Paulette Jiles több díjra jelölt könyvében egy különleges barátság történetéről olvashatunk, amely a vadnyugaton bontakozik ki két egymástól roppant különböző ember között. Történetük lírai de egyben izgalmas is. A regényt magyarul a Libri Kiadó jelentette meg, s ha a turnén a bloggrekkel tartatok, feledezhetitek a történet szépségeit és a végén még egy példányt is lehet nyerni a könyvből.
Libri, 2019
212 oldal
Fordította: Getto Katalin
Goodreads: 4,08
Besorolás: western, történelmi fikció
Észak-Texas, 1870, eső és hideg. Jefferson Kyle Kidd kapitány az amerikai polgárháborúból hazatérve azzal keresi kenyerét, hogy településről településre vándorolva a nagyvilág híreit olvassa fel a helyieknek. Wichita Fallsban elvállal egy különleges megbízást: el kell kísérnie San Antonióba a rokonaihoz a tízéves Johannát, aki négy évet töltött a kajova indiánok fogságában. Az indiánok megölték a családját, őt pedig elhurcolták, és saját törzsükből valóként nevelték.
Kidd kapitányra és Johannára négyszáz mérföldes, veszélyekkel teli út vár. Johanna ráadásul nem beszél angolul, és minden alkalmat megragad a szökésre — sokkal inkább tűnik a kötöttségeket nem tűrő indiánnak, mint német bevándorlók gyermekének.
A két magányos lélek között a viszontagságokkal teli utazás során különös kötelék szövődik, hiszen a kegyetlen vidéken az életük múlhat azon, hogy minden különbözőségük ellenére képesek-e megbízni egymásban.
Megindító történet bátorságról, becsületről és arról, hogy a szeretet bármilyen áldozatra képes.
Hogy én milyen régen olvastam már western regényt. Mármint a valódi, cowboy, indián szereplőkkel benépesítettet. Eleinte mindig a cowboyoknak szurkoltam, aztán egy idő után az indiánok valamiért sokkal szimpatikusabbak voltak. Talán Winnetou tette, talán más:).
A történet pedig egy western történet, de valahogy mégsem az a megszokott. Itt is van egy magányos "farkas", aki összetűzésbe kerül az indiánokkal, de mégsem mindennapos ez a történet, hiszen a főhősünk már leélte az élete javát, egyszerű munkával keresi a kenyerét, járja az országot és alamizsnáért az olvasni nem tudóknak és hírekre szomjazóknak olvas fel híreket a különböző napilapokból. Egy ilyen felolvasást követően megkeresik, hogy lenne egy leányzó, akit vissza kellene vinni a rokonaihoz. Johannát 6 éves korában elrabolták az indiánok, a szüleit és testvérét lemészárolták, de most, hogy katonák egyre szigorúbbak, az indiánok 4 év fogság után inkább visszaadják a lányt, nehogy ebből probléma legyen. Kidd kapitány belemegy a megbízatásba, hiszen jó kis összeg üti a markát érte és útnak indul a vadóc lánykával.
A történet már a fülszövegével megfogott. Indiánok által elrabolt kislány? Egy négyszáz mérföldes közös út a csendes mogorva kapitánnyal és egy, az indiánokhoz mindenáron visszavágyódó kislánnyal? Na, ebből mi sülhet ki.
Igazából nem rossz ez a könyv, az alaptörténet nagyon tetszett. Az írónőn látszik, hogy nagyon utánanézett a korabeli leírások alapján, hogy milyen lehetett egy vidéki, istenhátamögötti városka élete, milyenek lehettek az akkori emberek. Olyan leírásokat kaptunk, amelyek alapján becsukott szemmel is el tudtam képzelni akár a sáros, aszfaltozott utakat nélkülöző városkákat, a felolvasóesteket, ahol mindenki szájtátva hallgatta, hogy mi is történhetett a nagyvilágban vagy akár a vadont, amelyben a két főhősünk utazott.
A kapitány életébe is nagyon sok betekintést kaptunk, oldalról oldalra egyre több élettel töltötte meg az írónő a karakterét. Eleinte izgultam érte nagyon, hiszen egy öreg emberről beszélünk a vadonban, ahol nemcsak a vadállatok, de útonállók, rablók, portyázó indiánok is mind-mind a lányra, illetve az "értékes" kocsijára és lovaira fenhetik a fogukat. De aztán kiderült, hogy az öreget kemény fából faragták és nagyon jó elboldogult az út során.
A kedvencem mégis Johanna maradt. Még úgy is, hogy róla sok minden nem derült ki. Nagyon-nagyon szerettem volna, ha kap ő is egy szemszöget - vagy akár az egész történetet az ő szemszögéből ismerhetjük meg. Az írónő az utószóban leírja, hogy külön irodalmuk van a gyerekkorukban elrabolt, majd pár év múlva a civilizációba visszakerülő gyerekeknek. Mennyire érdekes, hogy gyerekként milyen gyorsan meg tudnak szokni számukra ismeretlen dolgokat, hogy pár év alatt inkább az elrablóik életéhez szoknak hozzá úgy, hogy a régi életüket már nem tudják folytatni. Borzalmas, de egyben nagyon érdekesek ezek a történetek és Johannán keresztül egy picike betekintést kaphattunk egy ilyen sorsba. Paulette Jiles érzékletesen írta le, hogy mennyire megviselte a kislányt a "családváltás", hogy mennyire nem tudta kezelni a civilizáció vívmányait még úgy sem, hogy az első 6 évében ilyen körülmények között élt. És neki még aránylag szerencséje volt.
Imádtam, ahogy szépen lassan alakult ki közte és a kapitány között egy eleinte törékeny, majd egyre erősebb bizalom, ahogyan a kislány rájött, hogy az öreg nélkül nem éli túl ezt a kalandot, így össze kell fogniuk. A kapitány pedig a tökéletes társa volt ebben, nyugodt volt, óriási türelemmel bánt a vadóckával és persze egyre jobban megszerette. És ahogy közeledtek az úticéljük felé, egyre inkább fogalmazódott meg benne a kérdés, hogy mi lenne a legjobb a kislánynak? Vajon milyen körülmények közé kerül? Vajon mi lenne a helyes lépés?
És természetesen az útjuk nem egyszerű, az összecsiszolódás mellett meg kell küzdeniük az elemek és a rosszindulatú emberek támadásaival is. Ezekkel a konfliktusokkal kaptunk egy kis ízelítőt az akkori "vadnyugat" már leáldozóban lévő, de még így is eléggé puskaporos időszakából.
Ami egyedül zavart a történetben az az, hogy nem voltak benne a megszokott párbeszéd formátumok, a beszélgetéseket simán beleépítette a történetbe. Ehhez hozzá kellett szoknom.
A másik - de ez már csak a kötekedés a részemről, hogy lehetett volna egy picit hosszabb a történet. A vége nekem nagyon sűrű lett, ott, mintha mindent gyorsan még le akart volna zárni az írónő, mindent megmagyarázni és mindenkit nyugodt szívvel elengedni a regényétől. Ez sikerült is, a lezárás nekem tetszett, de szívesebben olvastam volna róluk még egy 50-100 oldalt. Ebbe a történetbe ez simán belefért volna.
Összességében nagyon tetszett a könyv, egy különleges western történet egy elagott vén katonáról és egy árva kislányról és az ő különleges kapcsolatukról. Nyugodt szívvel ajánlom a történetet mindenkinek, én nagyon szerettem!
Borító: Szép nagyon, de egy picikét "westernesebbre" vettem volna, hogy jobban átjöjjön, miről is szól a könyv
Kedvenc karakter: Johanna
Szárnyalás: a kettőjük között kialakult kapcsolat
Mélyrepülés: az emberi gonoszság
Érzelmi mérce: barátság és szeretet
Értékelés:
Nyereményjáték:
A regény a legendás vadnyugaton játszódik, úgyhogy hasonló filmeket keresünk leírás alapján. Feladat: felismerni a filmet és címét beírni a Rafflecopter megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.
A blogturné további állomásai:
Május 01 - Olvasónapló
Május 04 - Nem félünk a könyvektől
Május 07 - Kelly és Lupi olvas
Május 10 - A szofisztikált macska
Május 13 - Spirit Bliss - Sárga könyves út
