Nalini Singh már régóta az egyik kedvenc szerzőm. Csodálatos
világokról ír, különleges lényekről, angyalokról, mentálokról, alakváltókról és
méltán lett világhírű bestseller író.
Régóta szerettem volna tőle dedikált könyvet, de sajnos ez eddig
lehetetlennek tűnt – pedig júniusban még Magyarországon is járt, de ez csak
akkor derült ki, amikor már elutazott.
Ám október elején a hírlevelében írta, hogy a Frankfurti Könyvvásár
miatt Európába jön, dedikálásokat tart és Frankfurt, München után Bécsbe is
ellátogat.
Hohóóó! A szemeim felcsillantak, ez már egész közel van
hozzánk, akár ki is mehetnék rá! Az első lelkes posztjaimra az egyik molyos
barátnőm Gretty reagált, hogy szívesen csatlakozna, így már társam is volt az
utazáshoz. Leleveleztem a kinti könyvesbolttal (mint később kiderül, ez
abszolút jó ötlet volt), hogy tényleg ott lesz-e Nalini, kell-e
regisztrálni, vihetünk-e saját könyvet, stb.stb. – a lényeg, hogy rengeteg
kérdést tettem fel nekik. Másnapra megjöttek a megnyugtató válaszok, így
nekiállhattam megszervezni az utazást.
Közben a szűkebb baráti körömmel – akik szintén Nalini
rajongók – egyeztettem, hogy kinek mit kell dedikáltatni – volt, aki megkért,
volt, akinek én ajánlottam fel, így szépen sorban érkeztek hozzám a dedikálásra
váró könyvek. A maximum létszámot az enyémmel együtt 5 könyvben állapítottam
meg, annál többet nem mertem (és nem is akartam) kivinni, így utólag is
elnézést kérek azoktól, akiket elutasítottam.
Végre eljött a nagy nap, október 19-e. Addigra Grettyvel már
tűkön ültünk, annyira izgatottak voltunk és egy három órás, végig könyvekről
beszélgetős (elvégre két moly miről is társalogjon?:))) vonatút után, végre megérkeztünk
Bécsbe. Mivel nem tudtuk, hogy mennyi idő alatt találjuk meg a könyvesboltot,
így jó két órával a dedikálás előtt elindultunk a bolt felé. Csak egyszer
tévesztettünk metró vonalat, illetve bolyongtunk kicsit a zsúfolt
Stephanplatzon
– de végül megláttuk a helyszínt és a kirakatában pedig Nalini könyvei és egy
nagy plakát, hogy aznap tart dedikálást 19:00-tól!
Gyorsan ellőttünk pár képet: bolt kívülről, kirakat
Grettyvel, Lupival, közeli, távoli – az arra sétálók, és a kirakatokat nézők
pedig nagy szemeket meresztve néztek minket, hogy minek fotózzuk a kirakatot,
de mosolyogva és elnézően álltak arrébb, hogy minden fotónk jól sikerüljön.
Belépve a nem túl nagy, emeletes könyvesboltba, egy fiatal
lány fogadott minket, majd amikor meghallotta, hogy Magyarországról a
dedikálásra jöttünk, mosolyogva mutatta, hogy a felső szinten lesz és nyugodtan
menjünk fel. Mivel még majdnem egy óránk volt, úgy döntöttünk, hogy
körülnézünk. A felső szinten már állt egy dobogó, egy asztallal, székkel,
mikrofonnal, egy német nyelvű Nalini könyvvel, így tudtuk, hogy jó helyen
járunk. A mellette lévő asztalon hatalmas, Nalini által írt könyvkupac
várta a leendő gazdáit. Ahogy láttuk, Ausztriában már 10 rész jelent meg a
Psy-Changeling sorozatból (a 11. megjelenése alkalmából dedikált az írónő), az
Angyali vadászból pedig ott tartanak, ahol mi – 4 könyv kapható – és az ötödiket
pár héten belül vehetik kézbe az olvasók.
A bolti dolgozók a lelkesedésünkre természetesen engedték,
hogy fotózzunk, amit ki is használtunk. Miután fenn körülnéztünk, lementünk felfedezni a többi könyvet és
persze a YA szekciót is. Hát tobzódtunk a szebbnél szebb könyvekben. Ahogy
láttuk, a legtöbb könyvet keményborítóval lehet megvenni, szigorúan lefóliázva.
Nagyon kevés könyvbe tudtunk belelapozni. Pedig szerettünk volna megnézni jó
néhányat, hisz a legtöbb olyan könyv, ami nálunk is kapható, majdnem kétszer
olyan vastagságú volt, mint a magyar kiadások. Amibe bele tudtunk lapozni, ott
se láttunk semmi különlegességet, ami miatt vastagabbnak kellett volna lennie a
kinti könyveknek, úgyhogy továbbra is rejtély maradt a számunkra, hogy miért
vastagabbak a kinti könyvek. De a borítók legtöbbször eltértek a magyar
borítóktól és gyönyörűek voltak.. én, mint nagy borítómániás, szó szerint nem
tudtam hová kapkodni ennyi szépség között.
Végül kigyönyörködtük magunkat, de még mindig volt majdnem
háromnegyed óránk a dedikálásig. Visszamentünk a felső szintre, amit már
telepakoltak székekkel és kezdtek a rajongók is befelé szállingózni nekünk a második sorban jutott nekünk hely, pont a
dobogóval szemben. Lassan tele lett a felső szint, a végén már szék sem jutott
mindenkinek, úgyhogy a fal mellett, a lépcsőn, sőt a másik teremben is
álldogáltak emberek. Az idő lassan telt, de végül MEGÉRKEZETT!
Mosolygósan, kicsit fáradtan, fekete farmerben, fehér
felsőben és egy pink színű blézerben – NALINI SINGH – és hatalmas tapssal köszöntötték
a rajongók.
Vele volt a német Egmont kiadó egyik munkatársa is, ő
fordított németre.
Nalini először felolvasott egy részletet a Kiss of Snow című
könyvéből (Psy-Changeling sorozat), majd feltehettünk neki kérdéseket.
Először mindenki megilletődve nézett, és nem mert kérdezni, ezért
bemelegítésként elmesélte, hogy jött a Psy sorozat ötlete.
Mindig is érdekelte a telepátia és az agykapacitásunk
kihasználatlansága, majd miután Japánban élt egy kis ideig, ott jött az a
gondolat, hogy mi lenne, ha azok az emberek, akik kihasználják a teljes
agykapacitásukat, beleőrülnének ebbe? Így alakultak ki a mentálok.
Ellenpólusként pedig alakváltókat tett bele a történetbe, de
annyi csavarral, hogy eddig mindig csak olyan alakváltókról olvasott, akik
kényszerből váltottak alakot és ez minden esetben kellemetlen dolog volt a
számukra. Ő viszont olyan szereplőket akart alkotni, akik élvezik, hogy
különböző állatok bőrében bújnak.
Eleinte mindenki csak a Psy sorozatról kérdezett, de aztán
egy bátor jelentkező feltette a kötelező – „mikor kapunk Illiumról könyvet”
kérdést
és onnantól kezdve repkedtek a kérdések mind a két sorozatra.
Próbáltuk összegyűjteni a kérdéseket és a válaszokat –
remélem, pár új információval tudunk szolgálni Nektek:
Illium
Nalini megígérte, hogy lesz könyve, de annyit mondott, hogy
várnunk kell még vele. Nem azért akarja megírni, mert muszáj, mert a rajongók
folyamatosan ezt kérik, ezt várják el tőle, hanem meg akarja várni, amíg
megérik benne a történet. De nyugodjunk meg, meg fogjuk kapni.
A világ és a
szereplők
Az egyik rajongó kérdésére elmondta, hogy igen, nagyon kíváncsi
lenne az általa írt világokra és szívesen találkozna a szereplőkkel is, de
mivel ő írja őket, így a fejében szinte köztük él. Amit szívesen kipróbálna, az
a repülés.
Illiummal.
(a dedikáláson megemlítettem neki, hogy a kedvenc szereplőm
Illium és hogy nagyon tetszett, hogy vele menne repülni. Erre Nalini mosolyogva
csak annyit felelt: - Raphael el se vinne.)
A nevek
Vannak olyan szereplők, akik már névvel „születnek”, de
vannak, akiknek sokáig nincs nevük. Sosem nevez el egy szereplőt sem muszájból,
inkább a történetben „X”-ként jelzi őket, és ha megvan az odaillő név, akkor
utólag beleírja.
Elmesélte, hogy a vendégei mindig nagyon csodálkoznak azon,
hogy az egész lakás tele van babanév könyvekkel. De ha nem onnan nézi ki a
neveket, akkor az internetet böngészi.
Kiről volt a
legnehezebb írni?
Jason. Halk szavú, magának való, befelé forduló, így nagyon
nehéz volt belelátni a fejébe és megírni a gondolatait és az érzéseit.
Lesz-e Kalebnek
könyve?
Erre Nalini csak annyit felelt: Miért? Ő jó? Megérdemel egy
saját könyvet?:)
Miért nem Új-Zélandon
játszódik a Psy sorozat? Miért Kaliforniában?
Nalini imádja Új-Zélandot, de kicsi ország. A sorozatban
pedig olyan helyszín kellett, ahol nagy erdőségek, hatalmas területek vannak.
És a sorozat megírása előtt már járt Kaliforniában és ott találta meg hozzá a
tökéletes helyszínt.
Ki a kedvenc párosa?
Mindig az, akiről éppen ír.
Volt még jó pár kérdés, de próbáltuk a legérdekesebbeket
kigyűjteni. Voltak persze vicces helyzetek is.
Egy középkorú férfi például megkérdezte, hogy az új könyv
megvehető lesz-e németül? Vagy csak angolul kapható, merthogy Nalini angolul
olvasott fel? Kérdezte mindezt úgy, hogy körülbelül annyi NÉMET nyelvű könyv
volt kipakolva a helyszínen, hogy ennyi könyvet Nalinitől még sose láttam egy
kupacban.
Erre hirtelen sem az írónő, sem az Egmont munkatársa nem
tudott mit felelni.
Illetve az egyik rajongó megkérdezte, hogy ki lesz a
következő páros, akiről írni fog a Psy sorozatban?
Nalini annyit válaszolt rá, hogy ő már tudja, akár el is
árulhatná neki, de akkor el kellene rabolnia őt és fogva tartani addig, ameddig
meg nem jelenik a könyv. Erre persze többen lelkesen jelentkeztünk, hogy ennyit
megér a dolog bármelyikünknek.
Végezetül elmesélte az írónő, hogy eredetileg csak a Psy-t
akarta sorozatként megírni, az Angyalvért egyedülálló könyvnek tervezte és úgy
is fejezte be. Nem akart két sorozatot írni, mert félt, hogy nem tudja az
időrendet és a minőséget tartani. Aztán persze kiderült, hogy nem tud különálló
könyveket írni, csak sorozatokat.
És jött a dedikálás. Először féltem nagyon, hogy mit fog
szólni Nalini, hogy nálam 5 könyv lesz (Grettynél meg 3), de aztán körülnéztem
és láttam, hogy másnál is 2-3 könyv van legalább. A rajongók szépen türelmesen
vártak a sorukra, nem volt tülekedés, de mivel elég sokan voltunk, mi is
legalább negyed órát vártunk, mire sorra kerültünk.
Az Egmont kiadó munkatársa itt is nagyon segítőkész volt,
mindenkitől elkérte a nevét, felírta egy papírra, hogy az írónőnek egyszerűbb
dolga legyen, ne ott kelljen betűzgetnie. Odalépett mellénk is, hogy elkérje a
nevünket, de mutattuk, hogy mi már készültünk és minden könyvben ott van a név,
amire a dedikálást kérjük. Erre mosolyogva ránk nézett és megkérdezte, hogy:
-
Ti jöttetek Magyarországról?
Grettyvel vigyorogva bólintottunk.
-
Nalininek mondtuk a levelezést, és hogy jöttök. Vár
benneteket.
Ennél a pontnál majdnem hanyatt estünk.
Nalini? Tudja, hogy jövünk? És vár bennünket? Úristen!
Aztán végül sorra kerültünk. Meg sem kellett szólalnunk, az
írónő ránézett a borítókra, FELISMERTE őket és nevetve annyit kérdezett:
-
Ugye Ti jöttetek Magyarországról?
Beszélgettünk – a sor közben állt mögöttünk,
elmesélte, hogy járt itt júniusban, de akkor csak nyaralt, így ezért nem
találkozott velünk, de nagyon tetszett neki Magyarország és szeretne visszajönni
hozzánk. Mi is tolmácsoltuk neki, hogy rengeteg rajongója van és
nagyon-nagyon várjuk. Erre azt a választ kaptuk: Figyeljük a Facebook oldalát (vagy hírlevelét) és ha
legközelebb Bécsbe jön, akkor írjunk neki és eljön hozzánk is.
Ekkor a német Egmont kiadó munkatársa is odajött hozzánk és
mondta, hogy a magyar és a német kiadó egy csoporthoz tartozik, úgyhogy elintézik,
hogy ide is eljöjjön.
Ez volt a nap LEGJOBB HÍRE!
Itt Grettyvel már táncolni lett volna kedvünk.
Végül átadtuk az ajándékunkat neki (egy doboz Szamos
marcipánt egy budapesti képekkel teli díszzacskóban), aminek nagyon örült. Volt
egy másik ajándéktervünk is, de azt túl későn találtuk ki, így azzal majd
legközelebb lepjük meg.
El nem tudom mondani, hogy mennyire voltunk boldogok, hogy
találkozhattunk vele. Kedves, aranyos, barátságos, türelmes és sikeres íróként
teljesen a földön jár. Minden rajongóhoz volt egy kedves szava, volt, akinek a
ruháját dicsérte meg, volt, akinek a vicces copfját. Amikor bejött közénk,
látszott, hogy fáradt, de ahogy elkezdődött a program, teljesen fellelkesült ő
is.
Nagyon tetszett, amit mesélt Illium könyvéről, mert bár nagyon-nagyon
szeretném olvasni ezt a könyvet, de így már sokkal türelmesebben várok rá.
Számomra ez teszi őt komoly íróvá, hogy nem a nyomás hatására ír egy könyvet,
hanem kivárja, amíg megérik a történet. Így biztos vagyok benne, hogy ugyanazt
a színvonalat kapjuk meg, amit eddig is.
Természetesen nem csak mi voltunk külföldiek, rajtunk kívül
volt még másik három magyar rajongó is (ha olvassátok ezt a posztot, ne
haragudjatok, hogy nem kérdeztem meg a neveteket, de nagyon izgatottak voltunk),
sőt volt egy rajongó, aki Lengyelországból érkezett!!
A dedikálás után a McDonald's-ban vacsoráztunk, ahol találkoztunk
pár rajongóval a dedikálásról. Egymásra néztünk, ők is idiótán vigyorogtak, mi
is. Más nem tudta, csak mi, hogy mi az, amitől ilyen jókedvünk van és mi az,
ami attól a naptól kezdve örökre összeköt bennünket.
Minden Nalini rajongónak azt kívánom, hogy egyszer
személyesen is találkozhasson vele, mert ez az élmény megfizethetetlen.
Mostantól pedig figyeljük a híreket és nagyon várjuk, hogy
az írónővel itthon is találkozhassunk!
