November 20 és 22 között a Blogturné Klub három bloggere mutatja be Nektek Helena Silence: Ezüsthíd című regényét, Lena nem mindennapi, kissé hátborzongató történetét.
Az értékelések mellett extrákkal, interjúval és a már megszokott játékkal is készültünk, ahol három példányt nyerhettek meg a könyvből.
Könyvmolyképző Kiadó, 2014
552 oldal
Besorolás: thriller, fantasy
Lena Wall boldogsága nem tarthat örökké: Enigma biztonságából kilépve a veszélyekkel teli valóságban találja magát. Egy különleges erejű férfi felfigyel érző képességére, és minden lehetséges eszközzel megpróbálja megtörni az akaratát. Lena egyetlen menedéke az emlékei a családjáról és szerelméről, Alexről.
Vagy talán ezek sem.
Egy jeges folyóban tér magához megmagyarázhatatlan sérülésekkel, és teljes múltját, még saját nevét is elfelejtve. Egy szabadnapos nyomozó menti meg, aki új életét kínál neki, új barátokat, és még annál is többet.
Kialakulhat-e barátságból szerelem? Mi az összefüggés a véres, kegyetlen gyilkosságok között, amelyek Lena körül történnek? Vissza lehet-e kapni a múltat, vagy örökre elveszett?
Kínzó látomások és egy szenvedélyes szerelemről szóló álmai labirintusában Lenának újra meg kell találnia önmagát és az utat, amely az Ezüsthídon át Enigmába vezet.
Helena Silence nevével 2012-ben találkoztam először egy könyvbemutató kapcsán. Az akkori könyvéből (Enigma) egy rövid felolvasás alapján nehezen lehetett véleményt alkotni, hiszen a könyv fülszövege és a felolvasott részlet nem nagyon illett egymáshoz. Az előbbi egy könnyed YA történetet sugallt, míg a felolvasott rész inkább egy kemény pszichothriller benyomását keltette. A könyv végül is az előző kategóriába tartozott (legalábbis nálam) és hatalmas szerelem lett. Aztán egy kis idő múlva olvashattam a második rész első fejezetét is és ismét összezavarodtam. Milyen történet lesz ez egy ilyen kemény kezdés után? Hogyan fog kapcsolódni az első részhez? A választ pedig nem is olyan régen végül megkaptam, amikor elolvashattam az új könyvet.
A picit könnyedebb stílusú Enigmával szemben, az Ezüsthíd már túlnőtt egy ifjúsági regényen. A történet sokkal keményebb ennél, ez már nem két tini szerelméről szól, hanem annál jóval többről.
Főhősnőnk egyetemre, New Yorkba készül, otthagyva a gyönyörű környezetben fekvő Enigmát és a szeretteit. Azonban a "Nagy Alma" nem azt tartogatja a számára, amit várt és Lena hamarosan olyan helyzetbe kerül, amit nagyon kevesen élnének túl. Nehéz szavakkal leírni, hogy mi is történik a lánnyal, legyen annyi elég, hogy Helena bemutatja, hogy az embert néha csak egy hajszál választja el az állattól.
Főhősnőnk egyetemre, New Yorkba készül, otthagyva a gyönyörű környezetben fekvő Enigmát és a szeretteit. Azonban a "Nagy Alma" nem azt tartogatja a számára, amit várt és Lena hamarosan olyan helyzetbe kerül, amit nagyon kevesen élnének túl. Nehéz szavakkal leírni, hogy mi is történik a lánnyal, legyen annyi elég, hogy Helena bemutatja, hogy az embert néha csak egy hajszál választja el az állattól.
Lena csodával határos módon mégis megmenekül, de az agya a jótékony feledést választja arra, hogy a lány túlélhesse a történteket. Ez pedig egy teljesen új életbe vezeti őt, teljesen új környezetbe és a történet ezáltal egy kicsit könnyedebbé válik, mi pedig fellélegzünk, hiszen ami a lánnyal történt, az ugyanúgy minket is porig rombolt, mint Lenát. A gyógyulásban pedig nagy segítségére vannak az új barátai, akik szinte mind a kedvenc szereplőim közé kerültek.
Kezdve Theoval. A fiatal nyomozó lenne az a szereplő, akin "normál" esetben lazán átugranék, mert
tudjátok, hogy Lupi még mindig rosszfiú párti. De őt nem lehet nem észrevenni. Gondoskodó, imádnivaló, kedves, aranyos, mindent megtesz Lenáért - tudom, hogy ezek nagyon elcsépelt szavak, de ez THEO. Így nagy betűkkel. Helena elérte, hogy még Alexről is képes legyek megfeledkezni, ha Theoról olvashattam. Lenát pedig egyszerűen nem tudtam megérteni, hogy miért hezitál vele kapcsolatban? És persze a fiú családja is olyan vonzóerő, ami mellett nehéz csak úgy elmenni. Helena olyan szeretettel írt róluk, hogy szó szerint irigyeltem Lénát emiatt!
És persze ezek után néhány szót kell ejtenem a szerelmi szálról is. Régen voltam már ilyen nehéz helyzetben (Lenát pedig ne is említsük, mert neki aztán tényleg nem volt egyszerű dolga) a fiúk terén! Theo a mérleg egyik nyelve - és milyen nyelve!:), Alex pedig a másik. Őt már az előző részből megismerhettük, de itt egy újabb oldalát láttatja, amivel nem biztos, hogy akár Lenát, akár minket levesz a lábunkról. Persze sok minden történik és szerintem nem mondok valótlant, ha azt állítom, hogy nagyon sokáig nehéz eldönteni, hogy mi lesz a szerelmi szál végkifejlete:-).
Persze aki arra tippel, hogy egy kemény kezdet után egy csupa rózsaszín, romantikus történetet fogunk olvasni, az téved. Ahogy az első részben, úgy Helena itt is visszacsempészi a thriller vonalat újra és újra, mi pedig - bár tudjuk, hogy ki az elkövető - végig izgulhatunk, hogy mikor csap le újra és kire. Helenát személyesen is ismerem, de olvasás közben sokszor komolyan elgondolkodtam azon, hogy ez a csendes, aranyos, kedves lány hogyan képes ilyen borzalmas és véres részeket kitalálni és megírni?:-)
De látszott az is, hogy Helena mennyire szerette ezt a regényt, a világát és a szereplőit is. Amikor épp nem a kegyetlen részeinél jártam, akkor olyan békés és megnyugtató volt olvasni, hogy teljesen kikapcsolt, bármilyen nehéz is volt a napom - akár Colorado-ról beszélek, akár Theo szüleiről, akár azokról a részekről, amit Lena Theoval vagy a testvérével Gilivel töltött el. (Alex már más tészta, ott azért forrongtak az indulatok bőven:-).
Összességében nagyon szerettem ezt a könyvet és az Ezüsthíd tökéletes - és már felnőttebb - folytatása az Enigmának. Nem tudom, hogy melyik érzelem volt bennem erősebb az olvasás közben. A félelem, hogy mi fog történni a kedvenc szereplőimmel, vagy az izgalmam amiatt, hogy újra együtt láthassam őket? De persze kit kivel? Mert az se volt sokáig eldöntött tény:-).
Lena pedig felnőtt. Nem volt könnyű dolga, sok borzalom és tragédia kisérte az útja során, de örülök, hogy végig mellette lehettem.
Helena pedig ezzel a könyvvel számomra bebizonyította, hogy könnyedén megállná a helyét a thrillerek világában is. De talán épp ezért és a keményebb részek miatt mindenképpen 16 éven felülieknek ajánlanám a regény olvasását.
Beleolvasó:
Borító: Tetszik, elegáns, letisztult, bár én lehet, hogy egy picit "komorabb" színű tervet választottam volna. De szép, azt meg kell hagyni.
Kedvenc karakter: Lena, Alex, Theo, Zoé, Victor, Miranda és Gili (jó nagy lista tudom, de mind a szívemhez nőttek:-)
Szárnyalás: a szeretet, ami mindenen átsegít
Mélyrepülés: a történet eleje - elég sok idő kellett, mire túltettem magam rajta
Érzelmi mérce: mint egy hullámvasút, fájdalom, öröm, bánat, boldogság, mindez egy kötetbe gyúrva
Értékelés:
Blogturné extra - borítótervek
Ugyanúgy, ahogy az első részhez, ehhez is rengeteg rajongói terv készült. Én most párat mutatok csak nektek a teljesség igénye nélkül, de aki kíváncsi a többire is, az ITT megnézheti.
Ezek kerültek bele a végső fordulóba (a végleges borítót itt már nem mutatom, csak azokat, amelyek még esélyesek voltak):
És még egy pár, a rengeteg tervből:
Nyereményjáték:
A regény helyszíne az Egyesült Államok és egy fontos jelenete egy hídon játszódik. Ezért úgy döntöttünk, hogy a könyvhöz kapcsolódó nyereményjátékban amerikai hidakat kell felismernetek és a képek alapján beazonosított hidakat a raffle megfelelő mezőjébe kell beleírnotok.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, valamint ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol az e-mailben küldött értesítőre, akkor automatikusan új nyertest sorsolunk.
November 20 - Kelly Lupi olvas
November 21 - Media Addict
November 22 - Dreamworld