Visszatérés a Mondoconra

Tavaly ősszel jártam először a Mondoconon és annyira beleszerettem ebbe a látványos, hatalmas rendezvénybe, hogy amikor jött a meghívó, hogy ismét mehetünk, azonnal jelentkeztem.

Idén Ramival (Dreamworld blog) és az egyik barátnőmmel, Dórival - aki ősszel is lelkes társunk volt - látogattunk ki a BNV-re. Már nagyjából tudtam, hogy mi vár rám, hiszen ősszel betekintést kaptunk, hogy milyen programokon lehet részt venni és megtanultunk, hogy semmin nem szabad csodálkozni, de azért széles mosolyt csalt az arcomra, amikor a kettes metrón velem szemben egy Zsákbamacska, mellettem egy távolkeleti harcos ült és a középső kapaszkodónál pedig három számomra beazonosíthatatlan lény kergette egymást. Azért érdemes lett volna lefotózni a többi utas arcát, mert arról külön tanulmányt lehetett volna készíteni:).

A bejáratnál kígyózó sor azt mutatta, hogy a tavasz jóval több rajongót csalt ki a rendezvényre, mint az őszi program, bár Rami elmondása szerint ez még mind semmi ahhoz képest, ami majd nyáron fogadja a látogatókat. Szerencsére mi hamar bejutottunk és már "régi motorosként" vettük az irányt a Fogadóhelység felé. Azért útközben még engem is ért meglepetés, azt, aki azt hitte, hogy már mindent látott. Egy lány jött velem szemben, és a fejére egy bugyi volt húzva. Ezen hosszasan eltanakodtunk, hogy ki vagy mi lehetett, de rájönni nem tudtunk, megkérdezni meg nem mertük, így ha valaki elárulja nekünk, hogy ő kit alakított, azt megköszönnénk:).

A Fogadóhelység most is egy gigantikus pénznyelő barlang volt, ahol ember legyen a talpán, aki meg tudja állni, hogy ne vegyen semmit. Ha nem is szeretnél venni mindenféle anime kitűzőket, pólókat, táskákat, dél-koreai, japán és egyéb fiúbandák posztereit, akkor még mindig ott vannak a zabálnivalók plüssök, rengeteg könyv (idén az AGAVE is kinn járt, nem kicsi kínálattal) és még több társasjáték és puzzle. Dóri szokásához híven azonnal elcsábult a női kiegésztőknél, először egy gyönyörű tünde fülékszert próbált fel, de végül egy virágos hajráfnál maradt (ami ahhoz képest, hogy kézben mennyire nem tetszett, Dórin viszont kifejezetten jól állt:). Én egy Frankenweenie plüss kutyába szerettem bele, de mivel úgy döntöttem, hogy nem költök, így annyit mondtam magamnak, hogy ha egy óra múlva is meglesz, akkor megveszem, ha nem, akkor így jártam. A pénztárcám szerencséjére a kutyust megvették, így kicsit fájó szívvel, de szélesen mosolygó pénztárcával konstatáltam a "veszteségemet". 

A puzzlek és a társasjátékok is rögtön odavonzottak magukhoz, de amit én keresek, az még mindig nincs itthon - Supernatural társasjáték - pedig azt annyira, de annyira szeretném!

Miután átverekedtük magunkat a hatalmas tömegen és a nem túlzottan pénztárcakímélő standokon, belevetettük magunkat a D pavilonba, ahol számunkra a legérdekesebb programok voltak. Mivel mi kevésbé vagyunk otthon a japán rajzfilmek és képregények világában, így minket inkább a többi program vonzott és örömmel láttuk, hogy az őszi rajongói klubbok megnagyobbodtak és olyanok is kijöttek, akiket az előző Mondoconon nem láttunk. 

A bejáratnál rögtön a Trónok Harca standnál akadtunk el, hiszen Raminál nagyobb GoT rajongót nem hordott a Föld a hátán. A standon kétfajta játékkal is készültek, az egyiket lazán teljesítettük - egy labirintuson kellett átvergődni, amiért választhattunk egy kis tojást GoT díszítéssel, de a másik játékon csak Ramit mertük indítani. Egy 25 kérdésből álló teszt volt, amiről így utólag elmondhatom, hogy szerintem csak a legvásottabb GoT rajongók tudták kitölteni. Rami és Dóri (akiről itt derült ki, hogy nagyon is otthon van a GoT világában:) kettesben próbálták kitölteni a tesztet, de ahogy láttam, sok esetben csak hasraütésszerűen válaszoltak. Amíg ők küzdöttek, addig én megkérdeztem, és állítólag a legjobb teszt eredmény 23 helyes válasz volt. Kíváncsi lennék, hogy végül volt-e olyan, aki mind a 25 választ tudta-e:).

Mellettük szorosan a Supernatural stand állt, ők egy teljesen új csapat, idén jöttek ki először és nagy örömömre elég szép kis kiállítást rendeztek a sorozat "kegytárgyaiból", sőt shopjuk is volt, amit fájó szívvel, de végül érintetlenül hagytam. Miattuk átverekedtük magunkat "téren és időn át" a K pavilonba is, mert a programjukban azt olvastuk, hogy előadják a "Shake it off" számot Supnat kivitelben (akik ismerik a The Hillywood Showt, azok tudják, hogy miről beszélünk). Sajnos ezt nem láthattuk, de a helyette előadott "kis szösszenet" - ahogy ők hívták - is vicces volt és látványos. 

A Gyűrűk Ura Cosplay Klub standjánál megint elég sok időt töltöttünk. Múltkor beöltözködtünk, most csak végigcsodáltuk a gyönyörű fegyvereket, megnézhettük Aragorn koronáját (amiből állítólag csak limitált széria készült, így üvegdoboz alatt őrizték) és elbeszélgettünk a lelkes és nagyon segítőkész tagokkal, akiknek megígértük, hogy a májusi Középfölde Fesztiválra biztosan kilátogatunk. A legszürreálisabb látvány az volt, amikor egy Gyűrűlidércet láttunk egy Tündelánynak udvarolni:).

A Warhammeres részleget megint nem tudtuk kihagyni, sőt, most nagyon bátor és lelkes látogatóként még bábukat is festettünk. Mintát nem kaptunk, úgyhogy a fantáziánkat abszolút szabadjára engedtük: Rami picit divatosabbra, én picit véresebbre vettem a figurát, de az biztos, hogy nagyon jól szórakoztunk. (Persze "hadisérülést" sikerült szereznem, a dzsekimet összefestékeztem és a legutolsó tisztítási próbálkozásom is kudarcba fulladt, így úgy látszik, ezeket a festékfoltokat életem végéig hordani fogom:).

Természetesen a különféle rajongói klubok standjain kívül most is volt épp elég más látnivaló is. A gamereknek külön rész volt felállítva ismét, ahol az ismertebb videójátékok rajongói harcolhattak, versenyezhettek egymással. Nagyon tetszettek az ugrálós-táncolós játékok, a DDR-k (Dance Dance Revolution), azokat szívesen kipróbáltam volna én is, de egyrészt hülyén néztünk volna ki ennyi idősen ott ugrálni, másrészt pedig a nagy tömeg miatt erre vajmi kevés esélyünk lett volna:). A japán teaház központ ismét ott volt, a már megszokott és újabb japán fesztiváljátékokkal, teákkal, édességekkel és természetesen a sok különféle ajándéktárggyal.

Persze fangirlködhettünk is egy picit, mert amíg én az Avataros standnál puzzleztam, addig Rami és Dóri felfedezett egy ÁRNYVADÁSZT! A srác éppen japán írásjeleket festett - még viccelődtünk is, hogy biztosan új "rúnák" elsajátításával foglalkozik, de végül nem úszta meg, elkaptuk egy fotó erejéig őt is. Szerintem nagyon jó Alec volt és ebben most kivételesen mind egyetértettünk:). Utána el is beszélgettünk arról, hogy ha ekkora Árnyvadász közösség van itthon, akkor Árnyvadász stand miért nincs? Az egy dolog, hogy egy stand bérlése pénzbe kerül, de még csak ötletelést se láttam róla. Pedig szerintem lenne rá érdeklődés. Úgyhogy leendő és már kész Árnyvadászok, olvastátok amit írtam? Nem szeretnétek ilyen standot csinálni?:))))

Egy idő után aztán friss levegőre vágytunk, így a szabadtér felé vettük az utunkat. Itt persze megint látványosabbnál látványosabb figurákkal találkoztunk, volt, akiket mi is felismertünk (Deadpool, Ariel, Irány Eldorado, Wolverine, Rey és BB8, stb), de volt számunkra még mindig rengeteg ismeretlen figura is. Kinn a jó időre való tekintettel hatalmas élet zajlott, az egyik füves területen kardozós csatát láttunk, a másik helyen ki lehetett próbálni (persze biztonságos keretek között), hogy ki mennyire ügyes kötéltáncos. A sétánkat mi is időről-időre megszakítottuk, mert vagy érdekes formációkat fotóztunk, vagy csak simán megálltunk és tátottuk a szánkat a különleges jelmezek miatt. Persze némelyik inkább pózolásra volt kitalálva, mint közlekedésre, a nap folyamán többször is összefutottunk egy gésával?* aki igencsak apró léptekkel próbálta leküzdeni a pavilonok közti távolságot:). És azt is észrevettük - mivel ősszel azon tanakodtunk, hogy ennyi idősen mennyire ciki vagy sem beöltözni, hogy most a sok tini mellett jó pár felnőtt is jelmezben rohangászott:).

Összességében imádtuk ezt a cont is és mindenkinek javaslom, hogy egyszer menjen ki rá és nézzen körül. Ha nem is vagytok ismerősek a japán rajzfilmek, képregények és a videójátékok világában, ha picit ódzkodtok a beöltözött tinik sokaságától, de van kedvenc tévésorozatotok, amiért rajongtok, vagy csak simán érdekel benneteket a japán kultúra, akkor higgyétek el, hogy élvezni fogjátok!

Mi pedig remélhetőleg kijutunk még a nyári conra is, ami állítólag a legnagyobb, olyankor nemcsak a zárt pavilonokban, hanem a szabadtéren is standok sokasága várja a kíváncsi rajongókat. 

A teljes képgalériát a blogunk Facebook oldalán találjátok.

*közben Rami kijavította, hogy akit én gésának néztem, ő Dia De Los Muertos volt:)

A 2015-s őszi Mondoconon jártam

Először a nyár folyamán kaptunk meghívást a Mondocon szervezőitől, hogy látogassuk meg a rendezvényt és tudosítsunk róla. Akkor sajnos nem volt rá időm, így ez kimaradt az életemből, de pár blogger barátnőm járt kinn és a képeik és beszámolójuk alapján nagyon sajnáltam, hogy nem tudtam elmenni rá.
Így, amikor most ismét kaptunk rá meghívást, azonnal jelentkeztem, mert tudtam, hogy ezt nekem is látnom kell!

Kicsit azért izgultam, hogy a mangák és animék ismerete nélkül mennyire fogom érteni, élvezni az egészet, hiszen ebből a műfajból összesen a Vampire Knight-ot és a Death Note-t ismerem, de aztán megnyugodtam, hogy lesznek kinn olyan filmek / könyvek rajongói csoportjai is, amelyeket ismerek és szeretek (Trónok harca, Gyűrűk ura, Csillagkapu és társai).

Reggel, már a kettes metrón is nyilvánvaló volt, hogy jófelé tartok, hiszen beöltözött fiúk és lányok, cicafülekkel, góth öltözetben nem kis feltűnést okozva utaztak velem együtt a BNV-re.
Az Őrs vezér teréről negyedóránként indultak a kifejezetten a Mondoconra szervezett buszok, ahol már bőven kaptunk ízelítőt abba, hogy mi is vár ránk. Nekünk külön volt belépőnk, de egy barátnőm is velünk jött, akit előző nap halálra riogattak a többiek, hogy egy, sőt, akár három órát is sorban kell állnia, ha a helyszínen kell belépőt vennie, így még tegnap éjszaka lázas levelezést követően beszerezte a másnapi belépőjegyét. Kellemes meglepetésünkre azonban nem kellett sorban állni a belépésnél, gördülékenyen és gyorsan be is jutottunk.

És itt volt az első támadási pont. A Fogadóhelység. Itt nem kevés időt töltöttünk el, hiszen ez volt a manga,

Az alpakák

anime, fantasy kedvelők Mekkája. Minden kapható volt, ami szem-szájnak ingere, az olcsótól a méregdrágáig, kulcstartótól, a könyveken át a hatalmas plüssállatokig. Ahogy láttam, a legnagyobb sikere egy különböző színekben pompázó alpakának volt, szinte minden harmadik rajongó egy ilyen tündéri plüssállatot cipelt magával:). Én itt még erős voltam, nem akartam semmit venni, Fummie is, de a velünk tartó Dóri itt gyengült el először - mindenáron egy pár plüss cicafület szeretett volna magának. Ez a kiegészítő szinte alapkövetelmény volt azoknál, akik nem öltöztek be, láttam ilyen füleket lányokon és fiúkon is egyaránt:).
Számomra a legszürreálisabb ajándéktárgy egy olyan egérpad volt, amely két női mellet formázva tartotta és

adott kényelmes megtámasztást a csuklónak:). (gondolom a fiúk körében nagy sikere volt:).
Miután átvergődtünk az árusok nagyon is csábító standjain, bevetettük magunkat a D pavilonba, ahol először nem is tudtuk, hogy merrefelé induljunk, annyi látnivaló volt. Balra nagyon vonzó, félmeztelen gladiátorfiúk voltak (hú, itt rögtön meg is akadtunk hárman lányok:))), jobbra és előttünk előadások, hatalmas kivetítővel, hátrébb, mindenféle konzolos játékok, előttünk egy ork rohant el, mellettünk egy katonai osztag, de cicafülekkel:))), úgyhogy az első pár percünket csak tátott szájjal bámulva töltöttük el. Végül felszedtük a leesett állunkat és szépen sorban körbenéztünk. 

Nyírd ki Joffrey-t

Először a Trónok Harca és a Csillagkapu asztalokat kerestük fel. Az előbbinél Fummie-t teljesen elveszítettük:), minden külső ingert kizárva fangirlködött, körbeimádta a gyönyörű térképet, az ékszereket, tesztet töltött ki, ahol összesen egy hibapontot szerzett, így egy gyönyörű ToG könyvjelzővel lett gazdagabb. A lelkesebbek (és bosszúszomjasabbak:) akár egy Joffrey-val ékesített céltáblára is lőhettek darts-szal:).
Én picit csendesebben, de annál nagyobb lelkesedéssel néztem körül a Csillagkapu standon. Itt is megvolt minden, ami egy rajongót fellelkesíthet, gyönyörű dioráma volt magával a Csillagkapuval, goaud szótár, beöltözött katonák, Csillagkapu társasjáték, szimbólumok, én pedig örömmel idéztem fel, hogy mennyire szeretem ezt a sorozatot és még mindig azon morfondirozom, hogy újra? kellene néznem:).
A további standokat csak az étkező részleg mellett lehetett megközelíteni, így bár egyikünk se volt éhes, de

Gyűrűk ura dioráma

az ott elkészített sushik, és az egyéb különlegességeknek az illata meghozta a mi étvágyunkat is nagyon hamar. De még nem akartunk enni, így továbbindultunk és belefutottunk az én nagy szívszerelmembe, a Gyűrűk urával és a Hobbittal foglalkozó Gyűrűk Ura Cosplay Klub standjába. Hogy ott milyen gyönyörű dolgok voltak! Tünde és Nazgul sisakok, kardok, egy teljes dioráma A Gyűrűk ura - A gyűrű szövetsége című filmből. Egy nagyon kedves lány még azt is felajánlotta, hogy beöltözhetünk akár tündének, akár orknak, akár gondori katonának egy nagyon kevés támogatás fejében. Dórival azonnal lelkesen beöltöztünk, felpróbáltuk a gyönyörű tünde köpenyt, én még egy orkot is fogtam magamnak a fotóhoz:). Nem kevés időt töltöttünk el ott is, én ereklyéről ereklyére röppentem és körbeimádtam mindent, ami a könyv és a filmsorozatokhoz tartozott. (azt azért őszintén bevallom, hogy én a beöltözött Aragornt először cowboy-nak néztem, nem is értettem, hogy mit keres ezen a standon egy cowboy, mire felvilágosítottak, hogy ő Aragorn - csak egy picit égtem, mint a Reichstag:). És igen, itt veszíttem el az önuralmamat és vettem meg az első (és egyetlen) relikviámat egy gyönyörű nazgulos hűtőmágnes személyében:).
Persze vártak minket új kalandok, úgyhogy lassan innen is továbbálltunk és először az Amai teaházba léptünk be, ahol hagyományos japán fesztiváljátékokat próbálhattunk ki. Kiderült, hogy Dórival tökéletes csapatot tudunk alkotni, hiszen a szemem be volt kötve, és így kellett egy bottal megtalálnom és átszúrnom egy táblára rajzolt békán 5 lyukat. Így egyszerűen hangzik, de ha be van kötve a szemed és csak a társadra hagyatkozhatsz, aki irányít, akkor már nem is olyan könnyű:).
Láttunk Yoyotsuri-t (vizes lufi horgászatot), felpróbálhattunk maszkokat és láthattunk Yukata öltöztetést is. Amit a legjobban szerettem (itt és a többi helyen is!), hogy bármire rákérdeztünk, lelkesen, kedvesen és hozzáértően kaptunk válaszokat. Sajnos az édességeket nem próbáltuk ki, de legközelebb azt is megkóstoljuk!

"Gladiátorként"

Akárhogy is próbáltuk, de mindig a gladiátorfiúknál lyukadtunk ki, így végül összeszedtük az összes bátorságunkat és odamentünk hozzájuk. Addigra persze már csak egy gladiátor árválkodott a standon, de ő is nagyon segítőkészen mesélt, válaszolt a kérdéseinkre és engedte, hogy mindent kipróbáljunk. Én felpróbáltam az egyik sisakot és megállapítottam, hogy annyira nehéz, hogy még állva sem egyszerű megtartani így a fejem, nemhogy küzdeni benne! Ehhez képest a hozzátartozó kard és az akkora, fából készült pajzs, ami mögött simán elbújhattam volna, már csak hab volt a tortán:). Azt hiszem minden elismerésem a srácoké, hogy ebbe beöltözve időről-időre megküzdenek (és így már teljesen érthető a kidolgozott testük is, mert ez az igazi edzés!)
A gladiátorfiúk után jött a Japán Nagykövetség standja, ahol mind a hárman megkaptuk a nevünket japánul leírva - én azt hiszem az enyémet be is fogom kereteztetni, annyira tetszik:).
Egy időre elég is volt a zárt térből, úgyhogy kimentünk picit levegőzni a pavilonok közti szabad területre, ahol újabb csodák vártak minket. Megszámlálhatatlan beöltözött gyerek, fiatal és felnőtt, változatosabbnál változatosabb kosztümökben. Találkoztunk Wolverine-nel az X-menből, Batmannel, Elsával a Jégvarázsból, egy csapat katonával újra, akik közül páran még mindig cicafüleket viseltek, két bérgyilkossal az Assassin's Creedből és nagyon-nagyon sok fura és vicces figurával, akiket igen, szégyen ide vagy oda, de nem tudtunk beazonosítani:).
Ami viszont itt is hatalmas pozitívum volt, hogy mindenki aranyosan, kedvesen engedte, hogy lefotózzuk, beálltak együtt, egyedül, velünk együtt és rettentően türelmesen pózoltak addig, ameddig el nem készült a (szerintünk) tökéletes fotó. 

Aztán persze visszahívott minket a D pavilon újra, mert még korántsem láttunk mindent. Egy társaság felé

Warhammer csendélet

vettük az utunkat, akik hatalmas terepasztalokon apró maketteket tologattak, rengeteg dobókockát használva. A kockára felcsillantak a szemeim, anno én is játszottam M.A.G.U.S szerepjátékot, így valamilyen játékra tippeltem. Oda is mentünk az egyik asztalhoz és először csak a figurákat fotóztuk, majd feltettünk egy kérdést és ezzel egy különleges és izgalmas világba csöppentünk. Mint kiderült, pont a megfelelő személyt támadtuk le a kérdésünkkel, Szecsődi Krisztián, a HammerTime Cafe tulajdonosa és talán leglelkesebb tagja bevezetett minket a Warhammer világába. Mint kiderült, amit láttunk az egy terepasztalos stratégiai játék, ahol taktikázva kell a különféle csapatokat győzelemre vinni. Ami különlegesség volt, hogy a különféle figurákat ők maguk rakják össze és festik ki. Gyönyörű darabok voltak, olyan részletességgel elkészítve, kifestve, hogy csak ámultunk, hogy ilyen aprólékos munkára hogyan képes az emberi kézügyesség! Krisztián olyan lelkesen és érdekesen magyarázott, hogy minket, lányokat is képes volt majdnem egy órára teljesen lekötni. Körbevezetett minket az összes asztalnál, elmesélte a világokat, kinek mi a szerepe ebben a játékban, mi az, ami minket lányokat is leköthet, hogyan kell játszani, mi a különbség, mi a hasonlóság a Gyűrűk urával ésatöbbiésatöbbi. Dóri talán kevésbé, de Fummie-val mi teljesen fellelkesültünk, úgyhogy meghívást is kaptunk a HammerTime Cafe megnyitó partijára:). Régen volt, amikor én szerepjátékoztam, és nem is ilyet játszottunk, de engem úgy lázba hozott ez az egész újra, hogy valószínűleg meglátogatjuk majd őket! 

Lassan kezdtünk fáradni, így még beültünk egy picit a Leauge of Legends döntőre, ahol két csapat küzdött

Dóri és a cicafülek:)

online, képernyőre vetítve kommentátorok segítségével, majd pedig egy előadásra, ami "A régi idők sci-fi és fantasy mozijáról" szólt. 

Kifelé menet még ellőttünk pár képet, Fummie (nagy rábeszélésünk után) gazdagabb lett egy Trónok harca nyaklánccal, Dóri pedig végül megvette a hőn áhított cicafüleit:).

Összességében egy tökéletes nap volt és végtelenül örülök, hogy végre eljutottam ide. Picit betekintést kaphattam az anime rajongók világába, sok különleges élménnyel lettem gazdagabb és jó volt hasonszőrű rajongókkal együtt lenni. Szerintem mind a hármunk nevében elmondhatom, hogy megfertőződtünk és a következő Mondoconon is szeretnénk ott lenni. Ki tudja, talán be is öltözünk:).

A teljes képgalériát a blogunk Facebook oldalán találjátok.