382 oldal
Goodreads: 4,03
Besorolás: felnőtt, romantikus, cirkusz
Bár nem szívesen beszél emlékeiről, ezek makacsul megülik a
kilencvenegynéhány éves Jacob Jankowski elméjét. Emlékek saját
fiatalkoráról, amikor a sors egy roskatag vonatra vetette, melyen a
Benzini testvérek világhíres cirkusza bolyongott Amerikában. Emlékek egy
olyan világról, amelyet szörnyszülöttek és bohócok népesítettek be,
amely tele volt csodákkal, dühvel, szenvedéssel és szenvedéllyel; egy
világról, amelynek megvannak a maga logikátlan szabályai, sajátos
életformája, s ahol a halál is a maga módján kopogtat. A cirkusz világa
ez, amely Jacob Jankowski számára egyszerre jelentett megváltást és
pokoljárást. Jacob azért került be ebbe a világba, mert elhagyta a
szerencséje. Árván és egyetlen garas nélkül nem tudta, mihez kezdjen,
mígnem rá nem talált erre a gőzerővel hajtott „bolondok hajójára” a nagy
gazdasági világválság idején.
Őszintén bevallva, a közeledő (2011. április 15.) filmbemutató miatt vettem a kezembe a könyvet, tudtam, hogy ott leszek a premieren, és informálódnom kellett a sztoriról. Nem kellett csalódnom, igazán kellemes olvasmány, lekötött az elsőtől az utolsó oldalig, pedig egyáltalán nem szeretem magát a cirkuszt.
A történetet Jacob Jankowski meséli el, aki 93 évesen egy idősek otthonában él, gyerekei felnőttek már, unokáit számon sem tudja tartani. Rövid távú memóriájával bajok vannak, folyton zsörtölődik a társaival és az ápolókkal, kesereg az öregedésen, de mindezt rendkívül humoros aranyköpésekkel megtűzdelve. A szomszéd területre cirkusz érkezik, és Jacob visszaemlékezik a fiatalságára, amikor az addig sínen lévő élete kisiklik, az állatorvosi diploma letétele előtt egy fillér nélkül egyedül marad. Szerencséjére felveszik a híres Benzini társulathoz, ahol a korabeli szokás szerint a társulat egy cirkuszi vonaton utazik egyik fellépésről a másikra. Jacob a trágya lapátolástól az állatok gondozásáig mindent megcsinál, beilleszkedik a cirkusz életébe. Ez a világ azonban csak kívülről csillogó, Jacob szembesül a színfalak mögötti valósággal. A munkásokkal kegyetlenül bánik a igazgató, ha valakivel gond van, rövid úton megszabadulnak tőle, lehetőleg egy szakadék fölött.
Hogy miért marad mégis Jacob? Egyrészt kellett az állás, a gazdasági válság idején nem lehetett válogatni, de még nagyobb részt Marlene miatt, aki állatidomár a cirkusznál.
Egy másik társulat felszámolása során hozzájuk kerül Rosie az elefánt, aki csak lengyelül ért, és egy csuda figura. A szálak szövődnek, tiltott szerelem, féltékenység, kegyetlenség keveredik. Egy végzetes előadáson elszabadul a pokol..
Összefoglalva: élvezetes, letehetetlen a történet, külön jó pont, hogy más lett a vége, mint amire számítottam, a romantikus lelkűek nagyon fogják szeretni.
Kedvenc karakter: Jacob, fiatalon és idősen.
Szárnyalás: Rosie megmozdulásait imádtam, és hát a bosszúja mindent vitt.
Mélyrepülés: August kegyetlensége felháborító.
Érzéki mérce: Vágyakozással teli a történet, igényesen ábrázolt kevéske erotikával.
Értékelés:
