336 oldal
Fordította: Szabó Csilla
Goodreads: 3,79
Besorolás: YA, erotikus, bullying, realista, romantikus
Tökéletesen illettünk egymáshoz. Amíg nem találkoztunk.
MISHA • Ötödikben a tanárunk levelezőtársakat keresett nekünk egy másik suliból. A nevem miatt lánynak hittek ott, és egy Ryen nevű diákkal párosítottak össze. Az én tanárom azt hitte, Ryen fiú, ezért beleegyezett. Nem tartott sokáig, hogy rájöjjünk a hibára. Aztán egyszer csak már mindenen vitatkoztunk Ryennel. Melyik a legjobb pizza? Android vagy iPhone? Eminem a világ legjobb rappere, vagy sem?
És ez csak a kezdet volt. A következő hét évben ezek voltunk mi. A levelei mindig fekete papíron, ezüst tintával írva érkeznek. Néha hetente egy, néha egy nap alatt három, de szükségem van rájuk. Ő az egyetlen, aki motivál, megnyugtat, aki elfogad úgy, ahogy vagyok.
Csak három szabályunk van. Semmi közösségi média, nincs telefonálás, nincsenek képek. Jó ez így, ahogy van. Minek rontsuk el? Egészen addig, amíg szembe nem jön velem egy kép online. Egy lányról. A neve Ryen. A Gallo’s a kedvenc pizzériája, és imádja az iPhone-ját. Véletlen?
Basszus! Találkoznom kell vele! De arra nem számítottam, hogy utálni fogom, amit találok.
RYEN • Már három hónapja nem ír. Valami baj van. Talán meghalt? Vagy lecsukták? Mishát ismerve egyik sem kizárt. Nélküle megőrülök. Kell, hogy valaki meghallgasson. Az én hibám. El kellett volna kérnem a számát, vagy legalább egy képet róla. Lehet, hogy örökre eltűnt. De lehet, hogy itt van az orrom előtt, és nem is tudok róla.
MISHA • Ötödikben a tanárunk levelezőtársakat keresett nekünk egy másik suliból. A nevem miatt lánynak hittek ott, és egy Ryen nevű diákkal párosítottak össze. Az én tanárom azt hitte, Ryen fiú, ezért beleegyezett. Nem tartott sokáig, hogy rájöjjünk a hibára. Aztán egyszer csak már mindenen vitatkoztunk Ryennel. Melyik a legjobb pizza? Android vagy iPhone? Eminem a világ legjobb rappere, vagy sem?
És ez csak a kezdet volt. A következő hét évben ezek voltunk mi. A levelei mindig fekete papíron, ezüst tintával írva érkeznek. Néha hetente egy, néha egy nap alatt három, de szükségem van rájuk. Ő az egyetlen, aki motivál, megnyugtat, aki elfogad úgy, ahogy vagyok.
Csak három szabályunk van. Semmi közösségi média, nincs telefonálás, nincsenek képek. Jó ez így, ahogy van. Minek rontsuk el? Egészen addig, amíg szembe nem jön velem egy kép online. Egy lányról. A neve Ryen. A Gallo’s a kedvenc pizzériája, és imádja az iPhone-ját. Véletlen?
Basszus! Találkoznom kell vele! De arra nem számítottam, hogy utálni fogom, amit találok.
RYEN • Már három hónapja nem ír. Valami baj van. Talán meghalt? Vagy lecsukták? Mishát ismerve egyik sem kizárt. Nélküle megőrülök. Kell, hogy valaki meghallgasson. Az én hibám. El kellett volna kérnem a számát, vagy legalább egy képet róla. Lehet, hogy örökre eltűnt. De lehet, hogy itt van az orrom előtt, és nem is tudok róla.
Saját tévedésem áldozata lettem, hihetetlenül banális, de én egy Penelope Ward könyvet akartam olvasni, csak összekevertem a szerzőket. Azért is baj ez, mert kifejezetten utáltam a szerző Szívatás című regényét, amely romantizálta a bullyinget, a bántalmazó főhősből ideált csinált. Az a könyv egy nagyon nagy nem volt a részemről. Mikor ebbe beleolvastam, úgy döntöttem, adok neki egy esélyt, mert a téma még mindig időszerű és fontos.
Tulajdonképpen az alapötlet nagyon megtetszett, miszerint a két főszereplő személyesen nem ismeri egymást egy jó darabig, egy iskolai levelezős feladat miatt kerülnek kapcsolatba. Hiába ér véget a projekt, nekik annyira megtetszik egymás ilyen jellegű megismerése, hogy évekig folytatják a levelezést, mindkettejüknek nagyon sokat jelent ez a különleges kapcsolat. A leveleikben lehetnek egészen őszinték, a legszemélyesebb titkaikat is elárulhatják, nem fenyegeti őket leleplezés, hiszen megállapodtak, hogy nem keresik személyesen a másikat. Csakhogy az élet produkál olyan változásokat, amikor nagy szükség van az ember legjobb barátjára. Ryen a női főszereplő, aki kisiskolás kora óta küzd az elvárásokkal, folyton mellőzöttnek érezte magát, és vágyott a menők közé tartozni. Ennek érdekében még a saját magához hasonló "láthatatlan" barátnőjétől is megszabadult, hogy aztán csatlakozzon a népszerű lányokhoz. Az évek során ez azzal járt, hogy ő maga is bántalmazó lett, mert menő dolog piszkálni a gyengébbet, kifigurázni az átlagtól eltérőket. Közben belülről bántja ez, igazából nem ilyen akar lenni, és csakis a leveleiben mondhatja ki, amit valójában gondol, tehát a levelezőpartnere egyáltalán nem sejti, hogy az iskolában milyen szerepet alakít. Nem csoda, hogy alig várja a középiskola végét, mert az egyetemen majd végre önmaga lehet. Misha zenész, dalszerző, aki nagyon sokat köszönhet Ryen barátságának, hiszen a lány különleges mondatai, szavai gyakran megihletik őt a szövegírásban. Aztán történik egy családi tragédia, és Misha teljesen magába fordul. Három hónapon át nem válaszol a lány leveleire, aztán úgy hozza a sors, hogy átjelentkezik az ő iskolájába, mert ki akar deríteni egy-két dolgot a testvérével kapcsolatban. Ryen persze nem tudja, hogy ki ő, Misha álnéven lesz ott az új tanuló, és meglehetősen ledöbben, hogy a lány egyáltalán nem olyan, mint amit elképzelt róla.
Nagyon szuper történet lehetett volna ebből, szépen ível, ahogy a sok hazugság és félrevezetés után összejön ez a két fiatal, persze idővel kiderül egymás felé is, hogy kik ők valójában, de addig is tényleg tetszett olvasóként, hogy én a háttérben tudom az igazság nagy részét. Tetszettek a helyszínek is, az elhagyott vidámpark főleg. Jó volt a történetvezetésben az a folyamat, ahogy Ryenben tudatosul, hogy ő egy zaklató, és akar is ez ellen tenni. Tetszett, amit kitalált, nagyon a helyén voltak azok a bizonyos titkos cselekedetei. Mishával kapcsolatban már árnyaltabb volt a háttértörténet, de tulajdonképpen részben őt is meg tudtam érteni, mit miért tett. Csak kettejük interakciói ne lettek volna ennyire borzalmasak. Viszont a zene és a dalszövegek fontosságát kiválóan építette be a történetbe a szerző.
Nagyon szuper történet lehetett volna ebből, szépen ível, ahogy a sok hazugság és félrevezetés után összejön ez a két fiatal, persze idővel kiderül egymás felé is, hogy kik ők valójában, de addig is tényleg tetszett olvasóként, hogy én a háttérben tudom az igazság nagy részét. Tetszettek a helyszínek is, az elhagyott vidámpark főleg. Jó volt a történetvezetésben az a folyamat, ahogy Ryenben tudatosul, hogy ő egy zaklató, és akar is ez ellen tenni. Tetszett, amit kitalált, nagyon a helyén voltak azok a bizonyos titkos cselekedetei. Mishával kapcsolatban már árnyaltabb volt a háttértörténet, de tulajdonképpen részben őt is meg tudtam érteni, mit miért tett. Csak kettejük interakciói ne lettek volna ennyire borzalmasak. Viszont a zene és a dalszövegek fontosságát kiválóan építette be a történetbe a szerző.
Más fontos dolgokat viszont nagyon elcseszett Penelope, fogalmam sincs miért alakította így a részleteket, de ezek olyan módon elrontották az olvasásélményt, ami nálam lepontozáshoz vezetett. Ebben a regényben a lányok úgy vannak beállítva és úgy is kezelik őket, mintha a srácok szexuális játékszerei lennének, sőt ezt ők tulajdonképpen el is fogadják, ez már csak így van, ezt kell megszokni.... A szerző lemaradt arról, hogy esetleg ki is állhatnának magukért, úgy is gondolkodhatnának, mint egy normális ember, még csak feminizmus sem kell hozzá. A lányok között nem találtam egy normális baráti kapcsolatot, folyton hazudnak egymás szemébe, jóformán gyűlölik egymást. Ryen egy zaklató, és Misha utálja őt ezért, ugyanakkor ő maga is zaklató lesz, amikor zaklatni kezdi a zsarnokokat. Vagy ez így rendben van? Ne már. De térjünk rá a romantikára. Ez a regény minden, csak nem igazán romantikus. Nekem ilyen romantika nem kéne, akkor sem, ha Misha lenne az utolsó pasi a földön. Számtalanszor megsérti a lányt, de aljadék módon, már bocsánat, de szerintem a szerelemnek a kölcsönös tiszteleten (is) kellene alapulnia. Az ollós jelenet egy életre traumát okozott nekem. Amúgy itt szinte az összes pasi elvár a lányoktól egy beleegyező viselkedést, ha nemet mond, akkor ribanc. Mi van? Azt hiszem a szerzőnek rengeteg alkalma lett volna finomítani ezeken a dolgokon, de nem, ez az egész stílus úgy jelenik meg, mintha ez lenne a menő, követendő példa, ám ez már 2016-ban sem volt az. Utoljára hagytam, pedig a legdurvább a regényben, a szex ábrázolása. Itt a 17-18 évesek úgy szexelnek, mintha a szürke 50 árnyalatát tanulták volna be, lépten nyomon gyakorolva, otthon az anyukája melletti szobában vagy szinte nyilvánosan egy parkoló autóban a tömeg közepén. Olyan szintű szexuális kalandozások vannak a regényben, mint egy felnőtt erotikus történetben, abszolút grafikus leírásokkal, amivel egy olyan regényben nem is lenne problémám. Komolyan Penelope, ezt tartod valóságosnak, vagy követendőnek? Mindenesetre az eladott példányszámot megdobja.
Az a probléma ezzel az egésszel, hogy ezt a könyvet ugyan rubin pöttyösbe sorolta a kiadó, de ez egy középiskolás sztori, a young adult korosztály fogja olvasni és "tanulni" belőle. A történet nagyrészt rendben van, de emiatt a körítés miatt nagyot csalódtam. Több regénnyel biztosan nem próbálkozom a szerzőtől. A könyv olvasásának lehetőségét köszönöm a kiadónak.
Az a probléma ezzel az egésszel, hogy ezt a könyvet ugyan rubin pöttyösbe sorolta a kiadó, de ez egy középiskolás sztori, a young adult korosztály fogja olvasni és "tanulni" belőle. A történet nagyrészt rendben van, de emiatt a körítés miatt nagyot csalódtam. Több regénnyel biztosan nem próbálkozom a szerzőtől. A könyv olvasásának lehetőségét köszönöm a kiadónak.
Kép: Pinterest
Borító: A borító tetszik.
Szárnyalás: Nem tudok ilyet felmutatni.
Mélyrepülés: "– Te ribanc – suttogja. – Te gyökér."
Értékelés:
Kedvenc karakter: -
Mélyrepülés: "– Te ribanc – suttogja. – Te gyökér."
Érzéki mérce: Kifejezetten erotikus témájú, "felnőtt" könyvekbe illő jelenetekkel találkozhatsz egy középiskolás regényben.
Értékelés:
