Hungarian book reviews. 2011-ben indult a blogunk, mára már 1260+ könyvkritika tartalommal rendelkezünk. A blogunkon szinte minden műfajból, elsősorban ifjúsági, young adult, middle grade, new adult, romantikus, történelmi romantikus, fantasy regényekről találsz könyvajánló bejegyzéseket, interjúkat. A blog a Blogturné Klub alapító tagja 2013 óta. Célunk az olvasás népszerűsítése, őszinte könyvértékelések segítségével. Köszönjük, hogy benéztél, reméljük találsz megfelelő olvasnivalót!
Visszatérünk a Szent Vlagyimir Akadémiára, ahol a főnemesi diákok intrikái, az
elhunyt barátjának szelleme, a régi és új ellenségek mellett Rose igyekszik
egy kemény, hathetes terepgyakorlatot túlélni, ugyanis nemsokára elérkezik
nagykorúságának és érettségijének időpontja!
Tartsatok bloggereinkkel a Vámpírakadémia-sorozat harmadik részének turnéján,
aminek a végén az Agave Könyvek kiadó jóvoltából egy szerencsés olvasónk
hazaviheti A halál csókja című paranormális romantikus regényt.
Agave Könyvek, 2023
384 oldal
Fordította: Farkas Veronika
Goodreads: 4,34
Besorolás: YA, fantasy, urban fantasy, ifjúsági
Rose Hathaway egy hónap múlva tölti be a tizennyolcadik életévét, közeledik
nagykorúságának és érettségijének időpontja is. Ez utóbbi feltétele egy
kemény, hathetes terepgyakorlat, amit minden végzős damfír testőrtanoncnak
végre kell hajtania egy-egy főnemesi mora vámpír mellett. Rose nehezen
összpontosít feladatára, hisz nem csak elhunyt barátja, Mason jár vissza
kísérteni őt, még az a Viktor Daskov is feltűnik, aki korábban Rose
barátnőjének, a lélekmágus Lissa Dragomirnak életére tört. Ráadásul a
főnemesi diákok intrikáikkal akaratukon és tudtunkon kívül utat nyitnak a
Szent Vlagyimir Akadémiába a gyilkos és kíméletlen élőhalott strigák
előtt.
Az értékelés néhány részben spoileres lehet az előző részre nézve, úgy olvassátok!
És kedvenc testőrünk, Rose Hathaway és barátainak a kálváriája folytatódik. Közelít az érettségije, ami előtt egy nagyon életszagú, kemény terepgyakorlatot kell elvégeznie a kijelölt morája mellett... és mit adj isten, Rose NEM Lissát kapja megvédendő moraként. És persze ott van a beteljesületlen szerelme is, ami még fájóbb, hiszen Lissa fejében folyamatosan benne van és átélheti, amit a legjobb barátnője él át Christiannal - mind lelki, mint testi téren...
Adrian pedig most érzi azt, hogy eljött az ő ideje és mindent bevet, hogy Rose-t megszerezze. Vajon sikerül neki?
Hogy ezt még tetézni lehessen, Mason szellemként visszatér és Roset kísérti a lehető legrosszabb pillanatokban. Főhősnőnk pedig próbál rájönni, hogy Mason mit próbál neki elmondani...
A strigák fenyegetése pedig egyre közelebbi, már az Akadémia sem jelent mentsvárat számukra...
Hát ez egy nagyon érzelemdús részre sikeredett, és akkor finom voltam és nőies. Mondhatnánk azt, hogy nem volt valami pörgős ez a történet, de én egy percig sem unatkoztam. Rettentő érdekes volt a terepgyakorlaton "részt venni" és Rose-zal együtt átélni, hogy hogyan készítik fel a testőröket a végső vizsgára. Milyen nehézségeken kell átmenniük, hogyan kell a hét hét napján át, 24 órán keresztül teljes éberséggel vigyázni az adott személyre. Mennyire félre kell tenniük mindent azért, hogy a feladatukat tökéletesen ellássák. Rose itt szembesül végleg azzal, hogy ha még félre is tudják tenni a korkülönbséget és azt, hogy "tanár-diák" viszonyban vannak, azzal, hogy mind a ketten testőrök, esélyük nem lesz soha egy normális kapcsolatra Dmitrijvel.
Adrian pedig, bár egyelőre egy plusz keréknek tűnik, de ebben a részben lopta be magát végleg a szívembe és annyira, de annyira drukkoltam neki, hogy elnyerje Rose szívét! Amit ez a fiú véghez vitt Rosért, azt kevés pasi tenné meg. Imádtam minden mondatát, minden megmozdulását - Team Adrian forever! Lehet, hogy lazának, partiarcnak és bulimániásnak látszik, aki picit őrült is, de megvan az oka, hogy miért. (majd a későbbiekben jobban kiderül).
És igen, a józan eszem végig azt súgja, hogy Dmitrij és Rose való egymás mellé, hiszen a higgadt testőr tökéletesen kiegészíti a lobbanékony testőrlányt, de a női szívem Adriant képzeli el Rose mellé, még úgy is, hogy valahol a szívem mélyén érzem, tudom, hogy ez egy eléggé toxikus kapcsolat lenne, felemésztenék egymást hosszú távon.
A másik, ami tetszett, hogy betekintést kaphattunk az Udvar életébe és megismerhettük a királynőt, Tatjanat is (nem, nem lopta be magát a szívembe egy percig sem, sem a stílusával, sem az őrült ötleteivel :D ). A morák (törpök) élete nem csak móka és kacagás. Van itt intrika bőven, mint egy valódi királyi udvarban. Kapcsolatok építése, hatalmi harcok és minden, amit csak el tudtok képzelni. És persze Lissa, Christian és Adrian révén Rose is belekerül ebbe, de vaskosan. Nagyon érdekes azt is látni, ahogy a történet most kezdi el boncolgatni azt, hogy a morák miért is élveznek ekkora elsőbbséget és a dampíroknak (tudom, itt valamiért már damfír lett a nevük.. bár nem tudom miért...) miért kell MINDENT, ami számukra fontos, feláldozni egy olyan fajért, aki alig becsüli meg őket.
Lissát, amennyire kedveltem az előző részekben, most akkorát csalódtam benne. Itt most számomra egy végletekig önző lány benyomását keltette, egyáltalán nem a legjobb barátnőt alakította.
Rose viszont örök szerelem. Forrófejű, magabiztos, gyönyörű és egy belevaló harcos, aki nem fél sem a szókimondástól, sem a tettektől. Tipikusan az a lány, aki ennyi idősen szerettem volna lenni (nem, sose voltam ilyen :D ). Egyszerűen imádok róla és a barátairól olvasni. Nem tudom megunni. Ha 30 könyv készülne az életükről, akkor mind a harmincat végigolvasnám.
Richelle Mead egyszerűen egy olyan YA, vámpíros történetet alkotott, ami egyedülálló, izgalmas, érzelemdús, szenvedélyes és egy percig sem érzed azt, hogy "úristen, már megint egy vámpíros tinisztori". A világfelépítése különleges, a szereplők imádnivalóak és a vámpír (vagy félvámpír) mivoltuk mellett teljesen emberiek. Ugyanolyan hibákat követnek el, mint mi, ugyanúgy szeretnek, gyűlölnek, gyászolnak, mint mi emberek. Ettől érzed őket közelinek magadhoz és élvezed minden percét, amit velük együtt töltesz.
És ennek a résznek a vége? Úristen, rettentően ütősre sikeredett. Olyan körömlerágós vége van, hogy azonnal akarod a következő részt olvasni. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a részt, ahogy az egész sorozatot is!
Borító: Csodaszép, illik a történethez és a hangulatához
Kedvenc karakter: Rose, Adrian, Dmitrij, Lissa, Christian
Szárnyalás: Adrian összes jelenete :D
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: humoros, forró, érzéki és a vége? összetöri a szívedet teljesen...
A mostani játékunkban olvasnotok kell! A kiadó oldalán találtok egy röpke
beleolvasót a A halál csókjába, aminek az elolvasása után könnyedén
megválaszolhatjátok az állomásokon található kérdéseket.
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó
csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük.
Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest
sorsolunk.)
[Blogturné Klub] Október 30 - Insane Life November 2 - Kelly és Lupi olvas ~ Kedvcsináló idézetek November 5 - Kelly és Lupi olvas November 8 - Függővég November 11 - Hagyjatok! Olvasok! ~ Borítómustra November 15 - Hagyjatok! Olvasok! November 17 - Sorok között November 20 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Visszatérünk a Szent Vlagyimir Akadémiára, ahol a főnemesi diákok intrikái, az
elhunyt barátjának szelleme, a régi és új ellenségek mellett Rose igyekszik
egy kemény, hathetes terepgyakorlatot túlélni, ugyanis nemsokára elérkezik
nagykorúságának és érettségijének időpontja!
Tartsatok bloggereinkkel a Vámpírakadémia-sorozat harmadik részének turnéján,
aminek a végén az Agave Könyvek kiadó jóvoltából egy szerencsés olvasónk
hazaviheti A halál csókja című paranormális romantikus regényt.
Agave Könyvek, 2023
384 oldal
Fordította: Farkas Veronika
Goodreads: 4,34
Besorolás: YA, fantasy, ifjúsági, urban fantasy
Rose Hathaway egy hónap múlva tölti be a tizennyolcadik életévét, közeledik
nagykorúságának és érettségijének időpontja is. Ez utóbbi feltétele egy
kemény, hathetes terepgyakorlat, amit minden végzős damfír testőrtanoncnak
végre kell hajtania egy-egy főnemesi mora vámpír mellett. Rose nehezen
összpontosít feladatára, hisz nem csak elhunyt barátja, Mason jár vissza
kísérteni őt, még az a Viktor Daskov is feltűnik, aki korábban Rose
barátnőjének, a lélekmágus Lissa Dragomirnak életére tört. Ráadásul a
főnemesi diákok intrikáikkal akaratukon és tudtunkon kívül utat nyitnak a
Szent Vlagyimir Akadémiába a gyilkos és kíméletlen élőhalott strigák
előtt.
Blogturné extra - idézetek
A blogturné extra keretében egy pár kedvcsináló idézetet hoztam Nektek - egyik-másik spoileres lehet az előző részekre nézve, úgyhogy ennek tudatában olvassátok el őket!
"Az élet és a halál annyira kiszámíthatatlanok. Olyan közel vannak egymáshoz. Csak pillanatról pillanatra élünk, és soha nem tudhatjuk, melyikünk fogja legközelebb elhagyni ezt az árnyékvilágot"
"Semmi nem segít az ember szerelmi problémáin annyira, mint ha odamondogathat két seggfejnek."
"- Ööö, felség... itt valami tévedés van. Semmi sincs Adrian és köztem.
- Te, teljesen hülyének nézel engem? - kérdezte a királynő.
Hű. Ez aztán a nyitás."
"- Ne aggódj, kicsi damfír! Lehet, hogy sötét fellegek vesznek körül, de számomra mindig te leszel a napfény!"
"Piros rózsa,
Kéket felejtsd,
Tüskés leány,
Harcban elejtsz."
"-Elviszel shoppingolni? Én nagyon sokat kockáztatnék, ráadásul szerintem téged senki nem találna megfelelő gardedámnak.
- Shoppingolni? Na persze! Ott házi szabók vannak. Csináltatunk valami rendelésre.
- Nem maradunk olyan sokáig. És tényleg szükségem van estélyire az ottani programhoz?
- Nem, csak nagyon szívesen megnéznélek benne."
"Az őrültek viszonylag ritkán kérdezik meg maguktól, hogy megőrültek-e."
"Elképesztett, hogy valaki, aki ennyire veszélyes, ilyen gyönyörű tud lenni."
"Mi azt próbáljuk tenni, ami helyes, vagy inkább, amire mások azt mondják, hogy helyes. De néha, amikor ez ellentmondásba kerül azzal, amilyenek vagyunk... akkor választani kell."
"Ha Istennek volt is bármi problémája azzal, hogy a szociális kapcsolataim kiépítésére használom fel az ő házát, ezt nem jelezte felém. Szóval vagy nem volt, vagy kivárt és később szándékozott bosszút állni."
"Utálom, ha bárki is letol. Különösen, amikor Dmitrij tol le. És a legeslegjobban azt utálom, amikor ő tol le, és igaza van."
"Mint minden könyv, ez is egy menedék."
"Eszembe jutott, hogy amikor visszajöttünk az akadémiára, azt mondták, Dmitrij olyan, mint egy isten. Most úgy is nézett ki."
"A történelem folyamán mindig is bajkeverőknek hívták azokat, akik új gondolatokat igyekeztek elfogadtatni, a másképp gondolkozókat, akik változást szerettek volna."
"Szerintem végső soron nem különbözhetnek túlságosan azok az ösztönök, amelyek harcra vagy szexre késztetik az embert. Az összes az állati énünkből ered."
A mostani játékunkban olvasnotok kell! A kiadó oldalán találtok egy röpke
beleolvasót a A halál csókjába, aminek az elolvasása után könnyedén
megválaszolhatjátok az állomásokon található kérdéseket.
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó
csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük.
Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest
sorsolunk.)
[Blogturné Klub] Október 30 - Insane Life November 2 - Kelly és Lupi olvas ~ Kedvcsináló idézetek November
5 - Kelly és Lupi olvas November 8 - Függővég November
11 - Hagyjatok! Olvasok! ~ Borítómustra November 15 - Hagyjatok!
Olvasok! November 17 - Sorok között November 20 - Spirit Bliss Sárga
könyves út
Rose és Lissa kalandja egy újabb izgalmas történetben folytatódik! Egy
brutális támadást követően a Szent Vlagyimir Akadémia falai között is fokozzák
a tanulók védelmét, így felbukkan Rose anyja, a legendás, ám szigorú Janine
Hathaway is.
Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mit gondolnak a Vámpírakadémia
második részéről, és ne felejtsetek el játszani se! Egy szerencsés olvasónk
megnyeri a Dermesztő ölelést az Agave Könyvek kiadónak hála.
AGAVE Kiadó, 2010, 2023
306 oldal
Fordította: Farkas Veronika
Goodreads: 4,26
Besorolás: YA, fantasy, romantikus, urban fantasy
Rose Hathaway élete tele van gondokkal. Nem elég mindaz a nehézség, amit
damfír testőrtanoncként kell átélnie, de még oktatója, a vonzó Dmitrij is
valaki másra vetett szemet. A köztük lévő szoros kapocs miatt pedig Rose
folyton akkor hallja legjobb barátnője, Lissa Dragomir gondolatait, amikor
az barátjával, Christiannal enyeleg.
Közben a vérszomjas strigák lemészárolnak egy patinás mora családot, a
váratlan és brutális támadás pedig készenlétre ösztönzi a Szent Vlagyimir
Akadémia vezetőit. Hogy megvédjék a tanulókat, a legjobb damfír testőröket
hívják segítségül, többek közt Rose anyját, a legendás, ám szigorú Janine
Hathaway-t is, ráadásul az idei sítáborban a veszély miatt kötelező a
részvétel. Idaho hótól csillogó lankái azonban csupán látszólag
biztonságosak. A könyörtelen strigák halálos veszélyt jelentenek mindenki
számára, így Rose-nak cselekednie kell. A hősiesség ugyanakkor mindig nagy
árat követel.
BLOGTURNÉ EXTRA - IDÉZETEK
A blogturné extra keretében egy pár kedvcsináló idézetet hoztam Nektek - egyik-másik spoileres lehet az első részre nézve, úgyhogy ennek tudatában olvassátok el őket!
"A szerelmet nem lehet erőltetni, döbbentem rá. Az vagy megvan, vagy nincs. Ha nincs, akkor tudni kell beismerni. Ha megvan, akkor mindent meg kell tennünk, hogy megvédjük szeretteinket."
"Minden elpusztul egyszer. De nem minden marad halott."
"Hahó, kicsi damfír!"
"-Az izzadság nem rossz dolog - döntötte a fejét a falnak, és elgondolkozva felnézett. - A legjobb dolgok némelyike közben eléggé megizzad az ember. Igen, ha túl sok van belőle, és megposhad, akkor elég gusztustalan lesz. De egy gyönyörű nőn? Ellenállhatatlan."
"-Rose csak pasikkal és pszichopatákkal barátkozik- fűzte hozzá Mia.
...
- Nos - válaszolta a srác vidáman -, mivel én pszichopata is vagyok, meg pasi is, ez megmagyarázza, hogy miért vagyunk mi ilyen jóban."
"-Fiatal lányokkal? Fiatal lányokkal? Persze. Egyszerre vének és fiatalok. Alig jutott még ki nekik az életből, de már most túl sokat láttak. Az egyiken az élet jegye van, a másikon a halálé... és te értük aggódsz? Aggódj magadért, damfír! Aggódj magadért és értem! Mi vagyunk a fiatalok."
"- Hová mész? - kérdezte.
- Összetörni egy szívet - válaszoltam."
"Nincs annál rosszabb, mint várni, anélkül, hogy tudná az ember, mi fog történni. A képzelőerőnk kegyetlenebb bármely rabtartónál."
"– Az a te apád? – Legalábbis az anyám szerint."
"– A való világban az ember valóra válthatja a saját csodáit."
"Egyébként Rose Hathawaynek hívnak. Tizenhét éves vagyok, testőrködést és vámpírölést tanulok, szerelmes vagyok egy nem nekem való fickóba, és a legjobb barátnőm a bizzar mágikus képességeitől bármelyik pillanatban megőrülhet.
Hát, senki nem állította, hogy a középiskola könnyű lesz."
"Életem másik problémás tényezője Dmitrij. Ő ölte meg Natalját. Elképesztően vagány. Ráadásul állati jól néz ki. Nagyon szexi - az a típus, akit meglátván megállsz az út közepén, akkol is, ha elcsap egy kocsi."
"Mindenkit fény vesz körül, téged kivéve. Téged árnyékok."
A mostani játékunkban olvasnotok kell! A kiadó oldalán találtok egy röpke
beleolvasót a Dermesztő ölelésbe, aminek az elolvasása után könnyedén
megválaszolhatjátok az állomásokon található kérdéseket.
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó
csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük.
Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest
sorsolunk.)
Rose és Lissa kalandja egy újabb izgalmas történetben folytatódik! Egy
brutális támadást követően a Szent Vlagyimir Akadémia falai között is fokozzák
a tanulók védelmét, így felbukkan Rose anyja, a legendás, ám szigorú Janine
Hathaway is.
Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mit gondolnak a Vámpírakadémia
második részéről, és ne felejtsetek el játszani se! Egy szerencsés olvasónk
megnyeri a Dermesztő ölelést az Agave Könyvek kiadónak hála.
Agave Kiadó, 2008
306 oldal
Fordította: Farkas Veronika
Goodreads: 4,26
Besorolás: YA, fantasy, romantikus, urban fantasy
Rose Hathaway élete tele van gondokkal. Nem elég mindaz a nehézség, amit
damfír testőrtanoncként kell átélnie, de még oktatója, a vonzó Dmitrij is
valaki másra vetett szemet. A köztük lévő szoros kapocs miatt pedig Rose
folyton akkor hallja legjobb barátnője, Lissa Dragomir gondolatait, amikor
az barátjával, Christiannal enyeleg.
Közben a vérszomjas strigák lemészárolnak egy patinás mora családot, a
váratlan és brutális támadás pedig készenlétre ösztönzi a Szent Vlagyimir
Akadémia vezetőit. Hogy megvédjék a tanulókat, a legjobb damfír testőröket
hívják segítségül, többek közt Rose anyját, a legendás, ám szigorú Janine
Hathaway-t is, ráadásul az idei sítáborban a veszély miatt kötelező a
részvétel. Idaho hótól csillogó lankái azonban csupán látszólag
biztonságosak. A könyörtelen strigák halálos veszélyt jelentenek mindenki
számára, így Rose-nak cselekednie kell. A hősiesség ugyanakkor mindig nagy
árat követel.
Nem hittem volna, hogy újra beköltözik az életembe Richelle Mead és a Vámpírakadémia kis csipet-csapata, de soha ne mondd, hogy soha. Az AGAVE újranyomja a sorozatot, csodálatos, különleges borítóval és ennek kapcsán a Blogturné felkarolta ezt a rettentően jó kis történetet. Nem is tudom, hogy hány éve már (illetve tudom, de nem merem leírni:), hogy a kolléganőm a kezembe nyomta az első négy részt, hogy ők már kiolvasták a könyveket és rám gondoltak, hogy nekem is tetszene. Én pedig kíváncsian beleolvastam az első részbe és kész. Végem lett. Nem bírtam abbahagyni és szó szerint tűkön ülve vártam, hogy a kiadó elhozza nekünk az utolsó két részt is. Örök szerelem lett ez a sorozat. De annyira, hogy a Facebookon még rajongói csoportot is alakítottunk, szerveztünk összejöveteleket, játékokat, készítettünk trailert a spin-off sorozathoz, nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki a kiadóval és még Farkas Veronikával, a sorozat fordítójával is szerveztünk egy összejövetelt. Nagy volt akkoriban az élet a Vámpírakadémia körül:).
Na de térjünk vissza erre a részre, hiszen most a második rész van reflektorfényben. Ebben a részben picit tovább bonyolódnak a dolgok, hiszen a strígák egyre merészebbek és egyre kegytelenebb és véresebb gyilkosságokat követnek el. A legutóbbi mészárlás után pedig az iskola össze tanulója, a testőrtanoncokat is beleértve kötelezően részt kell vegyen a téli sítáborban, ahol egy újabb szereplő csatlakozik a kis kompániához: ADRIAN IVASHKOV. Szerény személyem mindig is a rosszfiúkért volt oda a regényekben, így szinte azonnal felfigyeltem a zöld szemű álomjáróra. Richelle Mead egy zseni volt, ahogy megalkotta ezt a karaktert. Bár itt még csak apró szerepet kap Adrian, de már most megmutatkozik az a hol humoros, hol szexi, hol kicsit ijesztő stílusa, ami miatt annyian beleszerettünk. Gyimka pedig joggal lehet féltékeny a srácra, mert szerintem elég erős konkurenciát kapott Adrian személyében.
Természetesen nem csak a gyilkosságok miatti félelem járja át a társaságot, hanem van itt bőven érzelmi vihar is.
Rose egyre inkább odavan a mentoráért, Gyimkáért, aki persze próbálja továbbra is fenntartani a tanár-diák kapcsolatot.
Lissa egyre több időt tölt Christiannal, amit Rose nem néz jó szemmel, ha pontos akarnék lenni, akkor rettenetesen féltékeny a mora fiúra. De, hogy még bonyolultabb legyen az érzelmi rész, megjelenik Rose anyja, a nagyon híres testőr és persze sem Rose, sem az anyja, Janine nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel. Rose pedig szerelmi sokszögbe kerül, hiszen ő Gyimkáért van oda, érte pedig Mason rajong és persze Adrian is egyre több időt tölt a testőrlánnyal.
Az én álomcastom: Adrian, Rose és Dmitrij
Rose még mindig óriási kedvencem, egyszerűen imádom a karakterét. Richelle Mead alkotta meg azt a YA főhősnőt (pedig mire ez a sorozatot megismertem, már megfordult jó pár regény a kezem között), akit először mertem "badass" főhősnőnek nevezni. Bátor, önfejű, a barátaiért bármit megtevő testőrlány, akinél azért a zűrösebb helyzetekben egyelőre még megmutatkozik az, hogy mennyire fiatal. Követ el hibákat, nem is keveset, de melyikünk volt tökéletes ebben a korban? A fiúk között is teljesen jól helytáll, megmutatva, hogy egy lány is ér annyit, mint bármelyik fiú testőr.
Dmitrij pedig.... nekem ő túlságosan tökéletes. Jóképű, kedves, segítőkész, de a rizikós helyzetekben egy nagyon kemény harcos. Tökéletes mentora (és álompasija) Rose-nak. Én már tudom, hogy mi lesz a végkifejlet kettőjük között, így inkább csendben maradok:), de annyit azért elárulok, hogy kettőjük között forr a levegő, olyan kémiájuk van, hogy még a lapok is ízzanak.
Richelle Mead pedig most kezdi a történetet igazán beizzítani, egyszerűen csak szuperlatívuszokban tudok beszélni arról, amilyen odafigyeléssel és odaadással építi fel a történetet, a világot, amiben játszódik és a szereplőit! (igen, ezt anno a molyra írtam, az írónő jellemzéseként, de minden egyes szavával még ma is egyetértek!). Képes a feszültséget szépen lassan adagolni egészen addig, hogy szinte képtelen leszel letenni a könyvet, míg a végéig nem jutsz el.
Sőt, a YA regényeknél ritkán látott módon képes volt arra is, hogy a főbb szereplők közül "kiiktasson" valakit, akit szerintem sokan kedveltünk. Őszinte leszek, engem nagyon felkavart ennek a szereplőnek a halála :(.
Összességében így jó pár év után újraolvasva is meghozta ez a rész azt az élményt, ami miatt annyira szerettem ezt a sorozatot. Senkit ne riasszon el, hogy vámpírokról van szó, mert az írónő egy igazán JÓ vámpíros YA történetet alkotott, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. Ha másért nem, akkor Adrian Ivashkovért (vagy a másik tábor miatt - Dmitrijért:D) érdemes belekezdeni a sorozatba.
Borító: Bár én a régi kiadás borítóit is kedveltem nagyon, de ez valami gyönyörűséges. És nekem, mint, akinek nagyon fontos egy könyv borítója... muszáj beszereznem az új kiadás összes részét, mert ez egyszerűen KELL!
Kedvenc karakter: ADRIAN... és ADRIAN... és ADRIAN... és persze Rose, Mason, Lissa, Christian és Dmitrij
Szárnyalás: az izgalmas történet és a kémia a szereplők között
Mélyrepülés: az egyik kedvenc szereplőm halála (direkt nem írom le, hogy ki, de őt nagyon megkönnyeztem)
Érzelmi mérce: vannak humoros részek, vannak forróbb részek, de olyan is, aminél egy picit összetörik a szíved
A mostani játékunkban olvasnotok kell! A kiadó oldalán találtok egy röpke
beleolvasót a Dermesztő ölelésbe, aminek az elolvasása után könnyedén
megválaszolhatjátok az állomásokon található kérdéseket. (Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó
csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük.
Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest
sorsolunk.)
A Vámpírakadémia sorozat első kötete idén ünnepli a megjelenésének tizedik évfordulóját. A kiadó pedig úgy döntött, hogy ennek örömére új köntösben ismét kiadja az első részt.
Richelle Mead pedig ma egy izgalmas hírt osztott meg velünk ezzel kapcsolatban:
"Bárcsak azt mondhatnám, hogy egy nyugis hétvégének néztek elébe, de attól tartok, hogy ez nem így lesz. Hétfőtől kezdve elkezdjük felfedni a címeit és a leírásait azoknak a bónusz részeknek, amelyek a Vámpírakadémia évfordulós kiadásában lesznek fellelhetőek (november 29-én jelenik meg). Tudom, hogy néhányan azt gondoljátok, hogy a bónusz cucc annyit jelent, hogy öt-öt oldallal lesz több az új könyv egy új borítóval, de ebben az esetben nem ez lesz. Ez egy hatalmas új anyag, ami az első részt egészíti ki- egy előzmény anyag, kibővített jelenetekkel és egy teljesen új történettel. A bónusz rész összesen mintegy 35.000 szót tartalmaz. A Vámpírakadémia 79.000 szóból áll. Szóval igen. Remélem, hogy képesek lesztek megőrizni a hidegvéreteket az elkövetkezendő néhány nap folyamán!"
Azon már elbeszélgettünk pár rajongóval, hogy mit is várunk a legjobban. Én, mint hatalmas Adrian fan, valahol abban reménykedem, hogy kap egy aprócska szerepet, hogy már az első részben is megjelenik, ha csak egy rövid beugró szerepben is. De, mint a sorozat egyik legnagyobb hazai rajongója, igazából bárminek örülnék, ha valami újat megtudhatnánk ebből a varázslatos világból. Alig várom, hogy megkapjuk az információkat és természetesen a könyvet is, amit ahogy lehet, azonnal be fogok szerezni és el is fogok olvasni.
(és a borítóba már most szerelmes vagyok:).
Van köztetek olyan, aki szintén nagyon kíváncsi arra, hogy mivel tudja Richelle kibővíteni az első részt?Szerintetek mit írhat még hozzá?
RazorBill, 2015 350 oldal Goodreads: 4,32 Besorolás: YA, vámpír
"Mivel ez egy sorozat utolsó része, így akárhogy is próbálok vigyázni, nem tudom elkerülni, hogy egy-két spoilert ne olvasson az, aki nem olvasta a sorozatot. Így kérlek ennek tudatában olvassátok el az értékelést!"
És elérkeztünk a Bloodlines sorozat végéhez is. Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy örülök, hiszen a hosszú évek alatt úgy megszerettem Richelle Mead vámpíros világát, hogy nem könnyű elengedni őket.
Amikor a Vámpírakadémia sorozat véget ért, hasonló gondolatok fájdították a szívemet, de akkor az írónő a rajongók (és talán a kiadó:))) nyomására úgy döntött, hogy folytatja a sorozatot, Adrian, Sydney, Eddie és Jill főszereplésével. Az örömünk leírhatatlan volt, főleg nekünk, akiknek Adrian a nagy kedvence, hiszen az ő sorsa az első sorozat végeztével, hogy is mondjam.. nem túl jól alakult.
A spin-off sorozat pedig elindult, voltak jobb és voltak gyengébb részek, de az biztos, hogy minden esetben izgatottan vártam az új részt és örömmel vetettem bele magamat az imádott világba.
Pedig időközben a szereplőink is sokat változtak. Már egyikük sem az a gondtalan(?) tinédzser, akiket az első sorozatban megismerhettünk, akár főszereplő, akár mellékszereplő az illető. Erről már az előző értékelésemben is írtam, de itt és most már végleg ezzel szembesülhettünk.
Leginkább Adrian az, akin ez látszik, hiszen az ő élete változott a legtöbbet. Egy főnemesi származású morából, akinek legnagyobb gondja az volt, hogy milyen buliban vegyen részt, mennyit igyon, hány lányt szedjen fel és hogy költse el leginkább az apja pénzét, egy önállóan a lábán megállni képes fiatal férfi vált, akinek amellett, hogy egy nála jóval komolyabb, okosabb és függetlenebb lány szerelmét kellett megszereznie és megtartania, a napi megélhetését is biztosítani kell, hiszen az apja megvont tőle mindenféle pénzügyi támogatást. És igen, valahol a végére hiányzott a mindig flörtölni kész, szarkasztikus "smaragdzöldszemű Dreamwalker", de jó volt látni, hogy az ő élete is révbe ért.
De visszatérve a The Ruby Circle-re, tudom, nem ártana egy pár szót szólni magáról a befejező részről is, úgyhogy akkor bele is vágnék.
Fiatal szerelmes párocskánknak nincs könnyű helyzete. Bár Lissa szárnyai alatt védelmet kapnak az Udvarban, Adrian édesanyjánál laknak hármasban, de az életük nem az igazi. A morák Adriant kiközösítik, Sydney szinte ki se lép a szállásukról, de ha elmennének, akkor se lenne jobb, mert kinn pedig az Alkimisták vadásznak rájuk. De persze a legnagyobb gondjuk nem is ez, hanem, hogy Jillt elrabolták és ismeretlen helyen tartják fogva. Az utána indított nyomozások mind zsákutcába futnak, mígnem egy szép napon Sydney látogatót kap, Ms. Terwilliger érkezik egy rejtélyes csomaggal, amit Sydney-nek címeztek. Ez talán a kirakós első darabkája, ami remélhetőleg Jillhez vezet?
Ezt a részt is, ahogy már megszokhattuk az előzőekből, két szemszögből olvashattuk: Adrian és Sydney szemszögéből. Örömmel láttam, hogy végére már belejött a kettős szemszögbe Richelle, mert most sikerült mind a két szemszöget egyenlően érdekesen megírnia. Adrian és Sydney szétválnak (már megint:)), de most mind a kettő körülbelül ugyanolyan izgalmas nyomozásba fog. Az egyikük Jill után ered, a másikuk pedig egy ártatlannak tűnő segítségből olyan dologba keveredik, ami ha igaz és ha kiderül, akkor alapjaiban rengeti meg a morák világát. És ami a legélvezetesebb volt a számomra, hogy a zárókötetre Richelle újra összehozta a régi bandát, hiszen Sydney, Adrian és Eddie mellett feltűnt Rose, Dmitrij, sőt Lissa és Christian is.
A szereplők közül még mindig Eddie a nagy kedvencem, imádom a mindig felelősségteljes testőrfiút, akire a csoport bármelyik tagja bármikor számíthat. Ő a kis társaság legfőbb védelmezője, akit (Jillen kívül:) semmi és senki nem érdekel, csak a biztonságuk. Imádtam és még mindig szívesen olvasnék róla is egy spin-off történetet:).
Ami viszont visszavett a nagy lelkesedésemből, az most itt pont Sydney és Adrian volt. A kapcsolatuk nagy csattanóját Richelle már ellőtte az előző részben, így túl nagy meglepetéssel nem találkozhattunk. Persze Sydney és Adrian most is édes együtt, látni, hogy mennyire szeretik egymást, bár nekem ez Adrian részéről jobban érezhető:), de valahogy mégis úgy éreztem, hogy a kapcsolatukban nem egyenlő rangú felek. Én értem, hogy Adrian a lélek miatt néha kicsit "zizi" és szüksége van egy nála határozottabb társra (épp ezért éreztem azt, hogy Sydney sokkal jobb párja, mint Rose), de nekem párszor "sok" volt, ahogy Sydney bánt vele. A lány úgy neveli, úgy felügyeli Adriant, mintha a gyereke vagy az öccse lenne és nem a párja. Ez persze senkinek nem tűnik fel, egyedül az Adrian fejében ott lévő Tatjana királynőnek, aki ennek folyamatosan hangot is ad - és én ezért nagyon csíptem őt:).
A nagy durranás pedig, amit fentebb említettem.. hát nem is tudom. Egyrészt lehetőséget ad arra, hogy ezen a szálon elindulva Richelle folytathassa majd a történetet, ha akarja, mert itt maradt nyitott kérdés elég:), másrészt viszont nemcsak a srácoknak, de nekem is elég hihetetlennek tűnik ez az egész és amit Richelle megosztott velünk, az számomra nem volt elég. De úgy érzem, hogy ami késik, az nem múlik és fogunk mi még ezzel a kis csavarral foglalkozni:))).
És milyen a történet vége? Az egyik szemem sír, a másik nevet. Nevet, mert a befejezés olyan, mint amit a sorozat legtöbb rajongója örömmel fog venni. De sír is, mert nekem ez picit túlságosan is sziruposra sikerült - példának okáért a fantáziámmal semmi gond nincs, de én egyszerűen képtelen vagyok elképzelni Adriant abban a szituációban, ahogy otthagytuk őket. Nem, nem és nem. Adrian tényleg nagyon sokat fejlődött, nagyon sokat változott, de ennyire? Richelle szerintem túlságosan átalakította őt a sorozat végére és nálam ez nagyon nem jött be:(.
Összességében azért nem volt rossz ez a rész, izgalmat, akciót, mágiát kaptunk bőven, a szereplők még egyszer megmutathatták, hogy mihez értenek a legjobban, de a lezárás számomra nem sikerült a legtökéletesebben. Ettől függetlenül, aki eddig hűségesen kitartott a spin-off sorozat mellett, annak ajánlom ezt a részt is olvasásra, ha másért nem, hát azért, hogy utoljára kalandozzon velük egy jót és elköszönhessen a kedvenceitől.
Richelle, Neked pedig nagyon köszönöm, hogy megmutattad, van még olvasható, érdekes vámpíros sorozat is a YA történetek világában. Köszönöm, hogy megismerhettem Rose-t, Adriant, Dmitrijt, Lissát, Christiant, Eddie-t, Sydney-t, Jillt és a többieket. Most fájó szívvel búcsúzom tőlük, de nagyon remélem, hogy egyszer még visszatérsz ehhez a világhoz és akkor újra találkozhatok velük!
És búcsúzóul Richelle Mead szavait idézem:
"Köszönöm, hogy nem hagytatok cserben és habár most egy kis szünetet tartunk - ne aggódjatok. Nem hiszem, hogy most találkoztunk utoljára ezekkel a srácokkal."
Borító: Nekem tetszik. Sydney-t pont így képzelném el, bár Adrian lehetne egy kicsit karizmatikusabb:). A cím pedig kifejezetten jól sikerült.
Kedvenc karakter: Adrian, Eddie
Szárnyalás: Ahogy a végére az egész kis csipet-csapat újra összegyűlt
Mélyrepülés: Sydneyviselkedése. Néha nagyon "ráült" Adrian-re
Érzelmi mérce: vannak benne aranyos, romantikus részek, de minden a YA keretei között
Dutton Adult, 2014 432 oldal Goodreads: 4,28 Besorolás: fantasy, disztópia
Ismét őszinte leszek. Bár Richelle Mead nagy rajongója vagyok, de a sorozat első része számomra nagy csalódás volt. Abszolút nem voltam tőle elájulva, így amikor lehetőségem lett rá, hogy elolvashatom a második részt, kis ideig gondolkodtam rajta, míg végül igent mondtam rá. Ebben hatalmas szerepe volt természetesen a főhősnőnek, Mae-nak, akiért már az első részben is rajongtam.
Ahogy Richelle egyszer elmesélte, a sorozatait ugyanolyan séma szerint építi fel. A Gameboards of the Gods-ban megismerhettük a szereplőket, a háttérvilágot és kaptunk egy rövid, akciódús cselekményt, egy kis izelítőt, hogy mit is várhatunk a sorozattól.
A mostani részben a helyzet tovább bonyolódik. Az Istenek már kiválasztották a "játékosaikat" és lassan egymásnak eresztik őket. A "kiválasztottaknak" már nemcsak az isteneiknek kell megfelelniük, de egymás ellen is kénytelenek harcolni.
Justin és Mae erre a kemény és véres hadtérre kerül, de mindemellett persze a napi életben is meg kell felelniük a hivatásuknak.
Justinnek, a vallási nyomozónak ugye az a feladata, hogy a RUNA-n belül és azon kívül is felfedje és felszámolja a társadalom számára veszélyes vallási csoportosulásokat. Ehhez nevezik ki mellé segítségül Mae-t, a gyönyörű szuperkatonát, hogy megvédje a férfit. Egy nap azonban megkeresi őket Lucian Darling, a fiatal, feltörekvő, nagyon népszerű, befolyásos és sármos szenátor, mindkettőjük jó ismerőse azzal az ötlettel, hogy egy delegáció élén meglátogatná a szomszédos veszélyes, a RUNA-val nem túl jó kapcsolatot ápoló országot, Arcadia-t. Lucian ezzel a látogatással szavazatokat akar gyűjteni, hisz közelednek a választások és a hatalomért folyó harc kemény és minden szavazat számít. Justin első körben elutasítja a szenátort, de legnagyobb megdöbbenésére Mae nagyon részt szeretne venni a látogatásban, így a lány kérésére végül velük tartanak. Mae nem véletlenül akar eljutni Arcadiába; titokban szeretné megtalálni az unokahúgát, akit sok évvel ezelőtt a saját családja csempészett / adott el Arcadiába.
Mae
Arcadia külön említést érdemel. Az ottaniak egy olyan társadalomban élnek, ahol a nőket semmibe veszik, semmihez nincs joguk és áruként tekintenek rájuk. A vallás pedig olyan szinten fonódik össze a hatalommal, hogy a vallási vezetők ennek nevében bármit elkövethetnek büntetlenül. Ebbe az elnyomott, diktatórikus államba érkezik meg a delegáció, de mint kiderül nemcsak a RUNA-nak, hanem Arcadianak is tervei vannak azzal, hogy beengedik az országukba a kis társaságot. Persze ahol Mae és Justin feltűnik, ott várható, hogy nem fog minden egyszerűen menni, így hamarosan az egész delegáció küldetése késélen táncol.
A cselekmény továbbra is három szálon fut - Mae, Justin és Tessa a mesélők. Számomra továbbra is Mae szála a legizgalmasabb, vele történik a legtöbb meglepő, furcsa és izgalmas dolog. A lány kénytelen olyan dolgokkal is szembenézni és befogadni őket, amiket eddig teljes mértékben elutasított és észre sem veszi, de egy olyan játszmába kerül bele, amitől eddig próbálta magát teljes mértékben távol tartani. Imádtam a belső vívódásait, azt, hogy bár szuperkatona, de neki is vannak emberi érzelmei és gyengesége. Továbbra is érte rajongok a legjobban!
Justin
Justin pedig kezdi felküzdeni magát a "kedvelem" státuszba. Messze van még persze attól, hogy a kedvencem legyen, de azzal, hogy Richelle nem tolja az arcomba 10 oldalanként, hogy Justin milyen überszuper pasi, hagyja, hogy én ismerjem meg őt, így kezdem megkedvelni a férfit is. Vannak nagyon jó pillanatai, imádtam, ahogy Tessát felügyeli, ahogy a két hollójával vitázik vagy ahogy örlődik a vágyai és a józan döntései között.
Aki viszont új kedvencem, az Lucian. Rajta nehéz kiigazodni, hogy amit tesz, abban tényleg hisz vagy csak a politikai csatározásokhoz igazítja magát. Mindenesetre elég meggyőző, engem levett a lábamról teljesen:-).
Az előző értékelésemben írtam, hogy Tessa szála valahogy kilóg az egészből, mintha egy "kötelező" YA szálat próbálna belenyomni a regénybe az írónő, hogy azokkal a fiatalokkal is megkedveltesse a sorozatot, akiknek egyébként "túl felnőtt" lenne a történet. Tévedtem és ezt most beismerem. Tudnom kellett volna, hogy Richelle mindent okkal tesz, és ez most is így van. Tessa és ami vele történik, kezd egyre érdekesebb lenni és most már halvány sejtésem van, hogy miért is ennyire fontos az, hogy a befogadott kislánynak legyen egy külön "szála".
És persze az Istenek. Róluk sem feledkezhetek meg. Bár ők egyelőre csak a háttérben munkálkodnak, de hogyan!
Mellettük mindenki kispályás, még a nagyon okos Justin és a racionális, hüvős Mae is. Amit akarnak, azt elérik és a módszereikben nem válogatnak. Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, hogy Richelle mit tartogat a tarsolyában még velük kapcsolatban, mert amit ebben a részben mutatott belőlük.... hatalmas izgalmat váltott ki belőlem és még többet akarok tudni róluk (főleg az utolsó mondatok után!) Annyi, de annyi kérdésem lenne velük kapcsolatban, hogy vagy azonnal kérem a többi részt vagy szeretnék Richelle-lel elbeszélgetni egy kicsit:). Azt értem, hogy harcolnak, azt is, hogy ez már az idők kezdete óta így van, de miért keverik bele az embereket? Mit akarnak ezzel elérni?
Az előző részben hiányolt szerelmi szál pedig lassan, de alakul. Kezdem érezni a kémiát a két főszereplő között, és bár még mindig ott tartok, hogy én kiegyeznék Luciannal is, de már látok valamit Mae és Justin között is. Persze egyelőre sok a félreértés, a ki nem mondott titkok - miért is nem képes egy sorozatban se leülni a férfi és női főszereplő, hogy BESZÉLJENEK?, persze tudom a választ, hogy akkor nem lenne bonyodalom:-), de itt is ugyanezt látom. Ha már az elején megosztanának dolgokat egymással, akkor már előrébb tartanának...
Összességében ez a rész kárpótolt a kissé döcögős első részért, ez már ismét az a Richelle sorozat, amit annyira szeretek. Izgalmas volt, néhol megdöbbentő és a vége! Szinte érzem, hogy sokan ott fognak végleg beleszeretni ebbe a sorozatba. Spoiler nélkül csak annyit árulok el, hogy egy olyan szereplő lép be a történetbe, akiért sokan odavannak:-).
És már csak egy kérdésem maradt: mennyit kell várni a következő részre?:)))
Borító: Imádom, gyönyörű. Annyira megtetszett az új koncepció, hogy az előző részt is beszereztem az új borítóval:).
Kedvenc karakter: Mae, Mae és Mae:) - na jó, a két hollóról és Lucianról sem szeretnék megfeledkezni
Szárnyalás: az ISTENEK. Így nagybetűvel. Ahogy írtam még mindig képesek meglepetést okozni:)
Mélyrepülés: Arcadia úgy unblockés ami Maeval történik...
Érzelmi mérce: ez egy felnőtt sorozat, így sok minden történik benne:-).
Értékelés: már csak egy picike hiányzik, hogy 5 "pillangós" legyen.. már csak egy picike..
A Blogturné ezúttal egy rendhagyó turnéval jelentkezik. Az idén nem csak a legfrissebb megjelenésekre, de a régebbi, elfeledett / kevésbé ismert könyvekre is szeretnénk koncentrálni.
Legtöbbünk nevetséges fanatizmussal várja a március 6-át, amikor is egy újabb könyvadaptáció kerül a hazai mozikba. Így nem is kezdhettük volna a "retro" turnénkat jobb könyvvel, mint Richelle Mead világhírű Vámpírakadémia könyvével.
A BTK 7 napon át (02.16 - 02.22) próbál majd titeket meggyőzni arról, hogy miért érdemes ellátogatni erre a különleges akadémiára, illetve a közelgő filmről is megtudhattok pár érdekességet.
Jó hír? Ezúttal sem jöttünk üres kézzel, hiszen ismét készültünk egy nyereményjátékkal.
A világsikerű sorozat első kötetében Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bújkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Az akadémia falain belül a két lánynak különböző viszálykodással, rosszindulatú pletykákkal, tiltott szerelemmel és fenyegetésekkel kell megbirkóznia. De mindketten tudják, hogy a legnagyobb veszély a kapukon kívülről leselkedik rájuk.
Mint sok mindenki másnak, úgy nekem is volt "vámpíros korszakom". Eleinte bármilyen vámpíros történetet elolvastam, de később már keményen megválogattam, hogy mit olvasok. Ez a könyv a címe alapján nem fogott meg, még a fülszövege sem hozott lázba, egy újabb, tucat YA vámpír sorozatnak tartottam. Ám az egyik kolléganőm hetekig rágta a fülemet - tudva, hogy akkor még szerettem a vámpírokat -, hogy mindenképpen olvassam el ezt a könyvet, mert nagyon jó. Nem hittem neki, de egy idő után meguntam az állandó nyaggatást és beleolvastam a könyvbe. És ottragadtam. Az első részt megkaptam tőle ajándékba, a második-harmadik-negyedik részt egy nap múlva megvettem tőle, és akik olvasták a sorozatot, azok tudják, hogy milyen függővége van a negyedik résznek - nekem pedig kb fél évet kellett várnom, mire beszereztem az ötödiket. Mire azt is kiolvastam, addigra már teljesen függő lettem, annyira beleástam magam ebbe a világba, mint kevesen, a Facebookon csatlakoztam egy rajongói csoporthoz - aminek később az egyik fő szervezője, adminja lettem. A rajongásom a mai napig kitart, rengeteg magyar és külföldi barátot szereztem a sorozat által és bár azóta is rengeteg könyvet olvastam, de ez a sorozat örök szerelem marad.
Eme "rövid kitérő" után csapjunk is a lovak közé, hiszen nekem itt most az lenne a dolgom, hogy röviden megpróbáljam elmesélni, hogy miért is érdemes ezt a sorozatot elolvasni, miért más, mint a többi YA vámpíros sorozat és miért adjanak egy esélyt még azok is, akik normál esetben sikoltozva futnak világgá a "YA, vámpírtörténet" szavak hallatán:-).
Ahelyett, hogy hagyományos értékelést írnék, inkább pontokba szedem, hogy mi volt az, ami engem megfogott ebben a sorozatban.
1). A regény azonnali akciódús kezdete. Nincs hosszú, oldalakon át tartó bevezetés, hanem azonnal "belecsapunk a levesbe", rögtön egy izgalmas résszel indít az írónő. Rose és Lissa utolsó szabadon töltött estéje az emberek világában mindennek elmondható, csak unalmasnak nem. Richelle profi kezdést kreált, hiszen alig egy rövid fejezeten belül átélhetjük a két lány közötti szoros kapcsolatot, hogy mennyire egymásra vannak utalva; bepillantást nyerhetünk Rose "munkájába", hogy képes lenne az életét is feláldozni a barátnőjéért és persze azt is, hogy hiába érzi úgy, de még nagyon messze van a tökéletes testőrtől, hisz hibázik és ez (szerencsére csak) a szabadságukba kerül.
2). A főhősnő. A legfontosabb "eleme" a sorozatnak, hisz az ő szemén keresztül ismerjük meg az egész történetet. Rose Hathaway dampyr - félig ember, félig vámpír - testőrtanonc. Egyrészt a fajtájából, másrészt a vérvonalából (az édesanyja az egyik leghíresebb testőr) adódóan vagány, van vér a pucájában, nem megy a szomszédba egy kis balhéért, sok botrány, elzárás és büntetés van a listáján. Nem egy Mary-Sue, aki elalél, ha ránéz egy fiú, hanem teljesen tisztában van az értékeivel, hiszen a török származású édesapjától nem mindennapi külsőt örökölt, amit ki is használ, ha arra van szüksége. Mindezek mellett azonban vérbeli testőr, képes a bulikat, a fiúkat és minden mást félretenni, ha a barátnője védelméről van szó. Bár ebben a regényben még eléggé forrófejű, ami sok problémát fog okozni, de
ez hozzátartozik ahhoz, hogy a későbbiekben majd láthassuk őt fejlődni.
3). A világfelépítés. Látszik, hogy az írónő nagyon alaposan utánajárt mindennek, mielőtt megírta ezt a sorozatot. Nincs logikai baki a történetben, mindennek megvan a pontos helye, mindent elmagyaráz, minden kérdésünkre előbb-utóbb választ kapunk. A morák monarchikus világa nagyon tetszett, ahol a 12 nemesi családból választják ki a királynőjüket. Szigorú szabályok között élnek, az emberektől távol, de mégis összhangban velük. Imádtam a fordított napirendjüket, hogy reggel mennek aludni, alkonyatkor kelnek, bár az elején nehezen rázódtam bele - ugyanúgy, ahogy Rose is:-).
4). A fajok. Igen, ez akár elcsépelt dolog is lehetne, de Richelle Mead vámpírjai különlegesek. Az írónő még a főiskolán tanult a Kelet-Európai mitológiáról és ott hallott sok érdekes orosz/román vámpírtörténetet. Ekkor olvasott először a morákról és a strígákról és ezt adaptálta át a saját regényébe. Léteznek itt is jó (morák) és gonosz (strígák) vámpírok, akik vérrel táplálkoznak természetesen. A morák viszont képesek elviselni a napfényt és mágiahasználók, a négy elem egyikét - a földet, a vizet, a tüzet, a levegőt képesek uralni. Egyes morák nagyon ritka képességgel is rendelkeznek, de erről nem mondok többet, mert az már spoiler lenne:-).
És ott vannak a dampyrok, a morák testőrei, ezek a félig ember, félig vámpír lények, akik mind a két faj legjobb tulajdonságait ötvözik magukban. Ahogy halad a történet, mind a három fajt behatóan megismerhetjük, én pedig egészen a sorozat végéig nem tudtam eldönteni, hogy ha választhatnék, mi szeretnék jobban lenni - mágiahasználó mora vagy inkább született harcos dampyr (oké a stríga szóba se került:-).
5). A főhőseink közötti kapcsolat. Ez a regény nem egy "vámpíros lávsztori", ez inkább két lány szoros barátságáról szól. Rose Lissa testőre, de ez nem csak egy munkakapcsolat, ennél több fűzi őket össze. Gyerekkoruk óta együtt vannak, Rose képes a barátnője elméjébe belelátni, átélni az érzéseit és ezáltal ő lehetne a legtökéletesebb testőre a hercegnőnek, de ehhez még rengeteget kell bizonyítania. A barátságuk azonban nagyon erős, semmi nem tépheti szét, a fiúk, a félreértések is csak ideig-óráig állítanak akadályt, de végül mindig visszatérnek egymáshoz.
Rose és Dmitrij
6). A férfi főszereplők. Természetesen, mint minden sorozatban itt is kapunk jó pár dögös fiút / férfit. DmitrijBelikov - Rose dampyr mentora az a férfi, aki a lányok jó részének (és persze Rose-nak is:-) elcsavarja a fejét. Ő az "orosz félisten", ahogy az Akadémián hívják. Legendás testőr, de egy félresikerült őrzés után az Akadémiára került oktatóként. Elképzelhetetlenül gyors, erős, bátor és mindez hűvös nyugalommal párosul. Még Rose sem tudja kihozni a sodrából, pedig a lány sokat megtesz azért, hogy ez sikerüljön:-). A másik nagy csáberő pedig Christian Ozera, a nemes származású mora diák. A szülei önként váltak strígává, így a fiút a morák kiközösítik és a szintén magányos Lissával hamar egymásra találnak. Christian a tűzet képes uralni és ezt a mágiáját gyakran használja is. A magas, jóképű, sötét hajú, jégkék szemű és szarkasztikus humorú srác a legtöbb olvasót azonnal a rajongójává teszi. Kettőjüket említeném meg egyelőre, hisz nekik van fontos szerepük az első részben.
7). A téma. Számomra különösen kedves volt ez a testőr-védenc téma, valamiért nagyon
vonzódom ehhez a témához és hogy itt a testőr egy lány és nem egy fiú,
ez még különlegesebbé teszi az egészet. Titkok, rejtély, szerelem, árulás, van itt minden, ami végig leköti a figyelmünket. Ráadásul mindez olyan függővégekkel párosítva, hogy a mostani olvasók csak örülhetnek, hogy már egyben végigolvashatják a sorozatot és nem kell a falat kaparniuk hónapokig, mint nekünk, akik régebben olvastuk. Később még jönnek olyan szereplők, akikért rajonghatunk (oh, Adrian Ivashkov), olyan részek, ahol a szívünk szakad meg vagy ahol egy hideg zuhanyra lenne szükségünk:-). Humoros, izgalmas, szívszorító és forró részek váltakoznak, mi pedig észre sem vesszük, hogy már az utolsó kötetet olvassuk.
Tudom, hogy kissé bő lére eresztettem a mondanivalómat és higgyétek el, hogy reggelig tudnék beszélni a sorozatról, de azt javaslom, hogy inkább kezdjetek bele a könyvbe. Ne legyetek szkeptikusak, hogy "úristen, már megint egy újabb YA vámpíros történet", mert Richelle egy különleges világot alkotott meg, amit érdemes mindenkinek megismernie!
Ha kérdésetek lenne, ha jobban szeretnétek megismerni ezt a világot vagy ha már olvastátok a sorozatot és beleszerettetek, akkor örömmel várunk benneteket a Hivatalos Magyar VA Rajongói Klub Facebook csoportjában is, ahol naprakész információkat kaphattok a sorozatról vagy "csak" elbeszélgethettek a többi rajongóval.
Borító: Nekem nagyon tetszik. Kellően sejtelmes, felvezeti a történet hangulatát.
Kedvenc karakter: Rose, Christian, Dmitrij, Lissa, Eddie
Szárnyalás: A két lány szoros barátsága, amit semmi nem tud befolyásolni vagy szétszakítani
Mélyrepülés: A lányok kiközösítése az Akadémián
Érzelmi mérce: Vannak benne forró jelenetek, de minden kizárólag a YA keretein belül marad.
Értékelés:
Blogturné extra - a könyv és a film összehasonlítása
Minden író hatalmas álma, hogy a megírt története szélesvászonra kerüljön és Richelle álma valóra is vált, mert idén mi is láthatjuk a Vámpírakadémiát a moziban.
Mostanában nagy divat lett a YA sorozatokat megfilmesíteni, de sajnos a
legtöbb esetben a végeredmény a rajongók számára óriási csalódás, a
filmkészítőknek pedig még nagyobb bukás lett. Persze azt már jól tudjuk, hogy nagyon nehéz egy könyvet úgy filmvászonra vinni, hogy a szereplők olyanok legyenek, mint amit az író és a rajongók is elképzelnek, hogy a történet minél könyvhűbb legyen és a legapróbb részletek is átkerüljenek.
Hónapok óta rengeteg promokép, reklám, interjú került fel az internetre,
egyre inkább felcsigázva a rajongókat. Richelle is járt a forgatáson, utána úgy nyilatkozott, hogy a film nagyon jó lesz, látta a szereplőket, a helyszínt és minden tökéletes. Ám amikor a hivatalos trailer
megjelent, a legtöbb rajongó tágra nyílt szemekkel rémüldözött, mert úgy
nézett ki, hogy a rendező egy "csajos tinivígjátékot" csinált a hőn
szeretett sorozatukból.
Pár napja volt rá lehetőségem, hogy az elsők között láthassam a filmet itthon, amire nagy izgalommal készültem és még a nem túl jól sikerült trailer után is pozitív maradtam, hisz láthattunk már rossz trailer után jó filmet és fordítva is, nagyon jó trailer után olyan filmet, amit legszívesebben elfelejtettünk volna. Nem akarok spoilerezni - bár az is igaz, hogy annyi videót és képet láttunk már a filmről, hogy ha egymás után tesszük őket, akkor az kiteszi szinte a teljes filmet, így inkább összeszedem, hogy mi volt az, amit tetszett és mi az, ami kevésbé.
A történet
Könyvhű. Ezt el kell ismernem. Van benne pár apróbb változtatás, de ez nem rontja a történetet. A legtöbb olyan rész, amit a trailerekben is láthattok, de a könyvben nincs benne, azok kiegészítések. Rémálmok, visszatekintések, olyan részek, amivel azokat a nézőket segítik, akik nem olvasták a könyvet.
Viszont arra fel kell készülni, hogy a történet nagyon pörög. Főleg az eleje iszonyú gyors, töménytelen információt próbálnak átadni, amivel ismét azoknak akarnak segíteni, akik nem ismerik a regényt, de szerintem ez picit tömény. Az elején csak kapkodtuk a fejünket, hogy mi is történik, még mi is, akik olvastuk a könyvet. Persze később minden a helyére kerül, csak bele kell rázódni ebbe a ritmusba:).
A poénok egy része sajnos erőltetett volt, de voltak tényleg nagyon jó részek, amin az egész terem szívből nevetett.
A helyszínek
Tökéletesek. Az Akadémia pont olyan, ahogy elképzeltük. A berendezés tényleg olyan, ahogy anno Richelle mesélte, az utolsó kőkockáig odafigyeltek a részletekre. A ruhák, a termek, a nemesi címeres zászlók, mind-mind profi berendezőre utalnak.
A szereplők
Zoey Deutch: kinézetre tökéletes, de viselkedésre nem mindig jött át nekem, hogy ő Rose, a fenegyerek. Sokszor inkább egy önmagát kereső, fiatal tini, aki inkább szerencsétlenkedik, mintsem a korosztálya egyik legjobbika. Keveset láttam az akcióiból, inkább csak hangoztatták, hogy milyen jó. Párszor úgy éreztem, hogy túljátssza a szerepét. Lucy Fry: Ha sikerült elvonatkoztatnom a szájától (ami sokszor nehéz volt, mert annyira uralta az egészét:-), akkor egészen jó Lissa volt. Amikor beszédet mondott az iskola előtt, az kifejezetten utalt arra, hogy mi lehet még belőle a későbbiek során. Akkor és ott nagyon jó volt! Danila Kozlovsky: ügyesen játssza Dmitrijt, nekem hihető volt teljesen, egyedül egy dolog rontott rajta, az pedig a magyar hangja. Hallottam Danilát az eredeti hangján a trailerekben és az interjúkban és teljesen más, jóval erőteljesebb, sokkal férfiasabb, mint szinkronnal. A szinkronhangja jóval lágyabb, mint az eredeti hangja és ez sokat ront az összhatáson. Dominic Sherwood: ő az, akiről csak jót tudok mondani. Tökéletesen hozza Christiant, az egész lényéből süt a szarkazmus, a számkivetettség, a lenézés. Imádtam minden jelenetét. Cameron Monaghan viszont teljesen új fényben tüntette fel Masont. Ő a könyvben számomra egy teljesen szürke szereplő volt, a filmben viszont az alakításával szerintem mindenki imádni fogja (ott csak azt éreztem problémának, hogy sokkal fiatalabbnak néz ki, mint Zoey, nehéz őket elképzelni egy párként).
A többi szereplő közül egy valakit tudok még kiemelni, mégpedig Olga Kurylenkot (Kirova). És sajnos nem pozitívumként. Oké, Kirova szigorú, egyikünknek sem szíve csücske, de nekem a filmbeli Kirova inkább egy pszichopata volt, mintsem egy szigorú igazgatónő.
Amivel még problémám volt, az a szereplők közti kémia. Danila és Zoey között számomra totálisan nulla volt a kémia, nem éreztem semmilyen vonzódást köztük. Dominic és Lucy jobbak voltak, ott inkább a tapasztalatlanságot rónám fel annak, hogy kevésbé voltak hihetőek, de az ő kettősük még így is évekkel jobb volt, mint Danila és Zoey kettőse.
Összességében engem elsőre nem győzött meg a film teljesen, egyszer még meg szeretném nézni - akkor, ha lehet, akkor feliratosan, mert egy-két részen a magyar szinkron tényleg csak rontott és úgy érzem, hogy az eredeti hanggal sokkal jobb lehetne. Viszont lehet, hogy csak engem, mint keményvonalas rajongót zavartak ezek a dolgok, mert a vetítésen volt egy olyan srác, aki nem olvasta a sorozatot, neki tetszett a film és könnyen bele tudott rázódni a történetbe.
Szerintem az igazi probléma a rendezővel van, úgy érzem, hogy ő vitte el a történetet egy kicsit vígjáték irányba. HA lesz második rész és a rendezőt lecserélik, akkor szerintem lehetne ez a film még sokkal jobb is.
Lentebb láthatjátok a hivatalos trailert, de én mégis ezt mutatnám meg nektek először. Ez sajnos jóval később került napvilágra, mint az első, pedig szerintem ez lett volna az, amivel a nézőket be lehetett volna inkább csábítani a moziba. Döntsétek el ti:
Nyereményjáték
Legyél az első között, akik megnézhetik itthon a filmet!
Játékszabályok:
1.) Az alábbi rafflecopter MINDEN feladatának értelemszerűen való teljesítése (minden feladat KÖTELEZŐ!). A kvízkérdések válaszaihoz segítséget a turné bejegyzéseiben találtok.
2.) A premier előtti vetítés Budapesten lesz, 2014. február 25-én 19:00-kor a Lurdy Moziban. Megkérünk Benneteket, csak az játsszon, aki részt tud venni a budapesti vetítésen!