R. J. Hendon: Gyomláló (Overtoun-trilógia #0,5)

 

R.J. Hendon Korcsok című könyvével már futott egy turnénk, de most a Blogturné 3 bloggere újra ebbe az izgalmas disztópiába veti bele magát. Ráadásul segítünk azoknak is, akiknek szükségük van a történet felelevenítésére, hiszen az egyik bloggerünk által felidézzük az első részt is, a másik két bloggerünk pedig a második részt és az előzménytörténetet véleményezi. Természetesen a játék sem maradhat el, a turné végén Ti is nyerhettek egy példányt az egyik regényből.

Főnix Könyvműhely, 2020

378 oldal

Besorolás: disztópia

A ​22. században járunk. Az emberiség rohamosan halad afelé, hogy új biotechnológiai megoldásokkal választ találjon problémáira, és egyre ellenállóbbá tegye önmagát. Úgy tűnik, a fejlődésnek csupán etikai megfontolások szabhatnak ideig-óráig határt. Csakhogy mindig akad olyan ellenség, amely megtalálja a kiskapukat, és hirtelen, a legváratlanabb módon csap le.

Danyelle Gardens, a londoni egyetemista élete egyik napról a másikra fenekestül felfordul, amikor egy buli után megtámadják. Ráadásul hamarosan rá kell jönnie, hogy az egész világ megváltozik körülötte – a változás pedig gyors és erőszakos. Civilizációnknak nem is egy, de rövidesen több különböző halálos járvánnyal kell szembenéznie, amelyek átformálják viszonyunkat a természettel: az, ami egykor csodálatra késztette az embert, hamarosan félelemmel és utálattal tölti el, az indulatok pedig elszabadulnak. Danyelle akaratán kívül kerül az események középpontjába. A világméretű katasztrófa erejét meghaladó kihívások elé állítja, és mindent fel kell áldoznia, hogy megmentse azokat, akiket szeret.

A Gyomláló egy fiatal lány pokoljárásán keresztül mutatja be, mi történt kétezer évvel a Korcsok két főhőse, Rany és Angyal találkozása előtt. Az önmagában is kerek egészet alkotó történet olyan kérdéseket feszeget, melyek napjainkban aktuálisabbak, mint valaha.

Huh.. csak ennyit tudok mondani így hirtelen a regény befejezése után... Na ez már nem YA disztópia, ez kőkemény felnőtt disztópia, sőt néha nekem kicsit horrorisztikusra is sikerült. Annyira izgultam, hogy szó szerint egy ültőhelyemben kiolvastam az egész regényt, szinte lerakni se tudtam.

A történet Danyről szól, aki fiatal egyetemista és egy este hazafelé tartva egy iszogatós-barátnős találkozó után, megtámadják és megerőszakolják. Az elkövető egy srác, akivel a szórakozóhelyen ismerkedett meg. Mivel a fiú egy elég gazdag család sarja, ezért a tette "természetesen" következmények nélkül marad... Azonban Dany terhes lesz az erőszak következtében, de úgy dönt, hogy megtartja a babát, akiről kiderül, hogy az "apja" révén elég különleges...

De a saját szörnyűségei mellett a világban is történik valami.. furcsa szitakötők jelennek meg itt-ott és ahol megjelennek, ott az állatok megvadulnak és megtámadják az embereket.. Dany is átél egy ilyen támadást, amely révén elveszíti a barátait és még nagyobb traumát él át.

A támadások egyre sűrűbbek, egyre aggresszívabbak, Danynek pedig hiába van ötlete, hogy mi is állhat a háttérben, rendre megfenyegetik, nem hisznek neki... pedig nem ártana...

Kicsit féltem, hogy ez "csak egy előzménytörténet", vajon felér-e majd a regényekkel, amelyek a trilógia részét képezik. Hát nem is kicsit.. sőt, ha őszinte akarok lenni, akkor azt mondom, hogy számomra még túl is szárnyalták.

A regény elég ütősen indult, bár akkor ez még csak simán egy "kriminek" tetszett, ilyet azért olvasunk nem egy történetben. De aztán jött az a rész, amikor Dany a barátaival elmegy Grungy Hollowba, hogy utánanézzenek valaminek, aminek köze lehet a járványos megbetegedésekhez.. na ott éreztem először azt, hogy ez több, mint egy sima kis előzménytörténet. Komolyan mondom, ott féltem, miközben olvastam. Mintha egy horrorfilmet néztem volna, úgy éreztem magam. Én, aki eddig nem félt semmitől az erdőben (max a vaddisznóktól:D), mostantól ha őzet / szarvast látok, komolyan oda fogok figyelni, hogy hogyan néznek rám :D.

És ez persze csak a kezdet volt. Hiányoltam a kutyákat a Médákban.. na itt kaptam belőlük, nem is keveset.. és nemcsak kutyákat, hanem megvadult lovakat, leopárdokat, madarakat, meg mindent, amit csak végigfertőzött ez a kor. Hitchcock madarai ahhoz képest, amit itt történt, sima kis berzenkedő madárcsapatnak tűntek. Most már teljes mértékben megértettem, hogy Overtoun miért utálta / félte az állatokat. Bár, ami történt az borzalmas volt.. de bele se merek gondolni, hogy én mit tettem volna. Hogy Rafiki, az imádott kutyám megtámadjon.. vagy ha nem is támad meg, de le kelljen adnom "karanténba", hogy "megnézzék, ő is elkapta-e a kort"... egyszerűn végiggondolni sem akarom ezt az egészet. 

És a történet maga.. egy percre se állt le, folyamatosan izgulhattam ezért, azért, jön-e támadás az állatok, az emberek részéről, ha nem, akkor felbukkan-e a pszichopata őrült, aki megerőszakolta Danyt. Hogy sikerül-e kimenekülniük a támadás alatt álló városból, hogy végre hisz-e valaki Danynek és TESZ-E valamit.... A szerző pedig úgy építette fel a világot, hogy csak apró részleteiben tért el attól, amiben ma élünk, így teljesen hihető volt, hogy ez egy bekövetkezhető jövőkép lehet...

Az egész regény úgy, ahogy van filmvászonra való. Ahogy olvastam az oldalakat, úgy elevenedett meg a szemem előtt minden, tökéletes film lehetne belőle.

És a szereplők? Itt megint ugyanabba futottam bele, mint a többi résznél. A történet maga volt izgalmas, lebilincselő, a szereplőkhöz nem igazán tudtam kötődni, pedig mindent megtettek azért, hogy ez így legyen. Dany egy nagyon erős, okos és bátor fiatal nő. Ő testesíti meg azt a hétköznapi hőst, akire felnézhetünk és példaképpé válhat. Nincsenek szuper képességei, csak kitartó, nem hagyja magát és képes józanul gondolkodni a legvadabb helyzetben is.

Kedveltem. De valahogy mégsem került hozzám annyira közel, mint amennyire kellett volna. De itt sem éreztem ez hibának, mert egy egész része volt, ami viszont tökéletesen hozta, amit kellett, egy izgalmas, fordulatos regénnyé állt össze, amelyik lekötött az utolsó lapig.

Most már csak egyetlen problémám akadt.. érdekelne, nem is kevéssé, hogy mi történt eme befejezés és a 2000 évvel későbbi Overtounban játszódó történet között. Valamilyen szinten megmagyarázta a történteket, de nyitva is hagyott pár kaput, ami elgondolkodtat... vagy legalábbis igényt formál arra, hogy legyen még egy "előzménytörténet" :D.

Összességében imádtam, talán meg is kockáztatom, hogy még jobban, mint a fő részeket. Ez a rész akár már felnőtteknek is érdekes lehet, így azoknak is bátran ajánlom, akik esetleg a ódzkodnak a fiataloknak szóló disztópiáktól.

És ami fontos még... nyugodtan lehet olvasni úgy is, hogy nem ismerjük a fő szálat. Anélkül is megállja a helyét a regény. 

Borító: Látványos, találó, beleillik a sorozatba

Kedvenc karakter: Talán Dany... de igazából egyik karakter se került hozzám igazán közel

Szárnyalás: a dinamikus, moziszerű történet

Mélyrepülés: Amin Danynak át kellett mennie...

Érzelmi mérce: Egy szó van rá, izgalom. Végigizgultam az egészet :)

Értékelés:  

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A Korcsok blogturnéjában is a kutyák álltak a középpontban, itt sem lesz ez másként. Most azonban picit szűkítünk a körön és olyan kutyákat mutatunk Nektek, “akik” disztópiákban, poszt-apokaliptikus filmekben / sorozatokban tűntek fel. Annyit segítséget adunk, hogy nem a kutyák nevét kell kitalálni:), hanem a FILM / SOROZAT CÍMÉT kérjük beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe. (lehet, angolul vagy magyarul is, bármelyiket elfogadjuk).

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Február 22 - Könyv és más - Korcsok értékelés
Február 23 - Spirit Bliss Sárga könyves út - Médák értékelés
Február 25 - Kelly &Lupi olvas - Médák értékelés
Február 27 - Könyv és más - Médák értékelés
Március 01 - Spirit Bliss Sárga könyves út - Gyomláló értékelés
Március 03 - Kelly & Lupi olvas - Gyomláló értékelés
Március 04 - Spirit Bliss Sárga könyves út - extra interjú

R. J. Hendon: Médák (Overtoun-trilógia #2)

 

R.J. Hendon Korcsok című könyvével már futott egy turnénk, de most a Blogturné 3 bloggere újra ebbe az izgalmas disztópiába veti bele magát. Ráadásul segítünk azoknak is, akiknek szükségük van a történet felelevenítésére, hiszen az egyik bloggerünk által felidézzük az első részt is, a másik két bloggerünk pedig a második részt és az előzménytörténetet véleményezi. Természetesen a játék sem maradhat el, a turné végén Ti is nyerhettek egy példányt az egyik regényből.

Főnix Könyvműhely, 2021

416 oldal

Besorolás: sci-fi, disztópia

Kétezer ​évvel a civilizáció pusztulása után már régi igazság, hogy az ember és a természet párharcából mindig az utóbbi kerül ki győztesen.

Ám úgy tűnik, ez most megváltozott.

Az Emlékező Rany Seren immár tizenkét éve él az Overtount vezető család tagjaként, amikor ölébe pottyan a lehetőség, hogy végre elhagyhassa a várost, és férje társaságában diplomáciai küldetésen vehessen részt Jurában, egy távoli városban, amely nem is különbözhetne jobban Overtountól. A találkozót félbeszakító, rejtélyes támadás azonban nem csak a törékeny békére jelent veszélyt, de az egész élővilág számára rettenetes következményekkel jár. Az elszabaduló erő korábban soha nem látott pusztítást visz végbe, hogy aztán az alkotóelemeire bontott életből egy új, átalakított világ sarjadjon.

Rany menekülni kényszerül, hosszú és veszélyekkel teli utazásra indul, hogy hazajusson és válaszokat találjon, mielőtt még minden elveszne.

Mindeközben Overtoun kitenyésztett dolgozó kasztja, a gyermeki külsejű médák váratlan felfedezést tesznek önmagukról, és lassacskán tudatára ébrednek annak, hogy több van bennük, mint azt bárki hitte volna. A médák ébredése olyan változásokat indít el Overtounban, amely örökre megváltoztatja a város sorsát – sőt, talán az egész emberiségét.

A Korcsok folytatása ott veszi fel a történet fonalát, ahol a régmúlt szunnyadó emlékei ismét felszínre törnek. A maguk sötét, bosszúra éhes árnyaival.

A trilógia első részét majdnem 4 évvel ezelőtt olvastam, így picit azért féltem, hogy mennyire is emlékszem az első részből. De azt tudtam, hogy az első részt szerettem, érdekes volt és izgalmas, így reméltem, hogy hamar visszarázódom ebben a világba.

A történet jó pár évvel később játszódik az első rész után. Rany már nem kislány, hanem felnőtt nő, aki férjhez is ment, a férje az Overtount vezető család, a Mentmorek tagja, így Rany is bekerül az elit közé, amit nem túl jól visel, sőt azt sem, hogy a számára túl steril, túl mű városban él. Így örömmel ugrik arra a lehetőségre, hogy a férje oldalán egy diplomáciai küldöttséggel elhagyja a várost és Jurába utazzon.

De történik ott valami...

És innen indul a regény. Rany a férje és a küldöttség nélkül menekül egy hajón, próbálja elérni a szigetüket. Menekül valami borzalmas elöl, egy óriási feketeség, egy hatalmas vihar üldözi, amiről bár nem tudják, hogy mit csinál, de Rany rettegve próbálja elkerülni és hazakerülni Overtounba.

De ez csak az egyik szál, a regény még másik két szálon is fut tovább, az egyiknél megismerhetjük a Médákat, azokat a gyermek rabszolgákat? Akiket Overtoun tenyészt arra, hogy kiszolgálják az ott lakókat. Nem lehetnek érzelmeik, nem lehetnek vágyaik, csak és kizárólag a munkára koncentrálhatnak, a polgárok pedig ezt ki is használják :(.

A harmadik szál pedig egy visszatekintés, hogy mi is történt Jurában, mielőtt Ranynak menekülnie kellett - de az ott történtekbe csak lassan kapunk betekintést, a szerző lassan adagolja az információt, így sokáig mi is csak sötétben tapogatózunk.

A három szál aránylag lassan ér össze, mi pedig sokáig agyalhatunk rajta, hogy vajon mi köti össze ezt a három történetet.

R. J. Hendon ismét egy nagyon jó regényt alkotott, ami tökéletes második rész lett, bővelkedett izgalomban. Én speciel Rany menekülős részét szerettem a legjobban, mert egyszerűen imádtam a szerző világfelépítését, tájleírását, hogy hogyan változott meg Anglia, a nagyvárosai és a vidék képe ennyivel a világ pusztulása után. Izgalmas volt Londonba bejutni, "látni" a még mindig meglévő híresebb épületek romjait és hogy mi lett belőlük. Ezek a disztópiákban a gyengéim, kalandozni a régmúlt emlékei között. Azt is megemlítem, hogy jó volt kikerülni Overtoun falai közül, hiszen az első részben szinte végig ott voltunk, de túl sokat nem tudtunk az azt körülvevő világról. Na, most megismerhettük...

És persze nem hagyhatom ki azt az izgalmat sem, hogy vajon utoléri-e Ranyéket ez a borzalmas vihar és vajon mit tartogat azoknak, akik belekerülnek?

A Médák részeit sokáig nem tudtam hová tenni. Éreztem, gondoltam, hogy fontosak, hiszen a második rész címe is rájuk utalt, de itt is sokáig csak tippelgettem, tapogatóztam, hogy mi a pontos szerepük a regényben.

Ahogy fentebb is írtam, a regény izgalomban bővelkedett, de az érzelmi részt megint nem igazán tudom kiemelni. Az első résznél is írtam, hogy látszik, hogy a szerző férfi, mert az érzelmi részeket elég "lazán" kezeli. Ennél is ezt éreztem. Persze, ez nem egy romantikus lányregény és érdekes módon, bár máshol ezt hibának rónám fel, itt fel se tűnt, hogy nem rajongók egyik szereplőért sem. Maga a történet adott annyi izgalmat, kérdést és nyomozást, hogy a legkisebb problémám volt az, hogy Rany és a férje, Ayers végül tényleg megszeretik-e egymást vagy sem. Ugyanígy egyik szereplőért sem izgultam, valahogy elvesztek az egyének a nagyobb egészben.

Amit viszont sajnáltam, azok a kutyák (korcsok) jelenléte ebben a részben. Az első részben több szerepük volt, amit imádtam, itt valahogy a háttérbe szorultak Ranyék mellett. Ami részben érthető volt, de akkor is sajnáltam.

És a fő szál? A csattanó? Ami az egész történetet mozgatja? IMÁDTAM! Nagyon brutális volt és mindenek felett EMBERI. Az emberiség pont ilyen. Tökéletesen eltalálta a szerző.

És a regény vége? Persze függővége van:D. Nem annyira, hogy körömlerágva várjam a folytatást, de azért mindenképpen szeretném olvasni, mert sok dolog még nyitott maradt és hát, akivel lezárodott ez a könyv.... okozhat még sok-sok galibát.

Összességében imádtam ezt a regényt, az író pedig bekerült a kedvenceim közé és alig várom, hogy újabb regényt olvashassak tőle!

Borító: Találó, utal a történetre, szerintem nagyon jó lett!

Kedvenc karakter: - 

Szárnyalás: a világfelépítés és a történet maga

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: volt picike romantika is, de nem ezen volt a fő hangsúly

Értékelés: 

HA megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A Korcsok blogturnéjában is a kutyák álltak a középpontban, itt sem lesz ez másként. Most azonban picit szűkítünk a körön és olyan kutyákat mutatunk Nektek, “akik” disztópiákban, poszt-apokaliptikus filmekben / sorozatokban tűntek fel. Annyit segítséget adunk, hogy nem a kutyák nevét kell kitalálni:), hanem a FILM / SOROZAT CÍMÉT kérjük beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe. (lehet, angolul vagy magyarul is, bármelyiket elfogadjuk).

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Február 22 - Könyv és más - Korcsok értékelés
Február 23 - Spirit Bliss Sárga könyves út - Médák értékelés
Február 25 - Kelly &Lupi olvas - Médák értékelés
Február 27 - Könyv és más - Médák értékelés
Március 01 - Spirit Bliss Sárga könyves út - Gyomláló értékelés
Március 03 - Kelly & Lupi olvas - Gyomláló értékelés
Március 04 - Spirit Bliss Sárga könyves út - extra interjú

R. J. Hendon: Korcsok (Overtoun-trilógia #1)

R. J. Hendon Korcsok című regényének nemcsak a borítója sikerült igazán jól, a történet is igazán egyedi, összetett és fordulatos. A magyar író disztópiáját ezúttal a Blogturné Klub három bloggere véleményezi majd. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek belőle egy példányt.

Főnix Könyvműhely, 2018

392 oldal

Besorolás: YA, sci-fi, disztópia

Overtoun makulátlan, fehér épületei között nem nő egy árva fűszál sem. A természet és az ember harmóniája a ködös múlt homályába veszett, az állatok nem kívánatos lények, a város polgárai pedig irtóznak mindentől, ami a földben terem. 

Rany, a tízéves kislány mindig is kívülállónak érezte magát Overtounban. Legszívesebben elrejtőzne az emberek elől egy sötét szobában, ahol egymagában lehet. Épp úgy, ahogy az a hányattatott sorsú kutya, akinek minden nap küzdelem az életben maradásért, és akivel hamarosan Rany sorsa is összefonódik. 

A Korcsok megrázó utazásra hív az 5. évezredbe, ahol a messzi múlt emlékei még mindig kísértenek, és feje tetejére állítanak mindent, amit Rany addig igaznak vélt Overtounról.


Ez a történet is úgy indult, hogy megláttam a könyv borítóját. Imádom a farkasokat (mert az a stilizált kutyafej inkább egy farkasé), a kutyákat, így azonnal ugrottam a fülszövegre, ahol, bár farkasokról nem volt szó, de kutyákról annál inkább.
Az is igaz, hogy egy időben faltam a disztópiákat, de mostanában csak akkor kelti fel az érdeklődésemet egy ilyen történet, ha látok valami újat, valami mást az eddigiekhez képest. Az, hogy világégés történik, az, hogy egy fiatal lány (mert általában lányok a világ megmentői:))) a kulcs mindenhez, nekem már kevés. Ezért kíváncsisággal vegyes félelemmel kezdtem neki ennek a regénynek.

A történet számomra lassan indult be, nem mondanám, hogy azonnal kialakult a szerelem. Lassan haladtunk, több szemszögből ismerkedtünk a világgal, a szereplőkkel, de ami azonnal kitűnt, az az író kutyák iránti szeretete. Mert persze a kutyák is kaptak külön szemszöget!!! megismerhettük a későbbi főszereplőnket Angyalt (bár akkor még nem volt neve, csak simán fekete kutya volt) és a társait. Az író tökéletes módon írta le egy falka viselkedését, hierarchiáját, működését, a kutyák reakcióját bizonyos szituációkra, látszott, hogy vagy nagyon szereti a kutyákat vagy pedig neki is van egy (a könyv befejeztével elárulta, hogy ő is tart egyet, úgyhogy nem jártam messze a valóságtól:).
Képet kaptunk egy nagyon zord jövőről, egy olyan világról, amely számomra mindenképpen rémisztő volt - hiszen imádom a természetet, az állatokat, a növényeket - és ez egy olyan világ volt, ahol minden, ami a természethez közeli, az tiltott, megvetendő és elpusztítandó. Furcsa volt, hogy a kutyák, amelyek szinte az idő kezdete óta az emberek hűséges társai voltak, itt félelmetes fenevadak, amelyek vadásznak az emberekre és akikre az emberek is vadásznak.

Nem is tudtam nagyon az overtouni népséggel szimpatizálni, bár a történet folyamán kiderült, hogy miért lettek ilyenek, miért teszik azt, amit, de ettől függetlenül nem tudom, hogy mennyire lettem volna képes ebben a közegben élni. Egyedül a gyógyászatuk tetszett, annak szerintem most is nagy hasznát vennénk, bár az ár, amiért ezt tudják használni, elég magas... Persze könnyű innen, a kényelmes lakásból ítéletet mondani, hiszen egy ilyen világégés után valahogy talpra kell állni és ez is egy lehetséges módja és talán ez még a könnyebbek közül való.

A történet aztán beindult szépen, egyre több izgalmas rész következett, csavarok, amelyekre gondolni sem mertem és közben rengeteg kérdésem merült fel: Ranyt miért nem bántják a kutyák? Ha ennyire fejlett az orvostudomány, akkor a kislányt miért nem tudják gyógyítani? Vajon mi van a falon túl? Milyenek a barbárok?
Ezekre persze lassacskán választ kaptunk, de a válaszok után még több kérdésem lett:).

Akikkel egyedül problémám volt, azok a szereplők. Nem is a kidolgozottsággal, hiszen minden fontosabb szereplőről megtudtunk mindent - háttér történetet, személyiséget, de valahogy egyikhez sem tudtam kötődni. Ezt nem teljesen az író hibájának rovom fel, hanem inkább annak, hogy férfi (jaj, érzem, hogy ebből megkövezés lesz:). Nem egy férfi írótól (külfölditől és magyartól is) olvastam hasonló világról regényt, ahol a történet, a cselekményszál izgalmas volt és egyedi, de a karakterek valahogy távol maradtak tőlem. Lehet, hogy a nők empatikusabban tudják megalkotni a szereplőket? Nem tudom. Ez akár egy vita indítója is lehet:).

A cselekményszál azonban tényleg jó volt és a több szemszög még izgalmasabbá tette a történetet, hiszen volt jó és rossz oldal, de közben pedig voltak elég árnyalt szereplők is, akiknél nem igazán lehetett tudni, hogy hová tegyem őket. A szereplőink tettei pedig még inkább megkavartak, hiszen, ha például Rany vissza tudott sok mindenre emlékezni, akkor miért hagyta, hogy a szeretett kutyáival az tegyék az emberek, amit tettek? És igen, a visszaemlékezések. Imádtam minden sorukat. Tetszett, ahogy végül így kaptunk egy kis ízelítőt abból, hogy mi is történhetett x évvel a történetünk előtt.

Amit érdekesnek tartottam még, hogy az író kihagyta a már oly megszokott szerelmi szálat. Mondjuk furcsa is lett volna, ha Rany bárki iránt is szerelmet érez a fiatal kora miatt, de az idősebb szereplők között se dúlt túlzottan a szerelem, bár azért egy icike-picike romantika csak bele lett csempészve, de csak annyira, hogy lássuk, az akkori embereknek is lehetett érzelmei.

A történet vége pedig? Nagyon remélem, hogy olvashatom a folytatást, hiszen bár nem lett kifejezetten olyan függővég, ami után véresre rágott körmökkel várom a következő részt, de az író egy elég megrázó befejezést követően egy csomó kérdést nyitva hagyott, amire szeretnék választ kapni:).

Összességében az apró hibáitól eltekintve nagyon tetszett a regény és merem ajánlani fiúknak és lányoknak is, kutyaimádóknak és disztópiát kedvelőknek is. Izgalmas, érdekes, elgondolkodtató történet, néha nagyon kedves, néha nagyon megrázó, helyenként véres részekkel és egy olyan jövőképpel, ami sajnos lehetséges, de remélem, hogy soha nem fog bekövetkezni.

Borító: Nagyon tetszik, látványos, előrevetíti a történetet

Kedvenc karakter: Angyal, Rany

Szárnyalás: Rany és a kutyák kapcsolata

Mélyrepülés: ahogy a jövő emberei ennyire írtóznak a természettől

Érzéki mérce: -

Értékelés:

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A Korcsokban fontos szerepet játszanak az állatok, főképp a kutyák, úgyhogy ezúttal híres kutyakarakterek nevét kell kitalálnotok az állomásokon található leírások alapján. Vagyis a feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a híres kutyakarakter nevét.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Kántor Kata mesekönyveinek főszereplője, egy aprócska nyomozókutya, akinek helyt kell állnia a nagy rendőrkutyák világában, és bebizonyítani, hogy ő is tehetséges, ha a bűnözők leleplezéséről, és elfogásáról van szó.

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné további állomásai:

Július 26 - Kelly & Lupi olvas

Július 28 - Spirit Bliss Sárga könyves út

Július 30 - Deszy könyvajánlója