Katie McGarry: Take Me On - Kísérj el (Feszülő húr #4)

Echo és Noah, Beth és Ryan és Rachel és Isaiah történetét már megismerhettük, de ezzel még közel sincs vége. 

Emlékeztek a forrófejű Westre? Természetesen ő sem maradhat ki a jóból. A Blogturné Klub tagjai pedig nem is lehetnének kíváncsibbak, vajon milyen újabb meglepetéseket tartogat a Feszülő húr sorozat. Így hát 9 állomásos turnéra indulunk, hogy megtudjuk a válaszokat, és ha velünk tartotok, a könyv egy példánya is a tiétek lehet!

Könyvmolyképző, 2016

488 oldal

Fordította: Komáromy Rudolf

Goodreads: 4,14

Besorolás: YA, romantikus, realista

A múlton nem változtathat, de Haley jövőjén talán igen. 

A kick-box bajnok Haley egy tragikus végű este után megesküdött, hogy többé be sem teszi a lábát a ringbe. Csakhogy a srác, akit képtelen kiverni a fejéből, éppen az ő becsülete védelmében fogad el kihívást egy vad mérkőzésre. Haley-nek muszáj edzenie West Younggal. A nehezen kezelhető West megtestesíti mindazt, amitől Haley mindig is óvakodott. A segítsége nélkül azonban a srác öt másodpercig sem maradna talpon a szorítóban.

West súlyos titkot őriz, elhallgatja Haley elől, kicsoda ő valójában. Azzal, hogy segít a lánynak – azaz megküzd érte –, esélyt kap a jóvátételre. Amire annál is inkább szüksége van, mert az ő hibájából hullik szét a családja.

Ki kell állnia – férfiként.

Haley és West megállapodnak, hogy a kapcsolatukat szigorúan a szorítóra korlátozzák. Vajon érzéseik rácáfolnak az elhatározásukra? Vajon érdemes harcolni a szerelemért?

Előre leszögezem, nagyon szeretem Katie McGarryt és a könyveit is. Noah és Echo története volt az első realista romantikus regény, amit olvastam és miattuk szerettem meg ezt a műfajt. Így teljes mértékben adott volt, hogy végigolvasom a Feszülő húr sorozatát, mert a történetei mindig magával ragadtak.
Ehhez a történethez is nagy reményeket fűztem, hiszen egy számomra különleges világba kalauzol el, a kick-boxosok közé. Jó pár filmet láttam róluk, jobbakat-rosszabbakat is, de egy biztos, imádom nézni, ahogy küzdenek. Ráadásul a gazdag, kallódó fiú és a szegény, de céltudatos, erős lány szerelmi története is lázba hozott nagyon.

Azt már megszokhattuk az írónőtől, hogy a főhőseit mindenféle csapásoknak veti alá, amelyek által megsajnáljuk, megszeretjük őket. Itt is megvolt minden ehhez, egy-egy családi tragédia, elhidegült szülő-gyerek kapcsolat, szegénység, éhezés, amit csak szeretnénk. De az előző regényeivel ellentétben, itt nem tudtam a főhősökkel egy percig sem azonosulni, sőt, még sajnálni is inkább csak West sajnáltam - de őt is csak egy darabig. Valahogy picit úgy éreztem, mintha az írónőben elfogyott volna a lendület, már nem adott bele apait-anyait ebbe a történetbe, hanem volt egy jó alaptörténete, amit megfűszerezett a jól bevált elemekkel, azzal, hogy a "rajongók így is imádni fogják". Hát nálam ez most sajnos kevésbé jött be.
Itt van Haley. Imádom az erős női karaktereket és a fülszöveg alapján Haleynek is ide kellett volna tartoznia. A leírás szerint tényleg az volt, harcos, akit tisztelnek, akit félnek, aki versenyeket nyert, de a valóságban ettől nagyon-nagyon messze állt. A harcos teljes mértékben hiányzott belőle, én inkább úgy láttam, hogy ahol lehetett, ott félreállt. Ráadásul vele kapcsolatban hatalmas fehér foltjaim maradtak, pedig az elszórt apró morzsák alapján az ő előtörténete nagyon ütős lehetett volna. De ez sajnos kimaradt:(.
West egy fokkal jobb volt, valahogy úgy éreztem, hogy az írónő bele több energiát fektetett, mint a női főhősébe. Ő sokkal, de sokkal szerethetőbb volt, még úgyis, hogy azért nem keveset hibázott.  Nagyon érdekes volt a fiú és az apja kapcsolata, mindig kíváncsian vártam a kettőjük "harcát".
Az viszont bizonyos, hogy West és Haley kettőse nagyon édes volt. Minden hibájuk ellenére ketten tökéletesen működtek. Katie McGarry még mindig nagyon ütősen tudja a szerelmi szálakat megírni, ebben itt sem volt hiba:).
És a történet? Nagyon lassú, még annál is lassabb. A felénél már BÁRMILYEN jelenetért ölni tudtam volna, ami kizökkent abból a lassú víz partot mos helyzetből, amiben voltunk. Egyedül, ami minden esetben feldobott, azok az edzőtermi jelenetek voltak, picit úgy éreztem, hogy én is ott lehetek és edzhetek Haleyvel és Westtel együtt. Látszik, hogy az írónő nagyon utánajárt a témának.

Összességében sajnálom, hogy ez a regény most kevésbé jött be nekem, de a sorozat eddigi részei után ez nekem kevés volt. Nagyon kevés.

A könyvet a képre kattintva megrendelhetitek:

Borító: Én nagyon szerettem az eddigi borítókat, de ez nagyon nem... Se a lány, se a fiú nem olyan, ahogy én elképzeltem őket...

Kedvenc karakter: West

Szárnyalás: az alap elgondolás

Mélyrepülés: a megvalósítás

Érzelmi mérce: romantikus regény, úgyhogy van benne romantika bőven. Igazából West és Haley aranyosak együtt, ezzel nincs is gond egy szál se.

Értékelés:  

Nyereményjáték:

Az ökölvívós téma minket is megihletett!

Mostani turnénk minden egyes állomásán találhattok egy fotót - egy fotót egy híres magyar ökölvívóról. Nincs más dolgotok, mint kitalálni, kiről van szó, majd a nevét beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. 

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük, és a könyv egy példányát sorsoljuk ki. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Január 7 - Kristina blogja
Január 8 - Könyvvilág
Január 9 - Angelika blogja
Január 10 - MFKata gondolatai
Január 11 - CBooks
Január 12 - Kelly & Lupi olvas
Január 13 - Deszy könyvajánlója
Január 14 - Dreamworld
Január 15 - Sorok között blog

Katie McGarry: Crash into you - Szívkarambol

A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Katie McGarry legújabb regénye, a Crash Into You - Szívkarambol, mely a Feszülő húr című sorozat harmadik része. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere bemutatja egy jó kislánynak vélt, ám vakmerőségre is hajlamos lány, és egy dörzsölt srác kirobbanó történetét.

2015. június 19-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Könyvmolyképző, 2015

496 oldal

Fordította: Komáromy Rudolf

Goodreads: 4,30

Besorolás: realista, romantikus

– CSÓKOLJ MEG! – suttogja Isaiah. – Akkor beolvadunk a környezetünkbe.
A szívem tébolyultan dobog.
Isaiah dögös pasi. Ijesztő és dögös.
Miért akarhat egy ilyen srác egyáltalán közel kerülni EGY MAGAMFAJTA LÁNYHOZ?

A sikerszerző Katie McGarry újabb kirobbanó története egy jó kislányról, aki a vakmerőségre is hajlamos, egy dörzsölt srácról, akinek nincs vesztenivalója, és egy száguldó tempóban szövődő szerelemről.
Színjeles tanulmányi eredmény, dizájnerrucik, kifogástalan élet – ennyit várnak Rachel Youngtól. A magániskolába járó tizenegyedikes lány azonban titkol ezt-azt jómódú szülei meg basáskodó bátyjai elől… sőt, épp két újabb tétellel gyarapította a listát. Az egyik, hogy sötét országutakon szokott száguldozni vadidegenek társaságában a Mustangjával. Hát a másik? A tizenhét éves Isaiah Walker – egy nevelőszülőknél fölcseperedett, tetovált srác, akivel szóba állnia sem lenne szabad. Ám miután a szürke szemű, átható tekintetű fiú a segítségére siet, többé nem tudja kiverni a fejéből.
Isaiah is rejteget titkokat. A lakóhelyéről és Rachel iránti tényleges érzéseiről. Csak az hiányozna, hogy belegabalyodjon egy gazdag csajba, aki nyilván csak a kaland kedvéért kívánkozik a város rossz hírű, déli fertályára – még ha ránézésre valóságos angyal is ez a lány.
Amikor azonban közös szenvedélyük, az aszfalton száguldozás mindkettejüket életveszélybe sodorja, hat hetük marad, hogy kiutat találjanak. Hat hét, hogy kiderítsék, meddig hajlandók elmenni egymás megmentéséért.

Akik szeretik és olvasták Katie McGarry sorozatának az előző részeit, azoknak nem fog semmi meglepetést okozni ez a rész sem. Az írónő tökéletes pontossággal építi fel a történeteit, mindig két teljesen különböző kasztból származó fiatalról szólnak a regényei, aki eleinte lenézik egymást, majd később rájönnek, hogy tökéletesen kiegészítik egymást és csak együtt tudják elképzelni a jövőjüket:).

Isaiah

Most sincs ez másképpen. Rachel gazdag családból származik, jótanuló, fiatal, gyönyörű lány, akit sokan irigyelnek a státusza miatt. De a tökéletes élet csak álca, amit a kívülállók felé mutatnak, hiszen a család egy nagy tragédia miatt teljesen összetörik és ennek Rachel issza meg a levét... 

Szerelmi párosunk másik fele pedig Isaiah, akit már az előző részekből megismerhettünk. Alacsony származású, szegény, rossz hírű, sanyarú sorsú srác, akinek Beth ugye összetörte a szívét.
Normál esetben ők ketten soha nem találkoznának, hisz annyira más a közeg, amiben élnek, hogy esélyük nincs arra, hogy bármikor is összefussanak.
De Rachelnek van egy titka, amit nem sokan tudnak. Imádja a kocsikat, a sebességet és mindent, ami hozzájuk kapcsolódik. Egy este egy illegális autóversenyen vesz részt, amin Isaiah is ott van, majd miután a lány bajba kerül, megmenti és innentől a sorsuk összekapcsolódik.

Isaiah már az előző könyvben is nagy szívem csücske volt és bár imádtam Ryant, de nagyon sajnáltam a tetovált "rosszfiút", hogy Beth ennyire nem viszonozta az érzéseit. Így nagyon vártam azt a könyvet, ahol várhatóan ő is megtalálja az igazit. Rachel pedig pont kiegészíti a fiút. Igaz, hogy jókislány, gazdag, jótanuló, meg minden, ami miatt totál ellentétei egymásnak, de a hobbijuk ugyanaz mind a kettőjüknek. Az autók és a sebesség. És Rachelben ezt nagyon imádtam, hogy ennyire ért az autókhoz, hogy előrébb veszi egy autóalkatrész beszerzését, mint a legújabb márkás cuccokat. És a testvérei! Úristen, mennyire szerettem volna mindig egy bátyót és neki rögtön három is van! Bár nem teljesen ilyenekre vágytam, de akkor is - hatalmas arc volt a három srác, nagyon bírtam őket:).
És ugye ott van Isaiah "családja". Noah és Echo még mindig édesek, imádtam őket, bár keveset szerepeltek (persze megértem, mert ez nem az ő könyvük). Bethre viszont haragudtam nagyon. Döntött. Mégpedig Ryan mellett. Ami szerintem jó döntés volt a részéről, aranyosak és egymás mellé valóak. Viszont akkor miért nem képes békénhagyni Isaiah-t? Kicsit úgy éreztem, hogy a "nekem nem kellettél, de másnak meg nem adlak" stílust vett fel magára. És ez nagyon nem tetszett nekem. Viszont itt derült ki véglegesen, hogy ők ketten nem lettek volna jó páros. Túl erős, túl vad mind a kettő, hozzájuk olyan pár kellett, - akit végül meg is kaptak - aki picit tompítja a személyiségüket.

Rachel

Viszont alakul egy másik páros, akikre rettentő kiváncsi leszek! Abby - Isaiah kis "családjának" a drogdíler tagja és Logan, Ryan nagy barátja. Már most is forrt köztük a levegő, pedig még csak kerülgették egymást. Mi lesz itt, ha valaha ezek ketten több időt töltenek el egymással?
A nagy negatív dolog a történetben, ami miatt a két fiatal összekerül és "kénytelenek" együtt dolgozni, számomra a kisebbik baj volt, bár először itt éreztem egy aprócska logikai bukfencet. Anélkül, hogy spoilereznék, annyit mondok csak, hogy Rachel szülei gazdagok és Echo szülei is azok, de erre valahogy senki nem gondolt itt a nagy brainstorming közepette, hogy megoldják a problémát...
A nagyobb negatívum a történetben azonban Rachel családja volt - ők bár fele olyan rosszak se voltak mint a főgonosz, mégis jobban idegesítettek. Jó pár eset volt, amikor egyszerűen meg tudtam volna csapkodni a családtagokat - úgy egyesével és közösen is, hogy ezt teszik a lányukkal. Szerencsére nem kell olyan szélsőséges dologra gondolni, amikkel mostanában telenyomják az írók a new adult és young adult könyveket, de azért ez is vérlázító volt.

2005 Mustang GT

Ami pedig imádtam a könyvben, azok az autóversenyek és az autók szeretete. Látszik, hogy az írónő nagyon utánanézett ennek a világnak, nagyon át tudta adni az érzést. Kicsit úgy éreztem, mintha a Halálos iramban csapatát kaptam volna meg fiatal kivitelben. Ott volt a "család", aki bár nem vér szerinti család, de összetart a végletekig, ott voltak a hiper-szuper gyors autók, a versenyek és a veszély, ami ezzel együttjár. És nekem, mint nagy Halálos iramban rajongónak, ez nagyon sokat jelentett.
Még egy dolgot felhoznék, ez pedig a szerelmi szál. Az írónőnél már megszokhattuk, hogy kellően felhúz minket a forróbbnál-forróbb jelenetekkel, majd hiába akkora nagy dolog, hogy az egyik fél még tapasztalatlan, a másik pedig egy "latin lover", aki mégis kivár, mert hát egy úriember (vagy úrilány:), mégis a szexjeleneten úgy lazán átugrunk. Itt is úgy átugrott rajta az írónő, hogy a mai napig nem tudom, hogy végül is történt valami komoly is Rachel és Isaiah között vagy sem.

Összességében nagyon tetszett ez a rész is, az apróbb hibáktól eltekintve lelkesen ajánlom mindenkinek az olvasását. Azt azért őszintén bevallom, az előző rész egy picivel jobban bejött, különlegesebb volt a "rosszlány és a jófiú" története. A rosszfiú és jó kislány történetét már kétszer ellőtte az írónő, úgyhogy remélem, hogy a következő részben valami újjal rukkol elő és akkor megmarad köztünk a szerelem:). 

Borító: Nagyon tetszik. Végre egy borító, ahol tényleg úgy néznek ki a modellek, mint a könyv szereplői! 

Kedvenc karakter: Isaiah, Abby, Logan, Echo, Noah

Szárnyalás: az autóversenyzés

Mélyrepülés: Rachel családja

Érzelmi mérce: vannak benne forró jelenetek, de minden szigorúan olyan stílusban megírva, hogy ne legyen korhatáros a történet (sajnos)

Értékelés:

Blogturné extra - törölt jelenet a könyvből - Isaiah szemszöge

Pár órával később belépek a bérházunkba és kettesével veszem a lépcsőfokokat. Sokkal többet fogom látni Logant, főleg, miután megszereztem az alkatrészeket a kocsijához. Azt remélem, hogy soha többé nem látom újra Beth-et. Egy nap alatt alkut kötöttem egy menő sráccal, aki szívességgel tartozik nekem, kiterveltem, hogy fogok egy 57’s Chevy-t rendbehozni, képes voltam felbosszantani Beth-et és fizetést is kapok.

Az élet ennél már nem is lehetne jobb.
De a jókedvem eltűnik, ahogy meglátom Abbyt, ahogy a térdeit felhúzva ül az ajtóm mellett. A telefonjába pötyög valamit, de ahogy észrevesz, abbahagyja. „Elfogyott a türelmem”.
Kinyitom az ajtót és annyira tárom ki, hogy Abby még el tudja kapni, mire feláll. Tizenkét évesek voltunk, amikor megismerkedtünk. Az akkori nevelőapám vitt el abba a boltba, ahol most is dolgozom, Abby pedig a bolt mögötti sikátorban játszott. Nagyon furcsa barátságot kötöttünk, ami soha nem szűnt meg létezni és soha nem lehetett normálisnak nevezni. Abby az a személy, akivel eddig a leghosszabb folyamatos kapcsolatom volt és ez különlegessé teszi őt.
A különleges itt azt jelenti, hogy elviselem.
A lakáson belül Noah eléggé felhangosítja a tévét, hogy kiszorítsa Elvis Blue Suede Shoes című számát. A földszinten lakó öregasszony erre biztos kiborította a sherry-jét.
Vállfából, szigszalagból és kartonpapírból Noah és én elkészítettük a saját TV antennánkat, amivel be tudunk fogni három helyi állomást. Tudom, hogy gázul hangzik, de ez az összeeszkábált antenna olcsóbb, mint egy kábelcsatorna.
Noah a kanapén ülve felemeli a kezét üdvözlésképpen. „Mizu Abby? Behívtam őt, tesó, de ragaszkodott hozzá, hogy kinn várjon. „
„Ne szólj hozzám.” Abby becsukja az ajtót maga mögött és rákattintja a zárat. „Nem szeretek árulókkal beszélgetni.”
Noah önelégülten vigyorog rá, tudva, hogy az a baj, hogy tiszta lett. „Jaj, ne legyél már ilyen. Biztos vagyok benne, hogy találsz mást helyettem.”
Abby undorodva rázza az ujját. „Ez már túl sok. Először tiszta leszel, majd Beth elmegy a városból és Isaiah nem vásárol tőlem azóta, hogy Beth elment. Ti hárman jó vevők voltatok. Soha nem kellett amiatt aggódnom, hogy mi lesz.”
„A gyorséttermekben mindig van felvétel” Noah a szemét a tévére szegezi. „Ott soha nem kell aggódnod amiatt, hogy valaki fegyvert ránt.”
„Attól függ, hogy melyiknél dolgozol” válaszolja Abby. Noah felhorkantott. „Ez igaz.”
Kinyitottam a hűtőt, ahol kaja és sör látványa fogad. „Kiraboltál egy éjjel-nappalit?” Utoljára akkor láttam ennyit kaját a hűtőben, amikor anyámmal éltem együtt.
„Nem” feleli. „Majd később megbeszéljük.”
Így dobom a témát, mert Noah biztosan kettesben akart beszélni róla. „Abby, egy sört?”
Megrázza a fejét. „Később még dolgoznom kell és jobb, ha józan vagyok. Akárhogy is…” Ledobja magát a kanapéra Noah-val szemben. „Mivel kénytelen vagyok egy szobában lenni veled, így beszélnünk kellene.”
Noah ránéz a szeme sarkából.
„Azt akarom, hogy ne menj többet a billiárd terembe.” A legjobb barátom ennek hallatára összeráncolja a homlokát. „Miért?”
„Rosszat teszel az üzletnek”.
Noah felnevet. „Én?”
Két ujjával alig érve hozzá, Abby felemeli a párnát, amit Noah valószínűleg a hálószobából hozott ki, és a földre helyezi. „Jól hallottad. Rosszat teszel az üzletnek.” Undor járja át Abby tündér arcát. „Bemész, billiárdozol azzal a kis vörössel, és mindenki áhítattal nézi a helyi srácot, aki tiszta lett, megszerezte a lányt és főiskolára megy. Ön, uram a reményt képviseli és a remény rosszat tesz az üzletnek.”
„Majd gondolkozom rajta.”
Abby visszavált jéghercegnő üzemmódba. „És most akkor újra ignorállak”. Rámszegezi a tekintetét. „Neked és nekem is beszédünk van egymással, és vagy itt beszélünk vagy valahol máshol. Te döntesz.”
Noah lekapcsolja a tévét és feláll. „Programom van Echoval.” Felkapja a kulcsait és a dzsekijét az asztalról. „Viszlát később, tesó. Abby.”
Elköszönök tőle, Abby pedig lezserül int neki. Ahogy az ajtó becsapódott, Abby végignyúlik a kanapén, mint egy lusta macska. „Mi van veled és a pelyhes nyuszival?”
„Semmi.”
Felém fordítja a fejét, így rám tud nézni. „Biztos? Amikor együtt láttalak benneteket srácok, úgy néztetek ki…” Abby int a kezével a levegőben egyet, mintha a szó varázslatosan jelent volna meg. „Mint egy pár. És te nem vagy az a párban járok srác.”
Tényleg nem vagyok az, de Rachellel szeretném megpróbálni. „Nem vagyunk együtt. Sztori vége.”
A sötét szemeivel pár percig engem vizslat. „Tehát akkor nem zavar, ha elmondom, hogy Eric rátalált?”
Az izmaim kővé válnak és jeges víz száguld át az ereimen. „Mi?”
„Múlt héten Eric kiderítette a két főiskolás srác személyazonosságát, akik beköpték őt. Ezért kerestelek. Ma levadászta őket. Visítottak és elárulták neki, hogy Rachel hová jár iskolába. Holnap sarokba akarja szorítani.”

Forrás 

Nyereményjáték:

A történetben fontos szerep jut a száguldásnak és az autóversenyzésnek, így hát mostani játékunk során szintén az illegális gyorsulás világa lesz a középpontban. Olyan filmes karaktereket keresünk, akiknek lételeme a száguldás.

Minden blogon találtok egy kis infómorzsát az adott figuráról, illetve egy képet annak autójáról. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint ezek segítségével kitalálni, kire gondoltunk. (Fontos, hogy a filmbeli karakter nevére gondoltunk, nem pedig a színészekére!) Majd ezt megismételni az összes állomáson. Ha minden feladatot teljesítettetek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott 3 példány egyikét.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

“Igazi kívülálló, fékezhetetlen versenyző az illegális éjszakai hajszák sebességtől izzó alvilágában.” 

 

 a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

06.19. - Deszy könyvajánlója

06.21. - CBooks

06.23. - Angelika blogja

06.25. - Media Addict

06.27. - Kelly & Lupi olvas

06.29. - Kristina blogja

07.01. - MFKata gondolatai

07.03. - Dreamworld

Katie McGarry: Dare You To - Aki mer, az nyer

Katie McGarry ifjúsági sorozata sok fiatal nő szívét hodította már meg világszerte. Magyarul elhozta nekünk a Könyvmolyképző Kiadó, az első rész után gyorsan meg is jelentette a folytatást, sok hazai rajongó örömére. A Blogturné Klub bloggereit is meghódította, ezért 7 lelkes rajongó az Aki mer, az nyer blogturné keretén belül értékelésekkel, extrákkal és nyereményjátékkal népszerűsíti tovább a Pushing the Limits sorozat második részét 2015. január 19. és 31. között. A blogturné végén a szokásokhoz híven a játékosok között 3 példány kerül sorsolásra.

Könyvmolyképző, 2014

494 oldal

Fordító: Komáromy Rudolf

Goodreads: 4,20

Besorolás: realista, YA

Ha kiderülne az igazság Beth Risk családi életéről, a tizenhét éves lány édesanyját börtönbe zárnák, ő maga meg ki tudja, hová kerülne. Mindenáron védeni igyekszik tehát az anyukáját, mígnem egy szép napon a nagybátyja beavatkozik, és választásra kényszeríti Bethet: az anyukája szabadsága vagy a saját boldogsága. Így találja a lány egy fedél alatt magát a nagybácsi feleségével, aki ki nem állhatja, és új iskolában, ahol senki sem érti meg. Egyetlen srác kivételével, akit viszont ő nem akar közel engedni magához, de hiába… Ryan Stone a város büszkesége, népszerű baseballsztár – olyan titkokkal, amelyekről mélyen hallgat. Még a barátai előtt is, akikkel pedig mindenben osztozik, például őrült fogadásokban. Vajon mi a legőrültebb fogadás tárgya? Randira hívni a deszkás csajt, aki fütyül rá. Ám ami fogadásnak indul, heves vonzalommá változik, amelyre se Ryan, se Beth nem számított. A kifogástalan hírű fiú egyszeriben kockára teszi álmait – és az életét – a lányért, akibe szerelmes, a lány pedig, aki senkit sem enged igazán közel magához, immár saját meggyőződését vonja kétségbe…

Jó pár évvel ezelőtt a Pushing the Limits volt az első általam elolvasott, angol nyelvű, realista regény, amelyben a főhősök komoly problémákkal küzdöttek és ez akkor nagyon megfogott. Etalonként tekintettem rá és imádtam minden sorát. Aztán az évek során jó pár hasonló történettel találkoztam, jobbakkal-rosszabbakkal, de ez a regény mindig is kitűnt a többi közül. Azon persze azóta is nagyon sokat  gondolkodtam, hogy ha nem ezt olvasom elsőként, hanem csak később találkozom vele, vajon akkor is ekkora hatást vált ki belőlem? Ez persze már sosem fog kiderülni. De az biztos, hogy az írónő belopta magát a szívembe és nagyon vártam a folytatást, bár tudtam, hogy az már nem Noahról és Echoról fog szólni.

Őszinte leszek. Isaiah-ra és Bethre csak nagyon halványan emlékszem, annyira Noah és Echo körül forgott a történet és az eszem is. Így sok más olvasóval ellentétben engem nem rázott meg annyira az, hogy ebben a regényben nem az ő szerelmük áll a középpontban, hanem Beth körül itt egy másik fiú legyeskedik. Igazából talán nem is ez a legjobb szó rá, hiszen eleinte semmi nincs köztük. Ryan a haverjaival mindenhol és mindenre fogad és Beth is csak egy kihívás lesz; Beth pedig egy pillantásra sem méltatja a fiút, annyi más problémája van. Így bár a fizikai vonzalom megvan, de bárminemű kapcsolat csak nagyon lassan alakul ki köztük, amit én személy szerint rettentően élveztem, mert imádom a "macska-egér" játékot, imádom, ha nincs azonnali szerelem, hanem megküzdenek egymásért. És itt pontosan erről volt szó. 

A szereplők is különlegesek voltak a számomra, mert nem, az első pillanatban egyiküktől sem voltam elájulva egyáltalán.

Beth teljesen züllött. Nem is tudnék rá jobb szót mondani. Lányhoz szinte méltatlanul ronda a szája, cigarettázik, iszik, meg ami még belefér. Eleinte nem is tudtam nagyon megkedvelni őt, de ahogy szépen lassan bejutottunk a "bunkóság" héja alá, akkor ismerhettük meg őt jobban és derült ki, hogy miért is ilyen. Onnantól kezdtem őt lassan megérteni, megszeretni és talán pont ezért tudott ennyire közel kerülni végül hozzám, mert olyan messziről indult a "mi kapcsolatunk" is.

Ryan sem sokkal jobb, hiszen ő pedig első ránézésre ő a helyi nagyfiú, a szupersztár, a baseball csapat fő reménysége, jó családból származik, jóképű, látszólag mindene megvan. Csak a haverok, a baseball és a fogadások érdeklik, semmi más. De ahogy írtam, csak látszólag van meg mindene. Azért az ő családjában is vannak bőven "csontvázak a szekrényben" és bár messze nem olyan rossz a helyzete, mint Beth-nek, de azért neki sem egyszerű az élete. Így szinte törvényszerű, hogy ők ketten összekerülnek, hiszen ilyen háttérrel csak ők képesek arra, hogy megértsék és kiegészítsék egymást. Persze ez nem megy egyik percről a másikra és míg ez bekövetkezik, addig sok izgalmas, vicces és szomorú jelenetet olvashatunk. Imádtam, ahogy a legtöbb regénnyel ellentétben, itt a lány a "rossz" és a fiú a "jó", hiszen, bár Ryan sem egy szent, de a vadóc Beth-hez képest mégis ő a jófiú. Így kicsit izgalmasabb volt a kettőjük között zajló játék; Ryan állandó kettős érzéseivel, hiszen nem volt könnyű a sérült és ezért tüskékkel borított lány figyelmét felkelteni, megtartani és meg is maradni mellette. Ahogy hol imádta, hol a pokolba kívánta Beth-et, aki pedig örlődve a régi és az új élete között, nehezen tudott dönteni.  

Írtam már egy párszor, hogy az olyan jellegű realista történetek, ahol a főhősöknek valami rettentő van a múltjukban, már nem igazán hoznak lázba. Kicsit féltem, hogy itt is ugyanez fog történni, de az írónő képes volt ugyanazt a színvonalat hozni, mint az első részben. Nagyon erős jeleneteket kaptunk, hatalmas érzelmi hullámvasutakkal, hiszen soha nem lehettünk biztosak abban, hogy mi is fog a következő pillanatban történni. Ez nemcsak egy kétszemélyes játék volt, hanem Katie kiterjedt szereplőgárdával színesítette a történetet.
És nemcsak a főszereplők, de a mellékszereplők is mind annyira életszerű, érdekes  karakterek voltak, hogy a nagy részükről szívesen olvasnék egy-egy saját történetet.
Isaiah-t szerintem említenem se kell, nemcsak én, de szerintem jó sokan várjuk rajtam kívül is, hogy vele mi fog történni. Akkor ott van Mark, Ryan bátyja, aki üde színfolt lehetne a másságával. Vagy kíváncsi lennék Scott, Beth hatalmas szívű nagybátyjának a történetére is, hogyan futott be, hogyan befolyásolták az életét, a karrierjét a gyerekkorában történtek.
És persze ott van a rossz oldal is. Tudom, hogy ez már nem YA téma és bár Beth anyjára úgy haragudtam, mint kevés más szereplőre, de az ő életútja is érdekes lehet, kicsit részletesebben is érdekelne, hogy mi is történt pontosan, ami idáig süllyesztette.

Összességében nagyon szerettem ezt a regényt, nem is nagyon tudnék hibát megemlíteni benne. Imádtam, hogy az írónő képes volt úgy megírni ezt a történetet, olyan szereplőkkel, hogy még véletlenül sem kezdtem el hasonlítgatni a többi, hasonló regénnyel, nem éreztem sehol sem üresjáratokat, hanem az elejétől a végéig együtt izgultam, sírtam, nevettem a szereplőkkel. A történet életszerű volt és nem egy rózsaszín tündérmese. És éppen ezért tetszett annyira.

Borító: Látványos, mozgalmas, hűen hozza a történetet. Nagyon tetszik!

Kedvenc karakter: Ryan, Mark, Scott, Beth

Szárnyalás: az üvegbe zárt eső és hogy Ryan ÍR!!!

Mélyrepülés: Beth anyja

Érzelmi mérce: rengeteg szívet melengető romantikus és jó pár forró jelenet van a regényben, de minden a YA keretei között. 

Értékelés:

Blogturné extra - kimaradt jelenet

Az Aki mer, az nyer legelső vázlatában volt egy csavar, amikor Ryan és Beth azt mondták a szüleiknek és Beth nagybátyjának, hogy randiznak azért, hogy jól jöjjenek ki egy helyzetből. Az is benne volt, hogy Ryan apjának dohány farmja van. Ezek a részek végül nem illettek bele a történetembe, így kivettem őket, bár nagyon sajnáltam ezeket a kivágott jeleneteket. ~ Katie

Ryan

Apám egyszer azt mondta: “Nem úgy nőttem fel, hogy dohánytermesztő akartam lenni, de néha az, hogy mit gondolsz mi fog történni és hogy valójában mi történik, az két különböző dolog.”
Péntek délután négykor az utolsó dolog, amit akartam, hogy összekötegeljem a dohányt a füstöléshez. Nem vagyok dohánytermesztő, de apám, még egy főiskolai diplomával is az.
Megcsinálom és bejutok a ligába. Nincs az az Isten, hogy ezt fogom csinálni a megélhetésért. A konyhaajtóban lévő szúnyogháló nyikorog, ahogy benyitok rajta és magamban megjegyzem, hogy a pajtában keressek majd hozzá kenőolajat. A házunk az egyik legrégebbi a megyében. Amikor anyu szülei meghaltak, ő örökölte a házat és felújította, de nem számított, mit alakított át rajta, a ház sose lett új.

Felakasztom a csomagom a szék háttámlájára és kinyitom a hűtőt, hogy kihalásszak valami nasit, mielőtt elkezdek dolgozni. Magassarkú kopog a linóleum padlón. 

- Jó, hogy itthon vagy Ry. Indulnunk kell.
- Indulnunk? Hová?
Anya ráüt a vállamra és becsapja a hűtő ajtaját.

- Ne egyél. Elveszi az étvágyadat.

Farmert, blúzt, magassarkú szandált visel és összeráncolja a homlokát, ahogy végignéz a kék farmeremen és a pólómon. 

- Folyton arra várok, hogy megtanuld, hogy kell kiválasztani a megfelelő ruhákat. De ennek jónak kell lennie. Azt mondta, hogy hétköznapi, utcai ruha. Akárhogy is, szállj be az autóba vagy elkésünk.
Ajajajj. Hétköznapi ruha. Ne egyél. Elveszi az étvágyat. Anya valakivel megismerkedett a gyülekezeti rendezvényszervező bizottságban. 

- Van már programom estére.
- Tudjuk. Emiatt lesz a vacsora. - Apa sétál be a konyhába, elegáns farmerben és kék pólóban. - Ryannek külön kell mennie. - A csillogás a szemében idegessé tesz. - A fiúnknak tervei vannak Scott Risk unokahúgával.

***

Egy karcsú, a szőke haját tökéletes kontyban viselő nő nyit ajtót Scott Risk házában. Levegőbe ad puszit anyám arcára és megöleli az apámat. 

- Ó, annyira örülök, hogy végre találkozunk. Scott a hátsó teraszon grillez lazac steaket és zöldséges kebabot.
Szerencsére kinyújtja felém a kezét. 

- Allison vagyok, Scott felesége. Scott rengeteg mesélt rólad.
Amellett, hogy láttam Scott irodájában a fényképét, nem tudok róla semmit. 

- Örülök, hogy megismerhetem asszonyom.
Allison Beth szobájának zárt ajtaja felé int.

- Beth a szobájában van. Scott azt mondta, hogy bemehetsz és együtt lehettek, ameddig az ajtót nyitva hagyjátok. Nem akarunk untatni benneteket a felnőttek beszélgetésével. - Majd a hosszú szempilláit a szüleimre rebegteti. - Ameddig minden rendben van veletek.
Azt hiszem, úgy értette, hogy ne vigyem ki Bethet a nyilvánosság elé.

- Ez így rendben van - szólt közbe apám, mielőtt anyu nemet mondhatott volna.
- Össze vagyok zavarodva. Azt hittem, hogy Beth beteg - mondom. Legalábbis, ma nem volt iskolában. Allison átpillant a válla felett Beth szobája felé, aztán a karját anyám karjára teszi és hozzá hajol, mintha titkot suttogna.

- Női bajok, de már jobban van. A mozgás elég stresszes volt a számára és tudjuk, hogy a stressz miket művelhet a nőkkel.
- Szegény drágám.

Anya az autóút alatt teljes öt percet töltött azzal, hogy elmagyarázza nekem mobilon keresztül, hogy mennyire fontos, hogy jó benyomást tegyünk. Egyrészt, mivel a bizottság Allisont tagnak akarja, másrészt, mivel a gyülekezet mind a kettőjüket hivatalos tagjainak szeretné látni, és harmadrészt, mivel Scott Risk kifejezetten találkozni akart annak a srácnak a szüleivel, aki az unokahúgával randizik.
Nagyszerű. Á, nincs nyomás azon a kapcsolaton, amely nem is létezik. Nem lesznek a szüleim izgatottak, amikor erőt veszek, hogy közöljem a hírt.
- Ryan, - mondja anyu. - Legyél úriember.

Ami annyit jelent, hogy ha hozzáérek Beth-hez, akkor minden felesleges idejében templomba fog rángatni.
Allison a szüleimet a ház hátsó részébe vezeti, mialatt én az előszobában állok és Beth ajtaját bámulom. Sok minden történt múlt éjjel és nem volt időm, hogy átgondoljam ezt az egészet. Valójában, amikor utoljára beszéltünk, azt hittem, hogy megértettük egymást. De valószínűleg nem ez történt.
Kopogtatok az ajtaján és néhány pillanattal később Beth feltűnik. A laza copfjából néhány tincs kiszabadul és az arcán párna gyűrődésének a nyoma látszik. A rövid topja rálátást nyújt a sima hasára és puha fehér bárányfelhők vannak a pizsama alsóján. A részegség és Beth szexi kombinációt alkotnak.
- Mit csinálsz itt?
Fogalmam sincs. 

- Scott és Allison áthívták a szüleimet vacsorára.
- Mi van?
- Meglepetés. - Scott feltűnik mellettem. - Allison tervelte ki az egészet, kicsit több, mint egy órája, mialatt én Louisville-ből jöttem hazafelé. Úgy gondolta, hogy mivel ti ketten randiztok, mindannyiunknak találkoznia kell. Úgy döntöttünk, hogy hagyunk egy kicsit tovább aludni. Jobban vagy már?
- Azt hiszem. - Beth váltogatja a pillantását köztem és Scott között. - Azt mondtad, hogy randi?
Scott vállat von. 

- Két randi egymás után. El akar vinni téged az iskolába. Ezt minek hívnád?
Beth megmasszírozza a tenyerével a homlokát.

- Ryan, megígértem, hogy beszélek veled és tudom, hogy ezt már reggel meg kellett volna tennem, de úgy éreztem…. ez nagyon szar, amit most próbálok elmondani…
Ahogy Scott összeráncolja a homlokát, a szája körül az arcvonásai legörbülnek. Nem. Beth be fogja tartani az ígéretét és elmondja Scottnak, hogy szakítottunk és hogy ő a hibás benne. Ez nem az, amire szükségem van. Felveszem a fonalat ott, ahol Beth abbahagyta.

- Hogy megígértem neki, hogy elviszem a Diary Queen-be még a buli előtt. Ez az a hely, ahol a barátaink találkozni szoktak.
Scott szája körül visszarendeződnek a vonásai.

- Nekem ez mindaddig rendben van, ameddig a szüleidnek is. Azt hiszem, hogy a vacsorát négyesben, magunkban is el tudjuk költeni.
- Scott, - szól Allison. - Ide tudnál jönni és megnézni a lazacot?
Scott biccent, mielőtt kettesben hagy minket.
- Mi volt ez? - sziszegi Beth. - Azt akartad, hogy kedveljen téged és azon voltam, hogy ez megtörténjen és most jössz és beleerőltetsz egy randiba?
A tarkó izmaim megfeszülnek. Azt hiszem, hogy a három másodperces bocsánata tegnap estéről szart sem ér.

- Igen, mert Scott biztosan kedvelni fog engem, ha a beteg unokahúga, aki itt áll és …. - Dögösnek. - sebezhetőnek néz ki a pizsijében, azt mondja, hogy szakított velem és mindez az ő hibája. Nem vagyok benne biztos, hogy ezzel megnyerném a szimpátiáját.
- Nem vagyok beteg, - mondja. - Vagy sebezhető.
Így marad a dögös, mint egyetlen lehetőség, de ezt nem mondom ki hangosan.

- Nem beszélgetek a női testrészekről és a problémáikról. Vegyél fel valami ruhát. Elviszlek a buliba, aztán hazahozlak. Holnap, miután a szüleim és a nagybátyád összemelegedtek, véget vethetsz az üzletünknek.
Forgatja a szemeit.

- Lehet, hogy lány vagyok és vannak női testrészeim, de ez nem probléma. Megjátszottam. És megcsinálom, de veszel nekem vacsorát.

- Rendben. - Bármit, hogy végre rávegyem, hogy megforduljon és elkészüljön. Minden egyes alkalommal, amikor otthagyom Beth-et, megfogadom, hogy soha nem leszek csalódott vagy nem lesz mérges rá. És mégis, a jelenléte három másodperce alatt képes felhúzni teljesen.

Száműznöm kell ezt a lányt az életemből. Beth ekkor sajátosan lassan megfordul és az állam a földet súrolja. Fekete kínai írásjelek díszítik a hátát a gerince mentén. Teste a dereka felé ível és a bőre sima, fehér....

Hátrafelé rúgva csapja bele az ajtót az arcomba.

Soha. Határozottan száműznöm kell ezt a lányt az életemből.

Forrás

Nyereményjáték:

Dare You To - Aki mer, az nyer könyv 3 példányát sorsoljuk ki azon játékosok között, akik a szókeresőben megtalálják a 7 (hét) elrejtett szót. Nevek és kifejezések, amelyek kapcsolatban állnak a történettel segítik, hogy jobban megismerjétek a könyvet.
Segítségként a turné állomások bejegyzéseiben is megtalálhatjátok őket. A talált szavakat a rafflecopter arra kijelölt soraiba írjátok be.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! 

a Rafflecopter giveaway

A Blogturné további állomásai:

Január 19 - Kristina Blogja

Január 21 - Deszy Könyvajánlója

Január 23 - Kelly Lupi olvas

Január 25 - CBooks

Január 27 - Dreamworld

Január 29 - Media Addict

Január 31 - MFKata gondolatai

Katie McGarry: Pushing the Limits - Feszülő húr

A Könyvmolyképző Kiadónál jelenik meg Katie McGarry: Pushing the Limits - Feszülő húr című könyve, amire két éve várnak türelmetlenül a magyar olvasók. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a Blogturné Klub tagjai közül is kilencen vesznek részt a könyv turnéján. Többen olvasták már és írtak is a történetről, ezért most több rendhagyó állomás is helyet kap. Érdemes követni a turnét, hiszen most is 3 példány várja gazdáját az év egyik legjobban várt könyvéből!!!

Könyvmolyképző Kiadó 2014. november 25.
...oldal
Fordította: Neset Adrienn, Károlyi Eszter
Goodreads: 4,11
Besorolás: YA, romantikus, realista

Senki sem tudja, mi történt aznap éjjel Echo Emersonnal, amikor a menő fiúval járó népszerű lányból pletykák tárgya, kirekesztett lett, karján hátborzongató sebhelyekkel. Még Echo sem tud visszaemlékezni a teljes igazságra.
Amikor aztán berobban az életébe Noah Hutchins, a szívdöglesztő, lányfaló, megközelíthetetlen fiú a fekete bőrdzsekijében, és meglepően megértő vele, Echo élete olyan fordulatot vesz, amilyenre sosem gondolt volna. Valószínűleg semmi közös nincs bennük.Egymás iránti őrült vonzalmuk mégsem foszlik szét, és Echo felteszi magának a kérdést, hogy meddig FESZÍTHETIK A HÚRT, és mit kockáztat azért a fiúért, aki talán megtanítja őt ÚJRA SZERETNI.

Hosszú kapcsolat fűz a regényhez, az első értékelés még 2012-ből ITT olvasható.
Lupi Molyos értékelése is 5 csillagot ér, ITT olvasható.
A magyar kiadást már nagyon vártam, tudtam, hogy a jogok a kiadónál vannak és technikai problémák miatt csúszik a megjelenés. Konkrétan fordító váltás miatt. Nincs ezzel semmi baj, hacsak az nem, hogy elterjedt a neten egy rajongói fordítás, melyet igen sokan olvastak, és nem szégyelltek véleményt írni például a Molyon is a kalózfordítás alapján. Én ezt nem olvastam, nem tudom milyen minőségű, de kétlem, hogy adná azt a színvonalat, ami a végleges lett.
Mivel értékelés már született a könyvről, nem ismétlem önmagam, hiszen ugyanazokat írhatnám le, még mindig a legjobb YA regénynek tartom a Pushing the Limits-et.
Következzen tehát egy interjú, mégpedig a könyv szerkesztőjével Kozári Andreával.

Katie McGarry: Pushing the Limits - Feszülő húr című könyve az első olyan blogturnés könyv, melynek szerkesztője  a megalakulás óta oszlopos tagja a Blogturné Klubnak.


K: Nagyon büszkék vagyunk rád Andi! Kihasználom ezt a remek alkalmat, és felteszek néhány kérdést a szerkesztéssel kapcsolatban.
A: Hah, csak várjátok ki a végét! Azért remélem megjelenés után is büszkék lesztek rám.
*bekészíti az üveg házipáleszt, hogy ne izguljon annyira* Oké, kezdhetjük!

K: Ez volt az első szerkesztői munkád?
A: Egy próbaszerkesztésen kívül igen. Legalábbis hivatalosan.

K: Mit gondoltál, amikor megkaptad ezt a feladatot?
A: Azt, hogy hogyan fogom elszúrni és hogy mit fogtok mondani. Rettentően maximalista vagyok, ezért borzasztóan zavar, ha egy kis hibát is ejtek, főleg, ha egy ennyire várt könyvről van szó, amiről tudom, hogy rengeteg ember fogja olvasni (remélhetőleg nem szidni). Nem kaptam semmiféle felkészítést, így a saját fejem után mentem, leginkább a fordítás stílusára, helyességére figyeltem. Kissé féltem attól is, hogy sokat kell majd harcolnom a fordítóval, de ez alaptalan volt. Nagyon gördülékenyen ment Eszterrel minden.

K: Beszéltünk már a közös chatelések alkalmával arról, hogy sokunk egyik kedvenc története a PtL. Neked mennyire tetszett a cselekmény és a karakterek?
A: *Ráhúz arra az üvegre.* Azt hiszem én a kisebb tábort erősítem. Először is, én végig azt hittem, hogy a PtL New Adult. Aztán elkezdtem olvasni és vártam mikor indulnak be a dolgok, aztán utánanéztem és megláttam, hogy ez bizony Young Adult. Szomorú, de tény, hogy nálam a YA alapból lejjebbről kezd, mint egy NA vagy egy felnőtteknek írott könyv. Van, amikor megtudnak lepni és egy-egy YA sorozat a kedvencemmé válik, de az nem a PtL volt. Az egy dolog, hogy YA, de semmi paranormális vagy fantasy elem nincs benne, én pedig szinte csak olyanokat olvasok, úgyhogy szegény könyv valahonnan -1-ről indult az ötös skálán. Nem kertelek, megmondom kerek perec, hogy nem sokra emlékszem belőle, szinte csak az alapokra. Azóta már jó pár könyvet olvastam, és amúgy sem ragadt meg túlságosan a történet, és nem azért mert a szerkesztésre figyeltem.
Látom, hogy mit szerethetnek benne a műfaj rajongói: nehezen induló, de mindent legyőző tini szerelem, két elvont, megsebzett fiatal, akik egymás megváltói, egy rossz fiút játszó, a szíve mélyén (nem is annyira a mélyén) nagyon is érzelmes fiatal, sármos, szarkasztikus Rómeó. Echo karaktere volt számomra kissé bizonytalan. Néha azt éreztem sem Echo sem az írónő nem tudja, hogy most akkor mit is kéne éreznie. Na és persze titok hegyek. Azért ki kell emelnem, hogy két erőssége van a könyvnek: a nézőpont váltások és az Echo titkának körüli rejtély. A nézőpont váltások vagy bestsellert csinálnak egy könyvből vagy tüzelőanyagot. Pláne, ha egy fiú-lány szerelmespár nézőpontjairól van szó. Szerintem nagyon kevés író tudja sikeresen megírni mind a két fél gondolatait, úgy, hogy azok nem csak ne veszítsenek jellemükből, de még pluszt is adjon hozzájuk. Ez általában a férfi főszereplőnél okoz gondot, amikor addig csodálod, amíg nem látsz a fejébe, aztán valamiért - isten tudja miért - kapsz egy szörnyen megírt bónusz jelenetet az ő szemszögéből és már nem is tűnik olyan érdekesnek, sőt kifejezetten idegesítő.
Na, hát Katie megugrotta ezt az akadályt, és szerintem még érdekesebb is volt Noah fejében lenni. Az Echo körüli rejtélyről csak annyit, hogy talán ez az igazi húzóerő a sztoriban. Ha valaki nem szereti meg Echot és Noah-t eléggé, azt ez a bizonyos titok nem engedi. Mesterien építi fel az írónő, voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy az én szenvedtem emlékezet kiesést, és már téptem a hajamat, hogy megtudjam mit felejtettünk el Echóval. Összességében azt tudom mondani a könyvről, hogy aki szereti ezt a műfajt és még nem unja, az biztosan szeretni fogja ezt is. Szépen van megírva, vannak benne elgondolkodtató és fontos részek, néha napján vicces is, és persze romantikus is, de szerintem nem megérdemelt a hype.

K: Volt kedvenc jeleneted illetve szereplőd?
A: A kedvenc szereplőm Beth volt - az egyik mellékszereplő -, bár keveset szerepelt. A második rész az övé, de abban kissé csalódtam, de ez már egy másik történet. A PtL-ben szerettem, mert nagyszájú, mint én.
A kedvenc jelenetem...hm… talán amikor Jacob (Noah öccse) a versenyen beszél a könyvéről és Noah-ról. Aranyos, megható jelenet és nincs köze a romantikához, alig tart egy-két oldalon át, de mégis, az egyik legerősebb érzelmet váltotta ki belőlem.

K: Mi volt a legnehezebb/legemlékezetesebb a szerkesztés során?
A: A legnehezebb rész, amikor a fordítót/fordítást kell pontoznom és értékelnem. Ott mindig vért izzadok, nehezebb, mint az ember elsőre gondolná. :) A legemlékezetesebb egyértelműen, amikor befejeztem. Első szerkesztésemről volt szó, így hirtelen rengeteg dolgot éreztem: megkönnyebbülést, elégedettséget (főleg, amikor a fordító rábólintott a változtatásaimra), aztán meg félelmet és bizonytalanságot, hogy vajon jól csináltam-e. Illetve folyamatosan tanulok valami újat.

K: Hogyan zajlik a szerkesztés, hogy képzeljék el az olvasók ezt a folyamatot?
A: Igazából egy felépítésileg egyszerű folyamatról (maga a munka már nem annyira egyszerű) van szó. Értelemszerűen kezdődik azzal, hogy megkapom az anyagot. A fordított szöveget és az eredetit is. Szerkesztés közben párhuzamosan olvasom az eredeti és a fordított szöveget (ketté osztott képernyőn), így nem csak azt veszem észre, ami valamiért hibásnak tűnik, de az eredeti hangulatára és stílusára is jobban ráhangolódom, illetve esetleg kicsit fel tudom turbózni a fordítást, akkor is, ha az nem feltétlen hibás, de lehetne jobb is. Ha kész a szerkesztés megbeszéljük a fordítóval, hogy mi az, amiben egyetért, mihez ragaszkodunk, mit javasolnánk, és amikor mindenki elégedett a végeredménnyel, ki kell töltenem egy értékelő lapot, amit az előbb említettem. Hat kategória alapján kell pontoznom a fordítást, illetve ki kell emelnem, hogy mi az, amire figyeljen oda jobban és mi az, amiben remekelt. Ha mindezzel készen vagyok, már csak el kell küldenem a kiadónak.

K: Eddigi tapasztalataid alapján, mi az, ami a legtöbb problémát okozta a fordításokban/fordítóknak?
A: Egyértelműen az angol/amerikai szlengek és szófordulatok. Ez engem meg is lepett. Lehet, hogy a sietség, esetleg fáradtság okozza, de általában sokkal könnyebben mentek a többszörösen összetett, nyakatekert mondatok, amiket háromszor kell elolvasnom, hogy felfogjam, mint egy egyszerű szleng vagy szófordulat, pedig azokat még a neten is megtalálni. Az is lehet, hogy azok a csicsás, öt soros mondatok leszívják a fordítók agyát.

K: A Függővég (link) blogot vezeted 2012 február óta. Itt a könyvek mellett jelentős szerepet kapnak a filmek, sorozatok is. Az olvasás mellett mennyi időt szánsz a blogolásra? Mik a kedvenc sorozataid jelenleg?
A: Igazából a Függővéget egy nagy könyvekkel, filmekkel és videojátékokkal foglalkozó magazinszerű oldalnak terveztük (én és két barátom) annak idején, amikor lecseréltem a Könyvek Háborúját. Egyelőre az az álom nem valósult meg, úgyhogy jelenleg az én személyes kis játszóterem (ingyen reklám: szerzőket, vendégbloggereket szívesen fogadok!). Rengeteg időm van a blogolásra, és amikor tehetem, és úgy érzem, hogy valami megérdemel egy cikket, akkor is, ha a kutya sem olvassa, akkor arról írok. Van, amikor hirtelen annyi mindent szeretnék írni, hogy több piszkozatokba is belekezdek, aztán úgy maradnak, mert mire oda jutnék, elvesztik hírértéküket. Ez nem idő, inkább ihlet hiány. Na meg persze az olvasás mellett a videojátékok is próbálnak elszakítani a világtól.
Sorozat mániás vagyok, úgyhogy elég hosszú a listám, de lássunk pár példát a kedvenceim közül, amik még futnak: Marvel's Agents of S.H.I.E.L.D., Revenge, Reign, Flash. Constantine, Vikings, Bitten, Teen Wolf, Lost Girl, Continuum, Penny Dreadful, Game of Thrones, Black Sails, Dominion, Big Bang Theory, Defiance.

Köszönöm az interjút és további sok sikert a munkáidhoz!

Játék:

A történetben Echo Emerson és az anyukája közötti kapcsolat egyik jelentős eleme a görög mitológiához, azon belül is a csillagjegyekhez kötődik. A játék során minden állomáson fel kell ismernetek a mellékelt képről, hogy melyik csillagjegyet ábrázolja. A rafflecopter doboz megfelelő sorait kitöltve már csak a szerencsén múlik, hogy ki nyeri meg a három nyereménykönyvet.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 órán belül kell jelentkezniük a megküldött értesítő e-mailre, ha nem teszi meg, új nyertest sorsolunk. Sok szerencsét!

a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok:
11.18. - Kristina blogja
11.19. - Angelika blogja
11.20. - CBooks
11.21. - Deszy könyvajánlója
11.22. - Függővég
11.23. - Kelly & Lupi olvas     
11.24. - MFKata gondolatai
11.25. - Media Addict
11.26. - Dreamworld

Katie McGarry: Pushing the Limits

Harlequin Teen 2012. július 31.
Goodreads: 4,37
Besorolás: YA, realista

Ez a könyv a legjobb realista young adult könyv, amit valaha olvastam. Nem egyszerűen a jó kislány beleszeret a rossz fiúba történet, sokkal több annál. Nagyon remélem, hogy a magyar kiadóknak elég belepillantani a Goodreads és az Amazon olvasóinak véleményébe, a magyar kiadás biztos siker lenne.

A 17 éves  Echo Emerson korábban fürdött a népszerűségben, de két évvel ezelőtt megváltozott minden, szülei elváltak, az apja feleségül vette a saját bébiszitterüket, a bátyja Aires meghalt Afganisztánban. De a legborzasztóbb az volt, amikor egy kórházi ágyon ébredt, kötéssel a karján, semmire sem emlékezve a balesetből, ami után anyját azóta is bírósági végzéssel tartják távol tőle. Echo minden vágya, hogy kiderítse mi történt valójában azon az estén, annak ellenére, hogy apja inkább fátylat borítana az egészre. Mivel a karját ronda forradások borítják, Echo visszahúzódó lett, a  társadalmi élete a suliban már enyhén szólva nem a régi. Nem csoda, hogy nem lelkesedik túlságosan az ötletért, hogy Noah Hutchins egyéni konzultációs partnere legyen. Noah szintén tökéletes háttérrel rendelkezett, értelmiségi szülőkkel, két öccsével tökéletes családot alkottak, egészen két és fél évvel ezelőttig, amikor a szülők meghaltak lakástűzben.  A testvérek nevelőotthonba kerültek, majd nevelőszülőkhöz, de Noah veszélyesnek lett nyilvánítva, miután megütött egy felnőttet, hiába tette ezt azért, hogy egy gyereket mentsen a veréstől. Elválasztották a testvéreitől, és erősen  korlátozott láthatást szabtak neki. Mrs. Collins, a suli terapeutája révén találkozik ez a két  fiatal, feladatuk a közös tanulás, és ahogy lépésről lépésre megismerik egymást problémáit,   lassan rájönnek mennyi minden közös bennük.

Katie McGarry

Katie McGarry egy csodálatosan megírt szerelmi történettel debütált. Az első néhány oldal után már el voltam veszve, hiszen minden adott, ami számomra kiemeli a könyvet az átlag ya történetek közül. Kezdve a kedvenc váltott szemszögű fejezetekkel, ami tökéletesen tagolta a könyvet, pont kellő betekintést adva mindkét főszereplő fejébe. A sztori nem éppen rövid, mégis az izgalom, a feszültség végig kitart, egy cseppet sem hagy unatkozni az írónő. Biztosítja ezt azzal, hogy nem egy manapság oly divatos instant szerelemmel jön elő, itt a kapcsolat lassan  építkezik, a love  hetek alatt bontakozik ki, és ez teszi hitelessé az olvasók számára.

Ami  különösen tetszett, hogy itt nem a szerelmi vívódás áll a középpontban, hanem a két főszereplő küzdelme önmagával, a saját démonaikkal, a környezetükkel, a felnőttekkel és egymással. A körítés ehhez a szerelmi szál, ami valami különlegesen gyönyörűen van megírva.  Mindig megfelelőnek éreztem a leírásokat, tökéletesen magam elé tudtam képzelni mindent. A karakterek......csodálatosan megírt hiteles szereplők. Echo bátor, gyönyörű lány, göndör vörös hajjal és zöld szemekkel. Anyja mentálisan beteg, és a lány retteg, nehogy örökölje ezt. Még Noah-val is képes szövetkezni, hogy kiderítse milyen baleset történt vele pontosan, ami fizikailag és lelkileg is nyomot hagyott rajta örökre. 

Noah. Azt hittem, Simone Elkeles könyveiben szereplő  Fuentes testvérek viszik el  örökre a pálmát a realista ya regények rosszfiúi közül. De nem. Noah fejébe belelátni eszméletlenül valóságos volt, élveztem az írónő minden sorát róla. Noah-t nőcsábásznak tartják, ami szó ami szó igaz is, de ez csak a külsőség, igazából erős, határozott és vicces srác. A testvéreihez való viszonya csodálatos, megható és engem konkréten szíven ütött az a vágy, ami benne forr, hogy újra egyesítse a családot, kockáztatva mindent, még Echo-val való kapcsolatát is. 

Szóval, amikor ez a két erős karakter szerelembe esik, a kémia forrong körülöttük, de mindez olyan ízléssel  megírva, hogy semmi kifogás sem eshet a legforróbb jeleneteknél sem. Olyan párbeszédek zajlanak közöttük, hogy azt olvasnotok kell.

A támogató karakterek (megjegyezni kívánom, hogy én nem veszem egy kalap alá a mellékszereplőket) közül Mrs. Collins kiemelkedik, mesterien egyengeti a két fiatalt. Noah egyik barátja és lakótársa Beth, rendívül érdekes karakter. Bonyolult csaj, és nagyon megérdemli,  hogy az írónő az ő történetét is megírja. Megjelenés jövőre várható Dare You to címmel.

Muszáj szólnom a borítóról, ami az én érdeklődésemet 2011. december 6-án keltette fel, amikor is bejelöltem olvasandók közé a könyvet. Remek, valósággal csábít az olvasásra, és meg is kapjuk amit a borító sugall, sőt sokkal többet, mert ez a könyv egy gyönyörű történet szerelemről, barátságról, újrakezdésről.

Borító: Imádom

 
Kedvenc karakter: Noah, Echo, Mrs. Collins.

Szárnyalás: Noah, Noah, Noah

Mélyrepülés: Echo szülei emberileg mindketten tragikusak.

Érzéki mérce: Vannak bizony forró jelenetek, de simán belefér a 16-os karikába. Noah cselekedeteit tanítani lehetne.