Bernard Pascuito: Romy Schneider utolsó élete

A Helikon Kiadó jelentette meg Bernard Pascuito: Romy Schneider utolsó élete című kiadványát. A szerző fókuszba helyezi az ikonikus színésznő utolsó évét, emellett végigköveti az életének minden fontos, sikeres, boldog vagy épp tragikus állomását, rengeteg információt közvetítve az izgalmas forgatásokról, rendezők, pályatársak, családtagok visszaemlékezései alapján. Kövesd végig a blogturné állomásait és a játék megfejtéséért cserébe megnyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Helikon Kiadó 2023

248 oldal

Fordította: N. Kiss Zsuzsa

Goodreads: 4,20

Besorolás: életrajz, sztárvilág

Romy Schneider fia, David 1981. július 5-én meghal. Ezzel kezdődik a színésznő számára a „szenvedés éve”, amely 1982. május 29-én bekövetkezett tragikus halálával ér véget. Miközben ezt a forgatásokkal és a velük járó vándorlásokkal teli szűk esztendőt vizsgálja, a szerző Romy egész életét, hivatását figyelemmel kíséri. Ott van a sikereknél és a kudarcoknál, összefüggéseket keresve a múlt és az utolsó életév között. Időt szentel a Sissi-jelenségnek, az Alain Delonhoz fűződő elsöprő szerelemnek, valamint a Claude Sautet filmrendezőhöz kötődő speciális viszonynak. Eddig nem ismert exkluzív nyilatkozatokat és a színésznő halálával kapcsolatos vallomásokat közöl megkerülhetetlen életrajzában, szívszorító képet festve a német-francia színésznőről.

 

Felcsillant a szemem, mikor értesültem erről a megjelenésről, ugyanis az európai filmes világ ikonjának tartom Romy Schneidert, régóta vágytam rá, hogy néhány újságcikknél többet olvassak az életéről. Két dolog jut eszébe egy átlagembernek róla, ő volt Sissi megformálója, amely szerep ugye erősen kötődik a magyar nézőkhöz. A Sissi filmeket számtalanszor adta már a tévé az elmúlt évtizedekben, kikerülhetetlen volt, és emlékszem, hogy mindenki, akit ismertem, tényleg imádta nézni.  A másik dolog ami bevésődött, az David fia tragikus halála, amely után pár hónappal ő is távozott az élők sorából. Van egy harmadik dolog is, erre inkább a lányok kapták fel annak idején a fejüket, közte és Alain Delon között ugyanis hatalmas szerelem tombolt, öt évig jegyesek is voltak, bár házasság nem lett belőle, később még többször filmeztek együtt.

A szerző Bernard Pascuito francia újságíró, aki főképp francia sportolók és szórakoztatóipari sztárok életéről ad ki könyveket, nem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy végigkövesse Romy életét, a vele kapcsolatban lévő emberek visszaemlékezéseit kutatva, sokszor saját anyagait is figyelembe véve. 

A könyv szerkezete hasonló a manapság divatos regényformátumhoz, két idősík váltakozik, az egyik az élete utolsó pár hónapjával foglalkozik, a gyermeke halálától Romy haláláig. A másik idősík pedig végigvezet az egész életén, a gyerekkorától kezdve, át a rengeteg filmforgatáson, élethelyzeten, míg végül összefutnak a szálak az utolsó éjszakán. Közben persze tematikusan is tagolt a könyv, mindenféle kitérők elhangzanak, magánélet, szakmai fejlődés és még sorolhatnám.

Őszintén szólva rám erőteljesen hatott ez az olvasmány. A szerző bemutatta, hogyan cseperedett fel Romy egy híres színészcsaládban, ami azzal járt, hogy gyakorlatilag a szülei sosem értek rá, később az apuka el is hagyta a családot, anyuka rengeteget dolgozott, így a kislány évekig bentlakásos iskolába is került. Mindig nagyon vágyott a szülei szeretetére, meg akart felelni az elvárásaiknak. Nagyon korán, már 15 évesen elkezdett filmezni, még nem is volt egészen felnőtt papíron, a Sissi sorozat révén óriási népszerűségre tett szert. Viszont ez a szerep rendesen be is skatulyázta, amiből mindenképp ki akart törni, úgyhogy Németországból Párizsba költözött, innen már egymást követték a filmek - és a szerelmek. 

Nos, nem szeretném elmesélni az egész könyvet, inkább csak arra térnék ki, rám mi volt nagy hatással. Természetesen nagyon szerettem a Delonnal töltött időszakot, ebből is azt a tényt, hogy barátok tudtak maradni a szakítás után, ami nyilván fájdalmas volt, de később az évek során újra és újra találkoztak, végül a halála után is Delon volt az első, aki megjelent az otthonában a híreket hallva, hogy segítsen a családnak. 

Romy rendkívül impulzív volt, gyakran döntött ösztönösen, a szívére hallgatva. Mindig vágyott a szülei, a szakma, a közönség elismerésére, és bár megkapta ezeket, mégis annyiszor volt bizonytalan. A magánéletben is borzasztóan meg akart felelni, a Harry Meyennel kötött házassága alatt csak kapkodtam a fejem, milyen változásokra volt képes. Sajnos nem volt ez nyom nélküli változás. Harrytől született a fia, az ő tragédiája borzalmas, ezt komolyan nem tudom hogy lehetett volna túlélni ép ésszel. Még évekkel a baleset előtt elváltak, aztán újra férjhez ment. A második férje a nála jóval fiatalabb Daniel Biasini, korábban az asszisztense volt, ez is egy óriási nagy szerelem, egy kislányuk is született, Sarah.  Sajnos Romy is, ahogy annyi sztár, nehezen viselte a nyomást, ezt a nagyfokú megfelelési kényszert, voltak alkohol és egyéb szerek miatti problémái. Virágnyelven ennyit erről, a könyvben bővebben részletezésre került ez a téma is. Az a rengetegszer összetört szív..., nehéz befogadni és megemészteni az életét.

Ennyi magánéleti boldogság és válság mellett, a könyv telis tele van korabeli filmes információkkal. Kitér szinte minden filmjére, bővebben vagy kevésbé, de a főbb filmjeivel kapcsolatban rengeteg az ismeretanyag. Kedvenc rendezők, kedvenc partnerek, mindenkinek volt Romyval kapcsolatban érdekes emléke, amit megosztott a szerzővel, illetve gondolom más forrásból is beleszőtte a filmekkel kapcsolatos anekdotákat. 

Hatalmas tisztelettel adózom a filmtörténet nagyságainak, akik megalapozták ezt a művészeti ágat. Romy a pályája során mára már ikonnak tekinthető színészekkel, rendezőkkel dolgozhatott, ő is teljesen megérdemelten közéjük tartozott.

Összességében nagyon sok újdonságot megtudtam ebből a kiadványból nemcsak Romyról, hanem a filmkészítés nagy korszakáról. Az biztos, hogy meghozta a kedvemet megnézni jópár említett filmet, főleg az Alain Delon-nal forgatottakat. A medencét már korábban láttam, de tuti megnézem újra.

A kiadványban mindössze azt hiányoltam, hogy egyetlen illusztráció sem kapott helyet. Tudom, hogy ez jelentősen megdrágította volna, de mégis pár képet azért szívesen csekkoltam volna az olvasás során. Az internet segítségével azért elég egyszerű volt utánanézni mindennek, például az IMDb-n  több száz kép van róla, szerepek, filmplakátok. 

Élmény volt ez a könyv, tisztelgés egy nagy kedvenc előtt.

(A szokásos értékelő séma nem illik ide, ezért most kihagyom, pontozás: 4,5)

Képek: Pinterest, Filmkatalógus, IMDb)

Ha megtetszett, ITT megrendelheted! 

 

Nyereményjáték

Természetesen Romy filmjeivel játszunk, ki kell találni a képek alapján a film címét, a megoldást pedig írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

 

a Rafflecopter giveaway

 

További állomások

08.20 Kelly és Lupi olvas

08.23 Szembetűnő

08.26 KönyvParfé

 

  

Csin Jung: Hős születik (A Sasíjász legendája #1)

A Blogturné Klub tagjai keleti utazást tettek a nemrég megjelent Hős születik című kötettel, ami a már Kínában rendkívül sikeres és kultikus A sasíjász legendája címet viselő sorozat első része. Sokan egyenesen a “kínai Gyűrűk Uraként” emlegetik Csin Jung fantáziavilágát, így minden BTK tag igazán kíváncsian vette kezébe a kötetet. Ha neked is felcsillant a szemed a fönt emlegetett mű miatt, vagy csak érdekelnek a harcművészeti fantasyk, tarts velünk a turné mind az öt állomásán és nyerj egy saját példányt!

Helikon, 2019

470 oldal

Fordította: Károlyi-Szalai Eszter

Goodreads: 4,12

Besorolás: fantasy, történelmi fikció

A 12–13. században a dzsürcsi Csin és a kínai Szung birodalom harcban áll. Tomboló Menny Kuo és Vasszívű Jang fogadott testvérek, és szívből gyűlölik az északi, dzsürcsi betolakodókat. Asszonyaik gyermeket várnak, a férfiak pedig megesküsznek, hogy gyermekeik egy életre összetartoznak majd.

Egy, a kormány embereivel vívott harc közben Tomboló Menny Kuo meghal, Vasszívű Jang pedig eltűnik. Kuo fia, Kuo Csing Mongóliába kerül, ahol Dzsingisz kán védőszárnyai alatt cseperedik fel. Kiváló íjász lesz, aki egyszer egy nyílvesszővel két sast is lelő – így lesz a neve Sasíjász. Bosszút akar állni apjáért, és fel akarja szabadítani hazáját a Csin birodalom igája alól. Jang Kang a Szung birodalom katonája, majd árulója lesz. A két fiú, akit szüleik testvéreknek szántak, egymással szemben találja magát.

A Sasíjász legendáját, a „kínai Gyűrűk Urát” eddig több mint 300 millióan olvasták világszerte, a regényciklusból számos mozifilm és tévésorozat készült.

Kínai Gyűrűk Ura? Több, mint 300 millióan olvasták? Akkor rossz nem lehet, ide nekem azonnal!

Így indultam neki ennek az abszolút gigantikus műnek, amelynek per pill az első része elérhető itthon magyarul.

A regény egy bevezetővel indul, amelyet az angol fordító írt a történethez, ami egy rövid kedvcsináló, egy bevezető, hogy meghozza a lelkesedésünket (ha még addig nem jött volna meg) a regényhez. Engem eléggé feltüzelt, hogy aztán a következő rész azonnal le is hűtsön:).

Hiszen utána jöttek a szereplők. Édes Jó Istenem! Itt éreztem először azt, hogy biztos, hogy el szeretném olvasni ezt a történetet? Hét oldalon keresztül olyan nevek jöttek velem szemben, mint például: Kétszeresen Aljas Fekete Szél, Páratlan Bölcsesség Láma, Lobszang Csóten rinpócse, Keleti Eretnek Patikus Huang vagy Csien Csing-csien, a Rettenthetetlen. Miután végigolvastam a neveket, a hozzájuk tartozó rövidke leírást, úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz, belevágok. Anno a Battle Royalt is túléltem - pedig ott 40 japán nevet kellett észben tartanom egyszerre, ez nem lehet rosszabb ilyen szempontból. És mennyire jól tettem! Egyrészt nem kellett végül annyi nevet megjegyeznem, másrészt pedig nagy könnyebbség volt, hogy sok névnek volt magyar fordítása is.

A történet középpontjában egy fogadás áll. Két gyermekkori jóbarát, akik annyira jóban vannak, hogy megesküsznek arra, hogy ha gyermekük születik, akkor vagy "vértestvérekké" vagy házastársakká válnak, szemtanúja lesz egy leszámolásnak, ám az egyik ellenfél életben marad, így a két férfiért - bár ártatlanok, visszajönnek a kormány emberei és megölik őket. Asszonyaik elmenekülnek és megszületik a két gyermek. A két gyermeket párfogásba veszi a taoista Csiu Csu-csi és a Dél Hét Különce harcos csapat és fogadást kötnek arra, hogy kinek a pártfogoltja lesz 18 év múlva a győztes. A dolog pikantériája az, hogy egyik sem tudja, hogy merre van a két gyermek, így először meg kell találniuk őket és utána rávenni arra, hogy tanuljanak tőlük harcművészetet...

Az első regény az egyik fiú sorsát öleli fel, Kuo Csingét, aki végül Mongóliában születik meg és egy véletlen folytán Temüdzsin (a későbbi Dzsingisz kán) kezei alá kerül és ott nő fel. Igazából ezt a részt szerettem a legjobban, érdekes volt belelátni ebbe a különleges világba, a harcokra, az intrikákra, a belharcokra, illetve, hogyan volt képes Temüdzsin összefogni (persze sok harc és vita árán) a mongol törzseket, hogy a világ egyik legnagyobb és legütőképesebb hadseregét hozza létre.

Amikor azonban nem a mongol pusztákon vándoroltunk, akkor Kína vendégei voltunk, megismerhettük a vidéki városok életét és természetesen a HARCMŰVÉSZETEKET. Ebből sosem volt elég, látszik, hogy az író jártas ebben a témában és mindenki, aki szintén űzi ennek a látványos sportnak bármely ágát, annak nagy öröm lesz ez a regény. Nekünk laikusoknak persze sokat nem fog mondani mondjuk egy "kutasd át a tengert, fejezd le a sárkányt" vagy egy "repülő főnix felébreszti a sárkányt" mozdulatsor, de biztosan lesz olyan, aki erre csak bólogatni fog, hogy igen, ide pont ez a mozdulat kellett. Ilyen látványos leírásokból kapunk eleget és egy pár ilyen után döbbentem rá, hogy akarom ezt a történetet filmvásznon is látni, hiszen ezek a mozdulatok valószínűleg, nekünk kívülállóknak látványban ezerszer többet mondana, mint így leírva.

Mindemellett természetesen kapunk jó pár szereplőt, jókat, rosszakat (nevekkel direkt nem riogatok senkit:), erkölcsi tanításokat, szerelmet, jó sok harcot, bosszúvágyat, öröknek tűnő barátságokat és izgalmakat bőven. Nehéz - egy-két résztől eltekintve - rájönni, hogy mi az, ami csak fikció, hiszen a történet nagyon sok része valós történelmi tényeken alapul és ebben a részben még nem nagyon találkozunk mágikus lényekkel sem. 

A történet pedig egy percre sem ül le. Ha van is benne egy-egy rövidebb átfogó rész, az csak azért kell, hogy egy nagyobb, harcos részt vezessen be. Az egész regény olyan, mint egy írott akciófilm, jó részt csak kapkodtam a fejem a sok harcos esemény láttán. 

A szereplők pedig - miután leülepedett, hogy ki kicsoda:))) egy ilyen típusú történethez vártan feketék vagy fehérek, nem sok olyan szereplőt láttam, aki nagy meglepetést okozott volna, de érdekes módon ez nem vált kárára a történetnek, sőt szerintem inkább hozzáadott.  

Összességében az elején kicsit féltem, hogy mit fogok én ebből megérteni - amikor is számomra már nyilvánvaló volt, hogy ez a regény nem egy "Gyűrűk ura" más ország tollbamondásában, hanem egy attól teljesen eltérő, de hasonlóan gigantikus mű. De kellemesen csalódtam, hiszen ez egy valódi  vuhszia, egy harcművészeti fantasy, harcos hősökkel és ugyanilyen, sőt néha náluk jobb harcművész ellenségekkel, akik végig mozgásban tartják a történetet, látványosan bemutatva ezt a számunkra sok mindenben ismeretlen és különleges világot.

Személy szerint nagyon várom a folytatást! (és biztos vagyok benne, hogy megkeresem vagy a filmet, vagy a tévésorozatot, mert mindegyik szereplőről és magáról a történetről is él bennem egy kép és kíváncsi vagyok, hogy ezt hogy sikerült filmvászonra vinni).

Borító: Nekem nagyon tetszik, figyelemfelkeltő, gyönyörű

Kedvenc karakter: Kuo Csing, Dzsingisz kán

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: van benne egy-két érzelmes rész, de nem ez a mérvadó benne

Értékelés:  

Nyereményjáték:

Mivel a teljes sorozat a harcművészetek körül forog, így a nyereményjáték során is ennél a témánál maradunk. A feladat nem más, mint megnevezni a rafflecopter megfelelő rublikájában a származási országát a megadott harcművészeti irányzatoknak.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Dzsúdó

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Július 22 - Könyv és más

Július 24 - Nem félünk a könyvektől

Július 26 - Ambivalentina

Július 30 - Kelly és Lupi olvas

Július 31 - Spirit Bliss Sárga könyves út

Boris Vian: Venyigeszú és a Plankton

A Helikon Kiadó Vian sorozatának második részét ajánljuk figyelmetekbe Venyigeszú és a Plankton címmel, melyet négy állomásos blogturné keretében mutatunk be. Az Alvilágjárókból megismert karakterek új kalandokba keverednek, meg kell küzdeniük a buliszervezés, a szerelem és a bürokrácia okozta nehézségekkel. Természetesen szokás szerint játszhattok is 3 példányért ebből a veszettül humoros történetből!

 

Helikon Kiadó 2014
276 oldal
Fordította: Bognár Róbert
Besorolás: 20.századi, humoros

A kiadó Vian-sorozatának második kötete, a Venyigeszú és a plankton egyfelől két, irigylésre méltó profizmussal megszervezett, fergetegesen erkölcstelen házibuli történetét kínálja az olvasóknak, másfelől pedig betekintést nyújt annak az agyalágyult bürokratákkal teli Hivatalnak a hétköznapjaiba, amelyet egy rövid időre az ifjú, friss mérnöki diplomás Boris Vian is kénytelen volt munkahelyéül elfogadni.
A regény szereplői – a szívderítően nimfomán lányok, a holt laza jampecek, a minden őrültségre kész zenészek, a szinte fájón röhejes aktakukacok, az inkontinens vadászblézer, az álnok Venyigeszú, az Alvilágjárókból már jól ismert Antiochio-Őrnagy páros és ez utóbbi jegyese, Óvadóc de la Petrence – valamennyien a szving lüktető ritmusától hajtva rohannak elkerülhetetlen végzetük felé.

„Boris, aki kortársai többségéhez hasonlóan igyekezett nem tudomást venni a tragikus valóságról, e struccpolitika kiegészítéseként a passzív ellenállás egy igencsak kellemes formáját választotta: csatlakozott a Franciaország (és különösen a francia ifjúság) erkölcsi megújulásának szükségességét hirdető Vichy-kormány bornírt prédikációra fittyet hányó, feltűnő, hóbortos ruhadarabokat viselő, a jazzt és főleg a szvinget szinte vallásos áhítattal imádó zazou-khoz (jampecok). Nem túlzás kijelenteni, hogy a németek által megszállt Franciaországban, ahol a túlbuzgó kollaboránsok még a germán félisteneknél is szigorúbban ítélték meg és el a jazzt, ezt az „erkölcstelen és értéktelen”, ráadásul „zsidó-néger-amerikai” zenét, a New Orleans-i stílus vagy a szving iránti rajongás – és főleg e zenei műfaj művelése – az ellenállás egy formája volt.”
Takács M. József

Örömmel tölt el, ha a Blogturné Klub olyan könyvek bemutatására is lehetőséget kap, amelyek kevéssé ismertek  a fiatalabb korosztály körében, pedig alapművek. A 20. századi európai irodalom

egyik kiemelkedő alakja Boris Vian, aki nem egyszerűen csak író volt, hanem igazi avantgárd művész, költő, zeneszerző, jazz-muzsikus, festő, mindezek mellett a matematikában is járatos volt, mérnöki diplomával rendelkezett. A Francia Szabványügyi Hivatalban kapott állást 1942-ben, itt bőven szerzett tapasztalatot a bürokrácia útvesztőiről, hozzávette saját fiatalkori  bulizós és csajozós élményeit, és megszületett első saját néven publikált regénye a Venyigeszú és a Plankton.

A regény úgy ránt magával,  mint egy hullámvasút, szürreális elemek vegyülnek a valós életből vett részletekkel, és mindent vastagon átitat a fanyar humor. Olyan nyelvi szójátékokkal találkoztam, amit őszintén szólva  első pillantásra fel sem fogtam, de aztán dőltem a nevetéstől. A szereplők nevei például félelmetesen jók,  Pharocq, Coporchaud, Loustalot, Pondreau Professzor, Besary stb. Mondjátok csak ki hangosan!

A történet Őrnagy házibuliján kezdődik, aminek apropóját az adja, hogy a főhős találkozhasson álmai nőjével, Óvadóccal. Persze hősünk és vendégei bevetnek minden praktikát, hogy levegyék a lábukról a jelen lévő hölgyeket, legyenek facérok, vagy foglaltak, minden esetre van megoldás. A buli annyira jól sikerül, hogy másnap reggel az Őrnagy minden vágya feleségül kérni Óvadócot, akinek a nagybácsijától kell megkérni a kezét. Pharocq Alfőmérnök viszont igen elfoglalt és kizárólag a Hivatalon keresztül lehet elérni. Az Őrnagy kiváló ötlettel áll elő, hivatalos beadvány segítségével próbál leendő apósa bizalmába férkőzni.

A regény karakterei felejthetetlenek, a szerző tulajdonképpen a saját baráti társaságát szerepelteti, tehát a szereplők az életéből vett emberek karikatúrái. A helyszínek, a zenekar, a Hivatal is mind valós élményeken alapul, és futólag említve felmerül néhány információ arról is, hogy épp a második világháború folyik Párizsban, jegyrendszer és megszállás. Olyan ügyesen teszi mellékessé a szerző ezeket a tényeket, hogy sikerül politikamentessé tenni az írást. Van annál több irónia és végletesség a szereplők és helyzetek paródiáiban.  Nagyon fontos szerepet játszik a regényben a zene, rengeteg a zenei utalás, dalcímek, melyek persze mind valamilyen konkrét üzenetet közvetítenek.

A könyv esztétikailag is egy élmény, jó volt kézbe venni a keménykötéses, átlagosnál kisebb méretű könyvecskét, ideális betűmérettel.

Összességében nagyon ajánlom a könyvet minden fiatalnak és idősebbnek, egy egészen különleges írásmódot fedezhettek fel és biztos vagyok benne, hogy velem együtt vadászni fogtok újabb Vian regényekre!

Borító: Mátai és Végh Kreatív Műhely munkája.

Kedvenc karakter: Őrnagy és Venyigeszú

Szárnyalás: Házibulik és a csajozási technikák

Mélyrepülés:  -

Érzéki mérce: Nem ezen van a hangsúly, de vannak érdekes pillanatok.

Értékelés:

Nyereményjáték

Nincs más dolgotok, mint utána nézni, mi volt a Helikon Kiadó Vian sorozatának első kötete? A könyv címét kérjük beírni a rafflecopter doboz első sorába. 3 példány kerül kisorsolásra a könyvből, melyet kizárólag magyarországi címre tud postázni a kiadó.

a Rafflecopter giveaway
Résztvevő blogok:
Kelly Lupi olvas
Könyvszeretet
Könyvgalaxis
Bibliotheca Fummie