Holly Webb nevét már sokan ismerhetik azok közül, akik kedvelik a bájos,
állatos történeteket. Az írónő legújabb, A vidrák éneke című kötetében a folyó
állataié a főszerep, akiket hatalmas veszély fenyeget egy óriási árhullám
formájában. Vajon a kis állatok képesek lesznek felfedezni magukban azt az
erőt, amivel megmenthetik családjukat és népüket? Kiderül, ha velünk tartotok
a blogturné hat állomásán keresztül, és ha nektek kedvez a szerencse,
megnyerhetitek a Manó Könyvek által felajánlott példányt!
240 oldal
Fordította: Balázs Imre József
Goodreads: 4,14
Besorolás: middle-grade
A folyó lakói veszélyben vannak. Hatalmas árhullám fenyegeti a hódok,
vidrák, pockok, menyétek, a nádasban fészkelő madarak, minden apró és
nagyobb élőlény otthonát. Félő, hogy a hatalmas víztömeg még a Sötét
Tavasznál is több áldozatot szed majd.
Sás, az ifjú vidrakölyök ezért vakmerő, hősies küldetése indul: fel kell
kutatnia rég elveszett nővérét, és haza kell őt vinnie, hogy közös énekükkel
kiengeszteljék a tomboló folyót. De vajon megtalálja egyáltalán? És ha igen,
képesek lesznek időben hazaúszni az egyre gyorsuló árral szemben?
A vidrák éneke egy kalandos utazás története, amelyben a főhősöknek
számtalan akadályt és előítéletet kell legyőzniük, és amelyben a felnőttek
rájönnek, hogy igenis érdemes hallgatni a gyerekekre!
Őszinte leszek, nem sűrűn olvasok már middle-grade könyveket, ezeknél picit már komolyabb témára és történetre vágyom. Valahogyan mégis sikerült belekavarodnom ebbe a turnéba, amit utólag mondva már nem nagyon bánok, hiszen a vidrákat is nagyon szeretem és történet is nagyon megfogott.
A történetnek két főhőse van, Sás és Bársony. Sás egy vidrafiú és a helyi vidrahajlék örököseként nagy teher nyomja a vállát. Semmi kedve nincs főnökké válni, a többi vidrához képest nem is annyira erős és ügyes, a többiek zrikálják is eleget. Bársony pedig a vidráktól nem túl messze lévő hódvárban él az apjával, aki a hódok között nagyon híres építőmesternek számít. Bársony kilóg a sorból, hiszen nem erősek a fogai, nem képes farönköket farigcsálni, fákat cipelni a vízben, de a többiek elnézik neki ezt az apja miatt. Egy nap azonban baleset történik, a hódok mind azonnal Bársonyt teszik felelőssé, aki úgy dönt, hogy elhagyja a hódvárat, mert nem érzi magát közéjük valónak. Sás is útra kel, hiszen egy kóborlása során találkozik egy hattyúval, aki nagyon furcsa dolgot oszt meg vele és a vidrafiú úgy dönt, hogy utánajár a dolognak, egyrészt, mert a hattyú története fájó dolgokat szakít fel benne, másrészt pedig szeretné az édesanyja és a többiek elismerését kivívni.
És hogy a két főszereplőnk hogyan keresztezi egymás útját és hogyan függ össze a sorsuk? Hát ahhoz el kell olvasnotok ezt a könyvet.
Abban a hitben voltam, hogy majd egy nagyon cuki és kedves gyerekmesét fogok olvasni rettentő hősies vidrákról. Ez nem teljesen így történt, hiszen ez nem kifejezetten gyermekmese, mert rengeteg minden érint, amit sokkal összetettebb, mint amire az ember egy middle-grade könyvnél gondol. Kirekesztés, meg nem értés.. ezek mind olyan dolgok, amelyek felnőtt dolgoknak tűnnek, holott a gyerekek ugyanúgy találkozhatnak ezzel. De épp ezért mondanám azt, hogy inkább annak a korosztálynak való ez a könyv, aki már érti, hogy mi is történik a főhőseinkkel, átérzik a problémáikat, félelmeiket és gondjaikat.
Ettől függetlenül a cselekmény maga nem túl bonyolult, érthető a kisebbeknek is, bár egy picivel több párbeszédet el tudtam volna viselni a sok elbeszélés mellett.
Ami számomra picit fura volt, az a mese és a valóság kettőssége. Hogy mit értek ezalatt? Mancsukkal, nyelvükkel tisztogatták magukat, de mellette könyvet olvastak és ágyban aludtak. Nekem ez olyan fura kombináció volt, vagy az egyiket vagy a másikat tudtam volna inkább elképzelni.
Ami viszont nagyon megfogott, azok a könyv illusztrációi. Gyönyörű, az adott részhez tökéletesen illő és megfelelő hangulatot adó, fekete-fehér rajzok gazdagítják a történetet. (a borító pedig már csak ráadás erre az egészre).
És a történet vége? Az ember azt hinné, hogy egy egyszerű, boldog befejezést ad a szerző egy ilyen gyerekeknek írt könyvben. De nem. Egy sokkal reálisabb, elgondolkodtató véget kap ez a történet és ez így jó.
Összességében nagyon élveztem ezt a történetet és ajánlom a könyvet mindenkinek, aki szereti az állatos történeteket, illetve akik szeretnének egy nagyon kedves mesét olvasni a családról és az összetartozásról.
Borító: Látványos, nagyon szép, illik a történethez nagyon
Kedvenc karakter: Sás és Bársony
Szárnyalás: a történet
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: kicsit szomorkás, de azért reményteli
Ha megtetszett,
ITT
megrendelheted!
Nyereményjáték:
Mostani nyereményjátékunkban a Manó Könyvek további köteteinek nyomába eredünk!
Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv
címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
“Mi is lehet veszélyesebb, mint három tizenéves egy vendéglő
teraszán!”
A blogturné további állomásai:
Május 16 - Könyv és másMájus 18 - Szembetűnő
Május 20 - Milyen könyvet olvassak?
Május 22 - Kelly és Lupi olvas
Május 24 - Csak olvass!
Május 26 - Dreamworld