Kedvenc nagyszájú zsoldosunk (nem, nem Deadpool), Kate *tökös mágiahasználó* Daniels végre visszatér a hazai könyvespolcokra. A Blogturné Klub 6 bloggere pedig 2017. november 20-tól 2017. november 25-ig bemutatja, hogy miért is ez az egyik legjobb könyv a sorozatban A turné végén pedig három ügyes és szerencsés nyertes egy-egy ‘Magic Burns – Perzselő mágia’ példánnyal lesz gazdagabb.
Könyvmolyképző Kiadó, 2017
350 oldal
Fordította: Mergl-Kovács Bernadett
Goodreads: 4,33
Besorolás: urban fantasy
Atlantában elszabadulnak az indulatok és felforrósodik a hangulat…
Kate Daniels zsoldosként a balul elsült mágiahasználat romjait takarítja el, ezért ha valaki, ő aztán pontosan tudja, hogy Atlantában úgy változik a paranormális energiahullám, mint az apály és a dagály. Azonban a hétévente egyszer jelentkező hatalmas mágiakitöréskor a varázsnak semmi sem szabhat határt. Amikor Kate-et felkérik, hogy szerezze vissza a Falka ellopott térképeit, hamar rá kell jönnie, hogy sokkal több forog kockán, mivel ez csak az első lépést két, az újjászületésben reménykedő istenség ádáz küzdelmében.
Ha Kate-nek nem sikerül elhárítania a véres összecsapást, az a város pusztulásához vezethet…
A sorozat első része annyira régen jött ki, hogy amikor megkaptuk a listát a leendő turnés könyvekről, először fel se figyeltem erre a könyvre. Andi jelezte a rá jellemző finomsággal:), hogy nem ártana, ha jelentkeznék a turnéra, mert ez mégiscsak Kate Daniels és nem maradhatok ki belőle.
Őszinte leszek, először újra akartam olvasni az első rész értékeléseit, hogy nagyjából sejtésem legyen, hogy mibe is keveredem bele újra, de végül úgy döntöttem, hogy nem, ha tényleg jó volt az első rész, akkor pár oldal után tudni fogom, hogy ki kicsoda és könnyedén felveszem a történet fonalát. És pontosan ez is történt.
Kate továbbra is a technika és a mágia uralta Atlantában él és dolgozik zsoldosként. Feladata bőven van, hiszen ebben az emberek, alakváltók és mindenféle egyéb lények által benépesített világban azért mindig akad valami balhé. Ráadásul lassan közeledik az a bizonyos hetedik év, amikor a mágia annyira felerősödik, hogy belőle táplálkozó lények hatalma is jócskán megnő és valami, ami nagyon erős és gonosz, próbál átjutni az emberek világába a mágia segítségével. Természetesen ki más, mint Kate fedezi ezt fel és próbálja kinyomozni, hogyan is lehetne megállítani ezt a lényt. Persze jóval több minden történik a regényben, mint egy sima nyomozás, de nem szeretnék semmi mást a történet rovására pluszban elmesélni.
Amennyire az első könyvben elvesztem ebben a világban, most annyira ismerősként üdvözölt. Erre a részre már minden a helyére került, pedig az írópáros ismételten megpróbált behúzni a csőbe. Az alapvilágot már nagyjából ismerjük, erre most belekevertek egy kevés?? kelta mitológiát, annak az összes létező jószándékú és kevésbé jószándékú lényével együtt. De kedves írók, ezt az akadályt már csont nélkül átvittem, bár biztos vagyok benne, hogy tudnátok olyat kérdezni, amire csak hosszú hallgatás és pislogás lenne a válaszom:).
Az alapvilág azonban még mindig kemény és véres. Nem is tudom, hogy melyik kasztba, fajba szeretnék leginkább tartozni, bár még mindig az alakváltók állnak hozzám a legközelebb. Továbbra is imádom az összetartásukat, a bajtársiasságukat és persze leginkább Currant, a falkák legfőbb vezérét, akinek minden alakváltó szó nélkül behódol. Az írók képesek voltak úgy megalkotni őt, hogy nem kell oldalakon át leírni, hogy mennyire tökös, mennyire félelmetes, hiszen elég megjelennie, megszólalnia és talán még én is azonnal tudnám, hogy hol a helyem. Persze kivétel Kate kisasszony, aki számomra Anita Blake vagányságával, tökösségével, bátorságával és néha eszetlenségével simán vetekszik. Aki nem kérdez, hanem odavág, aki ha kell, akkor Currant is a helyére teszi - persze utána ő is azért szurkol lélekben, hogy az alakváltók ura ne cincálja őt darabokra:), aki persze miért is tenné, hisz minden mondatából süt a vágy, hogy a lányt a társává, vagy legalábbis az ágyasává tegye. A kettőjük közti verbális csörték a könyv legjobb és legforróbb részei, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem imádtam simán Kate összes hozzászólását, amivel akár a szereplőket, akár a különböző helyzeteket jellemezte.
"Curran arcán lassú és lusta ragadozómosoly ragyogott fel.
- Nemcsak le fogsz feküdni velem, hanem még azt is hozzáteszed, hogy "kérlek".
Döbbentem meredtem rá.
A mosolya kiszélesedett.
- Előtte azt fogod mondani, hogy kérlek, utána pedig, hogy köszönöm.
Ideges nevetés tört fel belőlem.
- Te megőrültél. Az a sok peroxid a hajadban elpusztította az agysejtjeidet, Aranyhaj.
- Csak nem félsz?
Rettegek."
A történetre pedig lehetne azt mondani, hogy lassan indul be, pedig nem. Van benne elég akció már az elejétől kezdve, de a vége tartogatja az igazi összecsapást, azt a harcot, amire mindenki emlékezni fog, a résztvevők, de még az olvasók is. Kate itt mutatja meg az igazi valóját, azt, amiért joggal tartanak tőle a lények, bármelyik kasztba is tartozzanak. Emiatt éreztem azt, hogy Curran jogosan vágyódik utána, hiszen Kate az a nő, aki méltó párja lehetne. De ezzel szerinte eléggé előre rohantam, hisz még sok víz le fog folyni mindenfelé, mire ezek ketten picit közelebb kerülnek egymáshoz. Az egyik nagyon sok sebet hordoz magában, a másik pedig nem tud udvarolni, az ajtóstul rontunk a házba pedig itt nem segít... :)
Persze a történet nemcsak Curranről és Kate-ről szól, hiszen megannyi jó kis karakter rohangászik még a regényben. Személyes kedvencem Derek, akire már az első részben is odafigyeltem:) és Bran, aki nem tudom, hogy mivel vett le a lábamról, a dumájával, a képességeivel, a háttértörténetével vagy simán azzal a magabiztosságával, ahogy Katet próbálta fűzni:).
Összességében egy nagyon jó második részt olvashattam, imádtam minden sorát. Ebben a részben már nem éreztem azt a kezdeti nagyon részletességet, amivel nem tudtam anno megbirkózni; az írók itt már jóval gördülékenyebben adtak elő minden fontos momentumot, sokkal élvezetesebb volt még a mitológiai részeket is megismerni. A szereplők pedig egyszerűen fantasztikusak, akár főhősökről, akár mellékszereplőkről van szó.
Andinak meg külön köszönöm, hogy rávett erre a sorozatra, hogy az Anita Blake után maradt űrt egy újabb imádnivaló urban fantasy sorozat kitölthesse.
És ha ennyire tetszett, akkor miért csak 4,5 lepkét adok rá? Mert még várok valamire... :D.
Borító: Nagyon tetszik, nagyon hozza a történet hangulatát
Kedvenc karakter: Kate, Curran, Derek, Bran
Szárnyalás: Kate és Curran
Mélyrepülés: Red....
Érzéki mérce: Kate dögös csaj, úgyhogy a legtöbb hímnemű a környékén ráindul. De mégis, Curran és Kate jelenetei azok, ami miatt azt mondom, hogy már most izzanak a lapok. Mi lesz itt, ha tovább bonyolódik a helyzet?:)
Értékelés:
Nyereményjáték:
Kate és társai ezúttal a kelta mitológia veszedelmes lényeivel szemben próbálják vért és verejtéket izzadva megvédeni Atlantát. Ebben a turnéban mi is hasonló küldetésre küldünk titeket, ám, ahhoz, hogy legyőzzétek a gonosz erőket, kicsit jobban meg kell ismerkedjetek a kelta mitológiák világával. Hat állomáson, hat ezzel kapcsolatos név/fogalom leírását találjátok, a ti feladatotok pedig, hogy megfejtsétek miről/kiről szól a leírás, és beírni a rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem! A postázás kizárólag magyarországi címre történik. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.
Ez az ünnep az élők és a holtak világa közti korlát megszűntét jelképezte. A gael nyelveken beszélő népeknél a november hónap elnevezése, valamint a kelta nyelvi-kulturális kör egyik legjelentősebb ünnepe
A blogturné további állomásai:
November 20 - Függővég
November 21 - MFKata gondolatai
November 22 - Olvasónapló
November 23 - Kelly & Lupi olvas
November 24 - Deszy könyvajánlója
November 25 - Insane Life
