Mit tartogathat egy olyan regény, amely így indul: “Kezdjük a világvégével. Essünk túl rajta, aztán térjünk át érdekesebb dolgokra”? A Blogturné Klub négy tagja is ezt próbálja kideríteni. Ha pedig ti is velünk tartotok, lehetőségetek lesz megnyerni az Agave kiadó által felajánlott példányt N. K. Jemisin legújabb regényéből.
368 oldal
Fordította: Ballai Mária
Goodreads: 4,31
Besorolás: fantasy
Így ér véget a világ… utoljára. Három szörnyű dolog történik egyetlen nap leforgása alatt. A szürke kisvárosi életet élő Essun arra tér haza, hogy férje brutális módon végzett a kisfiukkal, majd elmenekült és erőszakkal magával vitte a lányukat. Eközben a hatalmas Sanze ― az egész világot befolyásoló birodalom, aminek találmányai évezredek óta a civilizáció alapjait képezik ― összedől, mert teljes lakossága egy őrült bosszújának áldozatául esik. S végül, a Rezdületlenként ismert kontinens szívében egy óriási, vöröslő repedés keletkezik, és az általa kiokádott hamu elsötétíti az eget. Egyesek szerint évekre. Mások szerint évszázadokra. Ebben a haldokló és halálos világban Essun mindent meg fog tenni, hogy megmentse a lányát, és bosszút álljon a férjén. Az utolsó tartalékaiból tengődő, napfény, ivóvíz és művelhető termőföld nélkül maradt Rezdületlenben pedig kitörni készül a háború. Egy végső, nagy leszámolás a nemzetek közt, amit nem a hatalomért vagy a földért vívnak majd, hanem a túléléshez szükséges alapvető forrásokért. Essunt viszont nem érdekli, hogy az ismert világ összeomlik körülötte: ő maga fogja puszta kézzel elpusztítani, ha ezt kell tennie a lánya megmentéséért. N. K. Jemisin az utóbbi években hívta fel magára a figyelmet az epikus fantasy olvasók körében különleges világaival és szereplőivel. Kegyelmet nem ismerő történetmesélésével pedig a műfaj rettenhetetlen férfi szerzőit is nem egyszer megszégyenítette. Az ötödik évszak című regénye az eddigi legjobb műve: gyilkosság, árulás és feltépett sebek egy olyan lélegzetelállítóan idegen, de mégis ismerős világban, ahol fegyverként lehet használni a föld erejét, és ahol a halál mindenkit utolér.
Egyre többször fordul velem elő, hogy elkalandozok a biztos vizekről és általam kevésbé ismert műfajokat próbálok ki. Ezúttal is ez történt. Nem tudom, hogy a regény fülszövege vagy a borítója hozott nagyobb lázba, de ez talán nem is fontos. Az viszont igen, hogy végül a kezem közé kaparinthattam a regényt:).
Azt el kell, hogy mondjam, hogy hatalmas volt a különbség az általam olvasott YA fantasy regényekhez képest. A jobbaknál ott is jó világfelépítésről olvashatunk, de amit itt találtam, az azért már egy másik kategória. Klasszisokkal különbözik a tiniknek írt fantasy regényektől. Nagyon profin felépített és rettentően összetett, annyira, hogy az elején többször is át kellett olvasnom pár oldalt, hogy teljesen képben legyek mindennel, de még így is mindig valami újabbat és újabbat tett hozzá az írónő, pedzegetve azt, hogy mennyire keveset ismerhettünk még meg így is ebből a világból. Azzal is különbözik talán, hogy itt rengeteg prózai rész volt. Amit alapjában véve nagyon szeretek, de egyrészt az információmennyiség, amit az írónő ránk zúdított, eleinte picit sok volt, tényleg sok esetben visszaolvastam, hogy biztosan jól értettem-e bizonyos dolgokat, másrészt viszont vicces volt, hogy én, aki szereti az elbeszéléseket, egy idő után örömmel ugrottam rá már a legapróbb párbeszédre is, hogy "lássam", érezzem, hogy itt hús-vér szereplők is vannak és nem csak mindent az írónő "szájából" ismerhetünk meg.
A regény világvégével indul, ami bár elég nagy szó, de ahogy elkezdjük a három szálat követni, amit az írónő elénk tár, valahogy elsikkad. A helyszíne pedig egy olyan földrész, ami nem túlzottan életbiztosítás az ott élők számára, hiszen földrengések, vulkánkitörések formálják és alakítják át folyamatosan. Az itt élők pedig minden idegszálúkkal arra koncentrálnak, hogy ezen az élhetetlen helyen is, de túléljenek. Persze egy fantasy-ban szükség van olyan szereplőkre, akik különleges képességekkel rendelkeznek, itt ezek a szereplők az orogének, gúnynevükön a roggák, akik megérzik előre a földrengéseket, sőt még ennél is többre képesek, ami miatt félelem és rettegés övezi a "fajukat". Ezért a roggákat gyakran foglyul ejtik, felügyelik, rabszolgaként tartják sőt, ha nem tudják kordában tartani őket, akkor az életüket is elvehetik. Nagyon brutális részeket olvashattam velük kapcsolatban és számomra nagyon érdekes volt látni, hogy ekkora hatalommal bíró embereket hogyan képesek szinte állati sorban tartani.
Egyre többször fordul velem elő, hogy elkalandozok a biztos vizekről és általam kevésbé ismert műfajokat próbálok ki. Ezúttal is ez történt. Nem tudom, hogy a regény fülszövege vagy a borítója hozott nagyobb lázba, de ez talán nem is fontos. Az viszont igen, hogy végül a kezem közé kaparinthattam a regényt:).
Azt el kell, hogy mondjam, hogy hatalmas volt a különbség az általam olvasott YA fantasy regényekhez képest. A jobbaknál ott is jó világfelépítésről olvashatunk, de amit itt találtam, az azért már egy másik kategória. Klasszisokkal különbözik a tiniknek írt fantasy regényektől. Nagyon profin felépített és rettentően összetett, annyira, hogy az elején többször is át kellett olvasnom pár oldalt, hogy teljesen képben legyek mindennel, de még így is mindig valami újabbat és újabbat tett hozzá az írónő, pedzegetve azt, hogy mennyire keveset ismerhettünk még meg így is ebből a világból. Azzal is különbözik talán, hogy itt rengeteg prózai rész volt. Amit alapjában véve nagyon szeretek, de egyrészt az információmennyiség, amit az írónő ránk zúdított, eleinte picit sok volt, tényleg sok esetben visszaolvastam, hogy biztosan jól értettem-e bizonyos dolgokat, másrészt viszont vicces volt, hogy én, aki szereti az elbeszéléseket, egy idő után örömmel ugrottam rá már a legapróbb párbeszédre is, hogy "lássam", érezzem, hogy itt hús-vér szereplők is vannak és nem csak mindent az írónő "szájából" ismerhetünk meg.
A regény világvégével indul, ami bár elég nagy szó, de ahogy elkezdjük a három szálat követni, amit az írónő elénk tár, valahogy elsikkad. A helyszíne pedig egy olyan földrész, ami nem túlzottan életbiztosítás az ott élők számára, hiszen földrengések, vulkánkitörések formálják és alakítják át folyamatosan. Az itt élők pedig minden idegszálúkkal arra koncentrálnak, hogy ezen az élhetetlen helyen is, de túléljenek. Persze egy fantasy-ban szükség van olyan szereplőkre, akik különleges képességekkel rendelkeznek, itt ezek a szereplők az orogének, gúnynevükön a roggák, akik megérzik előre a földrengéseket, sőt még ennél is többre képesek, ami miatt félelem és rettegés övezi a "fajukat". Ezért a roggákat gyakran foglyul ejtik, felügyelik, rabszolgaként tartják sőt, ha nem tudják kordában tartani őket, akkor az életüket is elvehetik. Nagyon brutális részeket olvashattam velük kapcsolatban és számomra nagyon érdekes volt látni, hogy ekkora hatalommal bíró embereket hogyan képesek szinte állati sorban tartani.
Ahogy fentebb is írtam, három szálat követhetünk és mind a három szál az orogénekhez kapcsolódik. Az egyik egy kislányt követ nyomon, akit, miután kiderült róla, hogy a rettegett képességet uralja, a szülei kitagadják és eladják egy kereskedőnek. A második szál egy már felnőtt orogén nőről szól, aki a társa segítségével megunva azt, hogy szolgasorban tartják, megpróbálja maga alakítani a sorsát; a harmadik pedig egy édesanyáról, akinek az orogén gyermekét a férje megöli, a másik gyermekét elveszi, az anya pedig megpróbálja felkutatni az elveszett lányát.
Ami különleges, hogy két szál (a kislány és az felnőtt orogén nő) E/3-ban íródott, de az édesanya szemszöge E/2-ben olvasható. Nekem ez először picit furcsa volt, mintha valaki tanácsokat adna a nőnek, hogy mit is csináljon, holott ő tökéletesen tudta, hogy mit akar és hogyan viszi véghez. Arra is nagyon kíváncsi voltam, hogy hol és mikor fog a három szál összeérni, mert annyira azért már tapasztaltnak éreztem magam, hogy tudjam, nem véletlen ez a három szál, ami eleinte teljesen érhetetlen, mert a különleges képességen kívül semmi más kapocs nincs köztük. Tudom, hogy lesznek olyanok köztetek, akik nagyon hamar rájönnek a megoldásra, de nekem egészen a végéig fennmaradt a rejtély és amikor kiderült a három szál közti kapocs, akkor csaptam a homlokomra, hogy "úristen, tényleg, erre gondolni se mertem".
Hogy melyik szál tetszett a legjobban? Először természetesen a kislány története, hiszen az én YA-hoz szokott lelkivilágom azt vette be a legkönnyebben. Érdekes fejezeteket olvashattam vele kapcsolatban, de azt picit hiányoltam, hogy jó lett volna részletesebben is megismerni azt, hogy hogyan képezték őket, hiszen nagyon különleges képesség volt az övöké, amit nem könnyű sem kordában tartani, sem megtanulni jól használni.
Azt jött az édesanya szála, ahol nagyon kíváncsi voltam hogy végül megtalálja-e a lányát és mit fog tenni a férjével, ha összetalálkoznak.
És valahol utoljára jött a felnőtt nő szála, Szienité, aki talán a legérdekesebb történetet birtokolta. Egy orogén, akit már "betörtek", aki már szó nélkül tűri, hogy "tenyésztésre" használják és esze ágában sincs se fellázadni, se megpróbálni szabadnak lenni. De a társa, akivel "párba kell" állnia végül felnyitja a szemét és közösen próbálnak változtatni... Szienit hosszú utat jár be és nagyon-nagyon szurkoltam neki, hogy megkapja a várva várt nyugalmát.
Persze ez egy elég "dark fantasy" regény, így mindenkinek megváltást ne reméljetek. Az írónő nem bánik kesztyűs kézzel a szereplőivel, legyen az akár felnőtt vagy akár egy ártatlan gyermek. De akcióban sincs hiány, örömmel vettem, hogy nemcsak szóban hallottunk az orogének képességeiről, hanem az első sorból láthattuk, hogy hogyan képesek befolyásolni és irányítani a szeizmikus eseményeket.
És mi a helyzet a világvégével? Arra is választ kapunk, de higgyétek el, hogy mire a regény végére értek, ez lesz a legkisebb dolog, amivel foglalkozni fogtok:).
Összességében egyáltalán nem bántam meg, hogy egy általam ennyire ismeretlen vidékre tévedtem, az írónő izgalmas "kirándulásra " vitt és meghozta a kedvemet a hasonló regényekhez:).
És mi a helyzet a világvégével? Arra is választ kapunk, de higgyétek el, hogy mire a regény végére értek, ez lesz a legkisebb dolog, amivel foglalkozni fogtok:).
Összességében egyáltalán nem bántam meg, hogy egy általam ennyire ismeretlen vidékre tévedtem, az írónő izgalmas "kirándulásra " vitt és meghozta a kedvemet a hasonló regényekhez:).
Borító: Nagyon jól sikerült. Sokkal jobb, mint az eredeti. Sokat nyomott a latba, hogy felfigyeltem erre a könyvre.
Kedvenc karakter: Essun, Alabástrom
Szárnyalás: a világfelépítés
Mélyrepülés: amikor kiderül, hogy az orogén kisfiúval, akit megtalál Szienit és Alabástrom, mit tettek...
Érzelmi mérce: nem ezt mondanám a regény fő erősségének. Itt nem ez a fő cselekményszál. Persze vannak benne érzelmes részek, de elenyésző mennyiségben
Értékelés:
Kedvenc karakter: Essun, Alabástrom
Szárnyalás: a világfelépítés
Mélyrepülés: amikor kiderül, hogy az orogén kisfiúval, akit megtalál Szienit és Alabástrom, mit tettek...
Érzelmi mérce: nem ezt mondanám a regény fő erősségének. Itt nem ez a fő cselekményszál. Persze vannak benne érzelmes részek, de elenyésző mennyiségben
Értékelés:
Nyereményjáték:
Különböző jóslatokban, könyvekben és filmekben már sokszor átélhettük a világvégét. A mostani játék során azt kutatjuk, milyen elméletekkel találkozhattunk már. A ti feladatok az lesz, hogy a BTK krónika jóslataiból kitaláljátok, mi okozza majd az apokalipszist, és azt beírjátok a Rafflecopterbe. Ha helyesen válaszoltok, megnyerhetitek N. K. Jemisin: Az ötödik évszak című könyvét. Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Meleg van, pedig azt mondják, tél van. Magas a víz, és az olvadással egyre csak növekszik, az ember pedig egyre magasabbra menekül az ár elől.
A blogturné további állomásai:
Június 22 - Letehetetlen
Június 24 - Kelly Lupi olvas
Június 26 - Bibliotheca Fummie
