Ruta Sepetys: A csend forrásai

A Maxim Könyvkiadónál jelent meg Ruta Sepetys legújabb regénye, a hazai rajongók nagy örömére: A csend forrásai. Ez a regény a 2019-es Goodreads Choice Awards Best Young Adult Fiction kategóriájában az előkelő negyedik helyen végzett. A szerző a Franco korszak Spanyolországába viszi az olvasókat, ahol egy tiltott szerelemről olvashatunk a diktatúra árnyékában.  Kövesd végig a blogturné állomásait, és nyerd meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet! 

 

Maxim Könyvkiadó 2021. november - Dream válogatás

528 oldal

Fordította: Bozai Ágota

Goodreads: 4,29

Besorolás: történelmi fikció, Spanyolország, romantikus

 

Madrid, 1957. Spanyolország a napfény és jó borok ígéretével vonzza a turistákat és üzletembereket. Köztük van a tizennyolc éves Daniel Matheson a családjával. Apja texasi olajbáró, aki üzleti ügyeit intézi. Daniel terve, hogy ezalatt ő a fényképezőgépe objektívjén keresztül megismeri anyja szülőföldjét.
A fotográfia - és a sors - ismerteti össze Anával, akinek a családja a polgárháború óta szenved a zsarnoki hatalom okozta megpróbáltatásoktól. A fényképek nyugtalanító kérdéseket hagynak Danielben, és némelyik veszélyt is jelent számára. Nehéz döntéseket kell meghoznia, hogy megvédhesse azokat, akiket szeret.
Ruta Sepetys mesteri történetmesélő, és e szívszorító regénnyel ismét a történelem legsötétebb időszakainak egyikére vetít fényt. Hovatartozásról, felejthetetlen és tiltott szerelemről, a háború következményeiről, valamint a hallgatásban rejlő erőszakról szól. A sors és a félelem hátborzongató definíciója tárul fel a könyvben.
A könyvet korabeli sajtójelentések, visszaemlékezések és fotók illusztrálják, a háború utáni Spanyolország igaz történetei ihlették.

 

Nagyon szeretem Ruta Sepetys regényeit, nagy élmény volt vele élőben is találkozni a Kalikába zárt álmok megjelenésekor, nagyon közvetlen, barátságos, kedves embernek ismerhettem meg. A csend forrásai regényt különösen vártam, mert tudtam, hogy Spanyolországban játszódik, és nálunk otthon enyhén szólva is spanyol mánia van. Imádjuk az országot és a nyelvet, a kisebbik lányom felsőfokon beszéli, de a spanyol zenék, filmek, ételek is a mindennapjaink részei. 

Több interjút is olvastam a szerzővel, amelyekből kiderült, hogy egy-egy regény történelmi hátterének kidolgozása hosszas, akár éveken át tartó kutatómunkán alapul. Így volt ez a mostani regényénél is, személyesen járt a helyszíneken, korabeli újságokat, kiadványokat böngészett, könyvtárakat és múzeumokat keresett fel. Nem kevés türelmes munka után megszületett ez a csodálatos regény, amely bepillantást enged az olvasóknak Franco rezsimjének sötét időszakába, amikor a másként gondolkodóknak egyetlen esélye volt a túlélésre: ha csendben maradtak. 

A történet 1957-ben veszi kezdetét, amikor a háború utáni Spanyolország először kezdi megnyitni a határait. A teljes elszigeteltség után még Franco is belátja, szükségük van néhány gazdasági ágazatban a külföldi tőkére, ilyen az olajipar, az amerikai katonai támaszpontok telepítése, a filmgyártás, de lassan beengedik a jól fizető turistákat is. A bor és napfény országa tehát kitárja kapuit a pénzes külföldiek előtt. Így kerül az országba az amerikai olajmágnás Matheson család, akik Madrid legjobb szállodájában foglaltak lakosztályt. Az amerikai apuka és a spanyol származású anyuka magával hozza egyetlen fiukat, a 19 éves, jóképű Danielt, aki folyékonyan beszél spanyolul, és minden vágya  menő fényképezőgépével a nyakában felfedezni a város titkait. Igazából hivatásos fotós szeretne lenni, újságoknak dolgozni, de az apja nem támogatja, ő mindenképp egyetemi végzettséget akar a fiának és később bevenni őt a családi vállalkozásba. Van azért egy hangyányi esélye, bejutott egy fotós verseny döntőjébe, és ha nyerne ösztöndíjat, nem kellene anyagilag az apjára támaszkodnia. Daniel rögtön az első sétáján elkap egy rejtett pillanatot, lefotóz egy apácát, aki egy halott csecsemőt visz a karján. A szállodában találkozik a családjukhoz beosztott gyönyörű, fiatal szobalánnyal, Anával, aki megmutatja neki a helyi fotósboltot és további sok helyi érdekességeket. Ahogy ketten egyre többet találkoznak, jobban megismerkednek, sokat beszélgetnek, úgy bontakozik ki az olvasó előtt a nyers valóság, hogyan élnek valójában a spanyol emberek, milyenek az álmaik, szemben a keserű valósággal. 

Sokkal, de sokkal több van a történetben, mint a lassú égésű szerelmi szál Ana és Daniel között. Persze nagyon drukkoltam nekik, de a mellékszálak karakterei kapcsán is rengeteget izgultam. Anának a testvére Rafa egy vágóhídon dolgozik, mellette sírásó is, két munkával is majdnem éhezik, minden fillért próbál félretenni a család, hogy Vallecasból Madridba költözhessenek. Ana nővére és annak férje is éjt nappallá téve dolgoznak, pici babájukra mindig más vigyáz, így működik a családi logisztika. A szüleik már nem élnek, mindketten egyetemi tanárok voltak, akiket megöltek a nézeteik miatt. Elfajzottnak tekinti a rezsim a szembeszegülő embereket és a gyermekeiket is büntetik, generációk szenvednek tovább, tehát a hallgatás alapvető, az életüket mentheti meg. De van az a pont, amikor borul minden hallgatásra vonatkozó szabály. Rafa legjobb barátja Fuga, híres torreádor szeretne lenni, nincsen benne félelem. Ő az egyik legerősebb mellékszereplő, vad és egyben szelíd, nehéz megfogalmazni szavakkal a karakterét, sosem felejtem el a tetteit, több szempontból is hős. A családhoz tartozik még Puri, aki az Inclusa árvaházban dolgozik, ő az unokatestvérük, egy rettentően kíváncsi tiszta lélek, aki imádja a gyerekeket és nagyon a szívén viseli a sorsukat. 

Daniel megismeri az itteni kihelyezett amerikai újságírót, Ben Stahlt, aki látva a képeit, nagy jövőt jósol neki, látja a fiúban, hogy van érzéke a szakmához, különleges szemszöget alkalmaz, és arra buzdítja, hogy minél több valóságos képet készítsen, mert jelenleg nem jut el a világba, hogy milyen a valódi Spanyolország. Daniel szobájában gyűlnek a képek, amelyek sötét titkokat és brutális igazságot tárnak fel, veszélyeztetve a saját biztonságát is. Mert ez a rezsim nagyon is támaszkodik a besúgóhálózatra, akik mindenhol ott vannak, még a legjobb szállodákban is. 

Nagyon felzaklattak bizonyos részletek, a szerző nem kíméli az olvasókat, szörnyű részletek derülnek ki ezekről az időkről. Rengeteg szenvedés és fájdalom érte ezt a népet, és nem elég hogy el kellett szenvedniük a brutális rezsim elnyomását, de a pénz iránti hajsza rátesz erre is egy lapáttal, felelősségteljes emberekről derül ki, hogy erkölcsileg nulla az értékük. 

Ruta egy olyan szerző, aki fiatal szereplőkkel ír történeteket, de nem csak a young adult korosztály olvassa a könyveit. A hosszas kutatómunka eredményeként hitelesen mesél, a felnőtt korosztálynak is tökéletesek a regényei. Bennem felnőttként mély nyomot hagyott ez a történet, ez volt az első, amit erről a korszakról olvastam, és nagyon is emlékezetes marad, hatott az érzelmeimre rendesen. Az írásmód Rutára jellemzően gyönyörűen fogalmazott mondatokból áll, csodásan vezeti a több szálon futó cselekményt, ami végül összeér és szívfájdító pillanatokat nyújt az olvasónak. Nem számítottam rá, hogy annyi év elteltével új aspektusokkal bonyolódik tovább a történet, és nem okoz csalódást a vége sem, imádom, amikor a szerző elég teret ad a továbbgondoláshoz. Kétségtelen, hogy Ruta hatalmas szenvedéllyel ír, ez az élete, ezt bizonyítja minden megjelent könyve.

E/3 szemszögben íródott a regény, de mindig más szereplő áll a fókuszban. Rövidek a fejezetek, gyorsan lehet haladni, de mindig ott van a fejezet végén egy horgocska, ami miatt muszáj tovább olvasni. Nagyon megszerettem a karaktereket, Daniel imádnivaló volt, kedves, udvarias, régivágású jópasi. Daniel az első képein máris szembesül azzal, milyen más ez a világ, mint amit elképzelt. Ana révén közel kerül a valódi spanyol emberekhez, láthatja a vidéki életet is, nem csak Madrid fényeit. A vágóhíd, a temető, a falusiak, a hagyományok, a torreádor mítosz, az árva gyerekek fényképezése apró puzzle darabokként adódnak össze ebben a kirakósban. Annyira szeretett volna segíteni, és a maga módján sikerült is neki. Valamit elindított, nem volt hiábavaló az országban töltött ideje, s hogy a szívét örökre itt hagyta, az nem kérdés. Ha nagyon sok év után is, de megkapta a boldogságot. 

Ana családja megmutatta nekem, milyen az igazi családi szeretet, a valódi összetartás.  Ana boldog, hogy a hotelben dolgozhat, az otthagyott külföldi újságokat gyűjti, és álmodozik egy olyan világról, ahol a nők is érvényesülhetnek, szabadok, nem korlátozzák szigorú szabályok akár az öltözködésüket, vagy hogy kivel találkozhatnak, barátkozhatnak. Ő megtestesítette a szabadságvágyat, amit annyira szeretek bármelyik regény főhősében. Nagyon hatottak rám a testvéri kapcsolatok, csodás erőt adott ez nekik, önkéntelenül hasonlítottam magamhoz a szitut, nekem is van fiú és lánytestvérem, akikért mindent megtennék. És ott volt még Puri, aki megszállottan meg akarta válaszolni a kérdéseket, aggódtam érte, egy idő után nagyon veszélyes lett a helyzete. Ő tapasztal megmagyarázhatatlan dolgokat, ami erősen nem egyezik Francoba vetett hitével. Belátja, hogy ebben a világban jobb ha csendben marad. Vele volt a legkülönösebb 20 év után találkozni. Puri, az eltűnt gyerekek, a hazugságok, az üres koporsók, annyi de annyi elhallgatott igazság! Franco 36 évig tenyerelt ezen az országon, közel 300 ezer gyerek sorsa maradt megmagyarázatlanul. 

A regény szerkezete különleges, a fejezetek között korabeli fényképeket, interjúrészleteket olvashatunk az Egyesült Államok akkori nagyköveteivel, politikusaival, katonai vezetőkkel, újságírókkal stb. Ruta kutatómunkája csodálatra méltó, tényleg szó szerint mindennek utána nézett, a könyv végén megtalálható a részletes bibliográfia. Valamint  egy spanyol szószedet is rendelkezésre áll, meg lehet nézni a regényben szereplő szavak jelentését, kifejezetten örültem, hogy  ez a végére került és nem lábjegyzetbe.

Ha kedveled a romantikus történeteket valós, kidolgozott történelmi háttérrel, emlékezetes karakterekkel, akkor ez a te regényed. Nekem mindenesetre olyan volt, mint amire egész évben vágytam, és karácsonyra meg is kaptam, köszönet érte a szerzőnek és a kiadónak.

Képek: 1:hivatalos sajtófotó, 2:pinterest 3-5: saját képek Madridról

 

Borító: Gyönyörű

Kedvenc karakter: Daniel, Ana

Szárnyalás: Madrid minden villanása.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: A romantikán is lehet izgulni, de igazából a gyerekek sorsa miatt éri az olvasót erőteljes érzelmi behatás.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

 

NYEREMÉNYJÁTÉK

 

Madrid csodálatos főváros, amit mindenkinek látnia kell! Négy állomáson négy érdekességet állítunk Madridról, döntsétek el, hogy igaz vagy hamis az állításunk és a választ írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

 

FELADVÁNY:  Madrid tüdejének számít az El Retiro Park, 125 hektáros területén 15000-nél is több fa él.

 

a Rafflecopter giveaway  

 

Állomások:

11.27 Kelly és Lupi olvas

11.29 Csak olvass!

12.01 Könyv és Más

12.03 Veronika's Reader Feeder

 

Ruta Sepetys dedikálás Budapesten

Úgy látszik idén a magyar kiadók elhalmoznak minket dedikálásokkal, mert szinte még el sem utazott Lauren Kate, máris Magyarországon üdvözölhettük a különleges nevű Ruta Sepetyst, akinek a Maxim Kiadó dedikálással egybekötött író-olvasó találkozót szervezett.

Rutának itthon két könyv jelent meg: az Árnyalatnyi remény és a Kalitkába zárt álmok. Az előbbi könyvről nemsokára hozunk értékelést, az utóbbiról Kelly már írt a Blogturné keretében.

Szokásos lelkes kis bloggercsapatunk ismét összegyűlt; könyvekkel, fényképezőgépekkel és hatalmas lelkesedéssel felszerelve már egy órával hamarabb az Alléban lévő Libri könyvesboltban vártunk a dedikálásra. A korai érkezés egy dologban segített, nagyon jó helyet fogtunk ki és az első sorból hallhattuk és nézhettük az írónőt. 

Én személy szerint picit izgultam, hogy hányan leszünk, mert (sajnos) ez a két könyv méltánytalanul kevéssé ismert itthon, de a félelmem alaptalannak bizonyult, mert mire megérkezett Ruta, az összes szék foglalt volt, sőt még a környező könyvesstandokon is ültek rajongók:-).

Aminek már nem kellene meglepnie, az a profizmus és a barátságos viselkedés, ami ezeket az írókat jellemzi. Anno Simone Elkeles, majd Lauren Kate is tanújelét adta már ennek, de mégis, Ruta még rajtuk is túltett. Ahogy megérkezett, azonnal vidáman integetve egyenesen ODAJÖTT hozzánk, és ameddig a Kiadó munkatársai intézkedtek, addig ő, mint rég nem látott ismerőseivel, azonnal beszélgetni kezdett velünk. Ezzel feloldotta a kicsit izgatott hangulatot, és ameddig el nem kezdődött a találkozó, addig kifaggattuk az eddigi itthoni élményeiről:-).

Elmesélte, hogy szombaton érkezett és hogy mennyire meglepődött, hogy mennyi minden változott itthon;  még mindig milyen gyönyörű Budapest és vasárnap egy 8 órás gyalogsétát tett a városban:-). Tegnap az Amerikai Nemzetközi Iskolában járt, ahol a tanulóknak az Árnyalatnyi remény című könyve kötelező olvasmány; velük találkozott és nagyon izgult, hogy a gyerekek mit szólnak a könyvéhez, mert ők még teljesen őszintén és nyíltan mernek nyilatkozni az olvasmányaikról:-).

Mielőtt még több mindent megtudhattunk volna tőle, elhívták Rutát és elkezdődött a beszélgetés. Nemcsók Adrienn,  a kiadó munkatársa beszélgetett az írónővel, az olvasókat pedig egy angol-magyar és egy jelölő tolmács segítette.

A beszélgetés során az alábbi dolgokról mesélt az írónő:

Az Egyesült Államokban, Tennessee-ben él a családjával, és a különleges neve mindig is kíváncsivá tette az embereket. Amikor mesélt a neve eredetéről, az emberek azt se tudták, hogy eszik-e vagy isszák Litvániát, így akkor döntötte el, hogy ír egy történetet a balti államokban történt sztálini tisztogatásról, erről  borzalmas rémtettről, amiről a világ nagy része nem is tud és közben felfedi a származását is. Rengeteget kutatott, rengeteg emberrel beszélgetett, akik át és túlélték a deportálást. Nagyon nehéz feladat volt, hiszen az emberek több, mint 50 évig nem beszélhettek és nem is akartak beszélni ezekről a dolgokról. Sokszor elmondta azóta is, hogy "én írtam a könyvet, de ez nem az én történetem; a történelem írta ezt a történetet". Így készült el az Árnyalatnyi Remény című könyv.

A másik könyvének, a Kalitkába zárt álmoknak az ötlete pedig már a kinti életéhez kapcsolódik. Sok

olyan embert ismer, akik az 50-s években emigráltak az USA-ba és ő mindig is nosztalgiával gondolt arra az időszakra, úgy hitte, hogy akkor volt az élet tökéletes kinn. De az akkor már élő emberek ezt nagyon hamar megcáfolták, hogy nem az élet volt tökéletes, hanem a hazugság. Őt pedig mindig érdekelték a titkok, így elkezdett picit nyomozni és így született meg a második regénye.

A harmadik könyvét most írja és bár nem nagyon mesélhetne róla, de velünk mégis kivételt tett és megosztotta a történetet: a II. világháború végén, 1945 januárjában egy 1.500 fős kapacitású személyszállító hajó, majdnem 10.000!!! menekültet szállított, és ezt hajót egy orosz tengeralattjáró megtorpedózta. A hajó körülbelül 45 perc alatt elsüllyedt, mintegy 9.000 embert rántva magával a hullámsírba. (itthon utánanéztem, ez a Wilhelm Gustloff hajó tragédiája - Lupi megj.). Ez a világtörténelem legnagyobb hajókatasztrófája, amiről évtizedekig tilos volt beszélni. És erről szeretne Ruta írni.

Majd egy picit vidámabb téma következett. Ismét elmesélte, hogy 88-ban járt nálunk először. Vonattal érkezett meg és nem volt szállása. A pályaudvaron egy nő leszólította és szállást ajánlott neki. Mint kiderült, a nő biológusként dolgozott, de mivel épp munkanélküli volt, így a lakását kiadta külföldieknek. Ruta úgy döntött, hogy a hotel helyett a magánszállást választja és állítása szerint ekkor szeretett bele az országunkba.

Megosztotta velünk azt is, hogy főleg naplókat szokott olvasni, mert érdeklik a valódi történetek és persze a titkok. Az olvasói pedig ezt tudják, úgyhogy rengetegen megosztják velük a saját történetüket, kérve az írónőt, hogy írjon róluk. Ezért rengeteg titkot tud:-) és így jó pár könyvre való témája összegyűlt már:-). Bár imád naplókat olvasni, de sajátja nincs, elmondása szerinte eléggé őrült életet él és állandóan attól tartana, hogy valaki elolvassa:-). Inkább beleírja a titkait, az élete részeit a könyveibe. Például Jesse a Kalitkába zárt álmokból és Andrius az Árnyalatnyi reményből valós fiúk, az írónő élete részei voltak. Annyira élethűen írta le ezeket a szereplőket, hogy "Jesse" nővére például felismerte a testvérét a könyvből:-). (kérdésemre azt is elmondta, hogy nem, "Jesse" nem olvasta a könyvet:-).

Szabadidejében rengeteget mászkál a szabadban, a férje egy valódi cowboy, egy valódi lávsztori az övék, úgyhogy közösen járnak horgászni, kirándulni. 

Amikor megkérdezték tőle, hogy nem gondolkodik-e azon, hogy YA regényt írjon, annyit felelt: "soha nem mondom azt, hogy soha". De ő inkább a történelem iránt érdeklődik. Nálunk járva és beleszeretve a történelmünkbe, egyre inkább érik benne egy regény, amit Magyarországról írna. Mi ezt örömmel hallottuk és nagyon várjuk!

Miután nem volt több kérdés, a dedikálás következett. Az olvasók türelmesen vártak a sorukra, hiszen az írónő amellett, hogy mindenkinek dedikált, mosolyogva pózolt a fotókhoz, de még el is beszélgetett mindenkivel. Mi a már szokásos "kivárjuk a legvégét" programot választottuk, mert szerettünk volna egyéni és közös fotókat is készíteni vele. Velünk is ugyanúgy elbeszélgetett, meséltük neki, hogy bloggerek vagyunk, amit megjegyzett, mert a végén külön megköszönte, hogy nagyon hálás nekünk, mert mi nagyon sokat segíthetünk nekik, íróknak abban, hogy minél szélesebb körben megismerjék a könyveiket. Bár mi akartuk erre kérni, de végül Ruta kifejezett kérése volt az, hogy közösen készítsünk egy fotót, ahol rajta vannak a kiadó jelenlévő munkatársai (Adrienn és Norbi) és a mi kis csapatunk is (Kelly, Szilvi, Fummie, Deszy és jómagam).

Az estét pedig ismét jó élményekkel zártuk és mindannyian a szívünkbe zártuk a tehetséges, vidám, mosolygós, nagyon barátságos Ruta Sepetyst. Reméljük, hogy minél több könyvét olvashatjuk majd, köztük azt is, aminek majd remélhetőleg lesz magyar vonatkozása is:-).