Paige Toon ötödik magyarul megjelent kötete Olaszországba kalauzolja az
olvasókat. Szép táj, egy ízig-vérig olasz család és egy kis szerelem… Kell
ennél több egy jó kis kikapcsolódáshoz?
Tartsatok bloggereinkkel, hiszen most tiétek lehet egy, a kiadó által
felajánlott nyereménykötet!
General Press, 2022
376 oldal
Fordította: Pejkov Boján
Goodreads: 4,06
Besorolás: romantikus, realista
…te hová utaznál?
Angie egész életében arra vágyott, hogy világot lásson. Mégis, a harminchoz
közeledve még sohasem hagyta el az ausztrál sivatagban lévő kis
bányászvárost, ahol születésétől fogva a nagyszüleivel élt. Amikor azonban a
zárkózott, de melegszívű lány véletlenül talál egy levelet, amelyet az anyja
az ő sohasem látott apjának címzett, Angie elhatározza, hogy megkeresi az
egyetlen élő rokonát – még ha ehhez a világ másik végére kell is eljutnia.
Az apja ugyanis olasz, és Rómában él! Angie egyik napról a másikra egy
teljesen más világba csöppen: a szenvedélyes, pezsgő Itáliába, ahol a
sajátjától gyökeresen eltérő temperamentumú emberekkel ismerkedik meg.
Köztük a jóképű, de megközelíthetetlen Alessandróval, akinek a lelkét súlyos
titok nyomja. Vajon lehet-e közös jövője két ennyire különböző embernek, és
ki tudnak-e lépni a múlt árnyékából?
Róma! Ez az egy szó elég volt, hogy érdekeljen a történet és el akarjam olvasni.
A történet szerint Angie egy istenháta mögötti ausztrál bányászvárosban él, ahol opálkitermeléssel foglalkoznak. A szülei közül édesapját nem ismeri, az édesanyja pedig születése után meghal, így a nagyszülei nevelik fel. A lány rettentően szeretne világot látni, hiszen a városukba rengeteg turista érkezik, ki hosszabb, ki rövidebb időre és varázslatos helyekről mesélnek neki. De sajnos Angie nem tud elutazni, mert a beteg nagymamáját kell ellátnia. Azonban a nagymama halála után a lány talál egy levelet, amiből kiderül, hogy él az apja, méghozzá Olaszországban! Fel is veszi vele a kapcsolatot, aki boldogan meghívja magához a lányát.
Angie VÉGRE UTAZIK! Méghozzá a varázslatos Rómába, ami rögtön rabul ejti a szívét. Szívélyes, barátságos, temperamentumos olasz családja örömmel fogadja és kiderül, hogy van egy mostohatestvére, a jóképű Alessandro és hát egyikük sem lesz közömbös a másik iránt. De a fiú nagyon furcsa. Hol közel engedi magához a lányt és látszik rajta, hogy kedveli, tetszik neki, hol viszont megközelíthetetlen. Vajon mi lehet ennek az oka? Angie meg tudja fejteni ezt a rejtélyt és persze van esélyük egy közös jövőre?
Háromnegyed részben imádtam a regényt, a maradék negyed részével viszont nem tudtam igazán mit kezdeni.
Ami számomra elvitte pozitív irányba az egészet, azok a tájak és az ott élő emberek.
Különleges volt megismeri egyrészt azt a világot, ahol Angie felnőtt, annyira izgatta a fantáziámat, hogy még meg is "gugliztam" a várost, Coober Pedyt, hogy tényleg a föld alatt, barlanglakásokban élnek-e ott az emberek. És igen! Rettentő különleges hely, ha van pár percetek, keressetek rá!
És persze Olaszország. De nem is csak úgy általánosságban Olaszország, hanem RÓMA. Így nagy betűkkel. Egyszerűen örök szerelem az a város. Az írónőn pedig tényleg látszik, hogy járt ott, de nem csak járt, hanem valószínűleg el is töltött nem kevés időt ebben a városban, mert ahogy ír róla, az ott élő emberekről, azt csak olyan ember tudja így átadni, aki élt is ott (ezt nem tudom pontosan, csak tippelem).
Egyszerűen ittam a szavait, ahogy Angie olasz családjáról mesélt, a mindennapjaikról, az étteremről és annak üzemeltetéséről, vagy ahogy a lány bejárta a várost. Mintha ott lettem volna Angie mellett végig. Eszméletlen érzés volt, imádtam minden pillanatát.
És persze jártunk másfelé is Olaszországban, Pompeiben, Velencében, sőt eljutottunk a messzi Norvégiába is.
Csupa olyan helyre látogattunk el, ahol már jártam, vagy ahová nagyon vágyom. Szóval az írónő ezekkel a helyszínekkel teljesen levett a lábamról.
És amivel kevésbé voltam kiegyezve: az emberi kapcsolatok.
Angie és az édesapja. Ahhoz képest, hogy a főhősnőnk miatta utazza át a világot, alig kap valami szerepet ez a kapcsolat. Az írőnő annyira Alessandrora és Angie-re koncentrált, hogy ez a szál valahogy elsikkadt. Volt egy két aranyos, megható jelenetük, de kb egy hét múlva nem is fogok rá emlékezni, annyira semmitmondóak voltak. Ezt azért sajnálom nagyon.
A másik pedig Alessandro és Angie. Ennél a szálnál pedig számomra annyira hangsúlyossá tette Paige Toon a fiú kínlódását, őrlődését, hogy a szerelmi szálra vajmi kevés idő maradt. Itt is voltak aranyos, szívet melengető részek, sőt több is - bár azt az írónő annyira YA stílusban írta meg, hogy semmi forróság nem volt a jelenetben :D, de sajnos ez nekem kevés volt ahhoz, hogy imádjam a szereplők közti kémiát / kapcsolatot.
Angiet magát viszont kedveltem, bár az elején számomra túlságosan önfeláldozó volt, de később magára talált és egy nagyon szerethető főhősnő vált belőle.
Alessandro viszont... nekem egyáltalán nem hozta az olasz amorózót, legalábbis azt nem, amit vártam tőle. Azt rengetegszer leírta Angie, hogy milyen jóképű, milyen gyönyörű, de valahogy ez nekem már kevés volt. A fiút annyira felzabálta a mardosó bűntudat és önsajnálat, hogy valahogy ennél többre nem igazán telt neki. Ráadásul én úgy láttam, hogy ezért az egész kapcsolatért Angie harcolt nagyon, a srác, csak úgy sodródott az árral. És valahogy nem ezt vártam egy olasz férfitól. De lehet, hogy nekem voltak nagyok az elvárásaim :).
És a történet vége? Nekem picit gyors volt, de biztos lesz olyan, aki ezzel szembeszállva azt mondja, hogy így lett tökéletes. Nem mondom, hogy rossz, de valahogy túl hamarnak éreztem ezt a lezárást.
Összességében nem egy rossz könyv, ami azért lehetett volna picit jobb is, ha az emberi kapcsolatokba ugyanannyi energiát fektet az írónő, mint amit a helyszínekbe és a történet hangulatába ölt.
Az Olaszországban játszódó történetek kedvelőinek mindenképpen ajánlom, ők nagyon fogják szeretni ezt a regényt.
Borító: Nagyon illik a történethez, látványos, tetszik nagyon!
Kedvenc karakter: Angie
Szárnyalás: az olasz részek és egy olasz család / étterem életének a leírása
Mélyrepülés: Alessandro tragédiájának túlságos előtérbe helyezése
Érzelmi mérce: néhol szomorú, néhol romantikus, néhol vicces
Értékelés: 
Ha megtetszett, ITT megrendelheted!
Nyereményjáték:
Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire ismeritek Róma
nevezetességeit. Minden bloggernél találtok egy képet egy helyszínről, a ti
feladatotok pedig beírni az adott hely nevét a Rafflecopter megfelelő
dobozába!(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Május 28. – Fanni’s Library
Május 30. – Csak olvass!
Június 01. – Kelly és Lupi olvas
