528 oldal
Fordította: Komáromy Zsófia
Goodreads: 4,47
Besorolás: Fantasy, YA
Szárája hatéves kora óta uralta Könny lakosainak álmait a Rémálmok Múzsájaként. Eddig azt gondolta, hogy már ismer minden szörnyűséget, így többé semmi sem lepheti meg. Ám amikor lezuhant a citadellából, rájött, hogy tévedett. Sem ő, sem szerelme, a jóképű, álmodozó idegen, Lazlo sem lehetett már ugyanaz, mint előtte: egyikük istenné, másikuk szellemmé lett, és így kellett szembenézniük Minja fenyegetésével, aki véres bosszút tervez az alattuk elterülő város lakói ellen. Lazlo lehetetlen döntésre kényszerül – mentse meg a nőt, akit szeret, vagy mindenki mást? –, miközben Szárája reménytelenebbnek érzi magát, mint eddig valaha. És ez még nem minden, ugyanis hirtelen egy új ellenséggel is meg kell küzdeniük, valamint rá kell jönniük, honnan jöttek az istenek, és miért. Mindeközben, ahogy az elfeledett ajtókat kinyitják, új világok tárulnak fel.
Őszintén hálás vagyok a Maxim Könyvkiadónak, hogy megjelentette magyarul Laini Taylor Strange the Dreamer duológiáját. Egészen különleges helyet foglal el a lelkemben ez a két regény, sosem fogom elfelejteni a számomra oly kedvessé vált szereplőket és a történetüket. Az első részről készült értékelés ITT olvasható.
A legegyszerűbben fogalmazva ez a duológia a szeretetről szól, erről az érzésről, amelyet annyi, de annyi formában tudnak kifejezni a világ teremtményei. Legyen szó szerelemről, vagy testvéri szeretetről, vagy szülő-gyermek kapcsolatról, ebben a történetben a szerző felvonultatja ennek az érzésnek minden árnyalatát. Mert befolyásolhatja ezt az érzést a gyász, az öröm, a bánat, a távolság, de ha az érzés tiszta és önzetlen, akkor a birtokában akár csodákra is képesek vagyunk.
A szerző stílusa utánozhatatlan. Annyira részletgazdagon ír, hogy gond nélkül elképzelhettem mindent, a szobák falán elhelyezkedő apró díszítésektől kezdve a léghajók repkedését a portálokon át. Gyönyörű mondatokkal fogalmaz, minden sorral egyre csak elmerülök a világában, nem is szerettem megszakítani az olvasást, érdemes ráérős időben elővenni. A világteremtés meg egyenesen a kisujjában van ennek a nőnek, az első részben megismerteken túl újabb helyszínek tárultak elém, térben és időben is újabb utazásokra vitt. Már a Füst és csont leánya kapcsán is éreztem, hogy ő egy olyan szerző, aki nekem ír, az én ízlésemnek megfelelően építi fel a cselekményt, a karakterei pedig sokrétűek, egyediek és nagyon szerethetőek. Mivel nagyon rég olvastam Karou történetét, mindenképp újra elő fogom venni, mert voltak dolgok, amik nem hagynak nyugodni a két világ közötti kapcsolat lehetősége miatt.
Hatalmas fantáziával rendelkezik Laini, és ez a mitológia kialakításában már bebizonyosodott az első részben, de itt is lenyűgözött a szerző az újabb előzménytörténetek kapcsolódásával, a múlt és a jelen összefonódásával. Minden kiderült a végén, természetesen az is, hogy miért felejtették el a város igazi nevét, mi történt valójában itt 200 évvel ezelőtt.
Ha valaki nem olvasta az első részt akkor itt most spoilerveszély áll fenn! De lehetetlen úgy írni erről a regényről, hogy nem említek semmit a korábbi eseményekről.
Merthogy ott maradt abba a történet, hogy Szárája lezuhant a citadelláról és visszavonhatatlanul elhagyta a lelke a testét, amit fizikai valójában éppen most ölelhette magához Lazlo először és utoljára. Mivel azonban a második résznek épp Szárája, a rémálmok múzsája a főszereplője, talán nem akkora titok, hogy mégis sikerül szellemalakban köztük maradnia, kizárólag Minja segítségével, aki a többi szellemhez hasonlóan magához tudta kötni. Bár időnként nem ér a lába a földhöz, de a külseje ugyanolyan, mintha élne, hozzá lehet érni, mindent meg tud tenni, amit élőként is, viszont el tud tűnni, hogy máshol bukkanjon fel, vagy épp változtatni tud a külsején. A képessége is változott, ehhez idő is kellett, hogy kitapasztalja miben más. Mivel Minjához van kötve, a kislány befolyásolhatja az akaratát, elnémíthatja, megdermesztheti, vagy megtesz az utasítására dolgokat, amiket magától nem tenne. Ez a rész kiborított rendesen, mert Minja nagyon dühös, hiszen visszatért Könnybe az Istenölő is, szó szerint el akarja pusztítani Eril-Fén városát a benne élő emberekkel együtt. Szárájának meg kell fejtenie Minja titkát, és a csapatnak a szeráfban rejlő egyéb furcsaságokra is magyarázatot kell találnia.
Párhuzamosan fut egy előzménytörténet is, Kora és Nova egy távoli világban élnek, eladósorban lévő nővérek ők, ahol a nők dolga a munka, gyerekszülés és a hallgatás. Nincs más reményük kitörni ebből a kilátástalan helyzetből, mint várni a mezárthokra, akik időnként a léghajójukon elviszik magukkal a tehetséggel megáldott egyéneket. Mindketten azok, de csak Korát viszik magukkal, elszakítva egymástól a testvéreket, akiknek ezután nem áll másból az életük, mintsem vágyakozni arra, hogy újra találkozhassanak. Szívbemarkoló a fájdalmuk, és a küzdelmük, amin átmennek több emberöltőn át, végül kapcsolódnak a jelen eseményeihez. Nekem ez fontos része volt a regénynek, többször is megsirattam a testvéri szeretetük erősségét és a szabadságvágyukat.
Egyébként az egész könyve ez volt jellemző, torokszorító érzéssel olvastam, de imádtam minden sorát. Próbáltam lassan haladni, ami adódik is a lassan hömpölygő cselekmény révén, épp ezért nem is ajánlom azoknak, akik a gyors ütemű könyvekre vágynak. Ez a regény a fantasyk esszenciája, nekem kimondottan jutalomfalatnak számít. Ki akartam élvezni minden érzést, amit kivált belőlem ez a regény, legyen az fájó vagy örömteli, el akartam gondolkodni a mondanivalóján. Gombóccal a torkomban aggódtam a szereplőkért, akik a szívemhez nőttek, a régiekért éppúgy, mint az újakért. Kora és Nova mellett még rengetegen kapcsolódtak a sztorihoz, illetve a régieket sikerült jobban megismerni. Például Minját, akit az első részben egyáltalán nem kedveltem, de most annyi minden kiderült róla, szinte elképzelhetetlen, hogy hat évesen min kellett keresztül mennie. Mindenki változik és fejlődik a regény során, és a végén megláthattam, hogy ennek a kislánynak is más lesz az élete. Meg kell említenem, hogy a történet az első részhez hasonlóan nem egy szerelmes lányregény. Bár nagyon fontos része most is Lazlo és Szárája szerelme, ennél sokkal többet ad, megmutatja az egész keretet, és ezt nem rózsaszín szemüvegen keresztül láttatja. A múlt, benne az istenekkel és tetteikkel, nagyon megrendítő. Az egész gyereknevelde léte értelmet nyer, és komoly etikai kérdéseket feszeget, ami a való világban is előfordulhat, leszámítva a szuperképességeket.
A történet lezárásával elégedett vagyok, ugyanis pont annyira hagyta nyitva a szerző, hogy kívánjam a folytatást, de megelégszem, ha egy új sorozattal jelentkezik, ahol találkozhatok még ezekkel a szereplőkkel is, de a felépített mitológiát mindenképp szeretném újra élvezni.
Boldog vagyok, hogy ezzel a regénnyel kezdtem az évet, bár most úgy érzem, nem is lesz olyan, ami megugorja ennek a színvonalát. Nekem életre szólóélményt nyújtott ez a duológia, a legfontosabb könyveim polcára kerül.
Képek: Pinteres, BlackbirdArt
Borító: Gyönyörű, és a végén értelmet nyer, mi is ez valójában.
Kedvenc
karakter: Szárája, Lazlo
Szárnyalás: Kora és Nova - Szárája álomidézésében.
Mélyrepülés: -
Mélyrepülés: -
Érzelmi
mérce: Megterhelő néhány ponton, de a szeretet és a szerelem megfelelően balanszírozza a keményebb jeleneteket.
