Kristin Hannah: Téli kert

 

Kristin Hannah nevét már nem kell bemutatni a magyar olvasóközönség számára, az írónő több regénye is elérhető országunkban. A legfrissebb, Magyarországon megjelenő kötete a Téli kert egy magával ragadó, szívfacsaró történet szeretetről, veszteségről, fájdalomról és megváltásról. Tartsatok velünk, merüljetek el velünk az érzelmek viharában és ha nektek kedvez a szerencse, nyerhettek is egy példányt a kötetből.

Könyvmolyképző, 2022

400 oldal

Fordította: Gergely-Péch Éva

Goodreads: 4,23

Besorolás: történelmi fikció, romantikus

Egy ​asszony magával ragadó, szívfacsaró története szeretetről, veszteségről és megváltásról.

Egyszerre epikus szerelmi történet, amely a második világháborús Szovjetunióban játszódik, ugyanakkor bensőséges portré jelenkori anyákról és lányokról, éppen életük keresztútjánál. Feltárja a háború okozta szívfájdalmakat, a túlélés árát és az emberi szellem végső győzelmét. Ez a regény még hosszú idővel azután is kísérteni fogja

az olvasóját, hogy az túljutott az utolsó lapon.

1941. Leningrád, az egykor oly varázslatos város háborús ostrom alá került, elvágták a segítségtől, és betemette a hó. A város teli van kétségbeesett asszonyokkal, akik meg akarják menteni gyermekeiket, a családjukat és magukat…

2000. A veszteség és a kor szörnyű vámot szedett Ánya Withsontól. Végül felveszi a kapcsolatot elidegenedett lányaival. Akadozó, bizonytalan hangon kezdi meg szőni meséjét egy szépséges orosz lányról, aki egy emberöltővel korábban Leningrádban élt…

Nina és Meredith lenyűgözve ülnek édesanyjuk ágyánál, hallgatva a történetet, amely több mint hatvan évet ível át, és az ostromzár alatt álló, háború dúlta Leningrád szörnyűségeitől napjaink Alaszkájáig vezet.

A történet mögötti valóságot felfedő nyomozás során Nina és Meredith olyan megrendítő, annyira hihetetlennek tűnő titkot tár fel, ami alapjaiban rázza meg a családjukat, és megváltoztatja mindazt, amit önmagukról hittek.

Lelj örömöt és tartalmat ebben a lenyűgöző alkotásban!

Kristin Hannahtól nem ez az első regény, amit olvasok, de mivel az annyira, de annyira tetszett, így nem volt kétséges, hogy ezt a történetét is szeretném megismerni.

A történet egy családról szól - orosz származású anyukáról, amerikai apukáról és a két kislányukról, de persze nem a megszokott felállásban, hiszen bár az apuka a csillagokat is lehozza a lányainak, de az édesanyjuk rettentő rideg velük szemben. Talán ez még túl könnyű szó a viselkedésére, hiszen rájuk se néz, hozzájuk se szól, illetve, ha szól, abban sincs köszönet.

A két lány ettől függetlenül felnő, az egyikükből híres fotóriporter lesz, aki a világot beutazza egy-egy jó fotótémáért, a másikuk viszont bár férjhez megy, de az otthoni családi gazdaságban dolgozik.

Egy napon azonban az édesapjuk rosszul lesz és a halálos ágyán azt kéri a lányoktól, hogy vigyázzanak az édesanyjukra és ragaszkodik ahhoz, hogy az anya által sokszor elmesélt orosz mesét hallgassák meg újra, sőt kérjék meg az édesanyjukat, hogy az EGÉSZ mesét mondja el nekik, ne csak a rövidített változatot.

Az édesapa meghal és ott marad a két lány a "mufurc" anyjukkal, aki egyáltalán nem könnyíti meg a helyzetüket, hiszen továbbra is ugyanilyen hideg a lányokkal, akik pedig (főleg az idősebbik) szinte mindent felad, hogy az édesanyját tudja pátyolgatni.

Azonban egy idő után enyhül a helyzet és rá tudják venni az anyát, hogy mesélje el újra az apjuk által emlegetett mesét. A történet alapján pedig kiderül a hosszú évtizedeken át titokban tartott történet és az, hogy az édesanyjuk miért is ilyen a lányokkal...

Ahogy "öregszem", egyre többször ejtenek rabul a történelmi regények. Amennyiben igaz történeten alapulnak, akkor abszolút le tudnak venni a lábamról, de ha jól megírt fikció, akkor az is magával tud ragadni.

Kristin Hannahtól pedig ez a második ilyen típusú regény, amit olvasok és nyugodtan merem állítani, hogy ez is volt majdnem olyan jó, mint az előző, amit olvastam tőle.

Hogy miért is nem adtam meg neki a maximimális pillangót? Igazából sokáig gondolkodtam rajta, de el kell, hogy mondjam, hogy a regény eleje (számomra) nagyon lassú volt. Persze, be kell mutatni a családot, hogy jobban bele tudjuk élni magunkat a helyzetbe, de nekem ez a bemutatás egy picit hosszúra sikeredett. Nem is értettem, hogy hol és mikor fog végre bejönni a II. világháború, Leningrád és egy tragikus szerelmi történet, így csak olvastam és olvastam, vártam és vártam. Addig persze teljes mértékben megismertem a családot és tudtam zsigerből utálni az édesanyát. Az írónő sikeresen úgy megírta ezt a karaktert, hogy szerintem nem lesz olyan olvasó, aki ne rühellné a regény közepéig. Először a gyerekekkel volt rettentő rideg, azok meg hiába próbálták mindennel elérni az anyjuk szeretetét, de csak a leszúrást, a kiabálást vagy a még rosszabbat, a teljes közönyt kapták tőle. Aztán, amikor meghalt az édesapa és a lányok már felnőttek voltak, még akkor is tudott úgy viselkedni, hogy a lányok, akik már egyáltalán nem vártak semmit az anyjuktól, még mindig ki tudtak akadni a viselkedésén. A két lány közül igazából Meredith került hozzám közelebb, őt tudtam jobban sajnálni, hiszen a húga folyamatosan a világot járta, évente egyszer-kétszer utazott haza, így a nővérére, Meredithre maradt az anyjuk felügyelete és gondozása. Az asszony pedig mindent, de mindent megtett, hogy megnehezítse / megkereserítse a lánya életét. Meredithet pedig eleinte becsültem azért, amit megtett az anyjáért, aztán persze legszívesebben jól megráztam volna - ahogy a többiek is próbálták, hogy HAHOOOO, ha így folytatod, akkor mindent elveszítesz.. a hugodat, a férjedet és az életedet is... Iszonyú volt még kívülállóként is látni, ahogy Meredith, még így is, hogy az anyjától akár egy perc szeretetet kapott volna, ennyire kitartott mellette és képes volt mindenét szinte elveszíteni, csak hogy az apjának tett ígéretét betartsa...

Persze, végre eljött az, amit annyira vártam és a "kedves mama" végre hajlandó volt elmesélni a nagyon várt történetet. És igazán ez lett ütős része a regénynek. Legalábbis számomra ez volt az, ami meghozta azt, amit annyira vártam az írónőtől. Voltak persze jelek, már a regény elején is, apró morzsák, tettek az édesanya részéről, ami már betekintést adott, hogy mi is várható a háborús részben, de a konkrét elmesélés elképesztő volt.

Mai szemmel szinte elképzelni nem tudjuk, hogy milyen lehetett, amikor egy rossz megszólalásért jött érted a "fekete autó" és elvitt oda, ahonnan kevesen tértek vissza. Hogy milyen rettegésben élni a bombázások miatt, hogy mivel a férfiakat elvitték, nőként mész segíteni árkot ásni, védelmi vonalat létrehozni, hogy a németek ne jussanak el Leningrádig. Hogy milyen egy bőrövet / tapétát megfőzni, hogy valami jusson a gyomrodba, ahogyan látod, hogy a szeretteid sorra halnak meg melletted, kit egy bomba visz el "gyorsan", kit pedig a lassú éhhalál. Ezt még elolvasni is borzalmas volt, nemhogy átélni. A szerző pedig rettentően képszerűen írta meg ezeket a részeket, ott izgultam, fáztam, éheztem a főhőseinkkel és reménykedtem, hogy valaki, valahogyan ezt túléli.

Az édesanya elképesztő dolgokon ment keresztül és elmondhatatlan tragédiákat élt meg. Így már valamennyire én is, (ahogyan a lányok is), megértettük / megértették, hogy miért is ilyen az anyjuk. (mondjuk azt azért nem tudtam megérteni, hogy ha ilyen fájdalmak vannak a szívében, akkor miért kellett szülnie? vagy, ha egyet szült is és érezte, hogy ez csak fájdalmas sebeket tép fel, akkor miért kellett még egy gyerek? de ez már egy másik történet...)

Aztán szinte levezetésként kaptunk egy túrát Alaszkába, ahol azért jó sok minden a helyére került. Számomra picit TÚL sok minden. Itt éreztem először azt, hogy az írónő szeretné valahogyan jóvá tenni azt a sok borzalmat, amin az édesanya keresztülment, de ez volt a másik rész, amiért nem adtam maximális pillangót a történetre. Ez nekem már túlságosan meseszerű lett, túl sok volt a véletlen és a csodás véletlen.

A picike csalódásomtól függetlenül a regény vége megríkatott, szóval bárki, aki picit érzékenyebb lelkületű, az készítsen be egy jó adag papírzsepit:).

Összességében, az apróbb hibáitól eltekintve egy nagyon jó történetet olvashattam, az írónő továbbra is professzionálisan képes játszani az érzelmeinkkel. A történetet ajánlom mindenkinek, aki elég erőt érez magában ahhoz, hogy egy megrendítő családtörténetet megismerjen. 

Borító: Nem rossz, de valahogy nekem az eredeti angol kiadásé jobban tetszik.  

Kedvenc karakter: - 

Szárnyalás: ahogyan az írónő képes az érzelemek húrjain játszani

Mélyrepülés: ami Leningrádban történt...

Érzelmi mérce: pici romantika is van a történetben, de inkább mindent a fájdalom, a gyász jár át

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A regény egy része a II. világháborús Szovjetunióban játszódik, így a mostani játékunk is ehhez a történelmi eseményhez kapcsolódik. Mindegyik állomáson találtok egy idézetet, egy olyan kötetből, ahol szintén hangsúlyos szerepet kap a világháború, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi az adott írás címe.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“– Megtagadni valakitől, hogy törődhessen, legalább olyan kegyetlenség, mint megtagadni valakitől a törődést.”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

• 08.18.: Csak olvass! értékelés
• 08.19.: Csak olvass! (idézetek)
• 08.21.: Kelly és Lupi olvas
• 08.23.: Könyv és más
• 08.25.: Utószó

Kristin Hannah: Fülemüle

A II. világháború történetét már sokféleképpen feldolgozta a szépirodalom, azonban a mai napig vannak történetek, amelyek elmondásra várnak. Kristin Hannah a németek által elfoglalt Franciaország, azon belül is az otthon maradt különleges nők történetét tárja fel, akik a maguk módján próbáltak túlélni és segíteni társaikon. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével 2017. február 25-e és március 1-je között, hogy megismerhessétek a Fülemüléket. Ha pedig a nyereményjátékunkon is részt vesztek, esélyetek lesz megnyerni a Park kiadó által felajánlott példányt Kristin Hannah: Fülemüle regényéből.

Park Kiadó, 2017

544 oldal

Fordította: Farkas Kriszta

Goodreads: történelmi fikció

Besorolás: 4,53

Franciaország, 1939

Carriveau csendes kis falujában Vianne Mauriac férjétől, a frontra induló Antoine-tól búcsúzik. Nem hiszi, hogy a nácik megszállhatják Franciaországot, ám ez mégis bekövetkezik: menekülő franciák hordái érkeznek, teherautó-konvojok, tankok, az égboltot elsötétítik a repülőgépek, és bombák hullanak az ártatlan áldozatokra. Amikor egy német parancsnok rekvirálja a házát, Vianne a kislányával együtt rákényszerül, hogy egy fedél alatt éljen az ellenséggel. Élelem, pénz és remény nélkül, az egyre növekvő veszélyek közepette kénytelen egyik nehéz döntést hozni a másik után.

Vianne húga, Isabelle lázadó tizennyolc éves, aki az ifjúság nyughatatlan szenvedélyével keres értelmet az életének. Miközben párizsiak ezrei menetelnek a háború ismeretlen borzalmai elől, Isabelle találkozik a partizán Gaëtannal ‒ aki hisz abban, hogy a franciák az országhatárokon belül szembeszállhatnak a nácikkal ‒, és szenvedélyesen egymásba habarodnak. Ám amikor a fiú elárulja, Isabelle csatlakozik az Ellenálláshoz, és többé hátra se néz: újra és újra az életét kockáztatja mások megmentéséért.

Kristin Hannah érzékenyen tárja elénk hogyan harcoltak a második világháborúban a nők. A Fülemüle két nővér története, akiket tapasztalataik, ideáljaik, vérmérsékletük és körülményeik elválasztanak egymástól, és mindketten saját veszélyes útjukon indulnak el a túlélés, a szerelem és a szabadság felé a németek által megszállt, háborútól szétszabdalt Franciaországban. E szívszorító regény a lélek erejének és a nők állhatatosságának dicsérete. Olyan könyv, amely mindenkihez szól, és egy életre szóló élményt nyújt.

A New York Times bestseller-listáján szereplő szerző, Kristin Hannah huszonkét regényt írt. Az ügyvédből lett írónő fiával és férjével az Egyesült Államok északnyugati partvidékén és Hawaiin él.

A II. világháború áldozatairól és hőseiről már megszámlálhatatlan megrendítő történetet olvashattunk. Az írók az olvasmányaim alapján leggyakrabban a holokausztról írnak, amit egy percig sem tartok feleslegesnek, hiszen mindenkinek tudnia kell, ismernie kell, hogy mi is történt a háború alatt és jól az eszünkbe kell vésni, hogy nehogy újra megtörténhessen.

De ezen felül rengeteg olyan történet létezik még, amit érdemes megismerni. Én speciel néha kíváncsi vagyok a "hétköznapi" történetekre is, hogy az átlag ember hogyan tudta átvészelni ezt a borzalmas időszakot, épp ezért vettem érdeklődve a kezembe ezt a könyvet is.

A regény egy testvérpárról szól, Vianne-ről és Isabelle-ről. Az édesanyjuk meghalt, az édesapjuk az I. világháború és a felesége elvesztése után teljesen összetört és képtelen a lányait nevelni. Vianne az idősebbik testvér, a "jó kislány", Isabelle pedig az örök "lázadó" fiatal. A II. világháború kitörése egyiküket a vidéki Franciaországban, a másikukat pedig Párizsban éri és természetesen ezt mind a ketten másképp élik meg.

Vianne úgymond "védett" körülmények között van jó darabig, hiszen a vidéket kevésbé érintette eleinte a háború szele, csupán a megvonások, új szabályok, a megszállók jelezték, hogy itt és most háború zajlik és "természetesen" az is, hogy a férjét besorozzák, így kettesben kénytelen túlélni a kislányával. Isabelle viszont szinte egyből a háború sűrűjébe kerül, hiszen Párizsból a nővéréhez próbál menekülni, így már az elejétől fogva látja, hogy mit is hoz a háború: gyilkosságokat, éhezést, halottakat és rengeteg borzalmat.

Persze Vianne sincs annyira jó helyzetben, hiszen elszállásolnak nála egy német tisztet, Beck századost. A fiatal német katona nagyon érdekes karakter, nagyon nehéz volt eldöntenem, hogy milyen érzelmeim legyenek iránta (éppúgy, ahogy Vianne-nak is). Hiszen egy megszálló, egy náci katona, aki azért, ha kell, akkor kemény, de mellette egy férj, egy apa, egy sokszor nagyon emberségesen viselkedő férfi is. A végére - bármilyen borzalmasan is hangzik, de - megkedveltem a karakterét, az írónő rajta keresztül mutatta be, hogy a német katonák jó részét ugyanúgy kérdés nélkül besorozták, sokszor elítélték azt, ami nevében harcolniuk kellett, de sok választásuk nem volt nekik sem. Persze ezzel nem akarom mentegetni azt, amit tettek, csak arra akartam utalni, hogy azért köztük is voltak emberségesebbek.

Ahogy Isabelle-t elképzelem

A két lány közül mindenképpen Vianne-t kedveltem eleinte jobban. Egy fiatal nő, aki a háború borzalmai között is megpróbál szerető édesanya és feleség is lenni. Természetesen ő sem tud elmenni a sok kegyetlenkedés mellett, így végül olyan dolgokra kényszerül, amelyek a lelkét (és a testét is) teljes mértékben összezúzzák.

Isabelle eleinte számomra nagyon idegesítő volt. Állandóan lázadt, semmi nem volt neki jó, nem volt tekintettel senkire és semmire. Aztán ahogy haladtunk előre a történetben, úgy lett számomra egyre kedvesebb, a nagyszájú fruskából egy valóságos hős, akire a családján kívül egész Franciaország is büszke lehetett.

Kettőjük kapcsolata pedig folyamatosan változott, az eleinte inkább testvérharcból egy nagyon kemény véd és dacszövetség alakult ki köztük. A regény végére már nem tudtam, hogy melyiküket szeretem jobban.

Természetesen a háború szörnyűségei közé néhány percnyi romantika is beférkőzött, hiszen Isabelle gyönyörű lány volt és ezt a másik nem is észre vette. De a háborúban nincs sok idő a szerelemre és ezt Isabelle fejezi ki a legjobban:

"- Ha más időket élnénk, arra kényszerítenélek, hogy a nyomomban lihegj - lépett előre Isabelle. - A csillagokat kellene lehoznod nekem az égről, hogy levetkőztethess. De hát nincs időnk, ugye?"

"[... ] nincs idejük. Nem udvarolhatnak, nem szerethetnek egymásba, nem házasodhatnak össze, és nem lehetnek gyerekeik. Talán holnap sem lehetnek. "

És az, hogy ki marad életben a regény végén vagy egyáltalán valaki életben marad-e? Ez egészen az utolsó pillanatig kétséges volt. Igen, volt egy narrátor a könyvben, akihez többször is visszatért az író, de eleinte nem volt egyszerű rájönni, hogy egyáltalán a testvérek közül-e valaki, illetve, ha az, akkor melyikük. Őszinte leszek, engem egészen a végéig félrevezetett az író, teljesen másra tippeltem, mint aki végül lett:).

Egy visszaemlékezést pedig mindig nehéz szívvel olvasok, hiszen várható, hogy a megkedvelt szereplők egy része már nem lesz ott a történet végére. Ez most is így volt, egy-két zsebkendőt én is elhasználtam, ahogy az utolsó oldalakra jutottam.

Összességében egy megrendítő regényt olvashattam a testvéri és a szülői szeretetről, a bátorságról, a szerelemről még olyan vérzivataros időkben is, amikor az emberek ezen tulajdonságokat gyakran félretéve próbálnak túlélni. 

Mindenkinek ajánlom. 

Borító: Gyönyörű, bárhonnan is nézem, de ez a borító egyáltalán nem tükrözi a történetet. Eme borító alapján valami romantikus chick-litre tippelnék és nem egy olyan komoly témát feldolgozó, háborús történetre, mint a Fülemüle.

Kedvenc karakter: Vianne, Isabelle, Sophie

Szárnyalás: az anyai szeretet és a hősiesség

Mélyrepülés: a II. világháború

Érzelmi mérce: Erre a könyv egyik legsűrűbben idézett mondatával válaszolnék:

A szerelem rádöbbent, hogy ki szeretnél lenni, a háború rádöbbent, hogy ki vagy."

Értékelés:

Az alábbi LINK-re kattintva megrendelhetitek a könyvet

Blogturné extra - borítók
Sokféle borítóval jelent meg ez a regény, ezekből mutatnék párat.

A francia, az egyik angol és a portugál borítók adják vissza számomra leginkább a történet hangulatát:

A holland és a román borítók inkább a testvéri kapcsolatra összpontosítottak:

A horvát, a német és a legsűrűbben használt angol borító pedig a fülemülére koncentrált:

Nyereményjáték:

A mostani nyereményjátékunk főszereplői a II. világháború néhány női hőse lesz, akik életüket áldozták embertársaikért. A feladatotok az lesz, hogy a képet alapján megnevezzétek a rajta található hölgyet, és a helyes választ beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába. A helyes megfejtést adók közt kisorsolunk három példányt 

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Február 25 - Always Love a Wild Book

Február 27 - Szembetűnő

Március 1 - Kelly & Lupi olvas

Kristin Hannah: Út az éjszakába

A Könyvmolyképző Kiadó egy ismerős névvel jelentkezik január 19-én. Kristin Hannah tavaly a Firefly Lane – Szentjánosbogár lányok című romantikus regényével mutatkozott be a kiadó olvasóinak, most pedig a Night Road: Út az éjszakába c. könyvét mutatjuk be nektek egy 3 fős, mini-turné keretében. A január 18-tól január 22-ig tartó turnénk végén egy szerencsés nyertes megnyerheti a könyv egy példányát.

Könymolyképző, 2016
480 oldal
Fordította: Gazdag Tea
Goodreads: 4,18
Besorolás: realista

Lexi és Mia a középiskola első napjától fogva elválaszthatatlanok.
Sokban különböznek – Lexi árva, és egy lakókocsiparkban él, Mia pedig szerető családban, szép otthonban nevelkedik. Mégis találnak egymásban valamit, amitől ők ketten kiválnak a tömegből.
Mia imádott, jóképű ikertestvérének élete egyszerűbb kissé. Az anyjuk, Jude azt hiszi, nincs miért aggódnia, hiszen a fia könnyedén navigál az életben, könnyedén elér bármit, amit ő vagy a családja kíván. De aztán szerelmes lesz.
Az érettségi nyarát soha nem felejtik el. A barátság, a bizalom és az ígéretek nyarán egyetlen éjszaka mindannyiuk életét megváltoztatja: a szívek összetörnek, a remények köddé válnak, és eljön az idő, hogy maguk mögött hagyják a gyermekkort, és megtanuljanak szembenézni a jövővel.

Őszinte leszek, nem könnyű írni erről a könyvről. Nem, nem azért, mert annyira rossz lenne, hiszen nyugodtan bevallhatom, hogy rég olvastam ennyire felkavaró könyvet, ami annyira padlóra küldött, hogy el kellett telnie pár napnak, mire írni tudtam róla. Inkább azért nehéz az értékelés, mert végre valahára egy olyan könyvvel találkoztam, ahol a fülszöveg a történetnek csak egy apró részletét meséli el. És ez nagyon ritka. De talán pont ezért a fülszöveg picit félrevezető is szerintem, mert ha ezt elolvassátok, akkor egy realista young adult könyvre fogtok tippelni (bár az arany pötty a borítón azért már sejteti, hogy ez nem lesz egy egyszerű történet). Engem is félrevezetett:). Pedig ez a könyv annál jóval összetettebb. Ez nemcsak a fülszövegben említett barátnőkről szól, hanem a szülőkről is. Minden szülőről, akinek tinédzser korú gyerekei vannak, aki az érettségi évének minden napját izgalommal és picit félelemmel éli át, hogy vajon hol szórakoznak a gyermekeik, mit csinálnak és mennyire figyelnek oda a szülői intelmekre. És nemcsak az amerikai szülőkről szól, hanem az összesről, hiszen a fiatalok a világ minden táján ugyanúgy feszegetik a határokat a felnőtté válásuk küszöbén, amint ahogy Amerikában teszik. 

Visszatérve a történetre - ígérem, hogy megpróbálok minél spoilermentesebb lenni, hogy titeket is éppolyan hidegzuhanyként érjen minden, mint ahogy engem ért az olvasás közben.
Már az első pár oldal és az, hogy a dátumokból kiderült, hogy valamire visszatekintünk, méghozzá valami rosszra, ami sok mindent tönkretehetett - elővezette, hogy ez nem egy vidám történet lesz. Így az egyik felem rettegett, hogy mi és mikor fog bekövetkezni, a másik felem viszont élvezte a történetet, a barátságot, a szerelmet és minden kalandot, ami a fiatalokkal megtörtént.
A történetet két szemszögből ismerhettük meg, Lexi és Jude nézőpontjából.
Lexi abszolút hátránnyal indul az életben, hiszen az anya drogos, a lány nevelőcsaládtól nevelőcsaládig sodródik, mire a nagynénje, a szegény, de imádnivalóan jóindulatú Eva befogadja. Jude pedig pont ennek az ellentéte, a város egyik jómódú családjának a háziasszonya, két gyönyörű gyermek édesanyja, egy orvos felesége és elismert tagja a társadalomnak. És mi köti őket össze? Jude két gyermeke: Mia és Zach. Mia és Lexi kapcsolata irigylésre méltó, ahogy a két visszahúzódó lány egymásra talál és örök barátnők lesznek. Jöhettek bár teljesen eltérő környezetből, de mégis képesek voltak együtt maradni és kitartani jóban-rosszban egymás mellett.
Lexi és Zach kapcsolata már nem volt számomra ennyire letisztult. Ezt az egy részt éreztem talán egy picit gyengébbnek, mert én nem éreztem azt a kémiát a két szereplő között, mint amit az írónő megpróbált bemutatni nekünk. Elhangzottak nagy szavak, de valahogy nem éreztem mögötte az érzelmet. Pedig kettőjük kapcsolatának óriási szerepe van a történet folyamán, de így, hogy nem éreztem azt, amit kellett volna, ez a szál nekem egy picit elsikkadt.
Az bekövetkezett az, amitől rettegtem és onnantól a szívem apró darabokra hullott és szó szerint a befejezésig csak keresgettem a darabkáit. Az írónő képes volt olyan mély érzelmekkel megírni a könyv második felét, hogy őszintén bevallom, kétszer is úgy bőgtem olvasás közben, hogy fél-fél csomag papírzsepit biztosan elhasználtam.
És jaj, majdnem kihagytam Jude-t. Szinte biztosra veszem, hogy őt nagyon sokan utálni fogjátok. Vele kapcsolatban nekem is felemás érzéseim voltak, hol imádtam azért, amit tett, hol a pokolba kívántam, hol sajnáltam, hol pedig nem értettem a döntéseit. Megpróbáltam végiggondolni a helyzetét, hogy vajon ÉN mit tettem volna a helyében és talán, ha már édesanya lennék, akkor jobban megértettem volna. Az viszont még így is tisztán átjött, hogy az írónőnek is vannak gyermekei, mert azt az aggódást, kétségeket, örömet, bánatot csak egy gyakorló szülő tud így elmesélni. És épp ezért lett különleges ez a könyv, mert nagyon ritka az, amikor a szülők szemszögéből olvashatunk és élhetünk át egy történetet.
A regény persze rengeteg kérdést vet fel, amin még jóval, a történet befejezése után is gondolkodhatunk és vitatkozhatunk a barátainkkal, családtagjainkkal. Meddig okolhatunk valakit valamiért? Mit jelent az igaz szerelem? Meddig szerethetünk valakit és mikor engedhetjük el? Tudom, hogy ezek nagyon átlagos kérdések, de jobban nem mertem belemenni, nehogy valamit elspoilerezzek.

Összességében arra készüljetek fel, hogy ez egy nagyon érzelmes könyv, tele szívszaggató részekkel. Egy gyönyörű, megrázó, tragikus történet, ami egyáltalán nem kiszámítható és nyugodtan állíthatom, hogy az idei év első nagy kedvence lett. Gyakorló és leendő anyukáknak pedig kötelező!
 

Borító: Szerintem így, ahogy van tökéletes. Teljes mértékben kifejezi a történetet.

Kedvenc karakter: Lexi, Mia, Eva, Grace

Szárnyalás: Eva és amit tett Lexiért

Mélyrepülés: spoiler nélkül? Ami azon az éjszakán történt

Érzelmi mérce: ez egy érzelmi hullámvasút, rég bőgtem ennyit, mint ezen a történeten

Értékelés:

Blogturné extra - borítómustra
A teljesség igénye nélkül mutatnék pár borítót a külföldi kiadásokról:

Az angol nyelvű kiadásnak többfajta borító is készült:

A holland borító:

A horvát borító:

A német borító (ez volt számomra a legkevésbé tetsző, mert igen, nagyon szép, de a történet ennél sötétebb...):

A portugál borító:

A svéd borító:

Nyereményjáték:

Történetünkben szerepet kap egy fiú-lány ikerpár. Arra gondoltunk, hogy keressünk még ilyen ikerpárokat más könyvekből. Segítségül láthatjátok a könyvek borítójának egy részletét, de a Rafflecopter megfelelő sorába egy fiú és egy lány, azaz az ikerpárok nevét várjuk.
Az egyik állomáson két lehetséges választ is találtok, mindkettőt elfogadjuk.
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
Január 18 - CBooks

Január 20 - MfKata gondolatai

Január 22 - Kelly Lupi olvas