Mán-Várhegyi Réka: A szupermenők

A Tilos az Á jóvoltából jelenik meg Mán-Várhegyi Réka könyve, A szupermenők; Marci, Nihil, Hajni, Panni és a többiek története a középiskolai életről: barátságról, útkeresésről és persze az elmaradhatatlan szerelemről.
Július 13 - 17 között a Blogturné Klub három bloggere teszi közzé a véleményét a könyvről és az történethez kapcsolódó extrák mellett, ha jól válaszoltok a kérdéseinkre, akkor nyerhettek 1-1 példányt a könyvből!

Tilos az Á, 2015
392 oldal
Besorolás: realista, YA

Főhősünk neve egyszerű és hétköznapi: Szabó Marci. Egyébként lány, és most tölti a tizenhatot. Hogy miért Marci? Mert a Marcellinánál (ami az eredeti neve) még egy fiúnév is jobb, legalábbis szerinte. Történetünk elején Marci élete kész katasztrófa: szülei elváltak, emiatt az anyjával és magába forduló nővérével a napfényes belvárosi lakásból egy panelbe költöznek. Az új otthonnal új suli is jár, ami nem más, mint a helyi középiskola, a Spuderka. Tagozat nincs, szakkörök is alig, a tanárok és a diákok nagy része első látásra elmebeteg. A kezdeti rémálom után Marci mégis barátokra talál, ők a beszédes nevű Nihil (szüleinek: Laura), a stíluskirálynő Hajni és az eminens Panni. Hogy mi bennük a közös? Természetesen az, hogy ők nem menők. És nem is akarnak azok lenni. Vagy talán mégis?

Marci többszörösen is hátrányos helyzetű. Kezdve a nevével, ami miatt mindenki fiúnak hiszi előszőr, pedig a hivatalos neve Marcellina, amit anyukája az azonos nevű énekesnő utána adott a lányának.
Aztán persze ide tartozik az is, hogy a szülei épp válófélben vannak, ami miatt anyuci a két lányával elköltözik a hatalmas belvárosi lakásukból egy aprócska panellakásba.
És akkor azt még nem is említettem, hogy a jövője is gyászosnak tűnik, hiszen a nagy hercehurca közepette abba a művészeti középiskolába nem lesz helye, ahová nagy örömmel ment volna, helyette a lakótelepen lévő "csóró" középiskolában kap nagy nehezen helyet. Ahová egyáltalán nem vágyik. Ahol kiközösítik, mint későn jövőt, mint különcöt és mint új diákot. De Marci ahelyett, hogy végleg depissé és számkívetetté válna, összehozza a saját baráti társaságát és úgy döntenek, hogy ők is menők lesznek...

A furcsa borítója miatt először nem igazán jöttem lázba, de végül a fülszövege meggyőzött. Hiszen iskolában játszódik a történet itthon Magyarországon, és ez számomra többszörösen is olyan vonzó dolog egy regényben, ami végül is meggyőzött, hogy igen, el akarom olvasni.
A történetbe pedig szinte azonnal beleszerettem, sokszor még a metróról se volt kedvem leszállni, annyira belemerültem Marci naplójába.
Először az fogott meg a regényben, hogy itthon játszódik és egy teljesen átlagos középiskolában, ahová akár te vagy én is járhatnánk / járhattunk volna, így bárki könnyedén bele tudja képzelni magát Marci helyzetébe. A Spuderka János Középiskola (ez a név...:) egy nem túl gazdag, nem túl jól felszerelt iskola. Marci eleinte nagyon utálja, hiszen a régi iskolájában 29 szakkör működött, itt alig van egy-kettő, így számára ez totális visszaesés az "elit" iskolája után.
De a gyerekek - ahogy egy-két nap alatt erre maga is rájön - ugyanolyanok mindenhol. Itt is és ott is volt egy "menő mag", akiket mindenki majmol, irigyel és persze ott vannak a többiek. Itt is és ott is ugyanúgy meg kell küzdeni, hogy befogadjanak, ami a mai világban nem is olyan könnyű.
Én nem most jártam középiskolába, ezt beismerem, de azt tudom, hogy akkor is ahogy elkezdtük az első osztályt, szinte azonnal kialakultak a klikkek, ahová később bekerülni nagyon nehéz volt. De ahogy haladtam a regényben, úgy éreztem egyre inkább azt, hogy az akkori "szociális hierarchia és harc" a maihoz képest szinte gyerekjáték volt. Az írónő nagyon ügyesen szőtte bele a mai kor divatos dolgait - Facebook, Twitter, posztolás, szelfizés, okostelefonok és még sorolhatnám - amelyeknek nagyon fontos szerepe van a mai fiatalok életében. Nemhiába szelfizik és posztol állandóan magukról képet Kitti és Angéla, a Spuderka két "méhkirálynője", és jogosan mondja azt Marci anyukája a lányának, hogy:

                    A te korodban a Facebookról kilépni felér egy szociális öngyilkossággal.

hiszen ezek a dolgok bármennyire is furák, de tényleg szinte átszövik a mindennapjainkat; a legtöbb fiatal ezekkel méri, hogy mennyire menő, mennyire szeretik a többiek, a regény pedig ezzel lesz teljesen hiteles.
Miután sikerült ennyire elkalandoznom az eredeti témától, azt azért elmondom, hogy mi tetszett még nagyon: a szülők története elbújtatva a háttérben. A kapuzárási pánikkal küzdő és emiatt minden felrúgó idősödő zenész apuka és az eleinte teljesen kétségbeesett, de később a lábára álló anyuka sztorija - mindez Marci fanyar humorú tolmácsolásában. Mert igen, Marci naplót vezet és mindenről beszámol nekünk, de olyan könnyed, fiatalos stílusban, ami nagyon gördülékennyé teszi az olvasást.
Élveztem, hogy sok olyan probléma előkerült, amivel a fiatalok nap, mint nap szembesülnek, de mégsem nagyon megrázó, komoly témák, amelyek - őszintén bevallva - számomra néha már sok a mostanság olvasott realista regényekben.
A szerelmi szál aranyos volt nagyon, imádtam átélni Marcival az első nagy szerelem összes örömét, izgalmát  és kínját. Vajon rámnéz? Ha rámnéz, akkor vajon akar valamit? Miért nem ír/hív/beszél velem? Vajon most megcsókol? Miért akar megcsókolni? Miért NEM csókolt meg? És még sorolhatnám napestig:). Bár eleinte nem nagyon értettem, hogy miért van úgy oda "Csápért" Marci, amikor csak egyszer látta. Aztán persze én is megszerettem a srácot és onnantól már nagyon szurkoltam értük.

Összességében egy könnyed, kikapcsolódásra tökéletesen alkalmas regényt olvashattam, amely sok humorral átszőve mutatja be, hogy nem kell mindenáron majmolni a "nagymenőket", hiszen mindenkiben lapul valami olyan plusz, amit ha sikerült előhoznia magából és megmutatni a többieknek, akkor ugyanolyan értékes és izgalmas tagja lehet a társaságnak, mint a sokszor csak a külsősége miatt sztárolt nagymenők.
Elsősorban lányoknak ajánlanám a történetet, hisz Marci révén főleg a tinilányok problémáival szembesülünk és azokat próbálja megoldani a maga módján.
Egyetlen egy dolgot sajnálok csak, de azt nagyon - hogy ez nem sorozat. Szívesen olvasnék még Marciról és a barátairól, hogy hogyan alakul a sorsuk a továbbiakban:).

Borító: Fiatalos, a szereplőket felfedeztem a rajta látható karakterekben, de valahogy mégsem az én világom ez a borító. 

Kedvenc karakter: Marci, Nihil, Panni, Dax

Szárnyalás: a humor, az együttes nevek, mint "Agyelszívók" és a "Pénelopé and The Gang", fellépés, a Halloween buli

Mélyrepülés: olvastam volna még szívesen tovább

Érzelmi mérce: sok minden történik a regényben, de minden a YA keretei között

Értékelés:

Blogturné extra - egy rövid részlet a könyvből, az osztály bemutatása

Az utolsó padban ülnek a Bikák. Őket hiperlazáknak is lehetne nevezni, térdig letolt bő farmer, kilógó alsógatya, vonagló járás, baseballsatyi és rapperekre jellemző gesztikulálás jellemzi a társaságot. Minden jel szerint az átlagosnál kisebb szókészlettel rendelkeznek, mert ugyanazokat a szavakat ismétlik, mint például a "yo" és "gangsta". A Tasnádi Emil amúgy az igazgató fia, és Nihil szerint tavaly még normális volt, csak közben behiperlazult.
A Dudás-Mészáros-duóval bajban voltunk. Miután a Bűzlő Banyákat elvetettük, mert a banya szó túl barátságos hozzájuk képest, akárcsak a Bestiák, amin szintén gondolkoztunk egy darabig, de végül az enyhén ironikus Bjutikvín csoportnév mellett döntöttünk.
Nihil elmesélte, hogy a suliban minden évben szokott lenni egy karácsonyi buli, amikor a Spuderka mindenféle menői valami díjat kapnak. Nihil szerint ez egy viccesnek szánt esemény, a diákok viccesnek szánt titulusokat szavaznak meg - például legemóbb emó, legmosolygósabb arc, legcukibb pár -, és itt tavaly Angéla nyerte el a Spuderka jó csaja címet. Kitti nem nyert semmit, pedig ugyanúgy néz ki, mint Angéla. Bizonyára ez a barátságuk ok és következménye egyben.
Mindketten soványak, ombre hajzuhatagot és rikító színű, tapadós cuccokat hordanak. Nem értettem, Angéla hogyhogy már első éves gimnazistaként ekkora népszerűségre tett szert, de Nihil szerint itt mindenki régebbről ismeri egymást. Ez azért sok mindent megmagyaráz.
Mint a térképen látható, a Birkáknak keresztelt csoport tagjai vannak a legtöbben, ők a Bjutikvínék udvartartása. Feltétlen tisztelettel adóznak Dudáséknak, és gondolkodás nélkül teljesítik minden parancsukat.
A Birkák egyik specialitása, hogy valami bizarr véletlen folytán az összes idetartozó fiú Kristóf névre hallgat. Ezek a Kristófok Nihil szerint halálosan és reménytelenül szerelmesek Angéláékba.
A Balekok azt képzelik magukról, hogy ők mindenkivel jóban vannak az osztályban. Az ócska szóviccek mesterei, de legszívesebben ők is másokon röhögnek, ha lehet.
A bugattisokról már írtam, látványos külsejük ellenére (feltételezhetően David és Victoria Beckham stílusát követik) visszafogottak, nem keverednek konfliktusba, és nem röhögnek Dudásék béna viccein, ugyanis senki viccein nem röhögnek. Nihil mesélte, hogy ipszilonnal írják a becenevüket, amin fetrengtünk a röhögéstől.
Bernát Sanyikáról már szintén írtam, szegény tényleg kicsit furának tűnik, nagyon vastag szemüvege van, és fül alá érő haja, kicsit fura a mozgása is, és bambán vigyorog. De Nihil szerint nagyon jó tanuló, igaz csak dolgozatokat ír, soha nem szokták feleltetni, mert erősen dadog. Én még nem hallottam beszélni.
Fábián Hajninak és Petyovszky Panninak pedig azért adtuk a Bigyók elnevezést, mert nem találtunk jobbat. 
Nihil meg én - mint a táblázatban látható - Barátnők lettünk. :)

Nyereményjáték:

Szabó Marci rádiózik a könyvben, ezért a blogjaink is egy játék erejéig DJ-vé változnak és egy meghatározott témában nyomatjuk a műsort.
A feladatotok az, hogy kitaláljátok milyen stílust képviselünk és írjátok be a rafflecopter megfelelő mezőjébe.

 

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek pedig 72 óra áll a rendelkezésére a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:  

07.13. Kelly és Lupi Olvas
07.15. Roni Olvas
07.17. Zakkant Olvas