Az Athenaeum gondozásában 2018 októberében jelent meg hazánkban Jodi Picoult legújabb könyve, az Életszikra. Mint a szerzőtől megszokhattuk, ez a történet is komoly témát, az abortusz kérdését járja körbe. Nem is akárhogy, egy kórházi túszdráma közepette. Tartsatok a regény blogturnéjával, melynek során négy blogger véleményét ismerhetitek meg a kötetről. A nyereményjáték sem marad el, melynek végén egy könyvet sorsolunk ki a kiadó jóvoltából.
Athenaeum, 2018
368 oldal
Fordította: Goitein Veronika
Goodreads: 3,69
Besorolás: realista
Zaklatott férfi ront be Mississippi állam abortuszklinikájára. Lövöldözni kezd, majd túszul ejti a túlélőket. Hugh McElroy túsztárgyaló a helyszínre siet. A telefonjára érkező üzenetekből jön rá, hogy tizenöt éves lánya, Wren is a klinikán tartózkodik. De vajon hogy reagálnak a túszok? Egy nővér úrrá lesz saját pánikrohamán, és segít egy sebesült nőn. Egy orvos a hite miatt gyakorolja hivatását... Most éppen ezt a hitet teszi próbára az élet. Egy magzatvédő aktivista páciensnek álcázva tapasztalja meg, milyen annak a gyűlöletnek a kereszttüzében lenni, amit ő is szított. De vajon mi a túszejtő valódi célja? A lebilincselő történet visszafelé halad az időben, így az emberi sorsok szépen lassan bontakoznak ki.
Jodi Picoult korunk egyik legvakmerőbb írója. Most éppen azt boncolgatja, hogyan lehet egyszerre figyelembe venni a várandós nő és a még meg nem született gyermeke jogait. Az Életszikra beszélgetésre, vitára inspirál... és talán megértésre sarkall.
Őszinte leszek, még soha egy Jodi Picoult könyvet sem olvastam, pedig nagyon sok blogger és könyvmoly barátnőm és barátom szereti és ajánlgatja is állandóan a könyveit. Most sem maga az írónő miatt kezdtem bele a regénybe, hanem a történet fülszövege fogott meg.
"Minden gyermek megérdemli, hogy megszülethessen?
Minden nő megérdemli, hogy maga dönthessen a testéről?
Hol lehet a közös nevező?"
Ez a három kérdés - amelyet a könyvből vettem - hűen tükrözi, hogy mit is várhatunk el ettől a regénytől. Az írónő egy a napjainkban is elég érzékeny témához nyúlt, mégpedig az abortuszhoz, ami mind a mai napig megosztja a társadalmat. Vajon mikortól számít embernek egy magzat? Vajon, ha az adott nő teherbe esik, akkor meg kell-e mindenképpen szülnie a gyermekét attól függetlenül, hogy mik voltak a teherbe esés körülményei? Vajon egy tinédzser, aki kétségbeesetten és félve a következményektől terhesség megszakítást követ el, gyilkosnak tekinthető-e és elítélhető-e ezért akár 20 év börtönre is?
A regény egy túszdrámával indul. Egy férfi beront az állam egyetlen abortuszklinikájára, pár ott dolgozót kivégez, a többit pedig túszként tartja fogva. Természetesen hamarosan megjelenik a rendőrség is és velük együtt egy túsztárgyaló, akinek a legrémisztőbb álma válik valóra, amikor kiderül, hogy a 15 éves lánya is a klinikán tartózkodik.
Először azt hittem, hogy csak és kizárólag erről fog szólni a regény: hogyan tudja a túsztárgyaló megmenteni (vagy nem megmenteni) a túszokat, mi történik percről percre. Nem mondom, hogy ez nem lett volna épp eléggé izgalmas történet, de az írónő ennél merészebbet gondolt. Visszafelé indult el és megpróbálta összerakni, hogy mi is vezetett idáig illetve az adott szereplők mit is kerestek a klinikán épp abban a szerencsétlen pillanatban. A túsztárgyalónk és a lánya is fontos szerepet tölt be a történetben, hiszen rajtuk keresztül megismerhetjük a többi szereplőt és akarva vagy akaratlanul is, de beleszólnak a sorsukba.
Ami először is feltűnt, hogy nagyon sok szereplőt vonultatott fel Jodi Picoult és ez nekem egy picit megnehezítette az olvasást az elején. Rengeteg név, ugráltunk ide-oda az időben, hol a jelenben voltunk, hol a múltban. Aztán minden a helyére került, végre be tudtam azonosítani, hogy ki kicsoda és onnantól már jóval érdekesebb lett a történet.
Megrázó volt olvasni az emberi sorsokról. Nagyon sokszor érzem azt a regényeknél, hogy az írók valahogy túlságosan is összezsúfolják a tragikus sorsú történeteket, embereket, hogy még nagyobb hatást váltsanak ki. Ilyenkor úgy érzem, hogy ez már picit sok, ennyi tragédia egy kis közösségben nem fordulhat elő. Itt viszont az írónő valahogyan úgy tudta adagolni ezt, hogy egy percig sem kételkedtem benne, hogy ez így tényleg előfordulhatott. Persze ebben az is közrejátszott, hogy egy abortusz klinikáról beszélünk, ahová a nagy többség ugyanolyan ok miatt megy és általában valami tragédia lappang a háttérben.
Ez a regény mindenképpen elgondolkodtató és vitaindító lehet, hiszen azok a kérdések, amelyeket az értékelésem elején feltettem, a mai napig még nagy vitákat váltanak ki a nők, de még a férfiak körében is. Érdekes volt, hogy az írónő arra is rámutatott finoman, hogy sok abortuszt ellenző egészen addig védi foggal körömmel a magzatokat, ameddig ő maga nem szembesül egy nem kívánt terhességgel.
Az viszont elborzasztott, bár ez köztudott tény, hogy a mai világban, a nagy felvilágosítás korában még mindig védekezés nélkül szeretkeznek a tinik, (de sokszor még a felnőttek is) még mindig olyan hiedelmeknek hisznek, miszerint "a szüzesség elvesztésekor nem lehet teherbe esni", hogy olyan államok léteznek, ahol egy terhesség megszakítás akár 20 év börtönnel is járhat, ahol egy szülő képes megtagadni a gyermekét és magára hagyni, ha az tinédzserként teherbe esik.
A sorsok pedig összefonódnak, a szereplők még csak nem is sejtik, hogy egyikük-másikuk akaratlanul is hozzájárul ahhoz, hogy ez a dráma kialakuljon. Csattanók és meglepő fordulatok kísérik végig az egész történetet.
Számomra egyedül a lezárás volt nagyon gyors és elnagyolt. Úgy éreztem, hogy az írónő nagyon elveszik a sok emberi sorsban és a fő szál valahogy elhalványul. Adott egy lezárást, egy véget ennek az egésznek, de például volt egy szereplő, akiért végig nagyon izgultam, még többet aggódtam és bár ő is egy fontos szereplő volt, de valahogy kimaradt a lezárásból. Gondolhatjuk, hogy mi történt vele, de itt és ebben a formában nem találgatni szeretnék, hanem egy konkrét lezárást tudni vele kapcsolatban. Akár jó, akár rossz is az.
Összességében egy nagyon megrázó, nagyon elgondolkodtató, de mégis nagyon érdekes és vitaindítónak vagy egy napokig tartó beszélgetés alapjául szolgáló regényt olvashattam. Valószínűleg az írónő többi regényét is előbb-utóbb a kezembe veszem, mert néha kell ilyet is olvasni a sok fantasy és YA szerelmi háromszög között.
Jodi Picoult rajongóinak pedig kötelező!
Borító: Nem tudom... nekem ez a történet ennél a színvilágnál jóval sötétebb
Kedvenc karakter: Hugh, Wren, Olive
Szárnyalás: -
Mélyrepülés: a lezárás
Érzelmi mérce: leginkább aggódás, sajnálat és néha mérhetetlen düh
Értékelés:
Nyereményjáték:
Az Athenaeum Kiadó jóvoltából az eredeti megjelenést követően a magyar olvasók is évek óta gyorsan megismerkedhetnek Jodi Picoult legújabb történeteivel. Mostani játékunkban minden állomáson találtok egy-egy idézetet. A feladatotok, hogy a Rafflecopter megfelelő sorába beírjátok, melyik Picoult-regényből származik az adott gondolat.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Az igen és a nem között egy élet a különbség. A kettő különbsége a járt és a hátrahagyott út közötti különbség; a szakadék aközött, aki lenni akartál és aki lettél. Itt sorakozik az összes jövendőbeli hazugságod.
A blogturné további állomásai:
Január 29 - Szembetűnő
Január 31 - Könyv és más
Február 02 - Kelly és Lupi olvas
Február 04 - Never Let Me Go
