A Netflix készített filmet a nagy sikerű Veled minden hely ragyogó című ifjúsági regényből. Maxim Könyvkiadó erre az alkalomra filmes borítóval is megjelenteti Jennifer Niven tucatnyi díjat besöpört bestsellerét. Ha még nem olvastad, ne hagyd ki, a Blogturné bloggereinek ajánlóit olvasva garantáltan kedvet kapsz a regényhez. Kövesd végig a blogturné állomásait, és nyerd meg a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét!
432 oldal
Fordította: Kocsis Anikó
Goodreads: 4,17
Besorolás: YA, kortárs, realista, mentális problémák
Theodore Finchet elbűvöli az elmúlás. Már több módját is kipróbálta, hogy véget vessen az életének. Ám a világ jó és szép dolgai, legyenek azok bármilyen kicsik, minden egyes alkalommal megakadályozták ebben. Violet Markey úgy él, hogy csak a jövőbe néz, számolja a napokat az érettségiig, és azt tervezi, hogy elhagyja a várost, ahol minden a nővére halálára emlékezteti. Egy hihetetlen véletlen megváltoztatja mindkettőjük életét. Amikor Finch és Violet az óratorony párkányán találkozik, még nem tudják, ki menti meg a másikat. Aztán egy iskolai projekten azt a feladatot kapják, hogy fedezzék fel saját államukban a „természet csodáit”, de Finch és Violet közösen egy sokkal fontosabb utazásra indulnak… Finch Violet mellett önmagára talál, és a lány megismeri néha kicsit furcsa, de vicces, nyitott, jókedvű oldalát. A fiú pedig eléri Violetnél, hogy már ne számolja a napokat az utazásig, és készen álljon egy új életre. De ahogy Violet világa egyre inkább kinyílik, Finché úgy zsugorodik.
Ezen a blogturné állomáson a filmről lesz szó, mivel a regény 2015-ös magyar megjelenése után már született bejegyzés, amit ITT olvashattok.
Azt tudnotok kell, hogy nekem a regény benne van az életem TOP 10 könyvébe, így baromira kíváncsi voltam, hogyan adja vissza a film azt, amit én a könyv olvasása kapcsán éreztem. A történet és a karakterek különleges helyet kaptak a szívemben, természetes, hogy nagy elvárásaim voltak a mozival kapcsolatban.
Az első szembeötlő dolog a szereplőválasztás. Azt tudtam, hogy Elle Fanning az első pillanattól a szerző favoritja volt, és milyen érdekes a világ, Elle vállalta Violet szerepét, amint körvonalazódott a film megvalósulása, sőt végül producere is lett a filmnek, teljes vállszélességgel kiállt a könyv mondanivalója mellett. Szerintem ez a választás mindenki megelégedésére szolgál, mert külsőleg és habitusra is pont egy ilyen lány való a szerepre. Bár a filmen nem jött vissza, hogy ő a baleset előtt menő pompomlány volt, ellentétben a filmmel, ami azt sugallja, mindig is introvertált személyiség volt. Viszont Finch szerepére őszintén szólva elsőre nem Justice Smith jutott eszembe, se másodszorra sem sokadszorra. Finch igazából magas, fehér bőrű, kék szemű srác a regényben. Az olvasók így szerették meg, és ezen nem tud változtatni akármilyen színészi játék sem. Nincsenek rasszista gondolataim, távol álljon tőlem bármi ilyesmi megjegyzés, de ennyire megváltoztatni egy karaktert, hát jobban már nem is lehetett volna ezt elcseszni. Egyszerűen nem értem, hogy győzhette meg erről bárki is a szerzőt, aki nagyrészt a forgatókönyvet is jegyzi. A többi szereplő nagyjából megfelelt az elvárásaimnak, bár voltak más változtatások is, például Finch anyja egyáltalán nem szerepelt, és valójában egy helyett két lánytestvére is volt a regényben.
A film első perceiben máris csalódott lettem, mert az óratornyos jelenet helyett, ahová igazából egymástól függetlenül Violet és Finch is öngyilkossági szándékkal mászott fel, csupán egy "mentsük meg Violetet" jelenetet kaptam, aki le akart ugrani arról a hídról, ahol a nővérével a balesetük történt. A véletlenül arra kocogó Finch megszólítja és a beszélgetésük során megmenti az ugrástól.
Ez az alapvető eltérés rányomta a bélyegét az egész filmre. Nekem a regényben kb 70% Finch bipoláris betegsége állt 30% Violet veszteségfeldolgozásával szemben. Fichet éreztem sokkal inkább főszereplőnek, ő volt a motorja a történéseknek, ő agyának kattogása vitte előre a sztorit. A filmben Elle Fanning a sztár, és úgy éreztem, a forgatókönyvet is az ő karakterére igazították, ő állt a középpontban, a könyvbeli százalékok itt fordítva működtek.
Azért másodszorra, harmadszorra megnézve a filmet már felfigyeltem sok-sok apró részletre, amin először átsiklottam, és kezdtem megnyugodni. Belekerült megannyi részlet a könyvből, de sajnálom, hogy ezeket csak a könyv alapos ismerői értenek és vesznek észre egyáltalán. Szerencsére ott volt Finch dala, a Virginia Wolf idézetek, és rengeteg gondolat, ami miatt imádtam a könyvet.
Finch szobája viszont tökéletesre sikerült, imádtam, amikor megláttam a Post-it cetliket a falakon, vagy épp a gardróbba való beköltözést is jól visszaadták.
Indiana különleges helyei, mint iskolai feladat, már a könyvben is remek ötletnek találtam, és ez működött a filmben is, ez nyújtotta a hátteret a két karakternek, hogy megismerhessék egymást, és kialakuljon az a kapcsolat, ami visszahozza a való életbe Violetet. Tetszettek ezek a helyek, jól megvalósították a filmes változatot, de a színészek reakciói időnként spontánnak tűntek, nem emlékeztem ilyesmire a könyvből, a sok bohóckodásra meg ugrálásra, nem volt ilyen vidám.
Én nagyon vártam a filmben, hogy Finch zavart időszakaiba belepillanthassak, de ez csak visszafogottan jelent meg. Ez nagyon hiányzott, mert nem tűnt olyan súlyosnak az állapota, mint valójában, nem is lett megnevezve a betegsége. Inkább tűnt egy indulatkezelés problémás fiatalnak, aki maximum bútorokat tör és a társai könnyen bepöccentik. Nem jöttek elő az eltűnései, az iskolai hiányzásai, a rengeteg agyalása. Az egyetlen jelenet, ami utalt az öngyilkosságra való hajlamra, a kád vízben való elmerülés, de az sem volt annyira negatív, mint kellett volna. Az, hogy ez a fiú rengeteget gondol a halálra, nem igazán jelent meg. Érintőleges volt az apjával való kapcsolatának megjelenítése is, csak egy beszélgetés során merül fel amit a nővérével folytat, pedig ez volt a lelki teher alapja, amit a gyerekkorából cipelt magával. Sokkal inkább szólt az egész film Violet visszatéréséről az életbe, és a veszteségfeldolgozásról. Violetnél szinte teljesen kihagyták az írói ambícióit. Alig jelent ez meg, pedig a könyvben hangsúlyos, olyannyira, hogy a szerző még létre is hozta a www.eleanorandviolet.com oldalt a valóságban is.
A romantikus szál nekem nem jött be a filmen, egyáltalán nem éreztem a kémiát, főleg Finch részéről nem. Közelébe sem ért a könyv romantikájának, ezt nagyon sajnálom.
A könyv és a film végkimenetele nem tér el, és ez úgy tudom a szerző kifejezett kérése és elvárása volt. Ezt én sem vártam másként, azonban azt hittem, hasonlóan megráz lelkileg, mint a könyv. De mivel az egész film Violetre van kihegyezve, Finch töredékében sem került annyira közel hozzám, mint a könyvben.
Összességében az ordító eltéréseket félretéve mindenképpen ajánlom a filmet megnézésre, mert sokat visszaad a történetből, de nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire több van a könyvben, és előbb mindenképp azt kell elolvasni, és utána meg lehet nézni a filmet. Egyébként a Netflixen most a második legnézettebb film a mai napon és úgy tudom hasonlóan népszerű más régiókban is.
A film végén, ahogy a könyv végén is hangsúlyozzák a segítségkérés jelentőségét. Ha hasonló gondjaid vannak, kérj segítséget! Ha a környezetedben látsz láthatóan nagy lelki gondokkal küzdő embert, segíts neki. Sokszor egy hosszabb beszélgetés is nagyon sokat segíthet! Figyeljünk oda egymásra!
Nyereményjáték:
Igaz-hamis játékot játszunk a blogturnén, minden állomáson kaptok egy mondatot a filmmel illetve a könyvvel kapcsolatban, el kell döntenetek, valós-e az állítás. A rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok be az “igaz” vagy “hamis” szót.
Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!
Feladvány: Elle Fanning a film főszerepe mellett az egyik producer is.
a Rafflecopter giveaway
Állomások:
03.01 Fanni’s Library
03.03 Sorok között
03.05 Utószó
03.07 Könyv és más
03.09 Kelly és Lupi olvas
03.11 Hagyjatok! Olvasok!
03.13 Csak olvass!
03.15 Readinspo
