312 oldal
Fordította: Robin Edina
Goodreads: 4,16
Besorolás: ifjúsági krimi
1951 egy tavaszi reggelén a tizenegy éves kémikus és szépreményű detektív, Flavia de Luce és kis családja a vasútállomásra igyekszik, hogy ott várja régen elveszett édesanyja, Harriet visszatérését. Amikor azonban a vonat begördül a kicsiny angol falu, Bishop’s Lacey állomására, Flaviát hirtelen megszólítja egy magas idegen, aki egy rejtélyes üzenetet suttog a lány fülébe. Pillanatokkal később a férfi holtan végzi, valaki a tömegből titokzatos módon a begördülő vonat elé löki a szerencsétlent. Ki lehetett az idegen, mit jelentettek a szavai, és miért éppen Flavia fülének szánta őket? Odahaza, Buckshaw falai között, a de Luce család romos birtokán Flavia megint csak próbára teszi nyomozói képességeit. Rábukkan a padláson egy régi filmtekercsre, és követni kezdi a felfedezés során talált nyomokat, így sikerül is fényt derítenie a de Luce klán legféltettebb titkaira, amelyek nem kisebb személyt, mint magát Winston Churchillt is érintik. Családja, barátai és a Belügyminisztérium egyik híres patológusa segítségével – sőt Harriet szeretett duplaszárnyú Gipsy Moth repülőgépe, Szilaj Lélek látványos közreműködésével – Flavia bármire képes, még akár repülni is hajlandó az égen, hogy kézre keríthesse a gyilkost.
Immár a hatodik részhez érkeztem a Flavia de Luce rejtélyei sorozatnak, és ez a történet amolyan fordulatot is jelent számomra, mert a megszokott vidám/morbid hangulathoz képest most nem igazán tudtam semmin mosolyogni. Mégis, a történet szempontjából ez volt a legjobb rész a sorozatban.
Az előző rész függővéggel zárult, inkább talán megdöbbentőnek mondanám a hírt, 10 év után hazatér Harriet holtteste. A vasútállomáson várja a családon kívül az egész falu, sosem látott ismeretlenek is, sőt megjelenik a korábbi miniszterelnök, Winston Churchill is. Már itt bekövetkezik egy haláleset, egy idegen pasas a vonat elé esik, vagy lökik, mindenesetre meghal, pedig előtte pont Flavia fülébe súg egy üzenetet. A kislány megdöbben, de ez most másodlagos, nincs idő ezzel foglalkozni. Mindenki búcsút akar venni Harriettől, a falusiak sorban állnak Buckshaw kapuja előtt, hogy leróhassák kegyeletüket a koporsónál.
Flavia rendesen fel van zaklatva, egyrészt szembesül a család többi tagjával együtt azzal, hogy Harriet halott, ezután már nem bízhatnak egyetlen apró reménysugárban sem, hogy valamikor mégiscsak élve előkerül. Flavia valami őrültséget vesz a fejébe, azon dolgozik, hogy kémiai úton felélessze az anyját, és ezt teljesen komolyan gondolja. Nekem itt rezgett a léc, nem ezt szoktam meg Flaviától, ez kétségbeejtő volt. Felnyitja a koporsót, amikor éppen rajta van a virrasztás sora, de megzavarják, ezért csak egy noteszt tud megszerezni Harriettől, amiben komoly utalást talál a halálával kapcsolatban.
Eszébe jut, hogy a padláson egy halom régi emlék porosodik, ahol tovább kutathat, és talál is egy filmfelvevőt, benne pár méter még előhívatlan filmmel. Innen nincs megállás!
Flavia felnőtt ebben a részben, immár pár hét választja el a 12. szülinapjától, tehát már hivatalosan is elhagyja a 11 éves jelzőt. Rá kell döbbennie, hogy a családja sok mindent próbált eltitkolni előtte, de az események következtében már neki is meg kell ismernie a családtagok múltját. Flavia átlagon felül intelligens, remekül nyomoz és sorra rakja egymás mellé a kirakós darabkáit. Ebben a részben apjával is szót ért, és kiderít számos múltbéli eseményt, amely magyarázatot ad Dogger szerepére és a családjukhoz való viszonyára.
Az érzelmek egy másik kategóriába esnek. Picit nehéz ebből a szempontból vizsgálni Flaviát, hiszen egész életében vágyott megismerni az anyukáját, reménykedett, hogy viszontlátja. Nehéz feldolgozni ezeket az érzéseket. Most egyszerre sok emléket ébreszt fel, ezek persze nem a sajátjai, de a filmfelvételeken, a jegyzetekben találtak alapján hirtelen közel kerül az anyukájához, egyre jobban megismeri, ki is volt ő valójában.
A nővérei mennyiszer ugratták, hogy ő nem is családtag, csak örökbe fogadták. Most azonban kiderül, hogy ő hasonlít legjobban az anyjára, szóval a nővérei inkább irigyek rá. Flavia mesterien tudja manipulálni őket, és ez egy kis vigasz is az olvasónak, hogy a kislány át tudja verni őket a céljai érdekében, ezen kicsit lehet mosolyogni végre.
Ha az előző rész végét függővégként jellemeztem, akkor ez duplán az! Flavia élete gyökeresen megváltozik a hetedik részben, ezt már előrevetíti a szerző, alig várom, hogy olvashassam.
Alan Bradley 10 részre írta alá a szerződést, a briteknél eddig 8 jelent meg, a kilencedik idén februárban érkezik majd. Nagyon remélem, hogy a Maxim Kiadó végigköveti majd ezt a sorozatot, minden egyes rész remek szórakozás volt eddig is. Ez a hatodik kicsit szomorkásabb, de ez nem feltétlenül baj, nekem például eddig ez a kedvenc részem, és pont attól jó, hogy más, hiszen nem lehet örökké 11 éves ez a kislány, a világ változik, kinyílik előtte. Én biztosan vele tartok a további négy vagy akár több részben is.
Köszönöm a Maxim Kiadónak a könyv olvasásának lehetőségét.
Borító: A sorozat borítóihoz hasonlóan aranyos, már ha mondhatom ezt erre a koporsós borítóra.
Kedvenc
karakter: Flavia, Dogger
Szárnyalás: A repülés!
Mélyrepülés: A felélesztés ötlete.
Mélyrepülés: A felélesztés ötlete.
Érzelmi mérce: Szomorú a hangulat, ez érthető, Flaviának fel kell dolgoznia a veszteség visszavonhatatlanságát.
Értékelés:
