Lous Duncan: Sötét folyosók

Könyvmolyképző, 2017
192 oldal
Fordította: Miks-Rédei Viktória
Goodreads: 3,79
Besorolás: YA, horror, paranormál

Valami van ezzel a hellyel… valami…
Kit nem találta a megfelelő szót, ezért inkább elhallgatott. Az épület közeledett, közeledett, végül csaknem rájuk borult. És akkor eszébe jutott a szó, amit keresett.
Gonosz.
Amikor Kit Gordy meglátja Blackwood Hall magas kapuját, csak az jár a fejében: ez a hely gonosz. A fenyegető épület borzongató félelemmel tölti el. Ahogy azonban kialakul Kit napirendje, igyekszik figyelmen kívül hagyni a pletykákat, miszerint a drága és elit bentlakásos iskolát szellemek járják.
Ám az osztálytársai különös, idegen tehetségek tanújelét adják. Furcsa álmok kísértik, hangokat hall, a családjának és barátainak írott levelei elvesznek – és mindenre árnyat borít az őket körbeölelő varázs.

Őszinte leszek, a könyv blogturné keretében járt már egy promóciós körúton, de én akkor valamiért lemaradtam róla. Viszont később felkeltette a figyelmemet a fülszöveg, szerettem volna borzongani egy kicsit, már nagyon untam a sok szerelmi történetet, így úgy döntöttem, hogy elolvasom a könyvet.
Nem, nem tudtam, hogy a szerzője megegyezik a Tudom, mi tettél tavaly nyáron című történet szerzőjével, bár ha tudtam volna, se változtatott volna a lelkesedésemen, mert a fülszöveg így is eléggé vonzó volt.

A regény főszereplője a 16 éves Kit, akit az édesanyja és a mostohaapja bentlakásos iskolába küld, mivel ők európai nászútra mennek, ahová Kitet nem szeretnék magukkal vinni.
A lánynak már első ránézésre rossz érzése van az ódon épület láttán, amin az sem javít, hogy meglátja a leendő tanárait és az iskola igazgatónőjét. Ráadásul egy nappal hamarabb érkezik, mint a többiek, az egész szárnyban ő lakik egyedül, éjszaka furcsa zajokat hall és úgy érzi, mintha rajta kívül lennének még mások is itt.
Aztán megérkeznek a többiek is. Hamar kiderül, hogy ez az iskola messze van a megszokottól, különleges órákat tartanak, még különlegesebb időbeosztással. A rejtélyek száma pedig csak nő, méghozzá elég hátborzongató stílusban. Vajon miért kellettek a lányok ebbe az iskolába? És lesz, aki egyáltalán túléli ezt a "kalandot"?

Imádtam a könyv sötét hangulatát, főleg, mert csak késő este tudtam olvasni, ami csak még hozzáadott a baljós légkörhöz. A történet tökéletesen megadta nekem azt, amit a fülszöveg ígért - borzongást, borzongást és sötét rejtélyt. Arra sajnos nagyon hamar rájöttem (tudom, vén iszapszemű rája vagyok én már ezekhez:))), hogy a lányok miért kellettek az iskolának, hogy mi a közös bennük, de ez nem sokat rontott az élményen, ugyanúgy izgultam értük, mintha csak a végén derült volna ki a "miért".
Tetszett, a "miért" különlegessége, egyrészt én még soha nem olvastam ilyen ötletről, másrészt viszont elgondolkodtató is nagyon. Nehéz úgy körülírni, hogy ne spoilerezzek el semmit, így csak annyit írok, hogy az igazgatónő terve ördögien mesteri volt, szerintem, ha lenne erre lehetőség, akkor a mai világban is simán lecsapnának erre az emberek.

A főszereplő Kit, körülbelül olyan volt számomra, mint ha Nancy Drewt láttam volna. Tökéletes nyomozói képességekkel rendelkezett, okos volt, gyorsan rájött dolgokra (amire szükségünk is volt egy 192 oldalas regénynél persze:))) és hamar megtalálta magának azokat a társakat, akiknek a segítségével leleplezte ezt az egészet. Tetszett a bátorsága is, hiszen nem hiszem, hogy sokan kimerészkedtünk volna a szobánkból például egy ilyen "iskolában" az éjszaka közepén, tudva, hogy valami nagyon nem stimmel itt, ha halljuk, hogy az egyik társunk bajba került.

Azt tudni kell, hogy az eredeti történetet 1974-ben írták, amikor is még nem volt mobiltelefon, net és csak 2011-ben javítottak annyit a regényen, hogy belekerültek a mobilok és az internet is. Ettől függetlenül a történet szerintem kortalan, látszik, hogy egy jól megírt regényről beszélünk, hiszen engem 74-ben ugyanúgy a frász kerülgetett volna tőle, mint most napjainkban.

Maga a történet nem túl terjedelmes, így aránylag minden gyorsan történik, nincsenek benne elhúzódó beszélgetések vagy felesleges mellékszálak.
Van benne egy picike romantika is, de nem ezen van a hangsúly. Jules, az igazgató sármos fia és Kit között valami alakul, de eleinte én úgy éreztem, hogy a srác csak a sötét célja elérése érdekében mutat több figyelmet a lány iránt. Később persze megváltozott a véleményem, de addigra vége is lett a regénynek, így soha nem derül ki, hogy lett-e volna belőlük valami vagy sem.

Ami viszont hiányzott nekem nagyon, az pont a regény rövidsége miatt a szereplők mélyebb háttere, hogy jobban megismerjük őket, hogy többet is tudjunk róluk. Ezt picit ellensúlyozta a borzongató légkör és a misztikum, ami körülölelte az egészet, de szerintem csak javára vált volna a regénynek, ha nemcsak Kit kerül hozzánk közel, hanem a többi lány is.

És a regény vége? Az írónő egy gyors katarzis után lezárta a történetet. Persze, ha nagyon szeretné, biztosan tudná folytatni, de itt és erre nincs szükség. Ez a regény így kerek.

Összességében egy rövid, tömör, de jól megírt, kellően hátborzongató regényt olvashattam, ami Halloween estéjére például tökéletes választás lehet és szerintem élvezni fogja mindenki, aki végre szeretne egy olyan nem túl bő lére eresztett regényt olvasni, aminél nem kell éveket várni a folytatásra.

A képeket a regényből készült filmből válogattam.
 

Borító: Ez a filmes borító is tetszik, de az eredeti még inkább hátborzongató

Kedvenc szereplő: Kit

Szárnyalás: a hátborzongató érzés végig a regény során

Mélyrepülés: amit tettek a lányokkal...

Érzelmi mérce: volt benne egy halovány szerelmi szál, de nem ezen volt a hangsúly...

Értékelés: