Daniel Mason: A ​tél katonája

 

Maxim Kiadó, 2020

380 oldal

Fordította: Ipacs Tibor

Goodreads: 3,99

Besorolás: torténelmi fikció, romantikus

Bécs, ​1914. Lucius ifjú orvostanhallgató, amikor Európában kitör az első világháború. Rabul ejtik a frontsebészetről szóló szép, romantikus történetek, így rögtön jelentkezik önkéntesnek, arra számítva, hogy egy jól felszerelt, tábori kórházba kerül. Ám amikor megérkezik a Kárpátok egy távoli, magasan fekvő völgyében álló, katonai célra rekvirált templomhoz, egy olyan előretolt állást talál, ahol farkasordító hideg van, és korábban tífusz tombolt. A többi orvos már elmenekült, és csak egy rejtélyes ápolónő maradt ott: Margarete nővér. De Lucius kezében még sosem volt szike. Miközben a téli tájon dúl a háború, beleszeret abba a nőbe, akitől meg kell tanulnia a kényszer diktálta, brutális orvoslást. Egy nap egy különös katonát hoznak be hozzájuk a hóból, akinek az egyenruhája furcsa rajzokkal van kitömve. Bár menthetetlennek tűnik, de végül Lucius olyan döntést hoz, amely örökre megváltoztatja az orvos, a beteg és a nővér életét. A birodalmi Bécs aranyozott báltermeitől a keleti front jeges erdeiig, a kézzel összetákolt műtőtől a csatamezőn száguldó kozák lovasságig: ez a könyv a háború, a gyógyítás, a család és a megtalált szerelem története a történelem viharai közepette, mely bemutatja, milyen hibákat követünk el, és milyen becses lehetőségek adódnak, hogy azokat jóvátegyük.

Őszinte leszek, valahogy átugrottam a fülszöveg első során, ahol a dátumból azonnal kiderül, hogy a történet az I. világháború idején játszódik. A borító alapján én a II. világháborúra tippeltem és nem is érhetett volna nagyobb meglepetés, mintsem, hogy a történet máskor játszódik. Viszont így még inkább izgalmas volt számomra a regény, mert nem túl sok történetet olvastam, ami az I. világháború alatt játszódott volna.

A történet szerint Lucius egy fiatal orvostanhallgató, aki ahelyett, hogy valódi kórházban tanulná az orvoslást, a fronton szerez gyakorlatot, hiszen kitör az I. világháború, ő pedig a többi fiatallal együtt, romantikus képzelgések közepette bevonul. "Orvosként" egy istenhátamögötti, eldugott völgyben lévő "kórházba" kerül. A kórház szó nem véletlenül került idézőjelbe, mert egy falu temploma lett kinevezve kórháznak. A helyszínen egy felfegyverzett, kissé őrült fiatal apáca fogadja, a többi orvos vagy meghalt, vagy elmenekült.

Lucius pedig itt aztán belekerül az élet sűrűjébe, hiszen ő még operálni se operált senkit, itt pedig megküzd tífusszal, amputációkkal, nemi betegségekkel, mentális problémákkal... Persze az ifjú apáca, Margarete nővér ott van mellette, segít neki, sőt tanítja, oktatja. Természetesen a folyamatos együttlétük Luciusban olyan gondolatokat ébreszt, amit egy nővér iránt soha nem volna szabad éreznie. De vajon van esélye egy fiatal, tapasztalatlan orvostanhallgatónak és egy szintén fiatal, de Istennek elkötelezett apácának?

A regény olvasását sokáig halogattam. Hol túl nyár volt hozzá, hol túl tavasz, hol túl jó volt a hangulatom, hol túl borús, hogy egy háborús regényt olvassak. De végül belefogtam és rettentően pozitívan csalódtam! A történet bár picit lassan indul, de egy idő után már annyira érdekes lett a számomra, hogy alig tudtam letenni a könyvet. "Szerencsére" a háború valódi borzalmai itt messze vannak, hiszen ez a kórház, ahogy írtam, egy eldugott kis völgyben fekszik, így a csaták elkerülik őket. De mégis teljesen tisztában vagyunk, hogy mi zajlik a világban, hiszen folyamatosan érkeznek a sebesültek, a szerző pedig rettentő érzékletesen írja le, hogy milyen sérüléseket szenvedhettek a katonák és mennyire kezdetlegesen tudták őket gyógyítani. Néha maga a kezelés rosszabb volt, mint maga a sérülés. Lucius pedig a sok fizikai sérült mellett megpróbálja a mentális sérülteket is kezelni, több-kevesebb sikerrel.

Sajnos az élet nem engedi, hogy Lucius és Margarete együtt maradjanak, elszakadnak egymástól és itt jön a következő nehézség.. hogyan lehet bárkit is megtalálni a háború káoszának közepette. A történet egyszerre volt brutális és gyönyörűen írt, a szerző néhol olyan képi részletességgel írt a borzalmakról, hogy a hideg is kirázott. Aztán hirtelen átmentünk valami nyugodtabb területre, bemutatta, hogy a sok szörnyűség között is kivirágozhat a szerelem. Persze ez nem maradhatott így sokáig, hiszen háború volt, így újra megkaptuk a borzalmakat... Majd pedig a reményt, hogy mégis megtalálhatják egymást a háború közepette is. De a remény csalfa és nem mindig hozza meg azt, amire vágyunk vagy úgy, ahogyan vágynánk.

A háború ellentételezéseként pedig megismerjük, hogy az otthon maradottak hogyan élik meg ezt az egészet, hiszen a fiús szülők várnak, reménykednek, hogy a gyermekeik túlélik ezt a vérzivataros időszakot, a lányos szülők pedig már annyira "lentebb adják az igényeiket", hogy már bármilyen férfi jó férjjelöltnek, aki nem veszített el egy testrészt vagy bármi fontosabb szervet... Higgyétek el, hogy ezen részek sem voltak megnyugtatóak...

A történet vége pedig? Számomra meglepő fordulattal végződött, amit még mindig nem tudok eldönteni, hogy tetszett-e vagy sem :).

Összességében nagyon tetszett a regény, egyedül azért nem tudok öt pillangót adni rá, mert amennyire "jó volt" a szerző a háború és az orvosi részek leírásában, úgy veszett el a szerelmi részeknél. Itt is beigazolódott, hogy nem minden férfi tud romantikus részt írni. Hát itt sem igazán sikerült Daniel Masonnek, pedig ez lett volna az a rész, ami segíthetett volna kicsit feloldani a sok borzalmat. Ettől függetlenül szerintem egy nagyon jól összerakott történet lett, ami elég érzékletesen mutatja be az I. világháborút és annak a szörnyűségeit, de itt és most nem a katonák, hanem az orvosok szemszögéből.

Borító: Nem vagyok tőle elájulva. Valahogy nem azt a hangulatot hozza, mint amit a könyv adott. Megnéztem a többi kiadást, vannak ennél a borítónál ezerszer jobbak is. Nekem a katona ruhája miatt azonnal a II. világháború ugrott be (ha volt ilyen egyenruha az I. világháborúban is, akkor elnézést!)

Kedvenc karakter: Lucius, Margarete nővér

Szárnyalás: Ahogy átadja a szerző az I. világháború hangulatát

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: megrázó

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

V. S. Alexander: Az előkóstoló

 

V.S.Alexander könyve Az előkóstoló egy nagyon különleges történetet mesél el a náci Németország diktátoráról. Magda Ritter, Hitler előkóstolójaként belelát a Führer életébe, és a híres Berghofban található pihenőhely mindennapjaiba. A lány veszélyes munkát végez, de a munkáján kívül is sok veszély leselkedik nem csak rá, hanem mindenkire, aki itt él és köze van a Führerhez. Magda izgalmas életéről és kalandjairól most három bloggerünk mesél nektek. Tarts velünk te is a turnén, ahol ha jól válaszolsz a kérdésekre, akkor neked is esélyed van megnyerni a Maxim Kiadó által felajánlott Az előolvasó regény egyik példányát.

Maxim Kiadó, 2021

400 oldal

Fordította: Ipacs Tibor

Goodreads: 3,97

Besorolás: történelmi fikció

A ​második világháború viharában egy fiatal német nő kétes menedéket talál, mely közelebb van a veszély forrásához, mint azt valaha gondolta volna. Amíg a hitleri diktatúra nyújtotta kiváltságokat élvezi, megismeri a rendszer kegyetlenségét is. 1943 elején záporoznak Berlinre a szövetségesek bombái, ezért Magda Rittert szülei a bajorországi rokonaikhoz küldik, remélve, hogy így biztonságban lesz. Magdát a Berghofba, Hitler hegyi pihenőhelyére osztják be, ahol azon fiatal nők egyike lesz, akik előzetesen megkóstolják Hitler ételét, és ha kell, feláldozzák magukat, hogy a Führert megóvják a mérgezéstől. A bajor Alpokban fekvő Berghof mintha egy másik világban lenne, távol a háború kegyetlen valóságától. Magda eleinte retteg, de később fokozatosan hozzászokik veszélyes foglalkozásához, bár tudja, hogy nem szabad hangot adnia a háborúval kapcsolatos ellenérzéseinek. De miután beleszeret egy ellenálló SS-tisztbe, és egyre többet tud meg a Birodalom rémtetteiről, Magda is belekeveredik egy összeesküvésbe. A biztonságért és szabadságért folytatott küzdelem során minden leleményességére szüksége lesz, hogy bosszút állhasson.

Az előkóstoló a háború erkölcsi kérdéseit boncolgatja egy nagyszabású és erőteljes, rendkívül bátor tettekről mesélő történetben.

Ahogyan azt már többször is megemlítettem, rengeteg könyvet olvastam a II. világháborúról. De a könyvek 99%-a vagy a holokausztról szólt vagy pedig az ellenállásról. Ez a könyv azért keltette fel a figyelmemet, mert egy teljesen másik nézőpontot mutat, hiszen a főhősünk Magda maga is német és Hitler mellett teljesít szolgálatot.

A történet szerint 1943-ban járunk Németországban. A szövetségesek már elkezdték bombázni Berlint, így a fiatal Magdát a szülei elküldik a rokonokhoz Berchtesgadenbe. A rokonok nem akarnak csak úgy etetni egy újabb éhes szájat, így kerek perec közlik a lánnyal, hogy munkát kell találnia, de ebben segítenek is neki. Mivel a házaspár hithű náci, ezért Magdát beajánlják Hitler előkóstolójának a Berghofba. És innentől kezd nagyon érdekes lenni a történet. A főhősnőnk szemszögén keresztül bepillantást nyerhetünk a náci birodalom vezetője nyári lakjának mindennapjaiba. Mekkora hatalmas személyzet tartozik oda, hányan felügyelik/óvják/vigyázzák/segítik a Führer jólétét. Fogadásokon vehetünk részt, megismerhetjük az előkóstolók kiképzését és munkáját (ami egyáltalán nem veszélytelen). Magda végül megismerkedik mind Eva Braunnal, mind magával Hitlerrel. Szerelembe esik egy jóképű SS századossal és kiderül, hogy nem minden náci "ördög", köztük is vannak olyanok, akik már látják, hogy mivé fajult ez az egész és próbálnak ellene tenni.

Nagyon érdekes látni Magdát, aki úgy érkezik meg a Berghofba, hogy egyáltalán nem hisz a náci ideológiában, nem is akar, sőt nem is lép be a pártba. Eleve rossz érzésekkel érkezik, ellenszenvet táplál Hitler és az egész náci propaganda iránt, de megpróbál úgy élni, hogy ne keltsen gyanút. Aztán megismeri a Führert és csodálkozva látja, hogy a rettenetes náci vezető mennyire hétköznapi tud lenni a beosztottjaival, Magdát is nagyon hamar a "szárnyai alá veszi". Persze Magda azt is megtapasztalja, hogy ez a jó viszony hamar megváltozhat és mi a sorsa azoknak, akik kiesnek a kegyből.

A történések aránylag rövid ideje alatt jó sok mindent bejárunk, ott vagyunk a Berghofban, Berlinben a bombázások alatt és akkor is, amikor már az oroszok bejutottak. Bekerülünk egy politikai foglyoknak létrehozott koncentrációs táborba, ott vagyunk a Farkasveremben is, a Hitler elleni merénylet idején, sőt végül a berlini bunkerban is, a háború végnapjaiban.

Hitler és Eva Braun a kutyáikkal
a Berghofban
Forrás

És az előkóstolás? Én erről még soha nem hallottam, de érdekes volt megtudni ezt a tényt is. Hitler mindenhol alkalmazott jó pár embert arra, hogy mindent végigkóstoljanak, ami az asztalára kerül. Természetesen ezek az előkóstolók előtte valamekkora képzésben részesültek, megtanulták felismerni a mérgek szagát, állagát, ízét, sőt a hatásait is. Valahol - ha mondhatjuk így - jó munka volt, mert a többi némettel szemben, akik étkezési jegyre kaptak élelmiszert - ha egyáltalán volt bármi is, az előkóstolók azt az ételt ették, amit Hitlernek is elkészítettek, olyan élelmiszeradagokhoz és minőséghez juthattak hozzá, amelyhez csak nagyon kevesen. De persze ott volt az érme másik oldala... bármikor meghalhattak.. hiszen rengetegen próbálták eltenni láb alól a náci birodalom vezetőjét, még úgy is, hogy óriási katonai és titkosszolgálati apparátus felügyelte a biztonságát.

Persze kaptunk egy kis szerelmi szálat is, Magda és egy jóképű SS százados, Karl között szövődik szerelem. Igazából ez lehetett volna egy nagyon fontos része is a történetnek, de mivel férfi írta a könyvet, így nem igazán sikerült ez tökéletesre. Még mindig tartom magam ahhoz, hogy egy nő jobban le tudja írni az ilyen érzelmeket, míg egy férfi gyakrabban ügyesebben mozgatja a történet fonalát. Itt is ezt tapasztaltam meg. A történet érdekes, izgalmas, nagyon feszes, egy percig nem untam vagy lapoztam át oldalakat, szinte a végéig alig tudtam letenni a könyvet. De a szerelmi szál... hát, az olyan férfiasan, tényszerűen lett megírva :D.

Természetesen nem ez volt a fő téma a történetben, hanem, hogy megismerjük a rettegett vezért picit közelebbről, milyen volt a közelében élni, napi kapcsolatban lenni vele és tényleg mennyire volt képes befolyásolni az embereket akár kis, akár nagy tömegben. Magda révén láthattuk Hitlert erős, karizmatikus vezetőként és megtört öregemberként is a háború végóráiban.

A történet vége? Én valahol már a könyv közepe felé megfejtettem a végén lévő csavart, de ez csak egy apró momentum volt. Kaptunk egy lezárást, ami így volt jó szerintem.

Összességében egy nagyon izgalmas, érdekes regényt olvashattam. Bár a főhősnő kitalált személy, de rengeteg szereplő nem az, így végig, szinte nem is regényként, hanem egy önéletrajzi történetként olvastam. Mindenkinek ajánlom, akit érdekel a II. világháború, akit érdekel, hogy milyen volt Hitler környezetében dolgozni egy nagyon speciális munkakörben.

Borító: Utal a történetre, szerintem jó

Kedvenc karakter: Séf, Magda, Karl

Szárnyalás: a történet vége

Mélyrepülés: ami Magdával és a két lánnyal történt, miután visszatért Magda Berlinbe

Érzelmi mérce: van benne pici romantikus szál, de nem ezen van a hangsúly (szerintem)

Értékelés:  

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Az előkóstolóként dolgozó Magda Ritter munkája sok veszélyt rejteget, hiszen a lány feladata, hogy kiszúrja az ételekbe, vagy italokba rejtett mérgeket. A feladatod az lesz, hogy a bloggerek blogjain megtaláld a kiemelt betűket és megtudd, hogy milyen ételeket és italokat kellett Magdának megkóstolnia a munkája során. Ha a megfejtéseket helyesen beírod a Rafflecopter doboz megfelelő helyébe, akkor a turné végén megnyerheted V.S.Alexander regényét a Maxim Kiadó felajánlásából.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

December 18 - Zakkant olvas
December 19 - Kelly és Lupi olvas
December 21 - Csak olvass

 

Nina George: Déli fények

Maxim Könyvkiadó 2021. Mont Blanc válogatás

272 oldal

Fordította: Hajdúné Vörös Eszter

Goodreads: 3,65

Besorolás: felnőtt, mágikus realizmus

Ön ​is vágyott már rá, hogy Monsieur Perdu irodalmi gyógyszertárában keresgéljen? Íme a kedvenc regénye, a szerelemről szóló könyv Nina George világhírű bestselleréből, a Levendulaszobából: Déli fények. Lírai regény a szerelemről, provence-i langyos nyáréjszakák varázsáról és az élet utáni sóvárgásról.
Nina George világhírű bestsellerében, a Levendulaszobában a „könyv a könyvben”, vagyis az ismeretlen szerző, Sanary Déli fények című műve Monsieur Perdu irodalmi gyógyszertárának a szíve: „A Déli fények volt az egyetlen, amely anélkül érintette meg, hogy megsebezte volna. A Déli fényeket olvasni maga volt a homeopátiás boldogság-dózis.”
Nina George, bestseller szerző az új regényével megajándékozza az olvasót azzal a könyvvel, amely Monsieur Perdu életének horgonya, és amely az utazása során irányt mutat neki: a Déli fények történet a szerelemről a maga összes csodálatos alakjában. Mese és vigasztalás, akárcsak egy séta a kávézók és kivilágított ablakok mentén, a tágas láthatáron, amely olyan lágy Provence déli fényében, ahol minden arc mögött el nem mesélt vágy rejtőzik a fenntartások nélküli élet után.
Most végre elolvashatjuk a szerelem teljes történetét.

Csaknem pontosan hét évvel ezelőtt turnéztam a szerző Levendulaszoba című könyvével, ami különleges hatással volt rám,  abban az évben, 2014-ben az általam olvasott könyvek közül a legjobb felnőtt könyvnek választottam, és valóban gyógyír volt a lelkemnek. A Déli fények fülszövege lényegében nem is árul el sokat  a regényről, inkább azt részletezi, hogy ez volt az a regény, ami a Levendulaszoba főhősének, Monsieur Perdunak volt a kedvenc regénye, amit sokat emlegetett abban a történetben. Nos, Nina George a regény végén olvasható megjegyzésben elárulta, hogy rengetegen érdeklődtek a Levendulaszoba megjelenése után, hol olvasható a Déli fények? Igazi regény, vagy kitalált? Végül részben olvasói nyomásra megírta ezt a regényt, amely igazán különleges lett.

Az első nem mindennapi adalék az, hogy ezt a regényt a Szerelem szemszögéből olvashatjuk, a szerelem megszemélyesítője a mesélő. Számomra így a kezdetektől adott egy pluszt, mert nagyon ritka választás a szerzők részéről az ilyen narráció. Ez is részben hozzájárult a felismeréshez, hogy ebben a történetben nagy szerepe lesz a lélek rejtelmeinek, sőt bizonyos mágikus elemek is előfordulnak, örültem, hogy hosszú idő után egy mágikus realizmus címkéjű regényre találtam.

Főszereplőnk Marie-Jeanne Claudel, aki nagyanyja hirtelen halála után nevelőszülőkhöz kerül a dél-franciaországi Nyons-ban. A történet kezdetekor 10 éves, (1968-ban járunk) éli a hozzá hasonló kiskamaszok életét, de érzi magán és egyre több bizonyosságot szerez arról, hogy más, mint a többiek. Lát az embereken különös pontokat, fényeket, amik halványan megcsillannak, vagy épp fényesen hívják fel magukra a figyelmet. Déli fényeknek nevezi el, ez annyira találó, simogató, melengető elnevezés. Rajta kívül nem látja ezt senki. Egy öreg olajfa ismeri csupán a gondolatait, akivel beszélgetni szokott, ennek az olajfának az árnyai alatt találtak rá annak idején. A lány később rájön, hogy ezek a fények legkésőbb 13 évesen jelennek meg az embereken és azt a pontot mutatják, ahol a Szerelem megérintette őket. Onnan indul a kötelék, amely összekötheti őket a szerelmükkel. Ám nincs két egyforma fény, nincs két egyforma szerelem, kötődés. Marie-Jeanne szerencsés abból a szempontból, hogy nevelőapja vonzódik a könyvekhez, és mivel abban a korban még nem voltak könyvtárak vidéken, a meglévő zsibvásáros vállalkozása mellé felvette a könyvkölcsönzést is. A környező falvakba, tanyákra vitték a könyveket, persze nem minden nehézség és ellenállás nélkül, de hamarosan elfogadták az emberek és kialakult egy jövedelmező üzletág. Az olvasó közben megismerheti a festői környéket és az ott lakókat, néhányat kiemelten, akik valami módon kötődtek a lányhoz. Ő pedig felismeri, hogy milyen sokan vannak, akiknek nem adatott meg valamilyen okból, hogy megtalálják a párjukat, nem merik megtenni az első lépést, vagy nem is tudják merre induljanak. A könyvek szeretetét felhasználva könyvklubbot alakítanak, és Marie-Jeanne-nek alkalma nyílik összehozni a leendő szerelmeseket, miközben ő már tudja, neki ez talán soha nem adatik meg, az ő déli fénye hiányzik.

Nyons

A könyv viszonylag rövid, mégis órákat tudnék mesélni róla, mennyire megérintett ez az eszme, a szerelemről való értekezés, magától a Szerelemtől eredő gondolatok, vagy éppen a szereplők életéből vett példák. Minden élet más, minden szerelem egyedi és megismételhetetlen. Lehet több is az ember életében, és amikor épp a legújabbat éled át, a korábbiak eltörpülnek, igaz? 

A szereplők csodálatosak, mindenki más, egyedi és a szerelmet is ezerféleképp élik meg. Hogy is lehet érzelmek, szerelem nélkül élni? Lehet, de nem érdemes, még ha csak egyszer éljük át, és ha csak fájó emlék marad, akkor is megérte szeretni, valakit, valamikor. A szerelem sokféle lehet, ezt tudjuk, lehet, hogy boldogságot hoz, de okozhat bánatot és szenvedést is. Vágyakozást hozhat, de nem csupán kéjjel párosulót, mindenek felett álló szeretetet is megélhetünk, olyat, ami a halállal sem enyészik el. A szerelem nem válogat, nem számít a távolság, a kor, ahogy a nem sem.

Nem mondanám, hogy ez egy romantikus regény, a szokásos értelemben, hanem magáról a szerelem alakulásáról szól, a szerelemhez való viszonyunkról. Adunk-e esélyt egyáltalán a kialakulásának, mennyire múlik rajtunk, vagy csupán a sors vagy a szerencse műve. Természetesen a Sors és a Szerencse is megszemélyesül a történetben, ahogy a Logika, a Halál, a Kéj, a Kíváncsiság, az Értelem, a Szórakozás és még sorolhatnám estig. Szórakoztatóak és tanulságosak voltak  a megnyilvánulásaik.

Nem mehetek el szó nélkül a dél-francia hangulat mellett. Csodálatos utalásokat, leírásokat olvasva azonnal vettem volna elő a bőröndömet, és foglaltam volna egy nyons-i szállodába, vagy inkább egy vendégházba, hogy érezzem az emlegetett illatokat és kóstolhassam az ételeket, italokat. Sajnos még nem jártam Franciaországban, de ha mennék, erre a területre vezetne az első utam.

Ó és persze az irodalmi utalások! Örömmel olvastam, mennyi említett művet ismerek magam is, sokat olvastam is közülük. Érdemes lenne kijegyzetelni és jobban utána nézni a számomra ismeretleneknek, de majd egy újraolvasás során megejtem. Én sem olvastam gyorsan ezt az amúgy rövidke regényt, de szerintem csakis lassan érdemes, jól átgondolva az olvasottakat. Ízlelni és átérezni kell a sorokat, volt amit többször is elolvastam, mert bizonyos mondatokon nem lehet csak úgy átlendülni. Nyilván az ember belehelyez gondolatokat a saját életébe, a saját tapasztalatai szerint, szóval megadatik az elkalandozás lehetősége. Elég gyakran, ha jobban belegondolok.

Annak is szívből ajánlom a könyvet, aki nem olvasta a Levendulaszobát, ugyanis nincs összefüggés köztük.

Nem egészen értettem egyet a befejezéssel, Marie-Jeanne döntésével, nekem ez nagyon is olvasókiszolgáló megoldás volt, mintsem eléggé drámai, most ebben az esetben én nagyobb áldozatot is elviseltem volna. A regény valójában a fenti oldalszámnál rövidebb. Az utószó/köszönetnyilvánítás utáni Műhelytöredékek nekem már nem hiányoztak. Bővel kaptam a történetben is ezekből a filózásokból, fura volt még ez a ráadás, nekem nem tett hozzá az addigiakhoz, jobb lett volna beledolgozni a regénybe. 

Összességében emlékezetes marad ez a könyv nekem, mert a szerelem mellett a könyvek nagyszerűségéről is szól, végül is a könyvek hozták össze ezt a társaságot, ezeket a szerelmeket. És az is nagyon igaz, hogy minden könyv egy kapu, egy új világ, ahogy például ez is. 

"A könyvek időutazóvá teszik az embert, alakváltóvá, testet cserélővé, gondolatolvasóvá és halhatatlanná; következésképpen a könyvek az utolsó megmaradottak, korunk nagy alkímiái."

Borító: Nekem túl minimál.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: A könyvklub ötlete.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: -

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

 

 

Kate Quinn: Alice hálózata

Az Alice Hálózata című történelmi regényt, ami az első világháborúban működő női kémekről szól, tavaly Reese Witherspoon a nyár egyik könyvének választotta be a könyvklubjába. Magyarul a Maxim Kiadó jelentette meg az izgalmas történetet, melyet most három blogger fog bemutatni nektek. Tartsatok velük, hogy megismerkedjetek a bátor lányokkal, asszonyokkal, akik Alice hálózatát képezték és ha szerencsétek van, még a könyvet is megnyerhetitek a turné végén.

Maxim Könyvkiadó 2018. június 8. Mont Blanc válogatás
512 oldal
Fordította: Tomori Gábor
Goodreads: 4,23
Besorolás: Történelmi regény, kémregény, háborús

A ​második világháborút követő felfordulás idején egy amerikai egyetemista lány, Charlie St. Clair teherbe esik hajadonként, és közel jár ahhoz, hogy jómódú családja kitagadja őt. Ráadásul kétségbeesetten kapaszkodik a reménybe, hogy hőn szeretett unokatestvére, Rose, aki a háború alatt eltűnt Franciaország nácik megszállta részén, talán még él. Így amikor a szülei Európába küldik, Charlie Londonba szökik, eltökélve, hogy kideríti, mi történt az unokatestvérével. Ehhez Eve Gardinertől remél segítséget, aki egy iszákos, láncdohányos és rendkívül ellenszenves nő. Neki is van egy titka: egy női kémhálózat ügynöke volt, az Alice-hálózaté. Eve lelepleződött, és meg kellett tapasztalnia a háború legkegyetlenebb oldalát. Először nem akar Charlienak segíteni, ám a fiatal lány egy férfi nevét említi, akit Eve egykor szeretett, és aki gyanúja szerint elárulta a németeknek. Vajon él még a férfi, és más asszonyok végzete is az ő lelkén szárad? Eve elhatározza, hogy kideríti a férfiról az igazat, ezért segítséget ajánl Charlie-nak. Így ketten vágnak neki Franciaországnak: Eve, hogy kiegyenlítse a számlát, Charlie pedig, hogy végre békére leljen.

Egy időben faltam a háborús könyveket, de mostanában évi egy-két történettel megelégszem. Igaz, ezeket a javából válogatom, ilyen volt nemrég A bronzlovas, és most az Alice hálózata.

Charlotte St. Clair, azaz Charlie nagyon fiatal, még nincs húsz éves, new yorki egyetemista, a matematika az erőssége, jó családból való, mégis padlón van, a bátyja főbe lőtte magát, miután nem tudta túltenni magát a 2. világháború borzalmain. Charlie-nak ez mély sebet okoz, nem törődik a jó hírével, fűvel-fával lefekszik, mintha attól érezne valamit, nem csoda, hogy teherbe is esik. Anya Európába vonszolja, hogy egy svájci klinikán megoldják a kis problémáját. A lány azonban elszökik, és egy régi tervét váltja valóra, felkeres egy kémnőt, aki segíthet nyomára bukkanni Rose-nak, két évvel idősebb unokatestvérének, akinek pár éve nyoma veszett Franciaországban a német megszállás idején. A híres háborús hősnő, Evelyn Gardiner árnyéka önmagának, nem fogadja szívesen a lányt, már nem hozza lázba a kémkedés, a cigi és a piásüveg társaságában tengeti napjait, az emlékek lassan mérgezik napról napra. Amikor Charlie René nevét említi az eltűnt unokatestvérével kapcsolatban, megdermed a levegő, előtörnek a múlt árnyai, és Eve mégis elvállalja a munkát, magukkal viszik Finnt is, aki Eve mindenese, például ő tölti be a sofőr szerepét. 

Meg kell itt jegyeznem, hogy a fülszöveg hibás. Eve sosem szerette René-t, valójában a szeretője volt, kényszerből, hazafiasságból, de sosem szerette. Halottnak hitte a férfit, ezért nem kereste a háború után, de most, hogy jó eséllyel az élők között van, végre megbosszulhatja az árulását.

Két szálon fut a cselekmény, Eve 1915-ös beszervezésétől indul az első világháború eseményeihez kapcsolódva, és a másik idősík Charlie 1947-es nyomozása, amibe Eve is bekapcsolódik. Egyszerűen zseniális volt ez a két szál, pontosan adagolta a szerző az információkat, egészen addig, amíg a múlt és a jelen összefonódik, és kialakul a katarzis, ami megrázó, és nekem tökéletes lezárást jelentett. 

Nem tudok másként beszélni a kémhálózat szereplőiről, mint a legnagyobb elismerést érdemlő nőkről, akik mindent kockára tettek az ellenállásért, a hazájukért. 

Eve-et, mint sok kortársát, bármekkora hazafiság fűtötte, természetesen nem juthatott ki a frontra harcolni. Egyedül a kémkedés lehetősége merült fel, amit különleges adottságának köszönhet, megtetszett az ártatlan arca egy tisztnek, ezzel az arccal leplezni tudja az érzelmeit, és a dadogásával párosulva butácskának tűnik, akire senki sem gyanakszik. Van mit eltitkolni, ugyanis angolul, németül és franciául is hibátlanul beszél, egy rövid kiképzés után máris bevetik a megszállt francia területen. Alice hálózatába kerül, a leghíresebb és legjobban működő kémhálózatba, akik több mint 100 taggal bírtak és folyamatosan szállították az információkat. A nők a legkülönfélébb álruhákban jöttek mentek a határon, a jelentéseket rizspapírra írták, amit hajtűkre csavartak és a kontyukba rejtve csempészték át, és még tucatnyi más módon. Lili volt a hálózat feje, egy elszegényedett nemesi családból származó nő, valódi nevén Louise de Bettignies, hatalmas tapasztalattal és ezernyi trükkel rendelkezett. A szerző valós személyről mintázta a karakterét, mint annyi más karaktert is a történetben. Eve feladata az volt, hogy felszolgálóként dolgozzon egy francia étteremben, akinek a tulajdonosa kollaborált a németekkel. Gyakori vendégek voltak itt a német tisztek, és Eve szinte minden nap elcsípett valami információt a háborúval kapcsolatban. Hamarosan felfigyelt rá a tulajdonos és a szeretőjévé tette, Eve nem tud mit tenni, ha ellenáll, elveszti az állást, így viszont még több információt tudott szerezni. René áruló és szörnyeteg, aki lelkileg és fizikailag is tönkretette Eve-t és ez bosszúért kiált.

A regény nem rövid, az 500+ oldalt mégsem tartottam soknak, a történet igényli ezt a terjedelmet. Eve az igazi főszereplő, de Lili szorosan mellette áll, mindketten nagyon erős karakterek, akiknek az élete tele volt kihívásokkal. Ők megmutatták a társaikkal együtt, hogy nőként is helyt tudnak állni, bár a veszteségek és a fájdalom rányomta a bélyegét a sikerekre.

Charlie fejlődése magasan ível, önállóvá, függetlenné válik, saját döntéseket hoz, pedig a Kis Problémával a hasában ez nem könnyű. Sosem volt az, de itt van neki Finn, akivel szívesen megismerkedtem volna az életben is. Charlie logikusan gondolkodik, szellemes, és ez Finnek újdonság, lehengerli a lány, bár nekem egy-két dolognál rezgett a léc, hogy mennyit viselnek el egymásból. 

A szerzőt megszerettem, szerintem csodálatosan ír, gyönyörűek a leírásai, átéreztem mindent, legyen az szenvedély vagy szenvedés. Hatalmas kutatómunka előzhette meg az írást, hiszen a valóságból vett több eseményt, ötletet és karaktert. Biztosan fogok még olvasni tőle, legyen az bármilyen zsánerű könyv, a stílus remek, szívbemarkolóan valóságos, ugyanakkor kellően ellensúlyoz a humorával. Túl minden kémhistórián ez a történet ennél többről szól, tanúi lehetünk egy barátság kialakulásának, ami az elején elképzelhetetlennek indult, és ami átalakul valami egészen másba, igazi családi kapcsolatba.

Meg kell említeni a szerelmi szálat is, ami Charlie és Finn között alakul, ennek fő pillére az őszinteség, ami persze nem ment könnyen, csettintésre. Nagyon szurkoltam nekik, mert ez a lelkileg sérült skót fiatalember éppannyira megérdemli a boldogságot, mint Charlie.

Az epilógus gyönyörű, szívmelengető, nem is kell ennél jobb befejezés. 

Minden kedves olvasómnak ajánlom a regényt, kellenek ezek a történelmi regények a múltunk megismeréséhez, tudnunk kell, mit tettek meg a békés jövő érdekében ezek a nők, nélkülük másként alakult volna a történelem.

Borító: Szép.

 

Kedvenc karakter: Eve

Szárnyalás: Kis Probléma.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce:   Megrendítő kínzásokról, szenvedésről olvasni, de nem ez a legkeményebb, amit valaha olvastam.

Értékelés:

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ!!!!

Nyereményjáték:

Mivel a regényben kémnőkről van szó, őket keressük a játékunkban is. Elvégre rengeteg filmben és tévésorozatban szerepeltek már. A feladat egyszerű: ismerjétek fel a fikciós kémnőket és írjátok be a nevüket (nem a színészét, nem a film címét, hanem a karakterét, akit játszottak) a Rafflecopter megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway 

Állomáslista

07.02 Olvasónapló
07.04 Szembetűnő
07.06 Kelly és Lupi olvas

Jeannette Walls: Az üvegvár

A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg hamarosan Jeannette Walls: Az üvegvár című regényét, melyben a világszerte népszerű szerző a saját gyermekkorába enged bepillantást, fájdalmas őszinteséggel. Kövesd végig a négy állomásos blogturnét, ha minden kérdése jó választ adsz, megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét a kiadó felajánlásában.

Maxim Könyvkiadó 2016. május 26.
336 oldal
Fordította: Bozai Ágota
Goodreads: 4,22
Besorolás: felnőtt, memoár

Jeannette Walls szüleivel nőtt fel, akiknek ötleteik és makacs meg nem egyezésük átok és megváltás volt egyben. Rex és Rose Mary Wallsnak négy gyermeke volt. A kezdetekkor nomádok módjára éltek, ide-oda költözve a délnyugati sivatagi városokban, kempingezve a hegyekben. Rex egy karizmatikus, briliáns férfi volt, aki józanul gyorsan ráérzett gyermekei képzeletére, és fizikát, földrajzot tanított nekik, valamint mindent, ami egy félelemtől mentes élethez kell. Rose Mary, aki festett és írt, azt mondta, hogy ő izgalomfüggő. De sosem szabadult az aggodalomtól, hogy megfelelő életet biztosítson gyermekeinek. Ennek ellenére a művészet iránti szenvedélye mindig felülírta anyai kötelességeit.

Később, amikor kifogytak a pénzből, és megfakult a vándorló élet romantikájáról kialakult kép, a Walls családnak vissza kellett térnie a lehangoló, nyugat-virginiai bányászvárosba. Rex Walls elkezdett inni. Ellopta a félretett pénzt, és napokra eltűnt. Ahogy a család élete egyre jobban szétesett, Jeannette-nek és testvéreinek meg kellett tanulniuk megvédeni magukat, valamint támogatni egymást a szülők árulásai közepette. És végül, amikor az akaratuk és minden forrásuk is megvolt, el tudták hagyni otthonukat.

Jeannette Walls két évtizeden át titkolta gyökereit. Most azonban elmeséli igaz történetét, amelyből a Paramount hamarosan filmet is készít.

Nem szoktam memoárokat olvasni, mert a fikciókat szeretem, a kitalált világokat, de Jeannette Walls neve garancia volt arra, hogy érdemes kézbe venni ezt a könyvet,  mert nem a hagyományos értelemben vett nosztalgikus visszaemlékezést fogok olvasni az amcsi hatvanas, hetvenes évek korából, hanem annak a nőnek a fiatalkorát ismerhetem meg, akinek Az Ezüst Csillag című regényét korábban olvastam (véleményem itt olvasható), és nagyon tetszett.  Már akkor megragadott a szerző stílusa, tudtam, hogy gyönyörűen megírt gondolatokra számíthatok a gyerekkora szépségéről és nehézségeiről. Már a könyv első oldalai hatalmas mellbevágással tudatták velem, hogy Az Ezüst Csillag szívfájdító története közelébe sem ér az önéletrajz döbbenetesen fájdalmas valóságával.

Nagyon erős érzelmeket vált ki a szerző az olvasóból már az első fejezetben, hiszen tanúi vagyunk a jelenetnek, amiben Jeannette 3 évesen súlyosan megégeti magát, azért, mert saját magának kell virslit főznie, ha enni akar, és nem megy neki tökéletesen. Az anyja eközben festeget..... Engem ez különösen mélyen érintett, mert egyetlen dologtól félek, és az a tűz. Átéreztem a fájdalmat, amit ennek a csöpp kislánynak át kellett élnie, és azonnal meggyűlöltem ezt az anyát. 

De nem akarok belemenni a károgásba, hogy én bezzeg hogy nevelem a gyerekeimet, mennyire vigyáztam minden lépésükre és a szerző szülei mennyire nem valók szülőknek, ezt mindenki játssza le magában a lelkiismerete szerint.

Érdekes volt, ahogy a szerző a növekedő gyermeki önmaga szemszögéből írta meg a könyvet, az életkorának megfelelő felfogásban, bár mindig pár évvel koraérettebbnek tűnt a korosztályánál. Tökéletesen visszaadta, hogyan csökken a gyermeki naivság az évek során. Egészen 13 éves koráig nem mondja a szülei szemébe, hogy ez nem jól van, ahogyan élnek, addig a túlélés a fontos, valahogy bízik a szüleiben, az útmutatásaikban, amolyan véd- és dacszövetség alakul ki bennük. Nagyon erős a testvérek közötti kapcsolat is, óvják, vigyázzák egymást, sokszor ki nem mondott szavakkal, de ők nagyon is értik egymást. De minden gyerek felnő, és eljön az a pont, amikor szembeszáll a szüleivel, mert látják, hogy mennyivel jobban élhetnének, ha nem lennének a szüleik ilyen "elvontak".

A szerző anyja tanult nő, tanári diplomával, az apuka is rendkívül okos, kreatív ember, aki állandóan tele van tervekkel, ötletekkel. Anyuka valójában művészlélek, fest, ír, szobrászkodik. Az apa hajthatatlan lelkesedése viszi előre a családot, egyszerre akar mindent, meggazdagodni, letelepedni, felépíteni az Üvegvárat és úgy nevelni a gyerekeit, hogy erősek és önállóak legyenek, hogy megéljenek a jég hátán is. Főleg a habitusa miatt csak ideig óráig marad meg a munkahelyein, ezért folyamatosan pénzszűkében van a család, tartozásokat halmoznak fel, majd az éj leple alatt továbbállnak. Egy hosszabb nyugodt időszakot  Phoenix-ben töltenek ugyan, de itt sem maradnak, Nyugat-Virginiába mennek az apa szüleihez. Ez az időszak a leghosszabb rész a történetből, Jeannette tíz évet élt itt 17 éves koráig, amíg el nem hagyta a várost, és egyben ez a legborzalmasabb rész is.

Nagyon nehéz volt az olvasás, többször le kellett tennem a könyvet, mert megviseltek a történtek, a tehetetlenségem, mennyiszer megrángattam volna az anyát. Két szóval lehet jellemezni: lusta és önző. Például képes volt megenni az ételt a gyerekek elől, csokit zabálni titokban, képes volt a legnagyobb nyomorban élni, pedig tudott volna változtatni a helyzetükön. Egyszerűen fel nem foghatom, az embertelen szó jut róla az eszembe, főleg annak tudatában, amik a történet végén kiderülnek.

Az apa alkoholista lett, és ezzel mindent elmondtam. Mindenki tudja ez miről szól, vég nélküli hazugságok, pénzlopkodás, ígérgetés, bántalmazás és süllyedés a lejtőn. Néhány helyzetben egyszerűen nem hittem el, hogyan  képes a tükörbe nézni.

Voltak olyan részek a könyvben, amikor megcsillanni láttam a reményt, hogy nincs minden veszve, néhány  remek gondolat a szülőktől, olyan pillanatok, amiket akár irigyeltem is. Ilyen volt például a csillagválasztás, a közös olvasások, kirándulások.  Tetszett, ahogy tanították a gyerekeket, igaz a maguk módján, de megszerettették velük a tanulást, a tudás értékét, és ez nagyon nagy hasznukra vált a későbbiekben. De minden pozitívumot százszorosan felülír  a megannyi gyermeki szenvedés. Kit érdekel a saját csillag az égen, amikor a lakásban olyan hideg van, hogy látszik a lehelet, és a gyerekek a kukából esznek az iskolában? És ezek nem a legrosszabb dolgok, azokról képtelen vagyok írni.

Én mindig is vállaltam, hogy a szabadság megszállottja vagyok, de ehhez hozzátartozik a törvények tisztelete is. Ha egy társadalom tagjai vagyunk, akkor el kell fogadni annak játékszabályait, vagy kilőhetjük magunkat a Holdra. Jeannette szülei enyhén szólva nem erre a világra valók, ezt igazolta az egész életük egészen a végkifejletig.

Örülök, hogy a szerző végül elérte a céljait a saját életében, megvalósult az álma az önállóságról és a függetlenségről. Tisztelem benne azt, hogy sosem beszélt gyűlölettel a szüleiről, sosem voltak gyilkos indulatai, holott nekem a karosszékben olvasva voltak.. Van mit tanulni a szerzőtől!

Borító:  Nem a borító számít.

 

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: A saját csillag választás a sivatagi éjszakában, millió fénylő csillag alatt.

Mélyrepülés: Nem a szerző tehet a mélyrepülésekről.

Érzelmi mérce: Érzelmileg kikészített a gyerekek éhezése..

Értékelés:

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!

Nyereményjáték:

Minden állomáson egy-egy várost kell felismernetek, amelyek fontos szerepet játszanak a regényben, a Wells család több kevesebb időt eltöltött ezeken a helyeken. A jellemző épületek, részletek alapján könnyű a megoldás, írjátok be ezeket a rafflecopter megfelelő sorába.A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok:

05.22 Media Addict
05.25 Szembetűnő
05.28 Zakkant olvas
05.31 Kelly és Lupi olvas

Mary Chanberlain: A dachaui varrónő

 

A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg szeptember 10-én Mary Chanberlain: A dachaui varrónő című háborús történelmi regényét. A Mont Blanc válogatás kiadói sorozatában Ada Vaughan történetét olvasva betekintést nyerhettek egy tehetséges, ambiciózus fiatal londoni lány életébe, akit magával sodor a második világháború kegyetlen valósága. A Blogturné Klub négy bloggerének véleményét olvashatjátok a turné során, és a divatházakkal kapcsolatos játékunkon megnyerhetitek a könyv három példányát a kiadó felajánlásában. 

Maxim Könyvkiadó 2015.09.10 Mont Blanc válogatás
336 oldal
Fordította: Margitta Nóra
Goodreads: 3,72
Besorolás: felnőtt, történelmi, háborús

London, 1939. A tizennyolc esztendős csinos és ambiciózus Ada Vaughan varrónőként dolgozik a Dover Street-i nőiruha-szalonban. Divattervező pályáról álmodik megvan hozzá a tehetsége és a tudása , de ehhez ki kellene törnie a lambethi sivár családi környezetből.

Ada egy véletlen találkozás során megismerkedik a titokzatos Stanislaus von Liebennel, és ez a kapcsolat a szerelem és a csillogás világába repíti. Amikor a férfi felajánlja, hogy elviszi Párizsba, Ada úgy érzi, itt a nagy alkalom, és meg sem hallja a figyelmeztetést, hogy a közelgő háború miatt veszélyes a kontinensre utazni. A jóslat beteljesül, kitör a háború, ők pedig Franciaországban rekednek. A német megszállás után Stanislaus elhagyja a lányt, de az utolsó éjszakán még kezeskedik arról, hogy Ada sose felejthesse el. Ada fogságba kerül, és annak köszönhetően éli túl a háborút, amihez ért: ruhákat varr. Jelenlegi megrendelői is előkelőségek, csak éppen német előkelőségek. Ada nem is sejti, mekkora bajt hozhat ez még a fejére.

Furcsa kettősség volt bennem a történet olvasása során. Egyrészt imádtam Ada Vaughan megszállottságnak nevezhető hozzáállását a munkája iránt, másrészt ugyanilyen szinten viszolyogtam a háború borzalmaitól. Volt egy olvasási időszakom, amikor egy rakás háborús könyvet elolvastam, aztán le is zártam magamban, kész, ennyi elég volt. Azóta csak ritkán nyúlok a témához, mert rendkívüli módon kikészít az emberek elleni erőszak, a megkülönböztetés, a rasszizmus. Ebben a könyvben valahogy mégis úgy éreztem, a háború borzalmai és a ruhakészítés, mint művészet között remekül egyensúlyoz a szerző.

Ada 18 éves korára megtanult mindent, amit a ruhakészítésről és az anyagokról tudni érdemes. Ügyesen dolgozik, a maradék anyagokból csinos ruhákat készít magának, csak úgy forognak utána a férfiak, amikor végigmegy London utcáin. Minden vágya, hogy divattervező legyen, saját szalonnal, ehhez  kétségtelenül megvan a tehetsége, csak a pénz hiányzik. Egy véletlen utcai találkozás alkalmával ismerkedik meg Stanislaus-al, aki osztrák-magyar arisztokratának mondja magát. Apró figyelmességekkel halmozza el a lányt, akinek ő az első udvarlója, persze, hogy beleszeret. Amikor megemlíti, hogy elviszi pár napra Párizsba, Ada attól a pillanattól se lát, se hall, sem a szülei, sem a munkaadója nem tudja lebeszélni az utazásról, pedig nagyon komoly a háború kirobbanásának esélye. A pár Párizsban ragad, majd a németek bevonulásakor megszöknek és Namur városában elszakadnak egymástól. Ada a totális káosz közepette az apácáknál keres menedéket, majd mikor azokat is elfogják egy öregotthonba kerül. Az egyik ápolt révén elviszik egy német családhoz, akiknél embertelen körülmények között, de újra  varrhat, alkothat.

Ada karakterét teljesen valóságosnak éreztem. Egyrészt teljesen átlagos naiv lány, pont olyan, amilyen a 18 évesek tudtak lenni a múlt század ezen időszakában, akiknek az első udvarlótól megszédül a fejük, mert tulajdonképpen nem a pasiba, hanem a szerelem idoljába szerelmesek. Másrészt a szerző remekül ábrázolta Ada ambiciózus jellemét, folyamatosan éreztette, hogy Ada gondolatait a hivatása irányítja, a megfelelni vágyás és a feljebb jutás a szakmai életben. Ha nem lett volna a háború, Ada London egyik vezető divattervezője lett volna, ez kétségtelen, egyszerűen a szerző nem hagyja az olvasót máshogy vélekedni. A megszállás azonban mindent megváltoztatott. Adából túlélőt kreált a háború, aki sodródni kényszerült az árral. Ha életben akart maradni, el kellett végeznie a kiszabott parancsokat. A háború után számtalan nőt vontak felelősségre, amiért akármit is elvégzett/segített a németeknek. Inkább a halált kellett volna választaniuk - ez volt a köz véleménye. Szerintem meg nem. A hazaárulás más, az természetesen halálos bűn, de ha valaki varrással tud életben maradni, akkor varrjon.  De ez csak egy adalék, valójában nem ezért vonták felelősségre, hanem egy olyan tettéért, amit nagyon szerencsétlenül követett el. Bosszút állt. Nekem az a véleményem, hogy szemet szemért, tehát a helyzettől függően inkább hajlok a bosszúállásra, mint a dobj vissza kenyérrel típusú megoldásra. Ada helyében én is bosszút álltam volna, de másképp.

Mindenképp ki kell térnem a szerző kutatómunkájára. A történelmi háttér is hiteles és pontos, de igazából az anyagok és a szabásvonalak említése az, ami igazán megérintett. Imádtam olvasni a hozzáértő megjegyzéseket, itt redőzzük az anyagot, ott beveszünk pár centit... Egy fiatalkori varrótanfolyammal a hátam mögött sem ismerem az említett varázslatos anyagokat, pláne a bonyolult szabásmintákat.  Komolyan kedvem lett valamit alkotni, valami szépet.

A könyv befejező része tartogat meglepetéseket, és külön megérne egy értékelést írni Ada peréről, a tanukról, a vádakról, az egész társadalmi elvárásról, mennyit ér az igaz szó? Mennyit ér egy NŐ igaz szava?

Olyan felnőtteknek ajánlom a könyvet, akik tudnak erőt meríteni a történelem egyik legsötétebb időszakában küzdő Ada megrázó  történetéből, nekem meghatározó élmény volt.

Borító: Nagyon szép.

 

Kedvenc karakter:  Ada

Szárnyalás: Ada első párizsi napjai nagyon szépek voltak.

Mélyrepülés: Ne keressetek rá Dachau-ra.

Érzelmi mérce: A háború szörnyűsége és a megaláztatások miatt 17 éves kortól ajánlom.

Értékelés:

ITT MEGRENDELHETED

BELEOLVASÓ LETÖLTÉS

London
Ada otthona a  Theed Street-en
Dover Street-en dolgozott mint varrónő és modell
Paris
Megérkeznek a Gare due Nord-ra később átköltöznek Stanislaus-al a Boulevard Barbès-re
Belgium
Szökésük  Mons-ba majd Namur-ba
Dachau
Itt tartják fogva, itt válik belőle a dachaui varrónő.

 forrás:https://thebooktrail.wordpress.com

 Játék:

Minden állomáson egy-egy idézetet olvashattok, melyek híres divattervezőktől erednek. Kis nyomozás vár rátok, mert más segítség nincs, az internet viszont segít!

A divattervezők nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok. A játékhoz tartozik még a kiadó facebook oldalának tetszikelése, és már csak a szerencsére kell várni! A kisorsolt nyertesnek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az értesítő levélre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz, ezt kérjük vegyétek figyelembe.

4. állomás „Egy nőről többet árul el a parfümje, mint a kézírása.”

a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok:
09.07 Tekla könyvei
09.09 Zakkant olvas
09.11 Szembetűnő
09.13 Kelly & Lupi olvas

Glendon Swarthout: Őrület és szerelem

A Maxim Kiadó a könyvfesztiválra jelenteti meg Mont Blanc könyvek sorozatában Glendon Swarthout: Őrület és szerelem című könyvét. Igazi kuriózum ez a történet, hiszen ritkaságnak számít felnőtt olvasóknak szóló vadnyugati történet megjelentetni. Nem véletlen azonban, hogy Tommy Lee Jones is fantáziát látott a regényben és The Homesman címmel forgatott nagy sikerű mozit belőle. Tartsatok velünk a négy állomásos blogturnén és akár meg is nyerhetitek a három nyereménykönyv egyikét. Irány: Nyugat!

Maxim Könyvkiadó 2015.
272 oldal
Fordította: Stier Ágnes
Goodreads: 3,88
Besorolás: felnőtt, történelmi, western

Ez a könyv az amerikai Vadnyugat első telepeseinek döbbenetes története az 1850-es években. Azokat ünnepli, akikről eddig sosem hallottunk: a bátor nőkről, akiknek elméjét és lelkét meggyötörték a keserű megpróbáltatások. Keresni kell egy „hazatérítőt”, aki visszakíséri néhányukat keletre, egy szanatóriumba. Amikor a vidék egyetlen férfija sem vállalja, a feladat Mary Bee Cuddyra száll, a rettenthetetlen és leleményes vénkisasszonyra és volt tanítónőre. Mary Bee legyen bármilyen bátor is, tudja, hogy egyedül nem járhat sikerrel. Egyetlen útitársat talál csupán, az alantas George Briggset, a földfoglalót. Így kezdődik hát útjuk kelet felé gyarmatosítás, megpróbáltatások, indián támadások, jégviharok és magány közepette. A feszes, pergő kalandok sorából időtlen klasszikus született.

Olyan időszakban és olyan tájakon jártam ezt a könyvet olvasva, ahol még soha. A western, mint műfaj, néhány klasszikus film formájában jutott el hozzám, igaz, azokat imádtam, de felnőtt könyvet ebben a témában nem olvastam korábban.

A földfoglalásokról rendelkeztem némi elképzeléssel, persze filmes élményekre alapozva, például  nem kell bemutatni a Túl az Óperencián és hasonló filmeket. Az állam mindenki számára biztosított földet, akik hajlandóak voltak megművelni a szűz területeket, hátrahagyva korábbi életüket, vállalva minden nehézséget, küzdelmet. A körülmények mostohák voltak a férfiak számára is, de amivel a nőknek kellett megküzdeni, az a lehetetlen volt.  Az élet viszont utat tör magának, gyermekek születtek és nőttek fel, változtak az évszakok, és időnként egy-egy szélsőséges nebraskai tél következtében megtizedelődött a lakosság. Abban az időben, amikor a gyógyszerek néhány gyógynövény főzetben merültek ki, gondolni sem lehetett arra, hogy az agy betegségeit bárhogyan kezeljék a prérin.

Nem volt kórház, vagy elmegyógyintézet, ahol elhelyezhették volna az elszigeteltségtől vagy családi tragédiáktól megőrült embereket. Egyetlen járható út volt, elvinni őket vissza keletre, a családtagjaikhoz, vagy valamilyen állami intézménybe.

A szerző egy ilyen "hazatérítést" mesél el ebben a történetben, négy különböző korú, megbomlott elméjű nőt kell keletre vinni, Iowába, ahol a helyi vezetők feleségei biztosítják majd a hazatérésüket.

Egy rendkívüli asszony, a farmját egyedül megművelő Mary Bee Cuddy vállalja, hogy elviszi őket, de nem egyedül, a véletlen úgy hozza, hogy egy bűnöző, George Briggs lesz a csapat férfi kísérője.

Egy speciális szállítóeszköz, a dobozszekér megpakolása után kerekednek fel, hogy a pár hetes utat megtegyék. Mary Bee egy férfias alkattal rendelkező, gyakorlatias, okos nő, tanár volt, de nagyobb pénzt örökölt, és a gazdálkodó életet választotta. Jó szándékú, nemeslelkű "vénkisasszony", akinél alkalmasabb nem is létezik erre a feladatra. Az út során a lelkét is kitette a beteg nőkért.

Briggs majdhogynem az ellenkezője, nyilvánvalóan a felajánlott pénz miatt van még mindig velük. Persze az út során lassan összecsiszolódnak, Mary Bee hajlandó alább adni az elveiből, cserébe Briggs modora is javul. A közöttük zajló párbeszédek komoly pengeváltások, itt-ott átszőve némi fekete humorral. Kettejük karakterfejlődése adja a történet fő szálát, az egymásra utaltság, a rendkívül nehéz körülmények, a felebaráti szeretet mindkettejüket formálja. A szerző remekül adja át az olvasóknak a természet vadságát és szépségét, ahogy az emberi lélek rezdüléseit is mélyen átérezhetően ábrázolja. Ez volt a valóság, ami elfeledteti az olvasóval a cukormázzal bevont képet, ami addig élt benne a vadnyugatról. A hősök bizony nem lovagolnak el az alkonyatban, hanem élelmet szereznek, küzdenek a viharokkal, alkudoznak az indiánokkal a túlélésért, temetnek, isznak, táncolnak és nem mernek hinni a saját érzelmeikben.

Kedves olvasó, a világért se gondold, hogy ez egy romantikus regény, sőt, olyan kemény és kegyetlen, amilyen ritkán fordul meg a kezemben. A természeti csapások mellett a lélek küzdelmeivel is szembesül az olvasó. Egyébként imádom a road-trip jellegű könyveket, amikor A-ból B-be kell eljutni mindenféle nehézség árán. Nos, itt megkaptam ezt az örömöt, de egy pillanatig se hidd kedves olvasó, hogy bármi is kiszámítható ebben a könyvben. Kaptam a történet során egy-két hatalmas taslit, hogy virtuálisan a fal adta a másikat.  És pont ezekért a meglepetésekért volt különleges és emlékezetes olvasmány. Szívből ajánlom a felnőtt olvasóknak.

Borító: Filmes borítót kapott.

Kedvenc karakter:  Mary Bee, Briggs

Szárnyalás:  A legjobb jelenet a folyón való átkelés volt.
 

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce:  Kizárólag felnőtt olvasóknak ajánlom, a regény nem egy vadnyugati szerelmi történet.

Értékelés:

Blogturné extra - két részlet a könyvből:

– Elteheti a puskát – közölte. – Bármikor le tudom lőni arról a bakról, ha úgy akarom. Miféle kocsi ez?
– Dobozszekér utasok számára
A férfi megfordult, az istállóhoz sétált és felnyergelt lovát vezetve tért vissza. A kötéltekercset a kocsi tetejére hurkolta, majd lóra szállt és egyenesen Mary Bee-re nézett. Szeme olyan barna és feneketlen volt, mint a mocsártavak.
– Nos? – kérdezte.
– Elmegyünk a házamhoz. A neve Briggs?
– Meglehet.
– Az éjszakát ott töltjük, majd korán reggel indulunk.
– Munkát említett.
– Majd elmondom, ha úgy akarom.

Ha Mary Bee nem tekintett hátra hússzor a válla felett, hogy a férfi ott van-e még, követi-e patkányfarkú aranyderes lován, akkor egyszer sem, és mindannyiszor ott volt. Amikor felértek a házához vezető emelkedő tetejére, megkérte Briggset, fogja ki az öszvéreket, vigye az istállóba és etesse meg őket, az ő kancáját és saját lovát is, valamint lássa el a többi jószágot is.
A férfi ült a lován és bámult rá. Akár hottentottául is beszélhetett volna hozzá. Mary Bee felismerte a magányos farkast, ha találkozott eggyel. Természetesen a magányos farkas nem értett a parancsból, még a javaslatból sem, és bosszantó volt, hogy az együttműködésről sem hallott soha. Az ilyen ember magának élt a föld kerekén, ami hite szerint az ő kényelmére forgott.
– Ha nem teszi, akkor majd én – folytatta a nő. – És akkor egy órával később lesz kész a vacsorája.
Fogta a puskáját, bement a házba és az ablakból figyelte, ahogy a férfi kifogta az öszvéreket. 

....
Mary Bee lassú léptekkel tért vissza a kocsihoz. Nehéznek érezte a kezében a borítékot. Két-háromszáz dollárból gyönyörű cseresznyefa melodeont és széket tervezett vásárolni. Feltartotta a borítékot a kocsi ablakához.
– Olvassa el!
Megjelent a férfi arca. Szinte dühösen ráncolta a homlokát a borítékra. A nő sokszor látta ezt az arckifejezést. Nem tud olvasni, tehát valószínűleg írni sem. Az írott, vagy nyomtatott szavakat csak ismétléssel, vagy asszociációval ismerte fel. Maga felé fordította a borítékot és hangosan felolvasta:
– „Mr. George Briggs számára Mrs. Altha Carter címén, Női Segélyegylet, Metodista templom, Hebron, Iowa”. – A férfira pillantott. – Háromszáz dollárt tettem ebbe a borítékba. Most feladom a boltban. Amikor épen és egészségesen elérünk Hebronba, Mrs. Carter átadja majd magának. Maga szerint ez tisztességes összeg?
– Gondolom.
– Én is úgy gondolom. Keresett már életében háromszáz dollárt néhány heti munkával?
A férfi újabb kérdéssel válaszolt:
– Miért nem kaphatnám meg most?
– Ó, nem!
A férfi elfordult. A nő újra átszelte az utat, olyan mélyen elgondolkodott, mint amilyen mély a sár volt. Valójában biztonságosabb lenne magánál tartani a pénzt. A postában nem lehet bízni.

 ***

 A tűz alig égett. Mary Bee felkelt, felszította, fát tett  rá, majd visszaült.
– Hol tervezi az átkelést?
– Talán Kanesville-nél. Még nem tudom.
– Milyen messze van Hebrontól?
– Úgy egy mérföldre.
A betakart asszony felnyögött, nyögései messze hangzottak a tűztől. Mary Bee letérdelt, benedvesítette a rongyot, és lemosta az asszony arcát, majd lehajtotta a takarókat és lemosdatta a torkát és a kezeit is.
– Jaj, annyira tehetetlennek érzem magam! Imádkozom érte Istenhez. Amikor a férje és a fiai hazaértek, négy döglött farkast találtak… már meséltem magának. Megölt négy farkast. Már annyi mindenen ment keresztül, most meg ez. Vétek lenne ilyen messzire eljutni és elveszíteni. Megszakadna a szívem.
Briggs az üvegével felelt.
– Elküldte azt a pénzt?
– Látott engem Loupban. Mostanra Mrs. Carter biztosan megkapta. Amint találkozunk vele, maga megkapja a pénzt, és szabadon elmehet. – Mary Bee visszatakarta a beteget és egy ideig a tűzbe bámult.– Szeretném, ha az út hátralévő részében rendesen bánna velem – szólalt meg végül.
A férfi hallgatott.
– Mondtam néhány dolgot, amit bánok. Bocsánatot kérek. Nagy teher nehezedik rám.
A friss fa felparázslott. Mary Bee a férfira nézett, de arcán nem látott semmit.
– Ha ettől kedvesebben viselkedik velem, Mr. Briggs, bevallok valamit. Bevallom, hogy maga nélkül nem tudtam volna ezt véghezvinni.
– Lám, lám – felelte a férfi.
– Megmentettem önt a huroktól… tízszeresen visszafizette. Egyedül egy hétig sem bírtam volna Loup után. Többször volt igaza, mint ahányszor tévedett. Például Mrs. Svendsennel. Fogalmam sem volt, mennyire veszélyes lehet. Bölcs dolog volt leszíjazni. Azután meg az indiánok.
– Ha nem adom oda nekik a lovát, többen halottak lennénk.
– Tudom. A karavánnal kapcsolatban is igaza volt. El sem tudtam képzelni, hogy nemet mondanak.
– A szekér – folytatta a férfi. Ha esetleg a nő elfelejtette volna, ő örömmel emlékeztette.
– Sosem tudtam volna megjavítani.
– A kólika.
– Egyszerűen nem tudom, hogy kell jószágot gyógyítani. Charley Linens mindig elintézte helyettem. Arabella Sours nyomára sem akadtam volna rá soha.
– Megmentette az irhámat. A hajtó elkapta. Ha nem lövi le, megölt volna.
– Kegyelmes ég! És amikor az öszvérek nem indultak, maga rávette őket. Nos, nagyon hosszú a lista, és őszintén hálás vagyok.
Briggs köhögött és a tűzbe köpött. A hűvös éjszakai levegő súlyosbította a hurutját. Ezután Mary Bee mondott valamit, amit nem kellett volna, de nem tudta megállni.
– És remekül táncol.
A férfi sötéten nézett rá. A nő a nyelvébe harapott. De bármi lett is volna, megmenekült a férfi válaszától, mert Hedda Petzke forgolódott és ismét hangosan nyögdécselt.
– A pokolba! – hördült fel Briggs. – Hozzon egy csészét.

Játék:

Ezúttal a nehéz sorsú telepesek életéhez kötődik a játékunk. Mind a négy állomáson találtok egy leírást/képet, ami egy olyan tárgyat/fogalmat rejt, ami szorosan kötődik a történethez. A kiemelt betűk segítenek a megfejtésben!

Ezt a szót írjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába!  Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre válaszolni az értesítő e-mailre! Sok szerencsét a játékhoz!

a Rafflecopter giveaway
A turné állomásai:
04/17 Tekla Könyvei
04/19 Dreamworld
04/21 Kelly&Lupi olvas
04/23 Roni olvas