Szabó Magda: Születésnap

A Blogturné Klub bloggerei Szabó Magda klasszikus ifjúsági regényei közül három kötettel szeretné megismertetni az ifjú olvasókat a Móra Könyvkiadó segítségével. Az Álarcosbál, az Abigél és a Születésnap a mai napig méltán népszerű az olvasók széles körében. A Születésnap blogturné három állomását követve a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Móra Könyvkiadó

264 oldal 

Goodreads: 4,55

Besorolás: lányregény, család, felnőtté válás, klasszikus

Mennyi mindent vár Illés Bori attól a májusi vasárnaptól, amelyen betölti tizennegyedik évét! Úgy érzi, ez a nap határkő lesz életében, ettől a naptól fogva nagylánynak tekintheti magát, s nagylánynak tekintik a felnőttek is. De a várva várt tizennegyedik születésnap csak csalódást, keserűséget tartogat Bori számára. Az igazi születésnap, amely véget vet a gyermekkornak, nem esik egybe a naptár szerinti születésnappal. Váratlanul érkezik a kislány életébe az első komoly próbatétel, amely eldönti: nagylány-e már Illés Bori, kiérdemli-e a felnőttek bizalmát. Szabó Magda kitűnő regénye az igazi születésnap történetét meséli el a fiatal lányolvasóknak.

Az Álarcosbál és az Abigél után itt a harmadik regény a Szabó Magda blogturnék sorában, a Születésnap is tökéletesen beleillik a Múlt századi kedvenceim blogbejegyzések sorába.
A Móra Kiadónál megjelent elegáns küllemű lányregény sorozat meghozta a kedvem a nosztalgiához, és hiába teltek el évtizedek, a Születésnap olvasása is megannyi érzelmes emléket idézett fel bennem. A másik két regényhez hasonlóan ezt is 12-14 évesen olvastam először. 

Bori nagyon várja a 14. szülinapját, régen kinézett divatos ruhát és tűsarkú cipőt szeretne kapni, hogy igazán nagylánynak érezhesse magát, pont mint a 16 éves barátnője, akit mindenben majmol. Szilviát egyedül neveli a kozmetikus anyukája, őket sem veti fel a pénz, de ahelyett, hogy a tanulással igyekezne később jó állást és keresetet találni, inkább a férjhez menésről ábrándozik, ami majd kimenti ebből a kétségbeejtő helyzetből. Van is egy udvarlója, akivel nehezen tudnak kommunikálni, mivel a srác anyja tiltja a kapcsolatot, így Bori hozza-viszi az üzeneteiket. Ebben bezzeg szívesen segít, de az otthoni meg az iskolai feladatokban nem jeleskedik, az elsők között húzza ki magát a kötelezettségek alól. Nagy arculcsapásként éli meg, hogy a májusi születésnapjára télikabátot kap, ami nem is divatos, és "amúgy is kell" kategória. A szülei nem veszik jó néven a kényeskedést, egyre több a konfliktusuk apró cseprő dolgokon is. Bori apja trolisofőr a környéki járaton, sokszor látja a lányát bóklászni, pedig sokat lehetne segíteni az anyukának, aki a házmesterséget viszi a házban. Régi, híres műemlék épület ez övék, épp most új lakó költözik be, egy fiatal mérnök. Borinak van ugyan egy nyolcadikos udvarlója, de meneszti is, mert a mérnökben látja meg az álompasiját, akit magában "Rudolf"-nak hív. Sajnos a pasas kicsit túlkoros hozzá és ráadásul fél évre épp külföldre megy, de majd karácsonykor visszatér... Bori egész nyáron dolgozik egy kertészetben, hogy saját keresetéből megvehesse a vágyott ruhát, meg ajándékokat karácsonyra, ám a pénzt Szilvia kölcsönkéri, majd azt mondja, megőrzi neki, nehogy meggondolatlanul elköltse. Karácsony előtt azonban katasztrófák sora indul el, a pénzt Szilvia letagadja, Bori romokban, az anyukáját baleset éri, a ház ügyeit át kell vennie, ott a háztartás, rengeteg a munka, és mindjárt Rudolf is hazaér. Itt az ideje felnőni!

Teljesen más szemmel olvastam újra a regényt, hiszen tizenévesen engem is a ruhák és a pasik érdekeltek leginkább. Viszont az otthoni segítés hiánya Borinál nagyon bosszantott, én ebben más voltam, mert pl. a kilenc évvel kisebb húgom adott melót, sokat vigyáztam rá, játszottam vele, meg azért otthon is segítettem, takarításban leginkább. De vehetjük az iskolai életet is, amiben én inkább a minden lében kanál Jutka karakteréhez hasonlítottam, mindig őrsvezető voltam, nyolcadikban rajtitkár. Na ezekről tudnék mesélni. Akkoriban már lazább volt jóval az úttörősdi a regénybelinél, elég az hozzá, hogy például nyolcadikban filmbarát szakrajt alakítottam, és "Kopaszkutya" volt az őrsöm neve. Aki elég öreg hozzá, tudja miről beszélek! Nekünk pl. a moziban voltak az őrsi óráink megtartva, rendszeresen jártunk a közeli Olimpia moziba, akkor még csak pár forint volt a jegy. 

Visszatérve Borihoz, a hatvanas évek elején egész más volt a hozzáállás, lelkesen jobbá akarták tenni a világot, egészen apró lépésekben és a nagy dolgokban is. Jó érzés volt olvasni, hogy mennyire össze tudtak fogni, karácsony ide vagy oda, jöttek a gyerekek, felnőttek, szomszédok, és tették a dolgukat, segítettek Boriéknak. Ez léleksimogató része a regénynek, könnyekig meghatott anno és most is.

Voltak azért vitatható részek, például a télikabát ügye. Én is utáltam olyan dolgokat kapni ünnepekre, amit amúgy is meg kellett venni. Felnőttként tudatosan alakítottam úgy a két gyerekemnél, hogy ha esetleg ruhát kaptak ajándékba, mellette kaptak játékot is, vagy amire épp vágytak. 

Mit látok másként? Gyerekként nem izgatott Szilvia anyja, aki mindössze 39 éves, és a háború elvette a fiatalságát, most viszont még szeretne élni. Ez nem is lenne baj, de Szabó Magda negatívra árnyalta a karakterét azzal, hogy örült, hogy a lánya férjhez megy, így élheti világát. Ellentétben  Galambos nénivel, aki feláldozta az életét a fiáért, és elutasította az udvarlóját, nehogy mostohát kapjon a fia. Mellesleg nem ártott volna neki, talán egy apafigura jobban felnyitotta volna a szemét, hogy Szilvia miféle is valójában.

Bori szülei sem érdekeltek fiatalon, nem hasonlítottam a saját szüleimhez őket, most viszont feltűnt pár apróság. Volt ott anyuka részéről némi érzelmi zsarolás, mondjuk én megértem, hogy a saját gyerekkorukhoz képest Borié már szinte gazdagnak számít, de talán nem ezt a nevelési módszert kéne bevetni.

Bori apjának nehéz megfelelni, ezt minden családtag érezte, Bori nővére főleg, aki mintagyerekként viselkedve simán tudomásul vette, hogy Bori a kedvenc lánya apjának és kész. De miért is? Mert a halott húgára emlékeztette, a nevét is róla kapta, a haját is úgy kellett hordania, és végül akkor lett világbéke, amikor végre házias, jó lány lett a korábbi lusta Boriból. 

Mindezt Szabó Magda az ezerféle érzelmek tengerének áradásával tudja leírni, minden mondatának minden szava a helyén van. Hiába kitalált a helyszín, nincs ilyen nevű utca és ház Budapesten, mint ami a regényben szerepel, mégis a szerző szavaira tökéletesen el tudtam képzelni, ahogy minden egyes karakter akár kiléphetett volna a regényből, élők voltak a maguk erényeivel és hibáival. Képbe került számos emberi, társadalmi probléma, részben az akkori kornak megfelelő megoldásokkal kerülnek feloldásra, időnként azért kételkedtem, hogy tényleg így mentek-e a dolgok, hiszen én csak 15+ évvel később voltam úttörő, annyit haladt volna a világ? Más problémák viszont az örök érvényű normák szerint rendeződtek, az idő meghozza a megoldást jelleggel.

Szabó Magda a lányregényeit abban a korban írta, mikor ő maga is tanított, gyerekekkel foglalkozott. Nyilván a politikai elvárások is befolyásolták a témát és a megoldásokat, mégsem érzem ki belőle a propagandát, töredékében sem, mint a hasonló korban írt regények, pedig volt párhoz szerencsém. Hatott az érzelmeimre a regény, minden eltérő véleményemet félretéve, többször is megmosolyogtam illetve megkönnyeztem az írást. Minden jó, ha jó a vége érzést adott a végkifejlet, és az utolsó mondat, szerintem a legjobb befejező mondat címet elvihetné a magyar lányregények között.   

Ez is egy olyan regénye Szabó Magdának, ami megérdemli, hogy ott legyen a család könyvespolcán, mert minden újabb generáció a kezébe veheti és tanulhat belőle.

Borító: Elegáns fehér borító, fényes színjátszó részekkel.

 

Kedvenc karakter:  Bori, Jutka

Szárnyalás: A nagy takarítási akció.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Többször is megkönnyeztem az érzelmes részeket, például a karácsonyestét, aztán a karácsonyreggelt.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték
A játék nagyon egyszerű, kis utánajárással illetve a fülszöveg ismeretében könnyen megválaszolható. A válaszokat szokás szerint írjátok be a  rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Feladvány: Hogy hívják a szülinapost?

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

03.05 Kelly és Lupi olvas
03.07 Spirit Bliss - Sárga könyves út
03.09 Szembetűnő

Szabó Magda: Abigél

A Blogturné Klub bloggerei Szabó Magda klasszikus ifjúsági regényei közül három kötettel szeretné megismertetni az ifjú olvasókat a Móra Könyvkiadó segítségével. Az Álarcosbál, az Abigél és a Születésnap a mai napig méltán népszerű regények az olvasók széles körében. Az Abigél blogturné négy állomását követve a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Móra Könyvkiadó 2022

352 oldal

Goodreads: 4,34

Besorolás: klasszikus, ifjúsági, háború

 

Ginával, ​Vitay tábornok elkényeztetett kislányával 1943 őszén megfordul a világ. El kell hagynia otthonát, iskoláját, barátnőit – méghozzá a legnagyobb titokban, búcsú nélkül. El kell szakadnia édesapjától, aki soha sem hagyta még magára korán anya nélkül maradt, egyetlen gyermekét. Mintha forgószél repítené a kislányt messze Budapesttől, messze mindentől, ami eddigi életét jelentette, az árkodi kollégium komor falai közé.
Az erődre emlékeztető kollégium szigorú fekete-fehér világa tilalmakkal veszi körül a kislányt, rákényszeríti a maga érthetetlen és elfogadhatatlan törvényeit. S Gina hiába lázad, hiába szökne, menekülne innen, valami mégis maradásra kényszeríti, valami, amit nem tudott, s amit meg kellett tudnia ahhoz, hogy önként vállalja a rabságot.
Hogyan is igazodjék el egy tizenöt éves kislány ebben a súlyos felnőtt-titkoktól terhes világban? Hogyan illeszkedjék be a lányok közösségébe, hogyan osztozzék gyerekes örömeikben, mint vegye ki részét ártatlan tréfáikból? Talán neki is hinnie kell a naiv árkodi diáklegendában, amelyet a kertben álló szobor alakja köré fontak a lányok? Írjon talán ő is levelet Abigélnek, a korsós lány szobrának, aki mindig segít a bajbajutottakon, a rászorulókon?

 

Szabó Magda életművében az egyik legjelentősebb regény az Abigél, generációk kedvence ez az ifjúsági történet. Mondhatjuk, hogy egyben a legnépszerűbb is, hiszen a belőle készült 4 részes tv-sorozat sikere évtizedek óta töretlen, minden ismétlés hosszú évek óta odaragasztja a nézőket a tv elé. Tulajdonképpen én is először a sorozatot láttam még 1978-ban, természetesen később meg kellett szereznem a könyvet is, ami számtalan újraolvasást megélt a családban. Mivel nagyon szerettem tizenévesen, nem volt kérdés, hogy szívesen olvasnám-e újra most, a blogturnéja kapcsán. 

Ahogy a többi Szabó Magda újraolvasásomnál, most is az tűnt fel, mennyire más szemmel olvasom, a felnőttek szempontjai már nem mellékesek, jobban megértem a hátterüket, a döntéseiket, átérzem a felelősségüket, erősebben fókuszálok rájuk. Például rögtön az elején azzal szembesültem, mennyire nehéz döntés volt Vitay tábornoknak, hogy távol a világ zajától és minden ismerőstől, keressen az országban egy olyan biztonságos helyet, ahol elhelyezheti egyetlen gyermekét. Elővigyázatosságból kell így döntenie, hiszen katonatiszt lévén, aki az ellenállás egyik fő szervezője, számolnia kell azzal, hogy a lányával könnyen zsarolhatóvá tehetik. Katonatiszt lányaként különösen azonosultam a helyzettel, gyerekként sokszor kérdeztem erről apámat, háború esetén mi történne velünk, a családjával. Meg is válaszolta. Gina esetében azonban tetézte a helyzetet az, hogy egyedül kellett mennie, az utolsó pillanatig szinte semmi információt nem kapott, kész tények elé lett állítva. Elfogadta apja parancsát, de nagyon nehéz szívvel, hiszen otthon hagyta a nagynénjét, a barátait, az iskoláját és Kuncz Ferit, aki épphogy csak elkezdett udvarolni neki. Árkodra kerül a Matula püspökről elnevezett bentlakásos lánynevelő intézetbe, ahol a legszigorúbbak a szabályok.  (Érdekesség, hogy a regénybeli Árkod egy fiktív város, bár van ilyen a valóságban is, de máshol. Abigél szobra is létezik, egy régi budapesti bérház belső udvarból vitték a forgatás helyszínére.) 

Ginát szeretettel fogadják, a többiek igyekeznek enyhíteni a pesti lány szomorúságán, és megismertetik a Matula egyik titkos hagyományával, a diákok az első tanítási napon férjhez mennek az osztálytermük leltárlistájához, névsor szerint. Ginának az üres terrárium jut, amit nem fogad el, óriási balhé kerekedik, megbüntetik az egész osztályt, miután a lány kitálal mindent az igazgatónak. Az osztály innentől árulónak bélyegzi, kiközösítik, Gina a szökésben látja a kiutat. A fordulópont akkor jön el, amikor a tábornok őszintén beszél az ország háborús helyzetéről, a veszélyekről, tudatosítja Ginában, hogy csak a Matulában van biztonságban, próbáljon meg kibékülni a lányokkal és a tanáraival, meg kell húznia magát és kivárni a háború végét. 

A regény első fele is kész érzelmi hullámvasút, a második felében ez még tovább fokozódik, kezdve az osztálytársakkal való kibéküléssel, amit sokadszorra is könnyezve olvastam. Itt már Abigél is "megjelenik", a levelei meggyőzik Ginát, a legenda igaz, de kérdés, vajon ki állhat mögötte. A felmerülő nehézségeket segít megoldani, de szigorúan figyelmezteti is, ha kell. Egy ilyen rideg, szabályokkal zsúfolt közegben megtestesíti a reményt, amit sosem szabadna elveszíteni.

Szabó Magda zseniálisan ír, minden mondata gyönyörűen komponált, úgy szövi a történetet, hogy lehetetlen letenni. A feszültség kitart a regény végéig, a történelem alakulása nem adhat nyugodt hátteret a nagy kibékülés után sem.  A mostani olvasásomnál is éreztem szívfacsaró és felemelő pillanatokat, a tábornok sorsa érintett meg leginkább, talán a saját apám miatt. 

Egy érzelmes fejlődéstörténetet olvashattam, egy eléggé elkényeztetett, naiv, gondtalan, álmodozó, később lázadó lányból néhány hónap leforgása alatt Gina hogyan változik szinte felnőtté. Közben rengeteg hibát vét, szerencsére olyan emberek veszik körül, akik látva, láthatatlanul, de vigyáznak rá. A szerző ebben a regényében is remekelt a karakterek megalkotásánál, hitelesek, élők a szereplők, az igazgatótól kezdve Kőnig tanár úrig mindenki szerethető, legyen akármilyen szigorú vagy szerencsétlennek tűnő. Most valahogy sokkal jobban odafigyeltem a felnőttek tetteire, reakcióira, ami fölött korábban elsiklottam. Nem beszélve a finom szerzői utalások, megjegyzések sokaságáról, amelyek most értelmet nyertek. 

Úgy érzem, nem lehet elvonatkoztatni a tv-sorozattól, az én fejemben is az ikonikus színészekkel játszódott a történet, és szerintem nincs ezzel baj, az Abigél remekmű lett mindkét műfajban. Én azt tanácsolom a blog olvasóinak, hogy mindenképp szerezzenek egy saját példányt, olvassák el a regényt, nem fognak csalódni, mert ez az egyik legjobb magyar ifjúsági regény. Ott kell tartani a család könyvespolcán, hiszen mindig következik újabb generáció, akiknek valódi élményt ad az olvasása, ez saját tapasztalat.

Képek: a tv-sorozatból

 

Borító: Elegáns fehér borító, fényes színjátszó részekkel.

 

Kedvenc karakter:  Kőnig, Horn Mici, Zsuzsanna, Gina, stb.

Szárnyalás: A randi megszervezése, szegény Torma!

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Hihetetlen, hogy még sokadik olvasásra is megvan a katarzis-élmény az utolsó mondatoknál.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

 

 Nyereményjáték:

 

Játékunk során a regényből válogatunk idézeteket, ismerd fel, melyik karakter mondta, és a nevét írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. (Segítség: Moly.hu-n mind szerepel)

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Melyik szereplő mondja ezt a mondatot?  "Az én nagybátyám, ha bűnön kapja rajta magát, még saját magát is kicsapja."

a Rafflecopter giveaway

 

További állomások:

02.29 Kelly és Lupi olvas
03.02 Könyv és más
03.04 Szembetűnő
03.06 Spirit Bliss - Sárga könyves út

 

 

 

Szabó Magda: Álarcosbál

 

A Blogturné Klub bloggerei Szabó Magda klasszikus ifjúsági regényei közül három kötettel szeretné megismertetni az ifjú olvasókat a Móra Könyvkiadó segítségével. Az Álarcosbál, az Abigél és a Születésnap a mai napig méltán népszerű regények az olvasók széles körében. Az Álarcosbál blogturné öt állomását követve a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Móra Könyvkiadó 2022.

216 oldal

Goodreads:4,31

Besorolás: ifjúsági, klasszikus, lányregény

A nyolcadikos Krisztina álarcosbálra készül: fontos nap ez az életében. Cigánylánynak öltözve, álarcosan és minden eddigi kötöttségtől szabadulva arra készül, megkéri feleségül kedves tanárnőjét édesapja számára… Krisztina árván nőtt fel, édesanyja a háború alatt meghalt, és tudja, hogy édesapja és a tanárnő szeretik egymást, csak a körülmények és a felnőttek érzékenysége megakadályozza kettőjük kapcsolatának kiteljesedését. A szerző egyéb könyveire is jellemző izgalmas fordulatok, plasztikusan megformált jellemek sora teszi élvezetessé ezt az újabb olvasói nemzedékek körében is sikeres lányregényt.

 

2021-ben kimaradt a blogunk a Szabó Magda blogturnéból, most viszont három regénnyel is jelentkeztem, ez remek alkalom, hogy bővítsem a blogon a "Múlt századi kedvenceim" bejegyzéseket.

A Móra Kiadónál megjelent elegáns küllemű kiadások nagyon megtetszettek, így az Álarcosbál, az Abigél és a Születésnap regényeket újraolvastam, és boldogan mesélek a régi és új olvasásélményeimről.

Fura érzés leírni, hogy több évtized telt el, mióta először olvastam ezt a történetet, kb. 1978-79-ben lehetett, durván húsz évvel később, mint ahogy a szerző először publikálta a regényt. Érdekes ez a visszaemlékezés dolog, mert ahogy olvastam a fejezeteket, sorra jöttek elő az emlékek, a történetbeli fordulatok kapcsán bevillantak érzések az akkori olvasásélményből. Például nagyon tetszett a farsangi ruha, ahogy a nagymama varrta a ruhát, az álarc, hogy tényleg nem ismerte fel senki a lányt, aztán a végén az elhunyt anyuka levele, na az már akkor is megríkatott. Gyerekkoromban is tetszett a regény, de nem tudtam volna megfogalmazni a miérteket, inkább csak annyit, hogy "minden jó, ha jó a vége". Igazából felnőttként érti meg az ember a mélyebb mondanivalókat.

Szabó Magda gyönyörűen ír, a helyén van minden szava, az érzelmek csak úgy áramlanak az olvasó szívébe. A történetnek a keretét az álarcosbál adja, amire Krisztina nagyon készül, hiszen egy hónapok óta folyó eseményláncnak szeretne pontot tenni a végére. Mondhatjuk úgy is, hogy be akar vallani titkokat, és kinyitni egy ajtót valaki előtt, aki talán nem is sejti, hogy ő mennyire vágyik rá, hogy belépjen. Kriszti félárván nőtt fel, apjával és a nagymamával élnek együtt, és Zsuzsa, a szülés utáni bombázáskor elhunyt édesanyja a zongorára kitett fényképről figyeli. A család sosem nevet, nincs zene, nincsenek programok, szomorúság és magány  jellemzi őket. A nagymama hamarosan elköltözik, megkérte a kezét egy szomszéd, és vidékre fog menni, emiatt lelkiismeret furdalás is felüti a fejét, a nagyinak azért mert elmegy, a többiekben meg azért, mert kicsit sajnálják magukat, jobban kéne örülniük a boldogságának. Közben az utóbbi hónapokban az apuka és Krisztina osztályfőnöke, Éva néni gyakran találkozgatnak esténként, a kislány iskolai és jellembéli fejlődése okán, persze mindenki mást is képzel ebbe, illetve szeretné, hogy több legyen. Az álarcosbál lesz a megfelelő helyszín, hogy elbeszélgessenek, a cigánylánynak öltözött Krisztina és az öregdiáknak álcázott Éva néni.

Mai fejemmel már látom, mennyi mély mondanivalót adott át a szerző ezen a történeten keresztül. A gyászfeldolgozás volt az egyik legfontosabb, és sajnos az apuka volt az, aki szerintem a legnagyobbat hibázta ennek kapcsán. Nagyon sokára olvasta el Zsuzsa hátrahagyott levelét, és akkor is szinte hiába, talán azt gondolta, már úgyis túl késő. Persze átérzem a fájdalmát, ahogy a nagymamáét is, hiszen neki a lánya halt meg, de egyikük sem volt elég erős ahhoz, hogy idővel a kislány érdekeit nézze. Neki minél hamarabb valódi anya kellett volna, és sokkal nagyobb nyitottság, beszélgetések, stb. Éva karaktere először túl sok volt, ahogy mindenbe beleavatkozott, akkor is irritált, ha kizárólag a segítő szándék vezette. Szabó Magda maga is hosszú éveken át tanított, megvolt a tapasztalata ebben a szakmában, úgyhogy nagyon hitelesen hozta a pedagógus karaktereket. Szerencsére sok Éva nénivel találkoztam a saját életem során, bár tíz-húsz évvel később jártam suliba, mint a történet ideje, és ez a fajta "világ újjáépítő" lelkesedés már nem sugárzott róluk, de az odafigyelés meg a személyesebb hang sokaknál megvolt. (Háromféle általánosba jártam, rengeteg tanárom volt.) Még Lujza nénit is megkönnyeztem, főleg a végső csavar után, pedig egy alsós tanáromra emlékeztetett, aki 6-7 évesen egy életre traumatizált egy fülrángatással (!). Mai napig nem értem, miért bántott fizikailag, leléptem a betonról a fűmagozott talajra szaladgálás közben, ez volt a vétkem. 

Ami az egyik legnagyobb különbség volt a gyerekkori és a mostani olvasásomban, az pont a karakterek rám való hatásában mérhető, gyerekként természetesen Krisztinával azonosultam, és nehezen értettem meg – vele együtt – a felnőttek világát, most viszont kinyílt a szemem, most már nekik is drukkoltam. De az igazi könnyözön Zsuzsa levelénél ért, annyira sajnáltam őt és persze később a férjét is, amiért nem tudta teljesíteni a kérését. Így Krisztina vesztett a legtöbbet, egy egész gyerekkort, de a regény végén azért ott a remény a boldogabb jövőre és ez nagyon is szívmelengető.

A regény besorolása ifjúsági regény, és nagyon sokan olvasták anno pöttyös vagy csíkos lányregényként, de szerintem sokkal szélesebb olvasóközönséghez szól. Felnőttként sokkal erősebben megérintett, jobban átéltem a karakterek helyzetét, az érzéseiket. Szabó Magda mondatai finoman tanítanak, minden helyzetben meg kell találni az élet apró örömeit és hogy mennyire fontos a szeretet, a tisztelet, az elfogadás. Szívből ajánlom a regényt minden ifjú olvasónak, lássák csak meg, milyen volt nagyanyáik fiatalkora a hatvanas években. 

Kedvenc idézet:

„Most elszomorodtál. De hiszen mondtam, hogy nem halt meg igazán. Csak azok halnak meg, akik egész életükben nem csináltak semmit. Aki tett valamit, nem magáért, hanem másokért, mindenkiért, az megmarad.”

Kép: Pinterest, saját

Borító: Elegáns fehér borító, színjátszó részekkel.

 

Kedvenc karakter:  Krisztina

Szárnyalás: Ahogy összefonódnak olyan szálak is, amire nem számítottam.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Sok érzelmet megmozgatott, főleg a gyászfeldolgozással kapcsolatban, és nem kevés nosztalgikus iskoláskori élmény merült fel újra bennem.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték

 

Játékunk során a regényből válogatunk idézeteket, ismerd fel, melyik karakter mondta, kiről beszélnek vagy kit jellemeznek az idézett résszel, és írd be a nevét/titulusát a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

Feladvány:  „Némával nem érdemes tárgyalni” – mondta ................ azon a furcsa, magas hangon, amely nála mindig az ingerültséget jelezte, mikor őt Éva néni hiába faggatta az után az osztályfőnöki óra után.

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

02/25 - Hagyjatok! Olvasok!
02/27 - Kelly és Lupi olvas
03/02 - Fanni’s Library
03/03  - Spirit Bliss Sárga könyves út
03/05 - Szembetűnő

Múlt századi kedvenceim - Jókai Mór: Egy az Isten

Már a blog megnyitása óta foglalkoztat a gondolat, nem csak a "friss" olvasásokról,  megjelenésekről szeretnék véleményt írni, hanem megmutatnám a régebbi, 2000 előtti, még a múlt századból való kedvenc olvasmányaimat. Ezek a könyvek jelentősen befolyásoltak, alakították az ízlésemet és óriási szerepük volt az olvasás függőségem kialakulásában.

Az első kedvenc ebben a sorozatban Jókai Mór: Egy az Isten című regénye.

Eredeti megjelenés: 1877

Eszem ágában sincs Jókait elemezni, kivesézni, nekem ehhez nincs irodalmár képzettségem, és én sem venném jó néven, ha blogos szinten ilyesmit olvasnék máshol. Úgy érzem, a klasszikusok külön kategóriát élveznek, én is egyéni szempontokat vettem figyelembe.

A könyv és én: Jókaival az általános iskola hetedik osztályában találkozunk, amikor A kőszívű ember fiai, mint kötelező olvasmány kerül a diákok elé. Egy regényt tudnék arról írni, mennyire nem támogatom a mai kötelező olvasmányok nagy részét. Szerintem nem a megfelelő időben kerülnek a gyerekek elé, bizony rettentően unalmas a többségük, és nemhogy hozzájárulnának az olvasás megszerettetéséhez, inkább elveszik a kedvüket tőle. Szegény irodalom tanárnőmet Dr. Buda Béláné Éva nénit gyakran szórakoztattam a dolgozatok végén a kommentjeimmel, amiben megjegyeztem a saját véleményem úgy mellékesen. Persze rám szólt, hogy hagyjam abba, mert ezeket elteszik, de így utólag vicces, hogy már innen indult a kritikus megmondó hajlamom. Szóval Jókai volt az, akire nem tettem megjegyzést, mert egy az egyben beleszerettem a regényeibe. Szerencsés vagyok, a szüleim könyvespolcán ott volt a Jókai összes, melyeket azóta "elbirtokoltam", és a kőszívű után sorra olvastam őket. Mindez a 80-as évek elején történt, és a pöttyös, csíkos lányregények után hatalmas lelkesedéssel fedeztem fel Jókait. A korosztályom nem a hollywoodi filmeken nőtt fel, nekünk még a múlt században készültek remek magyar tévéfilmek, sorozatok többek között Jókai művekből is, hatalmas színészlegendákkal. Nagyon sajnálom a mai gyerekeket, köztük vannak a sajátjaim is, akik már egy Egri csillagokat sem képesek nemhogy elolvasni, de filmen sem megnézni. Ezért is lenne szükséges változtatni a kötelezőkön, mert a mai generációt nem nyűgözi le ez a világ, nekik ez már unalmas történelem, teljesen felesleges erőltetni.

Ideje rátérni a regényre!  Számos Jókai mű közül számomra kiemelkedik az Egy az Isten. Rögtön az elején le kell szögeznem, hogy a vallásról nem fogok véleményt mondani, mert sem az unitárius, sem más vallás nem a sajátom, és teljesen kívülállóként figyeltem a karakterekre gyakorolt hatását, ez a része a regénynek nem hatott rám. A romantika annál inkább.

Mivel szörnyű és pontatlan fülszövegekkel találkoztam, a cselekmény bevezetését röviden összefoglalom.

A történet 1848 tavaszán kezdődik, amikor Cagliari hercegné, azaz Zboróy Blanka grófnő idősebb barátnéja (Dormándyné) és ügyvédje (Zimándy Gábor) társaságában vonattal utaznak Róma felé, hogy a grófnő válóperében előnyt szerezzenek a legmagasabb bírák előtt. A lányt ugyanis a családja szinte a zárdából kikerülve adta férjhez az idős herceghez, s ez a házasság úgy tűnik eleve halálra volt ítélve, Blanka képtelen érintkezni a férjével, így az megindította ellene a válópert. Ráadásul a herceg titkára is üldözi, Vajdár Benjámin, aki kompromittálni akarja őt.

A vonaton találkoznak a 22 éves Adorján Manasséval, aki szintén Rómába tart, festői ambícióinak hódol, miután a fényesnek induló politikai karrierjét kettétöri  a magyarországi belpolitikai helyzet. Manassé terve, hogy leszáll a vonatról és a hegyek között érkezik Rómába, igencsak megtetszik Blankának, mivel így egy nappal a vonat előtt érhetnek oda, megelőzve Vajdárt, aki szintén ezen a vonaton utazik. Az úton Manassé sokat mesél a helyről, ahol a családja él, Torockóról, Erdély legszebb szegletéről, ahol a vasbányákban és a földeken dolgozó szorgos nép valóságos csodát hozott létre, egy idealizált világot, ahol mindenki boldog és elégedett, amit lehet csodálni és lehet irigyelni. Rómába érkezésük után Manassé még napokig kíséri őket a húsvéti ünnepségek kapcsán, de mindig ügyelve arra, hogy egy pillanatra se udvaroljon a hercegnőnek, aki még férjezett. Amikor Blankát névtelen levélben figyelmeztetik az ellene szőtt összeesküvésre, Manassé a kezébe ad egy adut, amivel megfékezheti Vajdárt. Ennek viszont az a következménye, hogy a válóper végeredménye nem kedvez Blankának: sosem mehet férjhez többé, és Rómában kell maradnia, gyakorlatilag örök magányra kárhoztatva. A herceg sem nősülhet meg többé, legalábbis míg elvált neje él. Barátnője és az ügyvéd hazatérnek Magyarországra, össze is házasodnak. Közben az olasz nép is forrong, összecsapnak a katonasággal, merényleteket követnek el a gazdagok ellen. Ki fogja ebből a helyzetből kimenteni Blankát, akinek senkije sem maradt?

Miért vagyok rabja a történetnek? Elsősorban Jókai hangja miatt, ami annyira sajátos, időnként bő lére eresztett magyarázatokkal, de teljesen hitelesen illeszti bele a valódi történelmi helyzetekbe a cselekményt. A szöveg régies, időnként olyan szavak is szerepelnek, amihez elő kéne venni a latin szótárt, de egyben varázslatos a hangzása egy mai olvasónak. Szerettem a botanikai és a  gasztronómiai ízes megjegyzéseit, hogy a tájleírásokról már ne is beszéljek. Annyira jól ért a szerető szívekhez, imádom azokat az apróságokat amit megenged a szereplőknek ebben a korban: egy-egy gondolat, egy apró érintés már hatalmas jelentőséggel bír. Olyan jeleneteket vésett a szívembe, amiből sok éven át építkeztem, és a számtalan újraolvasásom tárgyai a mai napig. Igen, vannak kedvenc részek, főleg a regény első feléből, a küzdelmesebb időkből, amit sokszor újraolvasok és persze millió kedvenc mondatom is van, ami szállóigévé vált a fejemben.

A karakterek ebben a regényben is kicsit idealizáltak, a főszereplők nagyon jók, nagyon szépek, és megingathatatlanok. Az ellenségek menthetetlenül rosszak, meg is kapják méltó büntetésüket. Egyszerűen jólesik azt gondolni, hogy tényleg voltak ilyen emberek, ilyen jellemek, volt egy ilyen kor, amikor léteztek ennyire tiszta szerelmek, amikor annyira tisztelték a nőket, hogy ma már ez a hihetetlen kategória.

A regény első fele Rómában játszódik, és mivel többször jártam ott, nem voltak ismeretlenek a helyszínek, ezt valahányszor újraolvasom, akkor sem unom meg. Erdélyben viszont sosem jártam még, ezért nekem Torockó és környéke egy nagy kérdés maradt, valóban létezhetett ez a szinte misztikus világ, a maga paradicsomi feelingjével? Tényleg ennyire jók az ott élő emberek? Nekem ez túlságosan is távol áll a realitástól, de ezzel együtt elfogadtam.

Manassé. Akkoriban még nem is tudtam, hogy valaha lesz ilyen listám, de ő az elsők között volt akiket könyves pasijaimként tartok számon. Istenkém, ez egy tökéletes férfi. Külsőleg is, bár igazából egyszer kapunk róla bővebb leírást, abszolút a fiatal Henry Cavill lehetne a jelenkori megtestesítője. Belsőleg pedig egy sziklaszilárd jellem, 100%-ban úriember, nincsenek felesleges szavai, de amiket mond, azt érdemes megjegyezni.

"ahonnan én jövök, ott az emberek csak egyszer szeretnek"

"– Nem, hercegnő. Én nem viszem önt magammal. – Miért nem? – kérdezé a hercegnő, repeső reménykedéssel. Az ifjú alakja délcegen felmagasodott. – Azért – mert ember vagyok és férfi! Meg tudnám önt védelmezni az egész világ ellen; de saját magam ellen nem. – Én önt szeretem. Ha ön velem jön, a kárhozatba jön. – Mert én nem vagyok sem szent, sem angyal! – Ember vagyok – és rossz."

Blanka egy ijedt 19 éves lány, akit családja odavetett egy öreg oroszlánnak, akinek végül beletört a foga. A kapcsolatuk Manasséval lassan építkező szerelem, ami a körülményeket figyelembe véve mégis merésznek mondható. Erdélyben már telítődtem Blanka jóságos karakterével, kis túlzással szinte vártam a szentté avatását. Keveselltem a szerelmesek jeleneteit, sosem voltak egyedül. Blanka lemondott a rangról, pénzről, örökségről, viszont sokkal többet kapott még a szerelemnél is, testvéreket, szerető családot.

A cselekmény lendületes, engem az első oldaltól magával ragadott. A regényre oly jellemző kettősség a történetvezetésben is megjelenik, az első rész lényegében Blanka és Manassé szerelmének kibontakozása, valós történelmi eseményekkel, amiknek a páratlan római környezet adja a díszletet. Felejthetetlen jelenet számomra a Colosseum tetején játszódó párbeszéd, a vatikáni látogatások vagy Blanka kétségbeesett vizitje a csizmadia mesternél. (Több regényben is olvastam hasonlót és mindig eszembe juttatja)

Érdekesek voltak a katolikus vallással kapcsolatos események leírásai, az egész rendszer, a válóperek egyházjogi kérdései. 

A regény második része mindennek az ellentéte, Erdélyben eltűnnek a gazdag díszletek, az intrikák és egyéb főúri szórakozások. Felváltja ezeket a legcsodásabb emberiesség, a testvéri szeretet. Nekem ez volt a második rész legfőbb üzenete, amiről csak felsőfokban tudok beszélni, sűrű könnyek között. A többi csak ezután kerülhet szóba, megmenteni az otthont, a falut, Torockót, békét kötni az ellenséggel, majd elmenni öt évre katonának, mindezt túlélni, csak úgy lehet, ha a hiten túl rendelkezel még egy csodával, testvérekkel, akikre minden körülmények között számíthatsz és akik elvesztése fájóbb bárminél.

Csodás karaktereket alkotott ebben a regényében is Jókai. Az olvasás után nem hiszem,  hogy bárki el tudná felejteni Zenóbia keménységét,  Áron bátya humorát, vagy épp a szép márkinő cselszövéseit és sorolhatnám tovább.

Mivel lehet rávenni ma a fiatalokat, hogy Jókait olvassanak? Semmivel. Esélye sincs. Nem tudom megváltani a világot, tisztában vagyok vele, hogy a vérbeli könyvmolyokon kívül mások nem fogják a kezükbe venni. Sajnos nem élik át ezt az élményt, de egyszer talán, ha öregebbek lesznek, vagy mittudomén. Egyszer.

Borító: Nem lényeges.

 

Kedvenc karakter: Manassé

Szárnyalás: A legjobb jelenet a Colosseum tetején a nagy "véletlen" találkozás.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce:  Összehasonlíthatatlan a mai regényekkel, mégis totál romantikus.

Értékelés: