R. J. Hendon: Gyomláló (Overtoun-trilógia #0,5)

 

R.J. Hendon Korcsok című könyvével már futott egy turnénk, de most a Blogturné 3 bloggere újra ebbe az izgalmas disztópiába veti bele magát. Ráadásul segítünk azoknak is, akiknek szükségük van a történet felelevenítésére, hiszen az egyik bloggerünk által felidézzük az első részt is, a másik két bloggerünk pedig a második részt és az előzménytörténetet véleményezi. Természetesen a játék sem maradhat el, a turné végén Ti is nyerhettek egy példányt az egyik regényből.

Főnix Könyvműhely, 2020

378 oldal

Besorolás: disztópia

A ​22. században járunk. Az emberiség rohamosan halad afelé, hogy új biotechnológiai megoldásokkal választ találjon problémáira, és egyre ellenállóbbá tegye önmagát. Úgy tűnik, a fejlődésnek csupán etikai megfontolások szabhatnak ideig-óráig határt. Csakhogy mindig akad olyan ellenség, amely megtalálja a kiskapukat, és hirtelen, a legváratlanabb módon csap le.

Danyelle Gardens, a londoni egyetemista élete egyik napról a másikra fenekestül felfordul, amikor egy buli után megtámadják. Ráadásul hamarosan rá kell jönnie, hogy az egész világ megváltozik körülötte – a változás pedig gyors és erőszakos. Civilizációnknak nem is egy, de rövidesen több különböző halálos járvánnyal kell szembenéznie, amelyek átformálják viszonyunkat a természettel: az, ami egykor csodálatra késztette az embert, hamarosan félelemmel és utálattal tölti el, az indulatok pedig elszabadulnak. Danyelle akaratán kívül kerül az események középpontjába. A világméretű katasztrófa erejét meghaladó kihívások elé állítja, és mindent fel kell áldoznia, hogy megmentse azokat, akiket szeret.

A Gyomláló egy fiatal lány pokoljárásán keresztül mutatja be, mi történt kétezer évvel a Korcsok két főhőse, Rany és Angyal találkozása előtt. Az önmagában is kerek egészet alkotó történet olyan kérdéseket feszeget, melyek napjainkban aktuálisabbak, mint valaha.

Huh.. csak ennyit tudok mondani így hirtelen a regény befejezése után... Na ez már nem YA disztópia, ez kőkemény felnőtt disztópia, sőt néha nekem kicsit horrorisztikusra is sikerült. Annyira izgultam, hogy szó szerint egy ültőhelyemben kiolvastam az egész regényt, szinte lerakni se tudtam.

A történet Danyről szól, aki fiatal egyetemista és egy este hazafelé tartva egy iszogatós-barátnős találkozó után, megtámadják és megerőszakolják. Az elkövető egy srác, akivel a szórakozóhelyen ismerkedett meg. Mivel a fiú egy elég gazdag család sarja, ezért a tette "természetesen" következmények nélkül marad... Azonban Dany terhes lesz az erőszak következtében, de úgy dönt, hogy megtartja a babát, akiről kiderül, hogy az "apja" révén elég különleges...

De a saját szörnyűségei mellett a világban is történik valami.. furcsa szitakötők jelennek meg itt-ott és ahol megjelennek, ott az állatok megvadulnak és megtámadják az embereket.. Dany is átél egy ilyen támadást, amely révén elveszíti a barátait és még nagyobb traumát él át.

A támadások egyre sűrűbbek, egyre aggresszívabbak, Danynek pedig hiába van ötlete, hogy mi is állhat a háttérben, rendre megfenyegetik, nem hisznek neki... pedig nem ártana...

Kicsit féltem, hogy ez "csak egy előzménytörténet", vajon felér-e majd a regényekkel, amelyek a trilógia részét képezik. Hát nem is kicsit.. sőt, ha őszinte akarok lenni, akkor azt mondom, hogy számomra még túl is szárnyalták.

A regény elég ütősen indult, bár akkor ez még csak simán egy "kriminek" tetszett, ilyet azért olvasunk nem egy történetben. De aztán jött az a rész, amikor Dany a barátaival elmegy Grungy Hollowba, hogy utánanézzenek valaminek, aminek köze lehet a járványos megbetegedésekhez.. na ott éreztem először azt, hogy ez több, mint egy sima kis előzménytörténet. Komolyan mondom, ott féltem, miközben olvastam. Mintha egy horrorfilmet néztem volna, úgy éreztem magam. Én, aki eddig nem félt semmitől az erdőben (max a vaddisznóktól:D), mostantól ha őzet / szarvast látok, komolyan oda fogok figyelni, hogy hogyan néznek rám :D.

És ez persze csak a kezdet volt. Hiányoltam a kutyákat a Médákban.. na itt kaptam belőlük, nem is keveset.. és nemcsak kutyákat, hanem megvadult lovakat, leopárdokat, madarakat, meg mindent, amit csak végigfertőzött ez a kor. Hitchcock madarai ahhoz képest, amit itt történt, sima kis berzenkedő madárcsapatnak tűntek. Most már teljes mértékben megértettem, hogy Overtoun miért utálta / félte az állatokat. Bár, ami történt az borzalmas volt.. de bele se merek gondolni, hogy én mit tettem volna. Hogy Rafiki, az imádott kutyám megtámadjon.. vagy ha nem is támad meg, de le kelljen adnom "karanténba", hogy "megnézzék, ő is elkapta-e a kort"... egyszerűn végiggondolni sem akarom ezt az egészet. 

És a történet maga.. egy percre se állt le, folyamatosan izgulhattam ezért, azért, jön-e támadás az állatok, az emberek részéről, ha nem, akkor felbukkan-e a pszichopata őrült, aki megerőszakolta Danyt. Hogy sikerül-e kimenekülniük a támadás alatt álló városból, hogy végre hisz-e valaki Danynek és TESZ-E valamit.... A szerző pedig úgy építette fel a világot, hogy csak apró részleteiben tért el attól, amiben ma élünk, így teljesen hihető volt, hogy ez egy bekövetkezhető jövőkép lehet...

Az egész regény úgy, ahogy van filmvászonra való. Ahogy olvastam az oldalakat, úgy elevenedett meg a szemem előtt minden, tökéletes film lehetne belőle.

És a szereplők? Itt megint ugyanabba futottam bele, mint a többi résznél. A történet maga volt izgalmas, lebilincselő, a szereplőkhöz nem igazán tudtam kötődni, pedig mindent megtettek azért, hogy ez így legyen. Dany egy nagyon erős, okos és bátor fiatal nő. Ő testesíti meg azt a hétköznapi hőst, akire felnézhetünk és példaképpé válhat. Nincsenek szuper képességei, csak kitartó, nem hagyja magát és képes józanul gondolkodni a legvadabb helyzetben is.

Kedveltem. De valahogy mégsem került hozzám annyira közel, mint amennyire kellett volna. De itt sem éreztem ez hibának, mert egy egész része volt, ami viszont tökéletesen hozta, amit kellett, egy izgalmas, fordulatos regénnyé állt össze, amelyik lekötött az utolsó lapig.

Most már csak egyetlen problémám akadt.. érdekelne, nem is kevéssé, hogy mi történt eme befejezés és a 2000 évvel későbbi Overtounban játszódó történet között. Valamilyen szinten megmagyarázta a történteket, de nyitva is hagyott pár kaput, ami elgondolkodtat... vagy legalábbis igényt formál arra, hogy legyen még egy "előzménytörténet" :D.

Összességében imádtam, talán meg is kockáztatom, hogy még jobban, mint a fő részeket. Ez a rész akár már felnőtteknek is érdekes lehet, így azoknak is bátran ajánlom, akik esetleg a ódzkodnak a fiataloknak szóló disztópiáktól.

És ami fontos még... nyugodtan lehet olvasni úgy is, hogy nem ismerjük a fő szálat. Anélkül is megállja a helyét a regény. 

Borító: Látványos, találó, beleillik a sorozatba

Kedvenc karakter: Talán Dany... de igazából egyik karakter se került hozzám igazán közel

Szárnyalás: a dinamikus, moziszerű történet

Mélyrepülés: Amin Danynak át kellett mennie...

Érzelmi mérce: Egy szó van rá, izgalom. Végigizgultam az egészet :)

Értékelés:  

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A Korcsok blogturnéjában is a kutyák álltak a középpontban, itt sem lesz ez másként. Most azonban picit szűkítünk a körön és olyan kutyákat mutatunk Nektek, “akik” disztópiákban, poszt-apokaliptikus filmekben / sorozatokban tűntek fel. Annyit segítséget adunk, hogy nem a kutyák nevét kell kitalálni:), hanem a FILM / SOROZAT CÍMÉT kérjük beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe. (lehet, angolul vagy magyarul is, bármelyiket elfogadjuk).

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Február 22 - Könyv és más - Korcsok értékelés
Február 23 - Spirit Bliss Sárga könyves út - Médák értékelés
Február 25 - Kelly &Lupi olvas - Médák értékelés
Február 27 - Könyv és más - Médák értékelés
Március 01 - Spirit Bliss Sárga könyves út - Gyomláló értékelés
Március 03 - Kelly & Lupi olvas - Gyomláló értékelés
Március 04 - Spirit Bliss Sárga könyves út - extra interjú

R. J. Hendon: Médák (Overtoun-trilógia #2)

 

R.J. Hendon Korcsok című könyvével már futott egy turnénk, de most a Blogturné 3 bloggere újra ebbe az izgalmas disztópiába veti bele magát. Ráadásul segítünk azoknak is, akiknek szükségük van a történet felelevenítésére, hiszen az egyik bloggerünk által felidézzük az első részt is, a másik két bloggerünk pedig a második részt és az előzménytörténetet véleményezi. Természetesen a játék sem maradhat el, a turné végén Ti is nyerhettek egy példányt az egyik regényből.

Főnix Könyvműhely, 2021

416 oldal

Besorolás: sci-fi, disztópia

Kétezer ​évvel a civilizáció pusztulása után már régi igazság, hogy az ember és a természet párharcából mindig az utóbbi kerül ki győztesen.

Ám úgy tűnik, ez most megváltozott.

Az Emlékező Rany Seren immár tizenkét éve él az Overtount vezető család tagjaként, amikor ölébe pottyan a lehetőség, hogy végre elhagyhassa a várost, és férje társaságában diplomáciai küldetésen vehessen részt Jurában, egy távoli városban, amely nem is különbözhetne jobban Overtountól. A találkozót félbeszakító, rejtélyes támadás azonban nem csak a törékeny békére jelent veszélyt, de az egész élővilág számára rettenetes következményekkel jár. Az elszabaduló erő korábban soha nem látott pusztítást visz végbe, hogy aztán az alkotóelemeire bontott életből egy új, átalakított világ sarjadjon.

Rany menekülni kényszerül, hosszú és veszélyekkel teli utazásra indul, hogy hazajusson és válaszokat találjon, mielőtt még minden elveszne.

Mindeközben Overtoun kitenyésztett dolgozó kasztja, a gyermeki külsejű médák váratlan felfedezést tesznek önmagukról, és lassacskán tudatára ébrednek annak, hogy több van bennük, mint azt bárki hitte volna. A médák ébredése olyan változásokat indít el Overtounban, amely örökre megváltoztatja a város sorsát – sőt, talán az egész emberiségét.

A Korcsok folytatása ott veszi fel a történet fonalát, ahol a régmúlt szunnyadó emlékei ismét felszínre törnek. A maguk sötét, bosszúra éhes árnyaival.

A trilógia első részét majdnem 4 évvel ezelőtt olvastam, így picit azért féltem, hogy mennyire is emlékszem az első részből. De azt tudtam, hogy az első részt szerettem, érdekes volt és izgalmas, így reméltem, hogy hamar visszarázódom ebben a világba.

A történet jó pár évvel később játszódik az első rész után. Rany már nem kislány, hanem felnőtt nő, aki férjhez is ment, a férje az Overtount vezető család, a Mentmorek tagja, így Rany is bekerül az elit közé, amit nem túl jól visel, sőt azt sem, hogy a számára túl steril, túl mű városban él. Így örömmel ugrik arra a lehetőségre, hogy a férje oldalán egy diplomáciai küldöttséggel elhagyja a várost és Jurába utazzon.

De történik ott valami...

És innen indul a regény. Rany a férje és a küldöttség nélkül menekül egy hajón, próbálja elérni a szigetüket. Menekül valami borzalmas elöl, egy óriási feketeség, egy hatalmas vihar üldözi, amiről bár nem tudják, hogy mit csinál, de Rany rettegve próbálja elkerülni és hazakerülni Overtounba.

De ez csak az egyik szál, a regény még másik két szálon is fut tovább, az egyiknél megismerhetjük a Médákat, azokat a gyermek rabszolgákat? Akiket Overtoun tenyészt arra, hogy kiszolgálják az ott lakókat. Nem lehetnek érzelmeik, nem lehetnek vágyaik, csak és kizárólag a munkára koncentrálhatnak, a polgárok pedig ezt ki is használják :(.

A harmadik szál pedig egy visszatekintés, hogy mi is történt Jurában, mielőtt Ranynak menekülnie kellett - de az ott történtekbe csak lassan kapunk betekintést, a szerző lassan adagolja az információt, így sokáig mi is csak sötétben tapogatózunk.

A három szál aránylag lassan ér össze, mi pedig sokáig agyalhatunk rajta, hogy vajon mi köti össze ezt a három történetet.

R. J. Hendon ismét egy nagyon jó regényt alkotott, ami tökéletes második rész lett, bővelkedett izgalomban. Én speciel Rany menekülős részét szerettem a legjobban, mert egyszerűen imádtam a szerző világfelépítését, tájleírását, hogy hogyan változott meg Anglia, a nagyvárosai és a vidék képe ennyivel a világ pusztulása után. Izgalmas volt Londonba bejutni, "látni" a még mindig meglévő híresebb épületek romjait és hogy mi lett belőlük. Ezek a disztópiákban a gyengéim, kalandozni a régmúlt emlékei között. Azt is megemlítem, hogy jó volt kikerülni Overtoun falai közül, hiszen az első részben szinte végig ott voltunk, de túl sokat nem tudtunk az azt körülvevő világról. Na, most megismerhettük...

És persze nem hagyhatom ki azt az izgalmat sem, hogy vajon utoléri-e Ranyéket ez a borzalmas vihar és vajon mit tartogat azoknak, akik belekerülnek?

A Médák részeit sokáig nem tudtam hová tenni. Éreztem, gondoltam, hogy fontosak, hiszen a második rész címe is rájuk utalt, de itt is sokáig csak tippelgettem, tapogatóztam, hogy mi a pontos szerepük a regényben.

Ahogy fentebb is írtam, a regény izgalomban bővelkedett, de az érzelmi részt megint nem igazán tudom kiemelni. Az első résznél is írtam, hogy látszik, hogy a szerző férfi, mert az érzelmi részeket elég "lazán" kezeli. Ennél is ezt éreztem. Persze, ez nem egy romantikus lányregény és érdekes módon, bár máshol ezt hibának rónám fel, itt fel se tűnt, hogy nem rajongók egyik szereplőért sem. Maga a történet adott annyi izgalmat, kérdést és nyomozást, hogy a legkisebb problémám volt az, hogy Rany és a férje, Ayers végül tényleg megszeretik-e egymást vagy sem. Ugyanígy egyik szereplőért sem izgultam, valahogy elvesztek az egyének a nagyobb egészben.

Amit viszont sajnáltam, azok a kutyák (korcsok) jelenléte ebben a részben. Az első részben több szerepük volt, amit imádtam, itt valahogy a háttérbe szorultak Ranyék mellett. Ami részben érthető volt, de akkor is sajnáltam.

És a fő szál? A csattanó? Ami az egész történetet mozgatja? IMÁDTAM! Nagyon brutális volt és mindenek felett EMBERI. Az emberiség pont ilyen. Tökéletesen eltalálta a szerző.

És a regény vége? Persze függővége van:D. Nem annyira, hogy körömlerágva várjam a folytatást, de azért mindenképpen szeretném olvasni, mert sok dolog még nyitott maradt és hát, akivel lezárodott ez a könyv.... okozhat még sok-sok galibát.

Összességében imádtam ezt a regényt, az író pedig bekerült a kedvenceim közé és alig várom, hogy újabb regényt olvashassak tőle!

Borító: Találó, utal a történetre, szerintem nagyon jó lett!

Kedvenc karakter: - 

Szárnyalás: a világfelépítés és a történet maga

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: volt picike romantika is, de nem ezen volt a fő hangsúly

Értékelés: 

HA megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A Korcsok blogturnéjában is a kutyák álltak a középpontban, itt sem lesz ez másként. Most azonban picit szűkítünk a körön és olyan kutyákat mutatunk Nektek, “akik” disztópiákban, poszt-apokaliptikus filmekben / sorozatokban tűntek fel. Annyit segítséget adunk, hogy nem a kutyák nevét kell kitalálni:), hanem a FILM / SOROZAT CÍMÉT kérjük beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe. (lehet, angolul vagy magyarul is, bármelyiket elfogadjuk).

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Február 22 - Könyv és más - Korcsok értékelés
Február 23 - Spirit Bliss Sárga könyves út - Médák értékelés
Február 25 - Kelly &Lupi olvas - Médák értékelés
Február 27 - Könyv és más - Médák értékelés
Március 01 - Spirit Bliss Sárga könyves út - Gyomláló értékelés
Március 03 - Kelly & Lupi olvas - Gyomláló értékelés
Március 04 - Spirit Bliss Sárga könyves út - extra interjú

Benyák Zoltán: Féktelen történet

Benyák Zoltán Féktelen történet című regényével ismét visszarepít minket az írók képzeletének birodalmába. Ezúttal Max lányával, Moirával kalandozhatunk ismert és ismeretlen történetek szereplői között. Egy vegyes turné keretében egy bloggerünk elmondja a véleményét az első könyvről (Képtelen történet), négy bloggerünk pedig az új könyvet véleményezi. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

 

Főnix Könyvműhely 2021.

248 oldal

Goodreads:

Besorolás: YA, fantasy

 

Moirának nincs könnyű dolga. Nem elég, hogy Max, a nagy mesélő örökségét kell cipelnie, de a gimis évek is megviselik. Mindennek a tetejébe egy esős szeptemberi napon megjelenik egy beszélő vízköpő, aki eszébe juttatja azt a másik világot, ahol kislányként járt. A hősök és gonosztevők világát, a vad utazásokét.
Moira átmegy a féktelen kalandok földjére, hogy másodszor is megjárja Alíz csodaországát, Oz királyságát, a többi legendát. Régi és új útitársak szegődnek mellé, megismerkedik egy olyan jóképű fiúval, amilyenek csak a mesékben vannak. Áthajózik néhány ősi krónikán, megharcol olyan szörnyekkel, amik ezeréves mítoszokból kúsznak elő.
Te, aki e sorokat olvasod, azt gondolod, hogy tudod, mi történik majd ezeken a vad lapokon… de hidd el nekem, még csak nem is sejted.
Benyák Zoltán még magasabbra emeli a tétet a Képtelen történet folytatásában. A fantázia sodrában a Féktelen történet szavai a főszereplővel együtt viszik az olvasót az elfeledett mesék birodalmába.

 

Meglepődtem amikor megtudtam, hogy folytatás készült a tavaly ilyenkor megjelent Képtelen történet kisregényhez, nagy örömmel fogadtam el az olvasás lehetőségét. 

Ekkor következett az újabb meglepetés, mégpedig az, hogy a szerző a kedvenc zsánerem szerinti, azaz young adult korosztályú főszereplőkkel írta meg ezt a második részt. A borítót látva és a fülszöveget olvasva ha lehet, még tovább nőtt az érdeklődésem. 

Moira immár 17 éves gimnazista, apja nyomdokaiban jár, kétféle értelemben is, ugyanannak a giminek koptatja a padjait és ő is történeteket ír.  Ezen az esős szeptemberi hajnalon azonban az ő gondolatait is borús érzések árnyékolják, nem jön könnyen a meseszövés, a suliban is megint bántják a hóbortos apja miatt, és mintha valami rémség is figyelné a magasból. A kedvenc helyére menekül, a gimi tetejére, ahol mindig sikerül összeszednie magát. Mégse volt csak egy árny, amit látni vélt, ugyanis régi ismerős fedi fel magát a tetőn, Félix, a vízköpő ajánlja fel, hogy ideje visszalátogatnia Seholországba, ahová egy pocsolyán át vezet az átjáró. Sikeresen landolnak, de máris lecsap rá Titus főlektor és csapata, az ő dolguk megsemmisíteni a betolakodókat. Ugyanis az utóbbi időben elszaporodtak a turisták, akik ezt azt magukkal vittek az igazi világba, fontos szereplőket, tárgyakat emeltek el, amik veszélyeztetik a történeteket. Már majdnem Moira is Titus kezére kerül, amikor megmenti őt egy furcsán ismerős idegen srác. Mark itt él Seholországban, igazi kocka típus, szerel, bütyköl, jelenleg épp egy robotszerű lényt, Fúzi urat fejezte be. Nincs mese, menekülniük kell a főlektor elől, északra kell jutniuk, hogy találjanak egy prófétát, aki majd segít Moirának hazajutnia. Félix ugyanis elfelejtette közölni, hogy hazafelé nem egyértelmű az út. Újabb különleges utazás következik, rengeteg akadállyal, félelmetes és szívmelengető kalandokkal. 

Őszintén mondom, engem megint elvarázsolt a szerző. Mint már annyiszor, megint arra jöttem rá, hogy vannak kedvenc írói hangjaim, akik bármit írhatnak, nekem olvasnom kell, mert egy húron pendülünk, vigyorgok a fura vicceiken, értem a különleges utalásaikat. Zoli történetei is ilyenek, tele vannak olyan pillanatélményekkel, amiket furamód személyesnek érzek, mintha ismernénk egymást, lennének közös emlékeink. Persze ered ez a rengeteg irodalmi utalásból, ami ebben a regényben tényleg szerteágazó, minden oldalon találtam magamnak egy-egy gyöngyszemet. Nem is kétséges, hogy az eddigi olvasmányainkban elég sok a közös pont, élvezettel fedeztem fel ismerős helyzeteket, szereplőket, jeleneteket. Az írás egyébként a szerzőtől megszokott, sajátos humorral átszőtt, gördülékeny, szárnyaló fantázia, sokszínű helyszínekkel és jellegzetes, egyedi karakterekkel.

Óriási ötlet a Papír-tenger. Ezt annyira imádtam! Nem vízből áll a tenger, hanem regények, mesék, mítoszok lapjaiból, a világ összes  története kavarog a mélyben. Hőseinknek át kell kelniük rajta, és nem ússzák meg a belepottyanást sem. Mindenki sejtheti, aki a borítóra néz, hogy lesz itt némi romantika is, ennek a korosztálynak ez nyilvánvalóan jár. Nagyon tetszett a cselekményszál ezen része, főleg abból a szempontból, hogy kiderül, ki is teremtette Markot.

Nem csak Félix kerül elő az első részből, hanem számos más karakter is, akikkel nagyszerű volt újra találkozni. Régi barátok ők, de kilétük legyen meglepetés, nagyot fog ütni a legváratlanabb, szívfacsaró és felemelő egyszerre.

Nagy beszélgetésekre is sor kerül, és nekem nagyon tetszett az a gondolat, hogy Moira rájön ezen a helyen, hogy az írásban megtalálhatja a szabadságot, a boldogságot, bármilyen is az élete a valóságban.

Izgalmas volt a regény csúcspontja, rengeteg nehézséget kellett leküzdeni, és hogy sikerül-e visszajutni Moira világába,  azt derítsétek ki a regényből.  Szerintem megtalálja a regényben a neki szóló mondanivalót a kiskamasz korosztály, ahogy a fiatal felnőttek is, és a picivel idősebbek mint én, egészen nosztalgikus élményeket is kapnak, lásd walkman és társai, én legalábbis nagyon jól szórakoztam. Ahogy a korosztályos besorolás is mondja, 12-112 éves korig ajánlják a regényt, és valóban, az egész család számára remek olvasmány.     

 

Borító: Nagyon tehetséges képregényrajzoló munkája: László Márkot megtalálod Instán: https://www.instagram.com/marklaszlo/

 

Kedvenc karakter: Moira, Mark

Szárnyalás: A Papír tenger ötlete.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: A 12 évestől a 112 évesig mindenkinek ajánlom, kedvencetek lehet.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

 Nyereményjáték

 

A történet az írók világának egyfajta keverékében játszódik. A feladat ezúttal az lesz, hogy a felsorolt szavak segítségével kitaláljátok, melyik regénysorozat világához is tartoznak. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni az adott regénysorozatok címét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

Feladvány:  szerelmes levelek, idősek otthona, szerződés, Korea 

 

 a Rafflecopter giveaway

 

 További állomások

11. 29. Könyv és más
12. 01. Flora the Sweaterist
12. 03. Kelly és Lupi olvas
12. 05. Hagyjatok! Olvasok!
12. 07. Spirit Bliss Sárga könyves út
12. 09. Spirit Bliss Sárga könyves út – interjú 

 

 

R. J. Hendon: Korcsok (Overtoun-trilógia #1)

R. J. Hendon Korcsok című regényének nemcsak a borítója sikerült igazán jól, a történet is igazán egyedi, összetett és fordulatos. A magyar író disztópiáját ezúttal a Blogturné Klub három bloggere véleményezi majd. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek belőle egy példányt.

Főnix Könyvműhely, 2018

392 oldal

Besorolás: YA, sci-fi, disztópia

Overtoun makulátlan, fehér épületei között nem nő egy árva fűszál sem. A természet és az ember harmóniája a ködös múlt homályába veszett, az állatok nem kívánatos lények, a város polgárai pedig irtóznak mindentől, ami a földben terem. 

Rany, a tízéves kislány mindig is kívülállónak érezte magát Overtounban. Legszívesebben elrejtőzne az emberek elől egy sötét szobában, ahol egymagában lehet. Épp úgy, ahogy az a hányattatott sorsú kutya, akinek minden nap küzdelem az életben maradásért, és akivel hamarosan Rany sorsa is összefonódik. 

A Korcsok megrázó utazásra hív az 5. évezredbe, ahol a messzi múlt emlékei még mindig kísértenek, és feje tetejére állítanak mindent, amit Rany addig igaznak vélt Overtounról.


Ez a történet is úgy indult, hogy megláttam a könyv borítóját. Imádom a farkasokat (mert az a stilizált kutyafej inkább egy farkasé), a kutyákat, így azonnal ugrottam a fülszövegre, ahol, bár farkasokról nem volt szó, de kutyákról annál inkább.
Az is igaz, hogy egy időben faltam a disztópiákat, de mostanában csak akkor kelti fel az érdeklődésemet egy ilyen történet, ha látok valami újat, valami mást az eddigiekhez képest. Az, hogy világégés történik, az, hogy egy fiatal lány (mert általában lányok a világ megmentői:))) a kulcs mindenhez, nekem már kevés. Ezért kíváncsisággal vegyes félelemmel kezdtem neki ennek a regénynek.

A történet számomra lassan indult be, nem mondanám, hogy azonnal kialakult a szerelem. Lassan haladtunk, több szemszögből ismerkedtünk a világgal, a szereplőkkel, de ami azonnal kitűnt, az az író kutyák iránti szeretete. Mert persze a kutyák is kaptak külön szemszöget!!! megismerhettük a későbbi főszereplőnket Angyalt (bár akkor még nem volt neve, csak simán fekete kutya volt) és a társait. Az író tökéletes módon írta le egy falka viselkedését, hierarchiáját, működését, a kutyák reakcióját bizonyos szituációkra, látszott, hogy vagy nagyon szereti a kutyákat vagy pedig neki is van egy (a könyv befejeztével elárulta, hogy ő is tart egyet, úgyhogy nem jártam messze a valóságtól:).
Képet kaptunk egy nagyon zord jövőről, egy olyan világról, amely számomra mindenképpen rémisztő volt - hiszen imádom a természetet, az állatokat, a növényeket - és ez egy olyan világ volt, ahol minden, ami a természethez közeli, az tiltott, megvetendő és elpusztítandó. Furcsa volt, hogy a kutyák, amelyek szinte az idő kezdete óta az emberek hűséges társai voltak, itt félelmetes fenevadak, amelyek vadásznak az emberekre és akikre az emberek is vadásznak.

Nem is tudtam nagyon az overtouni népséggel szimpatizálni, bár a történet folyamán kiderült, hogy miért lettek ilyenek, miért teszik azt, amit, de ettől függetlenül nem tudom, hogy mennyire lettem volna képes ebben a közegben élni. Egyedül a gyógyászatuk tetszett, annak szerintem most is nagy hasznát vennénk, bár az ár, amiért ezt tudják használni, elég magas... Persze könnyű innen, a kényelmes lakásból ítéletet mondani, hiszen egy ilyen világégés után valahogy talpra kell állni és ez is egy lehetséges módja és talán ez még a könnyebbek közül való.

A történet aztán beindult szépen, egyre több izgalmas rész következett, csavarok, amelyekre gondolni sem mertem és közben rengeteg kérdésem merült fel: Ranyt miért nem bántják a kutyák? Ha ennyire fejlett az orvostudomány, akkor a kislányt miért nem tudják gyógyítani? Vajon mi van a falon túl? Milyenek a barbárok?
Ezekre persze lassacskán választ kaptunk, de a válaszok után még több kérdésem lett:).

Akikkel egyedül problémám volt, azok a szereplők. Nem is a kidolgozottsággal, hiszen minden fontosabb szereplőről megtudtunk mindent - háttér történetet, személyiséget, de valahogy egyikhez sem tudtam kötődni. Ezt nem teljesen az író hibájának rovom fel, hanem inkább annak, hogy férfi (jaj, érzem, hogy ebből megkövezés lesz:). Nem egy férfi írótól (külfölditől és magyartól is) olvastam hasonló világról regényt, ahol a történet, a cselekményszál izgalmas volt és egyedi, de a karakterek valahogy távol maradtak tőlem. Lehet, hogy a nők empatikusabban tudják megalkotni a szereplőket? Nem tudom. Ez akár egy vita indítója is lehet:).

A cselekményszál azonban tényleg jó volt és a több szemszög még izgalmasabbá tette a történetet, hiszen volt jó és rossz oldal, de közben pedig voltak elég árnyalt szereplők is, akiknél nem igazán lehetett tudni, hogy hová tegyem őket. A szereplőink tettei pedig még inkább megkavartak, hiszen, ha például Rany vissza tudott sok mindenre emlékezni, akkor miért hagyta, hogy a szeretett kutyáival az tegyék az emberek, amit tettek? És igen, a visszaemlékezések. Imádtam minden sorukat. Tetszett, ahogy végül így kaptunk egy kis ízelítőt abból, hogy mi is történhetett x évvel a történetünk előtt.

Amit érdekesnek tartottam még, hogy az író kihagyta a már oly megszokott szerelmi szálat. Mondjuk furcsa is lett volna, ha Rany bárki iránt is szerelmet érez a fiatal kora miatt, de az idősebb szereplők között se dúlt túlzottan a szerelem, bár azért egy icike-picike romantika csak bele lett csempészve, de csak annyira, hogy lássuk, az akkori embereknek is lehetett érzelmei.

A történet vége pedig? Nagyon remélem, hogy olvashatom a folytatást, hiszen bár nem lett kifejezetten olyan függővég, ami után véresre rágott körmökkel várom a következő részt, de az író egy elég megrázó befejezést követően egy csomó kérdést nyitva hagyott, amire szeretnék választ kapni:).

Összességében az apró hibáitól eltekintve nagyon tetszett a regény és merem ajánlani fiúknak és lányoknak is, kutyaimádóknak és disztópiát kedvelőknek is. Izgalmas, érdekes, elgondolkodtató történet, néha nagyon kedves, néha nagyon megrázó, helyenként véres részekkel és egy olyan jövőképpel, ami sajnos lehetséges, de remélem, hogy soha nem fog bekövetkezni.

Borító: Nagyon tetszik, látványos, előrevetíti a történetet

Kedvenc karakter: Angyal, Rany

Szárnyalás: Rany és a kutyák kapcsolata

Mélyrepülés: ahogy a jövő emberei ennyire írtóznak a természettől

Érzéki mérce: -

Értékelés:

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A Korcsokban fontos szerepet játszanak az állatok, főképp a kutyák, úgyhogy ezúttal híres kutyakarakterek nevét kell kitalálnotok az állomásokon található leírások alapján. Vagyis a feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a híres kutyakarakter nevét.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Kántor Kata mesekönyveinek főszereplője, egy aprócska nyomozókutya, akinek helyt kell állnia a nagy rendőrkutyák világában, és bebizonyítani, hogy ő is tehetséges, ha a bűnözők leleplezéséről, és elfogásáról van szó.

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné további állomásai:

Július 26 - Kelly & Lupi olvas

Július 28 - Spirit Bliss Sárga könyves út

Július 30 - Deszy könyvajánlója

Holden Rose: Az ellopott karácsony

Hamarosan beköszönt a karácsony, a szeretet, a család és a rejtélyek ünnepe. Ugyanis valaki ellopta a karácsonyt, és sehol nem találni. Howardékhoz három blogger csatlakozott, hogy megoldják ezt a különös ügyet, és közben bemutassák Howardék újabb kalandját. És mivel mindenkinek jár a happy end, minden állomáson találkozhattok egy külön rejtéllyel, amelyek megoldásával megnyerhetitek a Főnix Könyvműhely által felajánlott Az ellopott karácsony könyvet.

Főnix Könyvműhely 2015.
156 oldal
Besorolás: middle-grade detektívregény
Megrendelés

Howard Matheu vagyok, nyolc és fél éves, és ami most hiányzik nekem, az egy karácsonyi ajándék.

Gillel közösen adtuk volna Nitának, de egyszer csak nyoma veszett. Persze nem magától vált köddé, hanem ellopták!

Ez nem egy szokványos karácsonyi történet, mert kimarad belőle a Télapó meg a csengettyűs zene. Helyette ott lesz a papi, egy zűrzavaros nyomozás és egy szemtelen szellem, akinek valahonnan kulcsa van a kémiaszertárhoz.

Most pedig leírtam ide azt, amit tudnod kell, neked és mindazoknak, akik kíváncsiak rá, mi is történt valójában.

Mielőtt belekezdesz, fontos, hogy tudd: ez nem mese!Ez egy detektívtörténet gyerekeknek.

Az jutott eszembe erről a történetről, hogy milyen fontos az ember életében a barátság. Van két barátnőm, akikkel minimum havonta egyszer összeülünk egy vacsorára, a kedvenc éttermünkben, vagy valamelyikünk lakásán, és pár órán keresztül jól kibeszéljük a bajainkat és örömeinket egy jó olaszos kaja mellett. Edit és Erzsébet minden alkalommal bebizonyítja nekem, hogy milyen jó együtt nevetni, vagy épp meghallgatni egymás tanácsait.

Szóval arra gondoltam, bevonom ennek a történetnek az értékelésébe  bozs barátnőmet, mint vendégbloggerünket, mert nagyon-nagyon mondogatta az utóbbi hetekben, hogy karácsonyi történetre vágyik. Mivel máshol most nem blogol aktívan, megragadtam a lehetőséget, hogy szóra bírjam nálunk. Fogadjátok szeretettel az értékelését, remélem nem egyszeri alkalommal!

bozs:  Az ünnepek tájékán, gondolom nem csak én, szívesen hangolódom könyvekben is a karácsonyra. Már két felnőtt könyvet elolvastam, de most úgy gondoltam kéne a közel 40 éves lelkemnek egy fiatalokról/gyerekekről szóló történet is.

Ahogy megláttam a könyv címét, lecsaptam rá. 100%-ban vagyok borító által becserkészett olvasó, még a fülszöveget sem sikerül mindig elolvasni, ezért is járhattam úgy, hogy egy sorozat 4. kötetét foghattam a kezemben. (közben kiderült, hogy a 3. rész tavasszal fog megjelenni)

Imádom a rajzos borítókat! Itt is megtetszett a három gyermek, akik 60 foggal mosolyognak és látszik rajtuk, mennyire élvezik az életet. Persze a mögöttük lévő karácsonyi hangulat sem utolsó.

Az sem volt probléma, hogy nem az első résszel kezdtem. Igaz sokat felemlegetik az előző nyomozásaikat, de nem volt gond a totális ismeretlenség, sőt inkább kedvet kaptam a többi rész elolvasására is.

A történet nem igazán a karácsonyról szól, hanem a karácsony legszebb pillanatáról, amikor másnak szeretnénk örömet okozni. „ha valaki ellopja tőlünk az örömszerzés lehetőségét, az magát a karácsonyt lopja el!”

A három barátnak két rejtélyt kell megoldani. Az egyik az iskolájukkal kapcsolatos, ahova járnak. Minden reggel nyitva találják a kémiaszertár ajtaját, ahol a bent tárolt, részben veszélyes  felszerelés miatt szigorúan zárva kéne lennie. A második és ez tűnik nehezebbnek, mivel ezt el kell titkolniuk a csapat harmadik tagja elől, egy ajándékozás körüli gond. A fiúk (Howard és Gil) Nita egy régen áhított vágyát szeretnék megvalósítani és meglepni vele szenteste, de ez a tárgy az átadás előtti pillanatban eltűnik.

A fiúknak van egy roppant jópofa segítségük, Gil nagypapája, akibe muszáj beleszeretni a történet folyamán. Annyira lelkes, annyira aranyos! A végén az is kiderül mi is volt az indítéka ennek a lelkesedésnek. Itt lehet kicsit pityeregni a kicsit szentimentális, túlkoros olvasóknak.

Naná, hogy ez a három talpraesett, logikusan gondolkodó gyermek mindent megold  és szeretettel, együtt várhatják a karácsonyt!

Sikerült is a könyv olvasása után az ünnepekre hangolódnom. Ebben sokat segített, hogy állandóan hullik  a hó a történetben és  a könyvből csak úgy  árad a szeretet! Kortól függetlenül ajánlom a könyvet minden kedves olvasónak, én pedig mindenképp beszerzem az előző részeket is!

Borító:   Bájos, igazán hangulatteremtő.

 

Kedvenc karakter: Mindenki, különösen a nagypapa.

Szárnyalás: A boltos árengedménye nagyon aranyos.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce:  Egy kis elérzékenyülés senkinek sem árt.

Értékelés:

HA MEGTETSZETT  ITT  MEGRENDELHETED

Nyereményjáték

Eljött az ideje, hogy megtudjátok, milyen rejtély is vár rátok! Mivel nagyon szeretnénk megtalálni a karácsonyt, és a megfelelő hangulatot is hozzá, a legegyszerűbb módszerhez folyamodunk. Éneklünk. Vagy legalább is, egy képet mutatunk nektek, amely egy-egy híres karácsonyi dalt jelképez. A ti feladatotok rájönni, melyik dalra is gondoltunk pontosan, és annak címét beírni a Rafflecopter dobozba. Énekelni is ér!
A győztes Holden Rose: Az ellopott karácsony könyvét nyerheti meg. Viszont figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz, és a győztesnek 72 órája van jelentkezni, mielőtt új győztest sorsolnánk.

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

12. 18 - Always Love a Wild Book
12. 20 - MFKata Gondolatai
12. 22 - Kelly & Lupi Olvas

Szilágyi Zoltán: Acélsereg (Káoszszív II)

A világháborúnak közel sincs vége, ugyanis csak most derül fény a gólemek eredetére. Folytatjuk az utunkat Dr. Cole-lal, és megismerjük Jabari múltját. Tartsatok velünk a három állomásos, szférákon átívelő miniturnén, és ha szerencsések vagytok, megnyerhetitek az Acélsereg egy példányát a Főnix Könyvműhely felajánlásában.

Főnix Könyvműhely 2015
Oldalszám: 364 oldal
Sorozat: Káoszszív 2.
Besorolás: Steampunk, fantasy

A közkedvelt Acélgólem folytatásában fény derül arra, Amram hogyan is alkotta meg az első gólemeket, és azt is megtudjuk, hogy az „emlékezetét” fokozatosan visszanyerő órásmester visszatérése milyen hatással van a szférák szövedékére. Ténykedése így vagy úgy, de mindenkit érint; sokan segíteni, mások akadályozni próbálják. Cole tovább kutat elvesztett családja után, Jabarinak pedig választania kell a hűség, és a lelkiismerete között.

A kötetben megismerkedünk a démonok mögött álló erőkkel, és megtudjuk, ki vette át az uralmat Malcolm felett. Fokozatosan megismerjük a szférákat működtető erőket és összefüggéseket, és a rájuk leselkedő szörnyű veszélyt.

Mindenre számítottam az Acélsereg oldalait felütve, csak arra nem, hogy egész máshol folytatódik, mint ahol az Acélgólem abbamaradt, Cole felbukkanását hiába kerestem. Sokkal korábbra ugrottunk az időben,  Jabari gyerekkorának helyszínén, Holmsa acélvárosában találtam magam. Köszönhetően a színes leírásnak, pontosan láttam magam előtt a meglehetősen mocskos, bádogtetős fabódék sokaságából álló szegényes települést, ahol évszázadok óta kalózok, számkivetettek, nincstelenek leszármazottai tengették életüket. Csupán a közeli erőd katonái és néhány turista merészkedett időnként a nyomornegyedbe, ahol előszeretettel fosztották ki őket a Jabarihoz hasonló suhancok más bevételi forrás híján. Egy alkalommal a fiú különleges zsákmányt ejt egy fura idegentől, egy apró papírvirágot is csen a pénztárca mellett. Ámulatba ejti a mechanikus virág, ahogy az bontogatja a szárnyait, és nem is kétséges, hogy a legközelebbi alkalommal, amikor a különc külsejű férfi ismét megjelenik, követni kezdi újabb préda reményében. Csakhogy mások is kivetik rá a hálójukat, de Jabari megmenti az idegent, aki nem más, mint a híres órásmester, Amram Weiss. Az életmentésért cserébe Jabari inasként a tudós mellé kerül az erődbe, ami valójában nem csak egy katonai létesítmény, hanem titkos laboratórium, ahol szakemberek hada szeretné megfejteni a káoszszívek titkát.
Hét év elteltével Jabari immár őrmesterként dolgozik az erődben, Amram pedig közel áll egy új fegyver kifejlesztéséhez, az acélgólem tökéletesítéséhez, melyhez pilótákat képeznek ki. Ez nem megy simán és az erőd körül is egyre gyakrabban tűnnek fel fekete démoni vadállatok és szedik áldozataikat.  Végül egy merénylet változtatja meg gyökeresen a szereplők sorsát, és megérkezik a cselekmény időben az első rész végéhez.

A sorozat első része röpke bevezetőnek tűnik a második rész mellett. Több mint duplányi oldalszámon a szerző bőven megmagyarázza az előzményeket, a regény első felét foglalják el Jabari  és Amram múltjának részletei. Nekem nagyon tetszett ez a rész, Jabari személyében egy szimpatikus srácot ismertem meg, aki képes kiemelkedni a környezetéből, érdekli a tanulás, szívesen ragadja meg a lehetőséget, hogy Amram mellett fejlődjön. A külseje hagyott némi zavart a fejemben, nehezen képzeltem el a vikingekre jellemző tulajdonságokat sötét bőrszínnel, hozzá szőke hajjal. Ellensúlyozta ezt a természete, bár időnként benne volt az "erős felindultság", de alapjában véve nagyon is békeszerető erős mackó. Jót tett neki az első szerelem is, láthattam a pirulós, gyengéd oldalát is. Oké, nem volt szent sem, tett dolgokat, amire nem lehet büszke, de ezek igazolhatók a körülményekkel. Nagyjából.
Amram nem lepett meg, ő nálam az őrült tudós kategóriájába került, akit a felfedezés, a megoldás érdekel, közben akár el is tűnhet körüle a világ. Egyrészt fantasztikus elme, de a megszállottsága felülírja a jó tulajdonságait. Az viszont jólesett, hogy Jabarit fiaként kezelte.
Cole lesz újra a központban a regény második felében, vissza kell jutnia az erődbe és meg kell próbálnia helyrehozni a dolgokat. Egy társat is kap a szerzőtől, egy hölgy személyében, aki nem kis meglepetéseket tartogat, Cole-nak és így az olvasóknak is. Én nagyon szerettem ezt a szálat, sok információt kapunk a szférákról, gyakorlatilag ekkor fogtam fel a lényeget, ennek a szereplőnek a tolmácsolásában (nem írok nevet, mert az is egy spoiler lehet)
Hú, hát ez a második rész egy adrenalinlöket volt, nagyon sok minden történik, és ember/olvasó legyen a talpán, aki némely részletét elsőre felfogja. A szerző keményen megdolgoztatja az agysejteket, de kárpótol is, újra részt vehetünk a szférák közötti utazáson, szereplők találkoznak és veszítik el egymást újra. Nekem nagyon bejöttek a szerző ötletei, például a pilóták jövőbe látása, és ezeknek a vízióknak a szabályai, kölcsönhatásai. Imádtam a steampunk elemeket, egyik kedvenc részem:
"A fiú bátortalanul odasétált, majd lenyomta a kart, mire a gépezet szuszogva életre kelt. A korong újra forogni kezdett, a fémtűk pedig megmozdultak, és apró ujjakként sebesen dolgozni kezdtek a papírlapon. Ide-oda hajtogatták, átfordították, és belefűzték az acélszálat. Az alkotás egyre kisebb és összetettebb lett, ahogy az ujjacskák lassan végeztek a feladatukkal. Azután a gépezet megállt, és nagyot szusszanva kieresztette magából a fáradtgőzt. Amram a kurblikkal felemelte a tűket, és kiemelte közülük az aprócska dobozt, majd Jabarinak adta, aki áhítattal figyelte amint az szétnyílik, és apró virággá alakul."
Két apróság képezi a levonásom okát. Az egyik, hogy a történelmi háttér eléggé elnagyolt, de mivel ez egy alternatív múlt, ezt nem is teszem különösebben szóvá. A nyelvhasználat viszont nem az 1900-as évek elejére jellemző, nagyon is sok mai szleng bújik meg a szövegben. Innen a kedvencem, amikor Jabari (akit folyamatosan Panjabi-nak mondok magamban) mondja a barátnőjére gondolva: Működik közöttünk a kémia....
Összességében nagyon ajánlom a sorozatot, ideális olvasmány a 10-16 éves srácok számára. Izgalmas, feszültséggel teli regény, ami több órányi remek szórakozást hoz az olvasóknak.

Borító: Mestermunka, Kíra ismét nagyot alkotott.

 

Kedvenc karakter: Jabari

Szárnyalás: A gólem belsejében leírtak

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Vannak halottak és ami ezzel jár, de egy edzett 15 éves ezt már bírja. 15+

Értékelés:

  Nyereményjáték

Ezúttal nagyon könnyű dolgotok lesz, ugyanis három egyszerű válaszra kell felelnetek. Nem is kell hozzá különösebben nagy tudás, elég ha csak figyelmesek vagytok. Ha mind a három kérdésre válaszoltok, esélyetek lesz megnyerni az Acélsereg egy példányát.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertesnek a kiküldött e-mailre 72 órája van válaszolni, válasz hiányában új nyertest sorsolunk.

Melyik város a könyv fő helyszíne?

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

12. 06 - Bibliotheca Fummie
12. 08 - Kelly & Lupi olvas
12. 10 - Always Love a Wild Book

Szilágyi Zoltán: Acélgólem - Káoszszív #1

Egy igazi első világháborús steampunk világba nyerhetünk betekintést Szilágyi Zoltán könyvében, amiben nem kell a világot megmenteni, csak egy Acélgólemet kell megállítaniuk, ami közel ugyanolyan nehéz feladat. Tartsatok velünk ezen a világokat átívelő háromállomásos miniturnén, fejtsétek meg a jeleket és nyerjetek a Főnix Könyvműhely által felajánlott nyereménykönyvet.

Főnix Könyvműhely 2015
156 oldal 
Besorolás: steampunk, fantasy

Történetünk kezdetén az első világháború sújtotta Angliában találjuk magunkat. Dr. Cole, a rejtjelek avatott szakértője, egy bombázás során elveszítette családját, amit képtelen feldolgozni. Gyógyszerek okozta kábulatban telnek egyhangú napjai a Queen Mary katonai kórház zártosztályán. Egyetlen társasága Amram, az izgága órásmester, aki miniatűr szerkezetek megépítésével szórakoztatja magát és sorstársait.

Amikor Bransford parancsnok és Jabari közlegény átlépik a kórház küszöbét, Cole és Amram hamarosan az „Acélgólem” utáni hajsza kellős közepén találják magukat. A kis csapat a belga Lord Potts-al kiegészülve átvág a borzalmakkal teli frontvonalon, hogy elérje célját… ám hamarosan kiderül, hogy a gólem csupán aprócska darabja a szférákon átívelő kirakósnak. A Kedves Olvasó a Káoszszív sorozat első kötetét tartja a kezében, amelyben Szilágyi Zoltán olyan gőzzel és acéllal hajtott világokba kalauzolja, ahol senki sem az, akinek először hisszük, vagy akinek ők hiszik saját magukat. A steampunk kedvelői számára igazi csemegét jelent majd a történet, ahol a káoszszívek birodalmakat teremtenek, vagy taszítanak pusztulásba.

Nagyon szeretem a Főnix (főleg ifjúsági) regényeit, igyekszem valamennyit elolvasni, kiváltképp, ha steampunkos regényről van szó. Akik ismernek, azok tudják, a magyar szerzőkre különösen ki vagyok hegyezve, így nem volt kérdés, hogy kíváncsi vagyok-e Szilágyi Zoltán munkájára.

A történet fülszövege jól elmondja az alapszituációt,  az első világháborúban feltűnt furcsa fejnélküli, négykarú, rúnák ezreivel borított acélgólemet a szemben álló hadviselők  mindegyike meg szeretné kaparintani. A szerkezet ugyanis iszonyatos pusztításra képes, és nehezen támadható, illetve a sérüléseit saját maga megjavítja mindenféle fogaskerekek és karok segítségével. Az angol hadsereg tisztje felkeresi a kórházban lábadozó Dr. Cole-t és ráveszi, hogy segítsen a kódfejtő tudományával megtalálni azt az embert, aki maga is a gólemet keresi. A tervek szerint hagyják, hogy a keresett személy rátaláljon az acélszerkezetre, és ha kifárasztották egymást, - mert valószínű az összecsapás -lecsapnak mindkettejükre.

A regény egy részletesen átgondolt világfelépítésen alapszik, melyben a saját világunkhoz hasonló alternatív világok léteznek, szférák ezrei. Az acélgólem képes a világok közötti átjárásra, és az egyik kulcsszereplő célja pontosan az, hogy visszakerüljön a saját szférájába. Érdekesnek találtam ezt az elgondolást, picit a Vissza a jövőbe egyik részére emlékeztetett, ahol egy alternatív jövőbe jutottak.

De mielőtt eljutnánk a világok közötti utazásig, a történet számomra legizgalmasabb része zajlott a regény első felében, a kódfejtés. Bevallom, a Da Vinci-kód  óta imádom a kódfejtést, és itt is ámulattal olvastam Dr. Cole okos következtetéseit. Annak ellenére, hogy ez a tanárember átment a legrosszabb csapáson, ami lehetséges, elveszítette feleségét és fiát egy bombázásnál, a feladat meglehetősen felvillanyozza. Ám nem menekülhet elméje sérülései elől, látomásokkal küzd, amik sokszor halálos veszélybe sodorják.  Sokszor bizonytalan a mentális dolgai terén, de amint az elméjét kell elővenni, kitesz magáért. 

A könyv felénél kerül sor az "ugrásra", és ez egy kiválóan megírt jelenet, nagyon élveztem. Az "odaát" világa félelmetes, tele borzalommal, és én úgy éreztem, ez már sok is egy kicsit. A szürreális lények riasztóak, nem gondoltam, hogy ilyen fantasy elemekkel is találkozom a könyvben. De nem csak az állatok jelentették a problémámat, volt itt még néhány túlzás az én ízlésemnek.

A szerző az egész regényen át képes volt magasan tartani a feszültséget, izgalmas, eredeti világot alkotott, amit mindenképp érdemes elolvasni. A karakterek mélysége igazán csak Dr. Cole esetében érvényesült, őt megkedveltem, és nagyon drukkolok neki, hogy időben és térben oda jusson, ahol megtalálja amit keres. Összességében ajánlom a történetet minden steampunk rajongónak!

Borító: Elégedett vagyok vele.

Kedvenc karakter: Dr. Cole

Szárnyalás: A világok közötti ugrás.

Mélyrepülés: Az a szarvas izé.

Érzelmi mérce: Néhány jelenet erősebb idegzetet kíván, ezért én 14 éven felül ajánlanám.

Értékelés:

Blogturné Extra: 

Idézetek:

Ahogy telt az idő, Cole egyre jobban összebarátkozott az öreggel, akiről kiderült, hogy egyike azon meg nem értett zseniknek, akik dicstelenül élnek, és elkallódnak a világ egy félreeső szegletében. Eleinte persze bizalmatlanul viselkedett vele. Egyszer azonban Amram olyan „gépet” rakott elé, amelyet csupán papírból és fogpiszkálókból épített, az mégis önállóan járt, ha felhúzták a mélyén rejtőző, ki tudja honnan zsákmányolt acélrugót! A kórházi személyzet persze nem ismerte fel a makettben rejlő értéket, és egyszerűen kidobták, mint egy darab szemetet, Amramot pedig megbüntették, amiért elcsente a fogpiszkálókat.

***

Már elmúlt éjfél, mire Cole megfejtette a Róka titkosírását. Egy olajlámpás fényénél tért magához a transzból, és a diadal érzése olyan boldogsággal töltötte el, amilyenben már nagyon régen nem volt része. Csak ekkor fogta fel, hogy már a szárazföldön vannak. A távolból menetelő katonák és gépjárművek zaja hallatszott.
– Mi a fene? – suttogta meglepetten. A munka annyira beszippantotta, hogy fel sem fogta, mi történik
körülötte. Katonai sátorban ült – talán Belgiumban? – egy összecsukható tábori széken; az előtte álló ingatag asztalon olajmécses pislákolt, és kóválygó árnyékokat vetett az asztallapot teljesen beborító gyűrött papírlapokra. Jabari a fal tövében hortyogott békésen, mellette Bransford feküdt a hálózsákjába gabalyodva, cseppet sem méltóságteljes pozícióban. Amram a sátor távoli részében szendergett, mellette a fiú bóbiskolt; most teljesen ártatlannak tűnt. Az apró térben kellemes hőmérséklet uralkodott, a viaszos sátorlap, és az apró vaskályha eredményesen távol tartották az őszi este hűvösét. Cole egy pillanatra dühös lett magára. Korábban azt tervezte, hogy amint partot érnek, az első adandó alkalommal meglóg. Ám annyira belemerült a munkába, hogy erről teljesen megfeledkezett. Most pedig itt vagyok egy átkozott katonai bázis kellős közepén…
Felkelt, kinyújtóztatta zsibbadt tagjait, és óvatosan megbökte a parancsnok hátát, mire a következő
pillanatban már annak Webley típusú revolverével nézett farkasszemet.

***

A gépezet karjának ízületei úgy csatlakoztak egymáshoz, mint egy emberé, csupán a másodlagos, kisebb karok tűntek furcsának, amelyek az előbbiekhez képest lejjebb és előrébb helyezkedtek el. A lábak egy madáréhoz hasonlítottak, és fémkarmokban végződtek. A gépezet felszíne tompán visszatükrözte a környezetet, ám felülete egyáltalán nem tűnt simának: a már ismert jelek milliói, apró horpadások és karcok borították. Az oldalából hatalmas darab hiányzott, amelyből gőz szállt felfelé. A sérülés szélein apró karok százai szorgoskodtak, amelyek épp helyreállították a szerkezet hiányzó darabját, lehetetlenül kicsi fogaskerekeket, tengelyeket és lemezkéket illesztettek a sérült részekhez. Vajon honnan veszik az alkatrészeket, tűnődött Cole. Talán valahol a test mélyén kerekek ezrei várják, hogy felhasználják őket?

Nyereményjáték:

Dr. Cole a kódolás mestere, az Acélgólemet pedig rúnák borítják, ezért most egy kis kódfejtésre invitálunk benneteket. A három blogon három különböző rúnát találtok, aminek a jelentésére vagyunk kíváncsiak. A képek mellé pedig kaptok egy kis segítséget is.A kiadó csak Magyarországon belül postáz, amennyiben 72 órán belül nem kapunk választ, automatikusan új nyertest sorsolunk.

Ez a rúna kicsit fiatalabb az eddigieknél, az angolszászoktól maradt fent, és jelentése szorosan összefügg a fénnyel.

a Rafflecopter giveaway

04/21. Bibliotheca Fummie
04/22. Always Love a Wild Book
04/24. Kelly Lupi olvas

J.R. Johansson: Paranoia - Éjjeljárók 2.

A Főnix Könyvműhely jóvoltából nemrég jelent meg az Éjjeljárók sorozat második része, a Paranoia. Ennek örömére öt bloggerina összefogott, hogy megmutassa, alváskor nem a rémálmok a legnagyobb ellenségeink. 2015. március 21-től kezdve kétnaponta egy-egy bloggerina teszi közzé bejegyzését, amihez egy álmokhoz kapcsolódó játék is tartozik. Jó olvasást és szép álmokat!

Főnix Könyvműhely, 2015

278 oldal

Fordította: dr. Sámi László
Goodreads: 4,04
Besorolás: YA, paranormális

Megrendelhető itt: fonixkonyv@fonixkonyv.hu

Parker Chipp – az események utóhatásaként, amelyek csaknem végeztek vele – igyekszik egyre jobban megbirkózni Álomlátóként élt életével. A jelek szerint működik is a dolog… egészen addig, amíg egy reggel a börtönben tér magához kínzó másnapossággal, és tizenkét órányi kiesett idővel. A Sötétség valahogy átvette felette az irányítást, és Parkernek fogalma sincs, hogyan fékezhetné meg. Valószínűtlen és váratlan szövetségesre lel Jack, a rejtélyes motoros dzsekis srác személyében, aki felajánlja Parkernek, hogy segít mesteri szintre fejleszteni Álomlátó képességeit. Ám miközben Parker gyakorol és fejlődik, a benne rejtőző Sötétség is egyre erősebbé válik, egészen odáig, hogy átveszi Parker teste felett az uralmat, és minden tőle telhetőt elkövet, hogy tönkretegye az életét. Amikor Jack felfedi előtte, hogy léteznek másfajta Éjjeljárók is, az úgynevezett Orzók, Parker töprengeni kezd, hogy vajon az Oakville-ben zajló különös dolgok nem többek-e puszta véletlen egybeesésnél. Végtére is, a helybéliek nem csupán alvajáróként viselkednek, annál jóval többről van szó. Kiürítik a takarékbetét-számláikat, anélkül, hogy emlékeznének rá, a város különös részein kóborolnak, eltünedeznek, sőt: akár még gyilkolnak is – mindezt álmukban. Ha Parker ki akarja deríteni, mi folyik itt, és szeretne még bármi reményt arra, hogy viszontláthassa az apját, szembe kell szállnia Jackkel, és a saját életét is kockára kell tennie… Mert minél többet tud meg ezekről a másféle Éjjeljárókról, annál bizonyosabbá válik számára, hogy itt már nem csak az ő élete a tét.

Pár napja olvastam el az első részt, és őszintén szólva beleszerettem a történetbe. Szerencsés vagyok, sokat álmodom, és gyakran emlékszem is az álmaimra. Vannak visszatérő álmaim is, és olyan emlékezetesek is akadnak, amik évek múltán ismételten felbukkannak. Varázslatosnak tartom az álmokat, és imádom az ezzel kapcsolatos könyveket, filmeket. Szóval egyáltalán nem bántam, hogy az Álmatlanság után rögtön elkezdhettem olvasni a Paranoiát.

Ebben a részben végre bővebb információt kapunk az éjjeljárókról. Parker sok segítséget kap Jack-től, a titokzatos motoros sráctól, igaz, majdhogynem harapófogóval kell kihúzni belőle a tudását. Tetszett, hogy volt hova továbblépni, Parker nem csak azt tudja meg, hogy nincs egyedül a képességével, hanem fejlesztheti magát, és a csendes szemlélődés helyett következményeket is előidézhet mások álmaiban.
A szerző remek érzékkel oldotta meg az éjjeljárók egyedi világfelépítését, emellett adott a főszereplőnek egy sötét oldalt, ami számomra igazán különlegessé tette a karaktert. Egyébként is bírtam Parkert az első résztől, mert  jó szándékú, rendes fiú, bár Mia üldözése kapcsán felmerült bennem, hogy valami mániákus beütést kap, de nem, szerencsére az őszintesége megmentette a karakterét. Barátai elutazása miatt pár napig nem tud Mia álmában pihenni, és a Sötétségnek, aki Parker része, ennyi idő elég is, hogy fölé kerekedjen. Nagyon bírtam "kettejük" vitáit, ez a szál hatalmasat emelt a cselekményen.

Parker mellett Finn is nagy kedvencem, aki hozta a történet humoros részeit, például a pólói felirataival. Mia mellett Finn kishúga Addie is kiemelkedő szerepet kapott, váratlan dolgok derülnek ki róla, és emellett még a szerelmi szál is aranyosan alakul Parkerrel. A regényre azonban nem telepszik rá a szerelmi szál, pont annyi elég, amennyit az írónő belevarázsol.
Csak gratulálni tudok a szerzőnek, hogy nő létére remekül ráhangolódott Parker karakterére, aki ebben a részben is E/1 személyben meséli a történetet. Minden olvasó elégedett lehet a cselekmény pörgésével, gyakorlatilag rosszul esik bármelyik ponton letenni a könyvet. Egy jelentős akciójelenet is kerül a végére, ami ugyan veszteséget is tartalmaz, ugyanakkor sikeresnek mondható. A harmadik részt nagyon várom, Jack kibontakozására nagyon kíváncsi vagyok. Már elérhető a Mania fülszövege, és Parker mellett Jack lesz a főszereplő.
Ha nem olvastad az első részt, itt az ideje, hogy beszerezd, mert az utóbbi évek egyik legérdekesebb paranormális young adult sorozatát nagy kár lenne kihagyni!

Borító: Gyönyörű, Sánta Kira munkája.

Kedvenc karakter:  Parker, Sötétség

Szárnyalás:  Finn megszállása
 

Mélyrepülés:  Gyerekrablás

Érzelmi mérce:  YA korosztálynak megfelelő szerelmi szálat kapunk, pár csókolózással.

Értékelés:

Játék 

Az Éjjeljárók sorozat középpontjában az alvás és az álmok szerepelnek. Éppen ezért mi is összegyűjtöttünk néhány olyan tárgynak/jelenségnek a magyarázatát, amiről mindannyian többször is álmodtunk. A ti feladatotok lenne kitalálni, hogy mi is az adott tárgy/jelenség. A játékban résztvevők között 3 példányt sorsolunk ki J. R. Johansson: Paranoia könyvéből. Sok sikert, és jó álomfejtést! 

A nyerteseknek 72 órája van válaszolni e-mailben az üzenetünkre. A kiadó csak Magyarországra postáz!

Mai álomkép jelentése: Agresszivitás, férfi álomban fenyegetettség, női álomban gonosz indulatok

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

03/21 Always Love a Wild Book 

03/23 Angelika Blogja 

03/25 Könyvszeretet

03/27 Kelly Lupi Olvas 

03/29 Book Heaven