Kalaallit Nunaat – az Emberek Országa, a kultúra utolsó menedéke a Harmadik Háború és a klímaváltozás miatt lakhatatlanná vált bolygón. Főszereplőink, Umia és Nanouk Kalaallit Nunaat elit tanodájában, Heimben tanulnak, ahol azonnal jelenteniük kell a fiataloknak, ha álmot látnak. Nanouk mégsem jelenti az álmait, mert kíváncsi arra, hogy az álmaiban felbukkanó felsőbb éves Umia miért bukkan fel bennük újra és újra.
Ha kíváncsi vagy arra, hogy mi történik a fiatalokkal, akkor tarts velünk a regény turnéján! Ne feledjétek, a Tilos az Á Könyvek kiadónak hála egy olvasónk akár meg is nyerheti Mészöly Ágnes - Molnár T. Eszter közös disztópiáját!
Tilos az Á Könyvek, 2019
472 oldal
Besorolás: YA, disztópia
Föld, 2646.
Kalaallit Nunaat – az Emberek Országa, a kultúra utolsó menedéke a Harmadik Háború és a klímaváltozás miatt lakhatatlanná vált bolygón.
A Heim – az iskola, ahová csak a legjobbak juthatnak be: Kalaallit Nunaat leendő vezetői, akik biztosítják az emberiség fennmaradását.
Umia – egy lány, aki a kiválasztottak között is a legtehetségesebb.
Nanouk – egy fiú, aki egy visszatérő álom miatt nem lelhet otthonra az iskola falai között.
Ez az álom előbb csak a két fiatal világát forgatja ki a sarkaiból, de később már az egész bolygó hatalmi egyensúlyát veszélyezteti. Umiának és Nanouknak döntenie kell, pedig az sem világos, hogy saját maguk alakítják-e sorsukat, vagy nagyhatalmi játszmák feláldozható szereplői csupán.
Elképzelhető-e lázadás a legigazságosabb társadalomban? Van-e értelme az összetartozásnak és a szerelemnek ott, ahol a napfény és a víz halálos veszélyt jelent még a legerősebbek számára is?
Volt egy időszakom, amikor disztópiákat olvastam folyamatosan, annyira imádtam őket és annyira lekötött a bár elég zord, de érdekes világfelépítésük. Aztán telítődtem velük és más vizekre eveztem . Azóta már csak nagyon ritkán veszek a kezembe olyan könyvet, ami disztópiát takar. Most kivételt tettem, hiszen magyar szerzőkről van szó (rögtön egy szerzőpárosról, hiszen ezt a könyvet ketten írták).
2646-t írunk. A Földön egyetlen egy lakható kolónia maradt, a volt Grönland területén kialakított Emberek Országa. Mivel aránylag kis területről beszélünk és nagyon sok ott élő emberről, így óriási szükség van a szabályokra. Szabályok kötik meg, hogy hány gyerek születhet, hogy mit ehetnek, mit csinálhatnak, MEDDIG ÉLHETNEK, kikből milyen munkaerő válhat. Minden megváltozott, a mai életünkhöz képest. A legokosabb gyerekeket elveszik a szüleiktől, egy külön intézményben tanulnak, nagyon szigorú keretek között és az iskola elvégzése után egy teszt által döntik el, hogy ki milyen pozicióba kerül. Itt tanul Nanouk és Umiat is. Umiat tehetséges, belőle válhat a következő vezető, a tanárok dicsőítik. Nanouk már más tészta, őt mindenféle fura álmok zavarják teljesen össze és egyre több kétség gyötri, hogy vajon jó-e ez a rendszer és az iskola.
A kolóniát azonban külső támadás éri (hiszen vannak még máshol is emberek, de azok elképesztő körülmények között élnek), Nanouk és Umia pedig együtt kerülnek egy elképesztő kalandba, ami megváltoztatja az egész jövőjüket és talán a világukat is.
Húh, nehéz erről a regényről röviden írni. A szerzőpáros egy rettentően összetett világot alkotott, ami egyrészt nagyon jó, hiszen mindent megkapunk (és mindent be is járunk), másrészt viszont nagyon könnyű elveszni benne.
Amit nagyon élveztem, azok a fejezetek elején lévő szócikkek, amelyekben egy-egy kifejezést, nevet vagy tettet magyarázott meg a szerzőpáros az Emberek Országa történetéből és életéből. Ezekkel a kis magyarázatokkal sokat segítettek számomra, hogy megértsem az életüket és a történelmüket és sokszor a kérdéseimre is már azelőtt választ kaptam, hogy feltehettem volna őket.
A másik különlegesség a nyelvezet volt, ami egyszerre tetszett és egyszerre voltam tőle a plafonon, mert nekem eléggé bonyolulttá tette a megértést.
A világfelépítés különösen tetszett. Imádtam, hogy nemcsak a fő helyen, az Emberek Országában jártunk, hanem a többi helyszínt is megismerhettük, így nem esett az írópáros abba a hibába, hogy minden a fő helyszínen játszódik, a többit pedig képzeljük el, ahogy akarjuk. Láthattuk azokat a kolóniákat, amelyek nem voltak ilyen szerencsés helyzetben, ahol olyan hőség uralkodott, hogy csak a föld alatt voltak képesek élni az emberek. Azt a helyszínt, ahol az emberek szinte a majmok szintjére süllyedtek le (nekem itt picit Majmok bolygója jutott az eszembe) és még sorolhatnám.
Világosan látszik, hogy nem egy tessék-lássék világot "dobott" össze a szerzőpáros, hanem egy megfontolt, alapos munkát végeztek, hogy mindenestül bele tudjuk élni magunkat ebbe a világba.
Azért amit picit hiányoltam talán, hogy szívesen töltöttem volna el több időt a fő helyszínen, az iskolában és az Emberek Országában is. Kaptunk belőle ízelítőt, ezt nem tagadom, de talán picit több időt eltöltve ott jobban beleélhettem volna magam a világukba. Kérdés viszont az, hogy mennyi lett volna a megfelelő több idő, hogy azért ne unjam magam halálra, hogy nem történik semmi, csak a helyszínnel ismerkedünk.
Ha már itt tartunk, még egy dolgot megjegyeznék itt. A történet picit lassan indult a számomra és voltak benne olyan kilengések az elején, amit én egy szerkesztő helyében picit megvágtam volna, hogy fenn tudja tartani az írópáros a folyamatos figyelmemet. Viszont a regény második felénél már annyi információt kaptam és annyira beindult az akció, hogy néha már túl sok volt. Máskor azon szoktam siránkozni, hogy jó lenne, ha egy trilógiának széthúzott regény maximum két részes lenne, mert annyire elhúzzák a madzagot, hogy már túl sok töltelék van benne, itt viszont lehet, hogy jobb lett volna, ha nem egy regénybe sűrítik bele ezt a sok dolgot, hanem kap egy második részt is és akkor picit lassabb lehetett volna a tempó. (bár a történet vége alapján akár lehet is még ebből egy második rész:))).
Összességében tetszett a regény, egy különleges, egyedi disztópiát olvashattam, egy majdnem tökéletes világfelépítéssel és sok-sok akcióval. Mindenkinek ajánlom, aki szereti ezt a műfajt és akik nem kifejezetten a romantikus részeket keresik az ilyen regényekben.
Borító: Nem rossz, érdekes, én levenném a polcról a könyvet, ha meglátnám ezt a borítót
Kedvenc karakter: Umia és Nanouk
Szárnyalás: a világfelépítés
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: a szerelmi szálat elég gyérnek találtam, de van épp más egyéb dolog, ami miatt izgulhatunk bőségesen:)
Nyereményjáték:
Történetünk egy olyan disztópikus társadalomban játszódik, ahol az emberiség “vesztét” a klímaváltozás okozta. Mivel akadnak ehhez hasonló történetek, úgy döntöttünk, hogy minden állomáson egy ilyen regény fülszöveg részletét közöljük veletek, és nektek rá kell akadnotok a könyv CÍMÉRE!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
“A cselekmény a nem túl távoli jövőben játszódik. Az egymástól távol töltött idő alatt mindketten felnőttek és San Francisco divat fellegvárában élnek, miközben a bolygó lassan szétesik körülöttük és nem is sejtik, hogy mindketten azon dolgoznak, hogy saját képességeiket felhasználva ezt megakadályozzák.
Laurence egy mérnökzseni, aki szélsőséges csapatával azon dolgozik, hogy technológiájukkal beavatkozzanak a világ változó éghajlatába és ezzel meggátolják a katasztrofális ökológiai összeomlást.”
A blogturné további állomásai:
November 28 - Könyv és más
November 30 - Kelly és Lupi olvas
December 03 - Hagyjatok! Olvasok!