Benyák Zoltán: Egy ​különös tavasz emlékezete (Requiem #1)

Fumax Kiadó 2023.

264 oldal 

Goodreads:

Besorolás: kortárs, mágikus realizmus vagy fantasy?

Létezik egy eldugott, paradicsomi sziget, rajta egy festői szépségű város. Paradiso különleges hely: csak egyetlen híd köti össze a világgal, így békéjét már hosszú ideje nem zavarta meg semmi.
Most azonban egyre több különös jelenség borzolja az ott lakók kedélyét. Az álmos kisváros csendjét négy vad motoros veri fel, miközben rejtélyes alakok formálják a sziget sorsát: az éj leple alatt nyomozó, pestisálarcos Doktor, egy misztikus képességekkel megáldott, fiatal nő és egy vén boszorkány, aki bizarr praktikáival igyekszik megmenteni egy bajba jutott lány életét. A rejtélyes bűncselekmények hálójában pedig hétköznapi emberek vergődnek, mit sem sejtve a közelgő végzetről.
1999-et írunk, küszöbön az új évezred. De Paradiso vajon készen áll rá?
Benyák Zoltán története az ezredforduló nagy eposza. Élő, lélegző szereplők és páratlan események krónikája, titkok, szövevényes kapcsolatok útvesztője bontakozik ki a szemünk előtt, pedig még épp csak megkezdtük a hosszú utazást.

Kevés kortárs magyar szerzőt követek és olvasok rendszeresen, bár ezen évről évre igyekszem változtatni. Benyák Zoltán íróra már sok éve felfigyeltem, az Ars Fatalis volt az első olvasmányom tőle és megtetszett a mágikus realizmussal átszőtt nagyon egyedi hangja. Később szinte minden regényét elolvastam, nagy kedvencem volt a Csavargók dala és a Képtelen történet.

Paradiso szigete valahol a francia és brit partok között található, egyetlen híd vezet a szárazföldre, mindenhol körülöleli az óceán. Egy kis városállam ez, ahol az itt élő hétköznapi lakók megszokott életét 1999  tavaszán nem várt események és ismeretlen jövevények kavarják fel.

A helyiek közül rám a legnagyobb benyomást Pestis doktor tette, aki csúnyán sérült arcát fura álarccal takarja, amitől úgy néz ki, mint egy középkori gyógyító. Felfigyel minden furcsaságra, utána akar járni a dolgoknak, például ki és miért lopott el egy állítólag semmit sem érő festményt a város katedrálisából. Mellesleg épp kirabolták a helyi bankot is, egyik napról a másikra a csendes hangulatot felváltja a zűrzavar. Hiába van egy főzsaru is a képben, nem áll a helyzet magaslatán, így nem árt mellé egy önjelölt nyomozó. Doktorunk a fájdalmaira saját fejlesztésű drogokat szed, így amikor egy gyönyörű nőt lát felbukkanni itt-ott, aki esetleg magaslatokról lép a semmibe majd eltűnik, mint olvasó, kétkedéssel fogadtam a szárnyas hölgy valódi létezését. További helyi karakter Sandor Malik, egy igazi szelíd motoros óriás, nehéz előélettel, de igaz barátságokkal gazdagon érkezett hosszú idő után haza. Ő éppen a városba invitálta három régi motoros barátját, meglehetősen homályos indokból. Sam, Carmen és Eli pontosan érzi, hogy valami fontos ügy áll a meghívás hátterében. A helyi szereplők sorában Valéria következik, egy 16 éves fiatal lány, akit terrorizál a részeges apja, Leon, menekülnie kell az otthonából. A közeli erdőig jut, ahol egy öregasszony talál rá és fogadja be a viskójába, Lukrécia inkább néz ki boszorkánynak, mintsem a lány nagyanyjának, még a mesebeli macska sem hiányzik mellőle, csupán a színe fekete helyett misztikus hófehér.

Tulajdonképpen azt vettem észre, hogy falom a lapokat, az első 70 oldal olvasása után másnap ledaráltam egyben a hátralévő oldalakat, még jó, hogy hétvége következett. És ezt a letehetetlenséget igazából meg se tudom magyarázni, egyszerűen vitt magával ez a sok karakter, mindegyikük felkeltette az érdeklődésemet. Nagyon nehéz bármilyen műfajba helyezni a történetet, de a misztikusságát nem lehet vitatni. Fenti szereplőkkel több szálon fut tehát a regény, és most várhatnátok, hogy azzal folytatom, hogy a végén összefutnak ezek a szálak, de mégsem. Főszereplőt sem tudok kinevezni, annyira egyforma mértékben érdekelt a karakterek sorsa, persze ha mégis muszáj, Pestist tudom kiemelni, ő az, aki valami következtetést levon a végén, de nem mondhatom, hogy úgy csuktam be a könyvet, ahogy szoktam, egy könnyű sóhajjal, de nem ám. 

Még a regény elején megismertet a szerző Sam és Sandor barátságának a történetével, ami egy tennessee-i roncstelep mélyére nyúlik vissza. Azt gondoltam, Sam lesz a főszereplő, meg is kedveltem, a tetteit is megértettem. Sajnos a jelenben beolvadt a többiek közé, de reménykedem, hogy később kap jelentősebb szerepet. Aztán érdekelt Valéria sorsa is, akinek az apja lett a kellően gyűlölhető karakter, az olvasónak meg kellett kapnia az erkölcsileg elvárható kimenetelt vele kapcsolatban, ami pengeélen táncolt a végsőkig. Valéria a remény, legalábbis az elkövetkezőekre nézve sokat várok a karakterétől, Adammal karöltve talán megkapom a romantikus szálat is tőlük. Lukrécia, édes istenem, nagyon bírtam az öregasszonyt, ahogy lerendezett dolgokat, szenzációs volt. Talán a boszorkány jelző nem is állt távol a valóságtól. A neve emlékeztetett bizonyos másik híres macskára, (és még ott a magyar származás is), és nem ez volt az egyetlen szívtájéki bizsergés,  ugyanis tele volt a regény különböző popkult utalásokkal, főleg zenékkel, ami kapcsán megint megjegyeztem magamnak, hogy mennyi közös kedvencünk akad a szerzővel. Külön köszönet Alice Cooper említéséért.

Sandor sorsa borítékolható volt, benne éreztem végig, hogy nagy fordulatra készülhetek, és örülök, hogy azok a sutyorgások időben megtörténtek a történet során, ami most aztán furdalhatja az oldalamat pár hónapon keresztül. 15 év után hazatérni, ez sokkoló élmény volt, és érzek itt még nagy titkokat vele kapcsolatban. 

A bejegyzés végén szoktam írni, hogy összességében így-úgy-amúgy, ezt most nem tudom ebben a formában  idebiggyeszteni. Leginkább az illik ide, hogy ez a kötet egy bevezetés volt, valami nagyobb lélegzetű történet felé haladunk, ez még csak egy felvonultatás, bemutatkozás, hogy aztán kellően keveredhessenek a kártyák. Azt aláhúzva jegyzem meg, hogy az első lapoktól az én fejemben ez a sztori filmszerűen jelent meg. Ez köszönhető a szerző hangulatteremtő képességének, a leírásoknak, a párbeszédeknek, a karaktereknek, Paradiso börtönétől Layla kabátjáig mindent el tudtam képzelni. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik ez a történet, annak ellenére, hogy az első rész befejezése, illetve annak háttere nem a kedvenc témám, de nem akarok pont a végén spoilerezni a konkrétumokról. Akkor is folytatom, ha a téma ezen irányba halad, mert egyszerűen túl kíváncsi vagyok. Benyák Zolinak megint sikerült behúznia egy új fiktív világba, ami ismét egy vérbeli misztikus kaland, és én a  részese szeretnék lenni a továbbiakban is, jöjjön, aminek jönni kell, érintsen meg benne a jó és a rossz, legyintsen arcon az élet és a halál.

Köszönöm a könyvet a szerzőnek.

Képek: Pinterest

Borító: Nem a kedvenc borítóm.

 

Kedvenc karakter: Sam, Lukrécia.

Szárnyalás: A hangulat filmre kívánkozik.

 

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Néhol kerülgetett a szívbaj, de ez még csak a kezdet volt.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Esad Ribic, Rob Rodi: Loki

A Fumax elhozta, a Blogturné Klub pedig bemutatja a Marvel univerzum legkedveltebb cselszövőjének legújabb történetét. A 4 részből álló képregény minisorozat Loki szemszögéből egy intő mese arról, hogy minden éremnek két oldala van és, hogy néha a vágyaink teljesülhetnek, de aztán rájövünk, hogy valójában többet kaptunk, mint akartunk.

Fumax, 2018

104 oldal

Fordította: Matolcsy Kálmán

Goodreads: 4,01

Besorolás: fantasy, képregény

Minden érmének két oldala van. Thor történetét már jól ismerjük – itt az idő, hogy meghallgassuk Lokit is! Odin legbecstelenebb fia saját szemszögéből írja újra az asgardi mítoszt ebben a forradalmian újszerű kötetben. Új oldaláról ismerhetjük meg Loki csillapíthatatlan hatalomvágyát, Sif iránti, zavaros érzelmeit, Balderrel szembeni gyűlöletét, valamint bátyja, Thor, és érzéketlen apja, Odin szeretetére irányuló, mélyen gyökerező és sértettséggel keveredő vágyódását.

Rob Rodi formabontó fantasy történetét Esad Ribic lélegzetelállító festményei teszik még emlékezetesebbé.

Tartalmazza a teljes Loki 1-4 minisorozatot.

Őszinte leszek, gyerekkorom óta nem nagyon olvastam képregényeket (bár akkor nagyon szerettem őket), így kíváncsian vettem a kezembe ezt a kötetet, mert szerettem volna tudni, hogy azóta mennyit változott / fejlődött a technika és milyenek a mostani képregények. 

Nem véletlenül választottam ezt a történetet, hiszen sok más emberrel egyetemben Thort és Lokit is a szívembe zártam a filmvásznon keresztül. Persze ott inkább Thorral volt elfoglalva mindenki - igen, én is szívesen foglalkoztam a Chris Hemsworth által megformált Thorral:) - de kíváncsi voltam a nagy cselszövőre, Lokira is.

"Ha a sötét valóban nincs világos nélkül, világos sincsen sötét nélkül."

A képregény azonnal belecsap a "lecsóba", minden előzmény nélkül Loki uralkodásának első napját láthatjuk. Valamilyen módon Asgardot leigázta, Thort és az udvarát pedig börtönbe vetette. De a nagy cselszövőnek rá kellett döbbennie, hogy átvenni a hatalmat egy dolog, de ez feladatokkal is jár. Méghozzá nem is kevéshez, amihez Lokinak nem nagyon fűlik a foga. Vicces látni, ahogy szó szerint menekül az emberek elöl, hogy ne kelljen a napi csip-csup ügyekkel foglalkoznia. Mellette persze nem tudja feledni azt sem, hogy mindig is ő volt a rosszfiú, az elfeledett testvér, ami persze épp elég gyötrődéshez vezeti és ez befolyásolja a tetteit is. De azért azt is láthatjuk, hogy ő sem velejéig romlott, hiszen ahogyan csak lehet, húzza-halasztja a testvére kivégzését, pedig ezt nemcsak az emberei, hanem Hela, az alvilág istennője is erősen várja.

A képregény nem kifejezetten akciódús, inkább azt próbálja bemutatni, hogy Lokit mi és hogyan vezette ahhoz, amit tett, illetve ezt hogyan éli meg. Nem mondom, hogy egyetértek azzal, amit tett, de így már részben megértem.

Ami viszont nagyon tetszett, hogy az alkotó nem próbálta sem Lokit, sem pedig Thort olyan gyönyörű férfinek ábrázolni, ahogyan a filmben láthattuk őket, bár azért az is igaz, hogy nem tudta a férfi mivoltát megtagadni (illetve főleg a férfi olvasókra nem gondolni), hiszen a női szereplők nagy részben bombázó amazonok voltak:). De a két főhős éppúgy nézett ki, ahogy valóságban is kinézhetnének, Loki egy megtört, megkínzott lélek (egyáltalán nem egy Tom Hiddleston szépségű férfi:), Thor pedig egy marcona harcos, aki messze van Chris Hemsworthtől:).

Magáról a képregényről a véleményem annyi, hogy a kivitelezés nagyon jó lett, az alkotó nagyon ügyesen rajzolt, sokszor egy-egy kép elég volt minden szöveg nélkül kifejezni az érzelmeket. Gyönyörűen megrajzolt jelenetek, szereplők jellemezték az egész történetet. Amivel egyedül problémám volt, azok a betűfontok. Nem szokott ezzel gondom lenni, de itt jó párszor megakadtam a szövegben - nehéz volt olvasni... :(.

A történet mellé pedig kaptunk egy kis pluszt is, egyrészt a gyengébbek? illetve mindenki más kedvéért olvashattunk egy összefüggő, szöveges összefoglalót a képregényről, másrészt pedig gyönyörű figura és borítóterveket is láthattunk a tervezés és kivitelezés különböző fázisaiból.

Összességében egy gyönyörűen elkészített képregényt olvashattam, ami minden Loki rajongónak kötelező darab!

Borító: Gyönyörű a grafika, látványos, azonnal megfogja az ember tekintetét

Kedvenc karakter: Loki, Sif

Szárnyalás: a gyönyörű grafika és az egész képregény minősége

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce:  harag, düh, fájdalom, mindaz, amit egy mellőzött, el nem ismert, megalázott ember érezhet

Értékelés: 

Nyereményjáték:

A mostani játékunkban az igazi Loki rajongókat keressük. Azokat, akik betéve tudják Loki minden egyes mondatát, amik a Thor és a Bosszúállók filmekben elhangzottak. Ha magadra ismertél, a feladatod, hogy megfejtsd melyik filmből származnak a blogturné minden állomásán található egy-egy Loki idézetek.

A kiadó felajánlásával egy példányt sorsolunk ki a helyesen válaszolók között.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“El kell tűnnöm a bolygóról.“

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Október 09 - Függővég

Október 10 - Olvasónapló

Október 11 - Dreamworld

Október 12 - Hagyjatok! Olvasok!

Október 13 - Kelly & Lupi olvas

Október 14 - Nem félünk a könyvektől

Christie Golden: Assassin's Creed - Hivatalos filmregény

A Blogturné Klub három bloggere ismét a sötétbe húzódik, hogy onnan kövesse nyomon az Assassin’s Creed univerzum legújabb orgyilkos-templomos összecsapását, mely ezúttal a XV. századi Spanyolországba repíti el az Éden almáját kereső főszereplőit. 

Tartsatok velünk az április 4-én induló blogturnénkon, ismerjétek meg a filmváltozat alapjául szolgáló regényt, annak szereplőit és világát, és ha szerencsétek van - a gyűrűsujjatok birtokában -, meg is nyerhetitek a könyv egy példányát.

Fumax, 2017

344 oldal

Fordította: Bayer Antal

Goodreads: 3,55

Besorolás: történelmi fikció, sci-fi

A sötétben munkálkodva szolgáljuk a fényt. Orgyilkosok vagyunk.

Callum Lynch nem jó ember.

A halálsoron várja kivégzését, amikor váratlanul új esélyt kap az Abstergo iparvállalattól: amíg nekik dolgozik egy titkos kutatóbázison, életben hagyják.

Egy a genetikai emlékezetet előhívó forradalmi technológiának, az Animusnak köszönhetően Callum Lynch a cég megbízásából átéli ősének, Aguilar de Nerha XV. századi Spanyolországban végbement kalandjait.

Callum a régmúlt újraélése közben rádöbben, hogy egy rejtélyes titkos társaság, az Orgyilkosok tagjainak leszármazottja. Saját kíváncsiságától hajtva igyekszik felgöngyölíteni a rejtélyeket, amikkel szembesül Aguilar életén keresztül, és mérhetetlen tudásra tesz szert.

A jelenbe visszatérve minden újdonsült képességére szüksége lesz, hogy szembeszállhasson az orgyilkosok ősellenségével, a nagyhatalmú és elnyomó Templomos renddel.

A Michael Fassbender főszereplésével készült Assassin’s Creed mozifilm hivatalos regényváltozata.

Amikor ősszel megláttam a film trailerét, kész, elvesztem. A zene, az hogy Michael Fassbender játszik benne, a történet, a dinamikus akciójelenetek - azonnal beszippantottak és tudtam, hogy akarom ezt a filmet látni, a regényt olvasni - és ha lenne játéka, akkor játszani is persze:).

A film végül felemás érzéseket hozott, a múlt jelenetei professzionálisra sikerültek, bármikor újranézném, de a jelenkori részek a nagyon jó színészek mellett is némi kívánnivalót hagytak maguk után és mivel ez a világ akkor még teljesen ismeretlen volt a számomra, ezért a könyvre még inkább kíváncsi voltam, hiszen reméltem, hogy olyan kiegészítést ad, amivel a film után megmaradt kérdéseimre választ kapok, illetve a hiányzó "lyukakat" betömhetem. 

Ez tipikusan egy olyan regény, amire azt merem mondani, ha tetszett a film, akkor a regény is tetszeni fog, hiszen ez egy filmregény, Ami azt jelenti, hogy nem a könyv alapján készült a regény, hanem a regény készült a film alapján és ez sok mindent megmagyaráz. Így többek között azt is, hogy miért csak részben voltam elégedett a könyvvel.

A történet Callum Lynchet követi nyomon, aki gyerekkorában elveszíti a szüleit, majd végül felnőttként a halálsoron végzi. Azonban nem ér véget itt az élete, hanem az Abstergo nagyvállalat kimenti és egy őrültnek tűnő ötlettel áll elő. Egy gép, az Animus segítségével vissza kell térnie a múltba, ahol egy nagyon régi ősének, Aguilar de Nerhának a bőrébe bújva és emlékeit átélve kellene segíteni a vállalatnak, hogy megtaláljon egy különleges ereklyét, az Éden almáját.

Callum eleinte csak értetlenül nézi ezt az egészet, nem érti, hogy miért kényszerítik bele ebbe a gépbe, miért kell egy több száz éve meghalt orgyilkos bőrébe bújva emlékeket megosztania és ki az a sok totál elmebetegnek tűnő ember, akivel körbe van véve. Aztán szépen lassan rádöbben az igazságra, ami - tudom, ez már teljesen elcsépeltnek hangzik -, de megváltoztatja az életét és a sorsát is.

A főhős karakterét nagyon szerettem (persze ebben tuti, hogy Michael Fassbender is nagy szerepet játszott:). Callum egy hétköznapi ember, aki bár érzi, hogy valami nem stimmel vele, de mégis teljes mértékben a realitások talaján tud maradni. Épp úgy, ahogy bármelyikünk, ő is eleinte azt képzeli, hogy megőrült, amikor az Abstergo és az ott fogvatartott emberek mindenféle őrült elméletekkel találják meg, miszerint ő egy nagyon híres orgyilkos leszármazottja és olyan képességek birtokában van, amivel az elveszettnek hitt ereklye megtalálható. Imádtam ahogy folyamatosan fejlődőtt és Aguilar "segítségével" egyre többet kapott meg az orgyilkosok tudásából.

A könyv a filmhez képest nagyon picivel, de hozzáad a történethez. A filmben nem volt idő arra, hogy a karaktereket mélyebben megismerjük, a könyv viszont ehhez segítséget adott. Példának okáért ott volt Sofia, a kutatónő, aki Callumot irányítgatta a tesztek során. A film próbált valamilyen kapcsolatot kialakítani a két szereplő között, de ez sajnos a vásznon kevésbé jött át. A könyvben viszont én simán éreztem kémiát kettőjük között és tudom, hogy amennyire nem értettem meg Sofia filmbeli tettét és az utáni történt végkifejletet, a könyvben sokkal letisztultabb lett minden. Sőt azt is merem mondani, hogy amíg a filmnél nem éreztem, hogy akarom a folytatást, a regénynél azonnal folytattam volna szívesen:).

A filmben Maria és Aguilar közti kapcsolat se jött át, sőt én néha úgy éreztem, hogy a filmben Maria a gyengébb a kettőjük közül. A könyvben viszont kiderül, hogy a lány volt szinte minden téren Aguilar "oktatója" és hogy mennyire gyengéd kapcsolat volt kettőjük között. Egyszerűen imádtam a közös jeleneteiket és nagyon szívesen olvasnék egy előzménytörténetet is kettőjükről:).

Ami pedig kifejezetten pluszt adott az egészhez, az a végén lévő "regressziók", azaz pár, fontosabb szerepet betöltött fogvatartott emlékei az őseikről. A filmben gondoltam, hogy ezek nem hétköznapi orgyilkosok leszármazottai lehetnek, sőt a regényben is erre tippeltem, de végső segítséget ebből a részből nyertem. Négy különböző ember ősét ismerhettük meg és ezek alapján az ő történeteikre is nagyon kíváncsi lennék - akár az ősök, akár a jelenkori szereplőkről beszélünk.

Összességében ugyanazt ismétlem, amit feljebb is, "amennyiben a filmet szeretted, akkor a könyv is tetszeni fog". Ha csak a filmet láttad, azért érdemes elolvasni a könyvet is, mert ad pár plusz információt, amennyiben viszont nem láttad a filmet, akkor egy izgalmas, különleges kalandban lehet részed, ha a könyvet a kezedbe veszed (és utána nézd meg a filmet, mert Michael Fassbendert Callum / Aguilar szerepében látni nem mindennapi látvány:).

És bár nem mondanám, hogy a könyv minden hibától mentes, de az biztos, hogy nagyon szívesen olvasnék (és ha jól megcsinálják, akkor meg is néznék) egy ütős folytatást:).

Borító: Számomra hatalmas szerelem, tökéletesen adja vissza a történetet / filmet

Kedvenc karakter: Callum, Sofia, Aguilar, Maria

Szárnyalás: a történelmi részek, Aguilar de Nerha és Maria kettőse

Mélyrepülés: a jelenkori részek illetve, hogy kevés pluszt kaptunk a filmhez

Érzelmi mérce: vannak érzelmek természetesen, nagyon fájt a szívem egy-két jelenetnél, de itt a küldetés, a végső cél elérése mindent felülír

Értékelés:

Blogturné extra - filmtrailer

Igen, ez volt az a trailer, ami bevonzott a moziba és felkeltette az érdeklődésemet a sorozat iránt - a film bármennyire is felemás érzéseket hozott, de a traileren még a mai napig megdobban a szívem és újranézném a filmet:)

Nyereményjáték:

A történetben ezúttal az Éden almájáért folytatnak vérre menő küzdelmet orgyilkosok és templomosok egyaránt. Ám arról fogalmuk sincs, hogy a Blogturné Klub bloggerei is beszálltak a versenybe, és megszereztek néhány kulcsfontosságú adatot. Csupán egy a bökkenő, ezek valójában elég hiányos információk.

Ahhoz tehát, hogy megnyerjétek a könyv egy példányát, nincs más dolgotok, mint a meglévő információk alapján kitalálni, mikor melyik híres történelmi személynél járt az alma, majd az utolsó tulajdonos alapján kitalálni, most hol is lehet. 

Vagyis:

1) Az állomásokon olvasható szöveg alapján meg kell fejtenetek az aktuális tulajdonost, és a nevét beírni a Rafflecopter megfelelő sorába. (pl.: VIII. Henrik)

2) Főmegfejtés gyanánt elküldeni az Éden almájának jelenlegi lelőhelyét. (Fontos, ez nem ugyanaz, mint a filmben.) Ebben sokat segít az utolsó tulajdonos személye, valamint a közös blogunkon (www.blogturneklub.com) található segítség. 

3) Az első tulajdonost a www.blogturneklub.com oldalon találjátok.

Név: olvashatatlan

Olaszul: (olvashatatlan) il _ecchi_

Élt: 1389-14_4.08.1_.

Elhunyt: Careggi

Rang: A reneszánsz bölcsőjének fejedelme

Éden almája - megszerzési mód: az előző képzőművész barátjától, s megbízottjától

Egyéb információk:

A híres család fejedelmi ágának alapítója. 

Az egyik zsinaton bankárként képviselte családja bankházát. Ezután ő intézte a pápaság pénzügyeit is.

Ellenségeinek hála rövid időre Padovába, majd Velencébe száműzték. Brunnelleschi az ő visszatérte után fejezte be kupoláját.

Hatalmát a művészetek iránti rajongásának kiélésére is felhasználta. Emiatt a reneszánsz első központja fejedelemségének megyéjében alakult ki. 

Több híres szobrász és festő dolgozott neki, ám a megbízások mellett barátainak is tekintette őket. 

Halála után 1 évvel a Pater Patriae (a Haza Atyja) szöveget vésték sírjára.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Április 4 - Kelly & Lupi olvas

Április 5 - CBooks

Április 6 - Dreamworld

Christie Golden: Eretnekség (Assassin's Creed #9)

A legújabb blogturné során ismét az Assasin’s Creed világába kalauzolunk el benneteket, ahol most Jeanne d’Arc történetét ismerhetitek meg egy teljesen új szemszögön keresztül. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével, és ha részt vesztek a nyereményjátékban, megnyerhetitek a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet.

Fumax, 2017
440 oldal
Fordította: Bayer Antal
Goodreads: 4,12
Besorolás: történelmi fikció, sci-fi

Végtelen ​összecsapás. 

Ősi bűn. 

Új felfedezés.

Simon, mint a templomosok Belső Szentélyének tagja hideg fejjel és a szokott gyakorlatias hozzáállásával lát munkához az Abstergo Industry történelemkutatási részlegének új vezetőjeként.

Azonban csillapíthatatlan kíváncsiságának köszönhetően magával ragadja a lehetőség, hogy őse, a legendás Jeanne d’Arc mellett harcoló Gabriel Laxaart emlékein keresztül első kézből tapasztalja meg a történelmet.

Amikor első projektje részeként belép egy újonnan tervezett Animusba, meglepő tényekre bukkan arról, hogy milyen mélyen húzódik a templomosok és az orgyilkosok közötti konfliktus, és hogy mi mindenre képes Gabriel a nőért, akit egyszerre szeret és csodál.

És köztük a legveszélyesebb igazságra: Hogy ki az eretnek… és ki az igazhitű.

Új, az Assassin’s Creed univerzumában játszódó történet a New York Times bestsellerszerzőjétől, Christie Goldentől! A magas rangú templomos, Simon Hathaway miközben egy Jeanne d’Arc oldalán harcoló őse emlékeit éli újra, lassanként a múlt olyan titkaira bukkan, amelyek veszélyes következményekkel járhatnak… nem csak rá, hanem az egész Templomos Rendre nézve.

Őszinte leszek, én csak tavaly tél elején ismerkedtem meg ezzel a világgal (tudom, szégyellem is magam érte:), de azonnal beszippantott. "Sötétben élünk, de a fényt szolgáljuk." - el nem tudom mondani, hogy mennyire beleszerettem ebbe a sorozatba. Azóta már a filmet is láttam - ami azért annyira nem bűvölt el, de a belőle készült könyv annál inkább, sőt azóta már egy playstation boldog tulajdonosa is vagyok - és ebben a "ludas" az Assassin's Creed Black Flag című játéka. :)

Persze Lupi miért is a történet elejével kezdené az olvasást, hiszen az túl egyszerű lenne, így azonnal belevágtam a "közepébe" és a kilencedik résszel kezdtem. Persze előtte megkérdeztem a többieket, hogy így van-e értelme vagy kezdjem az elején, de mindenki megnyugtatott, hogy simán meg fogom így is érteni. Ez így is volt, bár azt is el kell ismerjem, hogy elég sok visszautalás volt a történetben az előző részekre, így nem lett volna azért annyira rossz, ha az elejével kezdem:).

A történet szerint egy új ember, Simon érkezik az Abstergo Industry történelemkutatási részlegéhez, aki egy teljesen új módszerrel próbálja nemcsak az Éden Darabjait megtalálni, hanem azokat akár meg is javítani. Arra, hogy bebizonyítsa rátermettségét, 7 napot kap, méghozzá Jeanne d'Arc hírhedt kardjáról kell információkat gyűjtenie és meg is javítania azt.

Simon pedig az ősén, Gabriel Laxaarton keresztül kerül közel a híres hősnőhöz és tesz hatalmas felfedezéseket. Ennél bővebben már nem akarom kifejteni a történetet, mert nem szeretnék semmit se elspoilerezni azoknak, akiket érdekel a könyv.

Annyit azonban elárulok, hogy itt is - mint ahogy gondolom a többi Assassin's Creed könyvben is, a jelenkor és a múlt együttesen építi fel a történetet. Számomra a múlt lenyűgözőbb volt, hiszen őszintén szólva, Jeanne d' Arcról körülbelül annyit tudok, amennyit a történelem órákon megtanultunk. A rengeteg filmes feldolgozást sem láttam, így számomra egy teljesen új világba csöppentem, ami percek alatt beszippantott magába. Azonban sajnos ez nem egy részletes történelmi regény, így csak azokkal a részekkel ismerkedtünk meg, amelyek fontosak voltak az Abstergo és Simon számára. Ez pedig nekem nem volt eléggé kielégítő - tudom, olvassak el más könyveket, van, amelyik kifejezetten Jeanne d.'Arc életéről szólnak:). De azért így is kaptunk egy izgalmas és érdekes betekintést a hősnő életébe, bár az is biztos, hogy ennyi betekintés nem volt számomra elég ahhoz, hogy megszeressem Jeanne d'Arcot - inkább furcsának éreztem őt, mint szeretnivalónak. Viszont az biztos, hogy karizmatikus egy személy volt, aki képes volt akár háborúk végkifejletét is befolyásolni.

A jelenkori részek eleinte - őszintén bevallva - untattak. Azt vettem észre, hogy folyamatosan várom, hogy mikor kerül vissza Simon az Animusba és mikor lehetünk újra részesei Simon / Gabriel élményeinek. Aztán persze beindult az a része is és egy idő után már nem tudtam, hogy melyik rész az izgalmasabb és végre fej-fej mellett haladt a történet. Az meg külön örömömre szolgált, hogy a jelenkori részekben olyan szereplőkről is hallottunk illetve olvashattunk, akik a mozifilmben is szerepeltek - Alan Rikkin vagy a lánya Sofia, így végre valahára nekem is voltak ismerős szereplők:).

Simon és Gabriel pedig egyaránt érdekes karakter, akik folyamatosan változnak, fejlődnek a történet előrehaladtával. Gabrielt nem lehet nem szeretni, hiszen az a szeretet - rajongás, amit Jeanne iránt érez, nagyon szívszorító. Teljesen megértettem azt, hogy inkább lesz Jeanne segítője, barátja, társa, mintsem elveszítse a lányt, lévén, hogy több nem lehet közöttük. Simon pedig hatalmas fejlődésen és változáson megy keresztül, ahogy egyre többet tud meg a főhősnőről és a körülötte zajló eseményekről. Őt egyáltalán nem irigyeltem a sok nyomás miatt, ami ránehezedett minden téren.

A történet végkifejlete pedig teljesen megdöbbentett és padlóra küldött. Tudom - gondolom, hogy ez fikció, de az írónő olyan ügyesen érvelt és hozott fel bizonyítékokat, hogy én akár el is hiszem hogy ez a valóság:).

Összességében tetszett a történet, de még nem éreztem azt a "hűde" faktort, amit a sorozat nagy rajongói éreznek. De az is biztos, hogy még jobban meghozta a kedvemet ahhoz, hogy a sorozatot az elejétől elkezdjem és megismerjem azokat a szereplőket is, akikre a könyvben utaltak. És kinek ajánlom? Fiúknak és lányoknak is egyaránt, akik szeretik a történelmi regényeket és az izgalmas teóriákat és természetesen minden Assassin's Creed rajongónak:).  

Borító: Egyszerűen gyönyörű - tökéletesen illik a történethez

Kedvenc karakter: Jeanne d'Arc, Gabriel, Simon

Szárnyalás: a történelmi részek

Mélyrepülés: a jelenkori részek

Érzelmi mérce: izgalmas, picit érzelmes is, de semmi olyan nincs benne, ami miatt korhatáros lenne (a csatajeleneteket kivéve talán)

Értékelés: 

Nyereményjáték:

Ezúttal, Jeanne-hoz hasonlóan, híres asszonyokat kell majd felismernetek a játék során, a képeik alapján. Mindhárman, a maguk módján ugyan, de komoly hatást gyakoroltak a történelemre. Nincs más dolgotok, mint a képhez tartozó nevet (nem muszáj a teljes nevet, lehet ez titulussal együtt is, mint például Viktória királynő) beírni a Rafflecopter megfelelő dobozába. A helyesen válaszolók között egy példányt fogunk kisorsolni az Eretnekség című könyvből.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
Március 31 - Dreamworld
Április 1 - CBooks
Április 2 - Kelly & Lupi olvas

Kathy Reichs: Virals - Kincsvadászok (Virals 2.)

Fumax, 2014
424 oldal
Fordította: Markwarth Zsófia
Goodreads: 4,17
Besorolás: YA

Tory és barátai még hozzá sem szoktak a félresikerült orvosi kísérlet nyomán kialakult rendkívüli képességeikhez, amikor arról értesülnek, hogy be akarják zárni szüleik munkahelyét, a Loggerhead szigeten működő LIRI intézetet. Ez azt jelentené, hogy a Fertőzötteknek életük legkeményebb kihívásával kellene szembenézniük: az elválással. Amikor Tory tudomást szerez Anne Bonny, a híres kalóznő évszázadok óta elveszett kincséről, a falka kockázatos tervet sző. Útjuk váratlan akadályokhoz, ördögi csapdákhoz, és rémisztő földalatti alagutakhoz vezet. Csakhogy kiderül, mások is kutatnak a kincs után, ezért a hajsza könnyen végzetessé válhat. De hőseink jól tudják: az elveszett kincs megtalálásához, az intézmény és barátságuk megmentéséhez dörzsölt, erős és összeszokott falkára van szükség!

A Dr Csont – regényeivel világhírűvé vált írónő a Virals- Fertőzöttek sorozat második kötetében sem takarékoskodik az izgalmakkal, amelyeket szokása szerint fanyar humorával fűszerez. A kalózok szerelmeseinek is ajánlott regény, önmagában, kerek egészként is olvasható.

Gyerekkorom egyik kedvenc filmje volt a Kincsvadászok, amiben egy gyerekekből álló kis csapat indul megkeresni egy kalózkapitány mesés kincsét, hogy az otthonukat megmentsék. A történet különleges volt, az útjuk a kincsekig annyira körömlerágósan izgalmas, hogy a mai napig ha valahol adják a filmet, megnézem:).

Anne Bonney

A fenti történet pedig rengeteg mindenben hasonlít az akkori filmre. Ahogy a fülszövegben is olvasható, főhőseink szorult helyzetbe kerülnek, a szüleik munkahelye a Loggerhead szigeten veszélyben van és ha nem menti meg senki, akkor nemcsak nekik kell elszakadniuk egymástól, de a szigeten élő hőn szeretett állataiknak sem marad élőhelyük.
Tori egy szép napon fogadáson veszt részt és ott lát egy különleges festményt egy gyönyörű, vöröshajú nőről, aki egy hajó fedélzetén áll, az egyik kezében tőrt szorongat, a másikban pedig egy pisztolyt. Hamarosan kiderül, hogy a képen Anne Bonny látható, egy hírhedt kalóz, aki az akkori, férfiak uralta világban is hírnevet szerzett magának. A legendák szerint a kincsét Charlestonban rejtette el, épp abban a városban, ahol a srácok is élnek. Természetesen Tori figyelmét azonnal felkeltik a kincs, a pénz szavak és úgy dönt, hogy megpróbálják megkeresni a kincset, hátha ezzel megmentik a szigetet és az életüket.

Nem is tudom, hogy mi fogott meg jobban a regényben, mi volt az, ami miatt szinte együltőhelyemben végigolvastam a könyvet. A különleges képességekkel ellátott fiatalok történetei még mindig vonzanak. Itt pedig a kis négyes: Tori, Hi, Ben és Shelton még mindig a félig farkaslét előnyeivel és hátrányaival küzd, de még véletlenül sem a már megszokott módon. Ők nem változnak át szőrös négylábúvá, hanem mind egy-egy különleges képesség birtokába kerül (erősebb látás, szaglás, hallás, stb) és csak akkor, ha felfokozott állapotba kerülnek. Egyedül a szemük lesz gyönyörű aranysárga, ha "átváltoznak". Mindemellett Tori egy tündéri kamasz farkast, Ordast tudhat társául, amiért én speciel nagyon irigyeltem:).

Charleston

A helyszín a második, ami magával ragadott, hiszen a Dél-Karolinában lévő Charleston, gyönyörű város, a gyarmati stílusú házaival, a tengerpartjával, a különleges történelmével. A természetes kikötői miatt egy időben a kalózok kedvenc helye volt, így sok legenda kering arról, hogy melyik kalóz milyen kincseket rejthetett el a környéken. Az írónő pedig ismét, ahogy az előző részben is, elég részletes térképpel illusztrálta a könyvét, ahol minden egyes helyszínt, ahol a hőseink járnak, könnyedén beazonosíthatunk, ezzel még közelebb hozva hozzánk az egész történetet.
A harmadik pedig maga a kincskeresés. Látszik, hogy az írónő már tapasztalt a rejtélyekben és nyomozásokban; ezt az egész útvonalat úgy egészében nem lehetett egyszerű kidolgozni. Azt pedig nem tudom, hogy ki izgult jobban: a srácok vagy én, hogy vajon meglesz-e a nagyon keresett, hatalmas kincs. Térkép, találós versikék, levelek, alagutak, rejtett, halálos csapdák, kisértettúrák, jaj, nagyon élveztem végigjárni azt az utat, amit a kis hőseink jártak be.

Bull-sziget

Ami egyedül nem volt tökéletes: az a kis csapat szereplői. Az összetartásukkal nincs gond, hiszen egy összeszokott banda, bármikor számíthatnak egymásra, de az, hogy Torin kívül nem nagyon maradt meg bennem egy "csapattag" sem, az azért valamit elmond. A "rosszfiúk", a felnőttek, Tori gonosz osztálytársai és a lány körül keringő srácok mind-mind megmaradtak bennem, de pont a csapattagokról nem tudok szinte semmit se elmondani a nevükön kívül. Ezen lehetne egyedül javítani és akkor lenne tökéletes ez a sorozat.
Tudom, hogy az sokakat zavar, hogy a múltkori részben és a mostaniban is Tori a főhős, ő az, akinek a kezében összefutnak a szálak és ő jön rá mindenre, de engem ez hidegen hagy. Okos lány, talpraesett, nem véletlenül ő a "falkájuk" vezére.

Szerelmi szálról viszont még mindig nem nagyon beszélhetünk, hiszen a kis csapat helyzete folyamatosan késélen táncol, úgyhogy se Tori, se a srácok nem tudnak/akarnak ezzel foglalkozni. Bár az is biztos, hogy Torit kezdik felfedezni a fiúk, nemcsak a saját kis "falkájában", de a kívülállók közül is egyik-másik fiú már odafigyel a lányra. Lassacskán már annyian vannak, hogy ha ebből valaha is több lesz, mint vicces flörtölgetés és Tori számára (még láthatatlan) udvarlás, akkor itt nem is szerelmi háromszög, hanem akár négyszög is kialakulhat:).

Összességében nagyon élveztem ezt a részt, ami - azokat megnyugtatva, akik nem szeretik a sorozatokat - önmagában is megállja a helyét, akár egy önálló részként is olvasható. Fiúknak és lányoknak is szívesen ajánlom, hisz ez a kicsit egzotikus helyen játszódó kincsvadászat egy híres kalóz mesés kincséért bármelyik nemet lekötheti. Az apróbb hibáitól függetlenül én megadom neki a maximum "pillangót", mert nagyon régóta nem olvastam egy ennyire jól megírt, izgalmas kincsvadászatot!
 

A könyvért köszönet a Fumax kiadónak!

Borító: Tetszik, kifejező, illik a sorozatba

Kedvenc karakter: Tori, Ordas

Szárnyalás: Maga a kincskeresés és még mindig a különleges képességük 

Mélyrepülés: Tori társai nekem nagyon egybeolvadnak

Érzelmi mérce: Tori körül több srác is kavarog, de a lányt egyelőre nem túlzottan kötik le ezek a dolgok

Értékelés:

Ann Aguirre: Horda

Végre, megjelent a Razorland trilógia lezáró kötete, a Horda. Ann Aguirre művéről a Blogturné Klub négy tagja mondja el nektek a véleményét, emellett extrákat is találtok, és nyerhettek is. Ismerjétek meg ezt a csodálatos regényt, amin borzonghattok, izgulhattok, időnként nevethettek is. A Horda megérkezett…

Fumax Kiadó, 2014
480 oldal
Fordította: Holló-Vaskó Péter
Goodreads: 4,33
Besorolás: disztópia, YA, poszt-apokaliptikus

A horda megérkezett.
Pikk élete örökös harcból állt, amíg Megváltásban be nem fogadták. A várost azonban körülzárták a mutáns korcsok, és félő, hogy a lány máris elveszíti a nem rég megszerzett biztonságot, új, szerető családját.
Barátaival, Fakóval, Kószával és Tegannal ezért lehetetlen küldetést vállal: titokban elhagyja a települést, hogy segítséget szerezzen és megmentse azokat, akiknek új életét köszönheti. Amikor útnak indulnak, Pikk még nem is sejti, hogy a mindent eldöntő csata felé száguld. A korcsok már nem azok az értelem nélküli szörnyek, amiket az Enklávéban megismert: uralják a vadont, emberek városait rohanják le, felderítőket küldenek ki. Véres háború közeleg, olyan küzdelem, amilyenre évszázadok óta nem volt példa. De az emberiség már elfeledte, hogyan álljon ki magáért.
Csak egy valaki képes összefogni őket: Pikk.
A tét ezúttal nem csupán egy enkláve, egy helyőrség, vagy egy városka. Az egykori vadásznő most a teljes emberi faj túléléséért kénytelen fegyvert rántani, noha ő maga sem tudja, egyetlen lány és maroknyi barát megállíthatja-e a pusztítás hordáját…

A történet ott veszi fel a fonalat, ahol a Helyőrség abbahagyta. A második rész egy rövid szusszanás volt, egy kis pihenő a lenti és a fenti világ borzalmai között. Én személy szerint úgy éreztem, hogy az írónő ad egy kis időt a főhőseinknek, mielőtt még nagyobb kalamajkába űzi őket. És teljesen igazam volt.
Azzal, hogy Pikk, Fakó, Kósza és Tegan elhagyták a Megváltást és elindultak segítségért, kitárult a Razorland világa. Újabb városokat ismerhettünk meg és megdöbbentő volt olvasni arról, hogy a különféle városok milyen technikákkal védekeztek a korcsok ellen és, hogy a különböző emberek hogyan viszonyultak ehhez a véres helyzethez. A kedvenc városom pedig a sok helyszín közül Rosemere lett, a "béke" szigete, ahol én is szívesen élnék. Jó volt kis időt eltölteni ott a szereplőinkkel a sok borzalom előtt, alatt, után.
És a korcsok! Nagyon-nagyon tetszett, ahogy az írónő elmagyarázta a létrejöttüket és az pedig még inkább, hogy nem maradtak meg az agyatlan gyilkológépek szintjén, hanem változtak! fejlődtek! és próbálták a tápláléklánc csúcsára feljutni.

A kedvenc szereplőm pedig továbbra is Pikk maradt. Aki, bár hátránnyal indult a "fenti" lakókkal szemben és még most is voltak fehér foltjai és nagy rácsodálkozásai az életre, de a szíve mélyén az maradt, aki volt, egy erős, ügyes vadásznő. Őt teljesen reálisan el tudtam képzelni - még a fiatal kora ellenére is - hogy képes összetartani a katonákat, hogy képes szembeszállni a Hordával. Ő nem csak belecsöppent ebbe a helyzetbe, ahogy nagyon sok YA főhősnő teszi, hanem őt eleve vadásznak, harcosnak nevelték és ő maga döntött úgy, hogy segít és a "fenti" emberek mellé áll. Persze ő is változik sokat, hisz az, hogy szerető családba kerül, hogy megismeri a szerelmet, őt is picit emberibbé teszi. De csak annyira, hogy ne legyen érzelemmentes harcos. Nagyon kedveltem!
Másik két kedvencem pedig Kósza és Tegan lett. Mind a ketten hosszú és borzalmas utat jártak be, mire Pikk és Fakó kis csapatát gyarapították. De mind a kettőnek jót tett a társaság, az, hogy végre olyan helyre kerültek, ahol a képességeiket teljes mértékben ki tudták használni és ráadásul JÓRA. Tegan bátorságát és erejét végig csodáltam, hogy a történtek után képes volt így felállni és értékes tagja lenni a társadalomnak.
Aki viszont számomra ebben a részben kis csalódás volt, az Fakó. Őt nagyon szerettem az első és a második részben is. Tökéletes és egyenrangú társa volt Pikknek, de a második részben történtek a fiút túlságosan összetörték. Kicsit úgy éreztem, hogy ezzel az írónő se tud nagyon mit kezdeni, mert ahhoz képest, hogy rengeteg szereplőt tudott együtt mozgatni a történetben, Fakó valahogy "megfakult" - tudom, ez kicsit viccesen hangzik így, pedig más szóval nem tudom jobban kifejezni. Persze, ami történt vele, az borzalmas volt és értem, hogy ez megrázta őt, de picit túlzónak éreztem a viselkedését. Pikkre pedig csak felnéztem, hogy ilyen jól képes kezelni a helyzetet, pedig semmi tapasztalata nem volt a párkapcsolati problémák kezelésében.

Az írónő pedig egy percre sem engedte, hogy abbahagyjam az olvasást. Annyira pörgött minden, annyi minden történt, hogy egyszerűen nem éreztem azt, hogy le kéne tennem a könyvet. Mindig volt valami, ami arra késztetett, hogy olvassam tovább, még akkor is, ha más dolgom lett volna:-). Ráadásul egy akkora csavart tett bele, amire számítani se mertem!
A csatajelenetek véresek voltak és brutálisak, a mentőakciók izgalmasak, az érzelmeinkkel pedig Ann folyamatosan játszott. A vége pedig? Számomra minden szál tökéletesen le lett zárva és őszintén bevallom, hogy nagyon megkönnyeztem a végét:-).

Összességében a műfajában egy nagyon jól megírt befejezést olvashattam, amit fiúknak és lányoknak is egyaránt merek ajánlani, hisz Pikk mind a két nem számára szerethető főhős lehet, a történet pedig izgalmas, harci jelenetekben bővelkedik, a szerelem, a barátság, az összetartás erejéről szól, így példa lehet a mai fiatalok számára is.

Köszönöm Ann ezt a trilógiát és ígérem, hogy hűséges maradok hozzád és olvasni fogom a további regényeidet is!

Borító: Hatalmas kedvenc, tökéletesen adja vissza a trilógia hangulatát. Köszönöm, hogy a kiadó meghagyta az eredeti borítót!

Kedvenc karakter: Kósza, Pikk, Tegan

Szárnyalás: Rosemere

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Szerelem, barátság, barátok elvesztése, fájdalom, mind-mind megtalálható a regényben.

Értékelés:

Blogturné extra - interjú az írónővel
Ha hirtelen a Megváltás közepén találnám magam, nem tudva semmit erről a poszt-apokaliptikus világról, mi lenne az első dolog, amit Pikk vagy Fakó elmondana nekem, hogy minél tovább életben maradjak?

Ne hagyd el a települést, hacsak nem vagyok jól felszerelt és képzett. 

A világunk melyik része bűvölné el leginkább Pikket? És Fakót?

Leginkább a technológiánk: videó játékok, számítógépek, zenelejátszók, buszok, vonatok és repülők ejtenék őket bámulatba. Annyi minden tünt el a valóságból a legendák közé, mire ők megszülettek, hogy úgy gondolom, csodálkoznának és lenyűgözné őket az a rengeteg dolog, ami ma a kényelmünket szolgálja. Bár gyanítom, hogy Pikk azért gyanakvó lenne, mert úgy gondolná, hogy az ilyen eszközök csak puhánnyá tennék.

Ha lehetőséged lenne, hogy bármelyik kitalált világot felfedezhesd, melyik világ lenne az és melyik szereplődet szeretnéd a legjobban, hogy elkísérjen?

Azt hiszem, a legérdekesebb dolog a Pacific Rim (Tűzgyűrű) világát lenne felfedezni, leginkább... a hatalmas tengeri szörnyek kontra óriás robotok miatt! Ki van zárva, hogy én valaha is egy jaeger robot pilótája lennék, de azért álmodozni szabad. És kit vinnék magammal? Hm.. ez egy jó kérdés. Jaelt, a következő sci-fi regényemből, a Perdition-ból; ő nagy előnyt adna nekem, mert úgy küzd, mint egy ninja és olyan gyorsan gyógyul, mint az X-men-ből a Farkas. És mindemellett nagyon dögös. De, hogy egy valódi kalandozó csapatom lehessen, ezért szükségem lesz még emberekre, így még Velt és Jaxot adnám a csapathoz. Kizárt, hogy ez kínossá váljon.

Van olyan dolog Pikk karakterében, ami meglepett téged a sorozat folyamán? Valami, amit mondott vagy egy meghozott döntése, amit akkor még nem gondoltál volna, mielőtt leültél és elkezdted írni a regényt?

Mivel én nem készítek vázlatot, így elég sok minden meglepett engem a könyv közepe táján. Az tudom, hogy a könyvek hogy kezdődnek és hogyan végződnek, de a cselekmény, ami elvisz minket A pontból B pontba, teljes rejtély a számomra, egészen addig, ameddig ténylegesen meg nem írom. Így igen, sok dolog, amit tett, meglepett.

Ha beleírnád magad a Helyőrségbe és a Hordába, a Megváltás egyik lakójaként, akkor milyen szerepet játszanál és milyen képességeid lennének, amivel le tudnál tenni valamit az asztalra, ami a város működését segítené?

Nagyon jól főzök és tudom, hogy kell kenyeret készíteni a semmiből. Így valószínűleg városi pék lennék. Egyébként nincs más hasznos képességem, hacsak nem számítjuk ide azt, hogy történeteket alkotok.

Mivel a Razorland sorozatot Pikk szemszögéből írtad, így nem töltünk sok időt Fakó fejében. Annak érdekében, hogy egy kicsit az ő szemén keresztül lássuk Pikket, mi lenne az a három szó, amivel Fakó leírná Pikket a Menedék elején és ahogy leírná őt a Horda végén?

Menedék Pikk: vad, engedelmes, motivált.
Horda Pikk: hűséges, odaadó, könyörületes.

Forrás

Nyereményjáték:

A Razorland trilógia egy disztópia, így különös csengésű nevekkel is találkozhatunk. Most az a feladatotok, hogy kitaláljátok, kinek a nevét rejti az alábbi kép, és beírjátok a Rafflecopter dobozba. Egy győztest hirdetünk, aki megnyeri A Hordát. Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz, a győztesnek pedig 72 órája van válasz e-mailt küldeni, ellenkező esetben új nyertest kell sorsolnunk. 

a Rafflecopter giveaway  

A Blogturné további állomásai:

Október 22 - Media Addict

Október 24 - Bibliotheca Fummie

Október 26 - Kelly Lupi olvas

Október 28 - Roni olvas

David Benioff - Tolvajok tele

A Fumax Kiadó jóvoltából márciusban jelent meg David Benioff Tolvajok tele című könyve. A Blogturné Klub 8 blogger segítségével, március 31. és április 7. között mutatja be nektek Lev és Kolja izgalmas és lehetetlen küldetését a háborúban álló Oroszország havas tájain értékelések, vélemények és extrák segítségével. Kövesd az állomásokat napról-napra, ismerkedj meg ezzel a különleges történettel és legyen Tiéd a hamarosan megjelenő könyv egyike!

Fumax 2014

280 oldal

Fordította: Gy. Horváth László

Goodreads: 4,25 (több, mint 40 ezer értékelésből)

Besorolás: háborús, történelmi

A Trónok harca tévésorozat alkotójának, producerének és forgatókönyvírójának, New York Times bestseller, díjnyertes, közel negyven országban kiadott regénye.

A nácik kegyetlen ostromgyűrűjében vergődő Leningrádban Lev Benyovot letartóztatják fosztogatásért, és egy cellába kerül Koljával, a jóképű fiatal dezertőrrel. Kivégzés helyett azonban elképesztő ajánlatot kapnak, hogy megmenthessék az életüket: egy tucat tojást kell keríteniük a Belbiztonság nagy hatalmú ezredesének, leánya lakodalmi tortájához. Mivel a városba már jó ideje nem jut be semmilyen utánpótlás, lakói elképzelhetetlen mértékben nélkülöznek, éheznek. Lev és Kolja nekivág a lehetetlennek – Leningrád kíméletlen poklában, sőt még az ellenséges vonalakon túl is kutatják a felbecsülhetetlen kincset.
Ebben a megindító, ugyanakkor mulatságos, egyszerre sziporkázó és hátborzongató regényben a második világháborúban átélt kalandok során egy fiú férfivá érésének ízig-vérig modern története is kibontakozik előttünk.
A kötetet a neves műfordító, Gy. Horváth László (Gépnarancs, Pi élete, Széthullott birodalom trilógia stb.) ültette át magyar nyelvre.

II. világháború. A történelem egyik nagy szégyenfoltja. Milliók halálát okozta, még többen szenvedtek, éheztek, váltak földönfutóvá. Ezt a borzalmat rengetegen feldolgozták könyvekben, filmekben, szinte összeszámolni sem lehet, hány történetet olvashatunk róla. A családom férfitagjai miatt ezek közül én is nagyon sokkal megismerkedtem, hiszen apu, az öcsém, a nagypapám, a nagybátyám mind teljesen odavoltak a katonai dolgokért; a II. világháború legnagyobb ütközetei szinte naponta zajlottak le újra és újra nálunk, társas, majd számítógépes játékok formájában, maketteken, filmekben és persze ebből egy idő után én sem tudtam kimaradni - nem véletlen, hogy az érettségi tételek közül legjobban a II. világháború ment, ott szinte a csatákban résztvevő tankok típusát is tudtam:-). Aztán, ahogy elköltöztem otthonról, kiszakadtam ebből a közegből és, hogy őszinte legyek nem is hiányzott és ha lehetett kerültem ezt a témát mindenhol. 

Egészen addig, ameddig David könyvéről nem hallottam. A fülszövege kíváncsivá tett, hisz az általam ismert legtöbb háborús történet mind hatalmas csatákról, katonai akciókról szólt, de a háttér mindig csak leírás volt, kevés szó esett a háború miatt szenvedő emberekről. Ez a könyv pedig nem hősies csatákról, ellenállókról, szól, hanem két fiatal fiúról és a lehetetlennek tűnő küldetésükről, mindehhez körítésként pedig megismerhetjük az ostrom alatt álló Leningrádot és az ott élő embereket.

A történetet az író nagyapja mondta tollba az unokájának, aki ebből képes volt egy  utolsó pillanatig

izgalmas, szívszorító történetet alkotni. David tud írni. Ez számomra már abból is kiderült, hogy már a prológus is annyira megfogott, annyira érdekesen írta le a nagyszülei életét az Egyesült Államokban pár oldalon keresztül, hogy fel sem tűnt volna, ha nem a háborús történetet olvasom tovább:-). Anno az én nagyszüleim is meséltek történeteket a háborúról, de azok csak aprócska töredékek voltak, nem egy ilyen kerek, egész történet.

A regény főhőse és narrátora Lev, egy zsidó származású, 17 éves fiú, aki úgy dönt, hogy nem menekül el a családjával a németek által fenyegetett városukból, hanem ott marad és "mint férfi", megvédi az otthonát. Persze hamar kiderül, hogy csak annyit tehet, mint a vele egykorú fiatalok, figyelik a bombázókat, oltják a tüzet, de komoly katonai munkát nem végezhetnek. Egy félreértés miatt letartoztatják és Koljával, a jóképű fiatal katonával egy különleges feladatot kell teljesíteniük, 5 napjuk van arra, hogy egy tucat tojást szerezzenek a Belbiztonság egyik ezredese leányának az esküvőjére. A két fiú, pedig más lehetőségük nem lévén elindulnak tojást szerezni. Persze, mondhatnánk azt, hogy ez öngyilkos küldetés és miért nem szöktek meg egyszerűen? A válasz rá egy szó: hová? Tél van, dermesztő hideg, ha menekülnek, akkor vagy a saját katonáik vagy pedig a németek gyilkolják le őket...

Lev és Kolja nem is különbözhetnének jobban egymástól. Lev tapasztalatlan, csendes, visszahúzódó fiú, míg Kolja életvidám, nagyszájú, a nők terén már tapasztalt fiatal férfi. De mégis, ha nem is ők a legtökéletesebb páros, de jól kiegészítik egymást, Kolja imád mesélni, tanítani Levet, aki viszont mintha a bátyjára tekintene; minden szavát issza és felnéz rá. A kettőjük különbözősége persze sok vicces helyzetet teremt és még több vitát, amiket egyszerűen imádtam olvasni:-).

A háború persze borzalmas. Ezen nincs mit szépíteni. De Lev nem is akarja, hanem amit csak tud, részletességgel tár elénk. Az éhezést, az emberi gyarlóságot és hősiességet, ahogyan az emberek a saját habitusuk alapján próbálnak életben maradni. Ki így, ki úgy. Van aki az élete árán is harcol az ellenséggel, van aki inkább kiszolgálja a németeket, amivel csak tudja, van aki pedig bárkit megöl, csak hogy életben maradhasson. Az útjuk során sokféle emberrel találkoznak, akik a legnagyobb örömömre nem lettek csak "fekete-fehér karakterek", mind különleges volt a maga módján, hisz az oroszok között is voltak kevésbé jók és a németek közül sem volt mindenki csak gonosz.

Lev elbeszélései pedig nagyon élőek, velük együtt fáztam, éheztem, menekültem. Amíg olvastam, teljesen abban a világban éltem velük együtt és őszintén bevallom, örültem, amikor a végére érve rájöttem, hogy igen, én most itt élek, ahol béke van és nyugalom, van fedél a fejem felett és van mit ennem. Sosem értettem, hogy a nagymamám miért haragudott mindig, amikor fintorogtunk bizonyos ételekre, vagy otthagytunk bármit a tányérunkon. Most már teljes mértékben megértem és bárcsak elmondhatnám neki, hogy igaza volt. Hiszen ők átélték azt, amiről ez a könyv szól.

A regény végét pedig nagyon megszenvedtem, az író meglepő fordulattal zárta le az egészet. Az egyik szemem azóta is sír, a másik pedig nevet, ha visszagondolok a történetre.

És egy jótanács. Ha befejezted a könyvet, olvasd el újra a bevezetőt. Hidd el, hogy teljesen más értelmet nyer az egész.

Összességében ez a könyv számomra letehetetlen volt. A háború pont ilyen lehetett, borzalmas, megrázó, néha meglepő helyzeteket teremtő. És mindenkinek voltak veszteségei. De a szörnyűségek mellett szövődtek barátságok és szerelmek is, az emberek pedig megpróbáltak túlélni bármi áron.

David Benioff pedig a nagyapja történetét tökéletesen tolmácsolta a mai nemzedéknek és bár tudom, hogy most a Trónok harcával van elfoglalva, de nagyon-nagyon szeretnék még regényeket olvasni tőle. 

A könyvet pedig a néhol megrázó leírások mellett is ajánlanám olvasásra mindenkinek. Higgyétek el, hogy sok mindent átértékel az életében az, aki veszi a fáradságot és megismeri Lev és Kolja történetét.

Borító: Nagyon tetszik. Egyszerű, de ehhez a történethez nem is kell extrább. Maximum az a gond vele, hogy kevésbé figyelemfelkeltő:( (azért megtaláltátok a csirkét rajta?:-)

Kedvenc karakter: Lev és Kolja

Szárnyalás: Kolja humora és életszeretete

Mélyrepülés: nehéz bármit is kiemelni a háború borzalmai közül

Érzelmi mérce: megrázó, néhol humoros, de a háború rányomja a bélyegét az egész történetre.

Értékelés:

Blogturné extra - ételek, italok a könyvből

A háborúk folyamán  mindig először a civilek szenvedtek hiányt mindenből, így az alapvető élelmiszerekből is. Így volt ez a II. világháború folyamán is. A lakosság élelmiszerjegy alapján kapott fejadagot, aminek a mennyisége a háború előrehaladtával egyre inkább fogyadozott. De az ember találékony, mindig is az volt. A könyvben, Lev tolmácsolásában jó pár példát találunk arra, hogy az ostrom alatt lévő lakosság mi mindenből volt képes élelmet kreálni.

Eleinte a két és négylábú jószágok estek áldozatul az éhezésnek:

" Nem voltak galambok sem, összefogdostá és megfőzték őket a Néváról olvasztott jégben. A galambok leölését senki sem kifogásolta. A kutyák meg a macskák már problémásabbak voltak. Októberben hallottuk, hogy valaki megsütötte és négyfelé osztotta a családi ölebet vacsorára; jót röhögtünk rajta, és a fejünket ráztuk, mert nem hittük el, azon tűnődtünk, milyen íze lehet a sózott kutyának - só még volt, só meg akkor is volt, amikor már mindenből kifogytunk. Januárra aztán valóság lett ezekből a pletykákból. Akinek nem voltak összekötettései, már nem tudta táplálni a kedvencét, úgyhogy a kedvencek tápláltak minket."

Aztán persze a házikedvencek is elfogytak és jöttek a mai szemmel már elképzelhetetlennek tűnő "élelmek":

Badajev-sár: ez sima föld volt, amit a "lebombázott élelmiszerraktár aljáról kaparták össze, és át volt itatva megolvadt cukorral."

Könyvtári cukorka: "letépték a könyvek gerincét, lefejtették alóla a csirizt, felolvasztották, és szeletekké fagyasztották, utána meg papirosba csomagolták. Viaszíze volt, de a csirizben protein van, a protein pedig életben tart, úgyhogy a városból éppolyan sebesen tűntek el a könyvek, mint a galambok."

Ha találtak egy-egy valamit, ami tényleg ehető volt, azt csodaszámba ment és majdhogynem lakomát csaptak belőle:

"Vera talált valahol egy fél hagymát, és négybe vágta egy napraforgóolajjal megkent tányéron. Amikor a hagyma elfogyott, fejadagkenyérrel itattuk fel az olaj maradékát. A fejadagkenyérnek nem volt kenyéríze. Még csak ételíze se volt. Amikor a németek szétbombázták a Badajev-raktárakat, a városi pékek rögtönözni kényszerültek. Amit csak hozzá lehetett adni a recepthez anélkül, hogy megmérgeznék a lakosságot, azt hozzáadták a recepthez. Az egész város éhezett, senkinek se jutott elég ennivaló, a kenyeret mégis mindenki szidta: szidták a fűrészporízét, meg hogy mennyire megkeményedik a hidegben. Az embernek beletörött a foga. Még ma, amikor már azoknak az arcát is elfelejtettem, akiket szerettem, még ma is emlékszem annak a kenyérnek az ízére."

De volt, hogy már semmi nem maradt és akkor jött az, ami számunkra elképzelhetetlen, ami azon ismerőseim között, akik olvasták a könyvet, hatalmas megrökönyödést váltott ki, volt, aki rosszul is lett tőle.

(Figyelem, a nyugalom megzavarására okot adó rész következik!!)

Lev és Kolja a "tojásvadászat" közben halottakat talál egy nyírfaliget szélén. Ami nem is lenne különleges, hisz háború van, sokan meghaltak, de...

"Öt fehér holttest feküdt hason a fehér hóban. Téli holtak családja, a halott apa még mindig halott felesége kezét fogta, halott gyerekeik valamivel odébb hevertek. A hullák mellett két kopott bőrönd kinyitva: mindent elvittek belőlük, kivéve néhány törött képkeretet.

A ruhát és a cipőt is lehúzták róluk. A feneküket lenyesegették, mert az a legpuhább hús, abból a legkönnyebb pástétomot meg kolbászt készíteni. Nem tudtam, gépfegyvertűz, kés vagy akna végzett-e a családdal, német tüzérek-e vagy orosz kannibálok."

És ha már kannibálokról esett szó. Sajnos ez is előfordult. A két főhősünk is találkozik velük és látják azt, ami minden józan, épeszű embert éppúgy elborzasztana, mint őket:

"Olajlámpák világították meg a kis lakást, hosszú árnyékunk végigkúszott a falakon, a rongyos szőnyegeken, a sarokban álló szamováron, meg egy fehér lepedőn, ami a szoba túlsó végébe volt akasztva: azt gondoltam, ezel kerítik el a hálófülkét. Amikor az óriás becsukta az ajtót, a lepedő meglebbent, mint női szoknya a szélben. Mielőtt visszahullott volna, feltárult, ami mögötte volt: nem ágy, nem bútor, hanem nagy, fehér húsdarabok kampókon, amelyek egy fűtőcsőről lógtak láncon, s alattuk műanyag lapok fogták  fel a csöpögő levet. Talán egy fél másodpercig azt hittem, disznóhús, talán az agyam próbálta elhitetni a szememmel, hogy nem azt látom amit látok: egy megnyúzott női combot, egy gyermek bordakosarát, egy leszelt kart, amelynek kezéről hiányzott a gyűrűsujj."

Nyereményjáték

A Fumax kiadó által felajánlott két Tolvajok tele példány közül tiéd lehet az egyik, hogyha velünk játszol. A szokásos lájkolásokon túl egy kis vadászatra hívunk titeket. A könyv kulcsfontosságú eleme a tojás és a Húsvét is közeleg, így egy tojáskereső játékot találtunk ki számotokra. Minden egyes állomáson “elrejtettünk” egy tojást (valamelyik szó a tojás linkjére mutat), benne egy szóval. Keresd meg mind a nyolc tojást a benne lévő szavakkal és tedd össze azokat a megfelelő sorrendben! A könyvből egy idézetet fogsz kapni a szavak összerakása után. Ezt az idézetet kérjük, hogy írd be a rafflecopter dobozba. Ügyelj az írásjelekre is!

A postázás csak Magyarország területére érvényes!

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

03 /31 - Bibliothca Fummie

04 /01 - Nem harap a...

04 /02 - Deszy Könyvesblogja

04 /03 - Zakkant Olvas

04 /04 - Kelly Lupi olvas

04 /05 - Szilvamag Olvas

04 /06 - Roni Olvas

04 /07 - Könyvszeretet