Aaron Falk visszatért!
A szuggesztív és szó szerint forró hangulatú Aszály után ezúttal egy ausztrál bozóterdőbe látogatunk, és egy csapatépítő kiránduláson eltűnt nő után kutatunk a kedvenc pénzügyi nyomozónkkal és új társával. Ha szeretnétek ti is a nyomozás részesei lenni, akkor tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével és játsszatok Jane Harper könyvéért!
GABO, 2019
412 oldal
Fordította: Roboz Gábor
Goodreads: 3,85
Besorolás: thriller, krimi
Öt nő egy céges túra keretein belül kénytelen-kelletlen nekivág az ausztrál bozóterdőnek. Az egyikük, Alice Russell azonban nem tér vissza, és a kollégái mind máshogyan számolnak be a történtekről.
A szövetségi rendőrként dolgozó Aaron Falkot különösen foglalkoztatja a nő eltűnése, Alice ugyanis korábban informátorként segítette a munkáját. A természet elszigetelt sarkaiba vezető nyomozás során Falk különböző titkokra bukkan, belegabalyodik a túrázók viszonyrendszerének pókhálójába, és próbál rájönni, hogy a belső viszályok elég komolyak lehettek-e ahhoz, hogy gyilkossághoz vezessenek.
Jane Harper az Aszály és A természet ereje című nemzetközi bestsellerek szerzője. A világszerte 34 országban kiadott Aszály megfilmesítési jogát Reese Witherspoon és Bruna Papandrea vásárolta meg, és a regény számos rangos díjat elnyert, köztük az angol CWA Arany Tőrt a Legjobb bűnügyi regény kategóriában, egy Ned Kelly- és két Davitt-díjat, az Ausztrália legnevesebb irodalmi díjának számító Victorian Premier's Literary Awardot a Kiadatlan kézirat kategóriában, valamint az Indie-díjat az Év könyve kategóriában és az Ausztrál Könyvipar díját az Év ausztrál könyve kategóriában. Jane 13 évig dolgozott nyomtatott lapok újságírójaként Ausztráliában és Angliában egyaránt. Jelenleg Melbourne-ben él.
Őszinte leszek ismét, én akkor szembesültem vele, hogy ez egy második rész, amikor a könyvet a kezembe vettem. Nem tudom, hogy mennyit számított az, hogy nem ismertem az előzményeket - lehet, hogy akkor a nyomozók közül valaki közelebb került volna hozzám? Nem tudom. De a történet értékéből számomra mit sem von le ez az egész, mert rettentően élveztem!
Csapatépítő programok... ezek a szavak nekem és a kollégáimnak is inkább szitokszavak, mintsem egy jó bulira való felhívások.. az eddigi munkaéveim alatt egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor sült ez el jól és hányszor volt inkább felejtendő program... mindenesetre én nagyon utálom őket, kb annyira, mint a történetünk szereplői.
Itt is a cég főnöksége kitalálta, hogy milyen jó lesz egy ilyen csapatépítő program, mennyire össze fogja hozni azokat a dolgozókat, akik vagy valamiért antiszociálisak vagy csak képtelenek beilleszkedni a csapatba. Így egy olyan programot szerveztek, ami tényleg arra épül, hogy vagy összefognak, vagy elbuknak... Egy pár napos túrát szerveztek az ausztrál vadonba, ahol csak és kizárólag egymásra és a térképre támaszkodhattak, mobiltelefont tilos volt magukkal vinniük, de végül is teljesen mindegy lett volna, ha náluk is van, hiszen a térerő egyenlő volt a nullával.
Öt férfi és öt nő indult neki ennek a "kalandnak", a férfiak mind visszajutottak, a nők közül azonban csak négynek sikerült visszatérnie, az ötödik személy, Alice eltűnt.
Természetesen hatalmas keresés indul utána és a rendőrség is bekapcsolódik a nyomozásba...
Nehéz elmondani, hogy mennyire letehetetlen volt számomra ez a regény. Az írónő félelmetesen jól építette fel ezt a történetet, mindig pont annyi morzsát adagolt, hogy képtelen legyek letenni a regényt és mindig el akarjak olvasni "csak még egy fejezetet".
A történet maga két szálon fut. Az egyik szálon visszatekintést kapunk magáról a túráról, a kezdetektől egészen a végéig - természetesen odafigyelve arra, hogy a túra vége csak a regény végére jusson. A másik szál pedig a rendőrségi nyomozás volt, ahol a két főszereplő nyomozó, Aaron Falk és a társa próbál rájönni, hogy vajon él-e még az elveszett Alice illetve mi történhetett. Igazából mind a két szál nagyon izgalmas volt, hiszen az egyiket azért akartam mindig továbbolvasni, hogy vajon mit rontottak el a kirándulók? Vajon a köztük lévő ellentét okozta Alice eltűnését? Vajon Alice magától tűnt el vagy valaki "hozzásegítette"? Egyáltalán él-e még?
A másikat pedig azért, mert egyre izgalmasabb információmorzsákat kaptunk és lassan már mindenki gyanús volt. A főnök, hiszen Alice-nek volt egy kis titka, ami tönkretehette a céget, a kollégái, akikkel nem túl jó viszonyt ápolt, sőt még egy sorozatgyilkos leszármazottja is szóba került, akinek az őrült apja épp abban az erdőben szedte az áldozatait, és Alice még hasonlított is az áldozatokra... ki tudja, hogy a fia nem folytatta-e az apja örökségét?
Ami furcsa volt a számomra, hogy úgy is abbahagyhatatlan volt a történet, hogy egyik szereplő sem került hozzám közel. A nyomozókból túl keveset kaptunk, hogy bármelyiket is megszeressem, a többi szereplő pedig szinte egytől egyig unszimpatikus volt. Alicet se nagyon sajnáltam, inkább kíváncsi voltam, hogy mi történt vele. Persze a végén kiderült egy aprócska részlet, amivel egy fokkal gyengült az ellenérzésem iránta, de ez közel sem volt elég ahhoz, hogy megszeressem.
A helyszín viszont.. félelmetes volt. Többször is szóba került, hogy ez egy veszélyes vidék, ahol egy
sorozatgyilkos garázdálkodott és az utolsó áldozatát még meg sem találták. Aki csak egy picikét is elnéz valamit a térképen, az elveszik és kevés az esélye, hogy megtalálják, hiszen akkora vadonról van szó, amit csak jó pár nap alatt lehet átfésülni és itt minden perc számít - főleg akkor, ha egy "mezei turistáról" beszélünk.
Ehhez képest a "kalandszervező" cég épp ide szervez túrákat, abszolút laikusoknak (az számomra semmit se ért, hogy egy embert elküldtek egy napos térképolvasói tanfolyamra) és ráadásul olyan évszakban, ahol száraz ruha és fedél nélkül napok alatt meghalhat bárki, aki eltéved... Ezt még nehezítendő, hogy semmit, de semmit nem vihettek magukkal, amivel segítséget tudtak volna kérni... Hello.. ez csapatépítő túra vagy túlélőtúra?
A történet vége pedig? Spoiler nélkül mondom, hogy részben ezt tippeltem, hogy ez fog történni, de valahogy picit csavarosabb befejezésre számítottam. Ettől függetlenül megadom neki az öt pillangót, mert az első mondattól az utolsóig lekötött, tövig rágtam a körmömet és izgultam a végkifejletért.
Összességében imádtam ezt a könyvet és mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom, aki egy izgalmas krimire vágyik egy különleges helyszínen és szereti apró darabokból "összepuzzlezni", hogy mi is történhetett. Én elmondhatatlanul élveztem.
Borító: Nekem tetszik, igazán figyelemfelhívó, bár én a nő fejét nem tettem volna rá...
Kedvenc karakter: -
Szárnyalás: maga az izgalmas történet
Mélyrepülés: a csapatépítő programok...
Érzelmi mérce: izgalom, izgalom és izgalom
Értékelés:
Nyereményjáték:
A természet ereje egy vadregényes ausztrál bozóterdőben játszódik. Ausztrália hatalmas méretű ország, amely rengeteg természeti kincset rejt, így nem csoda, hogy számtalan nemzeti park található a kontinensen. A játék során három ilyen ausztrál parkot ismerhettek meg, ezek nevét kell kitalálnotok a megadott információk és képek alapján.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A park nevezetes romlatlan vadonjáról és érintetlenségéről, míg nagyon változékony és gyakran rideg időjárás jellemzi. A terület nagy része emberek által érintetlen, bár vannak arra bizonyítékok, hogy a tasmán őslakók legalább 25 000 évig látogatták, és a 19. században időnként az európai telepesek is behatoltak a park területére. Mindezek ellenére nagyon kevés állandó emberi lakhelyet alakítottak ki, és csupán minimálisan befolyásolták a természetes környezetet.
A blogturné további állomásai:
Április 15 - A Szofisztikált Macska
Április 17 - Kelly Lupi olvas
Április 19 - Olvasónapló
