KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: IPC. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: IPC. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. július 26., péntek

Paige Toon: Daisy nyomában

I.P.C. Könyvek Kft
486 oldal
Goodreads: 4,14
Fordította: Kelecsényi Ágnes és Kelecsényi-Petit Éva
Besorolás: chick lit, romantikus

Az összetört szívű, ám kalandvágyó, huszonhat éves Daisy egy napon maga mögött hagyja Amerikát, és egy Forma-1-es csapathoz szegődik, hogy hoszteszként velük tartson kontinensről kontinensre. A száguldó cirkusz nyüzsgésében, az utazások, a lenyűgöző helyszínek, az izgalmas versenyek és fergetes bulik világában a szerelemre is rátalál. A reggelijüket felszolgáló lány ugyanis az istálló mindkét rivális versenyzőjének szívét rabul ejti. Nemcsak álmai férfija, a sármos, szőke - ám foglalt - Will kerül hozzá egyre közelebb, de Luis a macsó brazil sztárpilóta sem közömbös iránta. Bár érzései mást és mást sugallnak, Daisy kénytelen két jóképű férfival is flörtölni...

Az egyik nagyon jó barátnőm, Lizzyke körülbelül két éve próbál rávenni arra, hogy olvassam el ezt a könyvet. A végén már kölcsön is adta, csak hogy biztos legyen benne, hogy elolvasom, de így sem járt sikerrel. Szegény könyvet pakoltam jobbra-balra, de mindig találtam valami mást, ami jobban izgatott. Aztán valahogy besokalltam a sok fantasy, alakváltó, különleges könyvre és valami egyszerűbb történetre vágytam. És akkor pillantottam meg a polcomon már egy éve ott árválkodó könyvet. Levettem, elolvastam az első oldalt és úgy döntöttem, hogy igen, nekem most pont ez a könyv kell.
A történet tényleg nem túl bonyolult és minden téren követi a megszokott kliséket. Adva vagyon egy lány, két fiú, ebből kifolyólag szinte automatikusan következik egy szerelmi háromszög és onnantól bonyolódik a történet. Mindez csak abban különbözik a többi hasonló regénytől, hogy más a világ, amibe belehelyezi az írónő. És épp ez a világ az, ami különlegessé teszi. Őszintén bevallom, engem nem túlzottan köt le a Forma-1 világa. Bár egy barátnőm miatt, aki hatalmas F1 rajongó, nagyjából képben vagyok a csapatokkal, talán még 4-5 pilóta nevét is fel tudom sorolni (Kla sajnálom, hogy ennél több tényleg nem ragadt rám:-), de körülbelül ennyi az össz-vissz tudásom. Ez a történet viszont pont ebben a világba kalauzol el. Az írónő, figyelve arra, hogy az olvasóközönség valószínűleg laikus, pont annyi információt oszt meg velünk erről a "száguldó cirkuszról", amennyi még az ilyen hozzá nem értőnek is érdekessé teszi a történetet. Nincsenek benne versenyautók műszaki és lóerő adatai, csak az emberi oldalával foglalkozik. Látszik az egész történeten, hogy Paige számára nem ismeretlen ez a világ, és ahogy a köszönetnyilvánításban és a fülszövegnél is írja, kiderül, hogy miért. Egyrészt az édesapja autóversenyző volt,  így ebben a világban nőtt fel, másrészt pedig szakmabeli segítette a regény megírásában. Ettől függetlenül kerültek bele így is olyan bakik a történetbe, ami még nekem is szemet szúrt (a nagy rajongó barátnőmről szót se merek ejteni, mert ő - bár neki is tetszett a történet - egy fél napig tudná sorolni benne a hibákat:-). Ilyen volt például, hogy a történetben szinte minden este buliznak. Keményen. Hajnalig. A szerelők is. És a PILÓTÁK is. Az időmérő edzés és a futamok előtt is. A "jófiú" Will még talán nem is annyira, de Luis szinte folyamatosan. És még így is szinte tökéletesen teljesítenek a pályán. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ezt bármilyen csapat megengedné magának. De az írónő be is vallja, hogy "Úgy döntöttem, hogy megengedhetek magamnak némi művészi szabadságot, így bárminemű tévedés száz százalékosan, tökéletesen tudatos". Én örültem volna, ha kevesebb szabadságot enged meg magának - talán úgy hihetőbbek maradtak volna az F-1-re vonatkozó részek is:-).
A történet ettől függetlenül érdekes volt, izgalmas volt "belelátni" a csapatok és a versenyek világába. Hogy a versenyzők és az őket kiszolgáló személyzet abban a 7-8 hónapban, ameddig tart az idény, addig - hiába a fényüző hotelek és gyönyörű városok - úgy élnek, mint egy vándorcirkusz, néha azt sem tudják, hogy hol ébrednek fel és hogy a csillogás és a hírnév mögött azért elég kemény munka folyik.(már amikor nem buliznak:-).
A szereplők közül természetesen ki kell emelnem a három főszereplőt. Daisy egy huszonéves fiatal lány, akiről tudjuk, hogy valami nem stimmel vele, de az írónő csak nagyon lassan, apránként adagolva meséli el, hogy mi is ez a probléma. Nehéz a lányról írnom, mert egyrészről voltak szimpatikus és teljesen hétköznapi, emberi, NŐI pillanatai, amikor nagyon kedveltem, együttéreztem vele, máskor viszont a viselkedésével nem egy 26 éves lány benyomását keltette - inkább egy tizenévesét - olyankor rá tudtam volna kiabálni, hogy "helló, neked ennél már egy kicsit érettebben kellene viselkedned!!"
És ott van Will. A "jófiú". Bár igaz, hogy a jófiúkat eleve kevésbé kedvelem a regényekben:-), de itt az írónő még rá tudott tenni egy lapáttal úgy, hogy Will annyira tökéletes lett, hogy egyáltalán nem hozott ki belőlem semmilyen érzelmet. Se rosszat, se jót. Még azzal sem tudott segíteni ezen, hogy ő is kapott egy nem túl egyszerű családi hátteret...
A végére hagytam Luis-t. Ő viszont mindent vitt nálam. Humoros, szarkasztikus, kellően forrófejű, nagykanállal habzsolja az életet és mindez veszélyes jóképűséggel párosul. De a családja szent és sérthetetlen és ezt imádtam benne. Számomra - bár Daisy volt a főszereplő - Luis vitte a hátán az egész történetet.
A mellékszereplők közül meg kell említenem Daisy olasz nagymamáját, Nonnát, aki lelkesen pátyolgatta a nem túl egyszerű unokáját és a hozzá tartozó srácokat is, amikor szükség volt rá.
És nem hagyhatom ki a szerelmi szálat sem. Az első dolog, ami szúrta a szememet: nem kezdünk ki olyan férfival, akinek barátnője van, ráadásul a kapcsolatuk komoly. Ez alap. Ha még ezt el is tudtam volna nézni Daisynek, akkor sem értettem, hogy miért kapálózik ennyire Will után, hisz semmilyen kémiát nem éreztem köztük. Viszont ott volt Luis. Közte és Daisy között még  akkor is izzott a levegő, ha "csak" beszélgettek - hogy mást ne is említsek:-). De persze ezt csak Daisy nem vette észre...

Összességében mi a véleményem a regényről? Egy könnyed nyári olvasmány, strandra, nyaralásra tökéletes. Ajánlom azoknak, akik kíváncsiak a Forma-1 világára, de anélkül, hogy elvesznének a számunkra nem mindig érthető részletekben:-) és akik nem menekülnek világgá a szerelmi háromszögektől.

Borító: Nekem tetszik. Teljesen a könyv hangulatához illik. Sokkal jobb, mint a jobbra lévő eredeti.

Kedvenc karakter: Luis

Szárnyalás: Még ha csak futólag is, de szerepelt benne a Magyar Nagydíj:-)

Mélyrepülés: A Brit Nagydíj

Érzéki mérce: 16 éven felülieknek ajánlanám.

Értékelés: igazából 3,5 és 4 pillangó között vaciláltam sokáig, de mivel a hibái ellenére is végig lekötött, a kategóriájában szórakoztató volt és mert rettenetesen jó szívem van:-), ezért a végeredmény:


2013. április 2., kedd

Rebecca Hamilton: Az Öröklétű - The Forever Girl

IPC Mirror 2013
416 oldal
Goodreads: 3,87
Besorolás: paranormális

A wicca Sophia Parsons egy Sziklás-hegységben fekvő kisvárosban él. A közösség kitaszítottjaként tengeti mindennapjait: az emberek kerülik, mert kapcsolatot feltételeznek közte és néhány megoldatlan gyilkossági ügy között. Sophia egyetlen vágya, hogy megszabaduljon a fejében duruzsoló zajtól. Ennek érdekében ártatlan bűbájhoz folyamodik, és elvégzi vallása egyik szertartását, aminek következtében az alapzaj suttogó hangokká változik. Amikor már végképp úgy véli, hogy kezd elmenni az esze, őrületéhez különös társak szegődnek, akik ráadásul veszélyesek. Az egyikük Charles, akibe Sophia maradék józansága ellenére beleszeret. A férfinak köszönhetően egy sokkal rejtélyesebb valóság tárul fel előtte, mint amiben valaha hinni mert. Ebben a világban a túlélés érdekében tilos kérdéseket feltenni, és illik kitérni a halhatatlanok útjából. Ám ő már réges-régen átlépte a határt.

Ennek a könyvnek az értékeléséhez rendhagyó bejegyzést vagyok kénytelen készíteni. Az első rész azoknak szól, akik még nem olvasták a Twilight  sorozatot, a VA-t és a TVD-t.
A bejegyzés második részét erősebb idegzetűeknek ajánlom.

A fenti fülszöveg és a gyönyörű borító miatt fokozott érdeklődéssel vettem a kezembe a könyvet. Az írónő stílusa magával ragadó, a leírásait választékos nyelvezettel teszi élővé, a mondatok gördülékenyek,  könnyű elképzelni a jeleneteket. Az írásmód E/1, tehát azonnal a főszereplő bőrébe bújva léphetünk bele a cselekménybe. Az egész paranormális világ ismeretlen Sophia számára, hiszen eddig csak a saját maga által felvett wicca vallás/életmód kapcsán kötődött a Föld elemeihez, csakis fehér mágia segítségével. A történetben a szerző remekül megoldotta a világfelépítés  ismertetését azzal, hogy Sophia lépésről lépésre ismeri meg azt az olvasóval együtt, jegyzeteket is készít, kis összefoglalókat, így kellőképp rögzülnek az alapok. Ha valami az erőssége ennek a könyvnek, akkor az tényleg a világfelépítés, amit egész eredetinek találtam. Legalábbis nagyvonalakban. Azt biztosan, hogy ebben a könyvben crournak hívják a vámpírszerű lényeket, ők földelementálok. Sztrigojnak nevezi az alakváltókat, akik mint vízelementálok vannak jelen a Földön. Az Univerzum létrehozta az elementálok tanácsát, ez a Maltorim, ők hozzák a törvényeket. 
Rebecca Hamilton
Sophia tehát kutatja a múltját, miért nevezik őt öröklétűnek, miért hallja a hangokat a fejében, miért üldözik és kik.  A karakterben tetszett, hogy aprólékosan mindenről tudni akar. Ez egy lassú kibontakozás, sokkal szimpatikusabb, mint azonnal minden titkok tudójává válni. 22 éves a karakter, fősulit végzett, de pasik terén abszolút tapasztalatlan. Persze természetes, hogy ebben a történetben is jelen van a szerelmi szál. Charles egy alakváltó, aki megmenti őt egy veszélyes helyzetben, és a továbbiakban is a segítségére lesz. Ő egy nagyon klassz pasi, és a vonzalom kölcsönös, hiszen lassan kialakul köztük a bizalom, mindkettőjüknek szüksége van valakire, akinek a társaságában önmaguk lehetnek. Ez azonban kevés a közös jövőhöz, mivel Charles hallhatatlan is lehet, és az akar lenni, mivel erősen kötődik szintén halhatatlan szüleihez. 
A szerző aprólékos, remek kutatómunkát végzett a boszorkányok történelmével kapcsolatban, a salemi boszorkányperekig visszamenőleg. Vannak visszaemlékezős fejezetek, amik egészen élvezetesre sikerültek. Egyébként az egész könyvre jellemző az időnkénti mitológiai-történelmi elemek beszúrása, amiket a magyar szerkesztő lábjegyzetben mindig megmagyaráz. 
Nagyon élveztem olvasni a főszereplő wiccás varázslatait, rituáléit, melyek nem voltak szigorú szabályok szerintiek, sokkal inkább személyesek, a belső lélek egyensúlyra való törekvésének megnyilvánulásai.  Erre valósággal ki voltam éhezve személy szerint.
Nem lehet elmenni szó nélkül néhány olyan hiba mellett, ami nem a poszt második részét érinti, és feltétlenül megemlítendő.
Nem egyszer előfordul a könyvben "időugrás". Természetesen nem időutazásra gondolok. Olyan jeleneteknél telik el több aztán még több idő, ami magyarázatra szorulna, vagy az olvasó várná a szereplők reakcióit. Olyan is előfordul, hogy pillanatok alatt besötétedik. Nem a felhőktől.
Felbukkan például egy fénykép a történetben, az 1600-as évekből. Mi van??? Ezzel magyarázza a szerző: A természetfeletti technika mindig jóval megelőzi az emberekét. Ja.
Nem voltak igazán jól felépítve a mellékszereplők. Rengetegen voltak, ahogy a köréjük szánt információ is sok, túl sok. Sophia mindkét barátnője furcsa volt, ellentmondásokkal, érdekes reakciókkal. Az egész történetre jellemző ez: a kevesebb több lett volna.
Összességében mindenképpen hozott újat a történet számomra, imádtam a wiccás varázslatokat és a boszorkányos visszaemlékezéseket, mindezzel együtt nem tudott magába szippantani, mégpedig a bejegyzés következő része miatt.
Ha sikerült felkeltenem az érdeklődésedet, olvasd el a könyvet, bízom benne, hogy tetszeni fog. 
Ha viszont utálod a plagizálást, felejtsd el! 

Második rész (SPOILERES)

Nagyon akartam szeretni a könyvet, jól is indult, örömmel vetettem bele magam ebbe a teljesen újnak tűnő világba. Aztán ahogy lapoztam és lapoztam, egyre több olyan elem jött elő, amitől rángatózni kezdett a szemöldököm. A könyv lassan inkább unalmassá vált, nem éreztem mi is a motiváció, nem tudtam azonosulni a főszereplővel, egyszerűen kívülálló maradtam.  
Ezek a felbukkanó ismerős elemek a TS, VA, TVD könyvek, illetve filmek kicsippentett részletei.
Természetesen nem az zavar, hogy vámpírszerű lények, alakváltók szerepelnek a könyvben, hívhatjuk őket akár sztrigojoknak vagy cruoroknak. Bár a sztrigoj szó nem épp eredeti.

Eredeti borító
- a lánynak nincs aurája - ezzel felhívja magára a cruorok figyelmét. Charles képessége, hogy tud olvasni az aurában. Pont Sophiának nincs olyanja.
- a cruorok hatni tudnak az érzelmi állapotra - (mint Jasper képessége a TS-ből)
- Charles állati vért iszik, pedig az embervér erősebbé tenné - szerepel egy jelenet, amikor Sophia/Elena a saját vérével erősíti meg
- a sebesült Sophia iszik a cruor véréből, hamarabb gyógyul, ez rendben van, de le is nyálazzák a sebét, így még jobban gyógyul
- tánc (!!!!) közben Charles átöleli Sophia csípőjét, akin zúzódások maradnak az ujjai nyomán - (BD 1 nászéjszaka után)
- még alig alakult ki a vonzódás Sophia és Charles között, a lány már az öregedésen problémázik. Ő öregedni fog, Charles meg nem. Jaj. (TS)
- Árnyak Könyve - mi más?
- az egyik szereplő emlékeit törlik (TVD)
- kávézóban vannak:
"Az új pincérlányok egyike, Tina odasétált. Sötét hajú, csupa csípő csaj, lapos  pocival. Az étkezdében mindenki - vendég és alkalmazott egyaránt - imádta. Jeges vizet  szervírozott két hosszúkás szívószállal. - Tudjátok már mit akartok?
Igazából nem minket kérdezett. Csat őt. Charles felém biccentett a fejével. - Hölgyeké az elsőbbség.
Tina válla megereszkedett, ahogy felém fordult. - Nos?...........
........ - Szóljatok, ha még valamire szükségetek van. - Várakozón tovább ácsorgott, és Charlesra bámult, akit elfoglalt a kávé kavargatása.
- Ez minden - szóltam. - Köszi.
Ő továbbra is Charlest stírölte, mosolyogva. - Biztos?
Mire végül ő is felnézett. - Ez elég lesz, köszönjük szépen.
Tina összeráncolta a homlokát, és elindult vissza a konyhába."   - NO COMMENT
- Charles közli Sophiával, hogy nem tudja távol tartani magát tőle, hiába nem helyes...
Folytathatnám, de azt hiszem ennyi is elég, hogy lásd mire gondolok. Hiába tetszene a könyv, ha tele van lopással. Ezért lett a négy pillangóból kettő.


Borító:  Gyönyörű, bár nem az eredeti.
 
Kedvenc karakter: Nem volt.

Szárnyalás: Wicca varázslatok és a salemi boszorkányos visszaemlékezés

Mélyrepülés:  Charles átváltozás bemutatója a lánynak:  mókussá változik.

Érzéki mérce:  Lassan építkező kapcsolat, bár nem éreztem egy felnőtt könyvben indokoltnak ezt a hosszú várakozást, és végül kapunk egy egészen jó érzéki jelenetet is. (majdnem ért egy pillangót)


Értékelés:

 

Rendszeres olvasók