Szaszkó Gabriella: A cukorkagyűjtés

 

Szaszkó Gabriella az év végére egy igazi borongós hangulatú ifjúsági thrillert tartogat az olvasói számára. A történet során egy Halloween-i cukorkagyűjtés tragédiába torkollik, de vajon ki lehet a gyilkosság elkövetője? Tartsatok velünk a Blogturnén, és nyerjétek meg a Maxim Kiadó által felajánlott példányt a könyvből!

Maxim, 2023

288 oldal

Besorolás: YA, thriller

Halloween, öt fiatal, egy tragikus haláleset.

Cape Codot idén halloweenkor meglátogatja a halál, amikor is a csendes tengerparti kisvárosban minden szülő rémálma valóra válik, miután egy kisfiút cukorkával mérgeznek meg.

Emma Hamilton egy év után költözik haza Bostonból alkoholista apjához, ahol alig várja, hogy viszontláthassa régi barátait, ám a kisvárosban semmi sem ugyanolyan már, mint amit maga mögött hagyott. És arra sincs felkészülve, hogy a barátai is más szemmel néznek rá.

Halloweenkor pedig minden megváltozik, amikor három tizenkét éves titokban Chatham legbajosabb utcájába igyekszik rendbontás céljából. A fiúk esti szórakozása azonban tragédiába torkollik, miután egyikük meghal egy mérgezett cukorkától. Az egész kisváros megdermed, a haláleset felhozza a mélyben megbúvó problémákat.

A fiatal csapat pedig nyomozásra készül, amivel egyre mélyebbre merülnek el a város bugyraiban. De vajon meg lehet-e úszni a titkok feltárását sérülések nélkül?

Nagyon szégyellem, hogy bár Kelly már jó pár könyvet olvasott az írónőtől, engem eddig valahogy elkerültek a könyvei. De már nagyon régóta szerettem volna olvasni tőle, így pont kapóra jött ez a Halloween idején játszódó, ifjúsági thriller.

A történet az amerikai Cape Codon található Chathamban játszódik, Halloween idején. Két szálon fut a történet, amely a végén természetesen összeér.

Az egyik szál egy gyerekkori baráti trióról szól, Emmáról, Samről és Edről. Emma Bostonból költözik haza, az alkoholista és drogproblémákkal küzdő édesapjához. A fiúk örömmel fogadják, de Emma a cuki kislányből fiatal nővé érett és ez természetesen, ahogy már csak lenni szokott "kis" feszültséget okoz hármójuk barátságában.

Természetesen itt nemcsak a szerelmi háromszög áll a középpontban, hiszen mind a három fiatalnak megvan a saját "keresztje". Emma egyrészt küzd az alkoholista apjával, hiszen, ha a hatóság rájön arra, hogy az apa milyen megbízhatatlan szülő, akkor Emmát elveszik tőle. De ott van az apja barátja, Richard Bennett, aki minden találkozásukkor éhes szemekkel nézi a fiatal, gyönyörű lányt. Sam családja sem egyszerű, a híres író apja félrelép a szerkesztőjével és ez a család széthullásával fenyeget. Ed pedig csak... a szenvedő harmadik. Hiába van pénzük, sajnos kinézetre sehol nincs Samhez képest, így vajmi esélye van arra, hogy esetleg Emma őt válassza.

A másik szál pedig Sam kisöccséről és barátairól szól, akik lelkesen várják az esti "csokit vagy csalok" mókát. Az este azonban nem úgy végződik, ahogy szeretnék, mert az egyik kisfiú meghal. Mérgezésben. Amit valószínűleg az egyik csoki okozott.

Ahogyan ez már csak lenni szokott, a kisváros felbolydul, mindenki mindenkit hibáztat, a gyilkos meg közben szépen lapul. A rendőrség a közelében sincs a valós nyomnak, így a srácok veszik kezükbe az ügyet és próbálják kideríteni, hogy ki is ölte meg a barátjukat.

Nagyon sajnálom, hogy eddig kihagytam Szaszkó Gabriella regényeit, mert ez a regény ütött. De elég nagyot. A "cuki" címe ellenére ez minden, csak nem egy kedves kis ifjúsági regény. Kőkemény thriller, de a szereplők fiatalkora és problémái miatt simán belefér az ifjúsági kategóriába is. A szerző rengeteg kemény témát boncolgatott, nem győztem kapkodni a fejemet - szexuális zaklatás, családi drámák, függőség, kegyetlenség és akkor még csak a felszínt kapargattam. Ami külön tetszett, azok a leírások. Szinte úgy éreztem, hogy ott járok Chatham utcáin Halloween éjszakáján, éreztem a Halál borzongató lehelletét, aztán ott sétáltam a tengerparton, beszippantva a sós, tengeri levegőt.

Ami egyedül nem tetszett, hogy sem Emma, sem Sam, sem a többi szereplő nem került hozzám annyira közel, hogy kedvenc szereplőt válasszak közülük. Bár izgultam értük - főleg Emmáért, mert neki jutott a legtöbb a "jóból", de azért nem rágtam le a körmömet miattuk.

De ez csak egy árnyalatnyi probléma volt, amivel találkoztam, egyébiránt egy nagyon jól felépített, izgalmas, lendületes regényt olvashattam, ami mindvégig lekötött. Az írónő folyamatosan adagolta a feszültséget, érezni lehetett, hogy itt valami nagyobb, valami brutálisabb dolog van készülőben, ezért képtelen voltam letenni a regényt, mert vártam, hogy mikor történik már valami. Aztán megtörtént. Onnantól pedig arra voltam rettentően kíváncsi, hogy hogyan is fog ez megoldódni.

És a történet vége? Nekem tökéletesen megfelelt így, bár volt pár lezáratlan szál, de én személy szerint nyugodtan tudtam aludni miattuk. :)

Összességében nagyon szerettem a regényt és azt hiszem, hogy itt az ideje, hogy visszamenőleg is kezembe vegyem az írónő többi regényét!

Borító: Nekem tetszik nagyon, látványos, figyelemfelkeltő

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: az érdekes, több szálon futó történet

Mélyrepülés: a sok rossz dolog, ami a szereplőinkkel történt

Érzelmi mérce: félelem, rettegés, gyász, de van egy kis romantika is benne, de minden a YA keretei között

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Mostani játékunk során az egyes állomásokon egy-egy klasszikus amerikai csokoládészelet képét találjátok. Ezek között az édességek között több is legalább 100 éve a piacon van és meghatározó eleme a tipikus Halloween-i édességgyűjtésnek. A feladat az, hogy Rafflecopter doboz megfelelő helyére beírjátok, hogy az adott csokiszelet melyik évben került a piacra.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

December 13 - Veronika’s Reader Feeder
December 14 - Pandalány olvas
December 17 - Könyv és más
December 18 - Kelly és Lupi olvas
December 20 - Fanni's Library
December 22 - Szembetűnő

Adventi blogturné 2021

 „Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.”

 

Mi, a Blogturné Klub tagjai hiszünk ebben a csodában, és abban is, ha felidézzük a régmúlt idők karácsonyait, rájövünk, hogy a kis apróságok adják a legbensőségesebb boldogságot. Hisz nem az ajándék mérete a fontos, hanem az, akitől kapjuk.
A karácsony a szeretet ünnepe. A legtisztább emberi érzelemé.
Nem kell hozzá pénz, elég egy érintés, hang, mosoly, vagy néhány egyszerű, kedves szó. A szavaknak pedig ereje van! Ezért most egy rendhagyó, karácsonyváró turnézásra invitálunk Benneteket!

Korábbi turnéink során megtapasztalhattátok: a csoda bizony létezik. Életre keltek a könyvek, megelevenedtek szereplőik, hangot kaptak szerzőik, az elképzelhetetlennek vélt találkozások és kívánságok pedig beteljesedtek! Láthattátok, kedvenceitek miként várják és töltik az ünnepeket, s milyen üzeneteket küldenek egymásnak. Idén viszont úgy gondoltuk, hogy egy best of válogatással lepünk meg benneteket: visszahozzuk a számotokra legkedvesebb tartalmakat.

December elsejétől egészen szentestéig minden nap valami új meglepetéssel kényeztetünk benneteket. Lesznek könyvajánlóink, zenelistáink, ínycsiklandó receptjeink, de újra elkalandozunk kedvenc karaktereink világába is, ahonnan meg sem állunk az őket életre keltő szerzők kedves üzeneteiig, amik érkezhetnek írott- vagy akár képi formában is. S ha mindez nem lenne még elegendő, akkor megsúgjuk: egy igazán exkluzív meglepetés is lapul a puttonyunkban. Ráadásul instagram oldalunkra is érdemes lesz felnézni.

Apropó puttony! Ha egy kicsit közelebb merészkedtek, és vettek bele egy gyors pillantást, láthatjátok, mennyi kincs lapul még benne: sok-sok könyv, ami csak és kizárólag arra vár, hogy szebbé tegye a karácsonyotokat.
Tárd hát ki szívedet, kedves olvasó, és engedd, hogy a boldogság melege átjárjon.

 

Fogadjátok szeretettel a Maxim Könyvkiadó szerzőjének, Szaszkó Gabriellának novelláját!

 

Karácsonyi lélek

Némán kezdett szállingózni a hó a szürke kisváros felett. Puha, hangtalan csenddel értek le a fehér pamacsok a langyos aszfaltra, amely azonnal magába szívta őket, eltüntetve ezzel a karácsony halvány ígéretét. A lakók persze próbálkoztak ünnepet csempészni a házakba, néhol némán pislákolt egy-egy túlzottan rövid karácsonyi égősor. Pár lámpaoszlopra csillagokat rögzítettek, de az utcai lámpák semmitmondó sárga fénye elnyelte a gyenge ünnepi hangulatot. Üres, fagyos szürke utcák és lecsupaszodott fák szegélyezték a szorosan bezárt házakat.
Egy fehér arcú, sápadt fiú leszegett fejjel járt odakint. Szorosan maga köré fonta a karját, és reménykedve kapta fel a fejét minden neszre. Karácsonyi csengőket akart hallani és édes nevetést. Érezni az arcán a ropogó tűz kellemes melegét és a mézeskalács ünnepi illatát. Nagyvárosban szerette volna tölteni az ünnepet, sőt igazából könyörgött a főnökeinek, hogy a színesre díszített terekre mehessen, ahol forralt bor és hangos nevetés töltötte be a vásárokat. De a Karácsonyi Lelkek nem válogathattak, minden évben máshol kellett szolgálatot teljesíteniük. Így idén neki ez a néma, haldokló kisváros jutott. Itt kellett volna elhintenie a karácsony szellemét, a meleg boldogságot. Úgy érezte, esélye sincs erre.

Hangos beszélgetés hangzott fel a háta mögött, mire a lehető leggyorsabban láthatatlanná vált. Az apró család hatalmas fenyőfával érkezett. Az édesapa egyedül tartotta a nála is termetesebb örökzöldet, és hangosan szitkozódott:
– Műfenyő! Én mondtam, hogy jövőre műfenyőt veszünk. Nincs nekem ehhez se kedvem, se energiám! Még bele is kell vágni a talpba.
– Talán nem karácsonyeste kellett volna elmennünk fát venni, és akkor nem ez a hatalmas lett volna az utolsó példány – sóhajtott fel az édesanya.
– Nem a Jézuska hozza a karácsonyfát? – kérdezte egy nyolcéves, csillogó szemű teremtés. Tekintetében mélyen megbújt az ünnep. Talán ő lehetett az egyetlen, aki a kopott, koszos karácsonyi csillagra percekig csodálkozó pillantással nézett a város főterén. Neki tetszett a túlméretezett, olcsó ruhákból kirakott Mikulás, ami a bank előtt díszelgett. Mások vagy szidták a csúnyaságát, esetleg sietve elrohantak mellette.
– Nálunk nem a Jézuska hozza a karácsonyfát, hanem az apád – szólalt meg a férfi. – De szerinted, hogy is bírna el a kis Jézus egy ekkora monstrumot? A kis Jézus ma születik meg, még akkora sincs, mint a húgod.
A kislány tekintete a babakocsira vándorolt, amit az anyukája tolt maga előtt. Abban aludta édes álmát a kicsi testvére. Tényleg aprócska volt, nála kisebbet szinte el sem lehetett képzelni.
– A Jézuskának varázsereje van, azért bírja el a karácsonyfát – fonta össze a karját maga előtt. – És hozott is volna nekünk is, ha nem lennétek ilyenek!
– Milyenek? – mordult fel az apja, miközben kivette az ajtó kulcsát, és beleillesztette a zárba.
A Karácsony Lélek besurrant a résnyire nyitott ajtón. Két apró gyerek mellett remélte, hogy meg fogja találni az ünnepi hangulatot a nagyobbacska ház zárt ajtaja mögött, de ahogy az édesapa felkapcsolta a villanyt, azonnal lebiggyesztette a száját.
A karácsonyi hangulatot mintha erőszakkal kiszippantották volna a lakásból. Egyetlen elhagyatott teamécses sem árválkodott az ablakpárkányon. A fa minden háznál állt már ilyenkor, a legtöbb lakásból sült hal és bor illata áradt.
Itt csak az édesapa dörzsölgette a kezét a kihűlt kandalló előtt. A kislány rózsaszín kabátjában állt a szoba közepén, nem is lett volna túl sok értelme levennie a fagyos helyiségben. A szeme azonban továbbra is eltökélt, bizakodó és kíváncsi maradt.

A Karácsonyi Lélek sóhajtott egyet. Ránézett a kislányra, majd képzeletbeli ingujját felgyűrve elhatározásra jutott. Mindig is szorgalmas munkaerő volt, ezért mindent meg kellett tennie, hogy ez a rózsaszín habcsóknak is beillő apróság nehogy elveszítse az ünnepi hangulatát.
A mogorva apuka lassan elkezdett tüzet rakni a kandallóban. A Karácsonyi Lélek elmosolyodott, főleg, amikor tekintete az ebédlőasztalon elhelyezkedő adventi koszorúra siklott. Ezzel már lehetett mit kezdeni! A sápadt Lélek arca azonnal kipirult, ahogy megérezte a kandallóban ropogó tűz melegét. Könnyed varázslatot hintett a táncoló lángokra, amitől fahéj illata lengte be a nappalit. A kislány kezét melengetve ült le a kandalló mellé, anyukája fehér mázzal díszített mézeskalácsokat és forró, habos kakaót készített neki egy piros tálcára. Kabátját levéve lassan majszolgatni kezdte a süteményt. Apja mérges morgolódását meg sem hallotta a karácsonyillatú tűz melegségénél. A Karácsonyi Lélek a vállára telepedett, igyekezett kizárni a világ kellemetlen zajait, édesanyja ideges kapkodását a konyhában, apja korántsem ünnepi arckifejezését, az edények fülsértő csörömpölését.

Kishúgát közelebb húzta magához, aki egy nyolchónapos csodálkozásával figyelte a hatalmas karácsonyfát. Testvéréhez hasonló barna szemében felvillantak az égősor fényei. Gurgulázó nevetést hallatott, amikor édesapja hangosan káromkodva ejtett le egy nagy adag szaloncukrot a földre.
A Karácsonyi Lélek elmosolyodott, és közelebb húzódott a két gyermekhez. Az illatok belopóztak az orrába, a melegség megtöltötte a lelkét.
Megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, és csillámokat szórt a nappali unalmas barna szőnyegére. Csak akkor merte bevallani magának, hogy félt. Rettegett, amikor a szürke utcán állva kereste a karácsonyi hangulat cseppjeit. Minden évben úgy érezte, hogy a világ közelebb állt ahhoz, hogy elveszítse az ünnepet a szívéből. A felnőttek közül csak pár példány törölte ki a könnyet a szeméből, amikor meglátta a piszkos utcán felvillanó fényeket. Egyre kevesebben néztek fel a szállingózó hópelyhek rengetegére. Egyre többen kapkodtak, szitkozódtak, lökdösődtek.  
Ha egy Karácsonyi Lélek nem találja meg az ünnepet senkinek sem a szívében, akkor halálra van ítélve. De azon a napon ő megmenekült. Két barna szempár, és lassan a gyerekeikkel együtt nevető szülők is csatlakoztak a tűz mellett a habos kakaóval.
A Karácsonyi Lélek lassan megnyugodott, és behunyta a szemét. Magába szívva a szeretet minden cseppjét.

Megragadva az alkalmat, kívánunk minden kedves olvasónknak nagyon kellemes karácsonyi ünnepeket!  Ne felejtsétek, év végén jövünk a szokásos összefoglalónkkal! 

Kelly és Lupi

Nyereményjáték:

Ünnepi turnénkhoz hasonlóan mostani játékunk is rendhagyó formát ölt. Minden állomáson találsz egy kérdést, ami az adott poszthoz kapcsolódóan irányulhat az adott könyvre, szerzőre, szereplőre, de olyan is előfordulhat, hogy a te véleményedre, élményeidre, kedvenceidre leszünk kíváncsiak.
A turné végén, a Blogturné Klub bloggereinek felajánlásából hét ajándékcsomag kerül kisorsolásra azok között, akik minden állomást teljesítenek (vagy legalább megpróbálják). A csomagok tartalma minden esetben meglepetés lesz, de a könnyebb választás miatt mindegyiket ellátjuk egy fantázianévvel.
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

Feladvány: Hogy hívják a Pennington testvéreket? 

 

a Rafflecopter giveaway

 

Adventi blogturné

12/01 Könyvvilág
12/02 Utószó
12/03 Dreamworld
12/04 Readinspo
12/05 Könyvvilág
12/06 Olvasónapló
12/07 Readinspo
12/08 Booktastic Boglinc
12/09 Veronika's Reader Feeder
12/10 Csak olvass!
12/11 Fanni’s Library
12/12 Csak olvass!
12/13 Betonka szerint a világ...
12/14 Könyv és más
12/15 Veronika's Reader Feeder
12/16 Booktastic Boglinc
12/17 Hagyjatok! Olvasok!
12/18 Kelly & Lupi olvas
12/19 Utószó
12/20 Szaffi polca
12/21 FüggőVég
12/22 Spirit Bliss Sárga könyves út
12/23 Dreamworld
12/24 Közös

Szaszkó Gabriella: Engedj el - INTERJÚ

 

A Maxim Könyvkiadónál jelent meg Szaszkó Gabriella Glens Falls sorozatának első része, ami a nagy sikerű Pennington-testvérek sorozat előzményeiről szól. Az Engedj el regényben Chris és David apja, James Pennington  mesél  a gyönyörű Margarettel kötött házasságáról, mely kívülről kisvárosi idillnek tűnik, belülről viszont maga a pokol. Kövesd végig a blogturné állomásait, és nyerd meg a kiadó által felajánlott  nyereménykönyvet!

 

Maxim Könyvkiadó 2021. Dream válogatás

464 oldal

Goodreads: 5

Besorolás: felnőtt, bántalmazás

 

James ​Penningtonnak két kamaszfiát és önmagát is a felszínen kell tartania bántalmazó, alkoholista felesége mellett. James mindent megpróbál megtenni, hogy kikerüljön felesége karmai közül, és megvédje a fiait. Az őrület közepén úgy határoz, hogy naplóban rögzíti a múltat, elmeséli, hogyan is került számító felesége csapdájába. Visszarepül az időben a hetvenes évek New York Cityjébe, ahol az egyetemisták felhőtlen életét élve csak az apja általi elvárásokkal kell megküzdenie. Azonban egy bulizós este során megismerkedik egy gyönyörű tizenhét éves lánnyal, és az egyéjszakás kaland örökre összeköti a sorsukat. Maggie hamarosan visszatér James életébe, és közli, hogy gyereket vár. James úgy dönt, hogy felelősséget vállal, és miután apja kitagadja, az északi Glens Fallsba költözik, és teljesen új életet kezd tinédzser feleségével, ezzel örökre szakítva gazdag városi életével. Azzal csak később szembesül, hogy Maggie súlyos pszichés gondokkal küzd. Vajon Jamesnek hogyan sikerül az őrület közepette felnevelnie fiait, miközben a felesége egyre inkább csúszik le a lejtőn?

 

A blogturnénk utolsó állomásán interjút olvashattok a szerzővel, Szaszkó Gabriellával. Igyekeztem a regényre vonatkozó kérdéseken kívül néhány jövőbeli tervéről is infókat szerezni.

 

Nagyon sok olvasónak lett kedvence a Pennington-testvérek sorozatod, melyet a harmadik résszel lezártál. Honnan jött az ötlet, hogy előzményt írj a sorozathoz és hogyan dőlt el, hogy ez is több részes lesz?

Érdekesen alakult ez, ugyanis a Pennington-testvéreket a Vigyázz rám megírásával lezártam 2015-ben, és meg is írtam közte négy másik regényt – például a MidLife Crisis duológiát –, de folyamatosan a fejemben volt, hogy írni fogok egyszer egy előzményregényt. Csak előzményként gondoltam James-történetére, de amikor elkezdtem írni 2018-ban, megint azt éreztem, hogy ez nagyobb ennél. James maga életre kelt, és végül az Engedj el befejezésénél nagyon adta magát, merre is menjen tovább a történet. Rájöttem, hogy nagyon sok érdekes karakter vár még felfedezésre, például Matthew – James apja –, akikkel szerettem volna jobban megismerkedni. Végül ez a sorozat már azért sem a Pennington-testvérek néven haladt tovább, mert bővítette az univerzumot, a család többi tagjával ismerkedhetünk meg közelebbről.

 

Milyen szálon folytatod ezt a sorozatot az Engedj el után?  Ha nem titok, mesélj erről.
Az Engedj el folytatása most Maradj még munkacímen fut. Ebben a kötetben visszatérek David narrációjához pár évvel később. A könyv középpontjába James naplója kerül és Matthew Pennington – aki ugye David nagyapja –, aki élete vége felé járva szeretne közelebb kerülni az unokájához, David számára pedig újra megnyílik a múlt egy szelete így, hogy megismerkedik az apukája és a nagyapja múltjával is. Ugyan Matthew nem lett nézőpontkarakter a könyvben, de a regényben közelebbről megismerhetjük őt is. A múlt szál pedig szintén onnan folytatódik, ahol abbamaradt az Engedj el – ha erről hirtelen többet mondok, nagyon spoileres leszek!

 

Az Engedj el James Pennington szemszögéből mutatja be a múltat 1977-től, Margarettel való megismerkedésétől kezdve. Olvasóként egy kicsit ismertük őt már a korábbiakból, neked milyen volt az ő bőrébe bújni, miben változott a saját történetében?

Én mindig is tudtam, hogy Jamesben több van, mint amit David elmondásából lehetett tudni. Mialatt az ő bőrébe bújtam, nagyon közel került hozzám, nagyon megszerettem őt. Közben végig azt éreztem, nekem is borzalmasan nehéz elengednem őt és a történetet vele kapcsolatban, talán még sosem éreztem magam ennyire frusztráltnak írás közben. De ugye itt én magam sem igazán változtathattam, hiszen a másik sorozat miatt tudtam, merre kell haladnom, saját magamnak ástam gödröt, és ez szörnyű volt :P Főleg, ahogy egyre többdimenzióssá, hús-vérré vált előttem, színesebbek lettek a vágyai, a motivációi, így még inkább fájdalmas lett a történet.

 

Margaret karaktere meghatározza a korábbi sorozatot és ezt a regényt is. Mesélj arról, honnan jött az ő karaktere és milyen hatásokra alakítottad a személyiségét.
Margaret személyisége is sokban alakult a Pennington-sorozat és az Engedj el írása közben olyan szempontból, hogy úgy érzem, egy gyerek szemszögéből teljesen más ránézni egy bántalmazó szülőre, mint egy házastárséból. Az Engedj el írása közben úgymond már tovább diagnosztizáltam őt, már tudtam, hogy borderline-személyiségzavara van az alkoholizmus és a szülés utáni depresszió mellett, ahogy egyre jobban felfejtettem a családi hátterét is. Akit előzetesen csak „démonként” láttam, most tovább nőtt bennem egy sérült emberré. A karakter alapjait még akkor fektettem le a fejemben, amikor klinikai pszichológia mesterképzésre jártam, ugyanis sok esettanulmányban találkoztam borderline emberekkel, akik sokszor mesterien képesek manipulálni is a környezetüket. Tulajdonképpen ők adták az inspirációt, hogy megalkossam a sérült karakteremet, néha a jegyzeteimből néztem jellemzőket, és igyekeztem őt még hitelesebbé tenni.

Megfeleléskényszer kontra nagybetűs Szabadság. Ha befolyásolhatnád a karakteredet, megváltoztatnád James-t?  Mi az a pont, ahol elszakadna a cérna és a való életben máshogy írnád a sorsát?

Én úgy gondolom, hogy James egyetlen kilépése csak valamilyen más katasztrófával együtt történhetett volna meg, és sajnos nem tudom igazán máshogy elképzelni a sorsát ezen körülmények között. Maximum annyiban, hogy kérhetett volna aktívabban segítséget, de annak is megvolt az oka, hogy miért nem tette. Lebénította a félelem, aztán az apjával kapcsolatban a harag, a büszkeség. Nagyon pesszimista vagyok, de sajnos azt hiszem, a szociális hálónak szinte minden országban borzalmasan fejlődnie kellene, én úgy gondolom, nem elérhető a megfelelő segítség még akkor sem, ha valakinek hatalmas szüksége lenne rá. Annak is utána olvastam, hogy hány és hány apa küzd a gyermekkért olyan anyákkal szemben, akik nem tudják ellátni a gyermekeiket, és főleg a nyolcvanas-kilencvenes években esélyük sem volt megkapni a gyerekeik felett a felügyeleti jogot, mert automatikusan is anyának ítélték a gyerekeket. A Fathers’ Rights Movement most is rengeteg országban dolgozik ezen.
Szóval, ha elszakadna a cérna, James elszökhetne a fiúkkal, akkor viszont utolérné a törvény. Ha egyedül menne el pedig évek hosszú munkájával tudna annyi pénzt szerezni, hogy visszaszerezze a gyerekeit, akik addig vagy az anyjuknál vagy állami gondozásban lennének. Végig úgy éreztem, nincs számára jó választás.

 

Kicsit elszakadva az új könyvtől, beszéljünk másról is. Túl vagy egy időszakon, amikor gyakorlatilag másfél évig önkéntes elvonulásban éltél a pandémia miatt. Miben változtak az írói szokásaid ezalatt? Például többet tudtál írni, vagy inkább többet olvastál a szerkesztő/fordító munkád mellett?

Igen, tényleg másfél évig teljesen elszakadtam a világtól, Magyarországon sem jártam. Azt hiszem, ezt az időszakot mindig nagyon fontosként fogom emlegetni az életemben, mert úgy érzem, sikerült kicsit megállnom, és körbenéznem, ami nagyon fontos, ugyanis általában mindig rohanok a következő dologra, az új feladatokra. Nem mondanám, hogy sokkal többet írtam, bár tavaly befejeztem egy teljes regényt négy hónap alatt, ami meglepően gyors volt. Azt teljesen karanténregénynek érzem, maga a bezártság, az agorafóbia van a középpontjában. Nem tudom, hogy ez a sebesség a karanténnak köszönhető-e, mert inkább azt érzem, hogy tényleg egy kicsit megálltam és magamba szívtam a világot, lenyugodtam, ami lehetséges, hogy majd jóval később fog megmutatkozni majd az írásban. Most viszont készen állok az új tervekre, és haladok előre.

 

Nagyon nehéz témákkal foglalkozol a regényeidben, mi az, ami a hétköznapokban oldja ezt a nyomást?

Most abszolút furán hangzana, ha erre azt a választ adnám, hogy a hétköznapok nyomását csökkentem ezekkel a témákkal? :P Egyébként tényleg ez az igazság. Úgy érzem, ha nálam nehezebb sorsú karakterekkel foglalkozok, a saját életem feszültségei oldódnak. Ez nálam furcsamód kilépés, segít csökkenteni a frusztrációt, hogy felhívom a fontos kérdésekre a figyelmet, hogy foglalkozok valami mással a saját fejemen kívül.

 

Kicsit beszélj a közeljövőről, vannak friss terveid?  Milyen regénytémák foglalkoztatnak hosszútávon?

Hú, rengeteg friss tervem van. Most novemberben, a National Novel Writing Month során megpróbálkozom egy thriller írásával, amibe eddig még sosem mertem belevágni. Emellett írom a Glens Falls sorozat harmadik részét is. Közben angolul írok egy könyvet a szorongásról. De rengeteg minden más is érlelődik folyamatosan a fejemben. Szeretnék majd disztópiát is írni, egy novelláskötetet is összeraktam. Mindenképpen felnőtteknek szóló regényekkel készülök további kemény témákkal.

Köszönöm szépen a válaszokat, és az egész Szaszkó Gabi rajongó tábor nevében mondhatom, nagyon várjuk az új megjelenéseket!

A képeket Gabi Instagram oldaláról csentem.

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOVASÓ

 

 Nyereményjáték

 

A játékunk során minden állomáson egy egy részletet találtok valamelyik Szaszkó Gabi regény borítójáról. Nincs más dolgotok, mint felismerni és beírni a regény címét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

 

Állomások:
10.22 Kelly és Lupi olvas
10.24 Ink, Maps & Macarons
10.26 Corn & Soda
10.28 Veronika’s Reader Feeder
10.30 Kelly és Lupi olvas - interjú
 

Szaszkó Gabriella: Engedj el (Glens Falls #1)

A Maxim Könyvkiadónál jelent meg Szaszkó Gabriella Glens Falls sorozatának első része, ami a nagy sikerű Pennington-testvérek sorozat előzményeiről szól. Az Engedj el regényben Chris és David apja, James Pennington  mesél  a gyönyörű Margarettel kötött házasságáról, mely kívülről kisvárosi idillnek tűnik, belülről viszont maga a pokol. Kövesd végig a blogturné állomásait, és nyerd meg a kiadó által felajánlott  nyereménykönyvet!

 

Maxim Könyvkiadó 2021. Dream válogatás

464 oldal

Goodreads: 5

Besorolás: felnőtt, bántalmazás

 

James ​Penningtonnak két kamaszfiát és önmagát is a felszínen kell tartania bántalmazó, alkoholista felesége mellett. James mindent megpróbál megtenni, hogy kikerüljön felesége karmai közül, és megvédje a fiait. Az őrület közepén úgy határoz, hogy naplóban rögzíti a múltat, elmeséli, hogyan is került számító felesége csapdájába. Visszarepül az időben a hetvenes évek New York Cityjébe, ahol az egyetemisták felhőtlen életét élve csak az apja általi elvárásokkal kell megküzdenie. Azonban egy bulizós este során megismerkedik egy gyönyörű tizenhét éves lánnyal, és az egyéjszakás kaland örökre összeköti a sorsukat. Maggie hamarosan visszatér James életébe, és közli, hogy gyereket vár. James úgy dönt, hogy felelősséget vállal, és miután apja kitagadja, az északi Glens Fallsba költözik, és teljesen új életet kezd tinédzser feleségével, ezzel örökre szakítva gazdag városi életével. Azzal csak később szembesül, hogy Maggie súlyos pszichés gondokkal küzd. Vajon Jamesnek hogyan sikerül az őrület közepette felnevelnie fiait, miközben a felesége egyre inkább csúszik le a lejtőn?

 

A bejegyzés nem kedvez azoknak, akik nem olvasták a Pennington-testvéreket.

Nem először olvastam ezt a regényt, ugyanis kiadói kérésre két évvel ezelőtt már sort kerítettem rá, és véleményeztem is a kiadó felé. Emlékszem, hogy akkor is hosszan a hatása alá kerültem, rémálmom is volt, ahogy most is, valahogy a tudatalattim nem tud befogadni olyan mértékű tehetetlen dühöt, amit kivált belőlem ez a történet. Nem is tudtam bájcsevegni a könyvről, elég keményen megírtam, hogy Maggie karaktere kikészített, James még erre is rátett egy lapáttal, szóval nem voltam boldog, amikor befejeztem az olvasást, nem volt meg az a bizonyos sóhajtás, mint általában. Most már sokkal higgadtabban olvastam újra, jobban bele tudtam merülni, de mégsem úsztam meg, hogy újra a padlóra küldjön ez a két karakter.

James, egy jómódú new yorki ügyvéd fia, egyetemre jár, próbál megfelelni  az apja elvárásainak, de természetesen nem mond nemet ha a barátai bulizni hívják. Teljesen véletlenül ismeri meg az alig 17 éves vidéki Margaretet, aki a szépségével valósággal megbabonázza, és a bárban való italozás után már együtt folytatják a szórakozást a barátja házibulijában. Gyakorlatilag mindketten részegek, mikor megtörténik a dolog, aminek következményeivel pár hét múlva James szembesülni kényszerül. A döbbenet után megbeszélik az abortuszt, amit James fizetne, de a lány nem megy el, és Jamest nem hagyja nyugodni a lelkiismerete, megkeresi a lányt. Kiderül, hogy az alkoholista, züllött életű, erőszakos apja nem engedte el, és ha nem akarja, hogy mocsadék körülmények közé szülessen a gyereke, fel kell adnia az eddigi életét és el kell vennie feleségül a születendő gyermeke anyját. James apjának első dolga kitagadni a fiát, de szerencsére az egyetemi pénzéből tud venni egy kisvárosi házat, ahol elkezdhetik a közös életüket Maggie-vel. Csakhogy a szülés a legrosszabbat hozza ki a lányból, úgy érzi oda a szépsége, nem foglalkozik a kicsivel, főleg, mikor kiderül, hogy nem kislány a baba, amire ő annyira számított. Jamesnek egyedül kell megbirkóznia az etetéstől kezdve a pelenkázásig mindennel, miközben fogytán a pénzük, munkába kellene állnia. Csakhogy Maggie szülés utáni depressziója nem akar múlni, gyógyszerek helyett az alkoholt választja, átmeneti javulást az hoz, hogy a kisvárosi szomszédság nem győzi csodálni a szép gyereket, a képet, amit magukról mutatnak, így kicsit összeszedi magát. Még Jamest is meg tudja vezetni, legalábbis a farkán keresztül, ugyanis hipp-hopp úton van a második baba is. Amikor újra kisfia születik, Maggie kifordul magából, nem érdekli más, csak hogy meglegyen az alkoholadagja, szép ruhákat vehessen magának, és hogy a legjobb képet mutathassa a külvilág felé.

Gabi szomorkás, lírai hangvételű nyelvezetét nagyon szeretem, ebben a regényben sem kellett más stílust megszokni. Az idősíkok közötti váltások is kedvenc eszköze, ebben a regényben 1994 augusztusától indul a jelen, és 1977-től emlékezik a múltra, aztán 1995 februárjában ér össze a két idővonal. Naplót kezd írni ugyanis James, valahogy megérzi, hogy írásban is rögzíteni kell az emlékeit, szükség lehet még rá. Tehát magával az írással nem volt semmi problémám, engem a karakterek taglóztak le.

Maggie karaktere számomra visszataszító. Nem volt őbenne különösebb számítás a legelején, sodródott az árral, és igazából akkor döbbent rá a szerencséjére, amikor megtörtént ténylegesen az esküvő. Nem erőszakolta rá magát Jamesre, semmilyen értelemben. A szexbe ketten mentek bele, és a felelősségvállalásnál sem éreztem, hogy Jamesnek nem lenne más döntési lehetősége. Szóval én nem láttam Maggie-ben az első pillanattól az ármánykodást és számítást. Az esküvő után viszont foggal körömmel ragaszkodott ahhoz, hogy na lám, megcsinálta, kiszabadult az apja árnyékából és sikerülhet "normálisan" élni, felfelé kapaszkodni. Csakhogy a múlt sebei nem gyógyulnak olyan könnyen, főleg, ha a zsigerekig érnek. Sok  mindent megmagyaráz, ami kiskorától érte őt az apja révén, ami csak ebben a regényben derül ki. Mégis, nem értettem, hogyan nem látja, hogy meg kellene becsülnie a szerencséjét. A legjobbat kéne kihozni a helyzetből, de ő nem fogja ezt fel. Nálam ott vágta el magát, ahogy nem törődött a gyerekekkel, nem alakult ki az anyaság, csak alig minimális szinten. Ezt fel sem tudom fogni. Nem tudtam ugyanis nem anyaként olvasni a történetet, tudom, milyen két nehéz szülés, és a szülés utáni depresszióról is van fogalmam. Olyat már láttam, hogy egy anya gondolkodás nélkül elhagyja a gyerekét, akár a kórházban, akár később, hátat fordítva a családnak, de ilyenről még nem olvastam, hogy egyáltalán nem működnek az anyai ösztönök. Nem etet, nem tesz tisztába, felhangosítja a TV-t, hogy elnyomja a sírás hangját. Aztán később odáig jut a kötődés hiánya, hogy bűntudat nélkül elkezdi verni őket, büntetni és aztán még tovább jut, a molesztálásig. Azon gondolkodtam végig, hogy mi lett volna, ha néha látok rajta érzelmeket, vagy időnként egy jó szót, vagy valódi mosolyt, kedvességet. Nem volt ilyen, pedig akkor felcsillant volna a remény. Ez a kontraszt hiányzott, így egysíkúnak találtam a karaktert. A másik fura dolog vele kapcsolatban, hogy sosem hibázott. Pedig nincs olyan széria, ami mindig egy oldalnak kedvez. Egy olyan országban, ahol erős a szociális háló, tele van a környék otthonülő, figyelő szomszédokkal, soha de soha nem lepleződött le ez a nő, ez hihetetlen. A nálunk megszokott védőnőhálózat ugyan nincs ilyen formában, de minden intézményben van nurse, ovikban, iskolákban, kizártnak tartom,  hogy egy ilyen bántalmazás ne derüljön ki ilyen hosszú ideig, hiszen egy tragédiánál elővehetik a tanárokat is.

James. Az ég szerelmére, annyira másnak akartam látni. Annyira vártam, minden egyes oldalon, hogy segítséget kérjen, hogy belássa, hogy nem bírja egyedül végigcsinálni. Annyi rossz döntést hozott, meggyőzve magát arról, hogy a gyerekek érdekében teszi, és nem látta be, hogy csak egyre lejjebb jut. Voltak lehetőségek, csak be kellett volna látnia, hogy ha átmenetileg el is szakadna a fiúktól, be tudná bizonyítani az igazságot. Soha nem jutott eszébe, hogy esetleg a gyerekeket is meghallgatná a hatóság? Azt hiszem a 80-90-es években, egy menő ügyvéd apával tudott volna mit kezdeni. Mert az apja igenis mellé állt, igaz csak egyszer, de azt nem kellett volna elszalasztania. Nagyon haragudtam Jamesre ekkor, de még jobban azokban a hetekben, amikor szinte elmenekült otthonról és teljes két hetet Madisonnal töltött, aminek még értelme sem lett, pláne, hogy Davidet szétverte épp az anyja. 

Szörnyű, de azt kell mondanom, James 17 éven keresztül félt a beteg, alkoholista feleségétől, aki a szeme láttára tette tönkre a fiait. Chris hiába figyelmeztette, végül David látta jól, és ő meg is mondta az apjának, hogy már késő, sosem volt képes megvédeni őket. James persze alapvetően jó ember, de hagyta magát ennyi éven át megfélemlíteni, ezt nem tudom megbocsátani.

A vége tökéletes. Többször is elolvastam, és pont olyan zavaros, mint ahogy James érezte magát abban az állapotban, az utolsó útján. A végső gondolataiban érezni rajta a megkönnyebbülést, hogy már nincs rajta több teher, szinte boldog. Az epilógusért külön köszönet, ez azért adott egy kis megnyugvást, hogy legalább Davidnek van esélye megbirkózni az élettel.

 

Adja magát a kérdés, mindenképp kell ismerni a Pennington-fiúk sorozatot az előzményekhez? Nem feltétlenül szükséges, sőt, szerintem sokkal nagyobbat üt, ha nem ismeri az olvasó a végét, ugyanis pont a tragikus vég az, amit a fősorozat olvasói már ismernek. Az epilógust viszont nehéz így megérteni, őket letaglózhatja megnyugvás helyett. 

Azt hiszem a fentieken látszik, hogy mennyi érzelmet váltott ki belőlem ez a könyv. Ezért jó. Ezért szeretem és gyűlölöm egyszerre.

Fogalmam sincs, miről fog szólni a Glens Falls sorozat többi része. Tulajdonképpen mindegy, mert egy függő bejegyzését olvastátok épp.

Képek: Pinterest

 

Borító: Nagyon eltalált.

 

Kedvenc karakter: Chris, David

Szárnyalás: A new yorki kirándulás.

Mélyrepülés: Nem szerettem James álmait, túl ijesztőek.

Érzelmi mérce:  Nagyon megterhelő érzelmileg, csakis felnőtteknek ajánlom.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOVASÓ

 

 Nyereményjáték

A játékunk során minden állomáson egy egy részletet találtok valamelyik Szaszkó Gabi regény borítójáról. Nincs más dolgotok, mint felismerni és beírni a regény címét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

 

Állomások:
10.22 Kelly és Lupi olvas
10.24 Ink, Maps & Macarons
10.26 Corn & Soda
10.28 Veronika’s Reader Feeder
10.30 Kelly és Lupi olvas - interjú
 

Szaszkó Gabriella: Késő március (MidLife Crisis #2)

A Maxim Könyvkiadónál jelent meg Szaszkó Gabriella duológiájának, a MidLife Crisisnek második része a Késő március. Ha kíváncsi vagy, hogyan alakul a világsztár Josh és  kedvese, Anna története, kövesd végig a blogturné állomásait, és ha szerencséd lesz meg is nyerheted a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!

 

Maxim Könyvkiadó  Dream válogatás 2020.dec.3

400 oldal

Besorolás: felnőtt, realista, romantikus, #metoo

 

Josh és Anna újra furcsa álmokat lát. Előző, közös négy évük legrosszabb pillanatai élénken elevenednek meg előttük, miközben egész Európán átívelő utazásra indulnak közösen a zenekarral. A párral az elmúlt négy évben megfordult a világ. Josh Westberg befutott zenész lett, világkörüli turnékra jár. Annával közösen kezdtek új életet Londonban. A lány azonban korántsem boldog, úgy érkezik meg az amszterdami repülőtérre, hogy szünetet akar tartani a kapcsolatukban. A világhírnév nehézségei, Anna korábbi fájdalmai mind-mind lenyomatot képeznek a megcsalásra épült, nehezen kialakult párkapcsolaton. Úgy fest, Anna félelmeire Európa csodás helyszínei sem hozhatnak gyógyírt. De vajon ki áll az új álmok hátterében, ami csak a rosszra emlékezteti a párt? Lehetséges-e boldog párkapcsolatot építeni egy tönkretett házasság romjain? Milyen hátrányokból indul egy kapcsolat, amely megcsaláson alapul? Van-e esélye Annának is megtalálnia önmagát, vagy neki már csak az a szerep juthat, hogy egy sikeres férfi támogatója legyen?

 

Nagyon szeretem Szaszkó Gabi regényeit, tele vannak mély érzelmekkel, erős karakterekkel, és olyan mondanivalóval, amelyek elgondolkodtatnak és hosszú ideig velem maradnak. Arról külön már nem is beszélek, mennyire kellemes olvasni a szöveget, ahogy már megszokhattam tőle, szépek a mondatok, de  tud kemény hangot is megütni, ahogy a szituáció megkívánja. Nehéz volt elengedni pár éve a Pennington testvéreket, és az újabb sorozat, a MidLife Crisis első része, a Kora február után kíváncsi voltam, mit tartogat a duológia második része. Ugyanis kicsit szerelmes lettem Josh Westbergbe, így nagyon vártam már a vele való találkozást, és persze Anna is érdekelt, hogyan állja meg a helyét Josh mellett.

 

Számomra tökéletes a könyv szerkezete, kedvelem az időbeli ugrásokat, amelyek most is a szereplők álmaihoz kapcsolódnak. Eltelt négy év az első rész óta, de Josh és Anna kapcsolata nem tökéletes. Annyira nem, hogy Anna szünetet akar tartani, holott alig vannak együtt, mert ő már nem feltétlenül utazik a turnéstábbal,  inkább a londoni lakásukat használva bázisként, próbál otthont kialakítani és valami saját karriert beindítani. A történet indulásakor épp találkozót beszélnek meg Amszterdamban, hogy onnan együtt repüljenek át az Államokba, többek között, hogy kicsit együtt legyenek. De Anna már úgy megy oda, hogy a zsebében van a repülőjegye New Yorkba, haza akar menni egy időre. 

És akkor itt álljunk meg egy szóra. Az első részben a szerző egy hatalmas kifutást ad Annának,  egy szép hosszú karakterfejlődést, amiben minden nehézségen át, de végül elfogadja, hogy van helye Josh mellett, aki szintén nagy utat tett meg, de most itt Annáról van szó. Lejátszotta magában a meccset a válással kapcsolatban, látszólag minden a helyére került. Kicsit ideges lettem, hogy négy év után kábé ugyanott tart, és szünetet akar, persze akkor még nem tudtam, mi történt vele a korábbi hónapokban, amire csak homályos utalások vannak még hosszú időn keresztül. 

Annyira sajnáltam a repülőtéri jelenetek alatt Josht, aki megrettenve a helyzettől, bénultan, könnyes szemmel nézi Anna távozását, és ha nem történnek mindenféle hihetetlen események, akkor ők ott szét is mennek. De történik néhány váratlan katasztrófa, (amiből tán egy is elég lett volna) és újra egymás karjaiban arra jutnak, hogy a legjobb következő lépés az lesz, ha az egész banda megszökik a turnébusszal. Körbeutazzák Európát, leszarva a menedzsert és a kötelezettségeket, de ez most nekik jár, lazulni akarnak, és főleg meg is kell beszélniük a kapcsolatukat, hogyan tegyék jobbá a helyzetüket. És megkezdődik az utazás, mely során végre együtt vannak, csodás városokat keresnek fel, és hogy ne kerüljünk rózsaszín ködfelhőbe, közben álmodnak, az elmúlt négy év legrosszabb pillanatait élik át újra, csupa kellemetlen élményt.

Ezek az álmok lineárisan követik egymást a 2025-ös bírósági válástól kezdve napjainkig 2029. márciusáig. Nem kevés a kínos pillanat például a családi összejöveteleken, ahol Anna részéről mindig előkerül a korkülönbségük, a gyerektéma, a karrier hiánya. Ott vannak  Josh hibái szintén, amelyek között egyre súlyosabbak is előfordulnak, őszintén szólva elég nagy csalódást okozott némelyik álmával, de egyúttal abszolút hitelessé tette, mert nagyon is emberi tettek voltak ezek, mielőtt szentté avathattam volna magamban. Kiderült, hogy ő sem ártatlan bárányka, van az a helyzet, amire nem mond nemet, vagy nem elég korán. Jó, igazából történtek súlyos hibák is, olyan is, amit én nem bocsátottam volna meg neki. 

Közben robog a turnébusz a jelenben, és egy idő után feltűnik nekik, hogy nincs minden rendben ezekkel az álmokkal.  Ekkor indulnak be igazából az események!

Nagyon szerettem az egész történetet, főleg azt a részét, ami a fentiek után történik, de nyilvánvalóan nem spoilerezhetek tovább, ezért is kikapok majd. Tetszett a cselekmény annak ellenére, hogy sok dologgal nem értettem egyet és ez kihatott a pontozásra is. Ezt  úgy értem, hogy a közepéig kevés volt az infó az Annával történtekről és ez negatívan befolyásolta a vele kapcsolatos megítélésemet, magyarul úgy éreztem, hogy folyamatosan csak nyűglődik, nyavalyog, hisztizik. Miután megismertem a sztoriját, már nem tudtam ettől az első résztől elvonatkoztatni, és nem tudom meg nem történtté  tenni a róla kialakult véleményemben. Hiányzott az őszinteség és a kommunikáció. Ha valakit szeretek, ezeket nem hagyom figyelmen kívül, hiszen bízom a másikban és egyenrangú partnerek vagyunk, nem?

A mellékszereplők általában tetszettek,  Patrick erőteljes bevonása a történetbe nem rossz ötlet, de némely részlet nekem már túl sok volt vele kapcsolatban. Nem volt életszerű a válás utáni kapcsolatuk Annával, ez a "még mindig a legjobb barátok vagyunk" téma és a millió üzenetváltás nem hiteles, számomra nem. Hiába volt amúgy rendes Patrick és segítőkész mindenben, ha Anna hajlott volna rá, úgy elhúzza vele a csíkot, hogy vissza se néz.  

Megvolt a kellően utálható karakter Brooke személyében, csodálkoztam, hogy Anna még szóba állt vele később a történtek után, erre egy bocsánatkérés elég kevés.

Ebben a részben sem hagyhatom szó nélkül  a bandatagokat, akik most is hozták a formájukat, imádtam őket. A humoros beszólásoktól az egymásra való odafigyelésig sokat tesznek hozzá a történethez, nagyon szeretek az efféle összetartásról olvasni.

Megint problémám volt a rengeteg ivással. És nem kizárólag a bandával kapcsolatban, hiszen bizonyos mennyiség legurul a felnőtt férfiak torkán, főleg ha rockbandáról beszélünk. De ezt nőknél én nem igazán tolerálom, nekem egy részeg nő látványa a borzalommal egyenlő. Krakkóban (lenti kép) erre volt is példa. Az ivással párosuló hányásokról nem is akarok beszélni.

A helyszíneket imádtam! Olyanok kerültek a történetbe, ahova magam is szeretnék eljutni, egy csomó képet nézegettem is róluk, nagyon hangulatkeltő leírásokat kaptam. Érződött a személyes kötődés ezekkel a városokkal, a kedvencem Zakopane (fenti kép) , az ott történtek különösen emlékezetesek, még akkor is, ha Josh itt még nem nyugodhatott meg bizonyos szándékait illetően. Ellenben a végére Sütő Fanni ismét remekelt, és a Fallen Angel mellé egy újabb gyönyörű verset szerzett,  a Because Reasons méltó koronát tesz arra a bizonyos eseményre.

Az őszinteség hiánya sokszor okozott gondot a történetben, Josh részéről éppúgy, mint Annánál. Óriási elégtétel volt nekem a végén Anna kiállása saját magáért, itt aztán győzött az őszinteség. Teljesen elvitte a showt ez a cselekményszál, nagyot szólt, feltette az i-re a pontot. Végül csak jól jött az a csekélyke másfél milliós instás követőtábor, hogy széles körben kiderüljön az igazság. Ha a regény során bármikor is csalódtam Annában, azt a végén helyretette a lehető legbátrabb módon. Kiállt saját magáért, és egyben milliókért is. Így kell ezt csinálni és pont.

Tudom, hogy Anna útkeresése egy vezérvonal a cselekményben és Gabi próbálta is megoldani ezt, rengeteg kérdéssel bombázta Anna önmagát,  mégsem éreztem megoldottnak a végére. Megint egy félmegoldás, megint egy külső ötlet merült fel, nekem nem volt ez kielégítő. Már ha ez volna a fő mondanivaló, akkor erre nem kaptam megnyugtató választ. 

A gyerek témával kapcsolatban nem éreztem határozottnak, pedig ez is egy súlyos kérdés a könyvben. Örülök, hogy a szerző ezt nyitva hagyta, a meddőségi vizsgálat talán az első lépés afelé, hogy egyszer talán mégis változhat a véleménye, hiszen ma már akár 45 évesen is gond nélkül szülhetnek a nők. Ismerek olyanokat, akik nem akarnak szülni, ők viszont általában erősen határozottak, szinte páncélt növesztve a kérdésbombák ellen, Annán azért ezt sosem éreztem kategorikusan. Szerintem Josh később  ráveszi... És én ezt imádom Gabi könyveiben, hogy bemászik a bőröm alá a sztorija, és kénytelen vagyok továbbgondolni az elengedhetetlen szereplők életét.

Borító: Illik az első részhez.

Kedvenc karakter: Josh

Szárnyalás: Josh és Patrick a magánrepülőn.

Mélyrepülés:  Az italozás Krakkóban, meg máshol is.

Érzelmi mérce: Édesen szexi az a néhány összebújós jelenet.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték:

A regényt olvasva gyönyörű európai városokba látogathatunk, melyeket mindenképp érdemes felkeresni. Minden állomáson kiemelt betűket keressetek,  helyes sorrendbe állítva egy-egy városnevet kaptok, ezt kell beírnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

Állomások:

Blogturné Klub
12.13 Kelly és Lupi olvas
12.15 Book Heaven
12.17 Ink, Maps & Macarons
12.19 Könyvvilág

Szaszkó Gabriella: Kora február - Interjú a szerzővel

A Maxim Könyvkiadónál jelenik meg Szaszkó Gabriella új regénye, a Kora február. Mit szólnál, ha egyik napról a másikra az öt évvel idősebb önmagad nézne vissza rád a tükörből? A történetben Anna és Josh ezzel a helyzettel szembesül, egymás számára teljesen ismeretlenek, mégis összezárva ébrednek egy idegen helyen. Hogyan keverednek ki ebből az őrült helyzetből? Ha kedvet kaptál a regényhez, kövesd végig a blogturné állomásait, és nyerd meg a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét!

Maxim Könyvkiadó 2019.11.30
320 oldal
Goodreads: 5
Besorolás: felnőtt, romantikus, realista

Anna és Josh nem ismerik egymást. Mindennek ellenére egy ágyban ébrednek fel egy ismeretlen, elszigetelt helyen, miközben odakint hóvihar tombol. A házban kutakodva hamarosan ráébrednek, hogy öt év kiesett az életükből, hiába próbálnak visszaemlékezni, sehogy sem sikerül. Öt év alatt azonban rengeteg minden történhet egy ember életében. Vajon Joshnak sikerült kiszabadulnia az egyetemi időszak fojtogatásából, és valóra váltotta az álmát, hogy menő rockzenész legyen? Vajon Anna hozzáment feleségül egyetemista szerelméhez, és megtalálta mellette a boldogságot? Mind a ketten előre tervezték az életüket, megálmodták, hová is akarnak jutni harmincas éveik elejére. De ha minden a terv szerint alakult, hogyan lehetséges, hogy egymás mellett ébredtek egy ismeretlen helyen?

A világukat már csak az borítja fel még jobban, amikor felfedezik, hogy álmaikban lassan visszapárolognak az elmúlt évek emlékei. Hamarosan kiderül, hogy a kiesett öt év elképesztő meglepetéseket tartogat.

A regényről szóló értékelésem olvashatod ITT. A blogturné utolsó állomásaként figyelmetekbe ajánlom  Szaszkó Gabriella írónővel készült interjút!

A Pennington sorozat után valami egészen más témájú regénnyel lepted meg az olvasóidat. Mi volt az ötletadó ehhez a történethez, hogyan kezdted el írni?
Amikor elkezdtem írni a Kora februárt, éppen Krakkóban éltünk a jövendőbeli férjemmel. 2016 a nagy változások éve volt nálam, és le is zártam egy korszakot az életemben, ami az útkereséssel volt kapcsolatos. Akkor jelent meg a Maradj velem, akkor költöztünk el Angliába és házasodtunk össze. A krakkói havas télben eszembe jutott egy pár ötlete, akik elszigetelten ébrednek egy házikóban, nem ismerik egymást, és kiesik az életükből öt teljes év. Az alapkérdésem az volt, hogy mennyire lennék elégedett a jelenkori önmagam által elért dolgokkal, ha hirtelen előreugranék öt évet, vajon szidnám magam a választásaimért, vagy örülnék, hogy merre is haladtam. Igazából a regényből semmit sem láttam előre, csak az alapszituációt. A két karakter nálam két utat testesített meg az életben, ami nekem is nagy dilemma volt. Anna nem kockáztatott, a kijelölt útra lépett, amíg Josh bevállalta a környezete ellenszenvét, és másik irányba indult el. Úgy érzem, a Pennington-sorozat nagyon mélyről jött nálam, ez a két könyv pedig inkább olyan kérdésekkel foglalkozott, amik engem abban az időszakban foglalkoztattak.

Rögtön az elején meg kell kérdeznem, Josh alakját a kedvenceidből gyúrtad össze, vagy senkihez sem hasonlítható fiktív karakter?

Jó kérdés, mert fogalmam sincs! Mondjuk inkább, hogy senkihez sem hasonlítható fiktív karakter. Érdekes módon hatalmas hatást gyakorolt rám a New Politics együttesének frontembere, David Boyd. Szeretek színészeket/zenészeket választani a karaktereknek, akik megihletnek, ezért amikor Josht elkezdtem írni, volt egy olyan Google-keresésem, hogy „húszas éveikben járó szexi énekesek”, amire bedobta a net David Boydot. Nagyon megtetszett a külseje, aztán elkezdtem YouTube videókat nézni róla, hogy milyen energikus, beszédes, tehetséges, és ez visszahatott Joshra. Aztán meg több zenész viselkedését is elkezdtem figyelni, hallgattam interjúkat. Így a The Script, a The Chainsmokers is hatással volt az egészre. De mindig úgy éreztem, hogy Josh a gondjai ellenére lelkileg a legegészségesebb karakterem lett.

A blogodban többször is olvastam a zenéhez fűződő szoros kapcsolatodról. A Kora februárban szinte egymást érik a zenei utalások, ők gondolom a kedvenceid. Van olyan közöttük, amire erőteljesebben fel akartad hívni az olvasók figyelmét?

Ez tök érdekes felvetés, mert sose éreztem magam olyan nagy zenésnek. Inkább filmes-könyves lány vagyok, de az igaz, hogy zene nélkül nem tudok írni, és rengetegszer ihlet a zene írásra. A Kora februárban igyekeztem Josh zenei ízlését az általuk játszott – elképzelt – zenéhez igazítani. És igen, nagyon sok kedvencem van benne. A The Script, az Imagine Dragons, a The Chainsmokers, a New Politics mind-mind írásra ihlettek. Nem gondolom, hogy direkt fel akartam bármelyikre hívni az olvasók figyelmét, de ha olvasás közben hallgatja valaki ezeket a zenéket, akkor talán még élőbbé válik a könyv. Én például nagyon nehezen hallgatok meg más zenei javaslatait, úgyhogy én sem várom az olvasóktól, hogy azonnal ugorjanak a zenéimre, de persze, örülök, ha megteszik. A zene utalásokkal egyébként azt is szerettem volna elérni a könyvben, hogy élőbb legyen az egész. Rádöbbentem, hogy milyen nehéz szavakkal koncerthangulatot alkotni, és átadni a zene lüktetését. Remélem, azért valamennyire sikerült.

Sütő Fanni egy gyönyörű dalszöveget alkotott a képzeletbeli bandádnak, a Midlife Crisisnek, ez a dal hozta meg nekik a világsikert. Én imádtam a dalt, és azon gondolkodtam, vajon kap-e valaha dallamot is a szöveg?

Fanni irtózatosan ügyes vers- és dalszövegíró amellett, hogy a prózái is szuperek. Belőlem valahogy kiveszett a ritmusérzék, épp ezért őt kértem fel a dal írására. Kiemelném egyébként, hogy azért közösen írtuk a dalt. Mármint tőlünk szokatlan módon egy térben helyezkedtünk el. Elég nehezen hozzuk össze élőben a találkáinkat, mert ő Franciaországban, én Angliában élek, de ezt egy nyári este során írta meg, miközben én zenéket mutogattam neki, és elmeséltem, merre is tartok a történetben. Nagyon szuper lenne, ha egyszer dallamot is kapna a szöveg, de erre csak várjuk a felkéréseket, mert zenélni egyikünk sem tud. És még annyit megsúgok, hogy a következő kötetben is lesz ilyen kis extra dalszöveg, szintén Fanni jóvoltából.

De térjünk át a zenéről a mélyebb mondanivalóra, mert szokásod szerint a fókuszban itt is az emberi kapcsolatok, az érzelmek állnak. Egy házasság készül széthullani, amit megpróbálnak ugyan megmenteni, de Anna és Josh érzelmei nem futó kalandra utalnak. Mi a véleményed, ami egyszer elromlott, érdemes megpróbálni megmenteni?

Sejtésem szerint megint olyan témát kezdtem el boncolgatni, ami elég erős érzelmeket vált ki az emberekből. Ennek a témának nagyon sok rétege van. Hosszú ideig én magam sem tudtam eldönteni, hogy Anna számára mi is lenne a „jó” döntés. Azt hiszem, az a véleményem, hogy mindent érdemes megpróbálni megmenteni, megvizsgálni, mi is a fontosabb. Én is tíz éve vagyok együtt a férjemmel (amiből csak három éve vagyunk házasok), és bizonyára megpróbálnám megmenteni a kapcsolatunkat, ha válságba kerülne, mivel annyi mindent építettünk közösen. Viszont ennek ellenére úgy gondolom, hogy van, ami megjavíthatatlan, van, amit már nem érdemes megtoldozni, de még ilyenkor is hatalmas bátorság kell, hogy az ember kilépjen a megszokottból az ismeretlenbe, és elkezdjen valami teljesen újat felépíteni, aminél szintén nem tudja, merre is fognak haladni a dolgok. Ráadásul ott van az, hogy számos dolgot nyerünk a hosszú távú kapcsolatokkal: biztonságot, szeretetet, valami olyan támaszt, ami semmihez sem hasonítható. Viszont ez lemondással is jár, lemondunk az ezerféle lehetőségről, amit nem használtunk ki, és könnyedén átcsúszhatunk a megszokásba, amikor már nem is figyelnek egymásra igazán a felek. A témával nem egy, hanem rengeteg könyvet lehet megtölteni. Igyekeztem, hogy ez a sztori ne az öncélú kalandról szóljon, hanem arról, hogy mennyi minden van egy-egy kapcsolat mögött, amit az emberek tabuként kezelnek.

Az útkeresést fontos problémának éreztem a regényben. Egyrészt Anna jut nehezen dűlőre bármilyen kérdést is vizsgálunk, ő harminc évesen önmagát keresi, másrészt Josh is nehéz döntéseket kell hozzon, a zenész karrierje vagy a szülői akarat érvényesüljön. Mit akartál ezzel megmutatni?

Az útkeresés Annánál és Joshnál abszolút a saját útkeresési válságom kivetülése volt. Huszonöt évesen szembesültem azzal a ténnyel, hogy nem akarok azzal foglalkozni, aminek a tanulásába hét évet öltem. Az egyetem utolsó két évében jöttem rá, hogy a pszichológusi szakma nem az én utam. Ráadásul huszonöt évesen az ember szembesül azzal is, hogy a tanulás biztonságos közegéből ki kell lépnie a munka világába. Láttam a körülöttem lévő emberek ádáz harcát is. Nagyon kevés olyan ismerősöm volt, aki azonnal megtalálta a helyét a munka világában. Én pedig mindig hivatást akartam, és nem egy munkát, amivel pénzt lehet keresni. Úgy érzem, kissé túl későn ébredtem rá, hogy ez bizony milyen nehéz feladat. A saját bőrömön igencsak megszenvedtem a hivatásváltás, az életkezdés nehézségeit. És folyamatosan az a kérdés lebegett a szemem előtt, hogy álmok vagy megszokott, kitaposott út? Tulajdonképpen a saját dilemmámat ágyaztam bele a két karakterbe. Sokan mondták akkoriban, hogy bátor döntés volt a részemről, hogy nem léptem a megszokott útra, de ezzel kapcsolatban is tele voltam bizonytalansággal. Nem hinném, hogy bármelyik út választása könnyebb lenne. Valahol ezt akartam megmutatni a két karakteren keresztül, hogy senkinek sem egyszerű ez az időszak, nehéz az elköteleződés, hogy az ember mit is akar tenni az életével. Ez bevallom, engem sokként ért, mert iskolás koromban mindig egyszerűbbnek láttam az utat. Jól tanulok, felvesznek egyetemre, lediplomázom, jó állásom lesz. Sajnos az élet ennél sokkal bonyolultabb tud lenni.

A folytatással kapcsolatban annyit elárulsz, hogy ennek a párosnak fut tovább a története, vagy esetleg a zenekar többi tagjait is sorra veszed? Utóbbit a sorozatcím is indokolhatná!

A folytatásban haladunk tovább Anna és Josh vonalán. Nagyon megszerettem a szereplőket az első részben, és úgy gondoltam, még van mondanivalójuk. De sok mindent nem akarok elárulni, mert az első részre nézve erősen spoileres A zenekar többi tagjait nem veszem be nézőpontnak, de azt ígérhetem, hogy a fiúk a következő részben is fontos szerepet játszanak, talán még többet is szerepelnek.

Milyen terveid vannak a közelebbi jövőre nézve?

Hú! Rengeteg tervem van, csak időm kevés. Már a Maxim Kiadónál van a Pennington-előzménykötet, amivel kapcsolatban érdekes terveim vannak, emellett egy standalone ifjúsági nyomozós történetem is. Most újra Pennington kötetet írok, kissé újhullámosat, közben jövőre is van csomó regénytervem. De ha minden igaz a nagyregények között jövőre szeretnék befejezni két-három kisregényt is.

Köszönjük a válaszokat és sok sikert kívánunk az írói pályádon és a magánéletedben egyaránt!

Nyereményjáték:

Josh Westberg rocksztár, természetesen ebből kifolyólag remek zenei utalásokkal találkozhattok majd a regényben. A játékunk is ehhez kapcsolódik, egy-egy idézetből kiindulva rá kell találnotok híres zenekarokra, akik inspirációt adtak a szerzőnek. A feladatotok beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába a dal címét, amiből idéztünk. Pici segítségként kép is szerepel az ihletet adó bandákról.
Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

“So baby pull me closer in the backseat of your Rover
That I know you can't afford
Bite that tattoo on your shoulder
Pull the sheets right off the corner
Of the mattress that you stole
From your roommate back in Boulder
We ain't ever getting older”

a Rafflecopter giveaway
Állomások:

11.13 Kelly és Lupi olvas
11.16 Book Heaven
11.19 Könyvvilág
11.22 Nem félünk a könyvektől
11.25 Veronika’s Reader Feeder
11.28 Interjú