John Green: Katherine a köbön

GABO Kiadó 2011
248 oldal
Goodreads:
3,87 (több, mint 63e pontozás)
Besorolás: YA, coming-of-age, realista

Colin Singleton frissen érettségizett, magas IQ-val rendelkező chicagói srác, akit épp most rúgott ki a 19. Katherine nevű barátnője. Tulajdonképpen az összeset így hívták, mára már elképzelhetetlen, hogy más nevű lányba szeressen bele. Mivel az utolsó kapcsolat majdnem egy éven át tartott, és Colin nagyon szerette a lányt, most teljesen összeomlott. Legjobb (és egyetlen) barátjával a kicsit túlsúlyos arab származású Hasszánnal úgy határoznak, hogy elindulnak egy utazásra, ami segít Colinnak a depressziója elkerülésében és az út során talán sikerül felállítania az Elméletet, ami megjósolná a kapcsolatok kimenetelét. A véletlen egy Tennesse állambeli kisvárosba, Gutshot-ba viszi őket, ami Ferenc Ferdinánd főherceg nyugvóhelyéről híres és ahol munkát vállalnak a helyi gyártulajdonosnál. A kalandokra nem is kell sokat várniuk.

Colin

Ez a második könyvem John Greentől, és az Alaska nyomában után ebben a könyvben sem kellett csalódnom. A főszerepben Colin karaktere áll, az ő szemszögéből mesél a szerző E/3-ben. Úgy éreztem az olvasás során, mintha végig Colin fejében lennék, többször is rácsodálkoztam, hogy miért nem E/1, miért nem naplószerűen ír Green, az nekem még jobban tetszett volna. John Greent nagyszerű írónak tartom, aki a fiatal korosztály hangján remekül  fogalmazza meg a mondanivalóját.

Tele van a történet olyan gondolatokkal, amikkel előbb-utóbb mindenki szembesül a felnőtté válás során. Colin karaktere minden suliban megtalálható, ő a "kocka" srác, minimálisan szocializálódik, mindenki a tehetségével foglalkozik, ami őt leginkább megijeszti és kétségek közt őrli. Mert a zseni és az erősen tehetséges nem ugyanaz, és ő saját magát inkább az utóbbiba sorolja.

Őszintén szólva egy matematikai egyenlet folyamatos boncolása, tökéletesítése, ábrázolása függvényként - nem éppen vonzó egy történetben. Kicsit soknak is éreztem, bár az igazán tudományos magyarázat a könyv végén van, elkülönítve és ki is hagyható, nem szerves része a regénynek. Így is maradt elég grafikon, amit szívemre teszem a kezem, egyáltalán nem értettem.

Szerencsére ez mind semmi ahhoz képest, amilyen fenomenális a könyv humora. Colin és Hasszán párosa, az évek során kialakított beszédstílusuk, párbeszédeik nagyon tetszettek. Külön jó pont, hogy a b..meg szavak helyett a cseszd meg szerepel, tudatosan használják ezt a srácok, megállapodtak róla.  Ahogy megállapodtak arról is, hogy a "szőrcsimbók" lesz a titkos szavuk, ha ezt kiejtik, az aktuális témát ejteni kell. Ez sok vicces pillanat alapja volt, jókat derültem rajtuk. Ha valami igazán említést érdemel a könyv kapcsán, az a realista, hihető karakterábrázolás, és a három főszereplőnél mindenképpen nyomon követhető a fejlődés.  Hasszán egy hedonista alkatból egészen új emberré változik, Colin kockasága is határozottan pozitív irányba mozdul, és a történet végére mondhatjuk azt, hogy helyére kerülnek a dolgok. Ebben hatalmas szerepe van Lindsey Lee Wellsnek, aki a vendéglátójuk és munkaadójuk lánya. Ő sokat segít a képlet elemzésében és abban, hogy Colin rájöjjön, nem a népszerűség a fontos, hanem hogy valaki életében számítson valamit. 

Nem szeretném kihagyni az értékelésből, hogy az egyik legjobb bunyó jelenetet olvastam ebben a könyvben, a két városi fiú és a helyi "bikák" között.

A szöveget számos lábjegyzet tarkítja, amik a szerző lábjegyzetei, és nem szabad átsiklani felettük, mert sokszor épp ott a poén.

Nagyon örülnék, ha ez a könyv több fiatalhoz eljutna, érdemes elolvasni, abszolút uniszex, fiúknak meg kifejezetten ajánlanám. Ez a könyv nem véletlenül lett 2007-ben Printz díjazott.

Borító: Bárcsak valamelyik eredeti borítót kaptuk volna. És a címmel sem vagyok kibékülve.

Kedvenc karakter: Colin, Hasszán

Szárnyalás:  Soha nem fogom elfelejteni a vaddisznó vadászatot!

Mélyrepülés: A második idősek otthona.

Érzelmi mérce:  Néhány csókolózás és egyetlen szexjelenet van a történetben. De azt pont végignézi a két főszereplőnk...

Értékelés:

John Green: Alaska nyomában

Gabo Kiadó  2011
248 oldal
Goodreads: 4,12 (718ezer értékelés)
Besorolás: YA

John Green debütáló regénye az Alaska nyomában számos díjat söpört be a 2005-ös első kiadása óta. Végre nálunk is megjelent és nagyon remélem, hogy ez csak a kezdet, a Paper Towns című könyve szintén nagyon népszerű.

A könyv első fellapozásánál szembesül az olvasó, hogy nem mindennapi szerkesztésű történetről van szó, az első oldal "Azelőtt" címmel kezdődik, és indul a  visszaszámlálás, "százharminchat nappal azelőtt" szakaszcímmel. A labda feldobva, várjuk, mi az a nagy dolog, ami történni fog. 

Miles "Pufi" Halter bentlakásos előkészítőbe iratkozik, hogy növelje az esélyeit egy jó egyetemre való bejutáshoz. A koleszban Chip Martin, az "Ezredes" szobatársa lesz, aki egy két lábon járó atlasz, hobbija megjegyezni a földrajzi neveket. Pufi sem marad le mögötte, ő meg régóta gyűjti a híres emberek haláluk előtti utolsó mondatait. A baráti körhöz tartozik még Takumi, a japán srác, és Alaska. A lány, aki pontosan olyan, mint a korosztálybeli fiúk álma, dögös, vagány, szeret flörtölni, ugyanakkor okos, korrepetálja a barátait, kiáll a női jogokért és autista gyerekeket akar tanítani, ha felnő.  Hozzá tartozik egy sötétebb oldal is, erősen dohányzik, időnként mértéktelenül iszik, kiszámíthatatlanul bekattan, de mégis, mindezekkel együtt a barátai nagyon odavannak érte. A  diákok közötti társadalmi ellentétek miatt ősidők óta  rendszeresek a szívatások, a tanárokat kijátszva folyamatosan vérkomoly terveket szőnek és valósítanak meg. Az egyik ilyen többnapos akció alatt, egy éjszakai beszélgetés során kerülnek a felszínre olyan  titkok, melyek meglepetéseket okoznak a társaság tagjainak, és lassan elindul az a bizonyos lavina.

Engem megragadott a történet,  egyrészt a személyes útkeresés minden viszontagságát átérezhettem Pufi szemszögéből. Másrészt a manapság nagyon aktuális problémák, a fiatalkori depresszió és öngyilkosságra való hajlam hatása a közvetlen környezetre az érintettek oldaláról nézve nagyon elgondolkodtató volt. A mi lett volna, ha... kérdés. 

Alaska nagyon szerethető karakter, én legalábbis minden rossz tulajdonságával együtt igencsak bírtam, és amit meg egyenesen csodáltam benne, az a spontán reakciói. Pufi is kedves karakter, határozottan fejlődött a többi támogató karakterrel együtt. Ráébred a hibáira és megtalálja a kiutat. (Végig lehetett érezni valamiféle önéletrajzi feelinget Pufi karakterében, ami nem negatívum.)

Bár ifjúsági irodalom, én inkább csak 16 éven felülieknek ajánlanám. Sok benne a bagózás, piálás, időnként pornóba hajló jelenetek is.

Borító: Nem értem a magyar borítót, nem esik le a nyilak jelentése. Mennyivel kifejezőbb az eredeti!!
 
Kedvenc karakter:Alaska

Szárnyalás: A fejezetek tagolása-szerkesztése nagyon jó ötlet.   És a legfontosabb szárnyalás: Alaskát hiába követed, sosem fogod megérteni.

Mélyrepülés: Miért nem volt valami jel??? Az utolsó oldalig vártam valami csodára.

Érzéki mérce: Tulajdonképpen egy 18 éves fiú agyában vagyunk, a többit találjátok ki.

Értékelés: