikük kihallgatta a beszélgetést, és leleplezni készül  a családot.

Ez a könyvecske nem hiába lett klasszikus, hiszen jól érthetően, gyönyörű mondatokkal, tökéletesen elmagyarázza az élet körforgását. A halál minden korosztálynak nehéz téma, de egy gyereknek különösen az. Itt azonban a 9-99 éves korosztályból bárki kezébe veheti a könyvet, biztos vagyok benne, hogy élvezni fogja. A szerző stílusa lenyűgöző, a leírások költőiek, a karakterek mind nagyon jól eltaláltak. Különösen a Tuck család tagjai, akiknek sorsán keresztül érezhetjük át az örök élet előnyeit és hátrányait.  A két fiútestvér szeret utazni, főleg Jesse élvezi az örök kalandot, de a szülők már elfáradtak, szeretnének egy helyen élni. Sőt, a családfő bevallja Winnie-nek, hogy bármit megadna, ha visszakapná az életét, hogy tovább öregedhessen. Igazából maguk sem értik, hogy áldás vagy átok a sors részéről a halhatatlanságuk. Winnie nagyszerű karakter a maga 11 évével, persze először fél, aztán ösztönösen megbízik a furcsa családban. Megérti és megszereti őket, sőt, kockáztatva a családi békét, segít nekik a bajban. Szembesül az élet és halál kérdésével, és jól dönt.

A szerző bizony ad némi gondolkodni valót az olvasónak. Vajon a lány évekkel később nem bánja meg a döntését, nem kutatja azt a bizonyos fát?

Az élet két alappillére a születés és a halál. Ez vár minden teremtményre. De vajon ki nem játszott el még a gondolattal, vajon milyen lehet örökké élni? Az első gondolat: csodálatos, hisz mindent elérhetsz, mindenre van időd, mindent kipróbálhatsz, nincsenek határok. A második gondolat: Mindenkit elveszítesz, mindenkit, aki közel áll hozzád. Mindenki elmegy, és te magadra maradsz az idő végezetéig.

Ez a könyv kötelező olvasmány, ott a helye minden család könyvespolcán.

Borító: Századfordulós fotó, szerintem talán ez lehet Winnie esküvői képe.

Kedvenc karakter:  Jesse, Winnie

Szárnyalás: A varangyos poén a végén. Nagyot csattant.

Mélyrepülés:-

Érzéki mérce:  Abszolút korhatár nélküli, mindenkinek ajánlom.

Értékelés:

Beleolvasó

Blogturné Extra

Az írókon kívül természetesen más művészeket is megihletett a halhatatlanság kérdése. Számos film és dal is született a témában. Egyik legemlékezetesebb a Hegylakó című film 1986-ból, amelynek világhírű "Who wants to live forever" című betétdalát a Queen előadásában mindenki ismeri. Íme az eredeti dalszöveg és a magyar fordítás Sikó Gábor tollából. 

 

NYEREMÉNYJÁTÉK

Te választanád az örök életet, ha tehetnéd?

Összegyűjtöttük nektek néhány könyvszereplő véleményét a halhatatlanságról, életről és halálról. Olyanokét, akiknek szembe kellett nézniük élet és halál közötti választással, vagy akik a maguk bőrén tapasztalták, milyen is az örök kaland.
A Ti feladatotok az, hogy kitaláljátok, kiktől származnak az öröklétről szóló idézetek.
Hogy azért kicsit segítsünk nektek, a szereplők nevének betűit elrejtettük a bejegyzéseinkben.

"És mégis, ha csak valamicskét is ismeri az életet, kicsoda tudna lemondani arról az eshetőségről, hogy örökké fiatal marad, bármily kalandos is ez az eshetőség s bármily végzetes következményekkel jár? Különben is csakugyan az ő varázsa alatt áll? Valóban az ő könyörgése idézte elő a változást? Nem valami érdekes, tudományos ok hozta létre? Hát gondolat vagy tudatos vágy nélkül nem rezzenhetnek-e meg a rajtunk kívül lévő vágyak, szeszélyeinkre és szenvedélyeinkre, parány parányhoz nem beszélhet-e titkos szerelemmel vagy furcsa rokonérzéssel? De az ok nem fontos. Könyörgéssel soha többé nem kísért meg semmiféle szörnyű hatalmat. Ha a festménynek meg kell változnia, hát akkor meg kell változnia, így van. Mit gondolkodjon tovább ezen?"

a Rafflecopter giveaway

11/02. Angelika blogja
11/03. Deszy könyvajánlója
11/04. Nem harap a...
11/05. Szilvamag olvas
11/06. Kelly & Lupi olvas
11/07. Dreamworld 

 

S. E. Hinton: Kívülállók (The Outsiders)

Európa 1999
197 oldal
Goodreads: 3,97 (250e értékelés)
Besorolás: YA, realista, coming-of-age

Régóta kerestem ezt  a könyvet, sajnos már csak antikvár példányokat lehet találni belőle, végül sikerült egy új állapotúra szert tennem. Kíváncsi vagyok minden olyan történetre ami ajánlott/kötelező irodalomnak számít 13 éves kortól a tengerentúlon. 

Fülszöveg: A Kívülállók A Pál utcai fiúk modern változata. Két külvárosi banda harcol egymás ellen, a „pubik” és a „zselések”. Alapvetően ugyanazt csinálják – moziba járnak, kocsival száguldoznak és összecsapnak, de a pubik – legalábbis a zselések úgy érzik – jó családi kapcsolataik és viszonylag biztonságos anyagi helyzetük miatt mindent megúsznak, ráadásul állandóan éreztetik a zselésekkel felsőbbrendűségüket. A regény megírásakor tizenhat éves írónő éppoly érzékletesen ábrázolja a szereplőket, s a köztük feszülő konfliktusokat, mint annak idején Molnár Ferenc. 

A Kívülállók azonban a mi világunkban, a mi körülményeink között játszódik, az egymásnak rontó pubik és zselések igazi késekkel hadonásznak, pisztolyt hordanak és szükség esetén a használatuktól sem riadnak vissza. Drasztikuma ellenére sokszor lírai hangvételű ez a regény. Az ellentétek pubik és zselések, szülő és gyerek, nagytestvér és kistestvér között megoldódnak – már azok esetében, akik életben maradnak. A Kívülállók nem véletlenül szerepel az Egyesült Államokban legjobban fogyó könyvek listáján, sőt nem véletlenül évek óta kötelező olvasmány a gimnáziumokban. Idehaza is nagy érdeklődésre számíthat, nemcsak az érintett és a potenciálisan érintett kamaszok, de a szülők és mindazon városlakók körében is, akik épp ezek miatt a gyerekek miatt már nálunk se szívesen mennek ki esténként az utcára.

Nos, a fülszöveget annyiban javítanom kell, hogy ez a történet nem a mi világunkban játszódik, hanem 1965 körül Oklahomában, amikor Paul Newman és James Dean voltak a sztárok. 

A szerző 17 évesen írta meg a könyvet és lány létére egészen jól megoldotta, hogy egy 14 éves fiú szemszögéből meséljen. A leírások nagyon pontosak, minden szereplőt remekül el tudtam képzelni, a külső és belső tulajdonságok is átjöttek a sorok között. A főszereplő Ponyboy Curtis néhány hónapja veszítette el a szüleit, legidősebb bátyja a 20 éves Darry két állást is vállalt, hogy el tudja látni őt és a középső bátyját a 17 éves Sodapop-ot. Darry feladta főiskolás álmait a munka miatt,  Sodapop viszont önként vált meg a sulitól, most egy benzinkúton dolgozik. Mindketten nagyon szeretik és féltik öccsüket, bár ezt eltérő módon mutatják ki, Darry szinte sosem mosolyog. Ponyboy legjobb barátjával Johnny-val szeret lógni, na meg a zselés bandatagokkal, akikkel kisebb nagyobb balhékba, verekedésekbe keverednek, természetesen a város másik felén élő pubik ellen, akik a jólétet, a társadalmi elismerést képviselik.

A fiúk belógnak egy autós moziba, ahol megismerkednek két pubi lánnyal, beszélgetnek, kóláznak, és rájönnek, hogy a pubik között is vannak "normálisak". Sajnos az éjszakának nem lesz jó vége, Ponyboy-t és Johnny-t megtámadják, előkerül egy kés, és Johnny leszúrja az egyik pubit, aki Ponyboy-t lenyomta a víz alá. A fiúknak menekülniük kell a városból, a bandák között pedig kitör a háború.

A történet  szívbemarkoló, látunk jó néhány tragikus sorsot, olyan szerethető karakterekkel, akik sokkal jobb életet érdemelnének. Elég egy rossz döntés, egy haragos pillanat és  kártyavárként omlik össze az amúgy sem túl fényes jövőkép. A szerző a bandák közötti ellentétet használja fel a társadalomkritikára, a gazdag és szegény ellentétre de a regényben nem ezt éreztem a fő mondanivalónak. Sokkal inkább Ponyboy belső vívódásai gondolkodtattak el, a felnőtté válásról, a barátságról, a félelmekről, az elfogadásról. Meg kell tanulni elfogadni magunkat, rá kell jönni, hogy nem vagyunk egyedül, mások is ugyanazt a naplementét látják, ami minket is elvarázsol.
Még egy gondolat: Nagyon nagyra tartom a testvéri kapcsolatot. Mindig örülök, ha egy történetben erről is olvashatok, ha valamilyen módon előtérbe kerül a "testvériség". A szerelmi kapcsolatnál is erősebbnek és fontosabbnak tartom a testvérek közötti köteléket. Szerencsések, akik részesülhetnek ebben.  

Ponyboy, aranynak kell maradnod.     

A bejegyzés képei az 1983-as Francis Ford Coppola által rendezett filmváltozatból valók. Olyan színészek játszottak a filmben, mint Patrick Swayze, Matt Dillon, Emilio Esteverez, Tom Cruise, Robe Lowe, C. Thomas Howell - érdemes megnézni!

Borító: Mennyivel jobb lett volna a mozis borító!

Kedvenc karakter: Ponyboy, Johnny

Szárnyalás:  A gyerekek megmentése a tűzből.

Mélyrepülés: A sok cigarettázás.

Érzelmi mérce:  Néhány erőszakos, verekedős jelenet miatt 14 év felett ajánlom.

Értékelés:

Alessandro D'Avenia: Fehér, mint a tej, piros, mint a vér

Európa Kiadó 2011
332 oldal
Goodreads: 3,54
Besorolás: YA

Bevallom, a könyv címe azonnal megfogott, nekem ezt feltétlenül el kell olvasnom! Amikor az írónak is utána néztem, azonnal meg is rendeltem a könyvet, hiszen fiatal, 34 éves középiskolai tanár írta. Debütáló műről van szó, amit 2010 egyik legnagyobb olasz könyvsikereként ajánlottak a médiák.

Íme a hivatalos fülszöveg:

A tizenhat éves Leo átlagos kamasz: jól elvan a haverokkal, szeret focizni, motorozni és iPod-ozni. Iskolába csak muszájból jár, a tanárokat afféle kihalásra ítélt furcsa fajnak tekinti, és alig várja, hogy ezt az új történelemtanárnak is a tudomására hozza. Az új tanár azonban más, mint pedagóguskollégái. Szemében különös fény gyúl, amikor magyaráz, és különös, lelkiismeret ébresztő hatással van diákjaira. Leóban hatalmas erők feszülnek, csak a fehérség fog ki rajta. A fehérséggel, a hiány, a veszteség színével Leo a szerelem, a szenvedély és a vér színét, álmainak szerelme, Beatrice haja vörösét fordítja szembe. Amikor azonban megtudja, hogy Beatrice beteg, s hogy betegségének valamiképpen a gyűlöletes fehérséghez is köze van, Leo önvizsgálatra kényszerül. Hogyan tovább? Mihez kezd eztán az álmaival, és mihez az erejével? 

Leo, valami hihetetlenül szimpatikus karakter lett számomra. Eleve örültem, hogy a történet naplószerűen van megírva Leo szemszögéből, olyan ritka lehetőség egy 16 éves kamaszfiú lelkébe belelátni. A leírások nagyon élvezetesek, nem kevés öniróniával ír magáról is, a vad sörényéről a fején. Beceneve Kalóz (Johnny Depp után). A tempó meglehetősen szokatlan, gyors, fejezetek nélküli, az olvasó falja a lapokat és igazat ad Leo-nak,  a fehér szín unalmas, magányos, csendes. Bezzeg a vörös (piros) maga az élet, szenvedély, szerelem, és Beatrice haja is épp ilyen színű. Az író nagyszerűen kiegyensúlyozza a komoly mondanivalót, a betegséggel való küzdelmet Leo humorával, ami gyakran ingerelt hangos nevetésre.

A többi karakter közül kiemelkedő a helyettesítő tanár, az "Álmodozó" ráébreszti Leo-t  arra, hogy az álmain keresztül találhatja meg önmagát. Az ő álma Beatrice-hez kötődik, akiről kiderül, hogy leukémiás. Mindezt akkor tudja meg, amikor épp készült megszólítani a lányt. Leo nem adja fel, megpróbál a maga módján segíteni a lánynak, például véradással. 

Az igazi támogató karakter Silvia, gyakorlatilag szó szerint támogatja, elviseli a szeszélyeit, megbocsájtja a hibáit, egyszóval a legjobb barátja. 

A könyv borítója nem a legjobb választás. Ez a kockás konyhaterítő-ruhás nő a német nyelvű kiadásból lett átvéve, nekem konkrétan Náncsi néni vendéglőjét juttatja eszembe, de itt lentebb az értékeléshez berakom az eredeti kiadást, az valami csodaszép.

Őszintén szólva nagy ívben kerülöm azokat a könyveket, amikben halálos betegséggel kell szembenézni. Nekem ezek a könyvek nem nyújtanak kikapcsolódást, inkább napokig, hetekig a hatásuk alatt vagyok lelkileg.  Mégis örülök, hogy ez a könyv sorra került, mert megmutatta, mennyire fontos a bizalom a körülöttünk lévő emberekkel, legyen az tanár, szülő, barát.

Borító: Itt balra, az eredeti az igazi!

 

Kedvenc karakter:Leo

Szárnyalás: A komoly téma mellett kiemelkedő volt a humor.

Mélyrepülés: A könyv szerkesztése nagyon papírpocsékoló.

Érzéki mérce:  Inkább érzelmesség, de az bőven.

Értékelés: