Pár napja már írtam róla, hogy Lauren Kate, a New York Times bestseller listás Fallen sorozat írónője hazánkba látogatott. A látogatásának a fő célja a könyvből készült filmadaptáció forgatása volt, de a Könyvmolyképző meghívására mi rajongók is találkozhattunk vele. Az élménybeszámolómban ígértem nektek egy interjút, amit Deszy, Fanni és jómagam készíthettünk Laurennel. Mivel az interjú aránylag hosszú lett, így megosztottuk a három blog között, az elejét nálunk, a második felét a Fantazmo blogon és a harmadik részt pedig Deszy blogján olvashatjátok.
Az interjú SPOILERES lehet azok számára, akik még nem olvasták a sorozat összes részét, így megkérünk benneteket, hogy csak ennek tudatában vágjatok bele az olvasásba!
 |
| Forrás: Lauren Kate |
Lupi: - Hallottuk, hogy jártál a városban?
Lauren: - Igen, csütörtök éjjel érkeztünk, úgyhogy már négy napja vagyunk Budapesten. Gyönyörű város, tényleg nagyon tetszik.
Fanni: - Láttuk Facebookon egy képen, hogy tegnap jártál a Gellért fürdőben.
Lauren: - Igen. Ellátogattunk a Szépművészeti Múzeumba és sétáltunk a Városligetben is. Vásároltunk a Vásárcsarnokban, és rengeteg desszertet ettünk:).
Lupi: - És gulyást? Láttuk egy Instagram képen, hogy azt is kipróbáltad.
Lauren: - Igen!
Lupi: - És ízlett?
Lauren: - Igen, nagyon finom. A nagymamám magyar, úgyhogy sok gulyást, paprikás csirkét ettünk nokedlivel, de itt mindez jóval finomabb.
Lupi: - És nem volt nagyon csípős? Mert a külföldiek gyakran túlságosan csípősnek tartják a magyar ételeket.
Lauren: - Nagyon szeretem a csípős ételeket.
Lupi: - Akkor el is kezdenénk az interjút. Először szeretnénk egy picit a sorozatról kérdezni, majd utána a forgatásról is, rendben?
Lauren: - Persze.
Lupi: - Nagyon sokan megszerettük Camet, így az első kérdésünk az lenne, hogy lesz-e vele spin-off regény?
Lauren: - Ezen egyre többet gondolkodom. Miután befejeztem a Rapture - Boldogságot, minden szereplőnél éreztem, hogyan zárjam le a szálakat és megpróbáltam kitalálni, hogy Cam milyen lenne a végén. Tudtam, hogy nem írhatok neki egy olyan véget, mint a többieknek, mert ez nem illene a karakteréhez. Így végül rávettem, hogy elmenjen és még az angyalok se tudták, hogy mi lett vele. Azt hiszem, hogy az olvasóim nagy részét eléggé kiborította, hogy nem tudják, mi az igazság. Azt nem mondhatom, hogy a jövőben megírom mi történt Cammel a végén, de az talán sokkal érdekesebb, hogy kiderítsük milyen volt Cam még a Fallen előtt, mi lehetett a háttértörténete. Ő mindig is a kedvenc szereplőm marad, így nagyon óvatosan kell bánjak az ő történetével, mert azt szeretném megmutatni, hogy milyen is az ő lelke valójában. De igen, itt van az egész a fejemben.
Fanni: - Tehát szeretsz a Fallen világában lenni és nehéz továbblépni?
Lauren: - Nos, Magyarországon még nem, de az USA-ban már megjelent az új regényem, a Teardrop. Így már egy új világban, új szereplőkkel kalandozom és tényleg úgy gondolom, hogy Luce és Daniel történetét lezártam, nem maradt semmi, amit szeretnék róluk elmesélni. Cam az egyetlen, akiről úgy gondolom, hogy lehetne még mit írni.
Deszy: - Bevallom, sírtam, amikor az első részben Penn meghalt. Volt olyan szereplő, akinek megbántad a halálát vagy olyan szereplő, akit meg akartál ölni, de ő "nem akart" meghalni?
Lauren: - Ez egy nagyon jó kérdés. Nem akartam Pennt megölni, csak véletlenül történt. A Fallen első piszkozatában még élt. A halála valójában Cam hibája. Camet a férjemről mintáztam, ezért nagy fontossá vált számomra, és rájöttem, hogy sokkal mélyebb, összetettebb a karaktere és a háttértörténete, mint amilyennek először megírtam. Eleinte csak egy rosszfiú volt. De ahogy kezdtem egyre jobban megkedvelni, rájöttem, hogy ennél több van benne. Amikor megszűnt “csak” rosszfiúnak lenni és összetettebbé vált a karaktere, űrt hagyott maga után. Szükségem lett egy gonosz szereplőre. Az első verzióban még nem tudtam, hogy Miss Sophia gonosz.
Cam karakterének kidolgozása közben szinte magától adódott, hogy Miss Sophia a gonosz. Tudat alatt elszórtam a morzsákat, amik erre utaltak. Ezért lett végül Miss Sophia a gonosz, és ennek következményeként Penn az áldozata, és nagyon élveztem ennek a változtatásnak a megírását.
Tudom, hogy sok olvasót zavart, mert igazán kötődtek Pennhez, de nem bántam meg, nem írnám át ezt a részt.
Mindig nagyon nehéz azokat a jeleneteket megírni, ahol megölnek valakit. Számomra az volt az egész sorozatban a legérzelmesebb jelenet, amikor a Rapture-ben Lucinda megöli Dee-t. Meglepett, mert Dee új szereplő volt. De úgy érzem, hogy ezt Luce-nek is nagyon küzdelmes volt megtennie. Igen, ezt megírni, nagyon szívszaggató.
Lupi: - Említetted, hogy Camet a férjedről mintáztad. Volt olyan szereplő még, akit valós emberekről mintáztál vagy a többiek mind kitalált karakterek?
Lauren: - Nem ugyanolyan módon. Cam az egyetlen, aki végig fenntartotta az egységességét. Lucindát eleinte a legrégibb barátnőm inspirálta, de a karaktere végül gyorsan kinőtte magát abból a személyből, akiről eredetileg mintáztam. A többi szereplőben van egy-két tulajdonság az ismerőseimből, és egy kicsi belőlem is, de Cam az egyetlen, aki pontosan a férjem. Néha, amikor felolvastam neki egy-egy jelenetet a regényből, hogy Cam mit csinált, akkor rám nézett és annyit mondott: "Nem, én soha nem mondanék vagy tennék ilyet." Ilyenkor mérgesen válaszoltam neki, hogy ez nem te vagy, hanem egy szereplő. Aztán később végiggondoltam, hogy igaza van, Cam tényleg nem tenne vagy mondana ilyet.
Fanni: - Megtervezed az egész cselekményt, mielőtt elkezded írni?
Lauren: - Igen, de egyszerre csak egy könyvet látok előre. Amikor megírtam a Fallent, tudtam, hogy a történet több könyvön keresztül bontakozik ki. Éreztem, hogy talán három vagy négy kötet lesz, de nem tudtam pontosan. Egyáltalán nem úgy végződött a sorozat, ahogy én azt anno kigondoltam. A szerkesztőm és én is jókat nevetünk most már ezen, mert voltak olyan dolgok, amikről azt hittem, hogy meg fogják tenni a karakterek, de végül nem tehették vagy nem tették volna meg.
Valami olyasmivé váltak, amire nem számítottam, a saját útjukat járták, úgyhogy leülhetek minden könyvnél tervezgetni, hogy mi fog történni, de ez folyton megváltozik. Mindig írok egy cselekményvázlatot, mielőtt elkezdenék egy regényt, de hagyom magam eltéríteni, ha a szereplők mást akarnak. Ezekben a pillanatokban tévesen azt hiszem a karakterek balra akarnak menni, de valójában jobbra szeretnének, ilyenkor "élnek" igazán. Ha harcolok ellene sokkal nehezebb, mint hagyni szabadon alakulni a cselekményt. Úgy sokkal gyorsabban alakul a könyv és sokkal valósabb érzést kelt a végén.
Deszy: - Tehát, amikor elkezdted írni a Fallent, Daniel és Luce végzetét teljesen másképpen tervezted, mint
ahogy végül a negyedik könyvet befejezted?
Lauren: - Soha nem tudtam, hogy mi fog történni. Egyedül abban voltam biztos, hogy Lucinda angyal, azt hittem ez lesz a végkifejlet, a nagy leleplezés a végén. És valóban meghatározó volt, de gőzöm sem volt Lucifer, a szerelmi történetük, és az árulás háttéréről, amik tulajdonképpen az egész cselekményt meghatározták. Egészen addig nem láttam, amíg el nem kezdtem írni a befejező részt, úgyhogy nagyon izgalmas volt az utolsó fejezetek megírása. Sosem felejtem el, 2011 Karácsonyán történt, és a férjem családjának házában voltunk. Bezárkóztam a szobába, írtam és sírtam, próbáltam kitalálni az egészet, és nagyon izgultam a befejező jelenetek miatt.
Lupi: - A harmadik könyvben Luce rengeteg helyen és korban járt. Melyiket szeretted a legjobban írni?
Lauren: - Mindegyiket nagyon nehéz volt megírni, a helyszínek nagyon fontosak számomra és nagyon sokáig tartott odaképzelnem magamat. Amikor sikerült, éreztem, hogy ott vagyok, értem a világot, a szabályait, sőt még az időjárás befolyását is a karakterekre. És ez az egész egyveleg egy élő dologgá válik. De, amikor ezt például huszonötször kellett megtennem, új helyszínekkel, új történelmi korszakkal, rengeteg kutatómunkát vett igénybe, ami bizony eléggé fárasztó. Visszatérve a Passionre, az az egyik kedvenc részem, de a legnehezebb volt megírni.
Imádom újraolvasni az angliai jeleneteket, mert amikor még a Fallenben megírtam prológusként, amikor Luce meglátja Daniel szökését, még nem tudtam miről is szól az egész pontosan. Fogalmam sem volt a történetükről, nagyon sok mindent nem tudtam még róluk. Mire megírtam a Fallent, Tormentet és a Passion egy részét, már többet tudtam Danielről és Luce motivációjáról. Ehhez a helyszínhez és jelenetekhez volt a legszívszaggatóbb érzés visszatérnem a Passionben. Az a kedvenc jelenetem, ahol Daniel a múltban az ablakból újra végignézi, hogy Lucinda meghal és szembesül a saját dühével.
Kíváncsi vagy, hogy Lauren miért pont angyalokról ír és milyen kihívást jelentett számára a téma? A folytatásért kattints ide!
