Gabo Kiadó, 2020
312 oldal
Fordította: Gondáné Kaul Éva
Goodreads: 3,04
Besorolás: romantikus, YA, ifjúsági
Koroa fiatal királya még nem akar megállapodni egyetlen nő mellett – de aztán megismeri Hollis Brite-ot. Hollis a Keresken-kastélyban nőtt fel, és a többi nemesi származású lánnyal együtt abban reménykedik, hogy sikerül felhívnia magára a király figyelmét. Amikor Jameson király szerelmet vall neki, érthető örömmel és izgalommal fogadja az uralkodó közeledését.
De hamar rájön, hogy ez az új élet a különleges ajándékok és a kitüntetett figyelem mellett komoly elvárásokkal is jár. Hollis nem biztos abban, hogy meg tud felelni a királyi követelményeknek. Izoltánia királya látogatást készül tenni az országukban, és Hollis szeretné bebizonyítani Jamesonnak és önmagának, hogy rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket egy leendő királynétól elvárnak. De aztán találkozik egy izoltániai idegennel, akinek megvan az a titokzatos képessége, hogy a szívébe lát. Hollis rádöbben, hogy olyan jövőt kíván magának, amire addig gondolni sem mert.
Kiera Cass nagy kedvencemmé vált a Párválasztó sorozatával, így nem volt kétséges, ha új sorozata jön, akkor az mindenképpen érdekelni fog. Sajnos elég későn vettem észre az új könyveit, de ami késik, nem múlik, így a karácsonyi szünetben rávetettem magam az új sorozat első kötetére.
Az alaptörténet picit hasonlít a Párválasztó sorozatra, hiszen itt is van egy fiatal, jóképű, nagyhatalmú király, aki körül sürögnek-forognak a fiatal lányok. Persze itt nincs olyan versengő műsor, mint a másik sorozatban, itt csak simán minden létező fiatal szépségnek csapja a szelet a király és persze az összes lány abban reménykedik, hogy őt fogják választani.
Ez a "megtiszteltetés" végül Hollisra esik, a király egy "véletlen baleset" folytán felfigyel a fiatal, gyönyörű lányra és persze elkezd neki udvarolni. Hollis pedig a fellegekben jár, hiszen a rengeteg lány közül őt éri az a kegy, hogy királyné lehet. A király pedig már a lánykérés előtt minden módon jelzi a külvilág felé is, hogy a Hollis lesz a felesége. Megkapja a királynői lakosztályt, a hozzájuk érkező szomszédos király előtt is "feleségként" van bemutatva. Minden szép, minden jó, de természetesen nem minden tökéletes.
Egyrészt érkezik egy új család a királyságba és a középső fiú kék szeme... hát az teljesen megbabonázza Hollist.. másodjára pedig kiderül, hogy bár a király Hollis humorába és szókimondásába szeretett bele, de nem vár tőle többet, minthogy mosolyogjon, szép legyen és a közös gyermekeiket is már előre elígérgeti mindenfelé, ami eléggé megrémíszti a lányt. Vajon túl tudnak lépni ezeken a problémákon? Hollis képes kitartani a király mellett vagy elcsábítják azok a csodálatos kék szemek?
Nagy izgalommal vetettem bele magam az új történetbe, de őszinte leszek, nem igazán szerettem bele. A történet hasonlósága miatt sem tudok eltekinteni az összehasonlítgatástól és legnagyobb sajnálatomra nem ez a regény került ki belőle győztesen.
A történet háttere a már megszokott volt. Jóképű fiatal király kontra gyönyörű fiatal lány. Ez akár jól is elsülhetett volna, de amit én rettentően hiányoltam, az a kémia a szereplők között. Sem a király és Hollis között nem éreztem a kémiát, sem Hollis és a kékszemű fiú, Silas között. A királlyal még nem is volt gond, hiszen nyilvánvaló volt, hogy a főhősnőnk nem a király két szép szeméért akar feleségül menni hozzá, de Silas már más tészta volt. Miatta adott fel Hollis szinte mindent. És mégsem láttam, éreztem köztük semmilyen komolyabb vonzalmat. Na mindegy, ez egy bevezető kötet volt, én valahol tippelem, hogy az írónő hová akar kilyukadni, csak ez így nagyon fura kitérő volt.
Igazából bár ez romantikus történetnek van eladva, számomra a legérdekesebb szál mégis Hollis és az "ellenséges" király felesége, Valentina közti kapcsolat volt. Az egyikük már benne van a slamasztikában teljesen, hiszen egy rosszindulatú gonosz király felesége, aki semmi másra nem akarja használni, minthogy örökösöket szüljön, a másikuk pedig épp ennek a kapujában áll. Bár Jameson király messze nem olyan rossz, mint Izoltánia királya, de a lányok sorsa mégis nagyon hasonló lenne...Tetszett a lassan kialakuló barátságuk és kíváncsian várom, hogy mi fog ebből kisülni.
Ami számomra még rettentő fura volt, hogy ahhoz képest, hogy a király mennyire szerette Hollist és mindent megadott neki, mégis milyen lazán el tudta engedni és szinte azonnal beleszeretni egy másik lányba. Hipp-hopp.. ráadásul az se nagyon zavarta, hogy egy másik férfival megy el "úgyis visszajössz hozzám" - vagy valami hasonló volt a reakciója... Egy nagyhatalmú, SZERELMES uralkodótól azért többet várna az ember...
Hollis pedig gyönyörű. Pont. Kész. Nem okos, nincsenek nagyratörő vágyai, csak szép. Valamennyi karakterfejlődést láttam tőle, de még messze kevés, hogy egy szerethető főhősnő legyen. A barátnője még ennyit sem érdemel, azok után, ami tett. Maradjunk annyiban, hogy még barátnőnek se merném nevezni az ilyet.
Ami pozitívum, hogy a történet gördülékenyen halad, én nem éreztem benne sehol sem üresjáratot. Csak az érzelmek! Valahogy azok maradtak ki a történetből. Hiszen (elviekben) van benne hatalmas, sírontúli szerelem, bánat, izgalom, fájdalom, öröm - de ezek egyikét sem éreztem az olvasás közben.
Ahogy látni, számomra ez egy rettentő gyenge kezdés volt - főleg, ha összehasonlítjuk, hogy Kiera Cass milyen sorozatot tett már le az asztalra. Persze, kíváncsi vagyok a folytatásra, hiszen, ha nem is lett (számomra) kifejezett függővég a könyv befejezése, de azért maradtak nyitott szálak és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz Valentinával (igen, nem Hollis érdekel, hanem inkább Valentina...) és hogy bejön-e a tippem, hogy Hollis ki mellett köt ki.
Kedvenc karakter: az Eastoffe család
Szárnyalás: Hollis bátorsága
Mélyrepülés: a szerelmi szálak
Érzelmi mérce: romantikus a történet, de van benne a romantikán túl bánat is, nem kevés
Értékelés:
Borítóextra
Megmutatok Nektek pár borítót, amivel a külföldi kiadások jelentek meg
Szinte mindenki maradt az aranyszínű ruha koncepciónál és a legtöbb kiadás azt a borítót tartotta meg, ami a magyar kiadást is díszíti.
A holland, francia, német kiadás az alábbi borítóval jelent meg:
Ez a portugál kiadás borítója:
Ez a szépség a török kiadás borítóját díszíti:
És utoljára hagytam a két "kakukktojást", amelyek szinte teljes mértékben eltértek a fentiektől:
A perzsa kiadás borítója:
És a kínai kiadás borítója:
Nektek melyik tetszik a legjobban?
