Amy Harmon: Csak a szél tudja

 

A Homokból és hamuból című nagysikerű történelmi regény után a Libri Könyvkiadó most újabb Amy Harmon kötetet hoz el a magyar olvasóknak. Ez alkalommal a szerző csodálatos, időutazós romantikus regénye kerülhet fel a magyar polcokra, amely a gyönyörű Írországba repít el bennünket. Tartsatok velünk a Blogturnén, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott példányt a könyvből!

Libri Könyvkiadó, 2020

564 oldal

Fordította: Getto Katalin, Horváth Viktor

Goodreads: 4,31

Besorolás: történelmi fikció, romantikus

Anne ​Gallagher fájdalmas kötelességének tesz eleget. Írországba tart, hogy imádott nagyapja hamvait ott helyezze végső nyugalomra. Anne-t kislányként elbűvölték a nagypapa történetei az óhazáról, ahol most szinte beszippantják az emlékek, és visszarepítik az időben.

1921-ben Írország véres testvérháború felé sodródik. Amikor Anne feleszmél, sérült, zavart, és nem tudja, hol van, mégis biztonságban érzi magát dr. Thomas Smith védőszárnyai alatt, aki egy furcsamód ismerős fiú gyámja. Összetévesztik a fiú rég eltűnt anyjával, és Anne elfogadja új személyiségét, mert meggyőződése, hogy az asszony eltűnése összefügg vele. Ahogy egyre nő az országban a feszültség, Thomas csatlakozik a függetlenségért vívott harchoz, és Anne-t is magával sodorja a történelem vihara. Válaszút előtt áll: lemondjon-e korábbi életéről a szerelemért, amelyről nem hitte, hogy valaha is rátalál?

Amy Harmon regényében az ír történelem tragikus történelmi korszaka és egy különleges szerelem története elevenedik meg magával ragadó módon. A kötetet 2019-ben a Goodreads olvasói a legjobb történelmi regények közé szavazták.

Időutazás? Írország? Romantikus történet? Ide vele! Írország számomra hatalmas szerelem, főleg, amióta ott jártam és belekóstolhattam az ottani életbe, hallgathattam valódi ír beszédet, megkóstolhattam az ételeiket és láthattam a "zöld ezer árnyalatát", amiről többek között a sziget a nevét kapta. 

Az időutazós történetek pedig az Outlander óta nagy szerelmeim, bár Diana Gabaldon elég magasra tette a mércét, hogy azt bármilyen hasonló témájú könyv "megugorja" vagy legalábbis elérje a szintjét. Amy Harmon azonban megpróbálta.... és azt mondhatom, hogy sikerült hasonló jó történetet papírra vetnie.

Anne nagyon pici kislányként elveszíti a szüleit, így a nagypapája, Eoin neveli fel, aki nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az unokáját megismertesse Írországgal, azzal a gyönyörű szigettel, ahonnan származnak. A halála után egy kérése marad, Anne vigye el a hamvait Írországba, egy adott városba és a város melletti tóba szórja szét. Az unoka eleget is tesz a kérésének, de a tavon köd támad, rálőnek és mire újra eszméletre kel, már nem 2001-ben, hanem 1921-ben találja magát. A város ismerős, de minden más teljesen ismeretlen a számára. Illetve egy ember még ismerős... Eoin, aki abban az időben még kisfiú és frissen veszítette el az ír lázadásban a szüleit. Anne rettentően hasonlít Eoin eltűnt anyukájára és ez mindenkinek feltűnik, többek között a megmentőjének, az orvos Thomasnak is, aki a kisfiú családjának a legjobb barátja és titkon szerelmes volt az édesanyába... Anne nem meri elárulni, hogy ő nem az eltűnt asszony, így a család befogadja.

Vajon meddig lehet a titkot megtartani? Egyáltalán elárulhatja-e és ha igen, akkor kinek, hogy egyrészt a jövőből érkezett és kristálytisztán tudja, hogy mi fog történni a közeljövőben? Közel engedheti magához Thomast, akibe titkon beleszeret? Van visszaút a saját életébe vagy egyáltalán vissza szeretne menni? 

Lough Gill tó - forrás

Rengeteg kérdés merül fel, amire csak a regény elolvasása adja meg a választ. Őszinte leszek, én az elején picit elvesztem. Méghozzá a történelmi részekben. Az írónő nagyon részletesen - Thomas naplóbejegyzései alapján - meséli el nekünk az 1920-s évek ír történelmét. Én sok mindent nem tudtam róla, csak nagy vázlatokban, hogy mi is történt akkoriban. Amy Harmon viszont egy történelemkönyv részletességével tárja elénk, amit csak picit könnyít meg, hogy naplóbejegyzésként teszi, Thomas szavaival.

Anne részei viszont nagyon jók lettek, egyszerűen imádtam. Igaz, itt nem annyit időt ugrottunk vissza az időben, mint az Outlandernél, de azért a 2001 kontra 1921 sem kevés idő. Épp annyi a különbség, hogy Anne kellően megszenvedjen azért, hogy szoknyát és ruhákat kell újra hordania, hogy szerezzen egy borotvát a lába szőrtelenítéséhez, hogy megküzdjön egy fűző felvételével és olyan női dolgokat szerezzen be magának, amelyek akkoriban vagy nem léteztek vagy teljesen máshogy néztek ki. Nagyon tetszett az akkori vidéki élet bemutatása. Imádtam, amikor ruhákat vett magának, ahogyan egy akkori ruházati bolt fel volt szerelve, amilyen a kiszolgálás volt. 

És persze az embereket sem hagyhatom ki. Thomas... én nem zúgtam bele szinte azonnal, ahogy Anne tette a jóképű doktorba, de szépen lassan én is megkedveltem őt. Sajnos a szerelmi szál nekem picit "felületes" volt, az írónő, ahhoz képest, hogy ez félig-meddig egy romantikus regény, ezt valahogyan elnagyolta. Pedig voltak benne olyan szerelmi vallomások, amelyeket elolvasva teljes mértékben elolvadtam:

"Nem tudom elképzelni, hogy férfi valaha szeretett úgy nőt, ahogy én szeretem Anne-t. Mert ha így lenne, akkor néptelenek volnának az utcák, a szántóföldeket pedig felverné a gyom. Leállnának a gyárak, bezárnának az üzletek, mert a férfiak mind a feleségük lába előtt térdepelnének, nem látnának, nem hallanának, nem figyelnének senki másra, csak a párjukra. Ha minden férfi úgy szeretné a feleségét, ahogy én Anne-t, többé semmiféle hasznunkat nem venné a világ. A világ pedig békére lelne. Talán véget érnének a háborúk, megszűnne a viszály, nem csinálnánk többé semmi mást, csak szeretnénk egymást."

De valahogy picit gyorsan történt nekem minden, nem tudtam annyira beleélni magam, annyira gyorsan történt minden.

Vagy ott van Eoin, a kisfiú, aki határtalanul boldog, hogy visszakapta az "édesanyját". Akiről mi tudjuk, Anne tudja, hogy kivé válik és meddig fog élni és milyen életutat jár be és megszakad a szívem, amikor egy-két tette, mondata, ajándéka Anne-nek visszaköszön a történet elejében. 

És persze nem hagyhatom ki az ír történelem egyik nagy alakját sem, Michael Collinst, aki számomra eddig egy teljesen ismeretlen férfi volt, de rajta (és persze Thomas naplóbejegyzésein) keresztül jobban megismerhettem, hogy min ment keresztül az ír nép akkoriban.

A történet pedig? Hát én végig izgultam... eleinte azért, hogy Annet befogadják-e. Majd azon, hogy vajon vissza akar-e menni vagy itt akar maradni.. majd azon, hogy vajon TUD-e itt maradni vagy valami visszaviszi-e a saját idejébe. És igen, volt egy rész, egy pár fejezet, amit őszintén szólva megkönnyeztem és nagyon nehezen tudtam túltenni magam rajta. 

Azt is bevallom, hogy a történet elejét elnagyolva olvastam, mert annyira siettem, hogy visszakerüljünk a múltba. Aztán, ahogy befejeztem az olvasást, az első pár fejezetet újra olvastam, mert teljesen új értelmet nyert pár mondat, néhány párbeszéd, amit igazán csak akkor értettünk meg, amikor már befejeztük a regény olvasását.

A történet vége pedig? Hm.. bár szeretem a pozitív befejezéseket, nekem ez itt picit sok volt. Jobban szerettem volna egy olyan keserédes befejezést olvasni, amire azok a fejezetek utaltak, amelyeket megkönnyeztem. De valószínűleg egyedül vagyok ezzel, hiszen mindenki a boldog befejezést szereti olvasni, csak én vagyok már túl öreg hozzá, hogy automatikusan ezt várjam. 

Összességében, a kisebb hibáitól eltekintve egy nagyon jó kis regényt olvashattam, amit mindenkinek ajánlok, akik szeretik Írországot, ismerik (vagy még nem) a történelmét és odavannak az időutazós regényekért. 

Borító: Tetszik, szerintem kifejezi a történetet (megnéztem az összes többi kiadás borítóját is, azt kell, hogy mondjam, szerintem a magyar lett a legjobb!)

Kedvenc karakter: Anne, Thomas, Eoin

Szárnyalás: a történet maga

Mélyrepülés: a (nekem) picit sok történelem

Érzelmi mérce: romantikus, gyönyörű szerelmi vallomásokkal - de lesz benne könnyes rész is, arra készüljetek fel!

Értékelés:  

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A könyvben fontos szerepet töltenek be W. B.Yeats versei, így mostani játékunk során az egyes állomásokon egy-egy Yeats versből találhattok részleteket. A feladat az, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok az adott blogon található költemény címét. Tartsatok velünk, és nyerjétek meg a Libri Könyvkiadó által felajánlott példányt a könyvből!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Lelkem szigetvilágok 

s partok dala veri fel, 

ahol az idő feledne 

s a Bánat nem érne el; 

de mögöttünk maradna 

láng, rózsa, liliom, 

volnánk csak sirályok, 

édes, a ringató habokon!

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné további állomásai:

Október 26 - Veronika’s Reader Feeder

Október 28 - Pandalány olvas

Október 30 - Kelly és Lupi olvas

Blogturné linkje 

Thomas Wheeler: Cursed - Átkozott

 

A Libri Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Thomas Wheeler nagysikerű regénye, a Cursed - Átkozott, amiből Netflix sorozat is készült. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere bemutatja Nimue különleges, izgalmakkal teli történetét, melyben minden új megvilágításba kerül.

Libri, 2020

460 oldal

Fordította: Szilágyiné Márton Andrea

Goodreads: 3,24

Besorolás: YA, fantasy

Nimue számkivetettként nő fel. A fekete mágiával való kapcsolata miatt druida falujában rettegnek tőle, így a kétségbeesett lány el akar menekülni…

Azonban a vörös paladinok lemészárolják az egész falut, és Nimue élete örökre megváltozik. Haldokló anyja felszólítja, hogy vigye el az ősi kardot egy legendás varázslónak, így Nimue lesz népének egyetlen reménysége. Küldetése során aligha van ideje bosszút állni, mégis, a benne egyre növekvő erő miatt semmi másra nem tud gondolni.

Nimue szövetséget köt Arthurral, a jóképű zsoldossal, valamint Britannia menedéket kereső tündérnépeinek tagjaival. Megforgatja a kardot, amely az egyetlen, igaz királyt illeti, lekaszabolja a paladinokat és egy romlott uralkodó seregét is. Küzdelme során megpróbálja egyesíteni a tündérnépeket, igyekszik bosszút állni a családjáért, és felfedezni a sorsát övező titkot.

És talán egyvalami változtathatja meg a sorsot: az, ami a penge végén található.

Netflix. Már régóta a kedvenc csatornám, nagyon jó kis filmeket és sorozatokat gyártanak, nagyon függője lettem. (Ennyit a csatorna reklámjáról:) Itt láttam meg először ezt a sorozatot, amibe végül is nem néztem bele, mert pont akkor kezdték el a blogger ismerősök is mutatni a könyvet és úgy döntöttem, hogy inkább először legyen a könyv.

Az első benyomásom az volt, hogy a könyv iszonyú nehéz. Ez nem az a verzió, amit csak úgy buszon, villamoson állva fél kézzel tartasz, mert ez egy kétkezes "fegyver". A borítója különleges (már az eredeti is, amit a Netflixes új borító csak még inkább kívánatosabbá tesz). Amit még meg kell említenem, azok az illusztrációk, amelyek manapság már annyira ritkák a regényekben. Különleges, képregényszerű, komor hangulatot árasztó rajzok ezek, amelyek a szereplőket nem idealizálják a mostanában megszokott "szépfiúknak és topmodell lányoknak", inkább a történet hangulatát fokozzák.

A történet pedig... Akinek gyanús, hogy a szereplők között van Merlin, Arthur, Nimue és még sorolhatnám, az igen, jóra tippel. A regény az Artúr mondakör egy időszakát dolgozza fel, mégpedig, a Tó úrnője, Nimue szemszögéből.
A YA fantasy történeteknél már megszokhattuk, hogy 99%-ban egy fiatal lány a főhős, aki egy tragédia révén deríti ki, hogy különleges képességű és ez a képessége megmentheti a családját / klánját / országát. Itt sincs ez másképp, Nimue anyja, a népük főpapnője, így bár őt tisztelik, de a lánya egy gyerekkori démontámadás következtében különleges, a falusiak szemében félelmetes képességet kapott és így elátkozottnak hívják. A falujukat ért tragikus támadás következtében azonban Nimue egyedül marad, az anyja rábíz egy különleges kardot, amit el kell juttatnia Merlinhez. Így a lány útra kel, közben segítőket, szövetségeseket és barátokat szerez, akikre szüksége is van, mert Merlinről köztudott, hogy a királyt, Uthert szolgálja, aki bár az uralkodó, de mégsem képes vagy nem is akarja? megállítani a Vörös Paladinokat, akiknek nincs egyéb célja, mint kiírtani az összes különleges lényt, embert, népet a királyságban.

Őszinte leszek, én teljesen nyitottan álltam ehhez a történethez. Nem akartam összehasonlítani a mondakörrel, így én egy nagyon izgalmas, lebilincselő regényt kaptam kézhez. Nem vékony a könyv, de aránylag gyorsan kiolvastam, mert vitt előre. Lefekvés előtt mindig még egy - még egy fejezetet szerettem volna olvasni és mire észbekaptam, gyakran már éjfél felé járt az idő:).
Nimue karakterét nagyon szerettem, nagyon tetszett, ahogy a dacos és mindent elutasító kamaszlányból egy harcos, a szárnya alá vett népekért bármit megtevő fiatal nő lett. Nem volt egy szuperhős, hiszen a kard őt is majdnem felemésztette (itt éreztem egyedül egy pici hasonlóságot a Gyűrűk urával, ahol Frodó volt a gyűrűhordozó és őt is majdnem magával rántotta a mágikus "drágaság"), nem volt még olyan képességek birtokában, amelyek segítettek volna neki, hogy tudjon bánni a kardjával, ő pedig volt annyira konok, hogy a jószándékú segítséget is sutba dobta egy mozdulattal.
A képessége pedig egyedülálló volt, imádtam ezt is benne, még akkor is, ha sokszor vér és halál járt a nyomában.
Merlin ebben a regényben nagyon különlegesen lett bemutatva. Itt nem volt egy nagyhatalmú varázsló - bár ez a hír járta róla, inkább egy iszákos öregember, aki a képességeit már részben nem képes használni, ezért hazugságokkal lavírozik a hatalmi játszmákban, de minden tettével késélen táncol, hogy melyik uralkodó vagy nagyúr fogja kardélre hányni. Egy igazi életművész, imádtam!

Nimuen és Merlinen kívül még jó páran szerepeltek, de sajnos elég kevés háttértörténetet kaptunk. Valahogy úgy éreztem, hogy inkább az akció, a cselekmény a fő mozgatórugó, a karaktereknél a nagyobb mélységekbe nem nagyon akartak belemenni. Pedig szívesen olvastam volna többet akár Uther királyról vagy magáról Arthurról is.
Ami viszont nagyon felkeltette a figyelmemet, azok a különleges népek, amelyek védelmében Nimue fellépett: a sziklajárók, faunok, holdszárnyúak, agyarasok, földtúrók és még sorolhatnám mennyi lény, szerepelt a regényben, amelyek otthona veszélyben került a Vörös Paladinok miatt. A menedékben kaptunk abból is ízelítőt, hogy mit tudnak ezek a lények, hogyan élnek, de itt is úgy éreztem, hogy csak karcoltuk a felszínt.

Volt egy nagyon lájtos szerelmi szál is a regényben, persze Arthur és Nimue összekavarodtak. De valahogy látszott, hogy férfiak írták a regényt, mert annyi kémiát sem éreztem kettőjük között, mint Nimue és a kard között:D. Persze, az is benne van, hogy tapasztalatalanok voltak, fiatalok és a sok csata, harc és küzdelem között nem jutott elég idő a másikra, de akkor is.. más regényekben ezt picivel jobban oldják meg:).

És a történet vége? Sehol nem látszik, hogy ez egy sorozat első része. DE olyan a befejezése, számomra annyira kaotikus, hogy inkább utánaolvastam, hogy a szerző így hagy minket vagy esetleg kibogózza, amit összekavart? Nagy szerencséjükre, ha máshol nem is, de a Köszönet nyilvánításban szót ejtettek arról, hogy lesz második kötet, szóval nem maradunk így :D.

Összességében egy nagyon izgalmas, erősen a cselekményre koncentráló YA regényt olvashattam, amit ajánlok fiúknak és lányoknak is, mert az erős női karakter a lányok számára lehet érdekes, a fiúk pedig a harcos részeket szerethetik. Arra azonban felhívom a figyelmet, hogy vannak benne véresebb részek is!

Én pedig most már bátran belevágok a tévésorozatba is, kíváncsi vagyok, hogy mennyire hasonlít (vagy sem) a regényre.

Borító: Az eredeti is érdekes, de igazán a Netflixes borító a figyelemfelkeltő

Kedvenc karakter: Merlin, Nimue, Arthur

Szárnyalás: a gördülékeny, izgalmas történet

Mélyrepülés: a vörös paladinok

Érzelmi mérce: van benne romantika, hiszen a főhősnőnk fiatal, gyönyörű és a társa pedig egy vele egykorú srác lesz :), de nem ezen van a hangsúly

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megveheted!

Nyereményjáték:

Játékunk során az Arthur mondakör kap főszerepet. Minden állomáson találtok egy ehhez kapcsolódó kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a helyes választ beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Ki volt Arthur király apja?

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Szeptember 21- Kelly & Lupi olvas
Szeptember 23 - Utószó
Szeptember 27 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Szeptember 29 - Függővég
Október 01 - Readinspo
Október 03 - Olvasónapló
Október 05 - Deszy könyvajánlója
Október 07 - Dreamworld

Joanna Goodman: Elveszett lelkek otthona

Joanna Goodman valós eseményeken alapuló, szívbemarkoló regénye Kanada történetének egy sötét időszakáról mesél a gyermekotthonok világán és egy megbonthatatlan anya-lánya kapcsolaton keresztül. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével és nyerjétek meg a könyv egy példányát a kiadó felajánlásából!

Libri, 2019

464 oldal

Fordította: Getto Katalin

Goodreads: 4,22

Besorolás: realista

Jóváteheti-e ​a szeretet a jóvátehetetlent? 

Az 1950-es években járunk a kanadai Québecben, ahol az angol és francia közösségek együttélése csak látszólag harmonikus, a mélyben súlyos feszültségek húzódnak. 

A tizenöt éves Maggie Hughes angol apja sem szíveli a franciákat, s mindenáron meg akarja akadályozni, hogy Maggie a szomszédos farmon élő francia fiúhoz menjen feleségül. Így amikor Maggie teherbe esik, a szülei ráveszik, hogy mondjon le a kislányról, s az újszülött Elodie árvaházba kerül. 

A kislány amúgy sem könnyű sorsa újabb tragikus fordulatot vesz, amikor a nagyobb állami támogatás miatt a gyermekotthont, ahol él, elmegyógyintézetté, a több ezer állami gondozott gyermeket pedig értelmi fogyatékossá nyilvánítják. 

Van-e szabadulás ebből a kilátástalan helyzetből? Túl lehet-e élni egy léleknyomorító intézmény megaláztatásait, és létezhet-e feloldozás és megnyugvás egy anya számára, aki ilyen helyzetbe taszította gyermekét? 

Joanna Goodman valós eseményeken alapuló regénye szívbe markoló és felemelő történet az anya-lánya kötelék megbonthatatlanságáról, s megrázó pillanatfelvétel Kanada történelmének egyik sötét időszakáról.

Joanna Goodman kanadai írónő ötödik regénye, az Elveszett lelkek otthona 2018-ban jelent meg, és óriási kritikai visszhangot váltott ki. A 20. század közepén a québéci hatóságok a katolikus egyház közreműködésével körülbelül húszezer árva gyereket nyilvánítottak értelmi fogyatékossá a nagyobb állami támogatás reményében. A tartomány akkori vezetője után magukat Duplessis-árváknak nevező károsultaknak az ügy kirobbanását követően a kanadai kormány jóvátételt fizetett.

Látszik, hogy kezdek felnőni (jobb későn, mint soha, ugye?:), hiszen egyre több alkalommal kalandozom el a felnőtt irodalom tengerére és találok újabb és újabb számomra érdekesnek ígérkező regényeket, amelyek a történelem vagy a világ számomra egy-egy ismeretlen szegletébe juttatnak el.

Ez a könyv is pont ilyen volt. Napjainkban egyre sűrűbben derülnek ki az 50-s, 60-s évek borzalmas tettei, miket kellett elszenvedniük a "megesett" lányoknak és babáiknak. Ez a világ szinte minden tájára igaz volt, ugyanúgy hallottam ilyen esetekről Európából, mint Amerikából. A fiatal lányanyák sorsa mindig is rossz megítélés alá esett, de az ember azt hinné, hogy az 50-s években már a társadalom eléggé felvilágosult volt ahhoz, hogy ne bánjon úgy mind az anyákkal, mint a babáikkal, mint valami köztörvényes bűnözőkkel.

Ez a regény is egy ilyen történetet mutat be, méghozzá Kanadából. Őszinte leszek, a könyv fülszövege eléggé megtévesztő (legalábbis nekem az volt). Én valamiért azt hittem, hogy jóval borzalmasabb lesz, belemerülünk az elmegyógyintézetek (akkoriban) horrorisztikus világába és az írónő cafatokra fogja tépni a lelkemet.

Ehhez képest kaptunk egy családregényt, amelynek Maggie a főhősnője, aki 15 évesen teherbe esik a szomszédos farmon élő jóképű fiútól. Az egy dolog, hogy nagyon fiatalok, de emellett a két család még csak a köszönésig is alig jut el, hiszen az egyik család angol, a másik francia és nemigen szívlelik egymást.

A két fiatalt elszakítják egymástól, a lány megszüli a babát (a fiú nem tud arról, hogy terhes lenne Maggie) és a kislányt azonnal árvaházba adják - hiszen abban az időben egy lány, ha "megesett" és ez ki is derült róla, egy életre szóló bélyeget kapott.

Elodie (ez lesz a baba neve) egy közeli árvaházban nevelkedik, igazából nagyon rossz sora nincs egészen addig, amikor az árvaházakat államilag átalakítják elmegyógyintézetekké - hiszen azzal több támogatást kaphatnak, a benne lévő gyerekeket pedig mind értelmi fogyatékossá nyilvánítják. 

Maggie viszont nem tud szabadulni a kislánya emlékétől és megpróbálja kinyomozni, hogy hol van a lánya. De ez nem is annyira könnyű...

Szóval ott tartottam, hogy családregény. Igen, az. Végigköveti Maggie életét, kislánykorától egészen a 40-s éveig, megismerhetjük, milyen volt egy kisvárosi élet Kanadában, milyen kilátástalan sorsa és élete volt ott a nőknek. Láthatjuk, hogy mekkora ellentét volt a francia és az angol lakosok között és ez mennyire befolyásolhatta emberek sorsát. Maggie aránylag védett környezetben nő fel, a családja jómódúnak nevezhető, már amennyire az lehet egy kisvárosban. Szerettem Maggie fejében lenni, tetszett, hogy ő többet akart, nemcsak simán anya és feleség lenni, hanem tervei voltak, hogy átvegye majd az apja boltját és ott dolgozzon. Ezt az álmát azonban félbeszakította a terhessége. Ugyanabba a hibába esett, mint rengeteg másik tinédzser, tombolnak a hormonok, a szomszéd fiú kedves, gyönyörű és ellenállhatatlan. Terveik vannak, hosszútávúak, de hát az egyik angol, a másik pedig francia...

A baba megszületésével válik ketté a történet. Egyrészt folytatjuk Maggie életét - mi is történik vele, hogyan alakul a sorsa, másrészt viszont belép a képbe a kis Elodie, aki eleinte a nővérek által vezetett árvaházban él - bár sajnos nem fogadja senki sem örökbe, de mégis vannak barátnői, tanulhat, a helyzethez képest nincs annyira rossz sora. Egy nap azonban furcsa dolgok történnek. Rácsok kerülnek az ablakokra, nincs több tanóra, sőt a lányokat apró csapatokban elszállítják. Elodie is - egy rettentő gyors "állapotfelmérés" után - egy elmegyógyintézetbe kerül és innentől az élete pokollá válik.

Én igazán ezt a részt szerettem volna picikét jobban átélni. Tudom, lehet, hogy mazochista vagyok, de az írónő nem igazán végzett ezzel (számomra) valami remek munkát. Épp, hogy csak érintettük ezt a borzalmas világot, kaptunk is belőle ízelítőt, de igazán tényleg csak ízelítő maradt. Valahogy úgy éreztem, hogy Maggie részét szívesebben írja, az könnyebben megy neki. Lehet, hogy nem volt elég anyaga Elodie részéhez vagy csak túlságosan borzalmas dolgokról nem akart írni, de ezzel, hogy csak ennyire sekélyen érintettük ezt a témát, így számomra sem Elodie nem tudott közel kerülni hozzám, sem pedig nem éreztem a helyzet súlyosságát. (rendben van, volt egy két utalás, ami azért elborzasztott, de összességében hiányoltam a rideg valóságot). Nekem egy picit az is felszínes lett, hogy mi lett a lánnyal, miután kiengedték őket az intézetből. Túlságosan egyszerűen, túlságosan gyorsan történt minden és számomra Elodie túl gyorsan illeszkedett be az emberek világába, ahhoz képest, hogy min is ment keresztül és mennyire ingerszegény és zárt környezetben nevelkedett.

Maggie része viszont nagyon jól sikerült. Egy fiatal lány, aki borzalmas megpróbáltatásokon megy keresztül, de folyamatosan fejlődik, keresi a boldogságot és a szerelmet, de hogy végül sikerül-e neki megtalálni? Azt nem árulom el. Nehéz és elgondolkodtató sorsokat ismerhettünk meg, akár Maggiet nézzük, akár a lányát, Elodiet, de ott vannak Maggie szülei is, akiknek csak szépen lassacskán derül ki a története és ez így mindjárt más megvilágításba helyezi a tetteiket.

A hibáitól függetlenül tetszett a regény, nagyon fontosnak tartom, hogy minél több ember megismerje - még ha csak regények útján is, hogy mi történt akkor és ott és hogy soha többé ne történhessen meg újra ilyen. Nem tudom hány gyermek halt meg az elmegyógyintézetek falai között és hány megnyomorodott fiatalt eresztettek szélnek, miután kiderült, hogy semmi bajuk nincs és nem az intézet falai között van helyük. De az biztos, hogy amit tettek akkor és ott Kanadában, az megbocsáthatatlan. Örülök, hogy olvastam ezt a regényt és mindenkinek kötelezővé tenném.

Portugál borító

Borító: Nem rossz, de nekem a portugál borító jobban tetszik - jóval szívszorítóbb és jobban utal a történetre

Kedvenc karakter: Maggie

Szárnyalás: az anyai szeretet hatalma

Mélyrepülés: ami történt az árvákkal...

Érzelmi mérce: inkább szívszorítónak mondanám

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A játékban ezúttal elmegyógyintézetben/nevelőintézetben játszódó híres mozifilmekből kiragadott képkockákat találtok. Mindegyik film alapja egy kitűnő regény, a feladat pedig az, hogy a képek alapján kitaláljátok, ki írta a film alapjául szolgáló könyvet. Tehét a Rafflecopter doboz rubrikáiba egy-egy szerző nevét kell beírni. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Július 18 - Ambivalentina

Július 20 - A Szofisztikált Macska

Július 22 - Kelly és Lupi olvas

Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

Delia Owens biológusnő első regényében, az Ahol a folyami rákok énekelnekben szívszorító s egyben izgalommal teli módon jelenik meg az ember és természet egysége; a lápi növényzet és a madarak szárnyának csapkodása közt pedig egy krimi és egy szerelmi történet szálai fonódnak össze. Nem csoda, hogy a mű rohamosan bestsellerré vált - ahogy az sem, hogy a Libri Kiadó jóvoltából végre megérkezett a magyar olvasókhoz, köztük a Blogturné Klub tagjaihoz is, akik most egy hat állomásos turné keretein belül számolnak majd be a tapasztalataikról. Tartsatok velünk, hogy ti is megismerjétek Kya Clark, a “Lápi Lány” magával ragadó életét, s végül gazdagabbak lehessetek a regény egy példányával!

Libri, 2019

426 oldal

Fordította: Csonka Ágnes

Goodreads: 4,53

Besorolás: realista

Delia ​Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és 60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel.

Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt…

Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő „Lápi lányra” terelődik.

A biológus Owens első regénye egyszerre fordulatos krimi, érzékeny fejlődésregény, valamint a vadon és az emberi lélek lenyűgöző természetrajza. Nem véletlenül került a New York Times bestsellerlistájának első helyére, s vezeti az Amazon sikerlistáját is. Bár csak tavaly ősszel jelent meg, már több mint 1 millió példány kelt el belőle, Reese Witherspoon is beválogatta könyvklubjának ajánlott olvasmányai közé, sőt: a színésznő produkciós cége filmet forgat a regényből.

Úristen, ez a történet! Pár napja fejeztem be, de még mindig a hatása alatt vagyok. Nem is tudom, hogy anno mi fogott meg, a gyönyörű borítója, a fülszövege, hogy Reese Witherspoon neve, de az egyik legjobb döntésem volt, hogy elolvastam.

Ahol a történet játszódik (deliaowens.com)

A történet két szálon fut. Az egyik - a jóval megdöbbentőbb, Kya sorsa. A kislányt 6 évesen hagyta magára szinte az egész családja Észak-Karolina mocsaras vidékén. Eleinte az iszákos, a gyerekével nem nagyon foglalkozó apja nevelgette, ám egy szép napon ő is otthagyta és Kyának egyedül kellett túlélnie az elkövetkezendő időszakot. Annyi segítsége volt, hogy születésétől fogva ebben a környezetben élt és miután az anyja és a testvérei is leléptek, már félig-meddig egyedül kellett túlélnie, megtanulnia főzni, élelmet szerezni, mert az apja nem nagyon törődött vele. Megkérdezhetnétek, hogy de a közeli városból senkinek nem tűnt fel, hogy egy kislány egyedül él a vadonban? A válasz - félig-meddig tudták, de nem foglalkozott vele senki. A mocsárvidék a "senkik földje" volt, oda nem nagyon merészkedtek a városlakók, hiszen az az alkoholisták, kábítószeresek, menekült bűnözök helye volt. 

Megrázó volt olvasni, hogy mit élt át ez a kislány, egyedül, mindenki segítsége nélkül. Társai csak a sirályok voltak, tanítója pedig főleg a természet, majd egy fiú szegődik a barátjának, Tate, aki megpróbál segíteni, megpróbálja tanítani a kis vadócot. 

A másik szál pedig egy gyilkosság köré fonódik. A város hírhedt playboyát, a gazdag, jóképű Chase Andrewst holtan találják a lápban. A rendőrség pedig nyomozni kezd...

Az egyik dolog, ami azonnal feltűnt a történetben, hogy az egész regényt átfonja a természet szeretete. Látszik, hogy az írónő sok időt töltött itt, rengeteget tud az itt élő növényekről, állatokról és ezt a tudását, szeretetét megpróbálja nekünk is átadni. Engem sikerült elérnie, nagyon szívesen elmennék és megnézném ezt a gyönyörű, bár kietlen és picit félelmetes vidéket.

Imádtam, ahogy Kya sorsa és élete összefonódik az őt körülvevő természettel., hiszen ez tartotta őt életben, mind fizikailag, mind lelkileg is.

Kya egy számomra nagyon csodálandó fiatal lány. Nem tudom, hogy én meddig maradtam volna életben egyedül, minden segítség nélkül a vadonban. (rendben van, egy idő után lettek segítői, de akkor is, a mindennapos teendőket egyedül kellett megcsinálnia és nem volt senki, akihez egy szót is szólhatott volna). De a lány erős volt, okos, kíváncsi, felfedező és félelmet nem ismert. Megtanulta kihasználni a körülötte lévő világot és ez a tudás csak a hasznára vált később is. Természetesen ez a magány kihatott rá, befolyásolta őt sok döntésében, ami persze nem mindig hozta a legjobb eredményt. 

Ami viszont számomra elrettentő volt, az az őt körülvevő világ. Néhány ember kivételével - Jumpin' és a felesége Mabel, akik próbáltak segíteni a magára maradt kislánynak, vagy Tate, aki bár szintén fiatal volt, de a lány mellé állt és amiben csak tudta támogatta Kyát, a többiek... Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy nem akadt egy felelős ember sem, aki megpróbált volna ténylegesen is segíteni a kislányon. Igen, értem, tudom, hogy megpróbálták beiskolázni, de épp ez az, hogy ezek szerint TUDTÁK, hogy van létezik egy ilyen kis árva és mégis mindenki pár próbálkozás után feladta és szemet hunytak a létezése felett.

Mocsárvidék - Észak-Karolina

Az értékelésem elején említett két szál pedig szépen lassan összekapcsolódik. Már az első szál közepe felé kiderül, hogy a gazdag Chase és az árva Kya összekerülnek, tudjuk a második szálból, hogy a fiú (illetve akkor már fiatal férfi) meghalt, már csak azt kell kideríteni, hogy mi is történt. Az pedig szépen lassan - idegőrlően lassan - kockáról kockára felépül. A gyanú, a nyomozás és tárgyalás számomra egyenesen botrányos volt, bár nem először láttunk / olvastunk ilyet a világtörténelemben. Szegény, árva, nincs segítsége, fura helyen lakik, nem túl barátságos - ezek mind-mind egy "leendő gyilkos ismérvei", ugye? :( . De vajon tényleg ő tette? Vagy véletlen baleset volt? Vagy valaki más segítette hozzá a férfit a halálhoz? 

Őszinte leszek, egészen az utolsó oldalakig nem tisztázott, hogy mi is történt, egészen addig rághatjuk a körmünket, hogy vajon mi is történhetett. De ez így a jó, nekem ez így nagyon tetszett.

A szerelmi szál(ak) is teljesen realisták voltak. Nem volt benne semmi rózsaszín szirupos azonnali összeborulás, mindegyik fél hibázott, voltak jó és rossz döntések is - persze amit az egyik fél tett, arra  nincs semmilyen magyarázkodás és mentség...

És a vége? Kapunk egy végleges lezárást, ami személy szerint engem megríkatott. Hogy jó-e vagy rossz, azt nem árulom el, olvassátok el Ti is a könyvet. Higgyétek el, hogy megéri. Ez a regény annyira jó lett, hogy ha ebben az évben csak egy könyvet olvashatnék el, akkor az ez lenne.

A belőle készült filmre pedig külön kíváncsi leszek!

Borító: Egy szó van rá, gyönyörű. Imádom a kezembe venni, nézegetni, figyelemfelhívó, látványos és utal a történetre is.

Kedvenc karakter: Kya, Tate, Jumpin', Mabel

Szárnyalás: a gyönyörű természetleírások

Mélyrepülés: ahogy a helyiek bántak Kyaval

Érzelmi mérce: gyönyörű, felháborító, megríkató, imádnivaló

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A szerző, Delia Owens természettudományos érdeklődésének és jártasságának a regényében is teret enged, ebből ered a főszereplő, Kya egyik hobbija is: a lány a lápi területen talált madártollakat gyűjti és rendszerezi. Nyereményjátékunk épp ehhez fog kapcsolódni: a turné valamennyi állomásán elbújtak egy-egy könyvben feltűnő madárfaj nevének betűi: a ti feladatotok az lesz, hogy megtaláljátok és helyes sorrendbe rendezzétek a betűket, az így kapott madárnevet pedig beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába! A helyes megfejtők közt gazdára lel majd a regény egy meseszép példánya, sok sikert!

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné további állomásai:

Július 17 - Kelly és Lupi olvas

Július 19 - Nem félünk a könyvektől!

Július 21 - Könyv és Más

Július 23 - A Szofisztikált Macska

Július 25 - Never Let Me Go

Július 27 - Ambivalentina

Brittainy C. Cherry: A szív ritmusa (A szív ritmusa #1)

Újabb szívszorító történettel rukkolt elő a felejthetetlen érzelmi utazások királynője. Brittainy C. Cherry új regénye A szív ritmusa most New Orleansba kalauzol minket, ahol megismerhetjük Jasmine-t, és Elliottot, akikben sok közös van. Az egyik a zene határtalan szeretete, ami végigkíséri a fiatalok életét. Ha szeretted az eddigi Brittainy C. Cherry történeteket, akkor tarts a Blogturné Klub 5 bloggerével, akik elmesélik, hogy az ő szívüket mennyire dobogatta meg A szív ritmusa.

Libri, 2019

440 oldal

Fordította: H. Prikler Renáta

Goodreads: 4,35

Besorolás: New Adult, romantikus, realista

Amikor először pillantottam meg Jasmine Greene-t, olyan hatással volt rám, mint a hűs, simogató esőcseppek egy forró napon. Én voltam a félénk, visszahúzódó zenész, ő az iskola koronázatlan királynőjeként tündökölt. Nem volt bennünk semmi közös, csak a zenénk és a szívünket gyötrő magány. 

Volt valami a szemében, ami azt sugallta, hogy a mosolya nem mindig őszinte. Volt valami a hangjában, ami megadta nekem a reményt valamire, amire mindig is vágytam. 

Aztán egyszer csak eltűnt az életemből. Gyorsan és váratlanul, akár egy villanás.

Egy örökkévalóság után újra találkoztunk. Ott állt előttem a New Orleans-i utcán. 

Megváltozott. Akárcsak én. Hideggé tett bennünket az élet. Keménnyé. Elszigeteltté. 

De bármennyire is különböztünk egymástól, a darabokra tört lényem meglátta benne a magányosságot. Visszajött, és én tudtam, hogy többé nem engedem el magam mellől.

A legelső dolog, ami számomra feltűnt a könyvben, hogy a fülszöveg nincs egyenes arányban a történettel. A fülszöveg alapján nekem az jön le, hogy a srác lesz a narrátor, ő lesz a főhős és az ő szerelmi kálváriáját fogjuk nyomon követni. És hogy ez mennyire nincs így! A történet egyrészt váltott szemszögű, hol Jasmine, hol Elliott mesél, de a történet nagy része a lány szájából hangzik el, a fiú valahogy jóval kevesebb szerepet kap (szerintem).

A regény pedig nem a megszokott NA történet, ahol kapunk egy rövidke bevezetőt a főhősök tinikorából, ahol először meglátták egymást, történt valami, ami befolyásolja a későbbi kapcsolatukat is, majd egy hosszabb jelenkort élhetünk meg és várhatjuk, hogy mikor fogják a félreértéseket tisztázni és végül egymás karjaiba vetődni.

Forrás: www.goodreads.com

Az alapsztori itt is ez volt, viszont elég sokat kaptunk a tinédzser korukból, ami számomra meglepő volt, de tetszett. Az írónő a "bevezetőt"elég jól kidolgozta, mire elértünk addig a részig, hogy "fiatal felnőttként" újra találkoznak, addigra már tisztában vagyunk mindennel, ami történt, nem kell apró puzzledarabkákból összeraknunk, hogy mi vezetett el idáig. Két teljesen más élettörténetű főhőst kapunk, az egyikük az iskola egyik sztárja, imádják, viszont a családi élete kész pokol, a másikat pedig az iskolában bántalmazzák, a "rangsor" legalján van, viszont otthon szerető családja van. Érdekes és egyben megrázó volt olvasni mind a két sorsot és nehéz eldönteni, hogy melyik volt a borzalmasabb. Azért az írónő próbálta valamivel picit enyhíteni a helyzetet, hiszen mind a két főhős kapott egy-egy segítőt, aki azért ott állt támaszként mellettük. Jasmine megkapta a pótapukáját, Rayt, aki az egyik legönzetlenebb pótapuka volt, akiről csak olvashattam. Elliottnak pedig a családja mellett ott volt TJ, a zenetanár, aki a fiú támasza volt, ha annak szüksége volt rá.

De mind a kettővel történik valami, ami elszakítja őket egymástól, én meg szinte szóhoz se tudtam jutni, annyira szörnyű volt mind a kettő dolog - bár az egyik - bevallom őszintén, meg is ríkatott.

Szóval kaptunk egy elég megrázó bevezetőt, ami után a történet második fele már inkább egy megnyugtató út volt a (számomra) kedvező befejezés felé. Azért a megnyugtató szó tudom picit erős, hiszen volt még elég sok buktatójuk, mire végre tisztázni tudtak mindent egymás között. A két fiatal újra találkozik, de eltelt pár év, így mind a ketten megváltoztak. Jasmine próbálja keresni a fiút, próbál újra kapcsolatba kerülni vele, de Elliott már nem az a félszeg, kedves srác, aki volt. A történtek megkeményítik a szívét, ahol senkinek nincs helye, csak a gyásznak. 

Bizonyítottan nem vagyok mazochista, de nekem az első részt jobban bejött, mint a második. Egy nagyon realisztikus, nagyon kemény történetet kaptunk két egymástól teljesen eltérő fiatalról. A második rész ehhez képest nekem már nem tudta hozni az első rész szintjét. Tudtam, gondoltam, éreztem, hogy mi lesz a befejezés, így szinte megnyugodva haladtam a történet ezen részén. Az írónő azért még beletett egy-két apróbb olyan jelenetet, aminél izgulhattunk, de egyébként szépen lassan haladtunk a végcél felé.

A szerelmi szál aranyos volt, bár nekem picit hihetetlen volt, hogy Jasmine beleszeretett a srácba (a másik oldalról viszont totál hihető volt az egész:), de történtek már ilyenek a világtörténelemben. Ami viszont nagyon tetszett, hogy a +18 karikás rész szépen lett megírva, nem a manapság megszokott, vulgáris, "egymásnak esünk, mint két felajzott vadállat" stílust választotta az írónő és ezt nagyon szerettem. 

Összességében kellemesen csalódtam ebben a regényben és ajánlom mindenkinek, főleg azoknak, akik már megcsömörlöttek a sok egykaptafára készült New Adult történettől, ez a regény felüdülés lesz nekik. 

Borító: Nekem bejön, figyelemfelkeltő, látványos - bár a srác bőrszíne....

Kedvenc karakter: Ray, TJ, Katie, Jasmine

Szárnyalás: Jasmine és Ray kapcsolata, illetve TJ és Elliott kapcsolata

Mélyrepülés: Jasmine háttértörténete, illetve a tragédia, ami történt...

Érzelmi mérce: van benne + 18-s rész, de valahogy nem annyira vulgárisan megírva, mint ahogy a new adult könyvek egy részében teszik...

Értékelés: 

Nyereményjáték:

Brittainy C. Cherry könyvét átjárja a zene, és a zene határtalan szeretete. Minden szereplő valamilyen módon kapcsolódik vagy a jazzhez, vagy a soulhoz. Ahhoz, hogy megnyerd a turné végén A szív ritmusa című könyv egyik példányát, ahhoz meg kell keresned a blogokon a színnel kiemelt betűket, majd össze kell olvasnod őket, és máris megtalálod a híres zenész nevét. A zenész nevét ne felejtsd el beírni a Rafflecopter dobozba, és máris a tiéd az esély a könyvre, amit a Libri Kiadó ajánlott fel. 

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Június 16 - Zakkant olvas

Június 18 - Könyvvilág

Június 20 - Kelly és Lupi olvas

Június 21 - Hagyjatok! Olvasok! 

Június 23 - Deszy Könyvajánlója

E. L. James: Mister

A Libri Kiadó gondozásában június 18-án jelenik meg A szürke ötven árnyalata írójának új könyve Mister címmel. Egy új szerelmi történet, mely a nyilvánvaló romantikán túl kényes és aktuális témákat is olvasója figyelmébe ajánl.

Kövesd a Blogturné Klub három bloggerét turnéjuk során, s ha a szerencse is melléd áll, tiéd lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.

Libri Kiadó 2019. 06.18
592 oldal
Fordította: Weisz Böbe, Szilágyiné Márton Andrea
Goodreads: 3,29
Besorolás: erotikus, romantikus, felnőtt

London, 2019. A jóképű, arisztokrata származású Maxim Trevelyan a sors kegyeltje. Remek kapcsolatainak és a tömérdek pénzének köszönhetően soha nem kellett dolgoznia, és ritkán aludt egyedül. Ám egy tragédia folytán mindez megváltozik. Maxim örökli a nemesi címet, a vagyont és az ingatlanokat, és az ezekkel járó felelősséget is. Bár erre nincs felkészülve, akkor is szembe kell néznie a kihívással.

A legnagyobb próbatétel azonban mégsem ez, hanem leküzdeni az ellenállhatatlan vágyat egy titokzatos nő iránt, aki nemrég érkezett Angliába. Maxim menthetetlenül beleszeret a zenei tehetséggel megáldott, gyönyörű tüneménybe. Még sosem tapasztalt ilyen érzelmeket, és nem meri nevén nevezni az érzést.

Kicsoda Alessia Demachi valójában? Meg tudja-e védeni Maxim ezt a veszélyes múltú, csodálatos teremtést a rosszakaróktól? És mit fog szólni a lány, ha kiderülnek Maxim féltve őrzött titkai?

A London szívéből a vadregényes cornwalli vidéken és a félelmetes Balkánon át tartó utazáson az olvasó lélegzet-visszafojtva követheti Maxim és Alessia sorsát.

Biztos lesz olyan olvasó is, aki ismeretlenül tekint a szerzőre (ezt azért nem gondolom komolyan), és csupán egy romantikus olvasmányra vágyva felüti ezt a regényt, szerintem a többségüknek tetszeni fog. De igazából a "szürke ötven" olvasótábora az, aki ráveti majd magát erre az új olvasmányra, és bizony szembesülni fog vele, hogy ez kicsit más műfaj. Én a szürkéből csak az első részt olvastam,  az nagyjából tetszett, a filmekből is csak az elsőt láttam, de amikor tudomást szereztem a Mister megjelenéséről, mindenképp próbát akartam tenni vele, mi újat tud nyújtani a szerző. Miben lesz más? Zongorázni lehet a különbséget, itt ez szó szerint értendő. Nekem legalábbis a legnagyobb hatást a regény zenei élménye adta, ugyanis nem voltam rest, és az olvasás közben végighallgattam a történetben felhangzó zenék nagy részét, főleg azokat, amiket Alessia játszott a zongorán.

Más volt még abban is, hogy itt nem bdsm jellegű a szexuális kapcsolat, bár Maxim gróf úr kedveli az efféle játékokat is, de ő szinte mindent kedvel ami szex. Viszont a szegény lány - gazdag pasi klisé itt is alap, de én ezt egyáltalán nem vettem rossz néven. Sok minden felmerül ebben a könyvben, ami nagyon is mai, valóságos téma, a kelet-európaiak illegális munkavállalása, az embercsempészet, lányok elrablása és futtatása. És mindenképp figyelmeztetni kell a széplelkű olvasókat, hogy a történet nem mentes a bűnözéstől, fizikai bántalmazástól, nem beszélve a mentális problémákról,  verbális és fizikai zaklatásról. Szóval nem csupán egy romantikus sztoriról van szó, némi erotikával megspékelve.

A fülszöveg kiegészítésre szorul (ezzel nem árulok el különösebb spoilert), Maxim Trevelyan gazdag nemesi család másodszülött sarja, ez lefordítva annyit tesz, hogy aranyifjú életet él, gyakorlatilag sosem kellett dolgoznia. Elegáns lakása van Londonban, zenével foglalkozik leginkább, havi néhány estén DJ egy elegáns szórakozóhelyen, egyébként meg szeret minden este más nővel dugni, olyanokkal, akik tüzesek, tapasztaltak és teszik a dolgukat kérdések feltevése helyett, reggel pedig eltűnnek szó nélkül. Ebbe a jóvilágba rondít bele Kit, a bátyja, aki halálos balesetet szenved, így hirtelen Maxim nyakába szakad a grófi cím és minden, ami ezzel jár, főképp a nagybetűs Felelősség.

Meg kell birkóznia  a gondolattal, hogy a szabad életnek vége, gondoskodnia kell a birtokokról, gazdaságokról, az ott dolgozó emberekről, a befektetéseket kell kezelni, stb, stb.

Ezzel szinte egyidőben történik egy másik változás is, korábbi idős bejárónője helyét egy hamvas fiatal külföldi lány veszi át, aki igyekszik láthatatlan lenni a lakásban, de mégis egyre többször összefutnak, és mindketten furcsa zavarban érzik magukat. Alessia Albániából jött, illegálisan, olyanok hozták át a határon, akik egészen mást terveztek vele, de sikerült elmenekülnie, hogy egy hét viszontagságos bujkálás után egy barátnál meghúzza magát. A takarítói munkát is az ismerősök  szerezték, és Alessia minden fontot megbecsül, mert tudja, hamarosan új lakhatást kell találnia.

Innen fennáll egy kis spoiler veszély! 

Elkezdődik tehát a kapcsolatuk ébredezése, ami mindkettejüknél soha nem látott érzéseket csalogat elő. Alessia érzékei még csak most éledeznek, csodálja Maximot, aki hamarosan álmai pasija lesz, persze szigorúan csak gondolati alapon, hiszen a lány minden egyes pillanatban tudatában van a helyzetével, a státuszával, ő csupán egy alkalmazott, de "álmodozni lehet" alapon azért elkap egy-egy pillantást. A másik ok, amiért foggal-körömmel ragaszkodik ehhez az álláshoz, hogy Maximnak gyönyörű zongorája van, és a lány egyszerűen több, mint tehetséges, évek óta zongorázik, kotta nélkül is, emlékezetből játszik.

Maxim gyászol, Kit halála lesújtja, rászakad a ranggal járó vesződség, és ebben a nagyon zűrös kavarodásban talál egy kis gyöngyszemet, ezt a vékony, fekete hajú, barna szemű szépséget, aki olyan érzéseket ébreszt benne, amit még sosem érzett. Kíváncsiságot, védelmező ösztönt, és vágyakozást a másik figyelmére. Eddigi élete arról szólt, hogy ő csak másodhegedűs, a tartalékos, nem róla szólt a családi album. Ettől az önbecsülése nem volt valami magas, belül bántotta ez az egész és nyilvánvalóan takarózott ezzel a playboy stílussal. Bár annak tudatában van, hogy jól néz ki, és eléggé nárcisztikus is a stílusa, de van is mire alapozni. A külvilág mindig is a bátyjával hasonlította össze, és ő mindig alulmaradt ebben a vetélkedésben. Még az első igazi barátnőjét is végül a bátyja vette feleségül, bár ez a lányon múlt igazából.

Nem volt szükség rá, hogy hosszú kapcsolatban gondolkodjon, főleg nem családalapításban. Alessia azonban kihozza belőle azokat az érzéseket, amik egy normális kapcsolat alapjai, a szerelem, a féltés, a ragaszkodás, védelmezés. 

Kettejük kapcsolata megjárta a szükséges lépcsőfokokat, és minden egyes lépéshez Maxim elvárta Alessia beleegyezését. Semmi nem történt, amit a lány ne akart volna, és ez hatalmas kontraszt a szürkével szemben. Nagyon vigyázott a szerző, hogy így legyen, különösen a szüzesség elvesztésénél, ahol azért szerintem már át is esett a ló másik oldalára. Nekem tetszett, hogy valóban érezhető volt köztük a kémia, és nem hiányzott az ágyban a kommunikáció, Maxim folyton kérdezgette Alessiát az érzéseiről. Az ágyon kívüli életben viszont hiányzott az őszinteség, mindkét fél titkokat rejtegetett, és ebből előbb utóbb csakis baj lehet.

Maxim folyton kérdezgette a lányt Albániáról. Tudatosult bennem, hogy én sem tudok az országról semmit, a fővárosán kívül semmit nem hallottam róla. Jól választott a szerző területet, félelmetes volt olvasni, milyen az élet arra, és mennyire élnek még ma is az "őskori" hagyományok. Erre is jó volt ez a történet, hogy megtudjak egy csomó érdekességet Albániáról, az ottani emberekről. Az olvasás közben rá is kerestem dolgokra, meglepően sok információ érhető el az interneten.

Volt más helyszín is, ami érdekelt, méghozzá Cornwall, ahol ugye a családi birtokok vannak, és elég hosszú ideig időznek ott a regényben, nos, ott én is szívesen eltöltenék egy kis időt. 

Tetszett nekem ez a szerelem, mert végigkövethettem közben mindkettejük fejlődését. Maxim óriásit változott, és ez a javára vált. Bizonyosságot kapott, hogy őszintén és nem a pénzéért szeretik, övé lett a gyönyörű, tehetséges Alessia, aki minden szempontból illik hozzá. Jó volt olvasni arról, mennyire tisztelte a zenei tehetségét, ez a téma nagyon sok közös élményt adott nekik. Tetszett az is, hogy a gróf különösebben nem foglalkozott a társadalmi szabályokkal, elvárásokkal.

Alessia szimpatikus volt, mert erős lány, a kezdeti bizonytalanság után egyre jobban megállta a helyét az új környezetében. Végig nagyon öntudatos volt, nehezen hitte el, hogy ez az egész megtörténhetett vele - mármint Maxim. Mert a szörnyű dolgok, azok elég hétköznapiak abban a térségben. Minden apróságnak úgy tudott örülni, mint egy gyerek.

Mi volt az, ami miatt nem lett tökéletes számomra a regény? 

A történet sok olyan jelenetsort kapott, amire semmi szükség, nem tesz hozzá a sztorihoz, felesleges töltelék. Nem értem, miért kell egy 3-400 oldalas regényt 600 oldalasra felduzzasztani? Mert itt ez történt.

A regény két szemszögben íródott, Maxim hangja E/1-es, ez közvetlen, azonnali beleélést adott, bár néha mondhatna más káromkodást is a bassza meg helyett, nekem tetszett a hangja. Alissa szemszöge viszont E/3-as, ami szerintem nem volt szerencsés választás. Egyszerűen zavaró volt, nem szerettem.

Kit özvegy felesége egy borzalmas karakter. Én eleve nem szeretem a felütést, hogy egy volt szerelmi partner, aki hozzáment a bátyánkhoz, legjobb barát tud maradni. A nagy francokat. Utáltam ezt a nőt, annyira nyilvánvalóan anyagias sznob picsa. Ezért a szerepért lett megteremtve, mégsem smakkolt, túl semmilyenné vált a végére.

Maxim az első három fejezet után éles váltásban jó útra tért. Míg addig több nővel is ágyba bújt, ha jól emlékszem a negyedig fejezettől semmi kilengés, sőt, a zuhany alatt intéz dolgokat, ami kb. úgy hatott, mint a vegetáriánus vámpírság.

Összességében nekem tetszett. Mindig bejönnek az olyan sztorik, ahol a pasik nagyon-nagyon beleszeretnek a nőkbe, és nekem a szűz/szegény lány és a macsó gazdag pasi felállás is a zsánerem. Minden kisebb-nagyobb hibája ellenére szerettem a történetet, ami bár dagályosan lett megírva, túl részletes leírásokkal, azért az utolsó negyedben sikerült annyira felpörgetni a cselekményt, hogy majdnem izgultam is, de végül nem lepett meg, az már azért nehéz lett volna. 

Ajánlom a regényt minden szürke rajongónak és utálónak is!

Érdekességképp kukkantsatok be Angelika blogjára, ahol a regény két fordítójával találhattok interjút, mi a véleményük, tapasztalatuk a fordítással kapcsolatban.

Borító: Nekem tetszik a színvilág.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Volt itt is titkos szoba! D e amikor kiderült, mi az, muhaha! Ez jó poén volt.

Mélyrepülés:  Az agyaggalamb lövészet, aminek semmi értelme nem volt. Ja és Caroline.


Érzéki mérce: Ez egy erotikus regény, de jóval hétköznapibb mértékben, mint az írónő első trilógiájában.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

Nyereményjáték

Alessia Demachi, a történet hősnője különösen tehetséges zongorista és a történet során többször is klasszikus szerzők ismert darabjait játssza. Játékunkban a zeneszerzők nevét keressük.

A turné minden állomásán egy-egy rövid leírás segít kitalálni kiről van szó, a ti dolgotok annyi, hogy az illető nevét beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Feladvány: 19. századi lengyel származású zeneszerző és zongoravirtuóz. Zenei tehetségét nagyon fiatalon felfedezték, zsenialitása a gyermek Mozartéhoz vagy Bachéhoz mérhető. Hétévesen már két polonézt szerzett. Felnőttként, tíz éven át viharos kapcsolatban élt a George Sand írói álnéven ismert Dudevant bárónéval. Meglehetősen visszavonult életet élt.

a Rafflecopter giveaway

A turné menete

06.16 - Betonka szerint a világ…
06.18 - Kelly és Lupi olvas
06.20 - Zakkant olvas

Paulette Jiles: A kapitány küldetése

Paulette Jiles több díjra jelölt könyvében egy különleges barátság történetéről olvashatunk, amely a vadnyugaton bontakozik ki két egymástól roppant különböző ember között. Történetük lírai de egyben izgalmas is. A regényt magyarul a Libri Kiadó jelentette meg, s ha a turnén a bloggrekkel tartatok, feledezhetitek a történet szépségeit és a végén még egy példányt is lehet nyerni a könyvből.

Libri, 2019

212 oldal

Fordította: Getto Katalin

Goodreads: 4,08

Besorolás: western, történelmi fikció

Észak-Texas, 1870, eső és hideg. Jefferson Kyle Kidd kapitány az amerikai polgárháborúból hazatérve azzal keresi kenyerét, hogy településről településre vándorolva a nagyvilág híreit olvassa fel a helyieknek. Wichita Fallsban elvállal egy különleges megbízást: el kell kísérnie San Antonióba a rokonaihoz a tízéves Johannát, aki négy évet töltött a kajova indiánok fogságában. Az indiánok megölték a családját, őt pedig elhurcolták, és saját törzsükből valóként nevelték.

Kidd kapitányra és Johannára négyszáz mérföldes, veszélyekkel teli út vár. Johanna ráadásul nem beszél angolul, és minden alkalmat megragad a szökésre — sokkal inkább tűnik a kötöttségeket nem tűrő indiánnak, mint német bevándorlók gyermekének.

A két magányos lélek között a viszontagságokkal teli utazás során különös kötelék szövődik, hiszen a kegyetlen vidéken az életük múlhat azon, hogy minden különbözőségük ellenére képesek-e megbízni egymásban.

Megindító történet bátorságról, becsületről és arról, hogy a szeretet bármilyen áldozatra képes.

Hogy én milyen régen olvastam már western regényt. Mármint a valódi, cowboy, indián szereplőkkel benépesítettet. Eleinte mindig a cowboyoknak szurkoltam, aztán egy idő után az indiánok valamiért sokkal szimpatikusabbak voltak. Talán Winnetou tette, talán más:).

A történet pedig egy western történet, de valahogy mégsem az a megszokott. Itt is van egy magányos "farkas", aki összetűzésbe kerül az indiánokkal, de mégsem mindennapos ez a történet, hiszen a főhősünk már leélte az élete javát, egyszerű munkával keresi a kenyerét, járja az országot és alamizsnáért az olvasni nem tudóknak és hírekre szomjazóknak olvas fel híreket a különböző napilapokból. Egy ilyen felolvasást követően megkeresik, hogy lenne egy leányzó, akit vissza kellene vinni a rokonaihoz. Johannát 6 éves korában elrabolták az indiánok, a szüleit és testvérét lemészárolták, de most, hogy katonák egyre szigorúbbak, az indiánok 4 év fogság után inkább visszaadják a lányt, nehogy ebből probléma legyen. Kidd kapitány belemegy a megbízatásba, hiszen jó kis összeg üti a markát érte és útnak indul a vadóc lánykával. 

A történet már a fülszövegével megfogott. Indiánok által elrabolt kislány? Egy négyszáz mérföldes közös út a csendes mogorva kapitánnyal és egy, az indiánokhoz mindenáron visszavágyódó kislánnyal? Na, ebből mi sülhet ki.

Igazából nem rossz ez a könyv, az alaptörténet nagyon tetszett. Az írónőn látszik, hogy nagyon utánanézett a korabeli leírások alapján, hogy milyen lehetett egy vidéki, istenhátamögötti városka élete, milyenek lehettek az akkori emberek. Olyan leírásokat kaptunk, amelyek alapján becsukott szemmel is el tudtam képzelni akár a sáros, aszfaltozott utakat nélkülöző városkákat, a felolvasóesteket, ahol mindenki szájtátva hallgatta, hogy mi is történhetett a nagyvilágban vagy akár a vadont, amelyben a két főhősünk utazott.

A kapitány életébe is nagyon sok betekintést kaptunk, oldalról oldalra egyre több élettel töltötte meg az írónő a karakterét. Eleinte izgultam érte nagyon, hiszen egy öreg emberről beszélünk a vadonban, ahol nemcsak a vadállatok, de útonállók, rablók, portyázó indiánok is mind-mind a lányra, illetve az "értékes" kocsijára és lovaira fenhetik a fogukat. De aztán kiderült, hogy az öreget kemény fából faragták és nagyon jó elboldogult az út során.

A kedvencem mégis Johanna maradt. Még úgy is, hogy róla sok minden nem derült ki. Nagyon-nagyon szerettem volna, ha kap ő is egy szemszöget - vagy akár az egész történetet az ő szemszögéből ismerhetjük meg. Az írónő az utószóban leírja, hogy külön irodalmuk van a gyerekkorukban elrabolt, majd pár év múlva a civilizációba visszakerülő gyerekeknek. Mennyire érdekes, hogy gyerekként milyen gyorsan meg tudnak szokni számukra ismeretlen dolgokat, hogy pár év alatt inkább az elrablóik életéhez szoknak hozzá úgy, hogy a régi életüket már nem tudják folytatni. Borzalmas, de egyben nagyon érdekesek ezek a történetek és Johannán keresztül egy picike betekintést kaphattunk egy ilyen sorsba. Paulette Jiles érzékletesen írta le, hogy mennyire megviselte a kislányt a "családváltás", hogy mennyire nem tudta kezelni a civilizáció vívmányait még úgy sem, hogy az első 6 évében ilyen körülmények között élt. És neki még aránylag szerencséje volt.

Imádtam, ahogy szépen lassan alakult ki közte és a kapitány között egy eleinte törékeny, majd egyre erősebb bizalom, ahogyan a kislány rájött, hogy az öreg nélkül nem éli túl ezt a kalandot, így össze kell fogniuk. A kapitány pedig a tökéletes társa volt ebben, nyugodt volt, óriási türelemmel bánt a vadóckával és persze egyre jobban megszerette. És ahogy közeledtek az úticéljük felé, egyre inkább fogalmazódott meg benne a kérdés, hogy mi lenne a legjobb a kislánynak? Vajon milyen körülmények közé kerül? Vajon mi lenne a helyes lépés?

És természetesen az útjuk nem egyszerű, az összecsiszolódás mellett meg kell küzdeniük az elemek és a rosszindulatú emberek támadásaival is. Ezekkel a konfliktusokkal kaptunk egy kis ízelítőt az akkori "vadnyugat" már leáldozóban lévő, de még így is eléggé puskaporos időszakából.

Ami egyedül zavart a történetben az az, hogy nem voltak benne a megszokott párbeszéd formátumok, a beszélgetéseket simán beleépítette a történetbe. Ehhez hozzá kellett szoknom.

A másik - de ez már csak a kötekedés a részemről, hogy lehetett volna egy picit hosszabb a történet. A vége nekem nagyon sűrű lett, ott, mintha mindent gyorsan még le akart volna zárni az írónő, mindent megmagyarázni és mindenkit nyugodt szívvel elengedni a regényétől. Ez sikerült is, a lezárás nekem tetszett, de szívesebben olvastam volna róluk még egy 50-100 oldalt. Ebbe a történetbe ez simán belefért volna.

Összességében nagyon tetszett a könyv, egy különleges western történet egy elagott vén katonáról és egy árva kislányról és az ő különleges kapcsolatukról. Nyugodt szívvel ajánlom a történetet mindenkinek, én nagyon szerettem!

Borító: Szép nagyon, de egy picikét "westernesebbre" vettem volna, hogy jobban átjöjjön, miről is szól a könyv

Kedvenc karakter: Johanna

Szárnyalás: a kettőjük között kialakult kapcsolat

Mélyrepülés: az emberi gonoszság

Érzelmi mérce: barátság és szeretet

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megveheted!

Nyereményjáték:

A regény a legendás vadnyugaton játszódik, úgyhogy hasonló filmeket keresünk leírás alapján. Feladat: felismerni a filmet és címét beírni a Rafflecopter megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Május 01 -  Olvasónapló

Május 04 - Nem félünk a könyvektől

Május 07 - Kelly és Lupi olvas

Május 10 -  A szofisztikált macska

Május 13 - Spirit Bliss - Sárga könyves út