Philippa Gregory: Viharfelhők (A Sötétség Rendje #2)

Philippa Gregory young adult sorozata visszatér! Luca, Isolde, Freize, Ishraq és Peter folytatják utazásukat, és velük tart a Blogturné Klub három bloggere is. Csatlakozzatok hozzánk Ti is január 28-a és február 1-je között, és ha ügyesen kalandoztok a rejtélyek világában, a könyv két példányának egyiket is megnyerhetitek! 

Cartaphilus, 2015
318 oldal
Fordította: Hordós Marianna
Goodreads: 3,43
Besorolás: YA, fantasy, történelmi fikció

Folytatódnak A Sötétség Rendjében megismert Luca, Freize, Isolde és Ishraq kalandjai Itália útjain. A Rend megbízásából tovább kutatják a közelgő világvége jeleit, Isolde pedig atyai öröksége visszaszerzésére törekszik. A parancs ezúttal Dalmáciába szólítja őket. Az apró Piccolo faluban, ahol hajóra szállnának, hatalmas gyerekseregbe ütköznek, melynek vezetője magasztos céllal a Szentföldre, Jeruzsálembe készül. Valóságos látnok vagy próféta ő, aki látja a világvégét, és csodát jövendöl. Luca és Freize a Rend nagymesterének engedélyével csatlakozik a zarándoklathoz, nyomukban Isolde és a kétkedő Ishraq. Kételyük maradéka is eloszlik, amikor a megjósolt csoda a szemük láttára valóra válik. A mezítlábas gyerekhad és a falu népe ujjong és imádkozik. Ám a látóhatáron fenyegető veszély jelenik meg, és rémisztő sebességgel közelít a part felé. A világvége jele volna? Netán a Sátán műve? Lucára és társaira vár a feladat, hogy megtalálják a rejtély magyarázatát.

Philippa Gregory nagy sikerű ifjúsági sorozatában a középkori Itália útjait vándor szerzetesek, földesurak, keresztes lovagok, földművesek, apácák, mór rabszolgák és banditák járják. A fiatalabb olvasókat célzó fordulatos történetből nem hiányzik a nyomozás izgalma, a középkor borzongató kalandja és persze a szívdobogtató szerelmi bonyodalom sem.

A sorozat első kötetét jó másfél évvel ezelőtt olvastam és teljesen lenyűgözött. Philippa Gregory fantasztikusan ír, tökéletesen keveri a korhű leírásokat a mai fiatalokat érdeklő történetekkel. Így nem volt kétséges, hogy a második részre is rávetem magam, ahogy az megjelenik.

Ami az első gondolatom volt, miután befejeztem a regényt, hogy ez a történet teljesen más volt, mint az első. A főszereplők természetesen ugyanazok maradtak, de a fontosságuk valahogy megváltozott. Az első részben Luca és Isolde voltak a főszereplők, miattuk és velük izgultuk végig a történetet, de itt most valahogy mind a ketten a háttérbe szorultak. Picit úgy éreztem, hogy a kalandjuk, a céljuk, amit elérni szeretnének, valahogy eltűnt és inkább a korabeli hitvilág kontra valódi természettudomány került az előtérbe. Luca még csak csak szerepelt, de Isolde szinte semmit. És ez picit fájt, mert a lányt nagyon megszerettem az első részben, egy okos, határozott fiatal nőként ismertem meg és itt azon kívül, hogy "bújjatok el", "ne mutatkozzatok" szerepe volt, sok vizet nem zavart. Azt viszont érdekes volt látni, hogy az előző részben megismert felvilágosult lány mennyire maradi mégis bizonyos dolgokban. A neveltetés sokat számít!

Aki viszont előtérbe került, az Ishraq és Freize. Pedig ők eddig mind mellékszereplők voltak, de úgy éreztem, hogy ebben a részben ők ketten lettek a főszereplők. Ishraq egyszerűen az egyik nagy kedvencemmé nőtte ki magát, nagyon szívesen venném, ha a következő részben többet szerepelhetne, vagy akár ő is kapna külön szemszöget vagy akár könyvet is. Egy nagyon vagány, okos, tűzről pattant fiatal lány, akit kevésbé kötnek szabályok, mint Isoldét és ezt ki is használja:). És a szerelmi élete is felpezsdült, bár ez várható volt, lévén, hogy gyönyörű, egzotikus és fiatal. Csak idő kérdése volt, hogy a férfiak mikor fedezik fel. Nagyon szurkolok neki és a "választottjának":).
Luca és Isolde is aranyosak együtt - már amennyit szerepeltek közösen. Luca ugye felszentelés előtt áll, de mégis fiatal férfi, aki elég nehezen tudja nem észrevenni Isolde szépségét. Isolde pedig tisztában van azzal, hogy Luca "tiltott gyümölcs", de ugyanúgy tetszik neki is az okos, jóképű fiatal férfi. Nagyon kíváncsi leszek arra, hogy mi lesz kettőjükkel.
Freize a másik nagy kedvencem ebből a részből. Őt eddig is kedveltem, de itt és most rengeteg szereplési lehetőséget kapott, ahol új oldalát ismerhettük meg, a humoros, hűséges és önfeláldozó Freizét, aki képes odadobni az életét, legyen szó akár emberekről, akár állatokról. Nagyon imádtam érte!
És persze a történet.

Philippa Gregory ismét a középkori babonák világába vitt el minket, bár ennek most volt bőven valóságalapja. A "keresztes" gyereksereg, akikkel összefutnak a történetben, tényleg létezett, én pedig rettentően kíváncsi voltam, hogy az írónő hogy fogja megoldani azt az "isteni sugallatot", ami alapján nekiindultak a gyerekek a Szentföldnek. És el kell, hogy mondjam, tökéletesen megmagyarázta a dolgokat. Szerintem ennél jobb megoldást más se tudott volna kitalálni.
A történet dinamikája pedig számomra folyamatos volt, egy percig sem éreztem, hogy unatkoznék, pedig az egész szinte végig egy tengerparti kisvárosban játszódott. De annyi minden történt, hogy szerintem az ott lakók is évszázadokon át emlegetni fogják:).
És akiket még meg kell említenem. A Sötétség Rendjének Nagymestere és "ellenfele" Radu bég. Radu bég új szereplő, egy zseniálisan okos, karizmatikus férfi, bevallom, engem percek alatt behálózott és követtem volna a világ végére is. Remélem hallunk még felőle (bár ebben szinte biztos vagyok, ahogy a Nagymester utalt rá többször is).
A Nagymester keveset szerepelt, de annál izgalmasabb volt a jelenléte, neki köszönhetjük az utolsó fejezet izgalmát is. Olyan véget írt vele az írónő, hogy ha tegnap megkaptam volna a következő részt, már az is késő lenne!

Összességében nagyon élveztem ezt a részt is, csupán az bosszantott, hogy Isolde ennyire a háttérbe lett most szorítva. Ettől függetlenül izgatottan várom a következő részt, hiszen az elejtett információkból egy izgalmas résznek nézhetünk elébe!

Borító: Nagyon tetszik, látványos, dinamikus, örülök, hogy ezt vette át a kiadó. Csak könyörgöm, szokjunk már le az aranyozásról a címeknél vagy pedig valamivel fedjük be. Én igazán óvatosan bánok a könyveimmel és ahol látom, hogy aranyozott a cím, ott még inkább, de már most jó része lejött a díszítésnek:(

Kedvenc karakter: Freize, Ishraq, Radu bég

Szárnyalás: a beszélgetés Luca és Radu bég között

Mélyrepülés: Isolde mellőzése a történetben

Érzelmi mérce: valami alakul itt-ott, de nem túl számottevően

Értékelés:

Blogturné extra - borítók

A legtöbb kiadó azt a borítót használja, amit a magyar kiadás is, így azokat nem mutatom, de van persze még ezen felül jónéhány másik variáció is.

Az angol, kindle verzió is majdnem ugyanilyen, mint a magyar, de ott a sötét hajú nőalak (valószínűleg Ishraq) van a középpontban:

Az egyik angol kiadás borítója:

A lengyel borító Isolde-t használta, de a regény egyik nagyon fontos elemét is felhasználta a borítón:

A portugál verzió is Isolde-t használta:

És végül, de nem utolsósorban a német kiadás, ahol (szerintem) Luca van a képen:

Nyereményjáték:

A Viharfelhők történetében nagy szerepet kap a gyermekek keresztes hadjárata. Mostani játékunkban ehhez kapcsolódóan szeretnénk néhány fejtörő kérdést feltenni nektek. Nem közvetlenül a gyermekek keresztes hadjárata részletei kerülnek a középpontba, hanem olyan modern alkotások, amelyek - hasonlóan a Viharfelhőkhöz - valahogyan érintették a témát.
Minden állomáson egy kérdést találtok, a kérdésekre adott válaszokat kell beírnotok a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba!

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít. A nyerteseket e-mailben is értesítjük, innentől számítva 72 órán belül várjuk a jelentkezést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Melyik szerzőpáros írta a Jeruzsálem messze van... kezdetű dalt a gyermekek keresztes hadjáratáról? 

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Január 28 - Deszy könyvajánlója

Január 30 - Kelly Lupi olvas

Február 1 - Dreamworld

Philippa Gregory: A király átka (Rózsák háborúja #6)

Philippa Gregory neve tagadhatatlanul egybeforrt az angol történelmi regényekkel. A Libri Kiadó jóvoltából ezen a nyáron egy újabb remekkel, a Rózsák háborúja hatodik részével bővült a magyar olvasók könyvespolca. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével, utazzunk vissza a 16. századi Angliába, és ismerkedjünk meg együtt Philippa Gregory: A király átka című regényével. Ha velünk tartotok, a turné végén megnyerhetitek a könyv egy példányát.

Libri, 2015

662 oldal

Fordította: Mihály Árpád

Goodreads: 3,93

Besorolás: történelmi

Egy szép és becsvágyó nő története - és egy igaz szerelemé.
Plantagenet Margitot (avagy Margaret Pole-t) rokoni szálak fűzik az uralkodó Tudor-házhoz, de Artúr walesi herceg és Aragóniai Katalin tanácsosaként mindezt titkolnia kell. Artúr váratlan halálát követően Katalin . férje utolsó akaratának megfelelően - hozzámegy VIII. henrikhez. Marharet továbbra is Katalin királyné legfőbb bizalmasa marad, de az udvarban betöltött pozícióját mind Boleyn Anna felbukkanása, mind a Tudor-ház egyre valószínűbb bukása veszélyezteti. Hiába befolyásos és szent életű, Margaretnek választania kell: hűséget fogad a zsarnok királynak, vagy imádott királynéja mellett marad, és ezzel beteljesíti a Tudor-átkot...
Szerelem, ármány, hűség és árulás.
Philippa Gregory vitán felül a királyregények királynője.

Ismét őszinte leszek veletek. Anno bemagoltam az angol történelmet is, ahogy a többit is, de a rengeteg név, a sok évszám teljesen érdektelenné tette számomra az egészet és boldog voltam, amikor túl voltam a vizsgákon és többet nem kellett foglalkoznom velük. Szerintem abból a korszakból egyedül VIII. Henrik maradt meg bennem, de ő is csak azért, mert nem kevés feleséget fogyasztott el.
Aztán pár évvel ezelőtt a barátaim javasolták a Tudorok című sorozatot, ami persze nem volt túlzásoktól mentes, de mégis érdekessé tette azt a korszakot, majd 2 évvel ezelőtt kijött A fehér királynő című tévésorozat, ami végképp meghozta a kedvemet, hogy picit jobban belevessem magam ebbe a korszakba. Viszont a fehér királynő és a tudorok között maradt egy nagy üres folt, és számomra ennek az űrnek a kitöltésére hivatott ez a regény.

Philippa Gregory-tól már olvastam egy történelmi, ifjúsági regényt, amit pár apró hibától eltekintve nagyon szerettem, így nagy elvárásokkal kezdtem neki ennek a történetnek. A sorozat eddig részeit nem olvastam, de mindenki megnyugtatott, hogy ami fontos, azt így is érteni fogom. Nem is volt ez másként, többek között azért sem, mert az írónő a könyv legelején ad egy nagyon gyors összefoglalót ami sokban segített belerázódni a történetbe. Amit a legjobban szerettem ebben a regényben, az a hitelesség. Minden fejezeten látni, hogy milyen hatalmas háttérmunkát végzett Philippa a regény megírása előtt. Ettől függetlenül egy percig sem éreztem, hogy száraz adathalmazt kaptam volna, hiszen az akkori kor egy fontos, de mégis könnyedén elfeledett szereplője, Plantagenet Margit (vagy más néven Margaret Pole) szemszögéből látjuk a történéseket.
Ő pedig igazán benne volt a sűrűjében, hiszen maga is elég közel állt a trónhoz, VII. Henrik feleségének barátnője volt és a trónörököst, Artúrt és jövendőbelijét, Aragóniai Katalint pesztrálta, majd Artúr halála után VIII. Henrik és Aragóniai Katalin lányát, Máriát nevelte. Tanúja volt VIII. Henrik felemelkedésének, majd őrületének és hanyatlásának.

Margaret Pole

Margaret számomra nagyon különleges szereplő. Erős, okos asszony, hiszen tudta, hogy a származása miatt mekkora veszélyt jelent a királyra, így meghúzva magát próbálta egyengetni a családja és szerettei sorsát. Néha úgy éreztem, hogy picit keményszívű, de végül rádöbbentem, hogy ez nem kőszívűség, csupán okosan és ésszerűen döntött bizonyos helyzetekben. Érdekes volt betekintést nyerni abba, hogy az uralkodó váltás mennyire befolyásolhatja egy család sorsát: az egyik pillanatban még éled a gazdagok kiváltságos életét, a másik pillanatban pedig minden hátrahagyva menekülsz...
Különlegesnek tartottam, hogy egy asszony volt a főhősnője egy ilyen korszakban játszódó regénynek, hiszen akkoriban a nők eléggé háttérbe szorultak, bár az is biztos, hogy rájuk aztán végképp igaz volt az a mondás, hogy minden sikeres férfi mögött egy erős asszony áll. Csak ugye a krónikák inkább a férfiak hőstetteiről szólnak, nőket nem volt akkoriban ildomos előtérbe helyezni.
És a korszak? Amennyire gyerekként szerettem volna hercegnőnek lenni, szép ruhákban járni, most, érettebb fejjel (és sok történelmi regény olvasása után) már nem vagyok annyira biztos abban, hogy szerettem volna abban a korban élni. Ahol az emberi életnek nem sok értéke volt; ha nő voltál - akár szegény, akár gazdag - nem volt beleszólásod, hogy kihez adnak feleségül, és csak egy dolgod volt - fiú örököst szülni a férjednek. Ha gazdag voltál és nemes, akkor az életed az adott uralkodó kénye kedvétől függött, ha igazat mertél szólni, akkor aztán végképp nem maradtál hosszú életű. A férjek gyakran csatáztak, az adott uralkodót istenítették vagy épp konspiráltak, néha megölték őket, így a család, a birtok igazi ura gyakran az asszony volt, akinek rengeteg dolgot kellett egyszerre kézben tartania. Ugye hogy így már nem is annyira izgalmas a "hercegnők" élete? 

 

A regény másik főszereplője pedig igen, VIII. Henrik. A történelemkönyvekbe főleg a kivégzett feleségei számával írta be magát, mi viszont Margaret révén picit árnyaltabban ismerhetjük meg az uralkodót. Érdekes volt látni, hogy mi minden vezethetett odáig, hogy a fiatal, jóképű, nőfaló hercegből egy őrült zsarnok váljon. Hogy mennyire másként nevelték, mint a bátyját, Artúrt, akit ugye eleve uralkodónak szántak és mennyi minden hiányzott abból, hogy Henrik is jó király legyen.

 

És akkor még ugye ott volt a "király átka" is, ami az egész történetet körbefonja. Az akkori kor embere komolyan hitt benne, a mai tudósok szerint viszont VIII. Henrik ritka típusú vére okozhatta a sorozatos csecsemőhalálokat. De bármelyik is igaz, nagyon szívszorító volt olvasni arról, hogy hány babát veszítettek el a királynék, miközben próbáltak a "feladatuknak" megfelelni.  

Azt azért bevallom, hogy a rengeteg név néha kavargott bennem, úgyhogy a könyvben időről-időre fellelhető sok családfa jó szolgálatot tett. Ami pedig nagy plusz adott, az a végén lévő szerző jegyzete. Philippa itt jó pár történettel, ténnyel, konspirációval kiegészíti a leírtakat, amelyek segítik a történet és a szereplők jobb megértését.

Összességében örülök, hogy Philippa és én újra találkoztunk, mert egy újabb izgalmas történetet olvashattam egy általam kevésbé ismert, de nagyszerű asszony életéről egy olyan korszakban, amelyről sokan azt hisszük, hogy már mindent tudunk róla, de mégis sok újdonsággal szolgálhat.
A regényt mindenképpen 16 éven felülieknek ajánlom olvasásra.

Borító: Sötét és komor, mint a korszak, amiben a regény játszódik.

Kedvenc karakter: Margaret Pole

Szárnyalás: számomra az egész történet a hitelessége miatt

Mélyrepülés: zavaró volt, hogy a főszereplő hol Margit volt, hol Margaret (nem tudom hogy az eredeti regényben is így van-e)

Érzelmi mérce: Van benne aprócska szerelmi szál, de ez a korszak nem a nagy érzelmekről volt híres...

Értékelés:

Blogturné extra - borítók
Mutatok nektek pár külföldi borítót a teljesség igénye nélkül:

Az angol és a bolgár borítók mind vagy teljesen, vagy részben VIII. Henriket ábrázolják:

 

A lengyel borítón már egy női alak, remélhetőleg Margit is szerepel, de VIII. Henrik még mindig ott van, bár már háttérben, mutatva, hogy a történet főszereplője nem ő.

És íme a portugál borító, amlyen már egyáltalán nem szerepel Henrik, csak egy női alak - aki szerintem szintén Margit lehet. Itt már világosan látni, hogy a regénynek női főszereplője van:

Nyereményjáték:

A könyvben, ahogy a korban általában, kulcsfontosságú szerepet kap, hogy a király és királyné minél hamarabb gondoskodjon törvényes fiú utódról - ez azonban sokáig jelent problémát - talán épp a király átka miatt? A magyar történelemben szintén találunk jó néhány esetet, mikor bizonyos akadályok merülnek fel a trónutódlással kapcsolatban. Játékunkban most egy kis történelmi kalandra hívunk Titeket. A feladatotok, hogy kitaláljátok, mely királyról van szó - a nevét pedig várjuk a Rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A nyerteseket e-mailben értesítjük! Kérjük, hogy az értesítésre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben újrasorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Ez a 18. századi Habsburg királyunk 1716-ban vesztette el egyetlen fiú örökösét, s uralkodásának további részében azon igyekezett, hogy leánya számára biztosítsa a trónöröklést. Ezt az 1723-ban elfogadott Pragmatica Sanctio biztosította is. ennek értelmében 1740-ben a magyar trónra lépett egy olyan királynő, aki egészen 1780-ig volt hatalmon hazánkban. Ki lehet ez a király?

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Szeptember 7 - Szembetűnő

Szeptember 8 - Deszy könyvajánlója

Szeptember 9 - Kelly Lupi olvas

Philippa Gregory: A Sötétség Rendje

A Cartaphilus Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Philippa Gregory legújabb regénye, A Sötétség Rendje. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Luca és Isolde rejtélyekkel átszőtt történetét!

2014. július 21-től mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Carthaphilus Kiadó, 2014
280 oldal
Fordította: Szilágyi Zsófia
Goodreads: 3,16
Besorolás: történelmi fikció, YA

1453, Róma. A fiatal papnövendéket, Lucát eretnekséggel vádolja az inkvizíció, amiért útmutatás nélkül olvasta a Bibliát, tiltott könyvekből tanult. Ráadásul születésének körülményeiről is furcsaságokat pletykálnak. Csak úgy úszhatja meg a vádemelést, ha csatlakozik a pápa alá tartozó titkos rendhez, amely a sötétség és a félelem titkait kutatja.

Első küldetése a Lucretili-apátságba vezeti Lucát, ahol rémisztően furcsa dolgok történnek, amióta az ifjú apátnő, Isolde vette át a zárda vezetését. Az apácákat rémálmok és tévképzetek gyötrik, némelyiken megjelennek Krisztus sebei. Amikor az egyikük váratlanul és különös körülmények között meghal, a koporsója fölött összecsapnak az indulatok. A bizonyítékok minden kétséget kizáróan egyvalaki ellen szólnak - de vajon megbízhatóak-e?

Philippa Gregory új helyszínt választott legújabb regénye cselekményéhez: a középkori Itália útjait vándor szerzetesek, földesurak, keresztes lovagok, földművesek, apácák, mór rabszolgák és banditák járják. A fiatalabb olvasókat célzó fordulatos történetből nem hiányzik a nyomozás izgalma, a középkor borzongató kalandja és persze a szívdobogtató szerelmi bonyodalom sem.

Tavaly nyáron indult egy rövid sorozat a BBC égisze alatt, The White Queen – A fehér királynő címmel. A promója érdekesnek tűnt, így elkezdtem nézni és hamar beleszerettem, de sajnos egy évad után elkaszálták. Kíváncsi voltam, hogy a sorozatot könyv alapján készítették-e és a válasz igen volt rá: Philippa Gregory volt az írónője. Ekkor figyeltem fel rá és hamarosan kiderült, hogy a hölgy elég sok történelmi témájú regényt írt és nagyon népszerű, a kollégáim is hatalmas rajongói, kézről kézre járnak a regényei. Sajnos a folyamatos időhiány miatt mindig csak "majd elolvasom" státuszba kerültek ezek a könyvek, de amikor lehetőségem nyílt rá, hogy egy fiataloknak szóló, középkorban játszódó, nyomozós történetet olvashassak tőle, azonnal jelentkeztem, mert éreztem, hogy eljött végre a mi időnk:).

Ahogy elkezdtem olvasni a könyvet, rögtön az első benyomásom az volt, hogy mennyire korhű. Minden sorából süt, hogy az írónő nagyon ismeri ezt a korszakot, beleértve az akkori vallást, a babonákat és a társadalmi felépítést is. Mielőtt megijednétek, hogy hosszú oldalakon át tartó leírásokon kell átrágni magatokat, megnyugtatlak benneteket - ilyen itt nincs; Philippa a fiatalok számára is könnyen fogyaszthatóan tárja elénk Luca, Isolde, Ishraq és Freize történetét. Bár a regény kitalált történet, de így is teljesen életszerű, a háttér jól kidolgozott, a szereplők "élők", a regény hamar beszippant magába.

A történet két főszereplője Luca és Isolde. Két teljesen más közegből származó fiatal, akik egy inkvizíciós nyomozás kapcsán találkoznak.

Luca

Luca árva, már a születése körül is sok a furcsaság, a szülei eltűntek az oszmán betörés alkalmával, papok nevelték fel. Az akkori korhoz számítva félelmetesen okos, nem hagyja szó nélkül az emberi butaságot, ami abban az időben nem volt éppen életbiztosítás. Szerettem volna megkedvelni, mert az okfejtései alapján sokat vártam/várok tőle, de az írónő (egyelőre) nagyon keveset adott belőle ahhoz, hogy a kedvenceim közé kerüljön. Például szívesen olvastam volna a kiképzéséről, hisz onnantól, hogy az inkvizítor magához hívatta, addig, hogy megkapta az első esetét, egy nagy sötét lyuk maradt a történetben. Vajon hogyan képezték? Miket tanítottak neki? Kik voltak az oktatói? Ezek mind-mind érdekes részek lettek volna, de sajnos ezt átugrottuk.

Isolde pedig egy fiatal nemes hölgy, aki furcsa módon nem csak hímezni és társalogni tanul meg, hanem az édesapja felkészíti arra, hogy a bátyja helyett ő fogja örökölni a várat és a birtokokat. Ez a középkorban szinte minden akkori társadalmi szokás ellen való volt, (nem is tudom, hogy az édesapa hogy gondolta, hogy ha ő meghal, ezt bárki is tiszteletben fogja tartani), így nem csoda, hogy az apa halála után Isolde

Isolde

bátyja ragadja magához a hatalmat és a húgának "nagylelkűen" két lehetőséget ajánl fel – vagy feleségül megy egy általa választott kérőhöz vagy visszavonul a világtól és a közeli apátságot vezeti. Isolde az apátságot választja és oda vonul vissza a szolgálólányával, Ishraq-kal. 

Lucával ellentétben Isolde-ről jóval több háttérinformációt kapunk. Okos, határozott, tudja, hogy mikor érdemes harcolni és mikor érdemes inkább csendben maradni, hogy túléljen. Szegény teljesen rossz korba született, ha csak 500 évvel később él, már akkor is nagyon sokra vihette volna. Így viszont, az akkori, férfiak uralta világban egyelőre alulmarad, bár a sorozat előrehaladtával ez még természetesen változhat:). 

De ahogy Lucánál, úgy nála is örültem volna egy E/1 szemszögnek, hogy jobban megismerhessük őket. 

Akik viszont kitűntek a szereplők közül, az Ishraq és Freize. Ishraq számomra az összes karakter közül a legérdekesebb, akinek minden tette, sőt, a háttere, a története is nagyon érdekelne. Ő az a karakter, akiről nem tudta eleget olvasni anélkül, hogy ne mondtam volna azt, hogy még-még-még kérek belőle. A lány a Szentföldről származik, Isolde édesapja hozta magával és egy személyben társalkodónő, testőr, orvos és még sok minden más. Hatalmas tudása van, a férfiakat lenézi, ugyanúgy harcol, mint ők, ha arra van szükség. Imádtam a karakterét!
Freize pedig Luca "szolgája", aki esetlenségével és humorával színt vitt az egész történetbe. Kettőjük párosánál (Ishraq - Freize) pedig érzem, hogy még sok mulatságos és később talán forró pillanatot fogunk megélni, de az biztos, hogy már most is sok esetben háttérbe szorították a főszereplőket.

És ha már a szerelmi szálról beszélünk... Na az itt nincs, ne is keressétek. Isolde és Luca bár mind a kettő fiatal, a másik szemében vonzó és azért egy idő után sűrűn pislognak egymásra:), de mégis.. a középkorban vagyunk. A lány felszentelt apátnő, a fiú egy vallási inkvizítor, így hiába van/lenne köztük vonzalom, nem igazán tehetnek semmit. Bár szívesen olvastam volna azért egy iciri-piciri szerelmi szálat (és az írónő is kissé esetlenül, de próbált egy-egy elejtett mondatot tenni ennek érdekében), de így is jó volt. Így életszerű a történet és még nagy út vár rájuk amúgy is - ahogy a könyv elején lévő térképet elnéztem minden téren:), itt most nincs helye és ideje a szerelemnek. Ráadásul így izgalmasabb is, minthogy egy sorozat már első részében "egymásnak essenek" a főhősök. Van idejük megismerni egymást, kialakulhat köztük még bármi.

A történet nyomozós része pedig érdekes volt, de a mai kor emberének nem túl bonyolult, már a legelején rá lehet jönni arra, hogy ki mit miért tett. Persze a középkorban ez még hatalmas nagy rejtélynek számíthatott, amit Luca ügyesen, logikusan oldott meg. A fiú kicsit hasonlított számomra Sherlock Holmesra, aki a legagyafúrtabb természetfelettinek tűnő dolgokat is csupán egy kis gondolkodással, megfigyeléssel oldott meg. Luca okfejtései hasonlóak voltak, imádtam ezeket végighallgatni - főleg az elején, amikor megvédte magát az inkvizítorral szemben. (Ennél a résznél teljesen magamra ismertem, mert én is kb így magyaráztam el édesanyámnak azt, hogy az Izraelben sok helyen árult "Krisztus keresztjéből származó faszilánkok" mennyire hitelesek lehetnek:))).

Amire még ki kell mindenféleképpen térnem, azok az illusztrációk. Különlegesek, és egyedi hangulatot adnak a könyvnek. A legelején van egy középkori stílusban megrajzolt térkép, ami Luca útját mutatja be, de a fejezeteket is ugyanilyen stílusú illusztrációk választják el. Nagyon tetszettek!

Összességében ez a regény az apróbb hibáitól eltekintve egy izgalmas bevezetője egy sorozatnak, különleges keveréke egy történelmi, misztikus és vallási kriminek, mindez olyan köntösbe bújtatva, hogy a fiatalabb olvasók is ugyanúgy élvezhessék, mint a felnőttek. Nyugodt szívvel ajánlom fiúknak és lányoknak is, mert szerintem mindenki megtalálja benne azt, ami miatt érdekes lehet számára ez a regény.

A történet pedig nincs lezárva, egyáltalán nincs, sok kérdés nyitott maradt - többek között a szerelmi szál is - így kíváncsian várom a kis négyes további kalandjait!

Borító: Gyönyörű. Nagyon találó a kép is rajta és különlegesek az arannyal kiemelt, domború betűk.

Kedvenc karakter: Ishraq, Freize

Szárnyalás: Az akkori emberek, a társadalom és az egész korszak ismerete. 

Mélyrepülés: Amit Isolde bátyja tett

Érzelmi mérce: -

Értékelés:

Blogturné extra - Isolde

Isolde egy gyönyörű, fiatal nemes hölgy, szív alakú arccal, melyet hosszú szőke haj keretez. Sötétkék szemei és határozott vonalú szája elárulják a fékezhetetlen magabiztosságát. Rózsavízben és illatos olajokban fürdik, ahogy egy, az ő státuszában lévő hölgynek tennie kell, és az édesanyja zafírjait és egy felbecsülhetetlen értékű, arab aranyövet hord a gyászruháján. Gyengéd szívű, az erszénye mindig nyitva van a gyerekeknek, nőknek, koldusoknak.

Isoldét az édesapja nevelte fel annak reményében, hogy egy nap majd ő örökli a várat és a földeket, így független és automon hölgy válik belőle. Az apja halálával azonban nyilvánvalóvá vált, hogy ez a szabadsága korlátozott lesz. Az örökségét elvette a bátyja és mivel visszautasította a bátyja által kiválasztott férjet, így kénytelen elfogadnia az egyetlen fennálló lehetőséget, miszerint szent fogadalmat kell tennie és a helyi kolostorba kell visszavonulnia apátnőként.
Ahogy a történet halad előre, úgy növekszik a vonzalom Luca és Isolde között. Isolde neve gyönyörűt jelent és Malory Tristan és Izolda művét (1470) idézi fel. Ez az Izolda név kelta változata, ahogy van például olasz is, az Isoletta. 

Isolde bátyja

Isolde bátyja, Giorgo, az édesapjuk halála után magának követelte a Lucretili lordja címet. Mivel Isolde tehetetlen volt, így fejet hajtott a bátyja akarata előtt.

Oktatás
Isolde apja megtanította a lányának, hogyan kell kiszámítani a földek nyereségét, hogyan szerezze és tartsa meg az emberek hűségét és hogyan védje meg a várat a támadásoktól.
Isolde a szép ruhák szeretetét is megörökölte és képzést kapott táncból, zenéből, nyelvekből, olvasásból, éneklésből és költészetből.

Isolde bátyja ismét...
Gyanítjuk, hogy Giorgo manipulálta azt, hogy Isolde ne lehessen ott az apja halálos ágyánál.
Nem engedte meg a húgának, hogy lássa az apjuk végrendelét és két lehetőséget ajánlott neki: egy nem túl vonzó házasságot vagy pedig életre szóló szüzességet.

Isolde élete az apátságban
A hagyomány szerint a látogatók csak rácson keresztül beszélhettek a rend asszonyaival és az imádságon kívül máskor nem beszélgethettek egymással.
Az apácáknak le kellett teljesen borotválniuk a fejüket - habár Isolde fejkötő alá rejtette a haját. Sötétbarna köpenyt és facipőt - klumpához hasonlító fából készült cipő a sáros és nedves idő miatt - viseltek.

Forrás: Isolde karakterlapja
(Nem minden részt tettem ki belőle, mert voltak, amik erősen spoileresek voltak)

Nyereményjáték:

Luca a Sötétség Rendjének ifjú tagjaként járja a birodalmat, s kutatja a sötétség és félelem titkait.
Miután megtudja aktuális küldetésének részleteit, a helyszínre utazik, hogy kivizsgálja azt, valamint, hogy a törvényeknek megfelelően, a pápa nevében intézkedjen.
Útja során vele tart Freize, a kissé bohókás konyhai inas, és Peter testvér, aki a feljegyzésekről gondoskodik.
Ám egy napon, amíg Peter testvér leheveredik néhány órára, a tréfás kedvű, gyanakvó Freize úgy dönt, megvicceli az öreget, és összekeveri a küldetéseikről szóló feljegyzéseket. Közben Luca, mit sem sejtve a csínytevésről, tovább kutakodik az eltűnt aranyrögök után. Este azonban észreveszik, mit tett Freize, és kétségbeesetten próbálják helyreállítani a károkat.
Segítsetek nekik megfejteni, mely bűnösöket, vádlottakat rejtik az egyes iratok!

Feladat:
1. A feljegyzések alapján fejtsétek meg, mely híres történelmi személyekről van szó, és a neveket írjátok be a rafflecopter megfelelő mezőjébe. (Kötelező!)
2. Lucával eredjetek az aranyrögök (!) nyomába, és számoljátok össze, hány darabot találtok. De vigyázzatok, nem minden arany, ami fénylik! (Erre július 28 -tól nyílik lehetőségetek, a Blogturné Klub blogján. Aznap nem lesz értékelés, csak kincsvadászat. Nem kötelező megcsinálni, de plusz esélyeket jelent.)
3. Találjátok ki, a játékban szereplő történelmi személyek közül ki(k)ről írt már könyvet Philippa Gregory. (Kötelező!)

Kalandra fel!  

Figyelem!
A kiadó csak magyarországi címre postáz!
Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway  

A Blogturné további állomásai:

Július 21 - Kelly Lupi olvas

Július 22 - Dreamworld

Július 23- Nem harap a...

Július 24 - Könyvszeretet

Július 25 - Insane Life

Július 26 - Deszy Könyvajánlója

Július 27 - Zakkant olvas

Július 28 - Blogturné Klub

Július 29 - Könyvgalaxis