Maryrose Wood: Éjmély - Nightshade - Méregnaplók 2.

Lybrum Kiadó 2011
216 oldal
Fordította: Hudácskó Brigitta
Goodreads: 3,72
Besorolás: YA, dark-fantasy

Nagyon vártam már a Méregnaplók sorozat második részét, mely az Éjmély címet kapta az eredeti Nightshade (nadragulya) helyett. Az Éjmély tökéletes választás, pontosan visszaadja a könyv hangulatát. Nem mindenki szereti a "dark"-os  könyveket, én meglehetősen odavagyok értük, így a Méregnaplók első, enyhén sötét része után nagy élvezettel olvastam ezt a remekül megírt,  borzongató folytatást.

Jessamine lassacskán felépül a súlyos betegségéből, de a szíve összetört, Gyom, a jegyese elhagyta őt, mielőtt az állapota javult volna. Elment, és magával vitte a lány apjának titkos jegyzeteit is. Az élet megy tovább, Jessamine gépiesen teszi a dolgát, átvette apjától a gyógyító szerepét, napjait a megszokott rutin szerint tölti, a betegekkel és a növényekkel foglalkozik. A halk suttogások a fejében egyre erősödnek, aztán Oleander herceg nem vár tovább, elárulja neki, hogy édesanyját az apja ölte meg, és ha a lány bosszút áll, akkor elvezeti Gyomhoz. Jessamine persze a mérgekhez fordul és a fűszerezett vacsora dupla eredményt hoz: kettős gyilkosságot. A lánynak menekülnie kell, vakon követi Oleander szavait, egyre nagyobb bajba kerül, a lelke egyre sötétebb mélységekbe zuhan. Gyom próbálja megtalálni, de még a növények sem segítenek, a hercegtől mindenki fél. Gyom végül Padovába megy, az egyetem botanikus kertjében kell megtalálnia  a segítséget, amíg nem késő.

Az írónő stílusa gyönyörű, nagyon élvezetes olvasni a kerek mondatokat, amik elvisznek ebbe a titokzatos XVIII. századi világba.  Sok a növényes utalás természetesen, újra kedvet is kaptam a témában elmerülni, például meglátogatni egy botanikus kertet.

Tetszett, hogy felváltva Jessamine és Gyom szemével látjuk a történetet. 

A karakterek változása előnyére vált a történetnek, Jessamine brutálisan más lett, míg az első részben egy fiatal nagyon kedves, naív lány, itt már szinte könnyedén vette a gyilkosságokat. A hazudozásba hamar belejött, és később olyan kalandokba is belemegy, amire csak kapkodtam a fejem. Gyom viszont szinte belebetegszik a lelkiismeret furdalásba amiért el kellett hagynia a lányt, na meg a gyilkosságért is persze. Szenvedélyesen szereti  Jessamine-t, aki azonban lépésről lépésre átáll a sötét oldalra, Oleander herceg szolgálatába áll. Eleinte még emlékszik, hogy Gyom megtalálása a cél, de az ópiumszedés miatt ez feledésbe merül. 

Rye érdekes karakter, de nem tudtam megszeretni, Signora Baglioni viszont kedves szereplője a történetnek.

Az Éjmély egy igazán sötét mese folytatása, amiben egyetlen fénysugár pislákol, Gyom. Várom a harmadik részt, mert a befejezés az annyira kegyetlen függővég, ami már igazából szép. Kísértetiesen fájdalmas.

Borító: Nagyon szép, igazán tetszik.
 
Kedvenc karakter:Gyom, Jessamine

Szárnyalás: Az utolsó fejezetet imádtam.

Mélyrepülés: Vége az ártatlanságnak, bár a könyvnek jót tett, a lelkemnek nem annyira.

Érzéki mérce: 16 éven felülieknek, a szexuális utalások és a narkotikumok miatt.

Értékelés:

Maryrose Wood: Méregnaplók

Lybrum Kiadó 2010. 

220 oldal 

Fordította: Hudácskó Brigitta 

Goodreads: 3,36 

Besorolás: YA, fantasy

 

A 18. század végén járunk: Jessamine Luxton a Hulne Apátság romjai között él édesapjával, a köztiszteletben álló gyógyszerésszel, akinek élete célja, hogy minél többet megtudjon a gyógyhatású növényekről. Ennek érdekében a világ minden tájáról igyekszik beszerezni a különlegesnél különlegesebb egyedeket, melyek közül a legveszélyesebbeket egy zárt méregkertben tartja.
Egy napon különös fiú érkezik a Hulne kunyhóba: a neve Gyom és a jelek szerint rendkívüli kapcsolat van közte és a növények között. Kicsoda Gyom Mi lehet a titka? És mi készül a méregkert falai mögött?
A gótikus elemekkel átszőtt, izgalmas és romantikát sem nélkülözi regény a méregkert különös világába kalauzolja az olvasót, ahol sosem szabad elfelejtenünk, hogy a megfelelő dózisban minden méreg: még a szerelem is.

A manapság divatos és általam is igen kedvelt vámpír könyvek tengerében kellemes felüdülés a Méregnaplók, mely a XVIII. századi Angliába visz. A naplót a 16 éves Jessamine jegyzi, aki özvegy apjával él a Hulne apátságban. A lány gyakran tölti egyedül a napjait, mert apja a helyi "gyógyító füves ember" járja a környéket, segít a betegeken. Otthon töltött idejét sem a lányának szenteli, megszállottan kutatja a gyógynövények tulajdonságait, hatásait. Hosszú évek alatt a világ minden tájáról beszerzett mérgező növényeit lakat alatt őrzi méregkertjében.

A magányos napoknak azonban vége szakad, mert új jövevény kerül hozzájuk a közeli elmegyógyintézetből, egy hasonló korú fiú. Gyom különleges szerzet, mindenkinél jobban ismeri a növényeket, szó szerint érti a nyelvüket. Jessamine apjának sötét tervei megvalósításához kapóra jön a fiatalok között kialakuló vonzalom, attól sem riad vissza, hogy a saját lányát is veszélybe sodorja.

A könyvet olvasva úgy éreztem, legszívesebben egy virágokkal teli mezőn, egy farönknek dőlve kellene olvasnom. Hallottam a hosszúra nőtt fűszálak susogását, a  virágok beszélgetését. Az írónő teljesen el tudott varázsolni a növények életre keltésével. Tulajdonságokkal, személyiséggel  ruházta fel őket, éreznek, beszélnek, önálló akarattal rendelkeznek, akár gonosz terveket is szövögethetnek. A könyv olvasójaként  egészen egyedi módon közel éreztem magam a  természethez, ami bevallom, városlakóként bizsergető érzés volt.
Jessamine sokat van egyedül, magányos, apuka jó kislányaként él, de amikor Gyom hozzájuk kerül, lassan kivirágzik a lelke. A két fiatal édesen naiv, és ahogy telik az idő,  szerelem alakul ki közöttük.  
A titkos méregkert ötlete nagyon tetszett, ahogy az is, hogy az írónő kitalált ebbe a kertbe egy létező herceget, Oleandert.
Nem igazán értem a könyv viszonylag alacsony értékelését például a goodreads-en, igaz, hogy ez nem egy átlagos high-school tini történet, de épp ez az előnye, gyönyörű leírásokat olvashatunk, gyönyörű mondatokban. A sötétebb hangulatot sem szereti mindenki, de éppen ez a titka ennek a könyvnek, én legalábbis imádtam.
Szívből ajánlom a történetet a darkosabb fantasy írások kedvelőinek.

Nagyon eredeti a könyv weblapja.

Borító: Az eredeti jobban tetszett, de a magyar borító is kellemes

Kedvenc karakter: Gyom - tiszta szívű, ártatlan lélek

Szárnyalás: Imádni valóak a romantikus jelenetek

Mélyrepülés: Jessamine apja

Érzéki mérce:  Tini romantika

Értékelés: